A hónap magyar írója – Galgóczi Erzsébet

!

    
Ha valaki előzetes képet szeretne alkotni Galgóczi Erzsébetről, három adat szolgálhat kiindulópontul:

1930-ban született.
Dramaturg diplomát szerzett.
Riporterként dolgozott.

Vagyis élete legfogékonyabb felnőtt időszakának meghatározó élményei (az élmény itt ne sugalljon nagy örömöket) a baloldali autoriter rendszer kiépülése és 1956; az írásai izgalmas és érdekes jelenetek füzérei; ismerte és felhasználta mindazt, ami, ahogy mondani szokás, a színfalak mögött zajlott.
És hogy mindezt milyen vérmérséklettel tette? Íme Szabó Magda egy hozzá írt levele:

„Ha véletlenül előttem halnál meg, mindig úgy emlékezném Rád, amint állsz egy nem akármilyen, hanem magyar – ganajtúrók lakta – puszta közepén, a szemed villámlik, a szádból láva jön, és irtózatosan ordítva átkozol mindenkit, aki miatt nem lehet szebb a világ. És körötted és mögötted semmi, mert a magány is úgy kísér, a próféták magánya, mint másokat a kutya. Mindenki, aki dicsér, lapos dolgokat ír Rólad, de én látlak ott a puszta közepén, még az orrodból is meg a füledből is tűz csap ki.”

Ismét nem törekszünk teljességre. Egy az Európai kulturális füzetekben* közölt 1981-es beszélgetés és hat (kis)regénye segítségével igyekszünk némi ízelítőt adni életpályájáról, témáiról, alakjairól és személyiségéről.
    
* http://www.c3.hu/~eufuzetek/index_2021.php… – a külön nem jelölt idézetek innen származnak

A kép forrása: gyoriszalon.hu


>!
ppeva P

Húsvétra azért nem tudtam hazamenni, mert nem volt miben. Én a szülőfalumban nem Galgóczi Erzsébet, hanem a Galgóczi József lánya vagyok, aki húsvét napján nem mehet végig kopott kabátban az utcán.

20. oldal, A küszöbön

!

f.: mozaweb
    
Galgóczi az írásmódja – dinamikus, érdekes és izgalmas jelenetek sora – alapján ma is népszerű lehetne, ha mégsem az, annak a sötét (és ennyiben reális) világábrázolás az oka. Hogy mégis megpróbáljunk kedvet csinálni az írásaihoz, íme egy kis játék, egy csokor jellegzetes (részben kisalföldi-szigetközi) szó, kifejezés az írásaiból rejtvény formájában.

melence fn. spoiler spoiler

dikó fn. spoiler spoiler

csajkarendszer fn. spoiler spoiler

rédli fn. spoiler spoiler

selma mn. spoiler spoiler

faizni ige (faizás) spoiler spoiler

inaszakadt mn. spoiler spoiler

pakfong fn. spoiler spoiler

mitra fn. spoiler spoiler

Fecske fn., 1957-es „szleng” spoiler
    
A rovatban Galgóczi kisregényei a történet idejének megfelelően követik egymást.
    


>!
csillagka P

„Nem születtem győztesnek. Nem születtem vesztesnek sem. Áldozatnak születtem.
Áldozatnak születtem, vézna, vérszegény , két kiló hetven dekás csecsemő formájában, olyan életképtelennek, hogy néhány napos koromban egyszer csak elhagyott a színem, görcsök rángattak, s minden jel arra vallott, hogy »meg akarok « halni. A családom – túltengő realitással megáldott parasztcsalád -éppen vasárnapi ebédhez készülődött, tisztára kimosdva, könnyű nyári ünneplőben, a terítetlen, de fényesre sikált diófa asztalon már párolgott a borszínű húsleves, és tessék elképzelni, én haldokolni kezdek abban a nagy kerekű, szögletes vesszőkosárban, ami örökölt fekvőhelyen volt.- haldokolni önzőn és neveletlenül. A családomnak nagyon nem tetszett a dolog, s engem kitoltak az udvar végébe, a kocsiszínbe, gondolván, sőt meg is állapodván, ha mindenáron» meg akar« halni, hát haljon meg, de ne vegye el az étvágyukat, hisz vasárnapi ebéd egy héten csak egyszer van. És kitoltak a kocsiszínbe.
Ezek után elment a kedvem, az egész meghalástól, s amikor ebéd végeztével kinézett hozzám az anyám, már visszanyertem természetes színemet, s méltatlankodó bőgéssel követeltem a magam ebédjét.
És azóta is sokszor»meg akartam« halni, és olyankor engem mindig kitoltak a kocsiszínbe, nehogy elvegyem az étvágyukat.
De az ebéd végeztével most már nem néz ki hozzám senki.”

