A hónap külföldi írója - Michael Ende

Rovatgazda
!

icsit felfordult az ábécé, mint látszik, de nem baj, ügyes moly fejjel lefele is tud olvasni, nemhogy kveret btűekekl, ugye… :) Akinek esetleg mégis segítségre lesz szüksége a továbbiakban, annak súgok: @Kuckókapitány polcán (https://moly.hu/polcok/a-vegtelen-tortenet-betui) minden információt megtalál!

Aki pedig megtanult olvasni, már meg is tette az első lépést Michael Ende világában. Persze még csak gyereknek való lépések ezek, na de ki kezdte másképp?! Még maga Ende sem. Keressen tehát mindenki magának egy kényelmes zugot, ízlés szerint asztalnál, ágyon, padláson, pincében, a körtefa tetején, avagy a gólyafészekben, és kezdődjön a mese.

Először a legkisebbeknek:


>!
Bernadetti

A mi családunkban természetesen a baba is olvas már. Mint mindenki másnak, neki is könyv van a kezében, csak kisebb és könnyebb, mint az idősebbeké, éspedig egy babakönyv. Másik kezében a cumisüvegét tartja, mert a feladata, amit nagyon komolyan vesz, abból áll, hogy táplálkozzék, és ezáltal nagy és erős legyen, és hamarosan nagyobb és nehezebb könyveket olvashasson.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
!

nde egy festőművész és egy gyógypedagógus egyetlen gyermekeként jött a világra – amiből akár irigylésre méltó gyerekkorra is lehetne következtetni. 1929-ben született, Bajorországban – gyors fejszámolás után szépen el is olvad az irigységünk. Ez a korszak határozottan nem gyereknek való, de még felnőttnek se. Szerencsére Ende családjával együtt túlélte a világháborút, bár nem sokon múlt a dolog: a legvégén még a tizennégy éveseket is besorozták, nemhogy őt, de hála Istennek széttépte a behívóját. Még inkább hála Istennek meg is úszta, nem kapták el. Így létrehozhatta nekünk a maga szürreális-fantasztikus világát.

Elsőként a Gombos Jim-könyveket, amelyek meghozták számára az anyagi függetlenséget. Felnőttnek és gyereknek egyaránt fontos problémákról szólnak ezek a mesék, mondja @ddani (https://moly.hu/ertekelesek/930145), természetesen sok-sok kalanddal, mondja @Bogas (https://moly.hu/ertekelesek/437391).

Hosszabb-rövidebb kis meséket egész életében írt Ende a gyerekek számára. Meg is ihleti a molyokat rendszeresen.
Az Álomfaló csodamanóról @puhakonyv írt (https://moly.hu/ertekelesek/753988).
A varázslóiskoláról @Sceurpien (https://moly.hu/ertekelesek/227417), @ddani (https://moly.hu/ertekelesek/1019126) és @Briza (https://moly.hu/ertekelesek/1505118).
A kötet egyik önállóan is megjelent meséjéről pedig:


>!
Qwerf
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Michael Endét azzal vádolták kritikusai, hogy műveivel a valóságtól próbál menekülni (amúgy melyik író nem ezt teszi, még azok közül is, akik írásai a hétköznapjainkban játszódnak és nem Fantázia birodalmában?). Ende ezen meséje azonban kettős mércét állít, egyrészt meggyőz, hogy nagyon is ismerte ő a valós világunkat; másrészt oly' könnyedén belelátjuk, hogy igen, valóban ilyen ember lehetett a mester is, épp így járt a hétköznapokban, minden utcasarkon kalandot, rejtélyt szimatolt, továbbképzelt egy faliplakátot, és óriás rovarnak vélt kósza árnyékokat. Hm… mennyivel izgalmasabb is így élni, a sárgacsekkek és a pénzhajszolás napjaiban.
De légyen akármi is az igazság, egy biztos: ez az ember nem felejtette el, milyen gyereknek lenni, milyen a kissrácok fantáziája, és ami – olvasóként – a legfőbb, hitelesen szavakba is tudja önteni mindezt. Márpedig az a gyermeki bizakodás és kalandszaglás, amivel Soma néz a bennünket körülvevő világra, irigylésre méltó.

Olyannyira ugyan nem került közel a szívemhez, mint Ende nagyobb lélegzetvételű művei, de rendkívül aranyos, élvezetes mese. A varázslóiskola című kötetben, melyből több mese megjelent külön füzetecskében, ez is megtalálható, más fordításban, „A Santa Cruzba vezető hosszú út” címen.

