A hónap külföldi írója – Bram Stoker

!

Miután véletlenül sikerült a szükségesnél legalább kétszerte több fokhagymát tenni az ebédembe, és a következményeket még mindig érzem, kellő biztonságérzettel fogok hozzá a rovatomhoz. Szükség esetére azért maradt még pár gerezd, reszkessen, aki erre jár! Mondjuk jelenleg azzal elintéznék akármilyen vámpírt, ha csak rálehelnék… Olvasóimnak hasonló óvintézkedéseket javaslok. Olcsó, fertőtlenít és jóízű, legalábbis én szeretem… bár egyszerre ennyit azért nem.

Ha mindenki felszerelkezett a megfelelő mennyiségű ellenszerrel, el is indulhatunk a vámpírok nyomában. Stoker regénye egyáltalán nem az első vámpírtörténet a világirodalomban, viszont az első igazi bestseller. Nélküle nem létezne se Alkonyat, se Vámpírkrónikák, nem tudnánk, hogy „Magyar nyakba magyar szemfog”, Lugosi Bélára csak a filmtörténészek emlékeznének, és úgy mégis hogy nézne ki a Szezám utca?!

Úgyhogy lássuk, mit tud ez az idén pont százhúsz éves horrorklasszikus!


>!
pwz ISP
Bram Stoker: Drakula

Mivé lett az eltelt több mint 100 év folyamán az eredeti vámpíros történet, Drakula gróf története? Na, erről van fogalmam, legyen szó filmekről, könyvekről, de az eredeti történetet – eddig – még nem olvastam. Először is tetszik a megvalósítás, a levélregény. Ez abban az időben (1897) már bevett műfaj volt az íróknak, ami jól átadta a feszültséget. Természetesen a ma megszokottnál jóval lassabb így a történetvezetés, de az olvasónak meghagyott sejtések végig fenn tudják tartani a feszültséget – már ha vevő valaki erre a „régimódi” stílusra! :D
A mai olvasóknak nyilvánvaló, elsősorban Erdélyhez köthető írói tévedésektől eltekintve látszik, hogy megdolgozott Stoker a sikerért. Ezt a vámpíros klasszikust nem hagyhattam ki! ;)

>!
Európa, Budapest, 2010
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630789448 · Fordította: Sóvágó Katalin
4 hozzászólás
!

@Briza (https://moly.hu/ertekelesek/1559005) okkal lelkesedik Stoker fantáziájáért, de egyvalamiben téved: Stoker vámpírja nem „a semmiből” jött. :)

Mint mitológiai alak, egyidős az emberiséggel, Kínától Itáliáig megvoltak az előzményei, bár persze nem pont abban a változatban, amelyben mi ismerjük. Az első vámpírőrület se a mi korunkhoz kötődik: a XVIII. században Szerbiában dühöngött. Egész Európában arról írtak az újságok, hogy a szerb falvakban a halottak nem akarnak halottak maradni, hanem visszajárnak a rokonságot sorvasztani.

Ezekbe a vámpírokba aztán senki bele nem zúgott volna, hol voltak akkor még a romantikusan sápadt, sötét hajú, kísértetiesen jóvágású alakok?…

Nos, nem is olyan messze. A vámpír, ahogy mi ismerjük, a XIX. század elején kezdett formát ölteni, és mint annyi más regénybeli alak, ez is Lord Byronnak köszönhető. Nem ő írta, hanem róla mintázták, mégpedig egyik kedves (!) barátja, Polidori. Bele se gondoljon az ember, miket írhattak róla az ellenségei. Polidori elbeszélése elég ramatyul áll a Molyon csillagozásilag, bár erről nem egyedül ő tehet, ahogy @Katherine_Grey megmagyarázza: spoiler. A vámpír Lord Byron Ruthven óta előkelő, csábító és veszedelmesen jóképű. Öö… ízlése válogatja, nekem speciel nem tetszik.

Kivéve Drakulát. Vagy mégsem?


