A hónap külföldi írója – Tan Twan Eng

!

Aránylag ritkán fordult elő eddig a Moly (meg a magyar könyvpiac) történelmében, hogy egy maláj szerző műveit úgy fogyasszák, mint a cukrot. Igaz, olyan íróval se lehet mindennap találkozni, akinek Man Asian-díjat (a Man Booker-díj ázsiai szerzőknek járó „testvérét”) adtak az egyik regényéért. Összesen kettő könyve jelent meg eddig, de azokat rengetegen olvassák (magyarul is), rengetegen idézik és értékelik, igazán megérdemel egy rovatot, főleg ha már úgyis útba esik Japánból hazafelé.

Ha ő tudott időt szakítani ügyvédi gyakorlata közben arra, hogy két ilyen gyönyörűséget megírjon, mint Az Esti Ködök kertje és az Esőcsináló, akkor álljunk meg mi is egy kicsit, hogy találkozhassunk vele. És hogy tökéletes legyen a találkozás, egy fontos instrukció:


>!
Futóhomok P

– Vegye le a cipőjét! – parancsolt rám a férfi. – Így behurcolja magával a világ gondjait.

69. oldal, Negyedik fejezet (Tarandus, 2014)

!

Így, most már lehet olvasni tovább. :)

A két regény közül Az Esti Ködök kertje jelent meg később, de ennek a magyar fordítása a korábbi, a díjat is ez nyerte, ezért kezdem vele.

A nyugalom regénye ez, ahogyan a fenti idézet vagy @ziara idézete (http://moly.hu/idezetek/592985) is mutatja. Így is kell lennie, hiszen a kert rendszerint a nyugalom helye szokott lenni a világirodalomban: zárt hely, határozott körvonalakkal elkülönítve a külvilágtól; egy darab természet, amelyet emberkéz rendez el gondosan, egy-egy sajátos kultúra (ennek a könyvnek az esetében éppenséggel a japán kertkultúra) által előírt szabályok alapján. Igaz, ebben a regényben úgy tartják, ezeket a szabályokat maga a természet is jóváhagyja és elfogadja. Érdemes erről elolvasni @Zsófi_és_Bea (http://moly.hu/idezetek/586911), @GTM (http://moly.hu/idezetek/584286) és @shadowhunter1975 (http://moly.hu/idezetek/644813) idézetét.

Ami pedig általában a japánkerteket illeti, @Bélabá-nál jobb kalauz nincs. Nézzetek csak szét a szomszédban! :) A „Japán mánia” rovat gazdája éppen ő.

(A képen Tan Twan Eng látható, csak a fenti képhez képest fordítva. :) A könyvéről mesélve filmezték le egy parkban. Khm. Cipőben van.)


>!
Bélabá P

Jugiri hétmérföldnyire fekszik nyugati irányban Tanah Ratától, amely a második a Cameron-felföldre vezető út mentén található három nagyobb település közül. Négyórás vezetés után érkeztem a városba Kuala Lumpurból.
(….)
A kertet védelmező magas falat moha lepte, és lecsorgott víz foltjai éktelenítették. Repedéseiből páfrányok dugták ki fejüket. A falban kapu nyílt. Egyik félfájára fatáblát szögeztek két beleégetett japán írásjellel. Alattuk ott állt a kert neve angolul: Esti ködök. Úgy éreztem, olyan helyre készülök belépni, amely csak levegő és víz, fény és idő egymást átfedő rétegeiben létezik.
(…)
Emlékezetem iránytűjére hagyatkozva megindultam a kert mélye felé. Egyszer-kétszer rossz irányba fordultam ugyan, de végül eljutottam a tavacskához. Ahogy megpillantottam a nyílt eget, megtorpantam: a kanyargós séta a fák alagútján át különösen felfokozta a látvány hatását.

Kapcsolódó könyvek: Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
2 hozzászólás
!

A kert neve is a japán kultúrából való: Esti Ködök, japánul Jugiri – a nagy klasszikus japán regény, a Gendzsi egyik szereplőjét hívják így. (Erről bővebbet a múlt havi rovatban találhattok.)

