A hónap magyar írója – Csáth Géza

Rovatgazda
!

Az a megtiszteltetés ért, hogy ebben a számban én mutathatom be nektek a hónap magyar íróját. Köszönöm a bizalmat, @csgabi és @Zero!
Tehát akit szeretnék veletek kicsit részletesebben is megismertetni, az nem más, mint a 131 éve született Csáth Géza.

1887. február 13-án jött világra Szabadkán, értelmiségi családban, Brenner József néven. Élete ragyogóan indult: kezdetben festőnek készült, kiválóan hegedült, és alig 14 éves volt, amikor első zenekritikái és karcai megjelentek. Bár a zeneakadémiai felvételije nem sikerült, érettségi után Budapestre költözött orvostanhallgatóként, és 1908-ra már otthonosan mozgott az irodalmi életben, tárcákat, bírálatokat írt a Budapesti Napló részére, novelláit, zenekritikáit pedig a Nyugat közölte. Ebben az évben jelent meg első önálló kötete, A varázsló kertje is.


>!
lalazs

Csáth Géza önéletrajza:

„1887-ben születtem Szabadkán. Ügyvéd apám, aki szenvedélyes zenélő, hegedűművészt akart belőlem nevelni. Valóban gyorsan és jól fejlődtem, de az alkotás vágya megölte bennem a gyakorlatozáshoz szükséges türelmet. Festő akartam lenni. Bizarr színkeveréseimet és elnagyoló vázlatszerű rajzolási modoromat azonban rajztanárom kinevette, és elégségest adott. Annál nagyobb volt az elégtételem, amikor egy szegedi kiállításon Rippl-Rónai pasztelljeiben igazolását láttam mindannak, amit rajzolásról, festésről magamban elgondoltam. Ugyanígy jártam a dalaimmal is. Kezdettől fogva szabad atonális (hangnem nélküliség) harmonizálást, aszimmetrikus ritmuskombinálásokat alkalmaztam bennök. Apám kijelentette, hogy amit írok, az nem zene, később azonban, amikor Budapesten először hallottam Debussyt, ugyanaz a nagy öröm volt a részem, mint Szegeden, mert bizonyítva láttam, hogy amit a levegőben megéreztem (a szülői háznál Grieg volt a „legmodernebb” szerző), az csakugyan az új idők művészi kifejezésmódja, amit megsejtettem – az a modern művészet.
Az írással simán ment a dolog. Révffy Zoltán, az irodalomtanárom fedezte fel először, hogy tehetségem van hozzá. Ugyanebben az időben – 14 éves koromban – mutatkoztam be először a Bácskai Hírlap közönségének, mint zenekritikus.
17 éves koromig azonban nagyon keveset írtam. Mint nyolcadikos gimnazista elküldtem Bródy Sándornak, a Jövendő akkori szerkesztőjének egy novellámat. A Kályha volt a címe. Válaszolt rá. Azt írta, hogy küldjek mást is, „jót, sőt feltűnőt" vár tőlem. Ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni az írással. Nem sokáig tehettem. Jött az érettségi, azután az orvosegyetem. Másfél évig csak az anatómiának és az élettannak éltem. Egy napon azonban mégis ráhatároztam magam, hogy kopogtatok a Budapesti Naplónál. Abban az időben ez a lap az ifjú magyar irodalom harcoló gályája, rohanó quadrigája (római négyfogatú kocsi) volt. Vészi József és Kabos Ede szerkesztése alatt itt szerezték meg igazi formájukat Ady Endre, Bíró Lajos, Kosztolányi Dezső, Lengyel Menyhért. Vészi József és Kabos Ede mint nagyszerű, fáradhatatlan trénerek vezették a vasizmú bajnoki csapatot. Érthető tehát, hogy mint újat kereső, újat merő író ide és csakis ide vágytam. És befogadtak a csodás atléták közé. Pár hónap alatt már vasárnapi tárcaíróvá lettem. Természetes, hogy nagy kedvvel és szorgalommal dolgoztam. S jóllehet orvosi tanulmányaim egész nap elfoglaltak, még időt tudtam rá szakítani, hogy este a Budapesti Napló zenereferensi teendőit is ellássam. Egy éven belül majdnem minden fővárosi napilap és hetilap megnyílt előttem.
A Nyugatnak alapítása óta munkatársa voltam. Ide írtam azt a kis tanulmányomat, amellyel eddig talán legnagyobb sikeremet arattam: Pucciniről, s amely azóta németül is megjelent. Ugyanebben az időben látott napvilágot első novelláskötetem: „A varázsló kertje”. Körülbelül egy év távolságban követte ezt azután a többi: „Délutáni álom”, „Schmidt mézeskalácsos”, „Muzsikusok”. 1911-ben a Magyar Színház két színdarabomat mutatta be. A „Janika” c. 2 felvonásos tragikomédiát és a „Hamvazószerda” c. 1 felvonásos zenés játékot. Azóta még egy színművem készült el, továbbá munkában van egy vígjátékom és két regényem.
Mikor készülök el velök – nem tudom. Talán egy esztendő se lesz elég hozzá."

