A hónap magyar írója: Rakovszky Zsuzsa

Rovatgazda
!

Rakovszky Zsuzsa költő, író. Kossuth-díjas, a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója.

Mindannyiunk kedvenc Twilight- és Ibsen-fordítója 1950-ben született Sopronban, Debrecenben és Budapesten járt egyetemre, dolgozott könyvtárosként, kiadói szerkesztőként, jelenleg szabadúszó fordító és író, könyveit a Magvető Kiadó gondozza. 2007-ben Visszaút az időben című gyűjteményes verseskötetéért, melyben a régebbi kötetek anyaga mellett új versek is megjelentek, elnyerte az Aegon-díjat is.

Az idei könyvhétre megjelent új, Szilánkok című regénye, melyről a Kortárs magyar irodalom rovatban olvashattok. Ez a cikk költői, írói munkásságát hivatott áttekinteni.

Megjelent művei:

• Jóslatok és határidők (1981)
• Tovább egy házzal (1987)
• Fehér-fekete (1991)
• Hangok (1994)
• New life (1994) (versek angolul)
• Egyirányú utca (1998)
• A kígyó árnyéka (2002)
• Familienroman. Gedichte. Válogatott versek magyarul és németül. Aus dem Ungarischen von Zsuzsanna Gahse (2002)
• A hullócsillag éve (2005), regény
• Visszaút az időben – versek 1981–2005 (2006)
• A Hold a hetedik házban (2009)
• VS (2011)
• Szilánkok (2014)

Az írónő molyos recepciója felemás. Saját kihívása (egyelőre) nincs, de szerepel az Olvassunk kortárs íróktól nevei között.

Különálló versesköteteiről kevés értékelés született. Ez részben talán magyarázható a gyűjteményes kötet magasabb olvasottsági arányával, részben pedig azzal, hogy egy regényről sokkal könnyebb írni. Mégis, álljon itt néhány idézet és értékelés a nyolcvanas és kilencvenes évek munkásságából.


>!
korkata

Olvassunk kortárs íróktól olvasós

Elkezdődött2013. november 18., 17:41
Jelentkezés vége2015. november 18., 12:29
Véget ér2015. november 18., 12:29

A kortárs irodalom népszerűsítésére hoztam létre ezt a kihívást.
Az alább felsorolt szerzőktől olvassatok el két év alatt kilenc könyvet.
Legalább három szerzőtől olvassatok. A műfaj nincs meghatározva.
Olvasási és értékelési linket is kérnék. Az olvasások mától érnek.

András Sándor, Balogh Robert, Baranyi Ferenc, Barnás Ferenc, Barta András, Bartis Attila, Bächer Iván, Bodor Ádám, Borbély Szilárd, Csabai László, Darvasi László, Dragomán György, Erdős Virág, Esterházy Péter, Farkas Péter, Fodor Ákos, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Halász Margit, Háy János, Jókai Anna, Jónás Tamás, Karafiáth Orsolya, Karácsonyi Zsolt, Karinthy Márton, Kányádi Sándor, Kemény István, Kertész Imre, Kőrösi Zoltán, Krasznahorkai László, Kukorelly Endre, Lackfi János, Lövétei Lázár László, Nádas Péter, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa, Salamon Pál, Simon Márton, Spiró György, Szabó T. Anna, Száraz Miklós György, Szécsi Noémi, Szilasi László, Szilágyi István, Temesi Ferenc, Térey János, Tompa Andrea,Tóth Krisztina, Varró Dániel, Vida Gábor, Závada Pál, Závada Péter

Jegyzetek

453 hozzászólás
!