>!
Belle_Maundrell 
Bram Stoker: Drakula

Drakula gonosz, lelketlen és nem jár iskolába, a tökéletes vámpír. Úgy értem, igazi vámpír, a sötét, körmondatos rémtörténetek korából, amikor a vámpírok még igazi vámpírok voltak, és nem kidolgozott habtestű, érzelmes szépfiúk. Hiányoznak az ilyen vámpírok, az élőhalott vérszívók és csábító démonok. Remélem, hogy egyszer (Van Helsing szavaival élve) „Isten segedelmével” az írók is rájönnek, hogy milyen kár, hogy ha ma kimondjuk a vámpír szót és sokat szóismétlünk, akkor nem érezzük a borzongást, mint régen, és nem látunk lelki szemeink előtt lopakodó árnyakat, hosszú szemfogakat és vérvörös szemeket. Amikor kicsi voltam, ezek a teremtmények még tényleg rémesek voltak, nem is mertem megnézni a filmet, vagy elolvasni a könyvet, amikor először elolvastam a Drakulát, már bejött az Alkonyat, de még borzongtam a vámpíroktól. Sajnos már csak legyintek, ha megjelenik róluk egy könyv, mert tudom, milyen lesz általában. Kár, mert Drakula és menyasszonyai sokkal hatásosabbak. Szóval még mindig azt mondom, hogy ez A Vámpírkönyv. Minél többször olvasom, annál jobban tetszik. Bár bevallom, hogy korábban a a rövidebb változatot olvastam, szóval még újdonságot is nyújtott. És talán mindig is fog, mert Drakula örök. :)

7 hozzászólás
!

Stoker 1847-ben született Dublinban. A viktoriánus kor embere volt, újságíró, színházi szakember és számos író személyes ismerőse. A szintén ír származású (és szintén egy klasszikus vámpírtörténet szerzőjeként ismert) Le Fanunak barátja és munkatársa, Conan Doyle-nak távoli rokona. Oscar Wilde-ot pedig sikerült kellemetlenül meglepnie, amennyiben Florence Balcombe, akinek mindketten udvaroltak, Stokert választotta. Jobban is járt, ám ez egy másik történet.

Ismerte tehát a nyugat-európai gótikus irodalmat, senki jobban. De jó érzékkel nemcsak abból merített, hanem elkezdett kelet felé is kereskedni. Személyesen soha nem járt Kelet-Európában – viszont hét évig tanulmányozta a terület meséit, mondáit, folklórját, történelmét. Tiszteletre méltó munka, tényleg. Azért sajna nem mindig látszik meg a regényen, valljuk be… Bár @eme-nek (https://moly.hu/ertekelesek/1346072) igaza van: ha a vámpír létezésén nem akadunk fenn, akkor fogadjuk már el azt is, hogy cseh meg szlovák parasztok laknak Erdélyben… :)

Ettől függetlenül Stoker elég sok olyan hiedelmet összeszedett, amely tényleg széles körben elterjedt az összes környékbeli nép mondavilágában. (Ezért nevezi @Sceurpien hiedelmek gyűjteményének a regényt: https://moly.hu/ertekelesek/126574.) A vámpír alakja szinte minden szláv nép mitológiájában létezik, sőt megvan az albánoknál és persze a románoknál is – meglepő módon viszont pont a magyaroknál nincs. Legalábbis Dömötör Tekla szerint, akinél jobb szakértőt nem ismerek.

No de azért Drakula gróftól mi se sajnáljuk Törcsvárat, sőt szívesen kirándulunk oda. :) A fenti kép innen való: http://taborozok.network.hu/blog/taborozok-eletkepek-hi…. @just_aGirl karca (https://moly.hu/karcok/490124) a történetét is elmeséli. Ahogy pedig Stoker megjeleníti, az csakugyan hátborzongató.


>!
Belle_Maundrell 

Drakula vára sötéten rajzolódott a vörös égre, csorba pártázatának minden kövét vérrel festette a lenyugvó nap.

386. oldal (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: naplemente
!

Persze nemcsak mondákat olvasott, hanem történelemkönyveket is. Miután találkozott Vámbéry Árminnal, aki elmesélte neki, ki volt az a Vlad Țepeș, azaz III. Vlad, XV. századi havasalföldi fejedelem, akit keresztnevén Drăculeaként tisztelhetünk. :) Nevét a Sárkány Lovagrendről kapta – de mivel a korabeli románban nemcsak sárkányt, hanem démont is jelentett, mindenki a másik jelentést részesítette előnyben.