A minap a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjainak előadásában láttam és hallgathattam meg novelláit. Születésének 125. évfordulóját nem is lehetett volna jobban megünnepelni. (Igaz, a kerek évforduló február 13-án volt.)

Szöveg forrása: http://hu.wikisource.org/wiki/Önéletrajz_(Csáth_Géza)
Kép forrása: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/images/portra…

!

Részlet Szász János Ópium című filmjéből (forrás: https://www.mafab.hu/movies/opium-egy-elmebeteg-no-napl…)

1909-ben szerezte meg az orvosi diplomáját, majd gyakornokként a budapesti Moravcsik-féle Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni. Itt írta meg esettanulmányát G. kisasszony pszichózisáról, az Egy elmebeteg nő naplóját. Minden nyomozásom arra vezetett, hogy csak 1978-ban adták ki először, mégis sokak szerint ez Csáth életművének legmeghatározóbb darabja.
G. kisasszony – valós személy, zseniális íráskészséggel, melyet a naplórészleteiből ismerhetünk meg – paranoiás tévképzetekkel került Moravcsik pszichiátriájára, az ifjú Brenner kezei alá. A hagyományos iskolát követő intézetben Csáth freudi pszichoanalitikus megközelítése teljesen újszerű volt, s még a konzervatív vezetőség is támogatta. A tanulmány bemutatja a kor pszichiátriai ismereteinek ötvözését a modern analitikus elemzéssel, melyből száz év múlva is ünnepelt mű született – mindez szépirodalmi nyelvezetben.

A könyvből Szász János forgatott filmet 2007-ben Ópium – Egy elmebeteg nő naplója címmel (https://snitt.hu/filmek/opium-egy-elmebeteg-no-naploja-2007).
Ajánlom megtekintésre, mert bár kicsit elrugaszkodott a valóságtól Csáth életrajzát illetően, nagyon jól bemutatja őt is, és Gizellát (G. kisasszonyt) is. Viszont vigyázat, vannak naturalisztikus jelenetei jócskán.

A könyv fent van a MEK adatbázisában is: http://mek.oszk.hu/04600/04692/04692.htm
Sőt, még hangoskönyvként is letölthető, ha úgy szeretnétek meghallgatni: http://mek.oszk.hu/02300/02388/mp3/

A molyon is sok pozitív értékelése született:
@Szucsik_János: „A könyv egyszerre kiváló prózai mű és tanulságos szakirodalom.”
https://moly.hu/ertekelesek/2705856
@deaxx: „(…) rengeteg gondolkodnivalót és összevetnivalót kínál fel ez a kis könyv, és én nagyon szívesen merültem el benne.” https://moly.hu/ertekelesek/2880341
@eme: „Az emberi elme működésének érdekessége tárul elénk – akár patologikus, akár nem (már ha sikerül a megkülönböztetés – nem mindig egyszerű).” https://moly.hu/ertekelesek/1672044
@Gyöngyi69 : „Kerek egész maga a könyv is, hisz nem csak G. kisasszonyról, de Csátról is képet kaphatunk.” https://moly.hu/ertekelesek/2147172

