A hónap külföldi írója – Italo Calvino

!

Mostan olyan emberről beszélünk, akiről iskolát neveztek el Moszkvában, krátert a Merkúron, aszteroidát a nyúlon a Marson túl, valamint dél-európai félszigetet és svájci reformátort… ja, bocs, a két utóbbi fordítva történt… :)

Italo Calvino író is volt, újságíró is, olasz is, európai is; halála idején a legtöbbet fordított írók közé tartozott, és számos műve rákerült az 1001 könyv listájára. Ha elkezdeném sorolni a díjait, azt hiszem, jó pár emberben benne rekedne a lélegzet. Van neki egy tucatnyi, köztük a becsületrenddel (!), illetve az osztrák állam által évente odaítélt Európai Irodalmi Díjjal, amelyet Calvinón kívül többek között Weöres Sándor, Nádas Péter, Esterházy Péter és Kristóf Ágota is megkapott. Meg Umberto Eco meg Simone de Beauvoir meg Salman Rushdie meg Ljudmila Ulickaja megmegmeg…

Szóval jó páran. Olyat is tudnék mondani a listából, akit Nobel-díjra is jelöltek (pl. mindjárt Calvinót), sőt olyat is, aki meg is kapta.

No, de olyat, aki emellé még World Fantasy-életműdíjas is?!

Azt hiszem, mind egyetérthetünk abban, hogy az ilyen emberre oda kell figyelni.

Hát tegyük! Olvassunk Calvinót. Az ő instrukciói szerint, körültekintően:


!

Oké, itt a sámli az asztalom alatt. Naszóval.

Kezdjük olyasmivel, amit mindenki szeret. Vagy legalábbis szeretett már életében. :) Meseregényekkel. A posztmodernebbik fajtából.

Az első mindjárt A kettészelt őrgróf. Ilyen derűs, ni, mint ez a kép itt fenn. (Forrás: https://www.gigarte.com/thekaleidoskope/opere/66935/il-….) Bólogatnak rá a molyok, még a felnőttek is:

    „Azt hiszem, ez az a történet, amit nem kell túlgondolni. Jó és gonosz, az emberben élő kettősség példázata ez a kisregény, fanyar humorral Voltaire és Rabelais nyomán.” (@Csabi: https://moly.hu/ertekelesek/2354040)

    „Asszem, Signor Calvino is olyan író, aki tudja, mivel lehet engem elcsábítani további könyveihez is” (@Gedi: https://moly.hu/ertekelesek/689888).

A második A famászó báró kalandjai. Ehhez már gyerek-olvasás is kötődik:

    „Nagymamám haragudott is, hogy „mindig csak olvasok, es sosem megyek ki játszani a gyerekekkel”. De megérte, remek könyv!” (@Zahra: https://moly.hu/ertekelesek/827432)

…és nem is olyan nehéz, mint amilyen a híre, még eredetiben sem:


>!
Tilla
Italo Calvino: Il barone rampante

Nem voltam biztos benne, hogy jó-e eredetiben olvasnom ezt, mert azt hittem, Calvino olyan lesz majd, mint Umberto Eco, aki nekem még bizony magas…
Nem, Calvino teljesen érthető és olvasható, szerethető és élvezhető. Ez a 18. században a fákon élő báró története Rousseau szellemét idézi, a stílusa pedig hamisítatlan 20. századi humor. Kivonulni a társadalomból, nem érinteni soha a földet, mégis teljes életet élni, részt venni a család, a világ eseményeiben… majdnem elhittem, hogy valóban lehetséges.
És állítólag Calvino-nak ez még csak nem is a legjobb könyve. Jó barátok leszünk mi ketten!

Magyar címe: A famászó báró kalandjai

!

Van ám Calvinónak olyan korai műve is, amely nem mese ugyan, de gyerekről szól, és nem túl nehéz olvasmány: „Szeretem a neorealizmust, Calvinót és a gyereksorsokat bemutató regényeket” (@Gelso: https://moly.hu/ertekelesek/482443).

Ilyet keveset írt. Mesét annál többet. De most direkt felnőtteknek valót, filozofikusat és tudományosat… röviden: sci-fit, a novellábbik fajtából! Azaz a Kozmikomédia című kötetet. Amely szórakoztat és elgondolkodtat, avagy elgondolkodtat és szórakoztat, ki melyik sorrendet szereti jobban.