Meg is érdemelte. Nem szívta ugyan ki senkinek a vérét – speciel ezt kihagyta –, de bármi egyéb kegyetlenkedésre hajlandó volt. Különösen előnyben részesítette a karóba húzást, esetleg a feldarabolást. @Briza fentebbi értékelése már utal rá, és arra is, hogy Mátyás királlyal is találkozott és tárgyalt (ti tudtátok, hogy Janus Pannonius is írt róla?), de az ellenfelei ellen ez se használt: a zsarnokok ritkán halnak meg végelgyengülésben…


>!
sophie P
Bram Stoker: Drakula, a vámpír

A könyv címe: Stephen King bemutatja a horror klasszikusát: Bram Stoker DRAKULA a vámpír. Ez technikailag azt jelenti, hogy az eredeti Drakula történet elé Stephen King írt egy 12 oldalas bevezetőt. Pontosabban egy, a három nagy klasszikus rémtörténetről szóló összefoglalót. Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Frankenstein és Drakula. Azt taglalja legfőképp, miben áll ezeknek a műveknek a halhatatlansága, szemben sok más, akár még ugyanebbe a műfajba sorolhatóaknál. Talán a film tehet róla, mondja: „Egyes kutatások szerint több, mint hatvan filmet készítettek e három regény alapján …”
Úgy gondolom, elfogadhatom Stephen King első mondatát: „E kötettel a tizenkilencedik századi angol irodalom, sőt egyesek szerint (s véleményük korántsem tekinthető igazságtalannak, illetve túlzónak) az egész angol és amerikai irodalom egyik legborúsabb, legsötétebb színekkel ábrázoló alkotását tartja kezében az olvasó.”. Úgy gondolom, az sem kétséges, hogy irodalmilag nem nevezhetjük mestermunkának, mégis a történetnek van valami misztikuma, varázsa, amiért újra és újra elő lehet venni, még akkor is, ha tényleg a könyökünkön jön ki.
Tavaly, amikor Erdélyben jártunk, olyan átéléssel mesélte az idegenvezető Vlad Tepes legendáját (természetesen az egyik idevonatkozó zarándokhelyen, amely – mint kiderült – eredetileg sehogyan sem kapcsolódik a történelmi személyiséghez), hogy úgy gondoltam, érdekelni fog a könyv. Hát annyira nem is érdekelt, kicsit nehezen is tűrtem a borzasztó jelenteket, olvasmánynak sem hibátlan, de tényleg nem szabad kihagyni, még ha olyan sokáig is tart, mint nekem tartott. Tényleg klasszikus.
– - –
Találtam egy polcot. @petamas csinálta.
http://moly.hu/polcok/kalauz-a-drakula-magyar-kiadasaihoz.
Szóval akkor egy átgyúrt verziót olvastam. Na tessék, kezdhetem előről!:)

5 hozzászólás
!

Hiába, munkás dolog összerakni egy klasszikust, a horrorműfajban is. :) De ha minden együtt van, akkor aztán garantált a siker, a Moly létrejötte előtt és után egyaránt. ;) Ezért is teszem fel az ajánlott könyvek polcára. Törcsvárat meg tessék erről az oldalról is megnézni, horrorhoz illő időben. Kádár Istvánnak köszönhető a kép (https://500px.com/photo/102887281/dracula-s-castle-by-i…).

    „Szívás, de ez van – kikerülhetetlen!” (@Szanya: https://moly.hu/ertekelesek/1949233)

    „A történet viktoriánus hátterétől ugyan kedvem lett volna a fejemet a falba csapdosni – na, nem nagyon, éppen csak annyira, hogy egy kevés csillagot lássak… de ezzel együtt is csak ötcsillagos lehet nálam a könyv, mert tök király.” (@Vintersridder: https://moly.hu/ertekelesek/477124)

    „Borzongtam olvasás közben, és bebújtam a takaróm alá, hogy hátha ott nem kap el a gróf, akit tisztes távolságból tisztelettel figyelek” (@Nightingale: https://moly.hu/ertekelesek/1374874)

    „Nem értem, miért bizsereg a nyakam olvasás közben, igazából nem is félek…” (@Luna_Iceshard: https://moly.hu/ertekelesek/1258806)