Bár voltak olyanok is, akiknek nem feltétlenül nyerte el a tetszését:
@krlany : „Hát én azt mind értem, hogy ez egy orvostörténeti, pszichiátriatörténeti mű. Csáth megelőzte korát, már akkor pszichoanalitikus kórtörténetet vetett papírra, amikor ez még nem hódít az elmekórtanban, ráadásul az irodalomban túl szakmai, az orvostanban meg túl irodalmi, úgyhogy kvázi skatulyázhatatlan. Az is rendben van, hogy keverednek benne a freudi, jungi ki tudja még milyen tanok. Dehogy alig értek belőle egy kukkot is, hát az is biztos!:)” https://moly.hu/ertekelesek/917202
@kidij: https://moly.hu/ertekelesek/2031248


>!
timeja
Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója Összegyűjtött elmeorvosi tanulmányok

A könyv címe ma már hatásvadásznak tűnhet, holott csak a korabeli fogalmakkal operál (mint elmebetegség). Ez – emiatt is – egy érdekes korlenyomat, amellett, hogy esettanulmány, és bepillantás egy „elmebeteg” nő napjaiba, naplójába. Szakmabeliként olvasva pláne értékes! A Csáth-féle komplexekkel eddig nem találkoztam, de logikusan vezeti le, hogy hogyan is épül fel ezek mentén a személyiség, és miért „van szükség” a pszichózisra. Ami külön értékes, az szerintem maga a napló, amit Gizella kisasszony vezetett, bár néhol már a falra másztam tőle, mert olykor nagyon egysíkú – de mindez jól mutatja a betegség természetét. A további fejezetek (Diagnózis, Összegzés) nagyon széleskörű magyarázattal szolgálnak a betegről és betegségéről, jó volt olvasni az okfejtést. Nagyon érdekes, hogy maga Csáth is megfogalmaz kritikát a korabeli orvoslással kapcsolatban, azaz vannak „divatok” a pszichés betegségek tekintetében. Sokszor kap egy pszichés állapot (zavar) olyan diagnózist, ami az utóbbi időben azért vált gyakorivá (azért diagnosztizálták ennyiszer), mert épp az került a figyelem és a kutatások középpontjába. „Mindenütt ezt szimatoljuk…”- írja, mivel mindenki erre van kihegyezve, ennek a tüneteit kutatja a betegen – és sokszor meg is találja. (Ma pl. ehhez még a finanszírozási szempontok is hozzájönnek…) Szóval sok esetben nagyon nehéz megállapítani, hogy mi is a baja a kliensnek, pláne, hogy egy-egy pszichés zavar meghatározása is változik az évek során, kategóriák olvadnak össze vagy különülnek el egy nagyobb csoporttól, és egyre inkább spektrumokban gondolkodnak a szakemberek. Szóval ez nagyon összetett dolog, hogy amely tünetekkel találkozunk, azok vajon mennyiben feleltethetők meg egy-egy pszichés kórképnek, melyik igazolódik nagyobb százalékban, illetve, hogy ezek után milyen intervenciókra van szükség. A diagnózis egyébként sem ad kimerítő választ és megoldást adott beteg adott problémájára, azt mindig egyénileg kell mérlegelni. Éppen ezért különösen tetszett, hogy a végén fejtegeti, hogy melyik pszichés zavar milyen mértékben van jelen G. kisasszonynál, azaz felhívja a figyelmet egyrészt a differenciáldiagnosztika fontosságára, másrészt annak nehézségeire, mivel nem mindig körvonalazódik tiszta kórkép a vizsgálat során.
Borzasztó egyébként belegondolni, hogy szegény lány nem is tehetett ellene semmit, hogy hatalmába kerítsék ezek a tévképzetek, és aztán ezek töltik ki minden idejét. Kegyetlenség ilyen sorsra ítéltetni.