!

izony, azokat a gaz kritikusokat több szempontból is elég nehéz megérteni. Hát miféle világ az, ahol még a meséknek se szabad elrugaszkodni a megfoghatótól?! Ráadásul Ende meséiről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy elzárnák az olvasókat a valóságtól, bajosan.

Vissza is kapták tőle a szúrást, amikor Ende a következőképpen fogalmazott: „Az irodalmi szalonba szinte bármilyen ajtón át be lehet lépni, legyen az börtönajtó, az őrültekháza ajtaja, vagy éppen egy bordélyé. Egy kivétel van: a gyerekszobaajtó. Azt a kritikusok sose bocsátják meg.”

Ne is foglalkozzunk velük, térjünk vissza ismét a mesékhez! Ahogy az olvasók nőnek, úgy kapnak egyre többet Ende műveiből. Egyre nagyobbat. Egyre hosszabbat. Mint A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka!

Na, ennél hosszabb címet kitalálni se lehet… Mágikus időben játszódó, azaz szilveszteri mese, a groteszk fajtából, két elvetemült mágussal meg ugyanannyi botcsinálta hőssel, akiknek jó mesei szokás szerint meg kéne menteni a világot. Pont aktuális, utoljára július utolsó péntekjén volt világvége, ha jól tudom.

@dontpanic a regény humorát emeli ki (https://moly.hu/ertekelesek/546700).
@Qwerf szerint arcul is tud csapni ez a mese (https://moly.hu/ertekelesek/1117317).
@ddani felnőtt és gyermeki énjét egyaránt szórakoztatja a mese-társadalomkritika (https://moly.hu/ertekelesek/1379885).
@n pedig bölcsességet tanul belőle (https://moly.hu/ertekelesek/933068).

És ilyen világvégés időkben, mint a mostani, egyszerűen nem emelhetek ki mást, mint a következő örök és komoly okosságot:


>!
cassiesdream

Dédanyám, Mia, a bölcs öreg macska azt szokta volt mondani:
Ha valamiért lelkesedni tudsz, tedd meg, ha nem tudsz, akkor aludj.

103. oldal (Európa, Bp., 2005.)

8 hozzászólás
!

timmel.

No de folytatódjon a mese. A legkisebbek már bóbiskolnak a könyveik fölött (látom, hatékony az Álomfaló csodamanó), húzzátok is ki óvatosan a kezük alól, tegyetek a helyébe párnát… úgy. A nagyobbak még tudnak figyelni. Lássuk hát ezt a kicsiknek és nagyoknak egyaránt valót, amelyet a tanár is olvashat a pad alatt (@tgorsy: https://moly.hu/ertekelesek/42479), és gyerek is ajánlhat felnőttnek (@Kozmikus_Tahó: https://moly.hu/ertekelesek/1713110).

1973-ban jelent meg a Momo, ez a filozofikus-társadalomkritikus meseregény egy titokzatos származású, időtlen kislánnyal a főszerepben – nem beszélve a bölcs utcaseprőről vagy a jövőbe látó teknősbékáról –, és hódított!

A felnőtteknek súgom: annál is inkább, mert a Momo már-már disztópiára emlékeztető fantáziavilága, ahogy távolodunk 1973-tól, mintha egyre jobban hasonlítana a hétköznapjainkhoz… Nem is véletlen, hogy számos moly inkább felnőttkönyvnek tekinti a regényt, nem gyerekkönyvnek. Hiszen egy elvont fogalomról, az időről szól – hát megértheti azt egy gyerek?

Szerény véleményem szerint a gyerekek jóval többet megértenek a világból, mint azt a felnőttek hinnék (avagy szeretnék), úgyhogy minden további nélkül odaadom a még ébren levő gyerekek kezébe a Momót, legfeljebb majd ők eldöntik, tetszik-e vagy sem. :) A hossza mindenesetre gyerekbarát.

És ami a filozófiáját illeti, szerintem ez például világosabb nem is lehetne:


>!
tencsi

Mert ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek.

152. oldal

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

1 hozzászólás
!

…és itt most eltérek az eddigi képsorozattól, mert a Momót maga Ende illusztrálta, erre mindenképp tekintettel kell lennem. A fenti weboldal az ő illusztrációi alapján készült, a megjelenés negyvenedik évfordulójára.

Gyönyörűbbnél gyönyörűbb értékeléseket írtatok róla, nagyon nehéz volt eldönteni, mi kerüljön be, és mi maradjon ki, csak ajánlani tudom őket, az egyiket ezért, a másikat meg azért:

Mese? Nem mese? Gondolkodnak a molyok…
@eme: https://moly.hu/ertekelesek/1068272
@Péter_Szombati: https://moly.hu/ertekelesek/1073506
@Arianrhod: https://moly.hu/ertekelesek/1355022
@risingsun: https://moly.hu/ertekelesek/2111939
@Mackólány: https://moly.hu/ertekelesek/2084140
Nagyvonalúan túllépve a problémán, héttől kilencvenkilenc éves korig ajánlja @GTM: https://moly.hu/ertekelesek/1861223.

