A hónap magyar írója - drMáriás

Rovatgazda
!

(Kép forrása: origo.hu)

”szorít a cipő!
majd levágom a lábam!
én istenem, mit csináljak?
szaladjak-e vagy megálljak?
hisz a cipő igencsak szorít!
hisz nincs is rajtam…a cipő!
ez a burkoló a másolata a létnek, mely feledhetetlenül ránk borul és szorítja lelkünk… a cipő!
szorít a cipő!
pedig csak sétára indultam e veszett spanyolcsizmában!
szakadó szívvel betonba léptem, élő friss betonba!
és magamra zárult e nulla, a semmiség lenyomatába zárva:
szorít a cipő!”
(https://www.youtube.com/watch…)

Idei első rovatom sztárja – igen, nem túlzás azt mondanom, hogy sztár – egy kicsit kakukktojás az általam eddig boncolgatott magyar írók sorában, hiszen Magyarország egyik legelborultabb tánczenekarának, a (korábban Jugoszláv) Tudósoknak groteszk-karizmatikus fontembereként, valamint felforgató és tulajdonképpen világhírű képzőművészként ismerjük elsősorban drMáriást.
drMáriás még sima Máriás Bélaként 1966-ban született Újvidéken, itt említeném meg, hogy @Lipe is a Vajdasággal foglalkozik az ehavi HatárŐrségben: https://moly.hu/merites-rovatok/hatarorseg-64
Művészeti tanulmányait Belgrádban folytatta, majd 1991-ben, a délszláv háború sötétlő fenyegetése elől költözött Magyarországra, erről kimerítően írt 2011-ben holdvilágot látott, Nem élhetek Milošević nélkül című önéletrajzában/Tudósok-memoárjában, amiről még később lesz szó. Összművészeti munkásságára, tehát regényeire is nagyban hatott a punk, a szürrealizmus, a Balkán, a (Bada) dadaizmus, a pop- és szoc-art. Celebeket és politikusokat kényelmetlen görbe tükör elé állító festményeinek se vége, se hossza. Tíz, száz, ezer év múlva elég lesz talán elolvasni egy-egy regényét, meghallgatni valamelyik Tudósok lemezt (én a Mentés Máskéntet javaslom), vagy csak ránézni néhány festményére, hogy társadalomsebészetileg pontos képet kapjunk arról, hogy mennyire beteges, abszurd, önmagából visszafordíthatatlanul kifordult világban éltünk a huszadik század végén, a huszonegyedik elején.
Tehát rovatom de facto sztárja kicsit olyan, mint a fenti, korai Tudósok-dalszöveg. Kényelmetlen, mint egy fakimonó, üt, mint a szög. Nem fog mindenkinek tetszeni. De a jelentőségében nem kételkedem. És valahogy mindig aktuális. A magyar bizarr(o), de sokkal több annál. Külszíni fejtés, romláskörkép, húsba metszés.
Az esélytelenek nyugalmával vágok bele ebbe a rovatba, a zenei és a képzőművészeti munkásságát csak érintőlegesen fogom tárgyalni, írásaiból is csak a regényeire szorítkozom. Így is jó hosszú lesz, pont elég a lencsétől és disznóhústól elnehezült, fulladva emésztő gyomroknak.


>!
Carmilla 

A birka emberek csak jönnek, születnek egyre többen és többen, arctalanok, s fogalmuk sincs arról, hogy az életként nekik ajándékozott idővel mit is kezdjenek.

II/6.

1 hozzászólás
!

(Kép forrása: fortepan.hu)

mindegy hova, csak el, messzire innen a magányból

2004-ben, a Konkrét Könyvek gondozásában jelent meg drMáriás első regénye, a Lomtalanítás, ami – hűen a doktor úr egyéb munkásságához – végletekig csiszolt, szinte már vázszerű horrorpamflet egy düledező, a beszántás előtt álló bérházról, valamint annak lakóiról. Horzsolóan szikár diagnózis, egy szociális munkás szenvtelenségével lajstromba vett, elhullásra ítélt életek, gangról gangra. Mintha a Séta a ház körült és a Csikágót egy közös cím alatt, egyszerre rendezte volna színpadra Dario Argento és Szomjas György.
Társas magánytól romlandó lelkek tapinthatóan kilátástalan, dokumentarista leírása, amiben valamilyen fonák, hátulgombolós módon mégiscsak átüt a finoman beleérző, részvéttel telt irónia. A Lomtalanítást 2016-ban lefordították kínai nyelvre. Szerintem egyébként a mai napig a doktor egyik legrázósabb és legerősebb könyve, de lássuk inkább, hogy vélekedtek molytársaim erről a 133 oldalas, savként maró kisregényről:

@Tési: „Hátborzongató és lehengerlő, de borzalmas. TÉNYLEG borzalmas.” (https://moly.hu/ertekelesek/2381834)

@Gyula_Böszörményi: „Jó írások, beteg írások egy beteg ország és nép mélytudatáról, de a felétől már csömör. Bélától a Lipót nagyságrendekkel jobb.” (https://moly.hu/ertekelesek/1543076)

@Mortii: „Már a karakterek is túl nagyzoltak, nem tudom elhinni hogy ennyi utolsó senkiházi perverz, elmebeteg (FÉREG) lakjon egy házban. Persze akadnak ilyen emberek a mindennapokban, nem mondom, de ez túl tömény.”
(https://moly.hu/ertekelesek/1010215)