!

(Matt Briney fotója, forrás: Unsplash, https://unsplash.com/photos/OMn6AU26KlY)

Csáth életét már egész kisgyermekkorában is meghatározta a halálfélelem. Erről egy nagyon érdekes bekezdést szeretnék megosztani a litera.hu-n az Úr volt rajtam a vágy című könyv megjelenésének alkalmából közzétett írásból:
”Molnár Eszter úgy véli, Csáth tragédiája már gyermekkori naplójában is érezhető hipochondriájára vezethető vissza, amely hatására később két függőség is kialakul nála: a szexualitás területén, illetve a morfinizmus. Ez életének tragédiákkal tarkított képéből is eredeztethető. Kezdve édesanyja korai elvesztésével, amelyről később minden év február 8-án megemlékezett. Morbiditásra hajló képzeletét pedig az édesapjának foglalkozásán keresztül megismert történetek táplálhatták. Brenner József ugyanis főügyészként sok esetben vitte haza a mindennapos történeteket a családi körbe. Csáthnál mindezt tetézi, hogy körülötte már fiatal éveiben többen is életüket vesztik, »egyre több ember hal meg a naplóban« . 1903-ban nyolc, hozzá közel álló személyt veszít el. Egyik legmélyebb élménye, amely a veszteséghez kötődik, s később önmaga végzetét is hozzá kapcsolja, ötéves húgának halála. A gyermek agóniája a családi élet meghatározó eseménye, amely Csáth naplójában is központi szerepet kap. A felnőtté válás éve az, amelyben haláltól való félelme állandósul, egyben pedig pályaválasztásának korszaka. Abban, hogy orvossá lett, valószínűsíthetően szerepet játszott önmaga gyógyításának lehetősége is.”

A teljes cikket ajánlom olvasásra: http://www.litera.hu/hirek/csath-geza-onfeltarasi-kiserletei

Félelme a betegségtől, haláltól arra sarkallta, hogy 1910 áprilisában tuberkulózis gyanújával orvoshoz forduljon. A diagnózist megerősítették, Csáth pedig kétségbeesésében még abban a hónapban beadta magának élete első morfiumadagját.
A sors fintora, hogy a diagnózis téves volt; a leépüléstől, a fizikai és egzisztenciális hanyatlástól való félelme alaptalannak bizonyult, ám a rémképet ő maga keltette életre azáltal, hogy rászokott a morfiumra.

De @Lipe karcában még egy erős, reménykedő ifjú sorait olvashatjuk, ahogy nagymamájának részvétet nyilvánít nagybátyja halála után:


>!
Lipe
Irodalomtörténet

Csáth Géza nagymamája, Budánovits Antalné, Sturcz Jusztinia 1904-ben veszíti el férjét, Budánovits Antalt, majd rá két évre, 1906-ban Lajos fiát, aki tödőbajban hunyt el.Lajos halála készteti Csáthot a következő részvétlevél megírására nagymamája számára. Csáth Géza ekkor 19 éves.
Kedves Nagymama, ma írok először u.n. részvétlevelet és nem vegye rossz néven ha ez hosszú és a többitől eltérő lesz.
Különös feladat nekem vigasztalni önt, akit a sors mintegy kiképzett a vigasztalódás művészetében. Hiszen a nagymama a férjét is olyan rettenetes módon vesztette el, hogy a halála kevésbé volt szomorúság mint megkönnyebbülés. A gyász, az igazi lélek rengető bánat akkor érte önt, amikor a lépéstől lépésre látnia kellett, hogy az egészséges ember, mint esik bele az élőhalottak koporsójába, miként változik át vesztett lelkű tehetetlen vázzá. Ez lehetett a kegyetlen fájdalom. Vagy nem is ez! Talán inkább: az, hogy a halállal napról-napra apró alkukat kellett kötni…
"No még elég jól van! Ma rosszul volt, de holnap jobban lesz. Talán nem is lesz olyan végzetes a betegség lefolyása. Talán segítenek az orvosok!! Ez a reménykedés és kétségbeesés apró dolgokban az, amelyeknek bevétele után rettenve látjuk egy napon, hogy a fájdalomhoz hozzászoktunk és félig meddig érzéketlenek vagyunk iránta. Ezt az érzést ismerte meg a nagymama immár második periodusban hosszú évek során. Ennek az érzésnek az igazságához jutott el a fájdalom mérgének apró részletekben való bevétele után. De amily kegyetlen lehet a magunkra ismerés eme fájdalma, amilyen irtózatos lehet a napról-napra való megnyugvás kényszere, oly igazság is van ez érzésben.
Ami veszendő elvész a maga idejében! De mindannyian veszendők vagyunk! S ha Nagymama saját maga előtt nem is meri beismerni, hogy Nagyapa az ő 56 esztendejével és Lajos az ő 25 éves ifjúságával az idő szerint a halálra megértek,…lelke mélyén tudja jól a bölcsességet, hogy valami uralkodó Igazságtalanság igazsága teljesedett be rajtuk. Az anyag igazságát, az anyag törvényeit értem, azért a valamiért, melyből gyúrva vagyunk valamennyien. Amit nem ismerünk csak sejtünk s mely felett urrá lenni: az egyetlen törekvése az emberi erőknek.
Mindez nem vigasztaló a nagymamának ugyebár, aki ma és holnapután csak sírni tud, azután meg néhanapján hosszan elgondolkozik. Igaza van: az ön asszonyi fájdalmán a könnyű és szabad sírás segít csak tartósan – és kivánom hogy segítsen. Az igazi vigasztalás útja azonban más: az a tiszta és sokat érő öröm, melyet a „legnagyobb” fia Sándor, ez a remekalkotású gyerekférfi és széplelkű három leánya adnak. A fájdalomra ez lesz a legjobb kárpótlás. Hogy haldokló fiának testi és lelki kinjait végig kellett néznie…és vele együtt végigszenvedni ezt el nem felejtheti a nagymama soha de kell hogy megbékéljen látva többi gyermekének az egészségét és szép fejlődését. Ha tudjuk, hogy eljő az ősz-ez nem rontja meg gyönyörködésünket a tavaszban.
Eddig tart az én furcsa részvétlevelem.
Hiányzik belőle az „engedje az isten”!…"az idő minden sebet begyógyít!" stb… de azt gondolom, hogy a nagymama ezt ép úgy nem veszi illetlenségnek, mint ahogy én óhajtom, hogy a levelem vigasztalódást – ha igen keveset is, de vigasztalódást – okozzon.
kezeit csókolja hű unokája
Józsi
Budapest, 1906. január 27.

!

Részlet Szász János Witman fiúk című filmjéből (forrás: https://mozi.24.hu/filmek/1997/witman-fiuk)

1910-ben, a gyakornokév után az ótátrafüredi szanatóriumban volt fürdőorvos. Morfinizmusa ekkora már meghatározóvá vált: tudatosan kísérletezett az adagokkal, a tiszta és a mámoros ciklusok idejének változtatásával, kíváncsian szemlélte a morfium hatását az emberi testre és lélekre.

De irodalmi karrierjének termékeny időszaka is volt ez, 1911-ben jelent meg Délutáni álom című könyve. Ebben olvashatjuk Ópium című novelláját, melyben felsejlik már Csáth jövője is.
Ebben a könyvben található leghíresebb írása, az Anyagyilkosság is. (A novella a MEK-en is olvasható, az alábbi linken érhető el: http://mek.oszk.hu/00600/00634/00634.htm)
A műből Szász János Witman fiúk címmel filmet is forgatott (https://snitt.hu/filmek/witman-fiuk-1997). A novella és a film különös utóéletéről ír @dontpanic karcában: „Csáth Gézára és Szász Jánosra ítélte az Encsi Járásbíróság az állatkínzó Istvánt és Patrikot”. (https://moly.hu/karcok/927702) Érdekes kísérlet ez a klasszikus büntetés-végrehajtás bevett szokásai között, de nekem nagyon tetszik.

