91. Ünnepi Könyvhét

Rovatgazda
!

Mikor a könyvek azon tömegére gondolok, amit még el kell olvasnom, úgy érzem, boldog vagyok.
Jules Renard: Jules Renard naplója
(@Slihttps://moly.hu/idezetek/512437)

2020. június elején került volna megrendezésre a 91. Ünnepi Könyvhét, amely – a tavaszi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál mellett – a könyvek szerelmeseinek (legyen szó kiadóról vagy egyszerű olvasóról) legnagyobb ünnepe. Nyár elején még úgy nézett ki, hogy nemcsak a tavaszi Könyvfesztiválról mondhattunk le, de a Könyvhét sem ússza meg a világjárványt. @Deidra_Nicthea így emlékezett karcában a rendezvény és az időjárás – immár majdnem-tudományosan :-) kimutatható – kapcsolatára: https://moly.hu/karcok/1452571.

Éppen ezért fogadta mindenki kitörő örömmel, hogy szeptember 17-e és 20-a között mégis megtartják a rendezvényt. Feketelevesként jött azon a hír, miszerint Müller Cecília országos tisztifőorvos nem javasolja a 91. Ünnepi Könyvhét megrendezését a romló járványhelyzetre tekintettel. @Borka_V_Szabó érzései – azt gondolom – mindannyiunk érzési voltak: https://moly.hu/karcok/1490190.

Szomorú éve ez a magyar könyves szakmának, talán ezért rengeteg kiadó készült az idei Vörösmarty téri szeptemberre – az utóbbi években a legtöbben idén jelentkeztek –, és az olvasók is várták már a személyes találkozást kedves kiadóikkal, szerzőikkel, míg a Sors közbe nem szólt. Most tehát egy hoztam is meg nem is, meg is rendeztem és nem is, ott is voltam és nem is 91. Ünnepi Könyvhéten vagyunk túl.

A Merítés szerkesztőségében azonban páran úgy gondoltuk, hogy nem maradhat ki a megszokott könyvheti különrovat, pont most még inkább szükség van rá, hogy megjelenjünk.

@szia777, vagyis Szabó Ildikó Angéla tavaly vett részt először az Ünnepi Könyvhéten, ráadásul rögtön szerzőként. Első könyvének címe: Éjjeli ellető.

Mit jelent számodra az Ünnepi Könyvhét? Mit jelentett eddig, és mit jelent most, 2020-ban? Miért tartod fontosnak, ha fontosnak tartod, hogy a szervezők nem mondtak le róla teljesen, és kis részben offline, legnagyobb részben online elérhető (volt) az olvasónak? – kérdeztem Angélától.

Őszinte leszek, én valóban soha nem vettem részt egyetlen könyvhéten, könyvfesztiválon sem addig, ameddig fel nem kértek a saját könyvem dedikálására. Ennek az az oka, hogy nem szeretem a tömeget, viszont a megfelelő olvasnivaló kiválasztása érdekében gyakran órákon keresztül böngészek a kínálatban. Mivel az utóbbi években szinte kizárólag online vásárolok könyveket, olvasóként azt mondhatnám, hogy számomra irreleváns, megrendezik-e fizikai mivoltában az Ünnepi Könyvhetet, vagy a virtuális térbe helyezik át. Íróként azonban már egészen másképpen látom. Rendkívül kevés lehetőségük van az íróknak arra, hogy személyesen találkozzanak az olvasókkal, és bemutassák, népszerűsítsék alkotásaikat. Habár az Éjjeli Ellető című regényem folytatásának kéziratával még nem készültem el, a kiadóval úgy egyeztünk meg, hogy egyik napon kint lettem volna a rendezvényen. Saját magamon is meglepődtem, milyen csalódást okozott, hogy nem tartják meg. Bízom benne, hogy az online rendezvényt is legalább annyian felkeresték az olvasók, amennyien a könyvhéten részt vettek volna.

Nosztalgiázzunk a rovat elején kicsit @szia777 2019-es karcával.

Kép forrása: @Borka_V_Szabó tavalyi könyvheti karcából (https://moly.hu/karcok/1289796)


szia777 I>!
Könyvhét

Életemben először jártam az ünnepi könyvhéten, és rögtön dedikáló íróként.
Gyanítom, azért nem tettem eddig tiszteletemet, mert nehezen viselem a tömeget és a forróságot is. Most jutott mindkettőből.
Vasárnap, ahogy a korzó szélét elérve megláttam a hömpölygő népet, egy nyuszikás vicc jutott az eszembe. Pillanatnyi habozás után úgy döntöttem, mégis „kinyitok”. Miközben próbáltam úgy eljutni a Saxum kiadó standjához, hogy senkinek ne ütközzek neki, éreztem, ahogy a gerincemen csorog a verejték. Amire odaértem, csapzott voltam és nyűgös, úgy éreztem, mindjárt megharapok valakit.
Amint elfoglaltam a tűző napra kitett asztalnál a helyemet, egy kedves idős asszony lépett mellém a fiával. Azt mondta, ő is átélte mindazt, amiről a regényemben írok, és köszönetet rebegett.
Miközben beírtam azt a két sort a frissen vásárolt könyvébe, megszűnt körülöttem a forróság, és elhalkult a tömeg zaja.
Köszönöm mindenkinek, aki felkeresett a rendezvényen.

A karc írója kikapcsolta a hozzászólás lehetőségét.

!
Roni_olvas>!

Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
!

Az Ünnepi Könyvhét történetéről @Alvarando írt:

A Horthy-korszak állandó problémája volt a kicsi olvasóközönség. A könyvszakma rendszerében nem következtek be nagy változások, lényegében ugyanaz maradt, mint ami a dualizmus korában volt. A legtöbb vezető kiadó megmaradt, csak néhány új alakult meg. Súlyos gondot jelentett a pengő bevezetéséig az infláció, a könyvek árát alig lehetett követni. A pengő bevezetése után nem sokkal jött a gazdasági világválság, amely még rosszabb helyzetbe hozta a könyvkiadást,
A szakma nehéz helyzete szülte meg úgymond a Könyvhét ötletét. A könyvszakma képviselői 1927-ben, Miskolcon próbálták megtárgyalni a könyvkiadás és kereskedelem problémáit, amelynek okai között szerepelt az irodalom iránti érdeklődés csökkenése és a könyvvásárlók alacsony száma.
A tanácskozás fénypontja Supka Géza beszéde volt. Supka régész, művészettörténész, író és újságíró volt egy személyben, a Nemzeti Múzeum munkatársa is volt egy ideig. Beszédében felvetette a Könyvnap ötletét, amely gyógyír lehetne a szakma problémáira. Az általa kitalált rendezvénynek az lenne a célja, hogy az élő magyar irodalom számára nyerjen új vásárlókat. Ezzel közelebb kell vinni a könyvet az olvasóhoz. Ezt egyfajta utcai karneválként képzelte el, sátrakkal, művészekkel, írókkal, különféle előadásokkal.
Javaslatát elfogadták és a következő évben a Magyar Hét keretében került sor az első könyves eseményre, majd egy évvel később, 1929. május 12-19. között rendezték meg az első Könyvnapokat a Vörösmarty téren. A felállított sátrakban az írók dedikálták könyveiket, a vásárlók pedig kedvezményesen vehették meg a kiadványokat. A következő években fokozatosan kialakult a rendezvény rendje, a második Könyvnapokon az Egyesület kiadta az Írók a könyvről című kötetét, amellyel elindult a könyvnapi könyv gyakorlata. A rendezvényre külön jegyzéket állítottak össze, az ekkor megjelenő kötetetek kiemelten reklámozták.

Kép forrása: link


Bea_Könyvutca P>!

1929. május 12. vasárnap
Talán el kellene mennem Berlinbe, vagy vissza Pestre, mert itt egyre nehezebb az élet. Otthon nemsokára kezdődik az első Könyvhét. Nem adtam még fel azt a tervemet, hogy híres író legyen belőlem. Most is rengeteget firkálok, amikor pedig nem jön az ihlet, olyankor olvasok.

190. oldal

!

A második világháború alatt némi visszaesést mutatott a rendezvény, de 1945 után újra megnőtt a forgalom. 1949-ig csak magyar szerző műve jelent meg a Könyvhét alkalmából, innentől fogva külföldi szerzők könyveit is szerepelhettek könyvheti könyvként. Ekkora már gyakorlattá vált, hogy nagyobb mű kifejezetten könyvheti könyvként jelent meg. Az 1970-es években Budapest több pontján is megrendezték az eseményt a központi Vörösmarty tér mellett, például Óbudán, Angyalföldön és Kőbányán. Budapest mellett több vidéki városban is megrendezték a könyvek ünnepét. Az ötvenedik évfordulót Budapesten a Blaha Lujza téren tartották, az évforduló különlegessége volt a gyermekkönyv-kiállítás. Az évforduló alkalmából a korszak legjelentősebb könyvtörténészének, Fülöp Gézának a szerkesztésében külön kötet jelent meg az Ünnepi Könyvhét első ötven évéről Könyvnap, Könyvhét, Ünnepi Könyvhét címen.
A rendszerváltozás után a Könyvhéthez még hozzákapcsolódott 2001-ben az Országos Gyermekkönyvnapok. A fő helyszín legtöbbször továbbra is a Vörösmarty tér, de 2004-ben a Szent István téren rendezték, egy évvel később pedig a két tér egyszerre adott otthont a könyvek ünnepének. Jómagam úgymond ezen a Könyvhéten debütáltam, a sajnos már nem létező Gutenberg Könyvesiskola tanulójaként gyakornok voltam a Balassi Kiadónál. Politikusok nézelődtek és vásároltak nálam és volt szerencsém látni Szabó Magdát dedikálni egy hatalmas sor előtt. A Könyvhét szellemisége ekkor annyira megfertőzött, hogy azóta se hagytam ki egyet sem, olykor csak a monszuneső akadályozta meg majdnem, hogy egy dedikáláson részt vegyek, de szerencsére a majd egy órás eső elállta után ugyanúgy megtartották a dedikálást. Illetve most a vírus állt az útjába, de remélhetőleg ez lesz az egyetlen Könyvhét, amelyet nem élőben élvezhetünk.