    „Foglalj helyet, ember, a világnak egyetemén.” (@lzoltán: https://moly.hu/ertekelesek/1617499)

    „Egyszerűen elképesztő az a groteszk, humoros mesehalmaz, amit ezzel a könyvvel kaptam.” (@PandaSára: https://moly.hu/ertekelesek/1713407)

    „(…) a Kiberiádának, a teremtésmítoszoknak, az öregek visszaemlékezéseinek és az örkényi abszurd humornak a keveréke.” (@petamas: https://moly.hu/ertekelesek/1786171)

    „A vizuális típusú olvasó fantáziáját a töréspontig feszítik, ahogy hőseik egyszer atomokkal labdáznak, másszor az ősrobbanást élik át, vagy éppen halakból kétéltűekké törzsfejlődnek.” (@Noro: https://moly.hu/ertekelesek/1644708)

    „Azt meséltem róla másoknak, hogy pont olyan, mint Steinert (Rudolf Steiner) olvasni, csak sokkal viccesebb.” (@Wish: https://moly.hu/ertekelesek/1843020)

    „Mindenesetre az biztos, hogy minden egy, és ami lent van, az van fent, és ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát, és a legkisebb porszemben is benne van az egész multiverzum, szóval értitek. Csak nem ilyen közhelyesen és didaktikusan, viszont sok-sok líraisággal és bugyutasággal, meg némi humorral, ha nagyon akarom.” (@pat: https://moly.hu/ertekelesek/1503855)

    „Ajánlom annak, aki kíváncsi, milyen egy mély dráma a Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak stílusában megírva.” (@Annie_Lange: https://moly.hu/ertekelesek/2374444)

…és illusztrálják is derekasan, például az alább idézett novellát, például a fentebbi képen, melynek forrása: https://nulladiessinelinea.wordpress.com/2012/09/21/la-….


>!
csartak MP

Most azt kérdezitek, mi a csudát kerestünk mi a Holdon. Hát megmagyarázom. Tejet gyűjtöttünk, egy nagy kanállal és egy dézsával. A holdtej nagyon sűrű volt, mint a tejföl. A pikkelyek közti hézagokban keletkezett, erjedéssel, különböző, a Földről származó testekből és anyagokból, amelyek a mezőkről és erdőkből és lagúnákból repültek oda, amerre csak a Hold elhaladt. Nagyjából a következőkből állt: növényi nedvek, ebihal, bitumen, lencse, méz, keményítő szemcsék, tonhalikra, penész virágpor, kocsonyás anyagok, férgek, gyanták, bors, ásványi sók, hamu.

6. oldal, A Hold távolsága (Kozmosz Könyvek, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Hold · tej
!

Érthető, ha ebből mind többet és többet akart Calvino is, a közönség is. Sajnos azonban a folytatás már nem sikeredett ennyire jóra, legalábbis a Molyon tartózkodó értékelők szerint…

    „Unalomba fulladt az olvasás, a sok egyforma történet Qfwfq-val már majdnem az agyamra ment.” (@Morpheus: https://moly.hu/ertekelesek/1332234)

A Hold-leányok címmel is megjelent egy válogatás a novellákból, és nem egyértelmű, a „jó” vagy a „rossz” oldalra sorolandó-e:

    „Azt azért le kell szögezni, hogy az írások közül egyik sem volt rossz, sőt, bár sok bennük a filozófia (a világról, az apró dolgokról, az egészen apró, sejtszintű dolgokról), nehezek a témák (háború, családi nehézségek) és úgy kifejezetten szerintem egyiknek sem volt konkrét lezárása, mégis élvezetesek, mert lekötnek és elgondolkodtatnak.” (@Mandragoria: https://moly.hu/ertekelesek/2299664)

Ez inkább dicséret, mint megrovás, a három csillag ellenére. :) A fenti kép a borítóról való – szerintem már ennyiből el tudja dönteni mindenki, tesz-e egy próbát a kötettel vagy sem. ;)


