2018-as sci-fi ajánló

Rovatgazda
!

Íme az idei molyos sci-fi ajánló lista.

A célunk, hogy összeszedjük, mely könyveket tartjuk olvasásra érdemesnek, melyeket tartjuk a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseinek, amit nyugodt szívvel ajánlunk a zsáner iránt érdeklődőknek. Szeretnénk a figyelem középpontjába állítani olyan regényeket is, melyek egyébként elvesznének a könyvpiaci zsongásban, viszont az érdeklődők számára emlékezetes élményt nyújtanak. Reméljük, sikerül valamiféle iránymutatással szolgálnunk a Moly közössége számára.

Immár negyedik éve írhatjuk le ezeket a sorokat. Elmondhatjuk, hogy talán egyre nagyobb rutinnal, egyre gördülékenyebben sikerül megszerveznünk, hogy a „zsűrink” (maguk is a Moly aktív tagjai) összeállítsa az ajánlólistát. A különféle szervezés mellett természetesen főleg olvastunk. Voltak nehéz könyvek, voltak viccesek; a zsűriből volt, aki maradt, volt, aki új tagként próbálja ki magát. Mindannyian tanulunk, de jóleső érzés, amikor végre közzétesszük az általunk kiválasztott tíz regényt. Idén is hosszú volt az út, de reméljük, megérte.

Fogadjátok szeretettel a 2018-as sci-fi ajánlót, benne ábécérendben – a bevezető karc után – a regényeket.


>!
SFF_Vektor U
Sci-fi

Te milyen friss sci-fit ajánlanál az ismerőseidnek?
Te is érezted már azt, hogy nem tudsz választani a sok újdonság közül?
Olvastál pár emlékezetes könyvet, de senki sem ismeri őket rajtad kívül?

Ezek a kérdések lebegtek a szemünk előtt, amikor 2016-ban elhatároztuk, hogy összeállítunk egy listát a megelőző év terméséből, egyfajta iránymutatásul a Moly közösségének. Azóta már három évadon túl vagyunk, folyamatosan bővül a csapatunk, és egyre jobban csiszolódik a listázás rendszere. Akit érdekel a működésünk, a profilunk polcai között megtalálja a szabályzatunkat:
https://moly.hu/polcok/faq-gyakori-kerdesek-altalanos

Idén további változtatásokat tervezünk, ezek egyike, hogy idéntől kezdve az ajánlólistákat augusztus helyett a két nagy könyves esemény, a Könyvfesztivál és a Könyvhét között tesszük közzé, ráadásul külön-külön. Először a sci-fi Top 10-es ajánlót fogjuk közzétenni az ehavi Merítésben, és ezt követi majd a fantasy a következő hónapban.

Az idei zsűrizés talán az eddigi legnehezebb volt, hiszen végül 40 kötettel zárjuk a megjelent könyvek listáját (https://moly.hu/listak/2018-as-science-fiction-megjelenesek), viszont így még izgalmasabb, hogy mi lett az a 10 regény, amit ajánlunk nektek.

A zsűri tagjai idén az alábbi molyok lettek:
@Bori_L, @B_Petra, @csartak, @Dyta_Kostova, @kvzs, @Lisie87, @NewL, @Noro, @Nuwiel, @Oriente, @pat, @petamas, @Razor, @Sai_home, @Spaceman_Spiff, @ViraMors, @vöri

Nem kell már sokat várni, hogy kiderüljön a zsűrink döntése. Közben pedig már fut a sci-fi közönségszavazás is, ahol ti is elmondhatjátok, hogy szerintetek melyik volt a tavalyi legjobb sci-fi regény:
https://moly.hu/szavazasok/2018-as-sci-fi-ajanlo-kozonsegszavazas

Ha pedig nem tudtok választani, írjátok meg nekünk kommentben: szerintetek melyik regényeknek van ott a helyük a tavalyi legjobbak között?
|scifilista

!

Naomi Alderman: A hatalom
(XXI. Század Kiadó, fordította: Borbély Judit Bernadett)

„Mit ér a hatalmam, ha nem használhatom?”

Mi történne, ha egy nap a nők képesek lennének felülkerekedni a férfiakon? Ha egyszer olyan hatalomra tennének szert, ami teljesen felforgatja az eddigi világot? Jobb lenne akkor, ha nem a férfiak lennének a privilegizált csoport? Naomi Alderman méltó folytatója Margaret Atwood örökségének: könyve nem ad egyszerű válaszokat, világképe nem fekete-fehér. Az elnyomás természetének komor természetrajza ez a regény, ami a zsánerolvasók és a szépirodalmi közönség számára is fontos és húsba vágó témát boncolgat.

@kvzs: https://moly.hu/ertekelesek/2765568
@Dominik_Blasir: https://moly.hu/ertekelesek/2729605


>!
Oriente P
Naomi Alderman: A hatalom

„Férfivédő törvényekre van szükség” – szögezi le a regény közepe táján UrbanDox, egy radikális szervezet vezetője. És itt még nem is sejtjük, hogy a kissé paranoid fröcsögések árja mögött tulajdonképpen józan előrelátás csordogál.

Szóval megint egy feminista regény? Egy trendi gender sci-fi?
Olvashatjuk annak is, de sokkal több annál: mert sokkal okosabb annál. Alderman szerintem nem nőkről akart írni a férfiakkal szemben, vagy férfiakról a nőkkel szemben, hanem arról, hogy mi történik, mi minden történhet meg, ha egy jól lehatárolható embercsoport jut egy tetszőleges, de vitathatóan önkényes előny birtokába. Lehettek volna ezek a zöldszeműek, a szeplősek, a fekete bőrűek, a 180 centinél magasabbak… de a nők lettek azok, és mi mással lehetne tökéletesebben bevonni az olvasót ebbe a gondolatkísérletbe, ha nem a nemi identitással és nemi különbözőséggel, hisz ebben a kétpólusú rendszerben mindenki érintett, és ez mindenkit érdekel – egyszerűen nem távolíthatod el magad.