Felhasznált irodalom:

Pogány György: A magyar könyvkereskedelem rövid története. Hatágú Síp Alapítvány, Bp., 2004.
Wikipédia cikkek:
link
link

Kép forrása: link


szöszmösz I>!

Jön le a pásztor a hegyről
Ballag a hegyre a költő
félúton Ünnepi Könyvhét.

!

A 91. Ünnepi Könyvhét eseményei nemcsak a fővárosban zajlottak, hiszen több nagy-, és kisebb város készült rendezvényekkel az olvasóközönségnek. Ilyen volt Szeged is. Három molytársunk beszámolóját olvashatjátok most.

@olvasóbarát:

Sajnos ebben az évben tavasszal elmaradt a kellemes várakozás, amivel a Könyvhét eseményeit szoktam várni. Kevesebb könyvről hallottam és az őszi rendezvényeket meghatározta a távolságtartás, a maszkban megjelenés. Ennek ellenére Szegeden a rendezvényt szervező Somogyi-könyvtár színes programot állított össze, amiből viszont több (közel 20) rendezvény elmaradt a jelenlegi helyzet miatt.

Simon Márton a 91. Ünnepi Könyvhét elé:

„Hogy az elmúlt hónapok mi mindent tanítottak nekünk, egyelőre lehetetlen átlátni is, végképp felmérni. A kérdőjelek nagy korszaka van, ellentétes irányú sodrásokban gazdag, józan belátásban szegény helyzetekkel teli. Időket élünk, ahogy egy főhős mondja valahol a papíron. Hogy milyeneket, persze, hogy milyeneket, ha tudnám, nagyon szívesen megmondanám.
Két biztos pontunk van. Az egyik az olvasó, az elengedhetetlen, aki nélkül mindaz, ami egy könyv lapjain történhet, mindaz a forradalmi, csodás, izgalmas, bravúros, andalító, okos, vagy fontos, vagy gyönyörű – az egyszerűen csak nincs. A másik természetesen az irodalom maga, a fent említett jelzőkkel teljes, a pótolhatatlan, örökké bizonytalan, és örökké evidens.
És ha van két pont, ami képes egymásra támaszkodni, az már kettőspont, az azt jelenti, hogy ott valami jön, történni fog, hogy van tovább és nincs olyan nehéz vagy sötét korszaka a kérdőjeleknek, aminek ne érhetnénk a végére. Ami után ne jöhetne egy új fejezet.
Ennek a lehetőségnek a pillanata könyv és olvasó találkozása, egy új fejezet lehetőségéé.
Ezért kell most jobban a Könyvhét, mint bármikor.”

Szegeden a rendhagyó könyvhét 2020. szeptember 17-20. között a Dugonics téren,
2020. szeptember 10-30. az intézményekben került megrendezésre.

A 91. Ünnepi Könyvhét szegedi eseményeit szeptember 17-én, csütörtökön 16.30-kor Simon Márton költő, szerkesztő, műfordító nyitotta meg, majd a slammer 18 órától a Somogyi-könyvtár vendége volt, beszélgetőtársa Balog József újságíró: link
A jó hangulatú találkozón sok fiatal volt jelen.

Szegeden a Könyvhét mindig összművészeti szinten történik, a különböző művészeti ágak is jelen vannak a programban.

21-én A képekből összerakott ember címmel beszélgetett a kötet szerzője, Pusztai Virág, a SZTE JGYPK adjunktusa, médiafilozófus Dömötör Mihály fotóművésszel. Nagyon érdekes téma volt és sok részletet megtudhattunk a művészet különböző korszakairól, alkotásmódokról, a fotó és a média életünkben betöltött szerepéről.

A képek egyre kevésbé az utókornak és a jövőnek készülnek, hanem egyre inkább a jelennek. – idézte @zsoltsnagy a kötetből (https://moly.hu/idezetek/1281874).

Szeptember 23-án a Somogyi-könyvtárban a Zenei Album rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg a fellépő művészek a 90 éve született Kovács Dénes hegedűművészről, Ahogy az ember beszél… címmel. Szecsődi Ferenc Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész idézte meg Kovács Dénes életének eseményeit, szakmai sikereit, mestereit, zenetanári munkásságát.
A zeneszámokat Szecsődi Ferenc és a zenei tanulmányaikat végző hegedűsök mutatták be, Sigmondné Erős Andrea és Klebniczki György kísérte őket zongorán.

Kép forrása: @Vörös_Édua – Szeged, Dugonics tér, 2020


olvasóbarát P>!
Könyvhét

Simon Márton nyitotta meg a szegedi könyvhetet:

Simon Márton nyitotta meg a szegedi könyvhetet:
„Mehet-e a könyvek által előrébb egy recsegő, ropogó világ? A válasz egyszerű: mit tud hozzátenni az ablak egy levegőtlen szobához? Miből emlékezhetünk magunkra, ha olyan sokáig próbáltunk nem gondolni semmire, hogy elfelejtettük, kik vagyunk… Bármit mondani, felelősség. Itt állunk belefagyva az időnek ebbe a furcsa zárványába, belefagyva a 2020-as évbe. Vannak könyvek és élünk. És már ez is mekkora öröm. Ennek az örömnek a jegyében nyitom meg az idei szegedi könyvhetet.”
További információk a könyvheti rendezvényekről: http://konyvhetszeged.sk-szeged.hu/

Kapcsolódó könyvek: Simon Márton: Dalok a magasföldszintről · Simon Márton: Polaroidok · Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton: Dalok a magasföldszintről
Simon Márton: Polaroidok
Simon Márton: Rókák esküvője

Kapcsolódó alkotók: Simon Márton

!

@Uzsonna:

Könyvhét – Dugonics téri mozaik

Sajnos, nem tudtam részt venni a könyvheti rendezvényeken mindenféle elkötelezettségek miatt, és amikor kimentem, akkor is könyvárusi minőségben füleltem, néztem bele a programokba.
A megnyitón sem lehettem jelen, de péntektől vasárnapig a délutánokat kint töltöttem a téren. Sajnos nem sokan tudták, hogy lesznek rendezvények, az önkormányzat csak azon a héten, hétfőn bólintott rá, hogy engedélyezi. Így sokaknak (kellemes) meglepetés volt a Dugonics téri kirakodás és programok.
A tervezett programokból sem sikerült mindent megtartani, többen a járványhelyzetre tekintettel nem tudták elvállalni a részvételt elővigyázatosságból, vagy akár fertőzöttség miatt.
Mégis, aki kijött a térre ezeken a szép napfényes, kellemes őszi napokon, jól érezte magát. Jó beszélgetéseket hallgathatott könyvekről, írókról, színházról, szerb és görög néptáncokban gyönyörködhetett, a zenei programok pedig fülüknél fogva húzta be az embereket a térre: a hagyományos Molnár Dixieland Band, a Deák Big Band dzsesszes ritmusa, Mucsi Gergely ütőshangszerei, verses-zenés előadások. Az egyik gyermekkoncerten megtáncoltatták a gyerekeket, és egy menyasszony vőlegény is csatlakozott a táncoslábúakhoz.
A programok között lehetett a könyvárusoknál böngészni az új és antikvár kiadványok között is. Eladóként jó tapasztalataim voltak, szép forgalom volt. A faházikók között volt egy bemutatkozó hely, ahol kulturális egyesületekkel, intézményekkel lehetett ismerkedni: Szeged folyóirat, Nemzetiségek háza, Szegedi Íróklub, Szegedi Korea Klub és még sokan mások.
Aki szeretne többet is megtudni a szegedi könyvheti programokról, ide csattintson: link
Dugonics téri programok: link
Galéria a programokról: link

@Vörös_Édua:

Elég magamnak való ember vagyok, nem hatott meg se a karantén, se a maszkhordás, se a bolti nyitva tartások módosítása, se a hacacárék, bulik elmaradása. Áprilisban viszont kinyílt a zsebemben a bicska, mikor bejelentették, hogy elmarad a Könyvfesztivál…
Év elején el is terveztem, hogy ott leszek az összes napon Pesten (bocsánat: Budán), szállást is foglaltam, valamint írtam listát, kikkel szeretnék majd dedikáltatni. A listából azóta ketten elhunytak. Meg még páran, akik valószínűleg nem lettek volna jelen a Fesztiválon, de találkoztam volna velük személyesen… Némi vigasz volt – félreértés ne essék, nem az elhunytakért, hanem az elmaradt rendezvényért cserébe. Előbbire nincs vigasz. –, hogy talán őszre megrendezésre kerül mindkét rendezvény, a Fesztivál, és a Könyvhét egyszerre, de hát a Nagy Manitou máshogy rendelkezett erről.
Szegeden a szokásos helyen, a Dugonics téren lettek felállítva a kis bódék… A töredéke annak, amennyi kinn szokott lenni. Egyik délelőtt el is ballagtam arrafelé, és ahogy égtek a lelkemben kis rőzse-dalok, elég szomorú látványt nyújtottak. Vártam a nyitást, ám pont tízkor a drága mama rám telefonált, hogy csomagot vár, rohanjak haza. Még jó, hogy nem engedtem a csábításnak, és nem vettem egy hatalmas gombóc fagyit a Passzázson kitartóan árusító olaszoktól, gyorsan be kellett volna lapátolni.
Délután aztán visszatértem, mint a jedi, végignéztem a kínálatot, belelapoztam pár kötetbe, amiket tervezek majd beszerezni… amikor nem lesz ennyire limitált a költőpénzem. Végül megállapítottam, hogy nekem innen most csak egyetlen verseskötet kell, Móra igazgató úré, a Múzeum standjáról.
Visszamentem hát a sor elejére, és elemeltem a könyvet… aztán a benn ülő csajszi közölte, hogy az nem eladó, csak mintadarab: a Múzeumban lehet megvásárolni.
Szomorú, nagyon szomorú ez, hiszen minden évben úgy jöttem ki, hogy „nem veszek semmit, csak nézelődök" – aztán egy nagy tömött szatyorral megyek haza. Hát, most tényleg csak nézelődtem, de szörnyű érzés üres kézzel távozni egy könyves rendezvényről. Nem mondom, van rá precedens, de ez régebben is elkedvetlenített.
Bánatomban rendeltem is gyorsan két könyvet neten, amik most kivételesen nagyon jó áron voltak, olyannyira, hogy még a fizetésem hó végi földi maradványaiból is kitelt az áruk. Ettől valamelyest helyreállt a lelki békém, és még az is javított rajta, hogy a buszon megláttam egy bácsit, aki tényleg könyvekkel tömött szatyorral ment hazafelé. :)
A Somogyi Könyvtár se adta fel, jobbnál jobb programokat szerveztek a hétre – igaz, egyik se esik az érdeklődési körömbe, de remélem, akiknek igen, azokkal megtelnek az előadótermek. Persze szigorú távolságtartással és maszk használatával.
Összességében olyan cseplesz lett ez az egész év, remélhetőleg jövőre már kevésbé cudar szelek fognak fújni. Írom is a jövő évi listát, kikkel szeretnék dedikáltatni. Személyesen. A Könyvfesztiválon. Ami meg lesz tartva.


olvasóbarát P>!
Könyvhét

Szeptember 14-én volt a kötet bemutatója a Somogyi-könyvtárban.
Baka István és Martin Heidegger találkozása a Molnár és a Tápai utca sarkán
antológia

Baka István a magyar líra kiemelkedő képviselője. Fájdalmasan korai halála ellenére is életműve teljes, költői világa lenyűgözi az olvasót. Méltó helye van József Attila, Vörösmarty Mihály égi társaságában. E kis kötet kedvcsináló a Baka-versekhez, egyfajta Bevezetés a Baka-univerzumba. Halálának huszonötödik évfordulójára barátai és tisztelői osztják meg egy-egy Baka-vershez kapcsolódó élményeiket. A rövid írások nem titkolt célja, hogy az olvasó kedvet kapjon a Baka-versek olvasásához, megismerje ezt a lenyűgöző világot.

„Nos, Mesterem fordult – külön a férfihoz –, búcsúzzék el a várostól. Itt az idő!" – mondja Bulgakov Wolandja, mielőtt elindulnak a moszkvai Verébhegyről az örökkévalóság, a halhatatlanság felé. Mi sem mondhatunk mást. „Itt az idő! Jó utat, Pista!"

A kötet írásának szerzői: Bakos András, Bombitz Attila, Boros Irén, Borsodi L. László, Füzi László, Jacob D. Foster, Handi Péter, Huszár Lajos, Mikola Gyöngyi, Móser Zoltán, Nagy Péter, Orosz Andrea, Schwarcz Jakab, Várady Szabolcs, Varga Zsuzsanna

!

Szeged után térjünk át Budapestre. Érthetően itt volt a legtöbb online és offline esemény, de még ezek száma is messze alulmúlta az eddig megszokottat. Mégis… A szervezők igyekeztek színes rendezvényekkel bevonzani az érdeklődőket – legyen szó akár személyes jelenlétről, akár online közvetítésről.

Szeptember 15-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett maratoni könyvbemutatót a Nap Kiadó (link). 15 és 20 óra között tizennégy könyv bemutatójának lehettek részesei az érdeklődők a helyszínen, de az internet segítségével távolról is követhették a programot:
link

Jómagam négy kötet esetében követtem a közvetítést, ezek Lukács Sándor, Cseke Péter egy-egy illetve Kiss Gy. Csaba két könyve voltak.
Lukács Sándort nagyon szeretem színészként, a verseit nem ismertem eddig, ezért vártam kíváncsian ezt a programot – valójában miatta ültem le a számítógép elé. Legújabb kötete a Földi szokásaid címet viseli. A program a színész-költő felolvasásával nyitott, és be kell valljam, hogy nekem, aki Adyn, József Attilán, Babits Mihályon vagy éppen Radnóti Miklóson nőtt fel, szokatlanok voltak a felolvasott költemények, mert nem ilyesmire számítottam. Ettől eltekintve azt gondolom, hogy Lukács jó költő, és egyetértek Gróh Gáspár szavaival, aki kifejtette azon véleményét, ha Lukács Sándor nem színész lenne leginkább, ma a költészet élvonalába tartozna. Gróh szerint, aki elolvassa ezt a verseskötetet, betekintést kaphat Lukács egész költészetébe.
A versekben jól érzékelhető az elmúlás témájának megjelenése, és különös fontosságot kap a természet is bennük. Később Lukács Sándor elmondta, számára a színészet és a versírás nem alá-fölérendeltségi, hanem mellérendeltségi viszonyban van egymással. Arról is beszélt, hogy a tavaszi karantén nagy lendületet adott a kötetének megalkotásához. A költő a bemutató végén a kötet címadó versét is felolvasta.

Cseke Péter könyvének, a Trianon hófogságban című kötetnek a bemutatásában Veres Emese Gyöngyvér közreműködött. A kötet szereplő tanulmányok (melyek korábban máshol már megjelentek) három nagyobb részre oszthatóak, és ahogyan megtudtuk Veres Emese Gyöngyvértől, két fő témájuk van: az erdélyi fiatalok és általuk a jövőépítés. Szó esett Jancsó Béláról, aki kikövezte a tanulmányokhoz vezető utat és László Dezső egyházi író, szerkesztőről is.

Kiss Gy. Csaba Lengyel naplójáról – amely először a kilencvenes években jelent meg – Molnár Imre beszélt – volna, de a járványhelyzet miatt nem tudott eljönni Budapestre, így beszédét Kakasy Dóra olvasta fel.
A Fiume volt számomra a legérdekesebb (szintén Kiss Gy. Csaba munkája), mert ez volt az első olyan könyvbemutató, ahol a kötetet méltató résztvevő nem papírízűen, papírból olvasta fel a mondandóját – nos, ennek az lett az eredménye, hogy olyan izgalmas előadást adott elő, úgy belemelegedett, hogy a végig a sarokban rettegve ülő moderátornak nem nagyon nevezhető nő belefojtotta a szót, elég csúnyán azzal, hogy most hagyja abba, mert nincsen több idő. Pedig tényleg ez volt a legérdekesebb. :-D

Kép forrása: link


LuPuS_007 P>!

A hold még hideg kést fent éjszakádban
hogy elvágja álmaid torkát.

35. oldal

!

Lichter Péter legújabb könyvének a bemutatója a Haris parkban került volna megrendezésre, végül egy online beszélgetést élvezhettek, akik kíváncsiak voltak a filmesztéta Steven Spielberg filmjei című kötetére. Bevallom nektek, hogy a szeptemberben online megnézett-meghallgatott események közül ezt élveztem a legjobban, és nem a téma miatt. Egészen egyszerűen ebben nem akadozott a beszélgetés, nem fulladt unalomba, a beszélgetőpartnerek tudták kezelni ezt a speciális helyzetet és nem feszengtek beszélgetés közben.

Lichter Péter filmrendező, filmesztéta, a Prizma folyóirat szerkesztője. Az ELTE filmelmélet és filmtörténet szakán végzett 2009-ben, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Filmtudományi Tanszékének vezetője. Ami Spielberg filmjeit illeti, egyik első – még videokazettán megnézett – élménye Az elveszett ereklyék fosztogatói volt, ami pedig a széles vásznat illeti, a Ryan közlegény megmentését említette.
A szerzőtől megtudhattuk, hogy nem Spielbergnek köszönheti, hogy erre a pályára lépett, hiszen több rendező is nagy mértékben hatott rá. Szakdolgozatait Luc Bessonból illetve David Lynchből írta, míg doktorijában fontos szerepet kapott Kubrick életművének egy része. A tizenéveskori Spielberg-rajongás később visszatért Lichter életébe. 2010-ben nézte újra az életmű filmjeit, miután elolvasta a rendező életéről írt könyvet.

