A hónap külföldi írója – Janne Teller

!

    Botrány, betiltás, kötelező olvasmánnyá tétel, zajos siker, ismételt botrány, lekezelés, zajos siker, kötelező olvasmánnyá tétel, lekezelés, botrány, zajos siker…

    Körülbelül így lehetne összefoglalni a Semmi című regény hazai és nemzetközi fogadtatását, bár lehet, hogy kihagytam néhány cirkalmat. Megosztó könyv, minden értelemben, az a fajta, amelyet lehet szeretni, és lehet utálni, és talán mindkettőt joggal, de hallgatni róla semmiképp nem érdemes.

    A molyok nem is teszik: irdatlan mennyiségben értékelik és idézik, adnak neki hideget-meleget, ha csak a legérdekesebbeket válogatom ki közülük, akkor is kilométernyi hosszúra nyúlik a rovat. Ezért minden kiválasztott értékelésből kiemeltem néhány sort kedvcsinálónak, utána pedig belinkeltem magát az értékelést, hogy aki szeretne, továbbléphessen, így:

    „Képtelen vagyok csillagozni. Pontosan nem is tudom meghatározni, hogyan érzek a könyv iránt, mert utálni semmiképpen nem utálom, azt meg nem tudom, szeretni lehet-e ilyesmit, de mindenképpen mély nyomot hagy.” (@hellodorie: https://moly.hu/ertekelesek/2289392)

    Janne Teller életművét választottam tehát az e havi rovatom témájának, és a Semmit teszem fel a Merítés ajánlópolcára. Mert aki ilyen indulatokat tud kiváltani, az nem lehet akárki. És dán író tudtommal még egyébként sem szerepelt a rovatban. És milyen menő már (szerintem), ha az ember kezében könyvet látnak, megkérdezik tőle, mit olvas, és tiszta lelkiismerettel azt válaszolhatja, hogy „Semmit.”


>!
Mareszkaresz

Janne Teller

Vagy zseni vagy csak szimplán szociopata. Nem tudom

!

Körülbelül ez lesz egyébként az egyetlen oka az olvasónak, hogy jót mulasson ezzel a könyvvel a kezében. Bár illik a könyvre, senkit ne tévesszen meg az „ifjúsági” címke: ez a regény nem attól ifjúsági, hogy egyszerű világot teremt ártatlan szereplőknek. spoiler

Ez a regény attól ifjúsági, hogy olyasmit választ központi problémának, amin minden kamasz elgondolkodik: az élet értelmét. Aztán úgy bontja ki, hogy belefoglalja a kamaszok vágyait, álmait, akaratát, összetartását és könyörtelenségét. Mindezt közérthetően, szándékoltan egyszerű, már-már stilizált nyelven. A felnőtteket pedig – kihagyja.

    „A felnőttek annyira hiányoztak ebből a könyvből, hogy szinte fájt.” (@ppeva: https://moly.hu/ertekelesek/954217)

    „Én most ebből elsősorban azt viszem magammal, hogy szülőként ne hagyjuk a gyerekeket annyira magukra, hogy egyedül kelljen ennyire fontos dolgokat megfejteniük.” (@Juci: https://moly.hu/ertekelesek/1870317)

Sokszor hasonlítják A Legyek Urához, és valóban működik is a párhuzam. Ezek a gyerekek ugyan nem keverednek el valami lakatlan szigetre, de a dán kisváros, amelyben élnek (valahogy így képzelem el, ahogy a képen látható), éppen eléggé lakatlannak tűnik. A felnőttek mindig máshol vannak: a szomszéd utcában, a szomszéd szobában, a tanári asztal túloldalán; ha pedig érintkezésbe lépnek a gyerekvilággal, abban sincs köszönet.

Többek között ezért szokták azzal vádolni a könyvet, hogy irreális helyzetet teremt. @pat mégis megtalálja a felemás helyzet indokát, mégpedig a szereplők kerek tizennégy évében, amikor „nekik egy felnőtt már nem mondhatja direktben” (https://moly.hu/ertekelesek/1283456), hogy mit kellene tenniük. Nem hallgatnak rá. A vákuum, amelyben élni látszanak, jelképes.