>!
eme P
Italo Calvino: A Hold-leányok

Mágikus realizmus, szürrealizmus és sci-fi, mese és valóság, mítosz és tudományos világkép picit fura egymásutánja és keveredése vonul végig a köteten, melynek második részében teremtéstörténet és evolúciótan felelget egymásnak. A világháború alatti és utáni időket felvillantó életképek, hétköznapi és kiélezett szituációk mitikus idők elemeihez (is) kapcsolódnak, akárcsak az „öreg” Qfwfq civilizációk tündöklését és bukását túlélő, különböző alakokba osztódó és reinkarnálódó valamikori egysejtű történetei. Szinte mindegy itt, hogy a háborús nyomorúság konkrét képeiről, a játszóhelyet kereső kisgyerekekről, a kiirthatatlan rablóhangyák által megszállt élettérről, a Hold Földre való leereszkedéséről, vagy Monte Cristo szökési kísérletének létfilozófiai taglalásáról van-e szó. Minden esetben ott bujkál az ember magára maradásának fájdalma, a valami eszményi, paradicsomi állapot iránti gyakran öntudatlan sóvárgás, az ettől való elszakadás miatti sajgó hiányérzet, az egymástól való folyamatos távolodás érzése. Az elbeszélések középpontjában a világegyetem tágulása, a folyamatos és fokozódó széthullás okozta félelem, szorongás küzd a valamikori egység, összetartozás halvány érzésével. Minden társadalmi visszásság, de az ember önmagával való meghasonlása is erre vezethető vissza. A Paradicsomból való kiűzetés – távolodás az ősegységtől, akárcsak a sejtosztódás. Mítosz és tudomány végül ugyanonnan indul, és egy irányba mutat: volt egy ősi idilli, harmonikus állapot, mely megbomlott, az egy megtöbbszöröződött és eltávolodott, egyre távolodik önmaga reprodukcióitól. Hogy van-e remény egy újabb eszményi állapotra? Úgy tűnik, nincs: a végkicsengés minden esetben nosztalgikus, elégikus – legfennebb a természetben, a tenger végtelenjében, a csillagokban, a Holdban – új mítoszokban lelhetünk vigaszt.

!

Ugyanilyen vegyes a fogadtatása molyos berkekben az Eleink című kötetnek is, amely Calvino három meseregényét tartalmazza: a fönti kettőt meg A nemlétező lovagot. Így egyben már óvatosabban kezelik a molyok a trilógiát, nem annyira egyértelmű a tetszés – de azért létezik. :)

    „Calvino nagy mesélő, aki térben és időben egyaránt szeret elidőzni, nem egyszer a cselekmény rovására.” (@johnjsherwood: https://moly.hu/ertekelesek/1082842)

    „Calvino e három kisregénye annyira elegáns, hogy még a pisilést is gyönyörűen jeleníti meg, hosszú, a pontosvessző jegyében született körmondatokkal, anélkül, hogy egy pillanatra is megszakítaná könnyed elbeszélői hangnemét” (@pdaniel: https://moly.hu/ertekelesek/335083)

    „A hangulatát imádtam, a tartalma pedig leleményes, és a maga abszurd módján bizony fenemód okos, az a fajta, amely úgy adja át a legmélyebb gondolatokat, hogy szinte észre sem vesszük. Ez a könyv egy intellektuális fagyi: minden egyes mondata ínyencfalat.” (@Tarja_Kauppinen: https://moly.hu/ertekelesek/1540209)

Úgy látszik, Calvino színpadra is hálás témákat alkotott: a fenti kép egy olyan árny-bábjátékból való (http://www.teatrodelburatto.it/teatroverdi/cavaliere-in…), amelyet A nemlétező lovagból készítettek. :) Megjegyzendő továbbá, hogy az egész trilógia egyben tartózkodik ám fenn az 1001 könyv listáján. :)


>!
onehumanoid
Italo Calvino: Eleink

Italo Calvino: Eleink Három kisregény

1981 nyara. Valahol Balatonszárszó és Balatonszemes határán. A KISZ táborban az Edda élőben nyomja. De ez sem tántorít el a déli krónika előtt jelentkező félórában lét és nemlét között lebegve hallgatni Italo Calvino A famászó báró c. micsodáját Latinovits Zoltán felolvasásában. A színészkirály hangja lágyan üli meg a partot és megérzem azt, amit megérteni csak 20 évvel később tudok.

A famászó báró az autista és/vagy Asperger szindróma spektrumában leledző emberek alapkönyve lehetne, ha el tudnák olvasni. Nem könnyű olvasmány, de a világ határain kívül élni sem könnyű. Megérteni meg nem is lehet. És nem is kell.