A nyugalom helye tehát – és persze még másé is, de az már spoiler lenne. (Aki nem fél a spoilertől, olvassa @Fapicula értékelését, megtudja: http://moly.hu/ertekelesek/1905822). Ami nem spoiler: ezt a nyugalmat nem kapják készen a szereplők. A kert megépítéséért is meg kell dolgozni, de annál sokkal keservesebb munka feldolgozni az emlékeket, kibékülni az embernek önmagával és a világgal. (Erről nagyon szépen ír @vercsa: http://moly.hu/ertekelesek/1879963.) Különösen, ha a bizonyos emlékek közé a II. világháborús malajziai események is odatartoznak.

Egzotikus regény, gondolná az ember… Hát azt előre megmondom minden olvasónak, hogy sokkal több szomorúan ismerős elemet fog benne találni, mint szeretné. Soknemzetiségű, soknyelvű, sokkultúrájú ország Malajzia, amelyhez egyaránt ragaszkodik a városban élő, iszlám vallású maláj, a törzsi társadalomban élő dzsungellakó maláj és a hajdani kínai bevándorlók nyomokban buddhista ük-ükunokája is, aki régen nem tud kínaiul, felnőttként tanul meg malájul, viszont anyanyelvi szinten beszéli a brit gyarmatosítók nyelvét. És akár a japán világháborús katonák kegyetlenkednek a lakossággal, akár belső forradalmat készítenek elő, akár leverni igyekeznek a forradalmat, a lakosság mindenképpen szenved.

(A képen a Cameron-felföld, ahol a regény játszódik.)


>!
fióka P
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Mindenki (majdnem mindenki) életének van egy távolkeleti szakasza. Az enyémnek nincs és nem is volt. Én nem akartam Indiába menni, átélni a buddhista életérzést, nem ábrándoztam japán körutazásról, sőt, Kína is csak nagyjából a táj és a Fal miatt érdekel. Lehet, hogy ez a problémám, lehet, hogy az én életemből kimaradt valami, ami miatt nem tudom úgy értékelni ezt a könyvet, ahogyan mások (azt nem mondhatom, hogy amiként kellene, mert ez meglehetősen szubjektív pálya). De az biztos, hogy ebből a könyvből hiányzik valami. A baj az, hogy a hiányt nem tudom megfogalmazni. Így hát elmondom, hogy mi a jó benne. Nagyon szépek a táj- és kertleírások. A névadás könnyű szépségét mindig irigyeltem a japánoktól/kínaiaktól, a neveik éterien szépek, olyanok, mint egy madártoll, amit tulajdonosa épp elhagyott és lassan pereg le az égből. Vagy olyanok, mint a hegyek Malajziában, zöldek, illatosak és néha titokzatosak. Az Esti ködök kertje is gyönyörű, ráadásul a idegenség a legszebb ebben a névben, hiszen ha én kezdeném ilyen nevekkel körbebástyázni magam, legfeljebb meglehetősen giccsesnek tűnnék. Jó, hogy a könyv beszél a II. VH japán vonzatairól, hiszen ezt az ajrópai nagyközönség vajmi kevéssé ismeri, nem is várható el tőle, míg a sajátjával sincs tisztában. Öröm tudni, hogy Malajzia volt az első a világon, aki sikeresen meghiúsított egy kommunista hatalomátvételt. Az ára természetesen nagy volt, ebből is kapunk részleteket a könyvben. Jó, nyugalmas írás, annak ellenére, hogy a borzalmak csak úgy sorjáznak a lapjain. Nem hiányzik belőle az izgalom sem, noha az ilyesmik csak az utolsó fejezetekben bukkannak fel. Addig van a kert, a mindennapok, a természet rutinja, a tervezés, a megvalósítás és a nyugalom. Amiért csodálom a távolkeleti kultúrákat, az az óriási önuralom, a szabályokhoz való ragaszkodás képessége és az a már-már rideg bölcsesség, ami jellemzi a gondolkodóikat. Anyám sok díjat nyert az ikebanáival. Ismerte a virágrendezés titkát, minden szabályát, gyönyörűeket alkotott. És ez az, amit nem szeretek a távolkeletiekben, de most maradjunk csak a japán kultúránál: az agyonszabályozottság. Az, hogy tényleg mindenre van valamilyen kitaposott út, amit úgy kell csinálni, mert ha nem, akkor az egésznek már más jelentése, eredménye ésatöbbije van. Nem szeretem az agyonszabályozottságot. Rebellis énem nem enged soha tökéletesen konformálódni, én nem tudok szabályok garmada mentén élni. Ez az, ami egyszerre vonz és taszít az Esti ködök kertjében. A többi nem fontos, mert az akármelyik regény kelléke lehetne. Örülök, hogy volt szerencsém hozzá, mert érdekes szelete úgy az irodalomnak, mint a történelemnek, de a hiány ott van. A hiány, amit nem tudok megfogalmazni.