Éppen ezért álljon itt a legszebb értékelés, amelyet felnőtt írhat:


>!
n P
Janne Teller: Semmi

Mindig azt gondolom, hogy megoldok majd mindent, mert mindenre figyelek, mindent észreveszek, mindent fejben tartok, tudom, ki hogyan alszik, mit álmodik, hogy ébred. Tudom, hogy melyik szobából hány lépés a mosdó, hogy kattan a kilincs, hogy csapódik az ajtó. Két emelet, 4 szárny, 130 gyerek, csak velem, mindennap az életem. Többet vagyok diákokkal, mint a sajátjaimmal. Ezeket persze nem lehet tökéletesen csinálni, nem lehetek egyszerre mindenhol, nem hallhatok, láthatok meg mindent, akár mennyire is éles a figyelmem. Becsúszhat hiba, ezt tudom, csak túl nagy ne legyen és főleg ne végzetes. Ezek jártak a fejemben (éjjel, amikor dolgozom és olvasom a könyvet) és régen volt már ilyen nyugtalan éjszakám. A Legyek ura jutott az eszembe, meg az Én nem félek. Felkeltem, kb. hajnal 3 óra lehetett, végig mentem minden folyosón, csend volt, nagyon nagy csend. Megnyugtatott. Most jöttem a kollégiumi ballagásról, búcsúzások, élettervek, az álmok valóra váltásának ideje jön. Az Élet értelmének keresése és megtalálásának évei következnek. Egyenként köszöntek el a diákok, többnyire egymástól, az „otthontól”, amit nekünk kell nyújtani feléjük. Ez a könyv járt a fejemben. Most pedig elindulok dolgozni. Ennyit tudok mondani.

5 hozzászólás
!

Sokan javallják is a felnőtt jelenlétet a könyv olvasása mellé. Ez (is) az oka annak, hogy hazájában, Dániában, bár alaposan felkavarta az indulatokat a megjelenésekor, hamarosan kötelező olvasmánnyá tették: így legalább mindenképpen segít valaki az olvasóknak a regény értelmezésében.

    „Ide magyarázat is kell és kontroll” – írja @Outwar: https://moly.hu/ertekelesek/874475.

    Hogy legyen, aki elmondja, hogy: „Ha arra a kérdésre, hogy ki vagy te?, azt válaszolod, hogy szereted ezt meg azt, ennek és ennek vagy a tagja, akkor nem válaszoltál arra, hogy ki vagy te, milyen vagy te, arra válaszoltál, hogy mit szoktál fogyasztani. Ez nem ugyanaz." (@Bubuckaja: https://moly.hu/ertekelesek/2001566)

    „Vitaindítónak tökéletes, és egy jó pedagógus biztosan tudja kezelni az ezzel kapcsolatos gondolatokat és indulatokat. Igazán trendi, multikulturálisra sikerült (ami, gondolom, nem véletlen).” (@KingucK: https://moly.hu/ertekelesek/2283909)

    „Ebben az időszakban [ti. a kamaszkorban] ez a könyv lehet a híd, aminek a közepén találkozhat a fiatal, kibontakozó, és az idősebb és ezáltal rögzültebb elme gondolatvilága, méghozzá úgy, hogy mindegyik fél profitáljon a találkozóból.” (@delila: https://moly.hu/ertekelesek/1908023)

    „Vannak rossz utak, tévedések, de ez nem baj. Azok vannak igazán bajban, akik támasz és útjelző táblák nélkül keresnek.” (@Biedermann_Izabella: https://moly.hu/ertekelesek/1587996)

Azért a magyar olvasónak kételyei is vannak:

    „Nem, nem biztos, hogy a tanár a megfelelő ember, az lehet a szülő is… és bárki, aki emberszámba veszi a gyereket, aki hajlandó megbeszélni ezt a könyvet, és nem csak kötelezően leadja, hogy mit is kell értenie belőle, hogy mit gondolt az író…” (@regulat: https://moly.hu/ertekelesek/1021028)