Azért is okos könyv, mert – ahogy erre mások is rámutattak már előttem – folyamatában ábrázolja a változást, a következmények hullámait és lehetséges útjait, vagyis nem készen kapjuk a „disztópiát”. A nézőpontok sokfélesége, a lassú építkezés egészen hihetővé teszi a reakciókat és eseménysorokat, idővel el is feledkezünk arról a tényről, hogy maga a kiinduló jelenség milyen egy ad hoc, képtelen ötlet. A lényeg, hogy kialakult, hogy van, és hogy kezdeni kell vele valamit, akár nő az illető, akár férfi. spoiler A válasz pedig nem az lesz, hogy a nők jobbak, vagy rosszabbak a férfiaknál, ha fizikai előnyhöz jutnak, hanem hogy az emberek mind a való életben, mind ebben a fiktív történetben megtesznek dolgokat, nagyon durva dolgokat, sokszor egyszerűen azért, „mert megtehetik”. (Egyébként sokat mutathat szerintem a könyv a gyengeségről, az áldozatszerepbe simulásról is azoknak, akik nem értik a gyengéket, vagy – szerencséjükre – nem ismerik az elemi félelmet.)
Hogy mennyire nem a nemekhez, vagy akár egyéb, általános társadalmi értékrendek elfogadásához avagy megkerüléséhez köti a szerző az emberi alaptermészet mélyebb és lényegesebb vonásait, az számomra a négy főhős közül kifejezetten az egyikben spoiler kristályosodott ki, aki szerintem a legösszetettebb, a legérdekesebb karakter, egyszersmind pislákoló fény a sötétben, legalábbis az utolsó fejezetek elkerülhetetlen összeomlásában. Persze ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat.

Ínyenceknek is ajánlom a könyvet, mert kísérletező: nem-kanonikus elemek törik meg a narrációt (pl. látszólag szervetlenül beékelődő, de sokat sejtető ábrák), formák keverednek (pl. csetelés, újságcikkek, dokumentumok ékelődnek a főszövegbe), nem is beszélve a fiktív levélkeretről. Na igen, van a könyvnek egy vége, ami önmagában is kerek egész, és akkor jön az az utolsó pár oldal, a duplafedél, amiről itt már rég megfeledkeztünk. Gyanútlanul lapoztam tovább magam is, mintha valami utószóhoz érkeztem volna… és akkor becsap a villám, akarom mondani a katarzis. Én legalábbis itt dobtam el az agyam, ekkor értettem meg, mennyire merész és milyen nagyon messze ment el ez a gondolatkísérlet.

Végezetül egy tűnődés a regény címével kapcsolatban. Nem rossz a magyar cím, nem is tudnék jobbat kitalálni, de nem tudom nem észrevenni, hogy az eredeti The power jelen esetben mennyivel kifejezőbb. Az angol power szó egyszerre jelent fizikai erőt és nem feltétlenül fizikai természetű tekintélyt, befolyást, továbbá konkrétan utalhat az elektromos áramra. Nem lennék meglepve, ha eleve ennek a szónak a jelentésrétegei szülték volna az elektromos lányok ötletét. :)

1 hozzászólás
!

Pierce Brown: A káosz évei
(Agave Könyvek, fordította: Török Krisztina)

„Tízévnyi háborúskodás után már nem hiszek abban, hogy létezhetnek békés pillanatok.”

Pierce Brown sorozata töretlenül népszerű az olvasók körében. A korábbi kötetek főhőse, Darrow, már tíz éve él folyamatos háborúban. A sok harc megacélozta a lelkét és a testét, ám az új hadjárata, aminek célja a világok felszabadítása, sokkal nagyobb próba elé állítja, mint eddig hitte. „Míg a Vörös lázadás-trilógia egy univerzum végét örökítette meg, A káosz évei egy új kezdetének az első krónikája”, írja a regény fülszövege, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a krónika a jövőben tovább fog folytatódni.

@csartak: https://moly.hu/ertekelesek/3049520
@Dyta_Kostova: https://moly.hu/ertekelesek/2766613


>!
Nuwiel SP
Pierce Brown: A káosz évei

You Either Die A Hero, Or You Live Long Enough To See Yourself Become The Villain. (Batman: The Dark Knight)

A Vörös lázadás-trilógiában Pierce Brown elmesélte nekünk a Társadalmat felforgató Lázadás történetét. Darrow, a Mars bányáinak mélyéről az elnyomók közé emelkedve végül legyőzi az Uralkodót, a háborút azonban nem nyeri meg. A Hamu Lovagja még tíz év után is tartja a Merkúrt és a Vénuszt, a Perem uraival kötött, a Darrow hazugságán és Romulus bölcsességén alapuló törékeny béke repedezik. Mindeközben a Köztársaság sem szilárdult még meg eléggé, belső ellentétek feszítik, és az alvilág is egyre merészebb lépéseket tesz. Az Aranyak uralma megroppant, de megérte-e az érte fizetett ár?

So, let me ask you a question about this brave new world of yours. When you've killed all the bad guys, and it's all perfect and just and fair, when you have finally got it exactly the way you want it, what are you going to do with the people like you? The troublemakers. How are you going to protect your glorious revolution from the next one? (Doctor Who: The Zygon Inversion)

A forradalom nem győzött. Az azt életre hívó okok még mindig nem szűntek meg, és egyre kétségesebbnek tűnik, hogy nem-e bukik el végül. Saját hősei mostanra inkább terhek, mint példaképek, akik inkább ártanak neki, mint segítenek. Leginkább talán Darrow változott meg: habár nem látunk bele Sevro lelkébe, de vívódása, honvágya sokkal hihetőbb, mint Darrowé, akit elvakít a háború, a cél, hogy leszámoljon az ellenségével. Majd az őt követővel. Majd az azutánival. Tíz évnyi háború után úgy tűnik, már nem tud beilleszkedni a hétköznapi életbe. De meddig tarthat a szerencséje?

A káosz évei tökéletes folytatása a Vörös lázadás-trilógiának. Brown nem tököl azzal, hogy összefoglalja az eltelt évek történéseit, amit kell, megtudunk menet közben. A négy nézőpont karakterrel sokkal jobban kitágul a világ, ami önmagában is szuper volt már az első könyvekben is, de azért mégis csak a szereplőkért szeretjük a könyveit, nem? Brownt pedig utáljuk, mert ismét olyan cliffhangerekkel búcsúzik, hogy rögtön rohannék a boltba a következő kötetért, és imádjuk, mert spoiler ilyen jól ír, és teljesen beránt a világába.

5 hozzászólás
!

Kir Bulicsov: Túlélők
(Metropolis Media, fordította: Egri Zsuzsanna)

„A puszta létért folytatott harc reménytelen regresszióhoz vezet. Ha a túlélés ára az, hogy a természet részévé válunk és elfogadjuk a szabályait, akkor feladtuk.”