A kettészelt őrgróf nekem a legkevesebbet adta. Talán mert dr. Jekyll és Mr. Hide a helyzetet már megírta más – igaz, ott a szakadás egy testen belül történik meg. Persze Calvino már akkor megérezte azt, hogy amit az ember az elektromágneses- és hangrezgés aprócska spektrumában érzékelni képes, csak mikroszkopikus szelete a valóságnak és lehetővé tette számunkra, hogy kitekintsünk egy pirinkót. Így lesz a legkevesebb mennyiségből a legtöbb, mi adható (No, meg a Tchibo… :D )

A nemlétező lovagot először nem tudtam végigolvasni. Elakadtam. Csak a fentebb már említett L.Z. élmény után vettem újra elő: „Álljon meg a nászmenet!” felkiáltással. És meg is állt… (Aki olvasta, itt talán elmosolyodik egy kicsit…) Ha ezer évig élnék, sem tudnám felfejteni e rafinált világ-pókháló összes rejtett fonalát.

pelika egyszerűen abszurdnak minősítette… Kedves pelika! Ne zavard köreimet! :))))))

!

Nem csak ez az egy kisregénye ihlette meg a színházat. A következő link megmutatja (az olaszul tudóknak – meg akiknek van a neten barátjuk, aki fordít nekik ;)), melyik előadás reklámja volt a fenti kép: http://www.sanremo.it/cosa-fare/eventi/al-teatro-dellat….

Marcovaldo, avagy a városi évszakok: egy újabb novelláskötet, a rövidebb műfajok kedvelőinek.

    „Megtudtam, hogy ha az ember eltéved a ködben, akár Szingapúrban is kiköthet; ahogy egy ókori Gálvölgyi-showban, itt is megvan az az élő növény varázsa, és a vérnyúl új értelmet nyer.” (@sztimi53: https://moly.hu/ertekelesek/750365)

    „Egy zsebbe való kalendárium, ha vezetékek lógnak belőled, ledekkel nyomod, és az esőt betonpöttyként veszed észre (á, nem, biztos még a Föld Szívének Lüktetését is érzed).” (@bestelelke: https://moly.hu/ertekelesek/385744)

    „Legfőbb értéke a költői szépségű nyelv, amely nem jelzőkben, hasonlatokban vagy metaforákban tobzódik, hanem inkább hangulatok, benyomások és érzések tömör, pár szavas felvázolásával az egyszerűen, hétköznapian induló történeteknek olyan meseszerű hátteret teremt, amelyben a váratlanul bekövetkező különös fordulatok teljesen természetessé válnak.” (@vargarockzsolt: https://moly.hu/ertekelesek/392102)

    „Bennem a veszteség érzetét hagyják ezek a kis történetek, amelyek egyébként nagyon ötletesek és jól megírtak, nagyon sokféleképpen tudják körüljárni ezt a témát.” (@Juci: https://moly.hu/ertekelesek/1095871)


>!
metahari
Italo Calvino: Marcovaldo, avagy a városi évszakok

a főszereplő a donquijote, a világ a modern, minden kisbetűs és megáll azember esze – az apró részleteket érdemes figyelni – most igaza van a fülszövegnek

!

Akárhogy kerülgetem a forró kását, most mindenhogy az ügyeletes ajánlott könyv következik…

…amely kapott már a molyoktól hideget is, meleget is…

…pedig a címe alapján csak az egyik járna neki…

…ahogy a fotón is látszik, amelyet a regény ihletett: https://www.flickr.com/photos/chrisjl/5279347747/

…de ha már kaphat mind a kettőt, akkor hátha a Merítés olvasóitól is kapni fog!

(Előtte azért ajánlott egy kis edzés a meseregényekkel vagy a sci-fi-novellákkal.)

Ha egy téli éjszakán egy utazó

Na, milyen érzés olvasni ezt a klasszikus posztmodern remeket, amelynek legfőbb szereplői éppen az ő, mármint a könyv különböző nemű olvasói? :)

Van, akinek éppen ez tetszik a legjobban:

    „Olvasó, Te, aki tíz oldal után komolyan elgondolkozol azon, hogy hagyod a csudába ezt a könyvet, ne tedd! Menj bele a játékba, egy idő után, mikor már sejted, mire megy ki, élvezni fogod!” (@Farby: https://moly.hu/ertekelesek/2353564)

    „(…) egyenesen engem tesz meg metaregény-főszereplőnek: kalandornak, felfedezőnek, nyomozónak, friss szerelmesnek (Olvasónak vagy Olvasónőnek – én mindkettő vagyok egyszerre), és azt mondja nekem: ez te vagy – én meg (mivel régtől fogva hatalmas vonzerővel bír számomra minden könyv, ami azt mondja nekem: te) az első oldaltól kezdve örömmel bekajálom az egészet.” (@entropic: https://moly.hu/ertekelesek/1141266)