    „Mondanám, hogy ez a könyv lehetne az újonnan bevezetett erkölcstan- vagy etikaoktatás egyik problémafelvető segédanyaga, de félnék, hogy nem megfelelő válaszok híján csak lavinát indítana el, aminek be nem látható következménye lenne, akárcsak a könyvben.” (@Annamarie: https://moly.hu/ertekelesek/1833579)

Lettek is következményei, igaza van az értékelőnek. Próbálták/próbálják ugyanis ezt Magyarországon is kötelezővé tenni. Felháborodást éppen úgy eredményezhet ez, mint sikert. Nagyon-nagyon ajánlom az alábbi linkeket, egy olyan világ működésébe világítanak bele, amelyről mindenkinek van tapasztalata, de kevesen ismerik igazán:

    Az elkeseredett: http://valasz.hu/itthon/iskolabotrany-moricz-helyett-ez…
    A bizakodó: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php… (Igen, ez a Csobánka Zsuzsa az a Csobánka Zsuzsa. :))
    Ötletes „hármas”-írás: https://www.pagony.hu/szakertok-es-erintettek-janne-tel…

…és persze az is lehet, hogy annak van igaza, aki szerint éppen azzal vennénk el a könyv erejét, ha kötelezővé tennénk:

    „Elgondolkodtató, hasznos könyv. Kötelező olvasmánnyá viszont nem tenném. Kötelező olvasmányként szenzációhajhászattá alacsonyul – úgy vélem.” (@PTJulia: https://moly.hu/ertekelesek/2047932)

Nos, ezek után nincs jobb ötletem, mint… megkérdezni egy nyolcadikost. :)


>!
Imagine
Janne Teller: Semmi

Nem tudom. Nekem nagyon-nagyon-nagyon kiakasztó volt ez a könyv. Nem is tudtam olyan sokáig olvasni pedig nem egy nagy könyv. Annyira kiakasztott néha hogy 2 oldalanként szünetet kellett tartanom. Érdekes volt, lehetett rajta gondolkozni de ezek csak 8.-osok. Én is 8.-os vagyok de nagyon meglátszik az én osztályom és a könyvbeli osztály között a különbség.
Sokat gondolkoztam vagyis inkább sokat járt a fejembe ez a könyv. Az értelmet keresi de én csak az értelmetlenséget találtam benne. A Fontos Dolgok Halma nagy értelmetlenség. Minek adnánk oda a legfontosabb dolgunkat?? Feladni egy olyan dolgunkat ami számunkra fontos akkor az már nem lesz értékes.
És nem azért kerültünk a Földre, nem azért születtünk meg hogy csak egy fán fecséreljük az időnket. A földi életünk csak egy kisebb időszaka az életünknek.

!

„Miért gondoljuk, hogy a tizenévesek csukott szemmel és füllel élnek?” – kérdi @mefi69 (https://moly.hu/ertekelesek/2006309). „Ezt csináltam én is? Ezt. Pedig még csak nem is volt egy Pierre Anthon, akinek bizonyítanom kellett volna” – gondolkodik el @zsofigirl (https://moly.hu/ertekelesek/946889).

No, de mégis kik ezek a regénybeli gyerekek? – kérdezheti a moly, mégpedig joggal.

Nem azonosak a képen látható Golding-hősökkel… de azért éppen eléggé hasonlítanak rájuk.

    „A karakterei csak sablonok, egyszerű tükrök, nem véletlenül nem tudunk meg szinte semmit a főszereplő Agnesről. Teller azt várja tőlünk, hogy magunkat lássuk ezekbe az elkeseredett kiskamaszokba” (@WildWorld: https://moly.hu/ertekelesek/1482262)

És mégis mit csinálnak, ami ilyen indulatokat kavar?

Játszanak. Komolyan.

    „(…) a hogyan és a miért (…) valóban érdekes, következetes, kegyetlen, mint a gyerekek, amikor a végletekig tartják magukat a játékszabályokhoz.” (@Bíró_Júlia: https://moly.hu/ertekelesek/1520414)

A játék kifejlete pedig:

    „20 pszichopata tinédzser ámokfutása egy quest-sorozatban, melyben bizonyítani akarják, hogy a megoldás 42” (@LynnLou: https://moly.hu/ertekelesek/1109331).