A Sztrugackij testvérek mellett a Metropolis Media tavaly elkezdte gondozni az orosz sci-fi egy másik klasszikus és közkedvelt szerzőjét, Kir Bulicsov életművét. Az érdekes morális és társadalmi kérdésekkel foglalkozó írónak ez a regénye is komplett társadalomrajz, ami arra keresi a választ, vajon meddig képes megmaradni civilizáltnak az ember egy vad bolygón, elszakítva a többi embertől, és mi az, ami ebben a helyzetben is változatlan marad. Aki szereti a lassan csordogáló, elgondolkodtató, régi vágású orosz sci-fiket, annak Bulicsov kötelező olvasmány.

@Lisie87: https://moly.hu/ertekelesek/2890137
@mcgregor: https://moly.hu/ertekelesek/2904104


>!
Sai_home P
Kir Bulicsov: Túlélők

A 2018-as megjelenések egyik nagy pozitív meglepetése nálam, nem számítottam semmire, egy remek kalandregényt kaptam.
Egy idegen bolygón vagyunk, idegen élőlények között, ráadásul hideg is van. Kimeríthetetlen ez a téma, mert csak a képzelet szab határt annak, hogy mivel állhatunk szemben, de emiatt kicsit veszélyes is, mert ha túltolja az író, akkor nem lesz valós, nem lesz élvezhető, elveszhetünk az ismeretlen szavak között. Bulicsov ezt tökélesen megoldja, idegenek a lények, de földi nevekkel hivatkoznak rájuk, remekül átérezhetjük a szereplők félelmeit, kétségeit.
A műnek nagy erénye, hogy ténylegesen mindenki küzd és a közös cél is adott (ami a túlélés), nincsenek jók és rosszak, politikai vagy ideológiai csaták, minden egyes szereplőért izgulhatunk. A szerelmi szálak se nyomják agyon a regényt, fókuszálhatunk a kalandra.
Ami miatt megkapta az öt csillagot az mégis az, hogy a könyv második felében a végletekig tudta fokozni a drámát az író, letehetetlennek éreztem, mindig olyan közelinek tűnt a cél, aztán mégis olyan távol került, igazi adrenalin-löket volt ez számomra, még nagyon közel a végéhez (szó szerint 10-20 oldallal előtte) sem lehetett tudni, hogy mi fog történni.
Sort kerítek az író többi megjelent regényére is és remélem, hogy olvashatok tőle később új magyar megjelenéseket is!

!

Marko Kloos: Tengerészek
(Agave Könyvek, fordította: Farkas István)

„Talán mégis fejlődőképes faj vagyunk, most, hogy a kipusztulásunkkal nézünk farkasszemet.”

Marko Kloos továbbra is a kortárs military sci-fi egyik nagyágyúja, ezt a Frontvonalak sorozat harmadik kötetével is bizonyítja. Ráadásul a tét tovább nő, hiszen az idegen nyurgák már a Földet fenyegetik. A hangsúly itt most kevésbé a szárazföldi bevetéseken van, inkább az űrbéli harc, a lopakodás, és az ostromállapot miatti folyamatos készenlét miatt izgulhatunk főhősünkért. A nyomasztó hangulat teljesen beszippantja az embert, és kíváncsian olvassuk, vajon sikerül-e valahogy túljárni a sokkal erősebb ellenfél eszén.

@abstractelf: https://moly.hu/ertekelesek/2893360
@kvzs: https://moly.hu/ertekelesek/2941958


>!
Razor SMP
Marko Kloos: Tengerészek

Azért az sokat elmond egy könyvről, hogy ha két heti ügyes-bajos dolgok miatti alig haladás után egy nap alatt elolvasom a maradék kb. 70%-ot. (Oké, persze azt is jelenti, hogy nem egy féltégláról beszélünk.)
Marko Kloos sorozatát hamar megkedveltem, és az előző regény függővéges befejezése után már nagyon vártam az idei etapot. Nos, ezúttal sem csalódtam. Kloos ezúttal is jól adagolja az akciót, a feszültséget és a humort, na és a drámai fordulatokat is. A sztoriról nem mondanék semmit, a fülszövegben ott a lényeg, az a regény kiindulási pontja. A magyar cím ezúttal is telitalálat, ugyanis Andrew a legtöbb idejét ezúttal űrhajókon tölti, tengerészek közt. Úgy érzem ezeknél a részeknél nagyon jól sikerült a szerzőnek visszaadni a bezártság érzését ill. az egyszeri talpas katona tehetetlenségét. Lent a bolygókon lehet lőni az ellenségre, de az űrben marad a feszült várakozás és a reménykedés, hogy a hajó nem kap végzetes találatot.
Karakterek tekintetében a régi jó ismerősök mellé ezúttal is érkeznek új szerethető figurák, bár óvatosan a kedvencek kiválasztásával. Ha nem is Martin-i szinten, de Kloos se kíméli a szereplőgárdáját.
Összességében nagyon elégedett voltam ezzel a résszel és nem bánnám, ha a következő részre nem feltétlen kellene egy évet várni.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195238 · Fordította: Farkas István
2 hozzászólás
!

Cixin Liu: A sötét erdő
(Európa Könyvkiadó, fordította: Dranka Anita)

„Jelenleg az emberiség fennmaradásának legnagyobb akadálya maga az emberiség.”

Az első kötet vége után valószínű mindenki kíváncsian várta, milyen irányba is fog tovább folytatódni az emberek és a trisolarisiak konfliktusa. A kínai sci-fi nagyágyúja pedig nem hazudtolta meg magát a trilógia második kötetében: szereplői a megoldhatatlan problémával szembekerülve sokszor nem hétköznapi megoldások felé fordulnak, a történet pedig az emberi lét számos aspektusát igyekszik feltárni az olvasó előtt. Talán kevésbé meghökkentő, mint elődje, de annál mélyebbre ás az emberi lélekbe, hogy megtalálja azt, ami igazán megkülönbözteti fajunkat az invázióra készülő idegen lényektől.

@Noro: https://moly.hu/ertekelesek/2921832
@pat: https://moly.hu/ertekelesek/3076716


>!
ViraMors P
Cixin Liu: A sötét erdő

A világegyetem egy sötét erdő. Minden civilizáció egy fegyveres vadász, aki kísértetként oson a fák között, lágyan félresöpri az útjában lévő ágakat, és próbál hangtalanul haladni előre. Még levegőt is óvatosan vesz. A vadásznak óvatosnak kell lennie, mert hozzá hasonló vadászok lopakodnak szerte az erdőben.