2 hozzászólás
!

De mindenekelőtt a művészi szépség, az esztétikum könyve ez. Megtanít rá, hogy nemcsak szelíd szépség van a világon. Sőt. Nemcsak a kert felépítése lehet esztétikus – ezt mutatja @hmargit (http://moly.hu/idezetek/590266) és @robinson: (http://moly.hu/idezetek/406982) idézete. A fájdalom okozásából, a fegyverek használatából is lehet művészet. Jobb esetben így, ahogy @bonnie9 idézi: http://moly.hu/idezetek/622079. Rosszabb esetben úgy, hogy kihasználják a másik ember testét, és a legdurvább kegyetlenségekre találják ki a legköltőibb megnevezéseket.

Rengeteg csodálatos értékelés született erről a regényről, még a kínkeserves válogatás után („melyik ujjamat…?”) is annyi maradt, hogy azt se tudom, hol fog véget érni a sor. Mindet érdemes végigolvasni, mert bár a fontosabb elemek ismétlődnek, minden értékelés kiemel valami egyedit, amit csak az illető olvasó vett észre.

Írt róla:
@Bélabá (http://moly.hu/ertekelesek/1999764),
@Kkatja (http://moly.hu/ertekelesek/1831313),
@Gyöngyi69 (http://moly.hu/ertekelesek/1845202),
@Dominik_Blasir (http://moly.hu/ertekelesek/1798783),
@ftamas (http://moly.hu/ertekelesek/1822554).

Kissé spoileres, de szép:
@sztimi53-é (http://moly.hu/ertekelesek/1567129)
vagy @mandris-é (http://moly.hu/ertekelesek/2043644).

Vannak rövidke, személyes értékelések, ilyeneket írt:
@ziara (http://moly.hu/ertekelesek/1945237),
@pepege (http://moly.hu/ertekelesek/1808613),
@kkata76 (http://moly.hu/ertekelesek/2011634),
@Youditta (http://moly.hu/ertekelesek/1896058),
@brigi11 (http://moly.hu/ertekelesek/1996004),
@Eva62 (http://moly.hu/ertekelesek/2039051),
és hosszabb, személyes is, mint @vargarockzsolt-é (http://moly.hu/ertekelesek/2026380).

És ha valaki ennyi szépet végigolvasott, még mindig ott vannak a kritikává növő darabok, mint:
@Kuszma (http://moly.hu/ertekelesek/1858037),
@giggs85 (http://moly.hu/ertekelesek/1555148),
@GTM (http://moly.hu/ertekelesek/1926278) szövege.

A legköltőibb (bár spoileres) viszont tagadhatatlanul ez:


>!
jethro
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Egy szürke gém száll az égen Malájföld felett, még nyugodt az égbolt, a földön béke honol. A gém keresi helyét a világban. Egyszer csak széllökés éri, a légnyomás kibillenti könnyű testét a kiegyensúlyozott siklásból. A föld felől villanások vakítanak, füst szállingózik az ég felé a szárazföld és a vizek felől, látja a gém az alant zajló földindulást. Katonákat lát, hadihajókat és repülőket. Ő nem ezt a világot keresi, és tovaszáll. Tovaszáll térben és időben. A hegyek felett repülve figyelmes lesz egy bekerített részre, egy táborra, melyben embereket tartanak fogva, férfiakat és nőket, a férfiak egy bányában dolgoznak, követ törnek, a nők innen hordják ki a követ, és egy meredélybe öntik. Más nők viszont a tábor japán tisztjeinek és legénységének a szórakoztatására hivatottak. A gém tovaszáll. Mintha az ég kezdene tisztulni, de lehet hogy ez csak egy csalóka érzés? A gém ereszkedik a fennsík felé, alatta fokozatosan élesedik a táj, s megjelenik egy gyönyörű szép fallal övezett kert. A falat moha borítja, melyen még a reggeli harmat gyöngyei csillognak. A kert ösvényeit páfrányok szegélyezik. A sötétzöld vad fenyők gyantaillatot árasztanak. A bokrok között csodálatos virágok díszítik az aljnövényzetet. A kert közepét egy tavacska uralja, melyben kisebb-nagyobb fehér kövek törik meg a vízfelszínt. A tavacskán túl egy pavilon áll, melyből épp egy ember jön ki íjjal a kezében. Az ember elhalad a szomorú fűz mellett, melynek vékony ágairól a tavacskába peregnek a levelek. Az ember tekintete szomorú. Mint a gémé. A gém nézelődik,-még nem döntött. Néhány nagy szárnycsapás után újra elrugaszkodik a földtől, de már nincs kedve messze repülni. Csak köröz a kert felett, és figyel. Sok mindent lát. Látja, hogy a kertben egyre több ember dolgozik, a kert egyre szebb lesz. Aztán egy napon megjelenik egy nő. A férfi szívesen beszélget vele, tanítja a nőt a kertművészetre. Egyre többet látja együtt a férfit és a nőt, amint elmennek a hegyekbe, fecskefészket hoznak haza, majd levest főznek belőle, amint hajnalonta mindketten fogják az íjukat, s együtt lőnek célba, amint mindketten az asztalra kiterített fametszeteket nézegetik. Mikor a közeli falu népe rizslámpásokat ereget az ég felé, melyek lassan tűnnek el a fellegek között, ezt nem tudja mire vélni. S egy estén, mikor csak a nád suhogása töri meg néha-néha a csendet, a gém leereszkedik, áttöri a kertet befedő ködpamacsokat, visszafogott szárnylendítésekkel és terpesztett lábbal száll le a tavacska vizére. Fejét a pavilon felé fordítva látja – mivel nyitva van a rizspapír tolóajtó –, a nő meztelenül fekszik a gyékényen, a férfi mellette térdel, és egy gémet tetovál a nő hátára. A gém ekkor meghatódik. És dönt. Itt kell maradnia. Nincs ennél jobb hely számára a világon. Áll a tavacska sekély vizében, meredten nézi a mozdulatlan vízfelszínt, s a hold fényében csapdába ejti önnön tükörképe. Nem kíván már mást, csak egy párt magának.
Hát, valami ilyesmi……

8 hozzászólás
!

Nemcsak Malajzia ilyen sokszínű – maga a szerző sem arról híres, hogy egy helyben élte le egész eddigi életét. Már gyerekkorában állandóan költözködtek (apja munkája miatt), majd Londonban járt egyetemre, jelenleg pedig, ha jól tudom, Dél-Afrikában él. Kár, hogy nem tud magyarul, oszlopos tagja lehetne ennek az oldalnak, amekkora könyvmoly gyerekkora óta. :) Példaképeinek Salman Rushdie-t, Kazuo Ishigurót, Vikram Sethet, Vladimir Nabokovot, és W. Somerset Maughamot tartja – illusztris társaság, meg kell adni.

És igen: első osztályú harcművész. Saját bevallása szerint az Esőcsináló megírására a Tigris és sárkány című film harci jelenetei (is) ihlették. (A képkocka is éppen ilyet mutat.) A regény szereplői mégis – vagy inkább éppen ezért – elutasítják a harcot:


>!
Kkatja P

– Ha a budzsucu magasabb szintjén az ember az elméjével harcol, akkor mi lenne a magasabb szint?
    Endó szan egy darabig lehunyt szemmel ült, olyan dolgokat látva, amelyeket nekem sosem mutathatott meg.
– Az – felelte végül –, ha egyáltalán soha nem harcolnánk.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hajató Endó szan · Philip Hutton
!