Thoreau jusson róla eszünkbe? Esetleg Bradbury? De lehet, hogy Saint-Exupéry…
@Aquarius: https://moly.hu/ertekelesek/1341943
@Moander: https://moly.hu/ertekelesek/1153629
@SadPanda: https://moly.hu/ertekelesek/1030828

Egyesek szerint kemény társadalomkritikára és filozófiára lehet találni benne:
@Greywind: https://moly.hu/ertekelesek/1573174
@RandomSky: https://moly.hu/ertekelesek/421292

A legszebb értékelés viszont vitathatatlanul ez:


>!
lzoltán IP
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Az idő, mint az emberiségtől elválaszthatatlan egyik legősibb tényező, sokak fantáziáját megmozgatta már eddig is. Ende meseregényében is ő köszön vissza, amolyan fő-mellékmotívumként, de nem az út szélére kiszorítva. Fontosabb, és a mindennapi élethez közelebbi, ahogy az idő telését, elfecsérlését állítja párhuzamba az élet minőségével, a pillanatok megélésével. Mert minél inkább elfecséreljük az időnket, annál kevesebbet élünk meg belőle, annál szegényebbé válik a szív, és a végén csak egy üres valami marad.
Mindezt varázslatos szimbólumokkal meséli el Ende, és egy olyan felfordulást kerekít a történetben az idő körül, amelyet egy különös, militáns szervezet próbál egyre jobban az uralma alá hajtani, és ezzel együtt az embereket is rabszolgáikká tenni. Egy hallgatag kislány személyében* mutatkozik meg a lehetőség a boldogulásra, a halálos unalomba, fásultságba révedő tekintetek felébresztésére (Cselekmény leírás! http://moly.hu/idezetek/416991). Erős figyelmeztetés ez mindenkinek, hogy a keretek közé nem fogható idejét hogyan is ossza be, mire áldozza idővirágának szirmait, mit tegyen, amikor elérkezik az ő csillagórája (http://moly.hu/idezetek/416965). Ugyanis az idővel nem kell, nem is lehet takarékoskodni, élni kell vele, amíg van, amíg ragyognak szirmai. (http://moly.hu/idezetek/416941)
Vannak könyvek amelyekre érdemes, sőt, kell időt szakítani. Ende meseregénye pontosan ebbe a kategóriába tartozik.

* Momo, a hallgatag kislány személye is szimbólum értékű, ahogyan ellensúlyozza a történetben felbukkanó, egyre kapkodóbb, sürgőbb, szinte már semmire sem ráérő, és ebbe unalomig fásuló embereket, akiket még a cselekmény elején másként ismertünk meg. Visszafogottsága és halksága is a rohanó világ ellentéte, egy olyan ember képe, aki képes lehet megálljt kiáltani – halkan, csendben, meghallgatva a másikat, odafigyelve, ott lenni vele a pillanatban, akár minden pillanatban.

>!
Móra, Budapest, 1986
256 oldal · ISBN: 9631150704 · Fordította: Kalász Márton · Illusztrálta: Michael Ende
!

ár a nagyobbacska gyerekek is alszanak. Besötétedett, lassan előjönnek a csillagok. Kapcsoljátok fel a lámpát. Mi az, csak nem áramszünet van? Semmi gond, ott a fiókban találtok gyertyát, ragasszátok rá őket kistányérokra, ez lesz nekünk az igazán alkalmas világítás. Következik A Végtelen Történet.

„Láttad az azonos című filmet? Gyorsan felejtsd el!” – ajánlja @clarisssa (https://moly.hu/ertekelesek/2055498), és mélyen egyetértek vele. Tudom, hány ember tudatába nyomódott bele kellemetlenül a bizonyos film. Minden tiszteletem azé, aki szereti (@Qwerf: https://moly.hu/karcok/201038), de ha vannak itt olyan molyok, akik a film miatt nem vennék a kezükbe a regényt… azok hallgassanak @ancsr-ra: https://moly.hu/ertekelesek/1582792!