Az, hogy életben maradunk, nem elég ahhoz, hogy biztosítsa az emberiség túlélését.

A Sötét erdő egészen más, mint elődje, A Háromtest-probléma. Kevésbé gördülékeny, ugyanakkor sokkal átgondoltabbnak is éreztem. Nem egy egyszerű olvasmány, megköveteli magának az időt az agyat és a figyelmet, de meg is hálálja.
A három nagy fejezet (?) három jól elkülöníthető részre osztja a könyvet. Bár az érzés végig jelen volt, főleg az elsőnél (A Falképzők) jutott eszembe rendszeresen, hogy Liu mintha nem tudta volna eldönteni, hogy sci-fit vagy filozófia könyvet írt, így a végeredmény kicsit mindkettő. Persze figyelembe kell vennem, hogy az író mégiscsak kínai, akik – töredékes ismereteim alapján – eléggé hajlamosak a filozóia-szintű töprengések és mindenféle hosszas leírások/szóvirágok alkalmazására. spoiler
A második részt (A varázsige) első sorban preapokaliptikus készülődésként értelmeztem. Nagyon tetszett, ahogy különböző szálakon, különböző elgondolások alapján próbáltak felkészülni arra, amire igazából nem is lehet. Az elején még abszurdnak gondoltam a Falképző projekt alapötletét, de mind az ötletek, mind pedig a rájuk adott reakciók komolyan átgondolt írói stratégiáról árulkodnak.
A harmadik rész (A sötét erdő) ugrik majd’ 200 évet az előzőekhez képest, és alulról 300 oldalban, egy történeten belül több jövőképet is elénk tár. spoiler. Talán ez volt a kedvencem a három nagy részből, bár nem tudnék egyértelműen választani.

Összességében jó könyv volt, de nehéz volt olvasni. Lévén, hogy a hangsúly nem a történeten van, hanem a világon a szereplőkön és a gondolatokon, mindenre nagyon oda kell figyelni.

!

Zachary Mason: Void Star
(Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika)

„Néha úgy tűnik számomra, hogy olyan az MI-kkel beszélgetni, mintha a felhőkből vagy madárrajokból próbálnánk megjósolni a jövőt.”

Mikor már mindenki azt hinné, hogy a cyberpunk halott, jön Zachary Mason, és megmutatja, hogy csupán jól kell hozzányúlni az ismerős toposzokhoz. És persze nem árt, ha az MI-kkel, utcai harcosokkal, virtuális valósággal és megavállalatokkal teli regényt szuggesztív stílussal írja meg a szerző. Így válik a forma és a tartalom szintézise olyan alkotássá, ami ha egyszer beszippantja az embert, akkor nem ereszti, még jóval a regény utolsó oldalait követően sem.

@Spaceman_Spiff: https://moly.hu/ertekelesek/3014612
@Bori_L: https://moly.hu/ertekelesek/2949101


>!
csartak MP
Zachary Mason: Void Star

A Void Star az a fajta regény, aminek időt kell szentelni, nem lehet felületesen olvasni. Mert minden mondat olyan, mintha külön egy kis történet lenne, a gondolatoknak súlya van.
Sajátos ritmikája mint egy színes-harsogó képfestett zuhatag, magával visz, elragad. Ha nem figyelek, elveszek a történetben, hiszen a valóságok esetlegesek, egyszerre történik az emlékezet tengerében és jelen időben, ezek összecsúsznak, egymásra hatással vannak.
Viszont ha az egész történet mögé nézek, látszik, az egész egy logikusan felépített elme szüleménye, mindegy egyes kis fejezet (külön kis történés) ha lassan is, de a végső célig vezet.
Megfogalmazása bizonyos helyeken William Gibson stílusát idézi, de nem erőltetetten, inkább örülök ennek a jelenlétnek, hogy visszaköszön.
Szeretem ezt a világot. Szeretek elveszni az elképzelt jövő valóságában, világutazó kozmopolitaként új városokban ébredni. Ahol mesterséges intelligenciák uralják a valóságot, az élet meghosszabbítható, és az emlékezet valóságos, mindig velem van. (bár vannak dolgok amire nem jó emlékezni, de vannak viszont aminek minden másodpercét örökké eltárolnék)
Mi is a Void Star? Nem állandó, alakítható dolog.. de ha belegondolunk, az élet sem az.
Olvassátok el ezt a könyvet, mert különleges. Kicsit olyan, mintha a jövő regénye lenne.

!

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
(Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika)

„Az idő csak éget. Az idő éget, és az ember azt hinné, hogy kiégeti a sebeket, de azok újra és újra vérezni kezdenek.”

Ez a sötét hangulatú, nyomasztó, az időutazást kreatívan kezelő regény nemcsak a sci-fi olvasók számára lehet különleges élmény, hanem azoknak is, akik a thrillerek felől érkeznek. Az erős próza és a letaglózó képek és jelenetek emlékezetessé és egyedivé teszik a könyvet. Egyáltalán nem túlzás, ha a True Detective, a Twin Peaks és a Hyperion találkozásaként hivatkozunk rá, de szerencsére a Letűnt világok végig egyedi és lebilincselően eredeti történet marad, egészen az utolsó oldalakig.

@ViraMors: https://moly.hu/ertekelesek/2982657
@NewL: https://moly.hu/ertekelesek/2956028


>!
Spaceman_Spiff IP
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Bár a legtöbbet a hangulat ad hozzá a regényhez, azért vannak benne zseniális ötletek. Az egész időutazásos nyomozás kicsit olyan, mintha a True Detective kettős idősíkjának ötletét vitte volna el a falig, és formálta a saját képére. Először is benne van, hogy milyen érdekes látni, hová is juthatnak el egyes karakterek a főhős cselekedetei nyomán a különféle idővonalakon, másrészt a regény sajátos szabályai miatt bennünk van a nyomasztó érzés, hiszen minden, a jövőben megjelenő karakter abban a pillanatban halálra van ítélve, hogy a főszereplő felbukkan az ő idősíkjukban. Eleve az időutazáshoz és a paradoxonok kezeléséhez való hozzáállása nagyon ötletes, és szerintem jól is oldja fel az időutazással kapcsolatban felmerülő problémákat.