    „Annál csak az rosszabb, amikor fél órát kell várni egy állomáson, ahol egy rakás öregasszony hisztizik a késő vonat miatt, és elfoglalják az egyetlen padot, így szegény Olvasó kénytelen állva és zajban olvasni. Mégis van benne valami felderítő, hogy egy állomáson olvas egy állomáson játszódó történetet, miközben az író egyenesen hozzá beszél.” (@Belle_Maundrell: https://moly.hu/ertekelesek/2238998)

    „Csakhogy az olvasó (nem az Olvasó – bár lehet, ő is) egy idő után már azt se tudja, merre van az előre. De így kell nekünk, akik olvassuk, a végére úgyis letisztul minden (…)” (@MLinda: https://moly.hu/ertekelesek/1796874)

    „Mert ugye ez illúzió, vagy talán az az illúzió a vonzó, amit Calvino nyújt: hogy valóban benne lehetünk a regényben, úgy, hogy közben mégis önmagunk maradhatunk.” (@Bla: https://moly.hu/ertekelesek/2314142)

    „Ja, és jó, ha tudod: általában utálom, ha az író beszólogat kiszólogat nekem a könyvből.” (@ppeva: https://moly.hu/ertekelesek/835339) – de azért erre a könyvre ő is megadta a négy csillagot… ;)

Van, aki megadással, mosolyogva viseli:

    „Az elején még próbáltam volna beleszólni, de Calvino bácsit olvasni olyan, mint azzal beszélgetni próbálni, aki ha felveti a kérdését, már meg is válaszolja a nevedben. Vársz, vársz, hogy majd egyszer levegőt vesz, de aztán rálegyintesz, végtére így energiatakarékosabb, dumáljon csak ő, mondja meg, szerinte mit gondolok. Én meg majd tudom, amit tudok.” (@borga: https://moly.hu/ertekelesek/818120)

Van, aki duplán tapasztalja meg, mármint az olvasóságot…

    „Ráadásul egy olyan könyvtári példányhoz volt szerencsém, melyben valaki őrült módon jelölgetett és jegyzetelt.” (@janeeyre: https://moly.hu/ertekelesek/806772)

…és végül van, aki megtestesíti. ;) Észlelést nem szoktam kiemelni sose… de ezt egyszerűen muszáj, és egy ilyen posztmodern klasszikus esetében mindent szabad. :D


>!
Lady_Hope I
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó

Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó

Először is szeretném megköszönni @encsy_eszter hogy észlelhettem.
2013. február 20. szerda
Mint már kitalálhatták ő olvasta a lépcsőfordulóban elmélyülve, jó sokáig. Legalábbis negyvenöt percnél biztos tovább, mert óra elejétől óra végéig ott állt.
Szóval kösz hogy megmutattad a borítót, ha nem is tudatosan, de akkor is köszönöm! :)

1 hozzászólás
!

Tökéletesen megértem persze azokat is, akiknek nem tetszik. Boldogult úrfikoromat többek között arról neveztem el „boldogult”-nak, hogy roppant nehezen boldogultam Calvino szövegével. (Én kérek elnézést.) Álljon itt közülük is egy! Hogy aki a rovatgazda buzdítására hozzáfogna a regényhez, de nem tetszene neki mégse, ne saját magát hibáztassa, hanem szidhassa nyugodt lélekkel a rovatgazdát… :)

    „Jaj, de jó, hogy vége! Pedig annyira jól kezdődött, az első fejezetet el tudnám olvasni újra és újra. (Valószínűleg jobban is jártam volna, ha ezt tettem volna a regény végigolvasása helyett.)” (@zsofigirl: https://moly.hu/ertekelesek/1489748)

De azért… vannak mazochista molyok, akik juszt is pont ezt szeretik. :)

    „Különben még sosem élveztem ennyire egy ilyen bosszantó könyvet, Calvino úgy tud az agyadra menni, hogy közben remekül szórakozol, és itt-ott leesik az állad.” (@Juci: https://moly.hu/ertekelesek/1349002)

    „Mindennek van határa, gondolod bosszúsan, nem szereted Calvinót, ott egye meg a fene az ilyen irodalmat, az ilyen írót, majd jövőre elolvasod megint.” (@Terbócs_Attila: https://moly.hu/ertekelesek/1051421)