    „Borzalmas. Nem a könyv, hanem az Ember.” (@Lahara: https://moly.hu/ertekelesek/961827)

    „Ugye mennyire hatnak ránk olvasmányaink? Utáltam a történetet is. Megborzongatott.” (@fülcimpa: https://moly.hu/ertekelesek/1113886)

    „(…) velőtrázóbb, mint a Legyek Ura, mert mai, mert hétköznapi” (@esőember: https://moly.hu/ertekelesek/894655)

    „(…) azt súgja a fülünkbe, hogy ez a Semmi bennünk gyökerezik, és átkozottul csábító tud lenni.” (@gesztenye63: https://moly.hu/ertekelesek/2362824)

Akkor miért kell olvasni mégis?

    Mert „az elevenség életre tanít.” (@Bélabá: https://moly.hu/ertekelesek/1827016)

    Mert így tanulja meg az ember, hogy „a fáról ledobott szilvát nem dacból vagy sértettségből kell visszadobni, hanem inkább mosolyogva továbbmenni és megenni” (@risingsun: https://moly.hu/ertekelesek/1849702).

    „Mert mondhat bárki bármit, nagyon-nagyon szeretem a gyerekeket, és imádok velük foglalkozni, de a bennük tomboló elemi ösztönök igenis gonoszak, és a társadalom dolga, hogy ezen változtasson.” (@hraurie: https://moly.hu/ertekelesek/2129731)

    Mert „Ez egy nagyon jó könyv, annyira, hogy én most fogom magam, becsukom, és elfelejtem, hogy valaha is olvastam, különben, attól tartok, többet nem fogok tudni aludni, köszönöm szépen.” (@blackett: https://moly.hu/ertekelesek/1417289)

    „Mert az ilyesminek legalább van értelme.” (@entropic: https://moly.hu/ertekelesek/832426)


>!
nyerw P
Janne Teller: Semmi

Van egy olyan érzésem, hogy egyszer ez egy nagyon fontos könyv lesz. Persze nem hibátlan.

Minimalista, egzisztencialista. Nem törekszik semmiféle hiteles jellemábrázolásra, hiszen a szereplők „énje” egyáltalán nem fontos, a könyv ugyanis jelentős részben az identitásvesztésről szól. A felnőttkor közeledte által okozott szorongás amolyan könnyű megfejtés, ennél viszont többről van szó.

Sokan felhozzák ellene, hogy Pierre figurája és szövege teljesen irreális, ilyet nem mond egy 14 éves. Persze hogy nem; jelképes figura. Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy valós. Milyen kamasz lenne képes állandóan, télen-nyáron egy fa tetején ülve tagadni a létet?

!

Természetesen ez a könyv sem „úszta meg” az adaptációkat, sőt. :)

Tetszik nekem, hogy nagyon eredeti módon, bábokkal állították színpadra, ebből az előadásból való a fenti kép. Talán nem is tudnék erről az előadásról a gondos molyok nélkül, akik alaposan tájékoztatnak róla.

     @verdeleth: https://moly.hu/karcok/205882
     és @Dark_Atino: https://moly.hu/karcok/199395 karcát ajánlom,
     illetve @latinta értékelését: https://moly.hu/ertekelesek/2232522.

…de érdemes rákattintani erre a linkre is: http://konyves.blog.hu/2013/03/08/a_gyermekkor_vege_jan….