De persze mindezek háttérbe szorulnak a regény hangulata mellett. Sweterlitsch jól ír, nagyon jó érzékkel teremti meg már az első oldalakon az apokaliptikus hangulatot, ami még a kilencvenes években játszódó nyomozásra is rátelepszik. Kicsit sajnálom, hogy az E/1-es részekkel ez a stílus picit megtörik, de nem annyira zavaróan, hogy ne feledkezzen bele az ember a könyvbe. Az egész regény nyomasztó, a stílus és az ötletből eredő gondolatok ("minden értelmetlen, hisz láttuk minden dolgok végét") együttesen ránehezednek az olvasóra, mintha egy sötét tó fenekén járnánk. A végével ugyan nem vagyok elégedett, talán kissé gyorsan csapta össze a megoldást, ennek ellenére a nyomozás végig jól működik, az egész miliő remekül eltalált, mintha Starling ügynököt követnénk valami nagyon elrontott világban, ami sokkal őrültebb, mint a legőrültebb sorozatgyilkos elméje.

Nagyon örülök, hogy ez egy jól sikerült regény, mert nagyon bíztam benne, a hangulatos borító és az alapötlet után valami ehhez hasonló olvasmányra számítottam. Okosan kitalált sci-fi egyveleg, ami nem esik túlzásokba, és ahol a thriller szál szervesen kapcsolódik a fantasztikus ötlethez. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy nyomasztó, de ötletes és izgalmas könyvet olvasni.

!

Szilágyi Zoltán: Arató
(Főnix Könyvműhely)

„Talán ezt jelenti embernek lenni… Hogy sohasem vagy teljesen elégedett.”

Talán még a trilógia korábbi részeit olvasók sem gondolták, hogy ez a steampunk történet ilyen különös fordulatot vesz, és egy grandiózus, a lét és a világmindenség jelenségeivel foglalkozó regényben csúcsosodik ki. Az Arató izgalmas vállalkozás, ami igazán egyedi színfolt a magyar fantasztikumban, így nem is csoda, ha idén egyedüli magyar kötetként helyet kapott a válogatásunkban.

@ViraMors: https://moly.hu/ertekelesek/2924261
@WerWolf: https://moly.hu/ertekelesek/2858199


>!
Noro 
Szilágyi Zoltán: Arató

A Káoszszív trilógia steampunk háborús regénynek indult, majd átváltott metafizikai jellegű, létsíkok között ugráló science fantasybe, hogy végül… valami egészen másban és meglepőben érjen véget. A középső rész (Acélsereg) számos meghökkentő ötlete itt kapja meg az őket megillető magyarázatot. Amelyek nagyon is izgalmasak, ámde hajlamosak elnyomni magát a történetet. Az Arató ugyanis azt a hatást kelti, mintha elsősorban világmagyarázat lenne, és csak másodsorban regény.

Mindjárt azt első fejezetek során visszaugrunk az őstörténelembe, hogy megismerjük a szférák eredetét. Ez a sztoriba ékelt sztori véleményem szerint kissé korán érkezik, ráadásul sem hőseinknek, sem az olvasónak nem kell megküzdenie az információért. Csak úgy ölünkbe hullik a világ második legnagyobb titka. Ezután újabb visszaemlékezések, újabb titkok következnek, és csak jócskán a kötet második felében térünk rá arra, ami tulajdonképpen a központi történetszál lezárása.

Így a trilógia befejező része elsősorban azoknak a tetszését fogja elnyerni, akik szeretnek egy SF történet hátterében vájkálni, akik élvezik, hogy összerakhatják a mozaikdarabokat. Minden a helyére kerül: a halhatatlan kintlakók, az önsokszorozó káoszszívek, a különféle szférák, és a furcsán mechanikus logikával működő, ugyanakkor istenszerű hatalommal bíró Arató is. Kár, hogy nem sikerült egy olyan lendületes és kiegyensúlyozott történetet építeni köré, mint ahogy az az Acélsereg esetében történt. De mindent egybe véve ez így is egy izgalmas, kreatív és élvezetes (mellesleg pedig nem túlírt) sorozat, ami látványosan kiemelkedik a magyar mezőnyből.

1 hozzászólás
!

Adrian Tchaikovsky: Hadállat
(Fumax Kiadó, fordította: Kodaj Dániel)

„A szabadság azt jelenti, hogy a te felelősséged helyesen dönteni.”

A szerző mintha csak pihenésképpen írta volna meg ezt a regényt Az idő gyermekei után – de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozna ugyanazokkal a komoly kérdésekkel. Az intelligenssé tett állatok témája örök, Tchaikovsky mégis képes új dimenziókkal gazdagítani a „mi teszi az embert?” kérdéskört. Miközben Rex és társai útját követjük, ahogy eszközből személlyé válnak, még egy villanásnyit be is pillanthatunk abba a szédítő jövőbe, ami talán már itt toporog a küszöbünkön.

@Noro: https://moly.hu/ertekelesek/3000345
@Oriente: https://moly.hu/ertekelesek/2983809


>!
pat P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

No végre, egy kis katarzis!
Egy kis valódi érzelmi bevonódás, valódi téttel bíró konfliktusok, valódi azonosulás egy/néhány központi karakter problémáival (hát hogy az éppen egy többmázsás, vagy egy rajnyi harci biomorf, hát istenem), és egy valódi, potens antagonista!
Végre egy regény, ami történetét és gondolati terjedelmét tekintve is bőven kitölti a rendelkezésre álló teret – ami nem túl nagy, és folytatása sincs! Végre nincs olyan érzésem, hogy az a két darab gondolat és pár szál cselekmény csak lézeng a sokszáz oldalon, és egy rendes könyvben ennyi tartalmat két fejezetbe is bele lehetett volna írni.
Végre egy kerek cselekmény, ami pedig nagyívű és komplex is – a fülszöveg és átlagos olvasmányélményeim alapján kábé annyi témát vártam bele, amennyi az első három fejezetben volt. És aztán még jött mennyi minden!
És végre, az elvárt és szükséges mennyiségű akciókaland sem volt ám csak magáért való – mennyi teret kapott bennük, általuk a logika, a kreativitás, és hogy elívelt a gondolkodás rengeteg, nagyon aktuális és fontos irányba.
És végre egy regény, ami okosan és cselekményébe tökéletesen integrálva tud beszélni etikáról, szabad akaratról, lélekről, de még összetett, alig belátható társadalmi folyamatokról, transzhumanizmusról, az intelligencia fejlődésének lehetséges útjairól is.

És hát, kutya van benne. Jó Kutya, méghozzá. Hogy is lehetne a regény rossz?

Végre egy író, aki pont úgy tud írni, ahogy én szeretem: tömören, lendületesen, arányos szerkezetben, intellektust és érzelmeket egyaránt megmozgatóan, igazán fontos dolgokról, különösebb sallangok nélkül. Légyszi, mindenki írjon így! Vagy félig így, na jó.