144. oldal(Törvényen belül)

2 hozzászólás
!

f.: vadaszlap.hu
    
@pepege: Vidravas, 1984
    
Ez a könyv már akkor a várólistámra került, amikor elolvastam @Csabi értékelését (https://moly.hu/ertekelesek/1836341), amely kenterbe veri az összes létező fülszöveget, ha ezt használnák (legalább itt a Molyon), talán többen olvasnák ezt a kiváló regényt. Sajnos nem túl népszerűek az írónő könyvei. Épp beszélgettünk is arról @Archibald_Tatum-mal, hogy mi lehet ennek az oka, az ő álláspontja ez: ”Azt hiszem, csak a setét szocializmus leírása miatt nem népszerű, mert ahogy ír, az nagyon izgalmas.” Maximálisan osztom a véleményét. Rév Orsolya története regénybe illő (ja, hogy ez tényleg egy regény), de úgy, hogy közben igaz is, mert akkoriban bárkivel, bármikor megtörténhetett az, hogy kipenderítik a főiskoláról (munkahelyéről), mert a szüleit kuláklistára teszik. Vagy vegyünk pl. Dr. Simon Pálnét, akinek a híres mérnök férje mellett arany élete volt, mígnem egyszer csak a férjét (koholt váddal – mennyire jellemző ez is arra a korszakra) életfogytiglanra ítélik, az asszonyt pedig a fővárosból kitelepítik egy isten háta mögötti faluba. El sem tudjuk képzelni, ez mekkora teher lehet, bár Galgóczi Erzsébet jól és élethűen tudja ezt is ábrázolni.

@Aquarius idézete arról, milyen idők is jártak akkoriban: ”Az igazságszolgáltatás sohasem volt tökéletes és megnyugtató intézmény, mert egy becsületes ember mindig kevés ahhoz, hogy egy gazfickót börtönbe juttasson, két gazfickó pedig mindig elég ahhoz, hogy egy becsületes emberre bilincset veressen.” (https://moly.hu/idezetek/809699)

Sokunkban (mindenkiben) felmerül a kérdés, hogy 1984-ben, jóval a rendszerváltás előtt, hogy jelenhetett meg ez a regény, mely az egyik legnagyobb pert (MAORT) dolgozza fel. Igen, ezt a kérdést @Csabi is felteszi, és a könyv adatlapján levő linkre irányítja az érdeklődőket. Én vettem a fáradtságot és idemásolok belőle egy részletet: ”A Vidravasban bemutatott ország képe riasztó, a regény hangneme kemény, szemlélete komor. Olyan riasztó és olyan komor, amire a magyarországi szocializmus évei alatt valószínűleg nem volt példa. Mivel azonban a pártvezetés is tudta, hogy Galgóczi a volt miniszterelnök engedélyével jutott az iratok közelébe, mivel a MAORT-per az 1980-as évekre már némiképp idejétmúlt eseménynek számított, amelynek okaitól és végrehajtóitól el lehetett határolódni, és mivel a regényben ábrázolt események 1956 nyarán befejeződnek, ezért – mintegy meghaladott előtörténetként – tudomásul vette és elfogadta a Vidravas megírását és megjelenését.” A cikknek két része van, érdemes végigolvasni:
https://moly.hu/linkek/40100
https://moly.hu/linkek/40101

Egy másik kérdés is befészkelte magát az elmémbe: az írónő oly sok írását megfilmesítették, miért pont az egyik legismertebb és legsikeresebb írása maradt le a mozivászonról (televízióról-képernyőről)?

@Gyöngyi69 is @Csabi hatására vette kezébe a könyvet (igaz, ő is közel annyi ideig várt vele, mint én, de fogadjunk, hogy ő is megbánta már a halogatást!): ”Mondandóját őszintén, egyszerűen, érthetően fogalmazza meg, gyönyörű nyelvezettel. Sem ez utóbbi, sem az akkori események leírása nem hatásvadász, nem is kell, hogy az legyen, hiszen félelmetes időszak volt ez mindenkinek, igazi „ember embernek farkasa” kor.” (https://moly.hu/ertekelesek/2387584)

@GTM arra világít rá, hogy „Sok érdeme mellett számomra ma az a legfontosabb, hogy bemutatja az ellenségképzés mechanizmusát. Azt, hogy milyen nehéz ennek ellenállni, hogy akarva akaratlan lassan szinte mindenki beáll a sorba. A diktatúra diagnózisát kapjuk, mert a folyamat nem csak a Rákosi-rendszerre jellemző.” (https://moly.hu/ertekelesek/2293695)

@ddani-tól azt is megtudhatjuk, hogy érdemes a ’98-as kiadást is elolvasnunk (hogy miért, itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/1857307) ”Sokan írtak több-kevesebb kritikával illetve nosztalgiával a háború utáni Magyarországról, az ’56-os forradalomról, és bizonyára fognak is még, ez egy látszólag kimeríthetetlen talaja a magyar történelmi-irodalmi emlékezetnek. Nem egy vidám korszak, és nagy próbatétel elviselhetően írni róla valami élvezhetőt. A Vidravas szerintem megkerülhetetlen ebben a tematikában…”