Az pedig különösen nagyon-nagyon tetszik, hogy iskolai színjátszó körök is műsorra tűzik. Minden tiszteletem a tietek, @mary_chan (https://moly.hu/karcok/290075) és @Tipti! (Bocs, csak az egyik linket engedi kiemelni a program, pedig mindkettőt kéne…)


>!
Tipti
Janne Teller: Semmi

„A Semmi tanmese – de nem az élet értelméről, hanem arról, hogy miért nem szabad hagynunk, hogy összezavarjanak.”
Ez a mondat állt a Semmi előadásunk plakátján. Igen, mi színjátszóval feldolgoztuk a regényt, és talán egy kicsit jobban át is éltük, hogy mit érezhettek a gyerekek, mint olvasás közben. Visszatérve a mondatra, szerintem nagyon igaz. A regény arról szólt, hogy egy osztály elveszíti az élet értelmébe vetett hitét, de nem ad választ a kérdésre, hogy van-e vagy nincs az életnek értelme.
Rengeteget beszélgettünk róla.
És arra jutottunk, hogyha megfigyeljük, Pierre-Anthon valójában össze-vissza beszél.
Én pedig most, sokadik olvasásra, arra jutottam, hogy milyen kegyetlenek tudunk lenni mi, kamaszok. "Dobáljuk meg kővel!"
A regény szereplői a lehető legrosszabbul reagálnak a Pierre-Anthon keltette bizonytalanságra. Össze vannak zavarodva. Nem halmot kellett volna csinálniuk azokból a dolgokból, amik fontosak nekik, hiszen amint a tárgyak odakerültek a régi fűrésztelepre, máris értelmüket veszítették. Hogy lehet valami fontos úgy, hogy ilyen könnyen meg tudtak válni tőle?
A Fontos Dolgok Halmával nem is az élet, hanem a dolgok értelmét próbálták bizonyítani. Nem sikerült.
Mi, színjátszósok is nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy van-e az életnek, a dolgoknak értelme. Én, bevallom, a regény hatása alatt, rávágtam, hogy nem. Nincs. Semmi. Sem. Aztán később rájöttünk, hogy ezt nem tudjuk megállapítani, esetleg később kiderül, de az sem baj, ha nem. Mi nem hagyjuk, hogy összezavarjanak minket.
Mert:
„Az élet értelmével nem szabad játszani, igaz Pierre-Anthon?”

!

Természetesen egyáltalán nem mindenki szereti ezt a könyvet, hallatszanak a Molyon kritikus hangok is bőven. Fontos, meggondolásra érdemes pontokat emelnek ki az alábbiak:

    „Ha valaki még sosem olvasott hasonló műveket (Legyek Ura, Battle Royal, akár a Csáth Géza-novellák), annak valószínűleg maradandó élmény, akiknek volt szerencséje (?) olyan irományokhoz, amelyek ennyire nyersen tárják fel az emberi kegyetlenséget, az utólag már többet rágódik a hibákon.” (@Kovács_Heni: https://moly.hu/ertekelesek/2038227)

    „Kétségtelenül kegyetlen és provokatív, de mond-e valami újat, megdöbbentőt… Arra jutottam, hogy nem.” (@nola: https://moly.hu/ertekelesek/2055486)

    „(…) létezhet-e ilyen homogén, mindenkit számon tartó és hibái ellenére fontos tagként kezelő osztályközösség – én még nem láttam olyat, hogy néhány kívülállót hátra ne hagytak volna.” (@n_brácsa: https://moly.hu/ertekelesek/2328791)

     @somogyiréka – nagyon okosan – arra mutat rá, hogy a mű alapkérdésében is hiba van: https://moly.hu/ertekelesek/1087198.

Nem kevésbé okosak, ám erősen spoileresek a következők:

     „Ideges. Idegesebb. Hanemkönyvtárilenneakönyvtutinemúsznámeghogyafalhozvágjam.” (@valdezier: https://moly.hu/ertekelesek/1682313)

    „Tizennégy éves főszereplőihez mérten néhol túl naiv és gyerekes, néhol meg túl bölcs, filozofikus. Gyakran hiteltelen és abszurd, még akkor is, ha elfogadom a történet saját, fikciós világát, szándékos kiélezettségét, sarkítottságát” (@eme: https://moly.hu/ertekelesek/1667352).