!

Walter Tevis: Sokszavú poszáta
(Metropolis Media, fordította: Joó Attila)

„– Mindegyik gondolatvezérelt busz barátságos. Belénk programozták a Kedves Érzelmeket, és szeretjük a munkánkat.
Ez jobb programozás, mint amit az emberek kapnak, gondoltam némi indulattal.
Igen – mondta a busz. – Jobb.

Az itthon kevésbé ismert szerző klasszikusa mintha csak a Philip K. Dick által kijelölt úton járna. A visszafejlődött emberiség fölött már csak egy halhatatlan robot őrködik, aki szemtanúja lesz a világ széthullásának, és annak, hogy a káoszból egy új reménysugár ragyog fel: egy ember, aki tud olvasni. A szerző jövőképe a fogyasztói társadalom árnyoldalát mutatja meg, ma is aktuális képet fest az emberiségről, és újabb feledhetetlen robottal gazdagítja a sci-fi világát.

@Oriente: https://moly.hu/ertekelesek/2951918
@gesztenye63: https://moly.hu/ertekelesek/2993178


>!
vöri P
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Végre olyan poros könyvek, amiket érdemes olvasni! Friss élmény még Kir Bulicsov Túlélők c. regénye is, de Tevis műve is felkerül nálam a legjobbak közé, hiába járt már el felette az idő. A Sokszavú poszáta egyrészt nagyon kedves és bájos, másrészt mindemellett jó módon elgondolkodtató, de nem erőszakosan szájbarágós. A zsenialitása számomra részben abban mutatkozik meg, hogy mennyire szürreális a jövőkép, amit lefest, részben meg pont abban, hogy bizonyos részei viszont fájdalmas módon nagyon is ismerősek. És nem utolsó sorban fontosnak tartom megemlíteni, hogy mennyire jó volt olvasni magát a szöveget.
Szóval újfent megerősíteném a korábbi kijelentésem: ami régen jó volt, az jó is marad, egy kevés por nem tud igazán ártani neki. Összességében remek dolognak tartom, hogy régi és jó könyvek hiánypótlása (újra?) történik a magyar könyvkiadásban, ilyenekből jöhet még bőven! (Ja, és Tevis komplett életműve is szépen sorban, egyértelmű.)

!

Ezek voltak tehát a zsűri kedvencei. Azonban idén sem feledkezünk meg azokról a könyvekről, amelyek valamilyen módon érdemesek lehetnek a zsánerolvasó közönség figyelmére, még ha nem is kifejezetten sci-fik.


>!
SFF_Vektor U
Sci-fi

Zsánerolvasóknak ajánljuk
|scifilista

Ahogy az elmúlt években, úgy most is fontosnak tartjuk, hogy a tavalyi legjobb sci-fi és fantasy regények és kisprózák mellett a zsánerolvasó közönség figyelmét felhívjuk olyan könyvekre, amik érdekelhetik az olvasókat. Ezek lehetnek határterületen mozgó regények, de ugyanígy szakkönyvek, újrakiadások vagy ifjúsági művek, amelyek ugyan kimaradnak az ajánlólistánk alapját képező gyűjtésből, ennek ellenére nagyon szerettük őket, és másoknak is szívesen ajánlanánk ezeket.

Először mindjárt egy nyugtalanító könyvvel kezdünk. Jennie Melamed regénye, a Lányok csöndje felfogható ugyan disztópiának, de ennél sokkal fontosabb az a zsigeri erejű felismerés, ami szépen kibontakozik a könyv lapjain. És ami valószínű senkit nem hagy hidegen. „Sejtettem, hogy ez nem lesz egy könnyű regény, de arra nem számítottam, hogy ennyire meg fog viselni”, mondja @Bori_L spoiler. Kegyetlen, mégis szuggesztív könyv, @Oriente szerint pedig pont ebben áll a szerző bravúrja spoiler. Mi tehát végül csak annyit mondhatunk: aki felkészült a legrosszabbra, az mindenképpen olvassa el a könyvet, mert megéri.

A norvég Maja Lunde könyve, A méhek története a jól ismert felépítést követi: három szálon halad a cselekménye, a XIX. századi Angliában, jelenünk Amerikájában és a XXI. század végi Kínában. A regény története egyszerre szól a szülők és gyermekeik kapcsolatáról, valamint arról az ökológiai katasztrófáról, ami felé vészesen rohan az emberiség. „A könyv legnagyobb üzenete szerintem – írja @Spaceman_Spiff –, hogy van remény. Ki-ki ráébredhet saját hibájára, az ember rájöhet arra, hogy nem megfelelően tekint a természetre, a szülők ráébredhetnek, hogy valójában gyermekeiknek mi a jó, vagy hogy valójában milyen helyet is foglalhatnak el az életükben.” spoiler

J. G. Ballardot talán se a sci-fi, se a szépirodalom olvasóinak nem kell bemutatni, hiszen magyarul megjelent művei közt találunk mindkettőre példát. Ezért is érdekes a Toronyház, ami valahol átmenetet képez a kettő között. A korában futurisztikusnak számító, önellátó, óriási toronyház társadalmának széthullása egyfajta metafora az emberi psziché szétesésének, ahogyan azt @Oriente is kifejti az értékelésében spoiler. Bár talán már eredeti megjelenésekor sem lehetett szigorúan sci-finek tekinteni, irodalmi értékei miatt mégis időtálló könyvről van szó, ami bőven ad gondolkodnivalót mindenkinek, aki hajlandó elmerülni az anarchiába süllyedő mikrotársadalom történetében.

Valamivel könnyedebb mű a Restart – már ha könnyedebbnek lehet tekinteni egy regényt, ami azzal foglalkozik, hogy mi lenne, ha visszahozhatnánk valakit a halálból? „Leginkább kalandregény, a fantázia játéka, ami egy orvosi megfigyelés utóéletét szövi tovább” – így ír @Dyta_Kostova cikkében spoiler a könyvről.