A filmesztéta véleménye szerint az általa írt kötet nemcsak hiánypótló könyv, de fontos volt, hogy piaci szempontból is eladható legyen. Ugyanakkor még sok olyan, kortárs rendező van, akik megérdemelnék, hogy életraj jelenjen meg róluk.
A szerző a könyvben filmről filmre haladva mutatja be a Spielberg-életművet, elemzi az alkotásokat – akár konkrét jeleneteket is –, és átlagmonográfiáktól eltérőek saját élményeit is beleszőtte a könyvbe, amelyet nem tudományos monográfiának szánt, sokkal inkább egyfajta bevezető-ismeretterjesztő alkotásnak.
Steven Spielbergnek több arca is van: egyfelől a szórakoztató rendező arca, másrészt pedig egy – a nyolcvanas évektől hangsúlyossá váló – komolyabb arca, amelyre példaként hozható a Schindler listája vagy akár a Lincoln című film. Lichter szerint a 2000-es évektől figyelhető meg egy harmadik arca is, amely a két előzőnek egyfajta keveréke, amihez a München vagy a Ryan közlegény megmentése hozható fel példának.

Lichter Péter és Varga Dénes, a Filmhu – a magyar moziportál munkatársa hosszabban beszélgettek a Kapj el, ha tudsz című filmről, majd szóba kerültek a Spielberg filmjeiben megjelenő apafigurák is. Az életműben az apafigurák jelenléte szokta jelezni – a kötet írója szerint – a szerzői világot, a személyesebb hangvételt.

Mint a beszélgetés végén megtudtuk, Lichter Péter várja a hamarosan a mozikba kerülő West Side Story-t, de már messze nem annyira tűkön ülve, mint ahogyan akár 10-15 éve is várakozott egy filmpremier előtt.

Kép forrása: link


Emerencia P>!
Régi fotók, múltidéző pillanatok

Harrison Ford és Steven Spielberg szünetet tartanak az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag forgatása közben – 1989.

!

Tóth Eszter Zsófiával 2016 februárjában találkoztam először, amikor előadást tartott az LMBTQ Hónap egyik rendezvényén (https://moly.hu/karcok/657773). Kiváló előadás volt, azóta is sokszor eszembe jut.

Tóth Eszter Zsófia 1993-ban érettségizett, és ugyanebben az évben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem, illetve magyar nyelv és irodalom szakjaira. 1999-ben történelemből, egy évvel később pedig magyarból szerzett oklevelet. 1996 és 2002 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakát végezte el. 2004-ben summa cum laude PhD fokozatot szerzett az ELTE BTK Gazdaság és Társadalomtörténet doktori programban. Oktatási tevékenységét 2004-től az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténet PhD programjában folytatja.
Fő kutatási területe a második világháború utáni magyarországi társadalomtörténet, nőtörténet. Mikrotörténeti, megéléstörténeti kutatásainak, életút-interjúinak témája közé tartozik mások mellett az anyaság, a nők 1956-ban vállalt szerepe, valamint „a férfias foglalkozásokban dolgozó nők” életmódja az 1945 és 1989 közötti időszakban; 1968 Magyarországon; fogyasztástörténet; pannonhalmi diákélet; kábítószertörténet; 1980-as évek underground; skinheadek; ügynökügyek.
1995 és 1997 között – Horváth Sándorral és Majtényi Györggyel közösen – élmunkások és sztahanovisták történetét kutatta. 1999 és 2004 között az állami díjas női Felszabadulás szocialista brigád mikrotörténetével foglalkozott, majd 2004 őszén szakértőként részt vett a Brigád blues című dokumentumfilm elkészítésében. 2003-ban Grenoble-ban, 2009-ben Bécsben, 2014-ben Drezdában végzett kutatásokat.
(Forrás: link)

Legutóbbi könyve, melyet Poós Zoltánnal közösen írt, Csemege ajándékkosár címmel 2019-ben jelent meg.

Kérdéseinket @Alvarando tette fel a történésznek.

Mit jelent számodra az Ünnepi Könyvhét?

Könyvünnep, már egész kisgyermekkoromtól kijártunk, anyukám nagy könyvrajongó, minden évben megvettük a Körképet és más újdonságokat. Egyetemistaként is kijártam minden évben, még távolról csodálva a híres írókat, történészeket. Majd, mikor a könyveim jelentek meg, én is többször dedikáltam, fantasztikus volt találkozni az olvasókkal.

Mit jelentett eddig, és mit jelent most, 2020-ban?

Nagyon szomorú vagyok, hogy az idei Könyvhét elmaradt, nagyon hiányzott.

Miért tartod fontosnak, ha fontosnak tartod, hogy a szervezők nem mondtak le róla teljesen, és kis részben offline, legnagyobb részben online elérhető (volt) az olvasónak?

Bár jó kezdeményezésnek tartom, mert egy online beszélgetés kapcsán könnyebb értesülni a könyvújdonságokról, de számomra nem pótolja a személyes találkozások élményét. A 2013-as könyvhét személyes élmények szempontjából feledhetetlen volt, akkor még Esterházy Péterrel is sikerült pár szót váltanom.

Kép forrása: @csgabi, 2019. – https://moly.hu/karcok/1290982


czenegabi>!
Tóth Eszter Zsófia – Poós Zoltán: Csemege ajándékkosár

Tóth Eszter Zsófia – Poós Zoltán: Csemege ajándékkosár Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban

Robog a retróvonat. Egy mondatban így lehetne összefoglalni ezt a könyvet. Egy szuszra, gyakorlatilag egy nap alatt elolvastam az egészet. Olyannyira tetszik ez a koncepció (retrodivat könnyűzenei desszerttel tálalva), hogy úgy gondolom: ott a hely a könyvnek a korszak iránt érdeklődőknek.
Tanárként is tudom hasznosítani. Gond legfeljebb ott van, hogy egy hét is kevés lenne a kor fogyasztói kultúrájának bemutatására.
Voltak jó dolgok is abban a rendszerben – mint ahogy a legtöbben van – , de sokszor a politikai vezetés hozzánemértése és a tervutasításos rendszer alkalmatlansága miatt nem tudott kiteljesedni.
Esetleges tanulság? A magyar lakosság a fogyasztás szemszögéből nézve gyermekies maradt egészen addig, amíg a rendszerváltás cukros bácsija rá nem vetette magát, annak minden következményével…
Ui.: a négercsókot visszasírom.

!

Az idei Könyvhét kevés személyes jelenlétet „igénylő" programja közé tartozott On Sai dedikálása szeptember 20-án a budapesti Westendben. Ennek a találkozónak a kapcsán beszélgettem a szerzővel.

CsG: Mit jelent számodra az Ünnepi Könyvhét? Mit jelentett eddig, és mit jelent most, 2020-ban, hiszen ebben a speciális helyzetben sokkal nehezebb eljutni az olvasókhoz.

On Sai: Szerkesztőként ilyenkor sok vidéki íróval van megbeszélésem, óránkénti időpontokat egyeztetünk. A szegedi kollégákat is ilyenkor látom, meg hát más kiadó szerzőivel is összefutunk. Íróként színpadi beszélgetés és dedikálás szokott lenni, meg találkozom a Galaktikus Fanklubbal (ők kezelik a Fb oldalamat).
Idén ez főleg online volt. Nem szeretek videózni, így nehezen álltam rá, de kérték, hogy készítsek egy videót a sorozataimról, és egy élő bejelentkezést. Itt fel is olvastam az új könyvemből – életemben először. Végül nagyon jó élmény volt mindkettő. A küldött két nagy doboz könyvet, hogy dedikáljam annak, aki nem tud Pestre jönni. A pestieknek a Westendbe maszkos dedikálást tartottam, két órán át jöttek emberek. Volt, aki bőrönddel jött, és előre dedikáltatott karácsonyra, és szülinapokra.

CsG: Ez a maszkos dedikálás egészen különleges hangulatú volt 20-án. Egyszerre éreztem valamiféle bensőségességet (bajtársiasságot?), de kicsit el is távolított az „arcok hiánya". Ugyanakkor hihetetlen jó volt látni, hogy mennyire megtaláltad minden egyes olvasóddal a hangot: mindenkihez volt néhány kedves mondatod; volt, akivel hosszabban is elbeszélgettél.

On Sai: Örülök, hogy jó élmény volt :) Most nem voltak sokan, ezért lehetett picit hosszabban beszélgetni, de szerintem kellett is sokaknak, mert ez a vírus nagyon kihatott emberileg mindenkire.

CsG: Azt hiszem én is, hogy fontos volt, hogy bevállaltál egy ilyen, meghittebb dedikálást. Láttam, milyen örömmel távoztak a látogatók a könyvesboltból. :)
Szerinted tavasz óta többet olvasnak az emberek? Többen a könyvek felé fordultak az elmúlt nagyjából hét hónapban? Nyilván ezt objektíven most nem tudjuk lemérni, bár biztosan erre is vannak statisztikák (statisztikák – majdnem – mindenről vannak :)), inkább a személyes véleményedre, tapasztalatodra vagyok kíváncsi.

On Sai: A karantén alatt sokan nem olvastak, egyszerűen a krízis összpontosítást igényelt. Inkább filmeztek. Míg gyerekkönyveket jobban vették, mert le kellett kötni otthon a kisebbeket. Én is filmeztem, és életemben először leültem Harry Potter fanficeket olvasni. Vicces köröm is volt ebből, mert egy tehetséges író elérhetőségét kinyomoztam, és ráírtam, hogy hajrá, ha van, szeretettel várjuk a kéziratait :D Nekem pihentető volt, hogy nem voltak könyves rendezvények, és idén előadást sem tartottam Nyáron sem olvastak az emberek, hanem kirándultak, barátokkal találkoztak. Viszont már kezdik venni a könyveket, és készülnek az őszre, télre. Ha lesz új karantén, az szerintem már másabb lesz, mint az előző.

CsG: Te hogyan készülsz egy következő hullámra?