@ppeva szerint mindenkinek el kell olvasnia: ”Kötelező. Ha tudni akarod, hogyan éltek szüleid, nagyszüleid, min mentek keresztül, milyen életbe voltak beleszorítva, el kell olvasnod. (Bár inkább annak lenne kötelező, aki nem akarja tudni… Meg a nagy hőzöngőknek, aki nem hagyták volna, meg jól megmondták volna, meg majd ők megmutatták volna.)” (https://moly.hu/ertekelesek/1448889)

@eme : ”A regény nagy erénye (többek közt), hogy bár a történet megengedné, nem elégszik meg olcsó megoldásokkal, óvatosan, ügyesen kikerüli a csapdákat karakterábrázolásban, cselekményvezetésben egyaránt.„ (https://moly.hu/ertekelesek/1435450)

A könyvből sajnos nem készült filmváltozat, viszont 1989-ben volt színpadi bemutatója (Dr. Simon Pált Sinkovits Imre játszotta, de szerepelt még benne – többek között Hámori Ildikó, Béres Ilona, Trokán Péter), és ha hihetünk az internetnek, akkor ezen a linken meg is rendelhető DVD-formátumban:
http://kulturamento.hu/index.php…
    


>!
mcgregor
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

A Vidravas egy olyan üdítően józan hang az erőszakos államosítások, a kuláklisták, a gerinctelen senkikből lett titkosrendőrök és a megvalósíthatatlan ötéves tervek időszakából, hogy megdöbbentő, hogy a magát hithű szocialistának valló Galgóczi hogyan tudott önazonos maradni azzal az erős igazságérzettel és kritikai érzékkel megáldva, amellyel saját eredendő származási közegének, a paraszti társadalomnak a szocialista szétrombolását riportálta. Persze nem véletlen, hogy a legkeményebb ötvenes években játszódó mű csak az „enyhülés” éveiben, 1984-ben jelenhetett meg, de szókimondása és a kommunista ostobaságot, a méltánytalanságot és az önsorsrontó társadalommérnökösködést ostorozó lelkülete miatt még így is csoda, hogy engedték kiadni. Galgóczi a magyar falu átalakulásának érző lelkű megéneklője, az egyik legérdekesebb átmeneti csoport: a paraszti sorból felemelkedett elsőgenerációs értelmiségi par excellence példája. Már/még mindkét közegben idegen, és míg benne van a felemelkedő rétegeknek a véges létbe vetettségből táplálkozó türelmetlensége, megértetlensége, finom és még bizonytalan gőgje, de egyúttal önmarcangoló és önkritikus hajlama is kifejezésre jut. Főszereplőjének, Orsolyának a karakterében nem nehéz felfedezni az önábrázolási igényt és az önéletrajzi elemeket. Nagyon ajánlom azoknak, akiket érdekel, hogy nagyszüleink generációjának életük legszebb éveiben milyen pofátlanul erőszakos, kizsigerelő és végtelenül buta rendszert kellett elviselniük, miközben a létbizonytalanság annyira áthatotta a társadalom minden rétegét, hogy még a kritikátlan párthűség és szervilizmus bajnokai számára sem volt garancia arra, hogy egy újabb irányváltás ne sodorja őket egykori alávetettjeik és megnyomorítottjaik közé, vagy tüntette el őket nyomtalanul a konstans „forradalom” jakobinusokat idézően önfaló szörnyetege.

!