(Amúgy a film zenéjét én szeretem: https://www.youtube.com/watch…. Szerintem kapcsoljátok be a további olvasáshoz…)

Ha ezen a traumán túljutottunk, még mindig lehet (részemről egyébként abszolút elfogadható) indokot találni arra, hogy miért ne szeresse valaki ezt a könyvet: mert ebben a jó nem elég jó, a gonosz nem elég gonosz… a hős pláne nem eléggé hős, és a mese nem eléggé mese. (@Emerson: https://moly.hu/ertekelesek/1507008, @csillagka: https://moly.hu/ertekelesek/1440115.) Igaz, @atalant szerint a rövid epizódokból építkező cselekménye gyerekek számára is befogadható (https://moly.hu/ertekelesek/1104516). De hát itt nemcsak erről van szó.


>!
porcelánegér
Michael Ende: A Végtelen Történet

Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről, és kíváncsian vártam, én is olyan elragadtatással fejezem-e be, mint sokan mások.
A könyv elején azt éreztem, hogy számomra már túlságosan meseszerű, és megijedtem, hogy én is egyike lettem A kis herceg komoly felnőttjeinek, akik nem képesek érezni és látni Fantázia lényeit. Aztán a közepénél már azt gondoltam: nagyon jó ez a könyv, csak kár, hogy nem vagyok gyerek, mert akkor kedvenccé vált volna. Végül azonban úgy búcsúztam a könyvtől, hogy kedvenc könyvként még biztosan újra akarom olvasni.
A könyvnek sajátos varázsereje van, és ezt tényleg mi, könyvmolyok értjük a legjobban. Hogy milyen olvasva vágyódni a leírt kalandok után; hogy minél jobban tudjuk magunkat a főhős helyébe képzelni, annál inkább beszippant egy könyv; hogy egy olvasó több életet is leélhet a történetek által. És most A Végtelen Történetet olvasva döbbentem rá igazán, hogy olvasáskor erkölcsi iránytűm mindig megmutatja az utat, de a való világban könnyen eltéved az ember. Könnyen szem elől téveszti a célját, a Végső Vágyát, és eltéved a hétköznapokban. Arról nem is beszélve, hogy mindezt megállapítani könnyű, de tenni ellene nagyon nehéz: mások (a szereplők) életét könnyű kívülállóként szemlélni, de a saját életemben nehéz helyt állni, és igazi hőssé válni. Szerintem erről szól ez a könyv. De mivel ez A Végtelen Történet, lehet, hogy egy másik olvasás alkalmával más mondanivalót fedezek fel benne.

!

a valaki ezt a regényt már nem tekinti gyerekkönyvnek, azt meg tudom érteni akkor is, ha én tizenhárom-tizennégy évesen olvastam először. És amikor olyan könyvet keresel, amely menedéket jelent számodra, ha rád tör a valóság ezer gondja-baja, akkor azt ne itt keresd. A Végtelen Történet nem elbújtat a világ elől, hanem szembesít vele, no meg önmagaddal is. (@B_Panka: https://moly.hu/ertekelesek/1961843.) Nemcsak arra tanít, hogyan juss el Fantáziába, hanem arra is, hogy vissza is kell jönni onnan, különben örökre csapdába esik az ember.

Ez bizony a legősibb fajta kalandregény; olyan, amely egyúttal beavatási szertartás is, mondja @renta (https://moly.hu/ertekelesek/1319991). A lélek legmélyére, a tudattalanba bukik alá, a nagybetűs Ént keresi, mondja @Arianrhod (https://moly.hu/ertekelesek/1354998); és ezt erősíti meg @ddani is: https://moly.hu/ertekelesek/912613, amikor Tolkienével veti össze Ende világát.

„Mese arról, hogy maradj meg olyannak, amilyen vagy, nem baj, ha tökéletlenül is, elég, ha a szíved a helyén van, és akkor nagy baj nem érhet.” (@Norci: https://moly.hu/ertekelesek/742598.) Pedig hú, de nehéz az, különösen, ha hatalmat kap az ember, méghozzá nem is akármekkorát! (@Cammie: https://moly.hu/ertekelesek/1207217.)

Ezek után nem kétséges, hogy melyik könyvet kell a Merítés ajánlópolcán elhelyeznem, amint hogy az sem, melyik értékelést kell kiemelnem:


>!
vicomte P
Michael Ende: A Végtelen Történet

Egy barátom unszolására még főiskolásként olvastam a el könyvet, amihez a film megnézése után nem fűztem túl nagy reményeket.
De szerencsére tévedtem, és egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.
A könyv számomra egyik legnagyobb tanulsága, hogy az Aurionon olvasható négy szó, a „Tedd azt, amit akarsz!” baromira nem egyenlő a „Tegyél meg bármit, ami eszedbe jut!”-tal.
Nagyon-nagyon bölcsnek és józannak kell lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy valójában mit akar, és megszabaduljon azoktól a hamis vágyaktól, amelyek valahonnan kívülről erőszakolódnak rá.
Azt hiszem, hogy ez a felismerés az egész felnőtt életemet meghatározta, és segített, abban hogy jobb ember legyek.