Ez pedig egy kevésbé spoileres, komoly kritika:


>!
spinakker
Janne Teller: Semmi

Ez egy rossz könyv, két szempontból is: rosszul van megírva, és rossz, félrevezető a tanulsága. Mindezt mondom úgy, hogy tudom, hogy fiatalabb, és így kevésbé cinikusabb olvasóknak szól, akiket megrendíthet, és elgondolkodtathat.
Először is, ez egy allegorikus történet, és az ilyeneket nem szeretem. Az allegória túl könnyű, sőt, néha dühítő: egy olyan dolgot mond el máshogyan, amit amúgy is tudunk. Akkor mi benne a különleges? Ahogy a szereplők sorra megválnak a dolgaiktól, bólogatunk, hogy ja, ez a szépséghez, ez meg a valláshoz való ragaszkodást jelenti. És ennyi. De akkor mi többet tud mondani a társadalomról meg az élet értelméről?
Vagy legalább, hogyan máshogyan tudja elmondani? Hát, az az igazság, hogy a stílusa sem túl megnyerő. Szűkszavú, de nem jó értelemben, nem az van, hogy a sorok között mélyebb jelentésekre bukkannánk. Az elbeszélő rendszeresen használja a drámai hatásért, hogy egy gondolatot egy külön mondatban és külön bekezdésben ír le, sőt, néha csak három egyszavas mondatban. Ezt csak akkor szabad használni, amikor igazán súlyos mondanivalóról van szó, de addigra már ez a megoldás elhasználódik. („Sok. Több. Igaz.” 137. o.)
Másodszor pedig mintha két téves üzenete lenne. Pierre Anthon, a kezdő egzisztencialista, kereplő módjára ismétli, hogy nincs értelme semminek. Ez önmagában nem tudom, kit győzne meg, szerintem csak legyintenénk rá. És ennél több érvelést nem is ad (kivéve talán egyszer, ami tényleg elkeserítő). Vele szemben pedig áll az osztály, aki, hogy igazukat bizonyítsák, összegyűjtik számukra fontos dolgaikat, de ahogy az várható, egyre komolyabb dolgokat követelnek egymástól, egyre komolyabb eszközökkel (pl. hazugság). Ironikus, hogy az eszmék védelme érdekében egyre több eszmét taposnak le. Így az lesz az üzenet, hogy ha az emberekkel elhitetik, hogy nincs értelme semminek, még az eszméknek sem, akkor a társadalom káoszba süllyed. Vagyis meg se próbáljunk ezekkel a kérdésekkel szembenézni.
A másik üzenet se jobb. A gyerekek makacsul úgy akarják bebizonyítani, hogy a dolgoknak van értelmük, hogy azokat összegyűjtik P.A. számára. De nem ellentmondásos, hogy ezt úgy teszik, hogy közben ezekről a fontos dolgokról lemondanak? Ők nem vonják le a következtetést, hogy a dolgoknak az egyén számára van jelentésük, hanem végig azt szajkózzák, hogy igenis a halom dolgainak önmagukban van értelmük.
A végére lehetne egy tanulságos és felemelő történet, amiből mindenki tanulna, leginkább az olvasó, de nem. Az elbeszélő a végén is ragaszkodik egy anyagi dologhoz. A könyv pedig a felvetett kérdésekre – minthogy a halom tárgyait az újságok egy „satöbbiben” foglalják össze – ugyanolyan egyszerű módon próbál válaszolni, mint a gyerekek: de akkor is van értelme! Pedig ha úgy vesszük, az tényleg csak egy halom. Miért nem vállalja fel ezt? Ez egy igen is érvényes, sőt, felemelő üzenet lenne. A halom csak egy halom, azok a dolgok pedig önmagukban nem érnek semmit, mert valaki nemzetiségét nem egy szövetdarab (zászló) vagy egy papírdarab (örökbefogadási bizonyítvány) határozza meg, ahogy a hit sem egyenlő egy fakereszt előtt vagy egy szőnyegen való leborulással.
Ahelyett, hogy fejlődne, és egy érett tanulságot vonna le, ugyanazt mondja, mint az elején: a tárgyak önmagukban értékesek. Ennél a kisgyerekeknek szóló mesék is érettebb tanulságokat vonnak le, mikor arról tanítanak, hogy a legfontosabb dolgok nem dolgok, vagy, hogy nem a ruha teszi az embert.
(illetve, ha igazán bátor lett volna, bebizonyítja, hogy tényleg semminek nincs értelme. De az már tényleg nem lenne fiataloknak való)

!