On Sai: Próbálom a stresszt csökkenteni, egészségesebben étkezni, és kicsit sportolni. A munka kapcsán a heti egy szerkesztőségi megbeszélés már nem egy pesti kávézóban van, hanem a szerkesztők lejönnek hozzám Sülysápra. A nyilvános előadásaim sajnos továbbra is elmaradnak, de helyette új dologba kezdtem. A link oldalra töltök fel íróknak szóló anyagokat (A siker tintája 2. fejlesztése), az olvasóim számára meg novellákat és nyomon követhetik a regények születését. Illetve viselkedéselemzőként önismereti és kreativitást fejlesztő anyagokat is tervezek.

CsG: Négy hónapja karcoltad (https://moly.hu/karcok/1452262), hogy a Vágymágusok sorozat második részének munkálatai elkezdődtek a kiadóban, és a megjelenés őszre várható. Lehet tudni többet a megjelenésről? Hol tartotok a munkával?

On Sai: Kész a borító, László Maya tetoválóművész nagyon találó szimbólumokat rajzolt most is, ahogy az Álruhában kötetnél. A két herceg október végén jön ki, de persze a vírus bármit keresztülhúzhat. A trilógia egy young adult fantasy, egy fiúnak öltözött máguslány kalandja egy herceggel, és egy háborúval. Kedvenc témám, a világ tudományos megismerése is benne van, megpróbáltam bemutatni, mennyire lenyűgöző az, ahogy az emberiség megtanulta hogyan lehet megérteni és vizsgálni a valóságot.

CsG: Ha egy könyv útjára gondolunk az ötlet megszületésétől a fizikai példány kézhez vételéig, szerinted (a te számodra) melyik a legizgalmasabb része a folyamatnak?

On Sai: Régebben a történetek kitalálása vonzott, most már sokkal jobban szórakoztat a megírásuk. Ugyanazt a történetet más módon is el lehet mesélni. Megváltozik stílus, a hangulat attól függően, melyik szereplő van központban, vagy a történetben hol a fókusz. A regény fizikai megjelenése belőlem nem vált ki érzést, sem az, ha íróként kezelnek. Nekem a legerősebb élmény az, amikor az olvasók bevonódnak, szinte benne élnek a világban, a szereplőkről közeli barátokként mesélnek, és többször is elolvassák a könyvet.

CsG: Meg lehet tudni, mostanában dolgozol-e új történeten?

On Sai: A vírushelyzet eléggé bekavart. A Segítség, támadnak a betűk egy olvasást megszerettető gyerekkönyv, kifejezetten rosszul olvasó alsósoknak. Nagyon várják a tanárok a második részt, de egyszerűen nem tudok rá összpontosítani. Gyerekkönyvet írni rendkívül nehéz, hiszen életkorban ők esnek a legmesszebb. Viszont a Vágymágusok ifjúsági trilógia befejező részével jól haladok. Utána a felnőtt olvasóknak megírom a Calderon harmadik kötetét. Ez egy humoros űropera sorozat egy állandóan „kavaró” kapitánnyal. Az első két kötetet után kellett nyomni, annyian szerették. Ez a jövő évi tervem. Első köteteket írni a legnehezebb, viszont ha jó a világ és a karakterek, az utána jövő részeket már sokkal könnyebb megírni.

CsG: Ha már említetted egy sorozat első kötetének megírását, hadd kanyarodjak innen egy karcodhoz (https://moly.hu/karcok/1492830). Honnan jött az ötlet ezeknek a rövid podcasteknek a megalkotásához?

On Sai: Kérték, hogy készítsek 5-10 perces anyagokat kezdő íróknak, illetve kiadói kulisszatitkokat olvasóknak. Úgy jöttem képbe, hogy a magyar projektért felelős szerkesztő vagyok. Hála Katona Ildikó kiadóvezetőnek, miénk a Könyvmolyképzőnél az ország legnagyobb írói tehetséggondozó projektje. Van kreatív írás tanfolyam, kéziratszerviz, vannak novellapályázatok, és persze regényeket is várunk az Aranymosásra. Ez egy összefüggő rendszer, jövőre lesz tíz éve, hogy elindult.

CsG: Fut esetleg most is olyan pályázat, amire küldhetnek be pályaműveket?

On Sai: Az idei évben már lezajlottak a pályázatok. Érdemes figyelni a magyar írókkal fogalakozó link oldalt. Ősszel lesz meghirdetve az Aranymosás regénypályázat, erre mindig december 1-től lehet beküldeni műveket. A vírus miatt még nem tudom, hogy mikor írjuk ki az Olvasó szuperhős pályázatot, ami meseíróknak szól, illetve melyik hónapban jön az új novellapályázat. Idén három antológiát készítettünk, ami kiadásra vár: Szerelem corona idején, Az év legjobb young adult novellái, és az Év legjobb new adult novellái. Karácsonyra elvileg ki kéne jönniük, de ez a nyomdai kapacitástól és a könyvesbolti terjesztés aktuális helyzetétől függ majd.

CsG: Egy másik internetes projekted, ha lehet így nevezni, egy íróknak szóló, pszichológia témájú blog (https://moly.hu/karcok/1477954). Mesélnél erről is bővebben?

On Sai: Kezd hiányozni a pszichológia. Szerkesztőként dolgozom, de nem irodalmár, hanem viselkedéselemző vagyok. A kiadó a tehetséggondozás megvalósítására kért fel, és ez kész van, működik a rendszer, és kisebb újítások elegek. Viszont rengeteg érdekes téma akad, ami határterület, és sehova nem tartozik. A blogot a saját szórakoztatásomra kezdtem el. Meg persze gyűjtője lesz a régi előadásoknak, az újak meghirdetésének. Majd kialakul. Most épp művészetterapeuta képzésre járok, úgyhogy idővel ilyen témák is kikerülnek, ahogy beleásom magam a szakirodalomba.

CsG: A beszélgetés végén még egy kérdés: Ha valaki most szeretne megismerkedni a könyveiddel, mit ajánlasz első olvasmánynak?
Néhány éve egyszer elkezdtem a Calderont, de félbehagytam. Valószínűleg csak nem voltam akkor ráhangolódva, de szívesen kezdeném újra ezt az ismerkedést, de nem tudom, mit kellene először kezembe vennem.

On Sai: A könyveim eléggé különböznek, így ezt gyakran kérdezik. Az írói blogra fel is tettem egy áttekintőt: link
Most rákattintottam a profilodra, és a Galaktikában megjelent novelláimat ajánlanám. Ezekből pár az Esővágy novelláskötetben is megjelent, pl. Az emlékkufár. Esetleg még a Szivárgó sötétség sorozat érdekelhet. Köszönöm az izgalmas kérdéseket.

CsG: Köszönöm a beszélgetést. :-)

Kép forrása: @csgabi – 2020. szeptember 20. On Sai-dedikálás a WestEndben


Nienna001 P>!
Borsodi Molyklub

2020.09.19-én szombaton, a Tompa Mihály Könyvtárban gyűlt össze a Borsodi Molyklub. Nem tudott mindenki eljönni, aki tervezte @Traclon-t takonykór kapta el, főszervezőnknek @icu79-nek más dolga akadt, és sajnos @Lyanna és @szakriszt se tudott ez alkalommal csatlakozni. Én kilenc hónapig az erdélyi önkéntesség miatt voltam távol, de az online molytalikon annál lelkesebben vettem részt. Remélhetőleg legközelebb teljesebb létszámmal gyűlhetünk össze.

Üdvözléskor feltűnt, hogy lassan két új molybaba is fog érkezni, @PTJulia és @Szávitrí is anyai örömök elé néz. Az apró jelekből egyértelmű lehetett volna korábban is, hisz egyikük sem titkolta, de hát aki szűri az olvasásokat, az sok mindenről lemaradhat. @porcellan a kislányával érkezett és később @PtJulia lánya is csatlakozott hozzánk.

Ha már könyvtárban gyűltünk össze elsőként a polcokat rohamoztuk meg, visszavétel és kölcsönzés is volt. Lelkesedtem én is, mert gyerekkönyv hiányom volt off aztán kicsit meglendült a kezem és 14 könyvvel jöttem el.

@icu79 @gab001-nek adta át a moderálását az alkalomnak, így gab001 gondosan figyelt, hogy minden felírt téma sorra kerüljön. A kötetlen beszélgetés után a Nobel-díjasokra tértünk rá. @Pixl érdekességeket hozott a Nobel-díj történetéből. Az olvasásoknál kiderült, hogy nem sokan olvastak az alkalomra Nobel-díjast, az olvasmánylistánkba keresgéltünk, hogy vajon kitől olvashattunk. Nem így @gab001! Ő Gabriel García Márqueztől a Tizenkét vándor novelláskötetet olvasta. Elgondolkodtatott minket az egyik történettel, ami úgy kezdődik, hogy egy nő autója lerobban, egy elmegyógyintézetbe tartó buszra kéredzkedik fel, hogy vigyék el egy telefonhoz, az elmeosztályon pedig ott fogják a hölgyet, mint rögeszmés, aki a férjének akar telefonálni. Az abszurd helyzetet még jobban lehet fokozni, de ezt már nem árulta @gab001 el nekünk. A kedvenc Nobel-díjasokra terelődött a szó. @Pixl John Steinbeck, Hesse és Kertész rajongója, @PTJulia Ishigurótól olvasott már, @gab001 Steinbecket, Márquezt, Alice Munrot kedveli. Ez utóbbitól az Asszonyok, lányok életét ajánlotta.

A könyvtárak és molyok viszonylatában szó esett arról, hogy bele lehet zavarodni, hogy melyik könyvtárba melyik könyv való, illetve az is megtörtént már, hogy valaki saját könyvet próbált kölcsönzöttként visszavinni.