Egy kis személyes adalék: gimnáziumban az irodalomtanárom (aki egyébként tanulmányt is írt Csáth novelláiról) azzal engedett el minket nyári szünetre, hogy “csak az anyagyilkosságot ne olvassátok el”. Gondolom, sejtitek, hogy mi volt az, amit mindnyájan elolvastunk szeptemberre.


>!
ddani P

Csáth Géza novellái között van jópár, ami külön említést érdemel, ám az Anyagyilkosság című írás szabályosan sokkolt, a sok érzékeny és néhol érzelgős, meseszerű és szimbólumgazdag novella közül egyszercsak kitüremkedik ez a válogatott tabukat agyonszadizó pszicho-horror. Félre ne prezentáljak: nem vág földhöz egy kis élveboncoló brutalitás, ám valahogy az a szenvtelen leírás ért teljesen váratlanul, az ítéletmentes és tárgyilagos szörnynarráció, talán nem is megfelelő metafora itt a hidegzuhany. Modern ez alaposan, trendi lehetne kortársként ezzel a cuccal, nekem meg alapos figyelmeztetés, hogy olvasóként ne vegyek semmit készpénznek, meglepődni pedig épp a legváratlanabb helyeken lehet a legjobban.

Kapcsolódó könyvek: Csáth Géza: Csáth Géza válogatott novellái

Csáth Géza: Csáth Géza válogatott novellái
6 hozzászólás
!

Részlet Csáth naplójából (forrás: https://litera.hu/hirek/csath-geza-onfeltarasi-kiserletei)

Küzdött a leszokással, néha bizakodóan, reménnyel telve:
”Amiatt ne aggódj, hogy vissza fogok esni azokba a bűnökbe, amelyekről oly sokat beszéltünk. Beszüntettem végleg a mérgeket. Es pedig nem csak a veszedelmes Nagy Fekete Mérgeknek a „Z ”-nek és „P”-nek a szedését, hanem a kis ártatlan „Ay”-t Veronait, Paraldehydet sőt még az aspirint is.” @Lipe (https://moly.hu/idezetek/911231)

Írásaiban sem megkerülhető az erotika, az aberrációk megjelenése, naplóiból, leveleiből pedig pontosan megtudjuk nemcsak a morfiummal vívott vesztes csatájának szinte minden elemét, de azt is, hogy szexuális kicsapongásai végigkísérték egész fürdőorvosi karrierjét.
A kezdetben visszahúzódó, majdhogynem ártatlan fiú idővel a kuplerájok lelkes látogatójává vált, majd később női pácienseivel, szobalányokkal, a fürdő személyzetének tagjaival folytatott szexuális viszonyokat. Mindezekről egy könyvelő precizitásával és pontosságával vezetett naplót.
Nyílt vallomását olvashatjuk egyik levelében: https://moly.hu/idezetek/911525. @Lipe

Egyre kevesebbet írt, egyre inkább eluralkodott rajta a morfium- és a szexuális függőség.
@Cicu idézete (https://moly.hu/idezetek/498689) Csáth naplójából való:
”Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemzem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keserű életismeretet és kiábrándulást.
Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret!”

Még 1910-ben szintén a fürdővárosban ismerkedett meg Jónás Olgával, akit 1913. június 19-én el is vett feleségül. Talán ez volt az utolsó lehetősége Csáthnak arra, hogy megszabaduljon öngyilkos életmódjától. Bár folyamatosan küzdött, a morfium felemésztette. Egy-egy sikeresebb tiszta időszak után gyorsan visszaesett, mély letargiában, önutálatban egyre nagyobb adagokhoz nyúlt.
Házasságuk későbbi szakaszáról naplója ad megrázó helyzetképet:


>!
chubasco

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Mérhetetlenül undok, megvetni való élet ez. Oly undok, gyenge és szánalmas vagyok, hogy valósággal csodálkoznom kell Olgán, hogy még szeret, és nem csal meg. Hogy nem undorodik még végképp gyenge, fátyolozott hangomtól, folytonos tükörbe való nézegetésemtől (amely az egészségcomplex természetes reflexmozgása), cinikus és töpörödött penisemtől, ványadt pofámtól, szellemtelen beszédemtől, impotens, munka nélküli életemtől, gyanús egzisztenciámtól, szemérmetlenségemtől, amellyel mindennap elég hosszú időre a WC-re vonulok, butaságomtól. Azt hiszem, büdös is vagyok, mert a szaglásom romlott lévén, sem a rosszul kitörölt seggemnek, se az odvas szájamnak a szagát nem érezhetem.