    „(…) háááát ez valami isteni*!! *meg minden egyéb vulgáris és kevésbé vulgáris változata” (@danaida: https://moly.hu/ertekelesek/1237326)

    „De mire végére értem a történetnek, már tudtam, hogy a hajszának nincs vége, nem lehet vége, hogy ezt a könyvet továbbra is keresni, olvasni kell, hogy akárhányszor kezembe fogom venni, kíváncsi leszek arra, hogyan végződik, hogy mindig le fog nyűgözni ez a bújócska, ez a csalafinta és végtelenül élvezetes játék, és azt is, hogy talán az elbeszélés az űr fölött feszülő híd.” (@eme: https://moly.hu/ertekelesek/1342837)

A fenti borítókép nem csalás, nem ámítás: Sting az egyik albumát pont erről a regényről nevezte el, szóval minden értelemben feszegeti a könyv a műfaj határait. :) Nem csoda, hiszen amilyen vékonyka, olyan sok szöveg van benne:

    „(…) tíz regénynek vetette el a magját, egyet pedig megírt.” (@Nita_Könyvgalaxis: https://moly.hu/ertekelesek/969502)

Azt pedig, hogy mi köze van egy 1979-ben megjelent, nagyon hamar klasszikussá vált alkotásnak (az 1001 könyv listájáról) 2017-hez, azt elárulják a következő értékelők:

    „Rengeteg témát érint, mint például tükör-leképezés, ihletettség-kontroll, azonosság, eredetiség, és persze az emberi kapcsolatokat is.” (@virezma: https://moly.hu/ertekelesek/1368584)

    „»Na, ennek az értékelésnek majd még másodszor is nekifutok«, gondoltam magamban, és beugrott, hogy mennyire jól szórakozott volna Calvino (velünk is, rajtunk is), ha megéri a blogszférát, ahol hetente átírhatja akárki a saját könyvét.” (@szigiri: https://moly.hu/ertekelesek/1493463)

Meg aztán… beismerem töredelmesen… az a helyzet, hogy Calvinónak mindenhez és mindenkihez köze van, és ez az egész egy akkora világméretű összeesküvésnek a része, hogy a fal adja a másikat (Sting is benne van):


>!
kovacs_henrietta

Érdekes összefüggések sorozata: először Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazóját kezdtem el olvasni, majd mikor befejeztem, teljesen random belekezdtem Eco Hat séta a fikció erdejében című művébe, ami rögtön Calvino regényének tárgyalásával indít. Aztán bekezdtem Hawthorne könyvébe, ezzel egyidejűleg pedig Austerébe, ami ugyancsak említi Hawthorne-t, ráadásul Marco Polo is visszatérő név Austernél, aki Calvino Láthatatlan városok című könyvének főszereplője, amit szintén most fejeztem be. Tanulság nincs, csak annyi, hogy az irodalom összefüggései csodálatosak, még akkor is, ha véletlenül botlunk beléjük. De amúgy meg tiszta illuminati!

Kapcsolódó könyvek: Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű · Paul Auster: New York trilógia · Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében · Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó · Italo Calvino: Láthatatlan városok

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű
Paul Auster: New York trilógia
Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Italo Calvino: Láthatatlan városok
!

A fentiek után már senkit nem fog meglepni @vargarockzsolt hajszálpontos megfigyelése, mely szerint Calvino könyvei – szigorú sorrendben olvasva – egy szellemi beavatás szakaszai: https://moly.hu/ertekelesek/238598.

Ráadásul ugyanő @Biedermann_Izabella-val együtt egy gyönyörűséges karcsorozatot is összeállított a következő könyvről. Az elsőben látható a két főszereplő, „Marco Polo és Kublai kán egyetlen hitelesnek tekinthető közös képe.” https://moly.hu/karcok/176745. :)))
A többi pedig:
    https://moly.hu/karcok/176689
    https://moly.hu/karcok/176532
    https://moly.hu/karcok/283260
    https://moly.hu/karcok/281782

Most következik tehát a(z 1001-es listáról le nem menve a) Láthatatlan városok. Ezzel már vigyázni kell, nem is merem csak úgy ajánlgatni bele a levegőbe:

    „Nagyon sűrű, nagyon odafigyelős.” (@Marcus: https://moly.hu/ertekelesek/1147213)

    „Az a fajta könyv, amit egy egyszerű halandó csak többszöri olvasásra tud megérteni, de szerencsére akkor is jó olvasni, ha nem érted.” (@Frank_Spielmann: https://moly.hu/ertekelesek/1575331)