10 hozzászólás
!

zoknak a felnőtteknek, akik még mindig ébren virrasztanak (és nem röstellnek a gyerekekre hallgatni, mint @ursus: https://moly.hu/ertekelesek/786046), nagyon ajánlom a regény tudós értelmezését, amely itt olvasható: http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/24_szam/06.html.

A molyok között is van, aki tudósként közelít A Végtelen Történethez (@garçonquilit: https://moly.hu/ertekelesek/2099881). Olyan bátor vitézek is akadnak, akik eredeti nyelven fognak hozzá (@mandris: https://moly.hu/ertekelesek/2086792 és @NannyOgg: https://moly.hu/ertekelesek/1420019.)

De a legkomolyabban vitathatatlanul az veszi a regényt, aki bele is lép. (Egynémely spoilerekkel vigyázni tessék…)


>!
Goofry P
Michael Ende: A Végtelen Történet

Nevem Van…, de ez most nem fontos…
(Így, még régről… A tizennégy karátos autóból.)

Évalányok, Ádámsarjak, a Kívánságok Aranyszemű Királynőjének vadi új neve van: Ő, a Tündérfényű Sirálylány! És ezt most az égre kiáltom én fel, vigye el hangomat messzire a szél!

No Évahúgom, na Ádámöcsém, ha rád nézvést kissé durván letámadó a hétköznapiság, és nyavalygósan unalmas körötted a való világ, akkor irány a mesés Fantázia: előtted is feltárul az út A-tól Z-ig, sőt még azon is túl, egyenesen a végtelenbe. Egy nagy utazás vár rád, egy idegen helyre. – De amint nem leszel ott majd idegen, nem is lehetsz telesen hidegen…
„Tedd, amit akarsz”, de az én kívánságom, az, menj el Fantáziába – és jer is vissza onnan!

Állhatunk mi a mindennapi ködön innen, ihol álmainknak hiánya sincsen, és szállhatunk ott a határtalan fantázia ködén túl, hol kívánalmainkért emlékeinket veszejtjük el… a jó megoldásnak az AURIN, egészen pontosan Michael Ende a Mágus a megmondhatója. A kétféle világ, a jóért, segítse meg egymást a végtelenségig!

Immáronhej nekem es VAN nevem, és jóllehet ez már tökfontos! – csakhogy ezzel már egy másik történet íródik, és erre lassanként, igazkönyvről-varázskönyvre váltogatva kerülhet sor…

3 hozzászólás
!

Amikor pedig a gyertyák is lassan leégnek már, következhetnek Ende egyértelműen felnőtteknek szánt írásai: a Tükör a tükörben novellái. Ne olvasd túl korán, tanácsolja @Vivogle, mert nem fogod élvezni (https://moly.hu/ertekelesek/1242767). Szürreális felnőttmesék (@sophie: https://moly.hu/ertekelesek/1552490), amelyek kedvéért ismét megváltoztattam a képek rendjét.

A történeteket ugyanis Edgar Endének, az író apjának festményei ihlették és illusztrálják (@tamasloczi: https://moly.hu/ertekelesek/1100059). Ilyen ritka nyomasztóak, mint ez. Az igazán bátor molyok ezen a weboldalon is kutakodhatnak továbbiak után: http://alchetron.com/Edgar-Ende-1324460-W.

Végezetül pedig – miután már a felnőttek is alszanak, és saját magamon kívül úgyse hall engem senki – hadd adjak hangot Ende iránti feneketlen és gonosz IRIGYSÉGEMNEK!

Mert hogy valakinek ekkora képzelőereje legyen, az rendben van. Hogy a képzelőereje által csodálatos világokat elevenítsen meg, miközben a valóságról se feledkezik meg, az is rendben van. De hogy mindehhez még ilyen név is jusson neki, hát az…

…POFÁTLANSÁG!!!


>!
AniTiger MP

– És mi vagy? – kérdezi a gyermek.
– Mágus – válaszolja az ember –, és komédiás. Mindkettő.
– És hogy hívnak? – akarja tudni a gyermek.
– Tudod, én sokfelé jártam, sokféle nevem van – feleli a pagát –, például már hívtak engem Alfának, és sokkal gyakrabban Omegának. A Szajnánál Monsieur Fin volt a nevem, a Temzénél Mr. End, a Dunánál Végh úr – itt, a Rajnánál Herr Ende.

130. oldal, A fekete ég alatt lakhatatlan ország


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!