@TiaRengia: „…az egy dolog, hogy együltőhelyemben kivégeztem a könyvet (bár nem így terveztem), de közben meg nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az iromány egy hatalmas blöff…” (https://moly.hu/ertekelesek/2524534)

@nyolcadikutas: „Ebben a regényben mindenkinek baja van. Leginkább saját magával. Aberrált, debil, primitív elveszett lelkek hit, cél és szeretet nélkül.” (https://moly.hu/ertekelesek/2224468)


>!
Carmilla 
drMáriás: Lomtalanítás

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Rendkívül sötét, nyomasztóan pesszimista írás – úgyhogy tetszett, haha. Komolyra fordítva; gazdag szimbólumrendszer, elevenbe vágó kifejezőerő, plasztikus, tömör leírások jellemzik a művet. Olyan töménységű, s ahhoz tudnám hasonlítani az élményt, mint mondjuk kanállal enni az Erős Pistát, és hozzá házi pálinkát inni. Kegyetlen! Olyan dózisban mutatja az emberi rosszat, a „sötét oldalt”, hogy szinte már fáj. A pincétől a padlásig, a gyökértől a koronáig – annyira, annyira romlott…! /De azután a legvégén mégiscsak felcsillan egy picike kis fény…/
A nyelvi pontatlanságok miatt vonok csak le fél pontot.

!

(Kép forrása: wga.hu)

a mennyország volt a legidiótább hely, ahová valaha is kerültem

2006-ban érkezett Egy halott naplója címmel az új regény, amelyben rövid és amolyan máriásosan zaklatott, dadapunk kirándulást tehetünk Béla egyéni túlvilág-víziójába. 2018-ban egyébként – akárcsak a Lomtalanítás – ez a kötet is megjelent kínaiul.
A szinte már gyerekesen egymás mellé szőtt, álnaiv, posztprimitív nyelvezettel elregélt mesében hősünk, igaz, csupán biológiai értelemben, de azonnal, az első oldalon meghal, hogy aztán kezdetét vehesse egy teljesen agyhalott kirándulás a holtak földjére.
Ebben a lázas látomásban a mennyország nem más, mint egy zanzásított, felturbózott Madarasteszkó, a falig, a végletekig elvitt másolata a borsóhéjszerűen kiüresedett „emberi életnek”, ahol ugyanazt kell újra és újra átélnünk és véghezvinnünk, amit az emberi világban még egészen kezelhető tempóban tettünk, vagyis vásárolnunk és termelnünk kell. Máriás regényében az emberek annyira elmerültek a fogyasztói társadalomban, hogy a túlvilág fejesei, a sátán, az isten és a kövér és nimfomán ősanya úgy gondolták, hogy ez, egy bazinagy pláza az emberek boldogságának útja. A haláltól félünk, ám ugyanakkor azt is várjuk tőle, hogy felmentsen minket minden földi felelősségünk alól, és még azt sem vesszük észre, hogy a mennyország nem máshol, de bennünk van, és csak olyan lehet, amilyenek mi is voltunk.
Névtelen főszereplőnk sehogy sem akar ennek az őrült túlvilágnak a részese lenni, ezért aztán mindent megtesz, hogy a mennybéli ranglétrán egyre feljebb lépjen. Csizmaszortírozóból a legjobb post mortem házaló ügynökké küzdi fel magát, akit a túlvilág valaha látott, hogy végül a mennyeknek urává tegye magát, és romba dönthesse az egész légvárat, amit az emberiség, beszűkült képzeletének tégláiból, magának emelt.
Mint minden Máriás-cucc, úgy ez sem való mindenkinek. Harsány, rikító, kiáltványszerű, időnként radikálisan gondolatébresztő könyv, időnként simán csak gyomorforgatóan gusztustalan. Mindent elkövet, hogy kib*ssza az agyunkban a villanykörtét, a molyon szereplő értékelésekből is látszik, hogy ahány olvasó, annyiféle vélemény:

@sziakati: "rég olvastam ekkora szemetet…sajnálom a csókát, aki kierőszakolta ezt magából…na és a vége, hogy még meg is magyarázza, botrány
nem ajánlom senkinek" (https://moly.hu/ertekelesek/1082453)

@pat: „Az egyik legbetegebb könyv, amit valaha olvastam. Néha élveztem, néha nem.” (https://moly.hu/ertekelesek/1003038)

@Bi_bi_bi: „Huhhh… kegyetlen. Amikor észrevétlen azt veszed észre, hogy már rég nem csak a történetől szól… nagyon jó és attól több…” (https://moly.hu/ertekelesek/734246)


>!
Vidra88
drMáriás: Egy halott naplója

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Névtelen főhősünk egy nap arra ébred, hogy meghalt, és ezzel a ténnyel egészen hamar megbarátkozik, így fogja magát, kisétál a lakásból, és felszáll a túlvilágra tartó buszra. Ahová érkezik nagyban eltér attól amit valaha gondolt volna a halál utáni életről, de leginkább a pokolhoz hasonlítaná, pedig bizony a mennyországba kerül, ráadásul annak a hipermarketébe, ahol a zöldségosztályon kell dolgoznia az első munkanapján. Később sem sokat javul a munkaköre, amíg ebben az áruházban van, cipőket kell párosítania, óvszert kell árulnia öregeknek és mozgássérülteknek, illetve háztartási készülékeket takarítania amikben gonosz kis manók laknak. Jól dolgozik, de mindeközben állandó udvarlásával zaklatja őt egy nagydarab, zöldségekért roppant módon rajongó hölgyemény, akiről kiderül övé az egész hely, sőt, ő az ősanya, aki a világot megszülte. Az elbeszélő fokozatosan jut felfelé a ranglétrán, és házaló ügynökként kell dolgoznia, és egyre többet megtud a világról, amibe került. A halála után mindenki erre a helyre kerül, ahol a saját életének tömbösített verzióját kapja meg, egy torz és groteszk tükörképet. Amíg ő élt, addig egy nyomtatvány áruház igazgatója volt, ahová ő is felkapaszkodott.