    „Ebbe csöppen bele minden egyes ember, mikor megszületik, és vagy érti, vagy nem érti, de inkább nem érti, – de beszél róla; ahogy a könyv két főszereplője is teszi.” (@_Andrea_: https://moly.hu/ertekelesek/1404353)

    „Nekem a városok nem városok voltak, hanem gondolatok, a két beszélgetőpartner az agy két féltekéje, a logikus és az érzelmes.” (@Arianrhod: https://moly.hu/ertekelesek/1559921)

    „Rám az ilyen érzékletes, sokrétű leírások szellemi pornóként hatnak.” (@woolfe: https://moly.hu/ertekelesek/2239120)

    „Szürreális prózaversek – ódák és néha elégiák” (@vicomte: https://moly.hu/ertekelesek/1605115)

    „Napóleonnak jobban tetszett volna ez a szösszenet, mint nekem.” (@csillagka: https://moly.hu/ertekelesek/1767265)

Bizony akad jó olvasó is, aki nehezen bírja; ne érezze magát rosszul miatta senki:

    „Bármennyire is élveztem ezt a beszámolót, ennyire még sosem vártam, hogy az utolsó oldalra érjek.” (@Briza: https://moly.hu/ertekelesek/2229261)

    „Látomások és hangulatok egyvelege, ami egész élvezhető lenne, ha lírai beállítású lennék. De nem vagyok az, emiatt sajnos jól elsétáltunk egymás mellett. Ez már túl posztmodern nekem.” (@dokijano: https://moly.hu/ertekelesek/2023124)

De ha mégis sikerül, az legalább olyan jó, mint a fenti szürreális-fantasztikus képet nézegetni (forrás: http://aviquesnel.free.fr/Direlire/calvino_les%20villes…). :)


>!
vargarockzsolt P
Italo Calvino: Láthatatlan városok

Képeskönyv (leporello), amelyben nincsen kép, csak szöveg (prózaversek).
Kelet (Kublai kán) és Nyugat (Marco Polo) találkozása a posztmodern urbanisztika boncasztalán.
Példázatok, ahol az elképzelt látvány (esztétika) egyenrangú a megjelenített gondolattal (filozófia).
A világ fölmérése és analízise, függőágyból szemlélve, lehunyt szemmel, kiszakadva az időből.

[Úgy képzelem, a világ akkor keletkezett, mikor Brahma köldökéből előmászott egy teknősbéka. Amerre járt, megtestesült a világ, végül elérkezett Brahma fejéhez, és négy arcát így szólította meg:
– Ó, felséges Isten, az egész teremtett világodat bejártam, hegyeket és völgyeket, tengereket és mezőket, de nem találtam benne egyetlen élőlényt sem, csak egy kristálypalotában egy emberpárt, akik sakkoztak egymással. Marco Polonak és Kublaj kánnak nevezték magukat.
Brahma ezen igen-igen elcsodálkozott, lemászott a szent lótuszon, amelyen eddig lakozott, és amely a leghatalmasabb Isten, Visnu köldökéből nőtt ki, de Visnut nem találta ott. Helyette egy papiruszt olvashatott, amelyen ez állt:
Borgesnél buli van, üdv: Calvino]

Fejezet címek:
A városok és az emlékezet.
A városok és a vágy.
A városok és a jelek.
A karcsú városok.
A városok és a cserék.
A városok és a szemek.
A városok és a név.
A városok és a holtak.
A városok és az ég.
A folyamatos városok.
A rejtett városok.

És egy idézet, a könyv befejező soraival:
”A nagykán már lapozgatta atlaszában a városok térképeit, amelyek fenyegetően jelennek meg a lidérces álmokban és az átkokban: Enoch, Babilon, Yahaoo, Butua, Brave New World.
Így szól:
– Minden hiábavaló, ha az utolsó kikötő nem lehet más, mint a pokolbéli város, és ott abban a mélységben, egy mindig szűkülő spirálvonalban nyel minket el az áramlat.
Polo válasza:
Az élők pokla nem olyasmi, ami majdan lesz; ha van ilyen, akkor az az, ami már itt van, a pokol, amelyben mindennap lakunk, amelyet együtt alakítunk ki. Két módja van, hogy ne szenvedjünk tőle; az egyik sokaknak könnyen sikerül: elfogadni a poklot, és részévé válni olyannyira, hogy már nem is látják. A másik kockázatos, és állandó figyelmet és tanulást igényel: megkeresni és felismerni tudni, ki és mi az, a pokol közepette, aki és ami nem pokol, s azt tartóssá tenni, annak teret adni.”