Jóslatok és határidők és Tovább egy házzal

Erős pályakezdés, melyről Parti Nagy Lajos a következőket írta:

„Rakovszky minden szertelen démonai ellenére racionális, evidens költő, közérthető. Tudja, amit kevesen, fölidézni az olvasó számára az elemi, elengedhetetlen heuréka-élményt. A nagy versívek csúcsán a katarzist, a kis részletekben az ámult ráismerést, hogy a Körtér tényleg ilyen lidérces alkonyatkor, az izzadt nejlon bizsergése tényleg selyemcukor, hogy a harisnya tényleg zizegve szívja meg a szoknya bélését, hogy a nemzedék könyvespolcai valóban félbemaradt sorozatokkal, A-tól L-ig lexikonokkal vannak teli. Az egyszeri élmény és fogalmazás mögött ott a közös tapasztalat, a nyelvnél tágabb konvenció, az, amitől még nem lesz feltétlenül vers a vers, de ami nélkül biztosan nem válik azzá.”

(A teljes tanulmány itt érhető el: http://dia.pool.pim.hu/xhtml/_szakirodalom/rakovszky_pa… )

Tovább egy házzal: http://moly.hu/ertekelesek/1317852 @nyerw


>!
Dün SP

Többé már… (részlet)

(…)
A hálóból, amely magunk vagyunk, nincs
kibonyolódni mód, nincsen kiút, nincs
megoldás: sem bogát megoldva, sem
széjjelzilálva, sem csomóba rántva,
vagy eltűnve önnön résein át a
világ vizeiben.

!

Fehér-fekete és Hangok

Lator László így ír a Fehér-feketéről és általában Rakovszky Zsuzsáról:

„Akár szerepverset ír, akár első személyben, maga beszél, mindenképpen úgy tetszik, hogy Rakovszky Zsuzsa rejtőzködő hajlamú költő. Nem szívesen adja ki magát, legfeljebb az interjúkészítők kérdéseire válaszol olykor gyanútlan őszinteséggel. Gyanútlanul, mert elmondja, hogy pályakezdésekor „nem tudta, mi a divat” (ez még hagyján, ezt még dicsekvésnek is lehet érteni), hogy a mesterekhez, a mintákhoz való kapcsolódásban „a kulcspont a hagyomány volt”, hogy „valamely avangárd-irányzathoz semmiféle kapcsolódási felületet nem tudnék találni” (egy nála dörzsöltebb lírikus erről inkább nem mondana semmit), s azzal folytatja, hogy „igen hozzávetőleges megfogalmazás lenne, hogy a »formához«, illetve a formáltsághoz vonzódom. Talán fontosabb, hogy a költészetnek s az irodalomnak azt a fajtáját becsülöm, amelyik ábrázol, amelyikbe bekerül a világ”. Hogy csakugyan ábrázol, hogy csakugyan benne van a világ a verseiben, azt nem is érdemes tovább bizonygatni. Legfeljebb azt tenném hozzá, hogy az a világ az ő természete szerint való, hozzáigazodva, vonzásának engedve van jelen.”

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/LATOR/lator00131a/lat…


>!
encsy_eszter
Rakovszky Zsuzsa: Hangok

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

Nagyon nehéz ezt értékelni, mert Rakovszkynak eddig alapvetően a prózáját ismertem (és szerettem) valamennyire, nem túl alaposan. Most pedig ezek a versek… a kötet feléig szenvedés volt eljutni, de 10-15 oldalanként volt egy-egy reménykeltő vers, amiben felcsillant valami érdekes. Aztán a kötet utolsó harmadában csoda történt: remek versek jöttek egymás után, mit jöttek, hasítottak! Durrantak, mint a tűzijáték, ezer színnel. Innen öröm volt minden sor, és azt kívántam, hogy soha ne legyen vége… ezek az utolsó oldalak hat csillagot is megérnének, de nem tudom elfeledni a kötet elejét, ahol volt vers, amire egy csillagot sem adtam volna.
Persze: ő sem tökéletes attól, hogy író, költő, nem lehet minden, amit kiad a kezéből, tökéletes, na de akkor is, kérem szépen.

2 hozzászólás
!