Times Square in Snow, 1959, f.: 1.bp.blogspot.com
    
Ott is csak hó van, 1962

    
Galgóczi kétszer indult el az írói pályán. Az első novelláskötete 1953-ban jelent meg, aztán hosszú szünet, és 1962-től publikál újra. „Tizennyolc-húsz éves koromra tulajdonképpen már kialakult az az ember, aki ma vagyok. (…) De az íróval, aki akkoriban jelentkezett, nem vagyok azonos. Nem mintha ezek az írások nem lettek volna őszinték. Ma is vallom, hogy azok voltak. Csak mintha megfordult volna az író és az írás viszonya: azok a novellák nem engem fejeztek ki, ellenkezőleg – én magam szerettem volna azzá lenni, amit kifejeztem.
Tizenhét éves koromtól naplóírásra adtam a fejem. Szenvedéllyel vezetett naplóm a bizonyíték rá, hogyan lett úrrá rajtam az idők folyamán valamiféle tudathasadás: a naplóban örökké saját valóságos tapasztalataimmal, kiábrándulásommal viaskodom, minden problémámat a bennem levő dekadens, kispolgári csökevénynek tulajdonítom, és miközben fogadkozom, hogy ezentúl lelkizés helyett szorgalmasan készülök az érettségire, elszántan igyekszem más lenni, mint ami vagyok. Én őszintén igyekeztem megfelelni annak a koreszménynek, ami vonzott, és aminek kifejezésével a novelláimban próbálkoztam.(…)
Nem tagadom, hogy szégyellem magam, részben a régi írásokból áradó naivitás miatt, részben azért, mert valójában nem voltam olyan naiv, de olyan akartam lenni. Mert nem mertem vállalni önmagamat. Más kérdés, hogy valószínűleg nem is sikerült volna. De hadd mondjam el azt is, hogy amikor teljesen kiábrándultam, mikor a tapasztalatok egyértelműen szembekerültek az eszményekkel, és megéreztem, hogy most már hazudnom kellene, abbahagytam az írást. Soha többé nem írtam olyanfajta naiv novellát, mint korábban, és mint amilyent tőlem vártak. Első kötetem, az Egy kosár hazai 1953-ban jelent meg, utána csak 1962-ben jelentkeztem újra.”

És így érkezünk el ahhoz a Galgóczihoz, akit ismerünk (vagy megismerhetünk):

„Amikor újrakezdtem, többféleképpen próbálkoztam, és egyszer csak saját magam számára is váratlanul rájöttem, hogy tudok írni. Még a napra is emlékszem: 1958. március 8-án történt. Fűtetlen albérleti szobában, kabátban ültem éjszaka az íróasztal mellett, egy cím nélküli novella sokadik változatánál. Amikor ott tartottam, hogy megkérdezik az öreg parasztot, mi van odaát, hirtelen kikerekedett a papíron a válasz, hogy »ott is csak hó van«. És akkor belém hasított az öröm. Éreztem, hogy ez már én vagyok. Azután rögtön fölírtam ezt a mondatot a novella élére is, és elfogott a munkaláz.”

A moly adatai szerint a kisregény – kb. 4 ív – 1961-ben jelent meg, és ez különösen megdöbbentő, mert itt nemcsak megemlítik 1956-ot, hanem a történet maga is az osztrák határ közelében egy tanyán játszódik, itt gyülekeznek a disszidálók, hogy a gazda kijuttassa őket az országból, és várakozásuk közben megismerjük életüket és motivációikat.

Engem – talán kicsit furcsa – egy Agatha Christie-kisregényre emlékeztet, a Három vak egérre, és nemcsak a hóval körbezárt tér, hanem a feszültséget végig fenntartó dramaturgia miatt is. Nem véletlen, hogy mindkettőt színpadra vitték.
__


>!
Jesper_Olsen

– Hová készülsz? – kérdezi Lali.
– Európába – feleli tömören a gyérhajú fiatalember.
– Eddig nem ott voltál?
– Ez neked Európa?

283. oldal

!

Derékig ábrázolt ifjú hölgy portréja (ha jól fordítom), Raffaello, 1506 – sejtésem szerint erre a képre utal Galgóczi. (f.: rafaelsanzio.org)
    
A főügyész felesége, 1974
    

A MEK szerint (http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/03/843.html) Luca, a főügyész felesége Galgóczi egyik jellegzetes nőfigurája.

„A legszebb nők közé tartozik a megyeszékhelyen, de szépsége kissé korszerűtlen. Nem keskeny csípőjű, versenyló idegességű szépség, mint Garbo óta a legtöbb sztár, akiért bolondul az öt világrész. Luca reneszánsz szépség buja idomokkal, és akkora szemhéjakkal, mint egy-egy bazilikakupola. Arcéle bámulatosan hasonlít Raffaello Római hölgy-éhez, s mióta ezt a rajzot látta, azóta hordja ő is kontyban a haját.”

Luca hat a férfiakra. És ezt tudja is magáról, használja a szépségét. Csakhogy Lucára is hatnak a férfiak, ráadásul éppen azzal hatnak rá, hogy látja rajtuk, kell nekik.
A történet 1956 nyarán kezdődik, ekkor kerül a megyei ügyészséghez a huszonhat éves Homoródi Miklós. És Luca azonnal úgy dönt, Miklós lesz a férje.

Egy hagyományos polgári történetben a konfliktus abból adódna, hogy Luca éppen Miklós felettese, a megyei főügyész szeretője. Csakhogy 1956-ban vagyunk, és Lucáék „Cseszkó”-ban vannak nászúton, amikor kitör a forradalom, és ahogy visszatérnek – kezdetét veszi Miklós machbeti karrierje…

Ennél a pontnál következik az a mondat, amit nagyon sok Galgóczi-műnél el lehet mondani: nehéz magyarázatot találni, hogyan jelenhetett meg a hetvenes évek első felében, hogyan állíthatták színpadra. („A főügyész feleségét négy évig nem közölték. Azután szép lassan mindegyik visszaadott írás megjelent, vagy folyóiratban vagy kötetben.”) A perbe fogott forradalmár ugyan elüt attól, ahogyan ma látjuk a forradalmárokat – bár éppenséggel még el is fogadhatjuk az ő ábrázolását –, de itt az 56 utáni koncepciós perek jelennek meg, vagyis már az új rendszer perei, és ezek hasonlóak az 56 előttiekhez – az embereket is hasonlóan rombolják. Vagyis a Kádár-rendszert a legérzékenyebb pontján érintette.