    „Sokszor, kicsit! Nem szabad úgy leülni a könyvhöz, hogy „ez lesz életem könyve”. „A Könyv”. Szépen, lassan kell hagyni, hogy magába szippantson a világ, és a benne rejlő történet.” (@_Norbi: https://moly.hu/ertekelesek/798226)

    „(…) felüdülés volt egy ilyen igazi vámpírral találkozni, aki menekül a szentelt ostya, kereszt és foghagyma elől, aki pihen, és felkészül az éjszakai tivornyákra…” (@gybarbii: https://moly.hu/ertekelesek/1939600)

    „És hát a gróf. Igazi vámpír, nem jelmezes, mai, szexi, fiatal, hanem élő, ronda, büdös és idős. Így hatásos, hiszen a megtestesült gonoszról van szó, nem igaz?” (@Filippino: https://moly.hu/ertekelesek/1265776)

    „No meg ott van a hollandus, aki a legnagyszerűbb ember, akit a hátán hordott valaha a könyvvilág” (@Altair: https://moly.hu/ertekelesek/884161).


>!
Gaura_Ágnes IP
Bram Stoker: Dracula

Röviden: Drakula halott, de a szöveg, melyben kinyírják, örök életet biztosít számára – kriptaszag nélkül.

Bővebben:
Patinával bevont gótikus olvasmány a tizenkilencedik század végéről, annak számos következményével. Okos(kodó) és kevésbé okos fehér pacákok próbálják megmenteni a még menthetőt. Ez utóbbi végül a női főszereplő, Mina lesz, akit majd' minden szempontból felmagasztalnak (vagyis elismerik, hogy nem teljesen hülye, pedig nőnek született. Jelzem, nélküle esélyük sem lenne végezni Drakulával). Ez rendkívül szórakoztató, mivel nem én vagyok a regényben szereplő nő, és tudom, hogy nem kortárs darabról van szó. (Amúgy fognék egy Bowie-kést, és Drakula helyett a három férfi főszereplőt szeletelgetném vele.)

Ugyanakkor látnunk kell, hogy a férfiak viszonyulása a nőkhöz kardinális kérdés ebben a könyvben, hiszen a regény olvasható szimpla, horror-elemekkel átszőtt természetfeletti krimiként, de valójában korrajz, amelyben a szörny – vagyis a vámpír – a kor félelmeit tükrözi. És hogy mitől féltek az ángliusok akkoriban? Attól, hogy fordul Fortuna kereke, és elnyomókból elnyomottakká válnak. Jön a barbarizmus (kelet felől), és jaj, mi lesz itt a jól nevelt úri hölgyekkel? Hát szexéhes szörnyetegekké válnak, az lesz! Horror!

A sokak számára cammogósnak tűnő tempó és a korra jellemző dagályos stílus megadja az alaphangulatot, de azt kell mondjam, Stoker zseniálisan zsonglőrködött a szöveggel, és korát meghaladó modernséggel prezentálta a történetet: különböző karakterek naplóbejegyzései, levelei, valamint táviratszövegek, újságcikkek együtteséből ismerjük meg a történetet, a szerző többet láttat az olvasóval, mint az egyes karaktereivel, amitől van, aki a fejét fogja (mert hát mégis, milyen béna társaság próbálja elintézni az évezred veszélyforrását?!), van aki pedig képes élvezni az ebből fakadó feszültséget és humort. A társadalomkritika komoly, ám sokszor igen szórakoztató megnyilvánulásai mellett külön említést érdemel Van Helsing figurája, amelyet valószínűleg nem szándékosan sikerült a szerzőnek Monty Python-kompatibilissé tennie az eltúlzott akcentus és tört angolság érzékeltetésével.

!

Azért ezzel az „igazi vámpír”-ral vigyázni tessék. :) Stoker műve nem az „eredeti” változatot mutatja. Olyan valószínűleg nincs is. Korábban is léteztek jóvágású vámpírok (ld. Lord Ruthvent), csak Stoker nem ezt az utat választotta. Az ő vámpírja sápadt, sovány, hegyes fülű, harcsabajszos és olyan fekete-fehér, mintha eleve filmre írta volna.
(@SBori00: https://moly.hu/idezetek/544326,
@Bogoj: https://moly.hu/idezetek/557963.)
Vagyis elvileg úgy kéne kinéznie filmen is, ahogy @lalazs karca szerint Tudor Humphries megalkotta: https://moly.hu/karcok/145493.