@gab001 szuperlativuszokban beszélt On Sairól off, így @PTJulia kikölcsönözte a Szivárgó Sötétség sorozat első részét a Scart. Garanciát is kapott, @gab001 kijelentette, hogyha nem tetszik neki a könyv, többet nem ajánl neki semmit.

Az alkalom végén Tick Tack Bummot és Tabut játszottunk. Az egyébként csendes @Sziduri is izgalmaknak volt kitéve, többször a kezében robbant a bomba.

Fél hétkor oszlott fel a csapat, köszöntünk el egymástól. Élveztem ezúttal is a talit, mint mindig, Szeretem ezt a társaságot, nem véletlenül járok a körükbe vissza már 6 éve.

Következőnek Dél-Amerikai íróktól olvasunk :)

Kapcsolódó könyvek: Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella · Alice Munro: Asszonyok, lányok élete · On Sai: Scar

Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
On Sai: Scar

Kapcsolódó alkotók: John Steinbeck · Gabriel García Márquez · Alice Munro · Kazuo Ishiguro · Imre Kertész

19 hozzászólás
!

Én egyszerűen őrülten szerelmes vagyok a magyar futballba.
(Mezey György, 2020. szeptember 17.)

Pesti Mozi mozitörténeti kiállítás és klub a Hernád-házban, vagyis a Baross Gábor Általános Iskolában (1078 Budapest, Hernád u. 42-46.) tekinthető meg, ahol a szervezők a Budapesti Mozitörténeti Alapítvány gyűjteményét és az erzsébetvárosi mozik történetét kívánják bemutatni az érdeklődőknek a negyedik emeleten. Ide érkeztem 2020. szeptember 17-én, szerdán, Benedek Szabolcs legújabb könyvének bemutatójára.

Benedek Szabolcs nevét is sokan ismerhetitek; írt már regényt, novelláskötetet, ugyanakkor több kötetben foglalkozott a Beatles-szel is. 2013-ban jelent meg futball témájú könyve, a Focialista forradalom, és most újabb kötetben foglalkozik a magyar focitörténettel, az 1986-os válogatottal.

A beszélgetés résztvevői Mezey György, a csapat egykori szövetségi kapitánya, Murányi András újságíró, kommunikációs szakember, valamint a könyv szerzője, Benedek Szabolcs voltak. Nem vagyok nagy futballrajongó (az utolsó focista, akit bírtam, egy kapus volt a Bayern Münchenben, Oliver Kahn), a magyar foci meg pláne nem érdekel, de ebben mégiscsak az 1986-os vb-ről (illetve a világbajnokság előzményeiről, a kor társadalmi-gazdasági körülményeiről) volt szó, arra gondoltam, hogy izgalmas estének nézek elébe, ami egy kis filmes összeállítással kezdődött, ráhangolódás a beszélgetésre, korabeli, fontos gólokat láthatott az a maroknyi ember, aki összegyűlt a teremben.
Mezey György arról beszélt, milyen hatalmas a különbség a nyolcvanas évek és a mai kor játéka között, majd miután – kis aktualitás – beszélt a Fradi előző napi mérkőzéséről, a régi Málta – Magyarország meccset hozta szóba, ahol 2-2 lett az eredmény. A nyolcvanas-kilencvenes évek gazdasági-társadalmi változásai nagyban meghatározták a kort, amiben akár Mezey Györgynek, akár Bicskei Bertalannak dolgoznia kellett a magyar válogatott szövetségi kapitányaként. A volt szövetségi kapitány szerint most, 2020-ban a futballt ismét reális alapokra kellene helyezni, és arról is mesélt, hogy hangulatában a diósgyőri stadion áll hozzá közel. A beszélgetés szereplői szerint Benedek Szabolcs legújabb kötetének elolvasása után megérthető, miért botladozik a magyar foci.

Mezey 1983 szeptemberében vette át a válogatottat, és volt ideje és lehetősége arra, hogy kirostálja a rosszabb játékosokat. 1984 nyarán kirobbant bundabotrány megrengette a sportág, de a foci szerelmeseinek bizalmát is. a bizalom megingott, viszont az a menetelés is akkor indult el, ami egészen a mexikói világbajnokságig töretlen volt. A bemutató résztvevői ekkor a vereséget és a körülményeit boncolgatták.

Az este végén Mezey a jelen magyar játékosok hozzáállásának kritikáját fogalmazta meg, amivel abszolút egyet tudtam érteni.

Szerettem ebben az estében a kötetlenséget és a volt szövetségi kapitány történeteit, az viszont nem tetszett, hogy sokszor azt éreztem, Mezey kibújik a válaszadás alól, hárít, eltereli a szót. Amiből keveset kaptam, az maga a könyv: úgy gondoltam, egy könyvbemutatón több szó esik majd róla. Persze, a témát járták körbe hárman, de nekem hiányzott, hogy a szerzőt kérdezzék, beszélgessenek a témaötletről, a kötet összeállításának módszertanáról, milyen esetleges nehézségekkel szembesült írás során Benedek Szabolcs, stb. Szóval nagyobb szerepet kaphatott volna a kötet témáján kívül a kötet szerzője is. Szerintem.

Mivel pedig a szomszédos teremben volt megtekinthető a Pesti Mozi kiállítása, betértem oda a könyvbemutató után, kalauzom pedig Izsákné M. Viola volt, aki nagy hozzáértéssel mutatta be a kiállítást és tárgyait. Itt is nagyon köszönöm neki a lelkes és kedves kalauzolást. Láthatóak itt különböző régi mozikból származó ülések, egy igazi vetítőgép és egy film visszatekercselő szerkezet is – Viola elmesélte, hogy régen nem volt minden moziban kópia a filmből, és ahogy levetítették az egyik moziban, gyorsan visszatekercselték és vitték a másik moziba, vetítésre. Sajnos nem volt idő hosszabban időzni a kiállításon aznap este, de ajánlom nektek: ha van kedvetek, látogassatok el és nézzétek meg ti is.

Kép forrása: @csgabi – Pesti Mozi kiállítás


Bazil P>!
Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról

Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról A ’86-os válogatott története

86 nyara van, a meccs, bocsánat a Meccs napja. Tizenhét évem minden bizakodásával, reményedésével, tapasztalataival és tapasztalatlanságával – várom a meccset. E poétikusan ifjú korban az ember elhisz sok mindent. És vár is sok mindent. Legfőképpen egy vb-döntőt, vagy legalábbis egy jó, – nagyon jó szereplést…
Szóval ülünk a szobában Nagymamámmal, csak ketten nézzük, Anyut nem hozza lázba a foci (Győztünk! – így én, akkor sem lesz olcsóbb a kenyér, kisfiam, így ő…, és végül is igaza van), Apu meg inkább a kertben tesz-vesz, majd belenéz később…
És elkezdődik. És a negyedik percben 2-0, tudjuk, nem ide… Apu beszól az udvarról a nyitott ablakon, elkezdődött már? 2-0-ra vezetnek a szovjetek, sóhajtom, akkor őt már nem is érdekli, reagált…, és milyen igaza volt.
Valahogy végigszenvedtem…
Így visszaemlékezve, mintha egy film peregne a szemeim előtt; emlékszem a gólokra, Vitray mondataira, a hangulatra, a gyászra… mindenre.
Mint ahogy a csodálatos menetelésre is, amíg e melodráma csúcspontjáig eljutottunk.
Szóval mikor megtudtam, hogy rövidesen kijön ez a ballada, egyből előjegyeztettem, mivel felettébb kíváncsi lettem rá.
Ez a könyv egy dokumentumregény, nagyrészt objektív beszámoló, néhány személyes emlékkel megspékelve.
Nem csak a foci, hanem az egész kor, a késői Kádár-éra bemutatásával. Ami néha nekem kissé túlmagyarázottnak tűnt, de aztán rájöttem, hogy biztos olvassa olyan is, akinek ezek a dolgok csak fejezetek a történelemkönyvben. (Jó neki.)
Egy időutazás, vissza harmincegynéhány évvel.., a fiatalságba, az emlékekbe, felidézve az akkori viszonyokat, lehetőségeket…, emiatt sem tudom szenvtelenül szemlélni…
Fentiekből következik, hogy akkoriban én még komolyan vettem ezt az egészet*…, és ma, a járvány – sajnos még csak nem is a kellős közepén, oly lényegtelennek tűnhet egy harminc évvel ezelőtti válogatott csapat sorsa.
Annak tűnhet, főleg annak, akit nem érdekel ez a játék, de akit valaha megcsapott ennek az egész hajcihőnek a hangulata, annak távolról sem lényegtelen. Nekem valamikor sokat jelentett…
A csalódás eposzi méreteire jellemző, hogy Mezey második ciklusára – még ha oly rövid is volt, csak foltokban emlékszem. A kudarc után elfordultam ettől a sporttól, válogatott szinten majdnem mindörökre, klubszinten még egy ideig kitartottam, mára azonban csak egy-két kivételezett (és szigorúan külföldi) klub maradt. Volt néhány visszaesésem, de a régi érzések sosem jöttek vissza teljes mértékben, azóta sem. Ezért is tudtam (majdnem) nyugodt szívvel szemlélni a legutóbbi „Nagy Fellángolást”, (még ha nem is volt az akkora), szürke mackónaci ide-oda, azért csak kimentünk a Nagykörútra megnézni, mi folyik ott. Még ha vallom is, hogy mesterségesen kreált őrület zajlott le ott mindahányszor…, addig sem törődik az istenadta nép mással. De hát ez már régi trükk…
Na, jól elkanyarodtam; a könyvről annyit még, hogy tisztességes, összeszedett munka. Benedek Szabolcs több könyvét volt szerencsém már olvasni, pár regényét, illetve a Beatles-ről szóló munkáit. Látható, hogy a szerző nem tudja és talán nem is akarja a jól bejárt ösvényeket feledni, néha olyat is belecsempészett, ami nem feltétlenül oda való, egy-két Beatles, vagy éppen Yoko Ono kötődés a szövegben maradt, vagy, hogy a dobozos sör luxuscikk volt még, satöbbi, de hát istenem, nem nagy baj ez…
Amit viszont hiányoltam, az a főszereplőkkel történt interjúk teljes hiánya. A kötet végén megemlítésre kerül néhány játékos, akikkel személyesen is találkozott, pletykaszinten megtudunk egy-két bennfentes információt, de ennél több kellett volna.
Így kissé a levegőben lóg az egész, a sportújságokat, meg az internetes cikkeket mindenki el tudja olvasni, akit érdekel… Persze ezt az egészet össze kellett szedni, a szerző szívügye a történet, ez jól látható, a személyes érintettsége azonban kimerült néhány momentumban, persze az se véletlen, hogy megírta ezt az egészet.
Így sikerült…, és végül is jól sikerült.
Csodát és megfejtést a titkokra senki se várjon, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs is megoldás.
Ha csak az nem, hogy magyarok vagyunk