Szintén a kalandosabb vonalat képviseli a nagysikerű Időfutár folytatása, Az ellopott időgép, ami bár ízig-vérig ifjúsági történet, sziporkázó ötletességével, szellemességével és szerethető karaktereivel a felnőtt olvasót sem hagyja hidegen, nem hiába szeretjük mi is nagyon ezt a sorozatot. Ugyancsak ifjúsági, ráadásul novelláskötet a 2050 című kötet, amiben viszont már sokkal komolyabb témák is felbukkannak. „Hiánypótló. Egységes. Fontos. Komolyan veszi az olvasóját.” Ezt @pat írja spoiler, és ezzel csak egyet tudunk érteni, hiszen a szerzők (veteránok és kezdő írók) nemcsak arról gondolkodnak el, milyen lesz tinédzsernek lenni a XXI. század közepén, de mindezt úgy adják elő, hogy idősebbek és fiatalabbak egyaránt eltöprenghetnek a ránk váró „szép új világ” kihívásain. Minden korosztálynak nagyon ajánljuk!

És ha már ifjúság, a korábban Tóth Csaba szerkesztette, fantasztikum és társadalomtudományok kapcsolatát boncolgató könyvsorozat tavalyi kötete éppen a pedagógiával foglalkozott. Nagy Ádám a Nevelj jedit! szerzőivel együtt azt vizsgálta behatóan, milyenek is a fiktív világok iskolái, és mit tanulhatunk belőlük a mindennapokban. A Végjáték és a Star Trek sci-fi univerzumai mellett előkerül a Harry Potter, de Stephen King is, úgyhogy szinte mindenki találhat kapcsolódási pontot, de ahogy @chibizso is megjegyzi: „A legtöbb írás nem ragad le egy-egy univerzum pedagógiai bemutatóján, hanem az adott világ problémáival konkrét párhuzamot von saját társadalmunk oktatásával.” spoiler

Végezetül pedig egy újrakiadásra szeretnénk felhívni a figyelmeteket: a @Gabo_SFF gondozásában megjelent Asimov Alapítvány-trilógiája – ráadásul új fordításban, ami egyrészt modernizálta és kijavította a szöveg esetleges hibáit, másrészt viszont megtartotta a klasszikusra jellemző hangulatot és kifejezéseket.

Kapcsolódó könyvek: Jennie Melamed: Lányok csöndje · Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit! · Maja Lunde: A méhek története · Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 · Tasnádi István – Jeli Viktória – Vészits Andrea – Gimesi Dóra: Az ellopott időgép · J. G. Ballard: Toronyház · L. A. Camper: Restart · Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia

Jennie Melamed: Lányok csöndje
Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit!
Maja Lunde: A méhek története
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050
Tasnádi István – Jeli Viktória – Vészits Andrea – Gimesi Dóra: Az ellopott időgép
J. G. Ballard: Toronyház
L. A. Camper: Restart
Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
!

A lista összeállításánál tudatosan kihagytuk a novellásköteteket és antológiákat, hiszen annyira nehéz őket összemérni a hagyományos regényekkel – viszont úgy gondoljuk, hogy érdemes a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseivel megismerkedni, már csak azért is, mert egyre több és több kiadó vág bele a kisprózába.

A tavalyi évben megjelent (és a lista szabályainak megfelelő) rövidpróza köteteket itt találjátok:
https://moly.hu/polcok/rovidproza-2018


>!
SFF_Vektor U
Sci-fi

A kisprózák
|scifilista

Változatlan örömmel figyeljük, hogy a regények mellett a kiadók mennyi izgalmas és színvonalas kispróza-kötetet jelentetnek meg. Lassan elmondhatjuk, hogy ezek között mindenki megtalálhatja a számítását, keressen bár mély filozófiai műveket vagy borzongató kalandokat, netán lélektani drámákat.

A tavalyi év egyértelműen a szerzői köteteké volt. Kezdjük mindjárt George R. R. Martinnal, akinek ezúttal az @Agave_Könyvek gondozásában jelent meg gyűjteménye Éjvadászok címmel. A címadó (magyarul is már többször megjelent) novellából a Netflix készített hátborzongató sorozatot, ennek apropóján érkezett ez a válogatás, ami Martin Ezer Világ nevű sci-fi univerzumából szemezgeti a legjobbakat. „Az elidegenedés tapasztalata olyan mélyen járja át Martin történeteit – írja @LRn spoiler –, hogy szinte nincs is szükség további borzalmakra – pedig vannak itt bőven válogatott szörnyűségek: egy intelligens gombafaj, amely megszállja és uralja az élőlényeket, egy halállal terhes kísértethajó az űrben, erőszak és prostitúció, hatalmas, föld alatt élő férgek a vaksötétben, vagy épp elkorcsosult emberi származékok.”

Ugyancsak az @Agave_Könyvek-nél jelent meg Ken Liutól A papírsereglet és más történetek, ami letisztult, mégis magával ragadó borítója mellett kiemelkedő fantasztikus írásokkal is szolgál az olvasónak. @szadrien remekül ragadja meg a kötet lényegét: „Rendkívül sokrétű és gazdag ez a válogatás, de a rengeteg egzotikus szín, illat, édes, csípős és keserű íz mellett a legmeghatározóbb vonása mégis az a megrázó keresztmetszet, amit Kína történelméről nyújt, több korszak traumáit és az áldozatok megrázó sorsát felidézve.” spoiler Liu megrendítően mesél az emberről, miközben végig izgalmasan használja a fantasztikumot, ezzel pedig írásai kiemelkednek a kortárs novellatermésből.
Érdekesség, hogy a Netflix Love, Death + Robots antológiasorozatában az itt olvasható „Jó vadászatot” című novellából is készítettek animációs filmet, egészen csodás látványvilággal.

A harmadik szerző pedig a tavaly elhunyt Ursula K. Le Guin, akinek életművét a @Gabo_SFF kezdte el gondozni. A megtalált és az elveszett két kötete a szerző kisregényeiből válogatja ki a legjobbakat, közülük is a sci-fi olvasók számára az első könyv lehet érdekes. Itt nemcsak az Ekumen világaiban játszódó történetek kaptak helyet, de komplett képet kapunk egy hatalmas rabszolgalázadás minden emberi oldaláról is. Mit mondhatnánk el a sci-fi óriásának kötetéről? Talán @gesztenye63 szavait idézhetjük: „Úgy gondolom, hogy a Le Guin történeteiből sugárzó szilárd, mozdíthatatlan világlátás még az ellenálló olvasót is megragadja, s ha nem elég óvatos, hosszú ideig fogva is tartja.” Reméljük, hogy sokan így gondolják, és olvashatunk majd még a jövőben újabb magyar kiadásokat ettől a klasszikus szerzőtől.