De hát a színész azért színész, hogy hozzátegyen a szerephez valamit, amitől összetéveszthetetlenül az övé lesz. Amikor @Morn azt írja az értékelésében, hogy „sötét, elegánsan stílusos, udvarias, művelt gróf” (https://moly.hu/ertekelesek/1564740), akkor nem(csak) Drakuláról, hanem Lugosi Béláról (is) beszél. Nemcsak az ő alakítása volt világklasszis – de az bizonyult a legnépszerűbbnek és leghatásosabbnak. Még humort is tudott vinni bele.

Úgyhogy bizony az ő képe is belejátszik abba, ahogyan a mai olvasó Drakulára gondol. Az pedig egyáltalán nem csúf és undorító, viszont előkelőségében is ijesztő – jó sokat hozzátett tehát a regényhez. spoiler Persze, hogy az 1931-es klasszikus feldolgozásról beszélek, amelyet a kiemelt karc is mutat. De a szemfülesebbek már rég felismerték a fenti képet, amely az 1922-es Nosferatu c. német némafilmből való. Ebben bizony jóval rondább az a vámpír…

A Nosferatu története magában is megér egy misét. A történetet alaposan átírták a filmhez, a neveket is megváltoztatták, de elkövették azt a hibát, hogy a plakáton rajta hagyták Stoker nevét (ja, és Stoker özvegyétől se engedélyt nem kértek, se jogdíjat nem fizettek neki), úgyhogy világbotrány lett belőle és jó nagy per. (Bővebben @akire ír róla: https://moly.hu/karcok/330131.) Amit Florence Stoker meg is nyert, de a közönség szerencséjére magát a filmet nem tudta legyőzni.

A Nosferatu összes fellelhető kópiáját elégették ugyanis, de a film ugyanolyan szívósnak bizonyult, mint Drakula, mert mindig felbukkantak újabb meg újabb példányai. Úgyhogy a mai napig nézhető – és a mai napig ijesztő. Hiába, ezek a német expresszionisták tudtak. A szemfüles @kvzs-nek feltűnt, hogy a regényből hiányzik „a vámpír szétporlad a napon”-hiedelem (https://moly.hu/ertekelesek/2070834). És tényleg. Mert azt a Nosferatu producere és forgatókönyvírója találta ki. :)

A fenti képen a beszédes nevű Max Schreck :) szépen kimaszkírozva. Lenn pedig Lugosi Béla. Tessék választani. :) Mindkét filmváltozat rákerült az 1001 film listájára. Csak szólok.


>!
Frank_Spielmann I

Ez a Stoker aztán tudott írni.
Egyébként is „apám Lugosi Béla…”

Kapcsolódó könyvek: Bram Stoker: Drakula

Bram Stoker: Drakula
7 hozzászólás
!

Megjegyzendő ám az is, hogy nem a Nosferatu volt a legkorábbi filmváltozat, hanem egy magyar-osztrák koprodukció, a Lajthay Károly által rendezett Drakula halála, amelyből a fenti kép való. Igaz, ehhez még jobban átírták a történetet, mint a Nosferatuhoz.

Emlékét sajnos már csak képkockák, filmplakátok és kritikák őrzik, maga a film elveszett. A képen a két főszereplő, akiket Paul Askonas és Lux Margit alakít. Ami megmaradt belőle: https://www.youtube.com/watch…. Itt olvashattok róla: http://www.hitchcock.hu/Filmes/Silent_Horror/Drac21hu.htm.

…és persze ki nem hagyható az 1992-es filmváltozat sem, amelyben Gary Oldman alakítja a grófot, Sir Anthony Hopkins pedig olyan Van Helsinget, hogy én Drakula helyében rögtön visszabújnék a koporsóba, ha a közelembe jönne. :)

Azért ezzel a filmmel (is) érdemes vigyázni, főleg, ha előbb látja az ember, mint ahogy a könyvet elolvasná. Hajlamos lesz tőle romantikus történetet várni, abból pedig csalódás lesz… (@Mandula8: https://moly.hu/ertekelesek/1562019, @Beatrix_Farkas: https://moly.hu/ertekelesek/1765180.) Vagy éppen az ellenkezője! (@Demonshadow: https://moly.hu/ertekelesek/936518.)