* https://moly.hu/karcok/1408112

!

Szeptemberben jelent meg a Gondolat Kiadónál Halmosi Sándor legújabb verseskötete, a Napszálkák. Ennek apropóján kértem a szerzőt, meséljen magáról.

Halmosi Sándor: Rendhagyó életrajz

Az önéletrajz mindig nehéz ügy. Kevés benne a csend és az alázat, sok viszont az ego, a narratív én, a saját mítosz. Csak az van benne. És ezen még az egyes szám harmadik személy sem segít. Nem hiszem, hogy a tények, adatok, az anekdoták lényegesen közelebb vinnének a megértéshez. Ha valami, akkor talán az elfogyások, újjászületések [nevekkel], beavatások láncolata, ami az olvasóé is lehet. A gyújtópontok. Meg fogom számolni. Akár a hétszer született költő is kijöhetne. A lemeztelenedésen túl.

Felülnézet 1. 1971-ben születik Szatmárnémetiben, az akkor legkeményebb európai diktatúrában, kisebbségi létben. Boldog gyerekkora van, vegyes, reál-humán érdeklődésű, forrófejű, nyüzsgő, transzszilván lelkület, inkorporált kultúra, européer húrok [Balázs Tibor. Isten nyugosztalja]. 1989-ben, érettségi után, kalandos úton Németországba kerül, ahol 16 évet él, egy fél év kolozsvári Babes-Bolyait és egy év pesti ELTE-t leszámítva. [Ott kezd írni]. Matematikát tanul négy egyetemen. Közben, mellette sok mindent kipróbál: tetőfedő, gyógyszergyárban éjjeli műszakos, takarító, mozigépész, eladó, ipari festő, sziklamászó, bármixer, házasság fiatalon. 2001-ben fejezi be az egyetemet Stuttgartban, megjelenik az első kötete, doktori helyett [informatikusként] dolgozni kezd, elválik, böjtöl. Népfőiskola-jellegű Vitakört alapít, később egy irodalmi és művészeti társaságot. Argentin tangót táncol, kitalálja a szerelmet. Felolvas, fordít, vékonyodik. Elméleteket dolgoz ki, például arról, hogy miért nincsenek női zeneszerzők. Már akkor is a nők! Hajak mindenütt. 2006-ban, öt kötetes költőként Budapestre költözik, azt hiszi, várják, ott van dolga. Írótársai, olvasói. Ahol a szellemi műhelyek. Fél év telik el, mire azt mondják neki [Sárospatakon], hogy Isten hozott. Lassan belakja a várost, nemcsak lakója, de alakítója lesz. Közösségeket teremt, szalonokat, filmklubokat, építészeti sétákat, Magyarországon és Erdélyben felolvasásokat és rendhagyó irodalomórákat tart. Keresi, támogatja a fiatal tehetségeket. Több sikertelen próbálkozás után költőtársaival nem, mindenki mással műhelyeket tud szervezni, bennük nagyobb a nyitottság. Javaslatait az írószervezetek lesöprik az asztalról. A szintézis foglalkoztatja, a skizma feloldása, a párbeszéd, a fenntartható, szerves struktúrák. Előadásokat tart költészetről, hagyományról, a nyelv őstörténetéről, az egyéni és közösségi válságból való kilépés lehetőségeiről. Kislánya születése után egy időre visszavonul, elcsendesedik. 2016-tól rövid ideig tűzzománcozik, vers-zománc-alkotótáborokban és közös tárlatokon vesz részt, megírja a Wamsler-szviteket. 2017-ben, tizedmagával megalapítja a Csontváry Emlékműterem és Műhely Kulturális Egyesületet [Csemke], mely 2019-ben megszervezi a #CSONTVÁRYma centenáriumi emlékévet. Közben a tantra. 2018-ban Balázs F. Attilával közösen Magyarországon újraalapítják az AB ART kiadót. Önerőből világirodalmi sorozatot (Lyra/Prosa omnis) indítanak, fordítanak, nemzetközi költőtalálkozókon vesznek részt, irodalmi kapcsolatokat, országimázst építenek. Vietnámban ő a magyar tűz-, és szenvedélyfiú, HJB. Meggyőződése, hogy radikális szemléletváltással és önreflexióval a népek közötti tartós béke elérhető, itt a Kárpát-medencében is [Húsz géniusz]. Unja a kérdést, hogy mi köze a matematikának a költészethez. Sokadjára is elmondja, hogy Pitagorasz nem matematikus, mint ahogy Descartes sem csak az. És hogy egyensúly, meg a rendezési elv, és hogy minden egy. Nem értik. Nem akarják érteni. Mindig ez a szétválasztási, címkézési hajlam. A szétesés, a polgárháború előszobája.

Felülnézet 2. A démonokkal flancoló (2001), – Napleány voltál (2002), – Babérliget (2003), – Mely a Salamoné (2004), – Annapurna déli lejtőin (2006), – Gileád (2009), – Ibrahim (2011), – Lao-ce szenvedélye (2018), – Napszálkák (2020).

Gyújtópontok. Az első két születés között a fura frizurás, fehér zoknis 70-es, 80-as, 90-es évek. Sok kérdés, keresés, pimaszság, lázadás, világmegváltó lendület. Belső rendszerváltás.
2. 1996. feb. 29., 15:00, szökőnap. Zugló, Ilka utca. Az első vers.
3. 2002. február. Az idő első nagy megnyúlása és ponttá tömörülése. Józan mámor, Napleány, másfél hét alatt. Új, saját hang.
4. 2004. Az első igazi beavatás, kilépés a testből, háromszögkapcsolat, drámák, tragédiák. Irodalomtörténetet írnak, tartós paradigmát fogalmaznak meg [dolgozni és szeretni], kortárs szellemi tájékozódást és jelen idejű európai, interdiszciplináris dialógust terveznek.
5. 2005. Újra tanulni járni, élni, beszélni, a hallgatás utáni sokadik nyelven. Szeretőkódex.
6. 2008. Gileád. 9:36. Majdnem-kivándorlás Dél-Amerikába, az őserdőbe, gyerekeket tanítani.
7. 2020. február. Hosszan tartó közösségi drámák. 5-én a kiáltvány [Ora et labora], 23-29. között a Napszálkák. Megint szökőnap. Nem tágul.

Mégis hét lett.

Végigolvasom. Ebből nem derül ki semmi.
Mondd meg a neveimet, és elhallgatok.

Pest-Buda, 2020.09.30

A szerző Napszálkák című kötetét kiemelten is ajánlom a molyok figyelmébe. A Merítés teljes ajánlólistáját az alábbi linken találjátok:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

Kép forrása: link


kicsibak P>!
Egy költő – egy vers

Halmosi Sándor: Gyere el hozzám

ha elfáradtál, kedves, készítek neked
helyet, meglásd, bár nincs vendégszobám
és lehet, ágyam sem lesz, mit megosztanék
veled, de ne törődj te ilyenekkel, gyere el,
hisz fáradt vagy és éhes, kövess, a körtefa
alá megyünk, mesélek neked sokat,
mielőtt elaludnál. Az angyalok néha a
Földre szállnak. Megnézik, helyén-e a
szív, a csípő, a ködöktől való rémület.
Látják a megterített, édes világot, látnak
a fa alatt minket. Kivetnivalót nem
találnak, el is mennek hamar. De az ég
sarkán megállnak.

!

Egy kérdés – több válasz. Szerzők az Ünnepi Könyvhétről.

Mit jelent számodra az Ünnepi Könyvhét? Mit jelentett eddig, és mit jelent most, 2020-ban? Miért tartod fontosnak, ha fontosnak tartod, hogy a szervezők nem mondtak le róla teljesen, és kis részben offline, legnagyobb részben online elérhető (volt) az olvasónak?