Persze nem csak ennyiből áll a Teller-életmű, bár a többi műve messze nem váltott ki ekkora visszhangot.

Novelláskötete, a Minden (sajnos nem találtam jobb képet a dán címlapról, pedig olyan szép lehet) elég alacsony százalékon is áll a Molyon. Többen is sajnálkoznak, hogy a Semmi után már nem esett nekik olyan jól, de azért még mindig bőven akadnak, akik szeretik:

    „Amikor olvastam a Semmit, az járt a fejemben, hogy Janne Teller vagy beteg, vagy zseniális, de Minden után bátran ki merem jelenteni az utóbbit.” (@DoreenDelevigne: https://moly.hu/ertekelesek/2104424)

    „(…) mindennek a végén azt mondta/súgta nekem: ’Haver, rád találtam.’” (@cetli: https://moly.hu/ertekelesek/2240150)

    „Az erőszakról nem lehet szépet és szépen írni.” (@Kecsüszo_geiko: https://moly.hu/ertekelesek/2062413)

    „Kellemetlen szembesítés az emberi lélek mélységes bugyraival. És ha gyermekek a főhősök, tripla a fájdalom.” (@Chöpp: https://moly.hu/ertekelesek/2074553)

De elhangzik a következő ellenvetés is:

    „Nem tudom hová tenni. Ilyen súlyos dolgokat nem lehet egy novellában elintézni. Az erőszak nem egy pillanatkép. Én nem tudok csak úgy továbblépni és egy újabb, talán még rosszabb esetbe bekukkantani, csak azért, hogy ismét megnyomjam a távirányító gombját, annak reményében, hogy egy másik csatornán valami jobb adás megy.” (@Maya: https://moly.hu/ertekelesek/1850446)

Az összes novella elemzésére vállalkoznak a következő, tiszteletre méltó molyok:

     @Lahara: https://moly.hu/ertekelesek/1746180
     @mrsp: https://moly.hu/ertekelesek/1849452
     @Bori_L: https://moly.hu/ertekelesek/1736533

Ha pedig ennyi nem elég, ebből már eldöntheti mindenki, szeretné-e elolvasni vagy sem:


>!
B_Niki P

A Minden kimeríthetetlen. A Minden az emberiség egészéé. A Minden az a létezés, amin osztozunk, a belső hangunk, az, ami a sorok közt húzódik meg. A Minden az, amit hallunk, amikor megfeledkezünk magunkról és nagyon fülelünk. A Minden az a hely, ahol a macskák nem félnek a krokodiloktól, ahol a teknősök kibújnak a páncéljukból, s ahol a vadlovaknak nem kell menekülniük.

A Minden az, ami számít.

179. oldal, A szerző utószava a magyar kiadáshoz (Scolar, 2015)

!

Ha háború lenne nálunk című esszéjének már a külleme is sajátos (útlevél formájában adták ki), és ahhoz képest, hogy eredetileg 2004-ben jelent meg… hát mit mondjak: félelmetesen aktuális. Ráadásul, hogy nagyobbat üssön, valahányszor lefordítják egy másik ország nyelvére, egyúttal a helyszínt is megváltoztatják, és a kiadvány külsejét is az adott ország útlevelének megjelenéséhez igazítják.

Persze ettől még nem lesz feltétlenül jó könyv – van, akinek tetszik, és van, akinek nem.