De persze olyanok is akadnak, akiknek mindkettő tetszik, a film is, a könyv is. :)

    „(…) beleszerettem a történetbe, a vámpírokba és Gary Oldmanbe” (@sztimi53: https://moly.hu/ertekelesek/228119).
    „Gary Oldman nagyon jó Drakula, mélységet ad a figurának” (@Barbara81: https://moly.hu/ertekelesek/1814063).


>!
AniTiger MP
Bram Stoker: Drakula

Igazi vámpír rajongóknak alap elolvasni az eredeti Drakulát! Mondjuk, mint egy elidegenített kor gyermeke már nem rettenek magam alá egy ilyen könnyed horrortól (valljuk be: manapság írnak ijesztőbbet, mutatnak fájóbbat, hallunk kétségbeejtőbbekről – pl.: híradó). Persze szeretem a klasszikusokat: Bram Stoker is ilyen.
Félidőbe megnéztem a Gary Oldman + Keanu Reeves + Winona Ryder-es filmverziót sokadszor és rájöttem, hogy szeretem ezt a sztorit. Feketén, fehéren, akármilyen szereplőgárdával, írva vagy parodizálva (Leslie Nielsen <3 Drakula halott és élvezi)… Mondjuk azért Gary Oldman nagy szerelem nálam A másik Alan Rickman, képzelhetitek a Harry Potter-es filmek miatti extázisomat… – szóval azt a verziót preferálom.
Könyvben a Sóvágó Katalin féle fordításra esküszöm – egyszerűen érzékletesebb, szebb magyarul. Ami miatt még ezt a verziót olvastam megint az Elizabeth Kostova előszava. Csodálatos és részlet gazdag összefoglaló. Érződik a szavain, hogy igazán szereti a művet!
A történet hol írott naplók, hol felmondott naplók, hol levelek gazdáinak szemszögéből mutatja be Drakula Keletről Nyugatra költözését. Szépségesek (bár néha túlzottak) a tájleírások, őszinték a naplók, levelek írói – mindenki szerethető szereplő. Természetesen én Drakulának drukkolok végig… A filmmel ellentétben Drakula rengeteg időre kikerül az olvasó szemszögéből mikor Jonathan elszökik a kastélyból – denevér, farkas, harapás Lucy torkán és ennyi. Renfield bolondozásai enyhítették unalmamat, amit a vérátömlesztéses doktorosdi epizód és a Főgonosz hiánya okozott.
Kedvencem: Wilhelmina. Erős, karakán, hűséges nő.
Nem érzem horrornak, viszont hangulat kell hozzá. Hogy milyen hangulat? Nem sikerült még megfejtenem. Az ember azt érzi, hogy el kéne olvasni a Drakulát és elkezdi fellapozni :)))

>!
Európa, Budapest, 2006
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630781522 · Fordította: Sóvágó Katalin
!

Aztán, hogy a bizonyos vonzó ifjú vámpírokról ki tehet? Hát nemcsak Lord Byron, hanem egy másik klasszikus is, mégpedig Anne Rice, akit még az is szeret, akit a mai Alkonyat-őrület idegesít… (@danithegirl: https://moly.hu/ertekelesek/953224) :) De igyekszem pártatlan maradni: a fordítottját is tökéletesen megértem.

Mert akárhogy is: Stoker életműve folytatható, továbbgondolható, csűrhető, csavarható, romantizálható és parodizálható, hatása a XX-XXI. századi kultúrára pedig beláthatatlan. Ha csak azt nézem, hány kortárs magyar író műveiben kapnak fő- vagy mellékszerepet a vámpírok, akár komolyan véve, akár parodizálva – a teljesség igénye nélkül, ábécében: Laura Arkanian, Benedek Szabolcs, Spirit Bliss, Gaura Ágnes, J. Goldenlane, Hernád Péter, Meiszner Krisztina, Szécsi Noémi –, már látszik, hogy ha a figura nem volna… hát ki kéne találni. :)

Szóval az életmű folytatásainak népszerűsége szemmel láthatóan kiapadhatatlan. :) Még a Szezám utca se lehet meg Drakula-utód nélkül! Hát ki tanítaná számolni a gyerekeket, ha nem Count von Count, akinek a neve egyszerre jelenti azt, hogy „gróf”, és azt, hogy „számol”?! Persze magyar akcentussal beszél angolul, a kinézete meg… ej, de ismerős… :D Azt pedig már csak csöndben jegyzem meg, hogy az Interjú a vámpírral szintén fenn van az 1001 könyv listáján.