1 hozzászólás
!

Nem úszom meg: írnom kell még egy 1001-listás regényéről: Az egymást keresztező sorsok kastélyáról is.

Mert be kell vallanom: nekem ez a könyv nagyon, nagyon, de nagyon tetszett – de azt is be kell vallanom: nagyon speciális ízlésű olvasó vagyok; és a könyv százalékán is látszik, hogy ennek olvastán más normális ember csak pislog, mint amaz ominózus miskolci kocsonyában a béka. Amikor belekezdtem, kerekre is nyílt a figyelőim szeme, hogy mit akarok én egy (akkor éppen) 57%-on (!) álló regénytől…

Nem véletlenül tettem a rovat végére. Ha pedig valaki olvasni szeretné, annak is azt ajánlom, hogy a végére tegye. A saját különbejáratú 1001-es listája végére. És ha lelkiismeretes könyvmolyként mindegyiken szépen végigrágta magát – akkor már lesz elég türelme ehhez a könyvhöz is. ;) Türelme ahhoz, hogy várjon, míg kialakul valami értelmes dolog a sok-sok kártyalap-meséből: azaz az európai kultúra legizgalmasabb, legrégibb alaptörténeteiből, amelyeken a kultúránk nyugszik. Vagy nem nyugszik. Mert billeg.

Engem rettentőmód szórakoztatott ez az egész. Van benne király, királyné, lovag, óriásnő, apáca, udvari bolond, tudós alkimista, herceg és hercegnő, lebegő város, kincs és kocsma. Felnőttmesék kusza füzére. Mesebeli rengeteg erdő, amelyet direkt arra találtak ki elvetemült történetmondók (amilyen Calvino is), hogy eltévedjen benne az utazó.


>!
lauranne
Italo Calvino: Az egymást keresztező sorsok kastélya

A[z uralkodó] keze alatt formálódó város minden ízében csiszolt, akár egy kristály, vagy mint a kehely ász, felhőkarcolók sajtreszelő-ablakai lyuggatják át, felvonók járnak benne föl-alá, magasutak koronázzák, bővelkedik parkolóhelyekben, gyomrába föld alatti úthálózat fénylő hangyabolya van beásva, csúcsai a felhők fölé nyúlnak, miazmáinak sötét szárnyait a föld mélyébe temeti, nehogy árnyat vessenek az óriási üvegfalakra és a csillogó fémekre. – Részlet A vámpírok földjének történetéből

Calvino sosem lesz a kedvencem, ez a regény azonban szép lassan megszerettette magát velem. A vége felé már majdnem élveztem. Hatalmas ötlet az egymást keresztező sorsok története, és hatalmas teljesítmény; csak a kerettörténetet éreztem kicsit erőltetettnek, de hát, ugye, el kellett kezdeni valahogyan. Shakespeare drámáihoz meg egyenesen megjött tőle a kedvem. Kedvencem A vámpírok földjének története, humorával, modern elemeivel. Csak az a kár, hogy olvasás közben nem voltak kéznél Bonifacio Bembo XV. századi kártyalap-miniatúrái. Utólag megkerestem őket a neten; a sorsok kereszteződését ugyan nem tudtam követni általuk, de nagyon tetszetős darabok…

!

Mély levegőt végy, kedves olvasó: túl vagy a nehezén. :) Ha Calvinót olvasod, egészen új tapasztalatokat szerezhetsz, amilyenekről soha nem is álmodtál. Akár az a meglepő élmény is érhet, mint ami @Azazello kollégádat: hogy még Calvino tudományos előadásai is érdeklődésedre tarthatnak számot!

    „Előadásai is lekötnek annyira, mint a regények, novellák.” (https://moly.hu/ertekelesek/1472941)

De azért azon se csodálkozz, ha útközben igen sokszor nem az újdonság, hanem éppen ellenkezőleg: a ráismerés örömében van részed. :) Föntebb, a képen pl. a láthatatlan városok bukkannak fel előtted, csak ezúttal innen: http://jar-of-jam.deviantart.com/art/Zenobia-Invisible-….

És amint látod, ráadásul olyan idézettel búcsúzom, amelynek igazságával már réges-régen tisztában vagy:


>!
OlvasóMókus

Mi lehet biztonságosabb kikötő, mint egy könyvtár?

312. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!