Először 1970-ben színdarabként ismerhette meg a közönség, kisregényként az 1977-es A közös bűnben jelent meg. A filmváltozat – Dörner György a fiatal kommunista ügyész – 1990-es.

http://port.hu/adatlap/film/tv/a-fougyesz-felesege-a-fo…
    


>!
szabics22
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Ahogy nézegetem az olvasásokat itt a Moly-on kevesen olvasunk Galgóczit. Pedig kellene! Elovasva ezt a három remek kisregényét, ebben a több mint 30 éve kiadott könyvben, határozottan ez a véleményem.
A legtöbben egyértelműen a Vidravas című regényét ismerik, amiben az 50-es évek koncepciós pereiről, a kulákok üldöztetéséről ír. Sokan a kor egyik „kulcsregényének” tartják, méltán.
Az ebben a könyvben szereplő három kisregény, talán még kényesebb témát dolgoz fel: az ’56-os forradalom leverése utáni hónapokat ábrázolja (az akkori rendszer kívánalmainak megfelelően szigorúan „ellenforradalom”-nak nevezve) .
A Közös bűn és az Ott is csak hó van című kisregények fő témája a Rákosi-rendszer szétesése, az örizetlenül hagyott határokon tízezrek disszidálása. Volt aki azért menekült mert részt vett a forradalomban, volt aki azért(elsősorban fiatalok) mert kiábrándult a renszerből, volt akit teljes egzisztencia várt a kinn élő rokonok révén. Megjelennek a könyvben vidéken élő emberek sérelmei: az erőszakos TSZ-esítés, a kiskirályoskodó tanácselnökök.
Aztán az utolsó kisregényben A főügyész feleségében, a kiépülő Kádár-rendszer kritikája is megjelenik. Hogyan lesz valakiből egyik pillanatról a másikra főügyész mert vállalja, hogy részt vesz a forradalom utáni megtorlásokban. Csak nem számol szép feleségének szerelmi ügyeivel…
A „történelem leckén” túl, lebilincselő az írónő stílusa, sok párbeszéddel, kevés leíró résszel, szinte filmszerű. Nem véletlenül elég sok írását megfilmesítették a ’80-as években. Tiszta szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek!

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
434 oldal · ISBN: 9631518183
!

Egy 2017-ben kevéssé hívogató moziplakát
(f.:http://hungarianmovieposter.blogspot.hu)
    
A közös bűn, 1976

    
Íme egy szocreál krimi!
Na jó, nem éppen szocreál. Már abban az értelemben, ahogy a szocreál ideológia útmutatás, a szebb jövő felé vezető úton papír alapú jelzőpózna.
Meg nem is krimi. Már ha krimi egyrészt a „whodunit”, akkor nem az, mert tudjuk, legalábbis 99%-os biztonsággal tudjuk, ki az elkövető; ha meg krimi a „howcatchem”, akkor sem, mert nem az itt a kérdés, hogyan derítik ki az esetet. De akár olvashatjuk így is, „(…) az olvasók különböző rétegei másként közelednek egy műhöz. Van, aki a krimi kedvéért olvassa végig, a másikat a társadalombírálat foglalkoztatja, a hősök pszichológiája… Számomra az olvasók minden rétege egyformán fontos.”

1956. november 8-a, valahol Győr-Sopron megyében, Mosonmagyaróvár környéke. Az időpont önmagárt beszél, 4-e nevezetes dátum, 8-án tehát a közállapotok és különösen a határ nem a megszokott arcukat mutatják. Mondhatni, kaotikus a helyzet, ezen a területen haladnak át a – lassan kikopik a használatból a kifejezés – disszidensek. Sok minden megtörténhet.
Meg is történik.
És amikor azt mondom, meg is történik, az azt jelenti, meg is történt a valóságban: A közös bűn ugyanis egy megtörtént eset feldolgozása. Hogy miért választotta ezt a történetet Galgóczi, az kiderül az értékelésekből: részben lehetőséget ad az akkori gondolkodás, mentalitás bemutatására, részben a végszóban kérdéseket tehet fel ezekkel kapcsolatban (talán ítélkezhet is).