Ők a magyar fordítást olvasták:

    „Zseniális könyv, már maga az ötlet is az.” (@Polaris: https://moly.hu/ertekelesek/958514)

    „Tükröt tart elénk? Nem hiszem: kompletten egy egész tükörországot.” (@LuPuS_007: https://moly.hu/ertekelesek/941491)

    „(…) milyen számos változatos módon lehetne hasznosítani ezt a kis könyvet érzékenyítő tréningeken, kamaszokat célzó programokon és egyéb projekteken” (@AeS: https://moly.hu/ertekelesek/1540516)

    „Használható, mindenképp felhasználandó kis könyvecske, jó beszélgetésindító. Én mindenképp használni fogom.” (@Kek: https://moly.hu/ertekelesek/1428584)

    „Merész, provokatív a kérdésfeltevés, de szerintem szükséges.” (@Uzsonna: https://moly.hu/ertekelesek/998002) – Úristen, négy és fél éves értékelés, és mennyire más ma olvasni…

    „Vagy legyen nagyon fiktív, vagy ne…” (@bekadizajn: https://moly.hu/ertekelesek/955913)

    „(…) a témát nem járja át teljesen, inkább csak egy jól reflektáló képet ad nekünk” (@Márk: https://moly.hu/ertekelesek/2133681)

    „Tartalmilag a könyv: mondhatni semmiség-szerű, de jó szándékú és igaz módon empatikus giccs.” (@iniesta: https://moly.hu/ertekelesek/1555234) – hm… mondhatnám, HM…

    „Bevallom, nekem ez [a könyv célját beteljesíteni] nem nagyon sikerült.” (@Csoszi: https://moly.hu/ertekelesek/2084199)

Ő pedig a németet:


>!
ppeva P
Janne Teller: Krieg

Janne Teller: Krieg Stell dir vor, er wäre hier

Egy esszé méretű írás, egy útlevél formátumú könyvecskében.
A kérdések, amiket felvet, sajnos nagyon aktuálisak. A könyv célja az volt, hogy a fiatalokat szembesítse azzal, milyen is lenne egy otthoni háború, milyen lenne a másik oldalon lenni, menekültként. Nem tudom, mennyire hatásos fiatalokra, de hogy fontos és szükséges erről beszélni, az biztos.
Meglepő volt, hogy a német fordításban más volt a konfliktus oka és német volt a főszereplő, Németországban volt a háború. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy mindenütt helyi konfliktusról van szó, hiszen az sokkal testközelibben elképzelhető, mint egy akár csak pár országgal arrébb folyó harc.
A nyelvezete egyszerű, közérthető, a mondatok rövidek és nem szájbarágósak. Nagyon gyorsan bele tudja magát élni az ember a „Képzeld el, hogy háború van nálatok” helyzetbe. És aki még csak olvasott háborúról, annak is összeszorul a gyomra tőle.
Ami ma nagyrészt elképzelhetetlen, az itt felvetődik: mi van, ha hirtelen átkerülsz a másik oldalra, és mostantól nem hadakozol és háborogsz a menekültek ellen, hanem meglátod, milyen lenne egy idegen országban menekültnek lenni.
Te is más vagy, te sem vagy más.

!

Magáról a szerzőről is szívesen írnék még, de nem látom sok értelmét, hiszen beszél ő helyettem is. :) Ahogy a kép is mutatja, járt Magyarországon, többször is, interjút is adott. Két linket ismételten megosztok a tudni vágyókkal, olvassátok:

Ez még 2012-ben készült:
https://olvassbele.com/2012/04/19/„ha-valasztani-kell-p…

Ez pedig tavaly ilyenkor:
http://hvg.hu/kultura/20160428_Semmi_Janne_Teller_ktele…

…és egyszerűen nem létezhet olyan (Mollyal ellátott) univerzum, amelyben ne ezzel az értékeléssel lehetne befejezni egy Janne Teller-rovatot:


>!
csanna
Janne Teller: Semmi

Ötévesen állítólag ezt diktáltam az óvónéninek, az ovis ballagási füzetbe is bekerült:

"Én tiszta vagyok, mint az ég.
Én tiszta vagyok, mint a levegő.
Azt nem is látni.
Akkor engem sem látni.
Az a semmi.
Akkor nem is lehet semminek nevezni.
Akkor most megfestem magamat."

Ez a könyv nem csak ezt az emléket hozta ki belőlem és színezte újra, hanem rengeteg érzést, félelmet, vágyat. Párszor még biztosan el fogom olvasni.

7 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!