!

1914-ben katonaorvosként a frontra vezényelték, de mivel a háborús események csak fokozták függőségét – naplójából tudjuk, hogy folyamatosan emelte a morfium mennyiségét –, többször szabadságolták, majd 1917-ben végleg le is szerelték.
Hanyatlását unokatestvére, Kosztolányi Dezső közvetlen közelről látta, és írta le:


>!
Lunemorte MP
Magyar irodalom

SAJTÓ ALÁ RENDEZETT KOITUSZOK

Nem kérdés, hogy Csáth Géza egyike volt a magyar irodalom legkülönösebb figuráinak. Naplóiban dokumentált élete olykor érdekesebb, mint irodalmi teljesítménye. Zseninek indult, tehetségként folytatta, roncsként végezte.

Szellemi és testi hanyatlását unokatestvére, Kosztolányi Dezső írta le a legtapinthatóbban:

„A szer beadagolása után többnyire olvasmányaiba merült, melyeket utóbb nem is válogatott. Egy silány újságcikk, vagy egy középszerű regény, teljesen kielégítette ilyenkor. Éles kritikája nem működött. Amit ebben a lelkiállapotban olvasott, azt benépesítette morfiumos képzeletével, mint a kisgyermek a rossz gyermekversikéket. Ő, aki valaha Puccinit elsőül fedezte fel a magyar közönségnek, és imádta Strauss Richárdot, egy alkalommal eljátszott nekem egy utcai kuplét. Nagyon dícsérte és fejtegette a szépségeit.”

„Leírhatatlanul sokat szenvedett. Vértanú-testén nem volt egyetlen fillérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok keletkeztek rajta és szíjakkal kötötte át a lábát, hogy valahogy vánszorogni tudjon. Mint orvos, figyelte magát és kísérletezett testével. Váltogatta a mérgeit, a morfiumot a pantoponnal és az ópiummal, de akár a hínárba került úszó, egyre jobban belebonyolódott. Hogy a soványító morfiumot ellensúlyozza, hízókúrát használt arzénnel, minek következtében a fölismerhetetlenségig meghízott. Aztán, hogy lefogyjon, nyomban ebéd után hánytatót vett be. A tűrhetetlen fizikai rosszulléttől sarkallva, egyszer-másszor elhatározta, hogy leszokik a szenvedélyéről és bezáratta magát egy szanatóriumba. Ez azonban aféle jámbor öncsalás volt."

A végkifejlet közismert: 1919 nyarán a bajai elmeosztályon ápolták, innen megszökött, több lövéssel szinte kivégezte a feleségét, az ismételt ápolásból megszökött, végül szeptember 11-én a szerb határnál elfogták, de pantopont ivott, és belehalt a mérgezésbe.

A folytatás itt olvasható: http://www.unikornis.hu/kultura/20161130-szeretkezes-er… ((Megéri kattintani!))

!

Csáth saját alkotása naplójából (forrás: www.litera.hu/hirek/a-het-mutargya-csath-geza-paciensek-konyve)

Hogy meneküljön a szertől, háziorvosi praxist vállalt: először Földesen, majd Regőcén. 1918-ban megszületett egyetlen gyermeke, aki édesanyja után szintén az Olga nevet kapta.
Csáth teljesen a kábítószer rabságába került, az mind emberileg, mind fizikailag teljesen felemésztette őt; 1919-ben már a bajai elmegyógyintézetben kezelték.
A mindent felperzselő függőség végül ámokfutásba torkollott.