Egyirányú utca

Az egyik legnépszerűbb önálló Rakovszky-verseskötetnek tűnik az olvasások és értékelések száma alapján, ez a kötet tartalmazza a több helyen emlegetett Az időről c. ciklust is:

"Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged.”
(Kísértetek)


>!
danlin
Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca Új versek 1994-97

Az első két részben a versek olyanok voltak mint a villanások. Inkább csak egy-egy képpel akartak érzelmet kelteni, ami vagy sikerült, vagy nem.
Az utolsó rész, Az időről viszont megfogott. Nem is a képek, inkább az elgondolás mögötte.

!

A kígyó árnyéka

És elérkeztünk az első regényhez. Az eddig költőként megismert Rakovszky Zsuzsa könyvét a kritika nagy visszhanggal fogadta. Margócsy István így ír a kötetről:

„Mindez talán összefügg azzal is, hogy e kiváló és elragadó regény mégis nagyon erősen magán viseli annak nyomát, hogy szerzője költő, hogy ő ma az egyik legerőteljesebb lírikusunk. E regény alapvetően lírai jellegű,17 még akkor is, ha cselekményvezetése, a szereplők bonyolult kapcsolatrendszere remekül old meg eredendően epikus problémákat is. S nem is csak amiatt lírai e regény, mert hogy hősnője visszaemlékezéseket mesél el, természetesen egyes szám első személyben, hanem elsősorban amiatt (amit mint személyiségfelfogási kérdést fentebb már érintettem), hogy a szerző csak saját (persze igen tágan felfogott, s igen árnyaltan berendezett) belvilágát akarja látni és láttatni. E mű narratívája az önvallomás fikciójával él: egy asszony, élete végén, elmondja ifjúságának hányattatott történeteit (de csak ifjúságáról ejt szót! – a későbbi eseményekről, indoklás nélkül, mindent elhallgat; újra megkérdezhető lenne: miért is?), ám úgy, hogy a beszédszituáció, a megírás szituációja minden magyarázat és körülírás nélkül marad; a szerző nem árulja el, vajon kinek, milyen olvasónak is szánta, szánhatta (eredetileg, a történelmi fikcióban) a hősnő ezt az emlékiratot. A szituáció önmagára zárul: az asszony önmagának beszél – e könyv úgy szól, egyszerre a 17. századból és a mából, ahogy a 19. század eleji romantikusok a lírát szerették volna elképzelni: e könyv nem más, mint kihallgatott magánbeszéd.”

(A teljes cikk itt olvasható: http://dia.pool.pim.hu/xhtml/_szakirodalom/rakovszky_ma…)

Így írtunk róla mi:

Kritikusan: http://moly.hu/ertekelesek/491031 @Netelka
Ihletetten: http://moly.hu/ertekelesek/756390 @n
Okoskodva: http://moly.hu/ertekelesek/1329073 @nyerw
Kedvesen: http://moly.hu/ertekelesek/1382065 @NikiGT


>!
Izolda P

Egy kis kapcsolódó földrajz:
– Lőcse: ma Levoča (Szlovákia)
– Pressburg: azaz Pozsony. Pressburg a város német neve, ma Bratislava (Szlovákia)
– Ödenburg: azaz Sopron. Ödenburg a város német neve.

Lőcse-Sopron légvonalban 330 kilométer, ami a regény alapján nekem meglepő, nem tűnt ilyen hosszúnak az utazás.

Kapcsolódó könyvek: Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
!

A hullócsillag éve

Családtörténet az ötvenes évekből (részben) egy gyermek nézőpontjából. Lassú, sokszor nyomasztó, de elképesztő líraiságú nyelven írott regény. Olaszul is megjelent.