A Drakula számos-számtalan átdolgozása viszont nincs. A Molyon igen, három is, de az 1001-es listán nem, hiszen rövidített, átírt változatok. Az ilyen klasszikus-rövidítésektől mindig felmegy bennem a pumpa, főleg ha nem tüntetik fel a borítón, a gyanútlan olvasó meg, ha későn jön rá, kezdheti elölről. Egyedül az ifjúsági változatot tudom úgy-ahogy elfogadni, amelyről @petamas ír, és csakis azért, amit ő felhoz indoknak:


>!
petamas P
Bram Stoker: Drakula – A világhíres vámpír hátborzongató története

Gazdagon illusztrált ifjúsági változat. A történet egyszerűsítve van, bizonyos szálak (például Lucy kérőinek vetélkedése, Reinfield karaktere, Mina hipnotizálása, vagy annak a bizonyos szereplőnek a halála) kimaradnak, ami azonban megmarad, az egy érthető, konzisztens történet, ami hangulatában és nyelvezetében az eredetit idézi. A főszöveg mellett a margón apróbb illusztrációkkal és magyarázatokkal egészül ki a történet, így az ifjú olvasó megismerheti a regény cselekményének helyszíneit és korának technikai színvonalát.

A könyvet (szerintem) a gyermeknek és a szülőnek együtt érdemes olvasni, úgy, hogy a szülő előtte „felkészül” az eredeti regényből, így a történet esetleges döccenőit megmagyarázhatja, illetve válaszolhat a felmerülő kérdésekre.

A legjobb Drakula-rövidítés, amit eddig olvastam. Bár továbbra sem vagyok a műfaj híve, de ha választanom kell, ezt adnám a majdani gyerekem kezébe. (Nyilván ideális esetben megvárnám, amíg be tudja fogadni az eredeti művet, de ha túl korán kezd érdeklődni, ezzel viszonylag jól betömhető a szája.)

!

Nem ez Stoker egyetlen könyve. Csak regényt tizenkettőt írt, novellát pedig számtalant. De sajnos a legtöbb moly tevékenysége (beleértve az enyémet) nem terjed túl a Drakulán.

A bíró házát olvasták még – több antológiában is megjelent –, de külön nem szokták értékelni, kivéve @atr0p0sz-t: https://moly.hu/ertekelesek/949359.

A Stoker halála előtt egy évvel, 1911-ben megjelent A fehér féreg fészke megítélése már csak a csillagozást elnézve is leginkább vegyesnek tekinthető. (A kép az első kiadás illusztrációja, alkotója Pamela Colman Smith.)

     @Fyndra erősen bírálja (https://moly.hu/ertekelesek/1868016).
     @Ákos_Tóth nosztalgiával olvassa (https://moly.hu/ertekelesek/2261301).
     @Isley-nek hiányérzete van (https://moly.hu/ertekelesek/1356963).
     @Dave_Bowman szinte említésre érdemesnek se tartja, különösen a Drakulával összehasonlítva (https://moly.hu/ertekelesek/1103590).

A következő idézet mindenesetre éppen elég gondolkodnivalót ad, és azt hiszem, tökéletes lezárása lesz a rovatnak. :) Nálam úgyis mindjárt éjfél…


>!
Shanara

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a „jó” és a „rossz” olyannyira tág fogalmak, hogy magukba foglalják a teremtés egész rendszerét és mindazt, ami bennük van és kölcsönös egymásra hatásukban. Általában véve azt mondanám, hogy egy Ősok sémájában minden lehetséges. Mindaddig, amíg egyetlenegy dolog belső erői vagy irányultságai nem világosak előttünk, rejtélyekre kell számítanunk. Ez többet takar el előlünk, mint első pllantásra hinnénk, és ahogy múlik az idő és némi fény vet a sötétebb helyekre, meg fogjuk érteni, hogy másfajta sötétségek is vannak. És így tovább, amíg ránk nem köszönt a teljes megértés világossága.

51-52. oldal (Metropolis Média, 2009)


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!