Az elbeszélő találkozik a sátánnal és az istennel is. Mindenkinek kis betűvel kezdődik a neve, ha kap egyáltalán, ugyanis nem sok személy van itt, inkább csak személyiségek, így inkább csak elnevezésük van inkább. Mivel mindenki a saját álomszerű szubjektív túlvilágába kerül, tán ezért nincsenek itt valós személyek, inkább csak érzések, és valódi személyiség nélküli karakterek. No persze ez így nem teljesen igaz, mert a szereplők igen csak egyediek, de nagyon álomszerűek, fátyolosak. A sátán egy egyszerű hivatalnok, és csak annyi a dolga hogy másoknak a bűneit regisztrálja, majd pihenésképpen isten számítógépén játsszon, amivel a földön okozhat galibákat. Isten egy bohókás öregúr, aki már nem tudja miért teremtette a világot (miután az ősanya ügye őt megszülte), csak jól akar benne szórakozni, és állandó változatosságot látni, a káoszt. Jól el van a sátántól kapott játékaival, amikkel a figyelmét tereli el a sátán, hogy a számítógépén játszhasson. Isten tud erről, de hagyja, ugyanis ha sátán nem pihen így, akkor lelép és rá hárul mindenféle papír munka és adminisztráció. Az ősanya valaha a bejárónőjük volt, de annak szexuális étvágyával nem bírtak, és hogy állandóan teremtményeivel üzekedne, ezért adtak neki egy áruházat, amivel elszórakozhat. Az áruházon kívüli élet lepusztult és nyomorúságos.

Hősünk hasonlóan bizarr és beteg figurákkal találkozik, mint a Szabadkőműves szex című későbbi drMáriás könyv elbeszélője. Epizodikus és hajmeresztő ez is, de itt nem szexelni kell, hanem eladni bárgyú angyalkákat és giccses hóember figurákat. Igaz, szexmániás öreglány itt is van, de találkozik egy kannibállal, akinek rettenetes emberhús leveséből kell egy jóízűet lakmároznia, hogy a következő adagba ne ő kerüljön bele. Később egy öreg pedofillal hozza össze a sors, akivel addig van csak urambátyám viszonyban amíg ki nem derül a múltja, és később az öregasszonyok ijesztő erdejére is rásózza az összes vackát. Nem hisz az árujában, de csellel, ravaszsággal, túl ad mindenen, mindennap, talicskázza a főnökének a pénzt, és végül kinevezik az áruház vezetőjének, ami már szinte egy isteni pozíció, és megpróbálja magát a földre visszajuttatni. A későbbi Szabadkőműves szexben is téma a halál, az elmúlás, a furcsa szerzetekkel való ismerkedés, de ez itt még egy jóval könnyedebb, befogadhatóbb mű, egy kis társadalom és fogyasztói kritikával. Érdekes egyébként hogy pont akkor olvastam a könyvet, amikor a görög válsággal és a bevándorlókkal foglalkozott állandóan a média, ugyanis a könyv egy részében az utóbbiakkal ijesztgették a mennyek lakóit, hogy gyorsan vásároljanak fel mindent mert az új halottak mindent elfognak lepni, és eközben a görögöknél mindenütt kipakolt áruházakat mutogattak a televízióban

!

(Kép forrása: huszadikszazad.hu)

saját magával vitatkozott arról, hogy az isten vajon melyik kórteremben fekszik

drMáriás művészetében már a 2007-es Lipót című regény előtt is tetten érhető volt némi bicskával faragott szociális érzékenység és politikai él, de talán a Lipótban jelent meg ez az érzékenység először ennyire szembetűnően. Hülyén hangzik, de attól még igenis áll a fülszöveg műfajmegjelölése: az első magyar (talán a világon az első?) kórház-privatizációs regény.
A mai napig is viseljük a terhét Lipótmező bezárásának. Nem is olyan messze lakom az egykori Tébolydától, mindig lúdbőrzök, ha elbuszozok előtte. Amikor Budapestre költöztem, 2009-ben, még alig két éve volt, hogy bezárták, és emlékszem, hónapokon át mindig ült a villamoson egy-két, ránézésre is teljesen őrült, nyálcsorgató rászoruló, akik hiába villamosoztak „hazafelé”, a kapun bemenni már nem tudtak. De a mai napig is akadnak ilyenek.
Máriás rájátszik az ösztönös félelmeinkre, felnagyítja azt a gondolatot, ami először átszalad az emberek fején. Miért nem zárják az ilyet be? A bolondokházában lenne a helyük. Itt rendes családok villamosoznak, kérem.
Kör(kór?)táncot lejtenek a hatalmaskodó, disznófejű nagyurak, a mélyszegénység, az ostobaság, valamint a kezeit tehetetlenül széttáró isten, és persze itt sem maradhat el a Máriás-féle, végtelenül aberrált szexuális tudatalatti virulens és kellően vizuális ábrázolása.
Annak idején, performance keretein belül mutatta be a doktor úr a könyvet az egykori elmegyógyintézetben. Meg az A38-on is, de az nem annyira hajmeresztő.
A molyok közt Béla egyik legnépszerűbb könyve ma is, 85%-on áll. Lássunk néhány véleményt:

@eeszter: ”Nagyon kíváncsi voltam már drMáriás írásaira, s most végre olvashattam tőle! Nagyon durva, szókimondó, sok igazsággal.” (https://moly.hu/ertekelesek/1406460)

@Vidra88: ”…váratlanul ért az egész mint egy pofon…Talán a legijesztőbb a sztoriban az, amikor a könyv elbeszélőjéből, a megalomániás és mániákus Balabálból miniszterelnököt csinálnak.” (https://moly.hu/ertekelesek/905294)

@vadvirág: ”Abszurd, de szerethető kis könyv.” (https://moly.hu/ertekelesek/746410)

@Bi_bi_bi: ”Vegyesen hatott, borzongatott, ütött, undorított, sajnáltatott. De nagyon nagyon tetszett.” (https://moly.hu/ertekelesek/728829)


>!
Galambdúc
drMáriás: Lipót

Hú, hát nagyon sokáig olvasódott. Nyáron kezdtem, aztán tegnap este fejeztem be, mert azt mondta, szó szerint idézem, már visszamenne eredeti lakóhelyére, a könyvtári polcra, mivel honvágya van.
Nos, ha Máriást olvasol, kábé ennyire hülyülsz meg tőle, főleg ha ezt a bolondokházáról írott remeket végzed ki, ami megjövendölte a Lipót bezárását, és utal a csodás épület és őspark bezárásának okaira és körülményeire. (kicsit off, most hogy Pesten élek félig-meddig, látom is ennek következményét: ennyi magában beszélő, egymás torkának eső elhanyagolt embert soha nem láttam még, sokuk nyilván kezelés nélkül tengeti tovább az életét, miután nincs az országnak egy olyan központi intézménye, ahol megkapnák a megfelelő pszichiátriai ellátást).

Itt nincs központozás, tegnap valahol a vége felé felfedeztem egy icipici pontocskát, hogy nyomdahiba volt-e vagy jól átgondolt koncepció, fogalmam sincs, de szemet szúrt rögvest.
Az író nyelve, gondolkodásmódja és mesélői világa igazán sajátos és páratlan a maga nemében, de nem könnyű feldolgozni.

Visszatérő motívuma a szegény, az ostobaság és elnyomottság mély gödrébe taszajtott homo sapiens, a hatalommal bíró fő-fő urak, a tehetetlen és groteszkül lefestett isten, és a sok-sok szinte már aberráltság határát súroló szexuális utalás (ezeket csípem a legkevésbé, mert szerintem el van túlozva, és sokszor nincs helye az adott szövegrészben, na jó, hát az író úr szereti az orgiát, egyem azt a francos ízlésit).

24 hozzászólás
!

(Kép forrása: keckfineart.com)

beláttam, hogy az ilyen hülyéket kerülni kell

2010-ben, három év „hallgatás” után jelent meg a következő Máriás-regény, a minimum figyelemfelkeltő címmel ellátott Szabadkőműves szex, ami bizony a molyok közt sem kifejezetten sikeres (61%-on áll). Nem is csodálom, nagyon riasztó lehet az a horrorpornó felszín, ami ezt az amúgy kifejezetten rögös megvilágosodás-történetet takarja.
Nihiltől fulladozó, bizonyos értelemben már rég halottnak is tekinthető főhősünk egy esős temetés alkalmával tévedésből belezuhan a frissen ásott sírgödörbe, de nem esik kétségbe: elföldelése és némi kulimunka után szeretni való új otthont teremt a kuckós kis kriptában.
Persze hősünk csak egy bizonyos értelemben halott, ennie, aludnia, egyéb szükségleteket így vagy úgy, de ki kell, hogy elégítsen, így aztán kezdetét veheti egy szinte már Bukowskit, neadjisten, Tar Sándort idéző mókuskerék, amelyben foszladozó barátunk elmebetegebbnél elmebetegebb munkákat vállal el, hogy a végén este meglelje a békét a kriptája mélyén, hisz magányában tanúja lesz egy fokozatosan feltárulkozó, misztikus világnak, ahová saját, fapados megvilágosodása fejében visz csak az út.
Furcsán szerkesztett gondolatfolyam a szöveg, mint valami pornóforgatókönyv-író Szabad Ötleteinek Jegyzéke. Neoprimitív, radikalista történetszövés, mintha a tizenegy emeletes panel lépcsőházának aljában peregne le, nyomdakészen, tördelve az egész sztori egy ketamintól cseppfolyós, körömlakklemosótól részeg punk hüllőagyában.
Sajnos, nem sajnos, molytársaim nem annyira lelkesek a doktor úr ezen könyve iránt:

@szarajevo: „igazából nem szól semmiről.” (https://moly.hu/ertekelesek/1047724)

@ddani: „…affektált és érdektelen félautomata stílus, az egész izéfolyam még laposabb, mint amennyire vékony.” (https://moly.hu/ertekelesek/1286468)

@_Amalia: „inkább meg sem próbálom értelmezni…” (https://moly.hu/ertekelesek/1235384)


>!
petibácsi
drMáriás: Szabadkőműves szex

egyetértek @Pável -lel. tényleg visszalépés ez a regény a Lipót után. persze a doktor úrra jellemzően $@!% beteg, pornográf és lidérces, kíméletlenül röhög a nyomoron, a halálon és a szenvedésen, de valahogy mintha össze lenne csapva: a cselekmény kevés, a színvonal ingadozó (pl. ilyen olcsó poénok, hogy „nulla-hulla” vagy a végtagok nélküli nőnek: „Csókolom a kezedet. Vagy bocs, mivel az nincs, akkor az orcádat.” stb.), és hát sok helyen feleslegesen magyarázta túl, csomót lehetett volna még húzni a szövegből.
Hát doktor úr, ez most 3-as, akkor kérlek add ide még az egyik karodat, és a kis farkadat, kérlek szépen, jó?:)
(gy.k.: az író bácsi zenekara: http://www.youtube.com/watch…)

!