„Túl az állólámpa fénykörén, túl az anyja ágyán a hideg és a rémület birodalma kezdődik és tart egészen a szemközti falig, amelyen jegesen és távolian csillámlik a nagy tükör. Az ő ágya ott áll a két birodalom határán: amikor az anyja odaül mellé, az imbolygó határvonal odébb kúszik. Belekapaszkodik az anyja kezébe, és az ágyastól-mindenestül átrántja őt a meleg és biztonság térfelére.” (80. oldal)


>!
_natalie_ I
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben

Most már tényleg vissza kell vinnem a könyvtárba, mert a hátsómba fognak rúgni, de azzal a lendülettel meg is rendelem magamnak, mert kell ez nekem örökre… Az elmúlt egy hónapban naponta forgattam, már nem adnám alább. Azt hiszem nem tévedek amikor azt érzem, hogy olyanok ezek a versek, amelyek bennem az idő múlásával tovább fognak érni, és így mindig lesz aktuális üzenetük.

!

Visszaút az időben, Versek 1981-2005

„Azt hiszem, Rakovszky is hasonló módon lát (mint a képzőművészek – a szerk.), csak éppen ő nem grafikai, hanem versbeli megformáltságban érvényesíti ezt az észlelésmódot, és a verbalitás (plusz a poétikai arzenál) óhatatlanul fölerősíti az időbeli perspektívát, egyszerre teszi jelenvalóvá azt, ami már nincs és ami még nincs. Ez a különös képesség (nem pedig valamiféle szibillai attitűd) teszi az életművet léleklátóvá, ez láttatja sorsvonalnak a törött üveg okozta vágott sebet, lassított robbanásnak a fejlődő cserepes virágot, cigarettacsikknek a hullócsillagot; ez veteti észre a felkavart teával vegyülő tejszínben a tejutat, a lakatlan házban az egykor ott élteket.” – Márton László

(A teljes tanulmány itt érhető el: http://www.holmi.org/2007/08/ket-biralategy-konyvrol-6)

Népszerű, @Juci szerint az egyik legjobb kortárs kötet. Bár nem igazán illeszkedik semmiféle, az utóbbi évtizedeket meghatározó költői irányvonalba. Egy teljes, de remélhetőleg nem lezárt költői életművet tartunk a kezünkben. Melegen ajánlom mindenkinek a forgatását, de csak lassan, lépésenként, mint @anémone : http://moly.hu/ertekelesek/483254


>!
hetcsillagkozt
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben

Nem is tudom, hol kezdjem… Mondjuk, hűen a címhez, menjünk visszafelé az időben.
Most jövök a Nyitott Műhelyből, ahol Szabó T. Anna beszélgetett Rakovszky Zsuzsával erről a kötetről, és leginkább azt érzem, hogy minden verseskötetet így lenne érdemes olvasni, elkezdeni hétfőn, minden nap olvasni belőle egy kicsit, és aztán persze pont vasárnap a végére érni, este pedig elmenni egy helyre, és megtudni, hogy mégis ki az az ember, aki ezeket írta, miért írta, mit jelentenek.
Már csak azért is megérte ezt a beszélgetést meghallgatni, hogy felnyíljon a szemem és rájöjjek, nem jól néztem eddig a festményeket. A németalföldi terem c. vers kapcsán Zsuzsa elmondta, hogy órákig tudna nézni olyan képeket, melyeken olyan banális dolgok szerepelnek, mint egy citrom vagy egy tésztaszűrő, és hogy ezek neki azért fontosak, mert bennük van a gyermeki rácsodálkozás – a rácsodálkozás olyan dolgokra, melyekkel nap mint nap találkozunk. Nekem soha nem ez jutott eszembe az ilyen képekről, inkább az, hogy unalmasak, de azt hiszem, ez a gondolat jó útravaló volt, például ahhoz, hogyha legközelebb meglátok egy csendéletet, eszembe jusson, hogy jé, ez egy tejes köcsög, milyen jó kis találmány végül is…
A versekhez visszatérve: azt hiszem, nem akarom bővebben fejtegetni, az öt csillag mindent elárul, azt is például, hogy a Visszaút az időben bekerült a kedvenc versesköteteim közé. (Hozzá kell tegyem, hogy ezt tényleg jó helyen és jó időben olvastam, és ez is biztos sokat számít.)