Törölt tartalom.
!

Csáth Géza rajza (forrás: http://bajaikonyvtar.hu/%E2%80%9E-rejtelmes-csath-geza-…)

Csáth talán a magyar irodalom egyik legnagyobb tragédiája, személyisége rendkívül megosztó, ámde irodalmi munkásságának értéke vitathatatlan.
Ha még nem olvastál tőle, akkor novelláit javaslom, melyek közül sok a MEK adatbázisában is megtalálható.
Legátfogóbb novellagyűjteménye alighanem a Mesék, amelyek rosszul végződnek, ami igazán vaskos kötet ugyan, viszont tartalmazza az összes híresebb írását.
Ha pedig inkább Brenner József személye érdekelne (ami önmagában is igen különleges szerintem), akkor naplóit ajánlom. A Fej a pohárban már azokból az időkből való, amikor Csáth a függőség minden poklát bejárta. Megrázó és naturális, a kábítószerhasználat és az elbukás igen pontos lélektana olvasható ki a sorai közül. Naplója mellett több álomanalízise és levele is megtalálható benne.

Ha pedig kedvet kaptál Csáth olvasásához, akkor @Lupin kihívása még plusz motiváció is lesz:


>!
Lunemorte MP

„Te mindent tudsz, amit akarsz” – Csáth Géza 100 olvasós

Elolvasandó könyvek száma1
Elkezdődött2019. január 25., 16:32
Jelentkezés vége2019. december 25., 15:44
Véget ér2019. december 30., 16:00

Az idei év nemcsak Ady Endre, hanem Csáth Géza halálának 100. évfordulója miatt is érdekes és emlékezetes. Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József 1887. február 13-án született Szabadkán és 1919. szeptember 11-én halt meg Kelebiánál. Miért is volt érdekes az életútja? Volt ideggyógyász, fürdőorvos, katona, körorvos; idegileg ő maga is összeomlott és elmegyógyintézetben kezelték. Egy rossz orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmei miatt ő maga is elkezdett morfiumot szedni, azonban a többszöri elvonókúra ellenére is függő maradt. Életének végül önkezével vetett véget: megmérgezte magát, amikor szerb katonák a szabadkai kórházból való szökése közben elfogták.
Csáth meggyőződése szerint a személyiség több összetevőre, komplexre bomlik, és ezek az összetevők csak együttesen alkotják az Egészet. A normális embert az őrülttől vagy bűnözőtől csupán az összetevők arányában bekövetkező eltolódás, betorzulás különbözteti meg. Írói és orvosi munkásságának termékeiben álom és valóság sokszor – akár irracionálisan is – egybemosódik; az ember élete csak a fantáziavilággal együtt lehet teljes. Novelláinak hősei gyakran visszatérnek a vágyott gyermekkorba vagy éppen az álomvilágba. Csáth feltevése hasonló Adyéhoz: a valóság széttöredezett, és a világ csonkasága torzítja el és hiúsítja meg a gyermek egészséges fejlődését. Novellákon kívül írt azonban egy regényt, több drámát és kiemelkedő elemzőképességéről tanúskodnak irodalmi -és zenekritikái is.
„Élesre fent késeket rejtegetett szívében” – írta róla unokatestvére, Kosztolányi Dezső.

A kihívás teljesítéséhez az alábbiak szükségesek:
– EGY Csáth-könyv elolvasása
– csillagos ÉS szöveges értékelés
– mindezek után pedig hozd az Én és a könyv linket :)
FONTOS: Az olvasások a kihívás KEZDETE után érnek, de lehet szó újraolvasásról is!

Jó olvasást, kellemes időtöltést kívánok! :D

kitüntetés képe: https://mult-kor.hu/image/article/main/.630x1260/50716.jpg…
kihívás képe: https://cultura.hu/wp-content/uploads/2012/02/Brenner-D…
(A képen Brenner Dezső, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza látható.)

Kapcsolódó alkotók: Csáth Géza

60 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!