Még egyszer a mester és a tanítvány – még egyszer a II. világháború – még egy gyönyörű történet. Írt róla @Zita_Szabados (http://moly.hu/ertekelesek/2003017), @Filippino (http://moly.hu/ertekelesek/2019139), @Virágszépe (http://moly.hu/ertekelesek/2028511), @sztinus (http://moly.hu/ertekelesek/2040306), és utoljára, de nem utolsósorban @Kkatja alapos értékelését is csak ajánlani tudom (http://moly.hu/ertekelesek/1882024).

Ahogy az egyik értékelő megjegyzi: nagyon látszik a regényen, hogy nem nyugati ember írta. De ha lehet hinni az író honlapján megjelenő kritikáknak, az is látszik rajta, hogy aki írta, ismeri és nem utasítja el a nyugati ember látószögét. (Tan Twan Eng nem maláj, hanem angol nyelven írja a regényeit, és sokatmondó, hogy éppen ezért tudnak világhírűvé válni.) A regényben benne van mindaz, amit Európában* „egzotikus”-nak tartanak, de persze annál sokkal több is.

(A kép Malajzia fővárosában, Kuala Lumpurban készült, ahol még kitűnő állapotban fennmaradtak a gyarmati idők építményei – és Tan Twan Eng azok közül való, akik minden ellenérzésükkel együtt meg szeretnék őrizni az angol időknek ezeket az emlékeit –, mellettük a legmodernebb üvegcsodákkal. Igen, az ott egy sokablakos toronyház a háttérben.)

* Nini, ilyenkor Magyarország is benne van a „Nyugat”-ban. :D


>!
Angeleyes26

Csak a tenger és szél morajlása hallatszott minden más hangot elnyomva. Még a madarak is eltűntek az égről. A szél felkorbácsolta a tengert, fehér tajtékkal csíkozva felszínét, s arcunkba és hajunkba csapta az esőt, amely mintha sosem akart volna elállni. Abban a pillanatban élveztem, hogy élek.

50. oldal

!

A sajátos hatású kép forrása: https://www.bostonglobe.com/arts/books/2012/10/20/the-g…

Sajnos Az Esti Ködök kertjét már nem tehetem fel a Merítés ajánlópolcára, mivel megelőztek. Csak megerősíthetem az ajánlást. De az Esőcsinálónak még van hely, úgyhogy most ezt választom. :) És nagyon szépen megköszönöm Tan Twan Engnek, hogy (némelyes képzavarral) elhelyezte Malajziát az úgynevezett „irodalmi köztudat” térképén.

(Lehet, hogy lesz, aki úgy gondolja, hogy a fenti állításom túlzás, hiszen ott volt már Malajzia korábban is. Ez esetben tartsunk közvélemény-kutatást. :) Kérem, tegye fel a kezét, aki Tan Twan Eng világsikerei előtt is ismert és olvasott maláj írókat!)

Addig pedig, míg a következő regényt vagy Az Esti Ködök kertjének készülő filmadaptációját várjuk, Chopint ajánlott beállítani háttérzenének:


>!
kkata76 P
Zene a könyvben

„Az első nocturne-t másik követte, és hamarosan a fülembe csendültek a larghetto epedő nyitókórusai Chopin első zongoraversenyéből.”
(136. oldal, Nyolcadik fejezet)
Az e-moll zongoraverseny tételei:

1. Allegro maestoso
2. Romance – Larghetto
3. Rondo – Vivace

itt tehát a középső tételről van szó (A mű a legismertebb Chopin művek közé tartozik. A középső tétel dallamát akár filmzene alakjában is ismerhetjük: felhasználták a Splash című film zenéjeként, továbbá szerepel a mű a The Truman Show című filmben is.)
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!