2 hozzászólás
!

A Hold a hetedik házban

A novelláskötet megosztotta a molyokat. Vegyes témájú, de egységesen hideg és szomorú írások ezek, alkalmanként visszatérő szereplőkkel. Én éreztem némi rokonságot A hullócsillag évével, de annál sokkal sötétebb.
@Juci nem szerette: http://moly.hu/ertekelesek/349266
@moni79 igen: http://moly.hu/ertekelesek/826908

„Végül megérkeztünk: lerobbant, egykori kastélyt alakítottak át öregotthonná, még kerek kis tornya is volt, mintha egy elátkozott királykisasszony várná benne a mesebeli herceget, nem pedig vagy kétszáz fogatlan, derékszögbe görbült, bepelenkázott öregasszony azt a bizonyos, sötét lovast.” (208-209. oldal)


>!
spinakker
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

Mikor először olvastam Rakovszkytól elbeszélést, azt hittem, fiatal íróról van szó, de aztán nagyon csodálkoztam, mikor kiderült, hogy 60 múlt, ráadásul eredetileg költő. Azért hittem azt, mert nagyon jól megragadta a fiatalok világát.
Az írásai az élet apró nyomorúságai körül forognak. Én nem mondanám, hogy depresszívek, mondjuk nagyon vidámak se.
Két elbeszélői stílust fedeztem fel. Az egyik lassan, kissé szomorkásan folyó elbeszélés, a hangulat pedig lemondó. Főleg a fiatal szereplők történetei ilyenek (A svédek, Kalkutta liegt…, Az ismeretlen tényező, A Hold a hetedik házban) Ezek az írások tetszettek, mert nagyon eltalált egy hangulatot, ami ráadásul közel áll hozzám.
A másik stílus viszont csapongó, sok zárójeles és egyéb megjegyzésekkel, amik nem kapcsolódnak szorosan a történethez, a szereplőkhöz sem adnak hozzá újat, viszont feleslegesen bonyolítják a történetet. Pl. a Mája fátylában három nő beszélget, az elején meg se tudom különböztetni őket, de újabb és újabb nevek merülnek fel – egy részével pedig soha nem találkozunk.
Utóbbi stílus nem tetszett, nem tudta megfogni a figyelmemet, de vannak nagyon jó írások, úgyhogy vegyes a véleményem.

4 hozzászólás
!

VS

Ha A Hold a hetedik házban megosztó volt, akkor a VS mindenképpen az. A Vay Sarolta grófnő kalandos életét feldolgozó regény kényes témákat feszeget, de kritikusai szerint nem eléggé bátran. Bizonyos kritikusai egyenesen lohasztónak nevezik: http://www.revizoronline.com/article.php…

@ppeva értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/785185
@ddani értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/985548
És egy indulatos értékelés @Ross–tól: http://moly.hu/ertekelesek/827807


>!
cseri P

Rakovszky Zsuzsa: VS

Vannak szerzők, akik ikonná válnak az olvasóik számára, akiknek keressük a könyveit, ha megjelenik tőlük valami, azonnal le akarunk rá csapni, és nekem Rakovszky ilyen. Ráadásul elég volt egy regény, A kígyó árnyéka, hogy ezt az érdeklődést érezzem a könyvei iránt. Az új regénye akkor is érdekelt volna, ha nem ilyen izgalmas témát választ: Vay Saroltát, az elmúlt századfordulón élt grófnőt, aki saját magát férfinak tartotta, férfiként élt, nőkkel került szerelmi kapcsolatba, még meg is nősült……

Kapcsolódó könyvek: Rakovszky Zsuzsa: VS

Rakovszky Zsuzsa: VS

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!