Mivel a könyvről átfogó értékeléseket olvashattok a molyon, inkább pár szót a valós szereplőről – önmagában érdekes, hogy máig elér az elkövető bűnlajstroma (1956-ban 19 éves volt). „T. István [a regényben Kuberkó] különben mindig nagyon feldühödött, ha bűncselekményeit megírták. Mire a regény megjelent [1976], ő már szabadlábon volt, és halálosan megfenyegette az írónőt. Akkoriban nyitották a győri Kisfaludy Színházat, a rendőrök külön nyomozót küldtek az írónő védelmére, de sógornője azt meséli, akkor már Pesten élt, nem érkezett haza a színháznyitó előadásra.”

Hogy hogyan alakult Kuberkó élete, miért kapott meglehetősen enyhe ítéletet, mi mindent követett el aztán és miért került be a Kisalföld bűnügyi hírei közé 2015-ben, ezekről olvashattok a NOL cikkében:

http://nol.hu/kultura/megint-olni-probalt-es-bortonben-…

És az 1978-as filmváltozat adatai:

http://www.imdb.com/title/tt1356916/

    


>!
Kuszma MP
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Ha kiadóként kiadnám ezt a könyvet, biztos valami olyat biggyesztenék a fülszövegbe, hogy Galgóczi a magyar Nesbo. Van itt sár, hó, alkohol, társadalombírálat, és persze egy gyilkosság. ’56 késő őszén két reménybeli disszidens érkezik egy világvégi* tanyára, hogy aztán hajnalban a házigazdák már csak egyiküket találják az istállóban – szétvert fejjel. Innentől kezdve e tett és következményei adják a kisregény gerincét egészen addig a pontig, míg Galgóczi el nem vezet minket a kissé filozofikus végkifejletig: a közös bűn definíciójáig. Persze az ölés ez esetben csak ürügy, hogy az író bemutassa a korszakot, a forradalom lecsengését, a menekültek áradatát, és pontos látleletet adjon az ’50-es évek második felének problémáiról. A krimi-szálban sok meglepetésre ne számítsunk, látjuk ugyan, milyen a szocialista nyomozók kérdezési technikája, de a lényeg nem ez: hanem annak a szükségszerű kudarcnak a bemutatása, hogy az egyén a közösségbe való betagozódás során majd túlteszi magát identitása elvesztésén. Mindezek mellett kiváló szociográfia és az 1956 iránt érdeklődőknek is igen fontos adalék.

Megjegyzés: az egész Galgóczi-életmű (és Kertész Ákost, Fejes Endrét is megemlíthetném) egyik legnagyobb tanulsága számomra, hogy a késő szocializmus íróinak mennyivel nagyobb mozgásterük volt a rendszer bírálatában, mint azt hajlamosak vagyunk mai szemmel elgondolni – feltéve, hogy egyfajta szocialista nézőpontból fogalmazták meg kritikájukat. Hogy ez bátorság, vagy egyszerűen a gyengülő rendszer engedékenysége jutalom, amiért a művész tiszteletben tartja a baloldali alapértékeket, nem tudom, mindenesetre prózájukból nagyon nem olyan ország rajzolódik ki, ahol élni jó.

* Persze az osztrák határ aligha a világ vége, legfeljebb lenini értelmezésben…

28 hozzászólás
!

(f.: arsboni.hu)
    
Törvényen belül, 1980
    

A Törvényen belül a Szent Kristóf kápolnájával egy kötetben jelent meg a Törvényen kívül és belül címet viselő kötetben, első körben 50000 példányban, és hetek alatt elfogyott. Nem nehéz kitalálni, a szenzációt leginkább a Törvényen belül szerelmi szála jelentette – ez az első nagy magyar coming out – legalábbis, tudomásom szerint: Galgóczi volt az első nő, aki nyíltan vállalta leszbikus kapcsolatát:

"– Nem féltél az össztársadalmi prüdériától?

– Látod! Először is abban bíztam, hogy a parasztságot a természet közelsége mindig is megóvta ettől. Szenteskedő öregasszonyok minden faluban voltak, de a többség a filozófusokkal együtt vallhatta volna, »hogy semmi sem idegen tőlem, ami emberi«. Valójában a falu az évszázados beltenyészet következtében biológiailag már régen nem volt olyan életerős, mint ahogy azt a harmincas évek falukutatói szerették volna. Viszont mindig is magától értetődően befogadta a deviáns elemeket, a degeneráltakat. De előttem lebegett a világirodalom példája is, Shakespeare-től Gide-ig és a kortárs írókig…

Sőt azt is tudtam, hogy ha sokáig halogatom a témát, valamelyik fiatal megelőz. Hiszen az utánunk jövő nemzedék tagjai sokkalta nyitottabbak, bennük ki sem alakultak azok a gátlások, amiket mi az idegeinkben hordunk, és óriási erőfeszítéssel igyekszünk legyőzni. És hiába melengetem én magamban húsz éve a témát, másodszorra ezt már nem érdemes megírni… Egyébként is úgy érzem, hogy a fiatalok jókor jöttek felfrissíteni prózairodalmunk vérkeringését. Mi csak örülhetünk a tőlük kapott impulzusoknak és a lépéskényszernek. A prózairodalom általában erkölcsi kérdésként tárgyalta a homoszexualitást, én viszont szerettem volna a kérdés biológiai és társadalmi vetületét ábrázolva megmutatni, hogy az erkölcshöz éppen annyi köze van, mint mindenfajta szexualitásnak."