@Hajdú_Antal_Zsuzsanna:

Az Ünnepi Könyvhét egyfajta emlékeztető a ma emberének, hogy a nagy rohanásban emlékeztesse, mit is jelenthet az olvasás öröme: elmélyülést, kiszakadást a hétköznapokból, töltekezést, együttérzést a szeretett könyv szereplőivel. Különleges alkalom volt ez eddig is számomra, hiszen a dedikálás és a személyes találkozás az olvasóimmal rengeteg erőt adott minden évben, tehát hazudnék, ha azt mondanám, nem visel meg, hogy ez idén elmaradt. Bár tavalyi megjelenésű, Visszatérünk című kötetemet még nem állt módomban dedikáltatni, de igyekszem a jó oldalát nézni mindennek; 2020 ugyanis a maga megpróbáltatásaival arra ösztönöz, hogy a kiadók újragondolják a lehetőségeiket, és új utakat találjanak az olvasók szívéhez. A Ciceró Könyvstúdió Facebook-oldalán online programokkal készült az Ünnepi Könyvhét alkalmából (link): szerzőtársaimmal videók készültek, tőlem pedig egy-egy cikk jelent és jelenik meg a napokban, amelyekkel a kezdő írókat szeretném segíteni az íróvá válás útján.
Bár a Könyvhét nemsokára véget ér, az író-olvasó közötti kapcsolattartás ugyanolyan fontos a hétköznapokban is, így én is szeretettel várok mindenkit a szerzői oldalamon (link) vagy az Instán (@hajduantalzsuzsi) – és természetesen a könyvek (Léggömbök, Utánad, Visszatérünk) lapjain, hiszen ez a kapcsolat már abban a pillanatban elkezdődik közöttünk, ahogy kinyílik az a bizonyos kötet, és kezdetét veszi egy közös utazás.

@Daniel_Cserhalmi, akinek legújabb könyve októberben jelenik meg (https://moly.hu/karcok/1501698 ):

Nos, kicsit olyan ez nekem, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé bolt. A Könyvhét előtt át szoktam böngészni a kínálatot, aztán célirányosan haladok, átfurakodva a tömegen, hogy megvegyem a nekem tetsző köteteket. Utána jöhet a lazítás, a céltalan bóklászás, hátha „szembe jön” valami érdekes. És ennek van valami egyedi hangulata.
A fenti válaszra visszautalva, azért van ennek egy árnyoldala is, mégpedig a tömeg. Ez néha zavar, és próbálok olyan időszakban menni, amikor kevesebb a látogató. Érthető, hogy most pont ezt szeretnénk elkerülni. Most is át lehet böngészni a kínálatot, kedvezményesen is megvehetők a könyvek, csak épp alkalmazkodunk a helyzethez, ami szerintem így helyénvaló.
A könyves rendezvények szerintem mindig is fontosak voltak és lesznek. Azt sugalljuk vele, hogy könyveket venni és olvasni jó dolog. Ha ezek megszűnnek, eltűnik egy minta. Talán nem fog kiveszni az olvasás a divatból, de kevésbé fog gyarapodni az új olvasók száma. Szükség van arra, hogy ezekkel a rendezvényekkel kommunikáljunk a társadalom felé, hogy ez egy jó példa, amit érdemes követni.

@Kristin_M_Furrier:

Az Ünnepi Könyvhét számomra ténylegesen a könyvek ünnepe. Két dolog fantasztikus benne: Az egyik, hogy a szerzők hatalmas munkával megalkotott kincsüket, személyesen is megmutathatják az olvasóknak. A másik, hogy az olvasók találkozhatnak a szerzőkkel, és ez mind a két félnek hatalmas élmény.
2020 – ban a könyves világnak, olyan szinten fantáziadúsnak kell lennie a promóciók terén, hogy a személyes találkozást megvalósíthassa, valós találkozás nélkül.
Szerintem az írók, valamint a kiadók sosem voltak még ennyire kreatívak, mint ebben a helyzetben , hogy eljuthassanak az olvasókhoz. Mert a könyvek csak ránk várnak.

@Huszti_Gergely, a nagysikerű Mesteralvók hajnala című regény szerzője:

A Könyvhét a nyár elmaradhatatlan része, nemcsak szerzőknek és olvasóknak, de a könyvszakma összes dolgozójának. Gyerekként zarándokhely volt számomra a Vörösmarty tér, ahonnan minden évben új kincsekkel térhettem haza, majd tizenhét éven át vártam izgatottan a könyvheti újdonságok megjelenését szerkesztőként, vezető szerkesztőként. Kéztördelve ültem és álltam dedikálásokon (vajon lesznek-e elegen), a tikkasztó hőségben árnyat keresve a vízköpő oroszlán árnyékában. Tavaly pedig szerzőként loholtam a Mesteralvók hajnala dedikálására, hihetetlen élmény volt ez egyszer a szerzők számára fenntartott műanyag széken feszengeni és várni a kedves olvasót. A Könyvhét közös nemzeti kincs, nem maradhat el, formája, tartalma bár igazodhat a mindenkori helyzethez, de létjogosultsága, összetartó ereje és ünnepi jellege nem kérdéses.

@Timár_Krisztina, A látszat mesterei írója:

Az Ünnepi Könyvhét alkalom arra, hogy író és olvasó találkozhasson egymással. Hogy beszélgessenek, kérdezzenek, válaszoljanak. Hogy az író ne valami távoli, elérhetetlen lény legyen, hanem hétköznapi ember speciális tehetséggel. Persze nemcsak ezért fontos. Azért is, mert nincs még egy ilyen különleges és szelíd vásári forgatag, amikor ennek a „csendes” hobbinak a hívei is kilépnek a közösségi térbe. Kár, hogy elmaradt. Az pedig nagyszerű, hogy minden úton-módon igyekeztek új utakat találni az elzártak helyett.

Kép forrása: @csgabi


cicerokiado KU>!
Könyvhét

Online Könyvhét a GABO, Ciceró és Akkord kiadók felületein!

Szeptember 17-től a Ciceró facebook oldalán minden nap olvashattok Hajdú-Antal Zsuzsannától egy-egy bejegyzést az íróvá válásról, az amatőr írók kaphatnak pár tippet az íráshoz. https://www.facebook.com/events/314749049600248/

Szeptember 17-20. között minden nap rövid videóban láthatjátok Szigeti Kovács Viktort, aki érdekességeket oszt meg a magyar mondakörből A táltos című regénye kapcsán. Mind a ciceró facebook oldalán, mind a TikTok és Instagram felületek is elérhető lesz.
https://www.facebook.com/events/717983138794171/

Szeptember 18-án, pénteken 19 órakor Huszti Gergellyel beszélgetünk a könyveiről Ciceró facebook oldalán, a díjnyertes Mesteralvók hajnala regényről és a nemsokára megjelenő Mesteralvók viadala című kötetről. https://www.facebook.com/events/955021324998869/

Szeptember 18-án, pénteken 19 órakor a GABO SFF oldalon két ismert írónő Moskát Anita és Kleinheincz Csilla beszélget a szerethető karakterekről, mind írói, mind olvasói szemszögből, igazán izgalmasnak ígérkezik.
https://www.facebook.com/events/664349610864394/

Szeptember 19-én, szombaton 14 órakor Papp Dóra válaszol élőben az olvasói kérdéseire. A fiatal írónő Szabadesés című könyve júniusban jelent meg és a Könyvhét listáján szerepel. Az írónő és a Ciceró facebook oldalán lesz látható.
https://www.facebook.com/events/959734747868500/

Minden felvétel visszanézhető lesz!

Kapcsolódó alkotók: Kleinheincz Csilla · Huszti Gergely · Moskát Anita · Papp Dóra · Hajdú-Antal Zsuzsanna · Szigeti Kovács Viktor

!

Szemérmes, csendes könyvünnep volt az idei. Meghúzódott a zajos mindennapokban, és keresni kellett, mint ahogyan az igazgyöngyöt keresik a gyöngyhalászok a tenger homokjában. Nem volt hírverés vagy tömeg ostromolta tér, csupán aprócska bejegyzések honlapokon és közösségi oldalak híresőjében. Aki igazán akarta, mégis megtalálta a 91. Ünnepi Könyvhetet, pedig nem volt mindig vidám a rátalálás. A könyves szakmának egy merőben más – merőben új – helyzetben kellett feltalálnia magát, és eljutnia a közönséghez. Ki rosszabbul, ki jobban, de azért szinte mindenki megugrotta ezt. Hogy voltak-e elvárások? Részemről voltak, és emiatt néha csalódtam (hiába tudtam, hogy ezt most tanulja mindenki), de mindig igyekeztem, hogy ezt ne rójam fel a résztvevőknek. Ezt ne, de a szereplők felkészületlenséget annál inkább. Néha csak magamban, csendben, néha hangosabban.
Bárhogy is alakult azonban az Ünnepi Könyvhét 2020-ban – nem, nem mondom, hogy jövőre ennél az ideinél csak jobb lehet, mert ne hívjuk ki a Sorsot magunk ellen –, azt hiszem, a szervezők sokat okultak belőle, és a tapasztalatokat fel fogják tudni használni a következő évek szervezése során.

Mindenkinek hálásan köszönöm, hogy elolvasta a rovatot és hogy bármilyen módon, de támogatta és támogatja a kiadókat idén (is).

Kép forrása: link


odivne>!
Egy költő – egy vers

Wass Albert: A nyár ment át az erdőn

Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.

Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
„A Nyár! a Nyár! a Nyár!”

A Nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.

A bükkök ajkán elhalt a beszéd.
Szél megtorpant. Madár elhallgatott.
Csak a patak szíve zakatolt
nyugtalanul, rémülve, akadozva.

A Nyár ment át az erdőn,
s amerre elhaladt:
a néma erdő döbbent katonái
tisztelegve álltak sorfalat.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!