És ha már szóba került: sajnos a kiadók képviselői többször is azt kommunikálták, hogy bár nagyobb kötetbe gyűjtve az olvasók szeretik a kisregényeket, önállóan nem vevők rájuk. Pedig akadtak élvezetes címek tavaly is, ilyen volt a @Fumax Öldöklő-sorozatának nyitánya, a Kritikus rendszerhiba. Olyan kötet ez, amit sok moly szerint csak szeretni lehet: hőse egy öntudatra ébredt, szégyenlős, antiszociális, sorozatfüggő, gyilkolásra készített robot. Ugye mindenki látja a leírásban feszülő dilemmákat? Martha Wells el is játszik ezekkel, igyekszik felvillantani, mennyire nehéz is Öldöklő és az őt körülvevő emberek helyzete ebben a szituációban – viszont mindezt lehengerlő stílussal, kellő cinizmussal és finom humorral teszi. Nagyon várjuk már az idén megjelent folytatást!

Antológiák terén pedig szintén nem lehet okunk panaszra, hiszen a @Gabo_SFF szállította Jonathan Strahan „év legjobb” antológiáját. Ami viszont talán még izgalmasabb hír, hogy a kiadó útjára indította a kötet magyar párját, amibe elismert szerzők ugyanúgy bekerültek, mint pályázat útján újonnan felbukkant tehetségek. És bár Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018-ban a fantasy került többségbe, akadtak kifejezetten erős sci-fi novellák is a kötetben. Például Dragomán György írásai is, aki a Qubit nevű oldalon rendszeresen jelentkezik rövid sci-fi történetekkel – ezekből is gyűjtött a Rendszerújrába azok számára, akik ki mernek merészkedni a sci-fi ismerős falai közül, hogy bekukkantsanak egy egészen másfajta írói világba.

Izgalmas év volt, és biztosra vesszük, hogy 2019 is ugyanilyen izgalmas lesz a kisprózák világában!

Kapcsolódó könyvek: Ken Liu: A papírsereglet és más történetek · Martha Wells: Kritikus rendszerhiba · Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018 · Dragomán György: Rendszerújra · Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I. · Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 · George R. R. Martin: Éjvadászok

Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018
Dragomán György: Rendszerújra
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
George R. R. Martin: Éjvadászok
!

Aki esetleg a listánk hatására kedvet kapott a 2018-ban megjelent könyvek olvasására, annak ajánlanánk a hozzá kapcsolódó kihívást is:
https://moly.hu/kihivasok/2018-as-science-fiction-megjelenesek.

No, meg a felkészülést a jövő évi listára…


>!
SFF_Vektor U

2019-es science fiction megjelenések olvasós sci-fi

Elolvasandó könyvek száma6
Elkezdődött2019. március 22., 10:07
Jelentkezés vége2020. december 1., 00:01
Véget ér2020. december 31., 23:59

Ezzel a kihívással szeretnénk arra buzdítani a moly közösségét, hogy olvassanak minél többet a magyarul megjelent science fiction könyvek közül, ismerjék meg minél jobban az aktuális kínálatot – vagyis keressük a legjobbakat, beszélgessünk róluk.
Az alábbi listáról kell olvasni (2019 végéig még folyamatosan bővül):
https://moly.hu/listak/2019-es-science-fiction-megjelenesek

A lista tartalmazza a 2019-ben magyarul kiadott sci-fi regényeket vagy egybefüggő kisregény/novellás köteteket, függetlenül a szerző nemzetiségétől vagy az eredeti kiadás évétől.
Nem szerepelnek:
– újrakiadások
– magánkiadások
– ifjúsági regények
– franchise regények
– többszerzős antológiák, össze nem függő novellákból álló egyszerzős kötetek.

A teljesítéshez 6 könyvet kell elolvasni a listáról és azokhoz szöveges értékelést kell írni (javasolt az „én és a könyv” link). Kihivás kezdete előtti olvasást nem fogadunk el.
Jó olvasást!

Iker-kihívás: https://moly.hu/kihivasok/2019-es-fantasy-megjelenesek

Fejléckép: Cai Zhichao munkája
(https://www.artstation.com/artwork/20q3Y)
(Végleges kitüntetéskép majd később lesz.)

16 hozzászólás
!

Ugyan mi 17-en bemutattuk a kedvenceinket, de kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is.
Úgyhogy elindítottunk egy közönségszavazást is – május 31-ig várjuk a voksokat, hogy kiderüljön, a molyok melyik 2018-ban megjelent sci-fi regényt tartják a legjobbnak.


>!
SFF_Vektor U

2018-as sci-fi ajánló – Közönségszavazás

Ezt a szavazást lezárták, már nem lehet voksolni.

Szavazz május 31-ig, hogy szerinted melyik volt a legjobb sci-fi regény a 2018-ban megjelentek közül!
Bővebben: https://moly.hu/polcok/faq-gyakori-kerdesek-altalanos és
https://moly.hu/jelzok/scifilista

Pierce Brown: A káosz évei
Wesley Chu: Időostrom
4
Philip K. Dick: Jones kezében a világ
6
Marko Kloos: Tengerészek
6
Mur Lafferty: Hat ébredés
4
Zachary Mason: Void Star
2
Sylvain Neuvel: Védtelen halandók
4
Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
1
John Scalzi: Fejvesztve
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
2
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága
1
Terry Pratchett - Stephen Baxter: A Hosszú Mars
9
Cixin Liu: A sötét erdő
R. J. Hendon: Korcsok
1
Rivers Solomon: Kegyetlen szellemek
Szilágyi Zoltán: Arató
2
James S. A. Corey: Perszepolisz felemelkedése
Adrian Tchaikovsky: Hadállat
5
Jack Campbell: Merész
2
Kir Bulicsov: Túlélők
3
Ronil Caine: Rémteremtő
Jeff Carlson: Fagyott égbolt 2.
Valerio Evangelisti: Rettegj, inkvizítor!
1
Jasper Fforde: Monokróm
Daniel Godfrey: Új Pompeji
Dave Hutchinson: Embercsempészek
Tal M. Klein: Portál
Robert Kroese: Tudatzavar
2
Szergej Lukjanyenko: Konkurensek
Rob Reid: A nulladik év
2
Keith Roberts: Gőzkorszak
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája
Jodi Taylor: Második esély
Walter Tevis: Sokszavú poszáta
5
Michael Walden: Eshtar - Harmadik könyv
Janusz A. Zajdel: Alsó határérték
1
A. G. Riddle: Az Atlantisz-kór
Naomi Alderman: A hatalom
James Lovegrove: Zeusz kora
2
P. Z. Reizin: Szerelem gombnyomásra
62 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!