(Kép forrása: comicbook.com)

a nagy berregő madár közben csak szállt és szállt

2012-ben érkezett A balkáni tahó, egy zsigerien szórakoztató, sötét tónusokkal felskiccelt trash-regény, ami ismét megkavarta az állóvizet, és nem hagyta az olvasókat az istennek sem nyugodni.
Minden, amit nem tudunk a Balkán mélyén még létező, törzsi rendszerről, fegyver- és kábítószer-kereskedelemről, vérbosszúról, a kommunákban élő squatolókról, nemváltoztató műtétre kuporgató transzvesztitákról, sikátorokban lapuló szervkereskedőkről, mindarról, ami nem látszik a Nyugat csillogó púderrétege alatt.
A szerző eddig talán legolvasmányosabb kötete, amelyben hősünk, a tagbaszakadt, délceg, és állítása szerint igencsak kolosszális méretekkel megáldott Denis békésen éli családjával és kecskéjével életét fenn a dombon, de miután meglátja Elvist a tévében, fogja magát, és elindul Amerikába, hogy énekessé váljon – fikarcnyit sem törődve azzal, hogy a Király már közel négy évtizede alulról szagolja az ibolyát.
Útja végül Svájcba vezet, röhögségesen groteszk, farok-vezérelte kalandokon keresztül.
Egymás felfújt görbe tükreivel áll szemben a Kelet és a Nyugat ebben a politikai (in)korrektséget, mélyszegénységet, kirekesztettséget és megkülönböztetést is harsányan kitárgyaló, hangos és pofátlan könyvben, sodró hangulata és robbanékonysága szinte már Vernon Sullivant is megidézte bennem. A molyok így nyilatkoztak róla:

@Naphta: ”Dennis a komisz pénisz! Tök szórakoztató.” (https://moly.hu/ertekelesek/2434799)

@Vidra88: ”drMáriás talán legkalandosabb, legolvasmányosabb regénye ez, szórakoztató, még is kemény dolgokkal szembesít minket” (https://moly.hu/ertekelesek/1070136)

@cruiserbiker: ”Élvezetes, kellemes olvasmány, szórakoztat, s érdekesen mutatja be az elmaradott hegyi lakókat, közülük is egy balkáni tahót, aki a modern kor Elvisének képzeli magát.” (https://moly.hu/ertekelesek/1132910)


>!
arpes
drMáriás: A balkáni tahó

Furcsa ez a könyv számomra. Nem mondom, hogy tetszett és azt sem, hogy élveztem az olvasását, de mégsem tudtam letenni, egyhuzamban elolvastam. Igazából nekem nem volt elég egyértelmű, hogy a főszereplő személyiségváltozása mely pontokon, életheyzetekben ment végbe, mégis új karakter lett a végére, mégha a törzsi beidegződésktől nem is sikerült megszabadulnia. Sokszor úgy éreztem, mintha egy Belmondo filmet néznék, máskor alig vártam, hogy túl legyek egy-egy túl szürreális, és szerintem az író élettapasztalatainál, ember- és helyzetismereténél sokkal gagyibban megírt jeleneten, párbeszéden. A stílusát szretem, d ez nem tetszett.

!

(Kép forrása: redbubble.com)

ki tudja megmondani, hogy mi is a szép

El is érkeztünk 2015-be, amikor megjelent a mester eddigi utolsó kötete, a Mona Lisa és a tenger, a szokásosnál valamivel csöndesebb tébolymanifesztum. Hemingway öreg halásza most a nagy hal becserkészése helyett a festészet rengetegébe veti bele magát, kalandot, élményt, szerelmet, veszélyt kerget és halmoz, hogy mindezt festészetébe örökíthesse át, míg meg nem leli saját Mona Lisáját. Így jutottunk el a panelárnyékban sistergő szociohorrortól a giccsbe hajló, cukorba mártott romantikáig, egy bizonyos értelemben kortalan, Voltaire-t is megidéző, vékonyka, mégis rétegzett regényig.

„Immár négy hónapja nem festettem semmit, mert regényt írok. A festészetről. Mona Lisa és a tenger lesz a címe, és rengeteg lesz benne a szerelem, csak úgy ragad majd kézhez a kötet. De lesz benne vér is, s leginkább a festészethez és az isztriai tájhoz kötődő élményeim, gondolataim. Kiindulópontja, hogy szerintem a Mona Lisa című festmény ronda.” – drMáriás

Egy fiatal, tehetséges festő tépelődési, vívódásai, és rögös útja a sikereihez, kibontakozásához, egy saját, vérbonbonízű, kipányvázott és kerékbe tört Coelho-regényben. Őrület.