Mi a magyarázata, hogy a kötet címe és a kisregényé különbözik?

"A cím a kisregénnyel együtt született, és a másik főalak, Lívia sorsára utal. A cím is azt sugallja, ami az írói szándék, hogy a törvényt teremteni kell. Ha minden ember elfogadná, amibe beleszületett, soha nem ment volna előbbre a világ. Az sem megmásíthatatlan törvény, hogy egy kötet élén csak egy benne közölt írás címe szerepelhet. (…) Most is azért kötöttem ki e mellett a változat mellett, mert úgy éreztem, hogy ez a kötetcím tágabban és értelmezhető. (…)
Úgy éreztem, hogy a két írásnak nem kell külső kapocs. Mint ahogy nem is azért közölte őket egy kötetben a kiadó, mert külön-külön mindegyik túl soványka lenne, hanem mert ikerpárt alkotva, összetartoznak: mind a két írás a magányt elemzi."

Természetesen ez a kisregény sem egyetlen jelenséget boncolgat, ha akarjuk, olvashatjuk egy nyomozás történeteként, vagy még évekkel 56 után is (a történet 1959 őszén játszódik) a reménytelen, sötét kor hangulatát átérezve, vagy – ez is Galgóczi állandó témája – a vidékről a fővárosba került első generációsok problémáinak bemutatására figyelve.

A regényből készült a legismertebb Galgóczi-megfilmesítés, a Makk Károly rendezte 1982-es Egymásra nézve:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Egymásra_nézve
    


>!
Csabi MP
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Vajon hány megsárgult papírú, megtört gerincű remekmű suvad meg még mindig az antikváriumok ritkán bolygatott polcain, miközben kiadóink elvárnák tőlünk, elszánt olvasóiktól, háromezer-ötszáz pénzeket adjunk ki jó esetben is csak összegányoltnak nevezhető regényeikért? A kérdés költői. Válasz mégis van: sok. Igaz, a borítók már csúnyácskák.
Itt van példának Galgóczi vékony kötete a ’70-es évek végéről, két kisregénnyel. Olvasva a maiakat meg a „régieket” feltűnő, hogy mennyit változik az elbeszélésmód, a szöveg. Nem lehet összetéveszteni, pedig nehezen tudnék konkrétumokat felhozni (arra ott vannak a bölcsészek, ezért fizetik őket), a kor ivódik bele ezekbe a szövegekbe, persze annál, aki jó író.

SZENT KRISTÓF KÁPOLNÁJA. Ez a kisregény a „jelenben” játszódik. Zsófia restaurátor, Pestről, egy áldatlan kapcsolatból menekül a Győr közeli faluba, hogy felújítsa egy jelentéktelen kis kápolna oltárképét. Megismerkedik az esperessel, és beköltözik egy idős házaspárhoz, ahol a férfi már csak egy vegetáló „inaszakadt”. Hamar kiderül, hogy a kápolna körül van valami rejtély, amit az esperes takargat, de ezzel nem foglalkoznék, a végére kiderül minden, mintha csak egy krimiben lennénk. Talán pont az akkor hazahozott korona ihlette meg az írónőt. Azt azért nem mondom, hogy Kondor Vilmosi babérokra tört volna a regénnyel.
Zsófia, a csinos nő körül felbolydul a falu, de ő nem akar oda tartozni, csak ideiglenes menedék ez neki a férfi elől, aki nem lehet az övé. Hát nem egy Meseautó sztori, az biztos. A szövegben érződik, hogy ez már nem az ’50-es, ’60-as évek fojtogató légköre, még arról is lehet beszélgetni, hogy a felszabadulás tulajdonképpen megszállás volt (és ez meg is jelent nyomtatásban, 1980-ban…). Jól megírt, gördülékeny történet, amibe az esperes és Zsófia beszélgetései csempészik be az aktuálpolitikai és történelmi mondanivalót.