>!
eme P
drMáriás: Mona Lisa és a tenger

Erre, vagy legalábbis az ilyesmire mondja a székely, hogy „ez vagy valami, vagy menyen valahova”. Még nagyobb a tanácstalanság, ha az ember lánya még (horribile dictu) nem találkozott a drMáriás-jelenséggel. Merthogy azért elsőre bizony sok(k).
Na szóval, adott egy narancs-pink-lila, sirályos, naplementés, tengerpartos, romantikus nyáltengert idéző borító és két remekműre utaló cím: a festészet sokak által non plus ultrájának tartott talányos Mona Lisa festmény kapcsolódik össze benne Hemingway regényével, Az öreg halász és a tengerrel. Nos, innen indulunk ki: giccs és művészet összeboronálásából, s folytatjuk a közízléssel való szembemenéssel, a művészetre és a szépség fogalmára való reflektálással, a szubjektív szépségeszmény létjogosultságával ésatöbbi.
Mindezt azonban úgy, hogy a kedves olvasó sehogy sem tudja eldönteni, hogy amit olvas, az annyira rossz, hogy már jó, vagy bizony beteg a bácsi… Vagy netán tényleg jó ez, csak picit állítani kell a perspektíván. Vagy csak egyszerűen bele kell merülni a regénybe, és helyenként szörnyűlködni, értetlenkedni, máskor meg heherészve jól elszórakozni. Fene tudja. Egyszerre szatirikus, groteszk, abszurd, humoros-ironikus, giccses és nem kissé provokatív, sodró és lendületes próza, melyben hemzsegnek a művészettörténeti, mitológiai utalások, filozófiai elmélkedések. Cselekményét a kaland- és szerelmes regények karikírozott sémája irányítja, de a bibliai motívumok, allegóriák révén akár provokatív megváltástörténet is lehetne.

A főhős-narrátor, Botticelli egy távoli világítótorony magányából, egyféle elefántcsonttoronyból érkezik egy isztriai faluba, ahol Szűz Mária iskolájában lesz rajztanár. Nebulóit különböző festészeti irányzatok kiemelkedő alakjairól nevezi el, akik ennek megfelelő karakterjegyeket mutatnak fel, természetesen karikaturisztikus túlzásokkal. Van küztük egy Mona Lisa is, sőt, feltűnik Botticelli vetélytársa, maga Leonardo is a színen. Narrátorunk, bár határozottan elutasítja a Mona Lisa festmény konvencionális megítélését, múzsájául mégis a Mona Lisa nevű tanítványát választja, érte, miatta megy a harc az élet háborgó és bizarr tengerén. Erotika, agresszió, horror elegyedik békés borozgatással és a festői tájba való révedéssel a harc során.

Színorgiában tobzódó groteszk fantáziaszülemény ez, amely a művészetre való reflexión kívül mintha semmit nem venne komolyan, néha úgy tűnik, saját magát sem. Aztán valahol mégis. Legalábbis szeretné. De hát úgyis az olvasó fogja eldönten. Ha ugyan sikerül neki. Én egyelőre még mindig ott vagyok, hogy vagy valami, vagy menyen valahova.

Idézem Leonardo Botticellihez intézett szavait – egy kis önreflexió drMáriás-módra (gondolom):
„Irigyellek, te szörnyű, tehetségtelen állat! Annak ellenére, hogy amit festészet címen művelsz, nem más, mint a festészet ellen elkövetett halálos bűn és legalpáribb gyalázkodás. A leghalványabb fogalmad sincs a fesétszetről, ízlésed is annyi van, mint egy vak kutyának, ráadásul olyan buta vagy, mint egy meztelen csiga, s olyan beképzelt és önérzetes, mint egy királylány, de mindezek ellenére csinálod a dolgodat, oly kitartóan, mint egy kecske, s végül, ami kijön az egészből, be kell vallanom, egyáltalán nem rossz! – mondta merengve.”

2 hozzászólás
!

(Kép forrása: vmmi.org)

meg fogsz gyógyulni

Ahogy a bevezetőben is említettem, drMáriás egy kicsit kilóg a sorból az eddigi írókhoz képest, hiszen elsősorban zenészként és hihetetlenül termékeny képzőművészként ismerjük. Írói munkássága ezekhez képest, no nem, semmiképpen sem elhanyagolható, de úgy gondolom, hogy kevésbé közismert.
A Tudósok zenekar története most már több, mint 30 évre vezethető vissza. Az A. E. Bizottság nyomdokain haladó, erősen kísérleti, sötét karamboldzsezzben és szögletes, dadaista zörejekben fürdő, Bada Dadát is felvonultató korai lemezek olyan slágereitől, mint az Apa kocsit hajt, vagy A halál kamionja, eljutottunk a (szerintem) legerősebb triófelállásig, majd a Tövisházi Ambrussal (Amorf Ördögök, Péterfy Bori és a Love Band, Erik Sumo Band) kiegészült, koton- és vérszagú tánczenekarig, hogy aztán legutóbbi, Alzheimer Karaoke című lemezükön visszanyúljanak egészen a gyökereikig. Több száz, tán több mint ezer koncertet adtak már, olyan helyeken, mint a Paradiso Amszterdamban, a Knitting Factory New Yorkban, vagy az Instants Chavirés Párizsban. Ha sosem hallottál róluk, itt az ideje rájuk keresni. Itt akár mindenüket végighallgathatod: https://tudosok.bandcamp.com/

Aki nem táncol, eltörjük a lábát!

Képzőművészeti munkássága is bőven a nyolcvanas évek közepéig vezethető vissza. Szélesebb körben festőként akkor lett ismert, amikor magyarországi celebeket és politikusokat helyezett el különféle festők műtermében, ebből egy jó nagy merítést én is láthattam a II. Erzsébet Geronazzo Máriával egyeztet névre keresztelt kiállításon 2013-ban a Godot Galériában, vagy a Béke veled! című, egész addigi életművét felölelő tárlaton a debreceni MODEM-ben, 2017-ben.
De nyíltak már tárlatai New Yorktól Pekingig, Moszkvától Újvidékig, Ljubljanától Londonig, a legutóbbi pedig az A38 Hajón 2018. november 27-én megnyitott Magyar Nemzeti Festészetet! volt.
Giccsel, szürrealizmussal és látomásokkal terhelt művészetének egyszerűen pofátlan teremtő ereje van, ha te is meggyőződnél róla, Szombathy Bálint két albumot is szentelt a témának. Sajnos eddig úgy láttam, elég beszerezhetetlenek, én magam is keresgélem őket.
Illusztrálásai közül számomra kiemelkednek a Macskák című Bukowsi-kötethez készített rajzai és festményei. Macskásként és Bukowski-rajongóként nyilván nehéz volt megnyernie magának.
Ha már Bukowski, kopizzuk csak ide ezt a @volna által megosztott idézetet, nagyon tetszik: ”A másnaposság a modern ember legnépszerűbb és legnagyobb szellemi gyakorlata. A zaklatottság estéjén magába önt mindent, ami a közelében van, eszméletlenségig rombolja magát, akár egy hatalmas vödörből zúdítaná magába a világ megannyi mérgét, hogy az adást, a fejében zakatoló horror- vagy minimalista filmet megállíthassa, legalább pár órára. De nagy ára van a mámornak: a másnap kikapcsolja a remény és az álmodozás utolsó fényeit is, s az ember magára marad legeslegnagyobb magányában. Elönti az érzés, hogy egy porszemnél csak valamivel ér többet, ha egyáltalán, s múltja és jövője között olyan vékony szál feszül, amit a leggyengébb fuvallat is megszakíthat. S ott marad egyedül, az érzelmek elhagyatott vágóhídjának legalján, egy kupac felesleges, megrontott húsként, remény és vágy nélkül, akár lecsontozták volna róla az élet megannyi díszét, az önámítások és az álmok minden húsát.” (https://moly.hu/idezetek/12031)

És hogy teljes legyen a kép, regényein túl drMáriás nevéhez még jó pár kötet fűződik. Első kiadványa az Élőholt szoba volt 1993-ban, korai versek és rajzok gyűjteménye, de ez még Molyon sincs fent. Utána jött a Bada Dadával közösen kiadott Égevő 1995-ben, erről @Carmilla írta, hogy ”Nos, hát… igen, ez egy meglehetősen rendhagyó kiadvány. Minden szempontból. S éppen emiatt minden hibája (nyomdai megjelenés, helyesírás és más egyebek) simán megbocsáthatóak, mert ezek is hozzátartoznak a művészi szabadsághoz.” (https://moly.hu/ertekelesek/2360703)
Szintén ő osztotta meg az értékelésében is említett, égő kalap című verset (https://moly.hu/idezetek/791204). Ezt szeretném csak így mellesleg ideszúrni:

égő kalap

ahhoz
túl puha az arcom
hogy meglásd
vagy a földből kiásd
túl puha
hogy sínedet súrold vele
vagy kabátodat fújjad tele
túl puha
hogy belelépj
vagy mögéérj
túl puha az arcom
hogy fényt küldjél bele
vagy meglásd magad benne
inkább

vedd ki tégládat belőle

A teljesség igénye nélkül még egy pár. 1999-ben a Kalligramnál jelent meg a kisprózákat, verseket és rajzokat egyaránt tartalmazó Szép a puszta, erről @kornél írta a következőket: ”szerintem belőtte magát kit akárkit valakit némelyik mindegyik versénél vagy a drMáriás agya ez nem tudom szerintem néhol érdekes néhol összelapátolja a piros vagy a sárga vagy nem tudom lapátjával poharával szemüvegével amit talált és na az jó vagy a Lenines vagy a Karcsis szóval azok is jók meg a úgy hát egészben is jó szerintem olvasd el megtudod vagy nem” (https://moly.hu/ertekelesek/1104648)
@sophie szerint ”drMáriás fejében jó kis káosz van, és azt jól ki is tudja kiabálni. Meg kifirkálni. Meg kikulcsolni. Meg kiokádni. Milyen szerencsés!” (https://moly.hu/ertekelesek/1438155)
Keresztury Tibor szerint pedig: ”Fontos könyve túlnő minden irányzaton, trenden és kategórián, roppant erős nyelvileg és rajzilag egyaránt, s ami ritka, egyenletes színvonalú, mint a Bőrös család Lentiben: amikor megkérdezte a családfő, melyik kell, vitéz úr, Gizi, Piri, Rozi, Bözsi, vagy esetleg a mama maga, idősebb Pirike, nem is tudott a katona hirtelen dönteni, melyik faroljon neki a kerítésnek felhúzott szoknyával, jó volt mindegyik.” (Magyar Narancs, 2000. március 16.)
2001-ben szintén a Kalligram hozta ki az Űrboksz Madrigálok címre keresztelt rajz- és versválogatást, erről @krlany írta: ”Nagyon eklektik ez a kötet és nagyon zaklatott is. Egyes versei zseniálisak, mások pedig bűnrosszak. Végleteket éltem vele, és az írója is ezt élte meg ezekben a versekben. Azokat verseit „utálom” a legjobban, amelyek az első soruktól kezdve hidegen hagynak vagy bosszantanak, aztán az utolsó odavágott két sor, vagy éppen csak két szó, betalál. Nézek ki a fejemből, hát ez meg mi. Megvillant valamit a zsenialitásából, ami pofáncsap, közben maga a vers, meg mondjuk úgy, hogy ufó.
Saját képeivel illusztrálta a kötetet.. Ez is ambivalens számomra. Jók az ötletek, a kompozíciók, a címek, éshogy miben mit lát meg, amit más tán soha. Egyedi a stílusa. De azért halkan jegyzem meg, jobb lenne, ha megtanult volna tisztességesen rajzolni!;)
Modern kortárs művészet kategória, a nagybetűs… és mi erről estéken át szoktunk szájt tépni egy sör mellett.” (https://moly.hu/ertekelesek/734151)
2004-ben született meg a Molotov-koktél jéggel, ebben az ÉS-be írt tárcáit, esszéit és kritikáit, valamint megnyitószövegeit olvashattuk. @boresz szerint: ”ponyva-punk-szürreális-fricskadobáló kultúrmuki. hú de jó!” (https://moly.hu/ertekelesek/124805)
És van még sok minden. Legutóbb 2018-ban jelent meg a Fábry Sándorral közösen jegyzett Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára a Kossuth kiadó gondozásában. Ez még egészen friss, nem sikerült belelapoznom, de @Virág_Balázs_Face szerint:


>!
Virág_Balázs_Face I
drMáriás – Fábry Sándor: Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára

Mikor nagyon ráfeszülök az életre, akkor jön a DrMáriás és jól lelazít! Jobb és kedvesen gonoszabb, mint a jóga, már ami a lazulást illeti. Fábry jó kis szövegekkel látta el a képeket, ez a két marha (tisztelettel!) feldobta a behavazott délutánom. Ámen! :)

!

(Kép forrása: kronika.ro)

olyan volt, mint az ősrobbanás

Bár már 2011-ben megjelent, nem véletlenül hagytam ki a regények sorából és tettem ennek az egész újévi rovathalomnak a végére a doktor úr egyik, számomra legkiemelkedőbb könyvét, a Nem élhetek Milošević nélkül című kötetet. Ez a kiadvány esszenciája ennek az egész Máriás-jelenségnek, sodró lendületű önéletrajz, gondolattöredékek a világ elviselhetetlen abszurditásáról, a glóbuszt is körbekoncertező Tudósok zenekar turnénaplója és története, és egy párhuzamos pályán a szép lassan megbomló, skizofrén elme, Bada Dada élete és halála. De képet ad a délszláv háború nem is olyan régen véget ért borzalmairól, a bevándorlás hányattatásairól is, mindezt a szokásosan szókimondó formában, kendőzetlenül, csak drMáriásra jellemző módon nyújtja át nekünk alig 224 tartalmas oldalon. @Carmilla ismét tökéletesen összefoglalja a mű lényegét, megint őt hívom segítségül: ”Gyerekkor. Jugoszlávia. Punk. Bada Dada. Iskola. Jazz. Katonaság. Bizottság. Szentendre. Fekete Lyuk. Waszlavik. Festészet. Háború. Menekülés. Feketemunka. Magyarország. Budapest. Emigráció. Bürokrácia. Bahia. Bokros Lajos. Gyermekvállalás. Lakásmaffia. Fesztiválok. New York. Internettó. Turnézás. Téboly.
Zene, zene, zene.
Nem tudok normálisan írni róla semmilyen nagy okosságot. Nem fogom magyarázgatni, hogy mennyivel lettem gazdagabb azáltal, hogy elolvastam a könyvet. Kinek? Minek?… Úgyis csak egy szűk réteget érdekel a könyv, az én véleményem meg még annyi embert se. Azért vicces ez az ország, ahol a parlamenti képviselőket egy gyüttment újvidéki tanítja angolul – feketén… Ez csak egy kis epizód, de már önmagában sokatmondó. Önéletrajz – rólad, rólam, róluk, rólunk, rólatok. (https://moly.hu/ertekelesek/1824838)
Egyébként ez az idei első (de igazából decemberi) ajánlott könyvem is, a szerkesztőség eddigi ajánlottjainak listáját pedig itt találod: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol. Hadd kívánjak ezzel nektek nagyon boldog új évet, meg Pénzt, P*n*t, Pálinkát!


>!
alaurent P
drMáriás: Nem élhetek Milošević nélkül

Sokáig halogattam az elolvasását, hiszen végigéltem mindazt a kort, amelyről ír, és ilyenkor félek, milyen ferdítésekkel és átmagyarázásokkal fogok szembetalálkozni.
Átéltem a magyarok menekülését a behívó elől, majd a háború elől. Ismertem, aki tanúként ott állt a tömegsírok feltárásakor, azokénál, akiknek nem sikerült, vagy egyszerűen eszébe sem jutott a menekülés. Hallottam a Tudósok és Bada Dada számait, és tudtam a haláláról. S mégis, drMáriás olyan szubjektív hitelességgel és visszafogottan beszéli el a kort és benne az életüket, hogy meg tudott fogni vele. Elmesélte a naivitást és az értelemben, meg az (akármit is értsünk alatta:) Európában való hiábavaló bizalmat. Elmesélte a haza elvesztésének mindennapos apró fájdalmait, és az új keresésének rettenetes lehetetlenségét. Letaglózó és felemelő, de végtelenül tragikus és lehangoló. Rádöbbentett arra (nem elsőként), hogy az emberiség egy része semmiből nem tanul, és csak az összeszedett mantráit motyogja önálló gondolatok ellen.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!