TÖRVÉNYEN BELÜL. Ezt a történetet sokan ismerik, hiszen Makk Károly ebből forgatta hírhedt filmjét, az Egymásra nézvé-t. 1959-ben járunk, már az év is elárulja, hogy ez egy sokkal súlyosabb történet lesz. Egy fiatal nőt lőnek le a határőrök Mohácsnál. Kiderül róla, hogy a parancsnok régi ismerőse volt. Marosi főhadnagy a nő zsebében talált notesz segítségével megpróbálja kideríteni, hogy mi juttatta ide Évát, ezért Pestre utazik és kérdezősködni kezd. Az ismerősökkel folytatott beszélgetésekből kibontakozik a kor képe. Közel van még ’56, a következmények súlyosan hatnak azokra, akikre csak az érintettség árnyéka is vetül. Hiába az új kormány, az új párt, a lényeg maradt, mert az emberek is maradtak. Túl sok alkohol fogy, mindenki italba fojtja a fojtani valóját, a besúgó, a rendőr, a rendszer áldozata, de az italgyárak valahogy minden rendszerben győzik kapacitással. A másik fő szál Éva homoszexualitása, ami akkor, ha büntetendő nem is volt, de társadalmilag egyáltalán nem volt elfogadott. Marosi a regény végén úgy utazik haza, hogy még nyomozna tovább, hogy megfejtse a titkot, pedig nincs már itt mit nyomozni, a kép összeállt, egy ember, aki sem szakmailag, sem a magánéletben nem tehette azt, amit tehetsége, jelleme diktált volna, kénytelen volt kilépni a rendszerből. A részletek nem érdekesek. Az összkép az érdekes, amit Galgóczi tökéletesen fest meg a korról.
Amit azért hiányoltam, hogy Marosi egyáltalán nem reflektál erre a számára meglepő tényre. Talán Galgóczi nem akart reflektálni, talán úgy érezte, hogy nem jött el az idő, hogy nyílt vitát folytasson erről. Mert habár felvállalta leszbikusságát, de reklámozni azért nem engedték. Hogyisne, a szocializmusban nincs homoszexualitás, meg munkanélküliség sem. Meg semmi sem. Ja, pancsolt konyak az mindig van.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631523942
5 hozzászólás
!

Szent Kristóf (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)
(f.: http://jelesnapok.oszk.hu)
    
Szent Kristóf kápolnája, 1980
    
Szent Kristóf a 3. században élt, és a legenda szerint:

"Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: »Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.«"
(www.katolikus.hu)
    
Galgóczi kedvelt fogása, hogy egymáshoz egyébként nem feltétlenül kapcsolódó témákat köt össze.
„ A Szent Kristóf kápolnája megírásakor is két egymástól független, sőt távoli téma találkozott. Másfél-két éve a győri püspöktől hallottam, hogyan kerültek elő az 1949-ben elásott egyházi kincsek. Rögtön tudtam, hogy ezt meg kell írni, csak arról nem volt fogalmam, hogy hogyan válik ez a téma saját ügyemmé. De volt egy templomrestaurátorom, akiről már tizenöt éve szeretnék írni…”

És megint: rejtély, titok, ami fenntartja a feszültséget, ad egy krimiszerű ízt a történetnek.
"Mi az oka, hogy ezúttal mind a két kisregényben ilyen nagy szerepet szánsz a krimi motívumoknak?
– Először is azt tapasztalom, hogy a krimi – az elkövetett, felfedezett, vagy felderítendő bűntény – jól összerántja a szerkezetet. Így lehetőségem nyílik arra, hogy minél több élményanyagot minél kisebb terjedelemben dolgozzak fel. A második ok – és ez megint csak összefügg azzal, hogy miért nem írok nagyregényt –: úgy hiszem, hogy a mai felgyorsult világban az írónak alkalmazkodnia kell az olvasó igényéhez. Az olvasó megszokta, hogy a tévében egy, a moziban másfél óra alatt teljes élményt kap. Ez a megszokás az irodalomban azzal jár, hogy csak a lényegre kíváncsi."

A történet a hetvenes évek végén játszódik, és ezt az írást is megfilmesítették, Bodnár Erikával és Páger Antallal a főszerepekben, 1983-ban:

http://port.hu/adatlap/film/tv/szent-kristof-kapolnaja-…
    


>!
Emmi_Lotta IMP
Galgóczi Erzsébet: Szent Kristóf kápolnája

Mindannyian rejtegetünk valami titkot, ami sorsfordító események vagy különleges találkozások hatására mégis kikívánkozik belőlünk. Gyón a fájdalmas szerelme miatt falura menekülő restaurátor, Zsófia a helybeli plébánosnak, megvallja titkát a beteg férjét ápoló, idős asszony, a hazalátogató volt földesúr, de még maga a plébános is. Egyszerű emberek, különböző és mégis egymásba fonódó sorsok, szeretet, elfogadás, aggodalom. Mindez érdekesen, összefogottan, nem patetikus hangvétellel megírva.
Galgóczi Erzsébet érzékeny jellemábrázolása, mesterkéletlen történetszövése maradandóvá avatja ezt az 1980-ban megjelent művet.

>!
Holnap, Budapest, 1998
104 oldal · ISBN: 9633462495

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!