2018-as fantasyajánló

Rovatgazda
!

Íme az idei fantasy ajánlólista.

A célunk, hogy összeszedjük, mely könyveket tartjuk olvasásra érdemesnek, melyeket tartjuk a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseinek, s ajánlunk nyugodt szívvel a zsáner iránt érdeklődőknek. Szeretnénk a figyelem középpontjába állítani olyan regényeket is, melyek egyébként elvesznének a könyvpiaci zsongásban, viszont az érdeklődők számára emlékezetes élményt nyújtanak. Reméljük, sikerül valamiféle iránymutatással szolgálnunk a Moly közössége számára.

Immár negyedik éve írhatjuk le ezeket a sorokat. Elmondhatjuk, hogy talán egyre nagyobb rutinnal, egyre gördülékenyebben sikerül megszerveznünk, hogy a „zsűrink” (maguk is a Moly aktív tagjai) összeállítsa az ajánlólistát. A szervezés mellett természetesen főleg olvastunk. Voltak nehéz könyvek, voltak viccesek; a zsűriből volt, aki maradt, volt, aki új tagként próbálta ki magát. Mindannyian tanulunk, de jóleső érzés, amikor végre közzétesszük az általunk kiválasztott tíz regényt. Idén is hosszú volt az út, de reméljük, megérte.

Fogadjátok szeretettel a 2018-as fantasyajánlót, benne ábécérendben – a korábbi felvezető karcunk után – a regényeket.


>!
SFF_Vektor U
Fantasy

Te milyen friss fantasyt ajánlanál az ismerőseidnek?
Te is érezted már azt, hogy nem tudsz választani a sok újdonság közül?
Olvastál pár emlékezetes könyvet, de senki sem ismeri őket rajtad kívül?

Ezek a kérdések lebegtek a szemünk előtt, amikor 2016-ban elhatároztuk, hogy összeállítunk egy listát a megelőző év terméséből, egyfajta iránymutatásul a Moly közösségének. Azóta már három évadon túl vagyunk, folyamatosan bővül a csapatunk, és egyre jobban csiszolódik a listázás rendszere. Akit érdekel a működésünk, a profilunk polcai között megtalálja a szabályzatunkat:
https://moly.hu/polcok/faq-gyakori-kerdesek-altalanos

Idén új névvel, SFF Vektorként folytatjuk, ráadásul további változtatásokkal készültünk – ezek egyike, hogy idéntől kezdve az ajánlólistákat augusztus helyett a két nagy könyves esemény, a Könyvfesztivál és a Könyvhét között tesszük közzé, ráadásul külön-külön. A sci-fi top 10-es ajánló már olvasható is a Merítésben, hamarosan pedig érkezik a fantasy.
https://moly.hu/merites-rovatok/2018-as-sci-fi-ajanlo

Mielőtt ez megtörténne, bemutatnánk számotokra olyan rövidprózákat és más, kiemelelésre érdemes műveket is, amelyek a válogatás alapjául szolgáló listára ugyan nem kerülhettek fel, de ettől még fontosnak tartjuk felhívni rájuk a figyelmet. Emellett majd elindítunk egy közönségszavazást is, amiben ti dönthettek, melyek voltak 2018 kiemelkedő fantasy regényei.

A zsűri tagjai idén az alábbi molyok lettek:
@CaptainV, @Dávidmoly, @Dominik_Blasir, @gesztenye63, @kvzs, @NewL, @Noro, @RZednik, @zamil, @vicomte

De mindezek előtt feltennénk a kérdést: szerintetek mely könyveknek van mindenképpen helye a legjobb tíz között?

Emlékeztetőül a 2018-as fantasy megjelenések: https://moly.hu/listak/2018-as-fantasy-megjelenesek
|fantasylista

!

Robert Jackson Bennett: Csodák városa
(Agave Könyvek, fordította: Benkő Ferenc)

„Azt hiszem, bizonyos dolgokat még a csodák sem tudnak elnyomni. Néha arra gondolok, hogy talán mindannyian csupán megrázkódtatásokból összefércelt teremtmények vagyunk.”

Tavaly több sorozat is befejeződött, de keveset vártunk jobban, mint Bennett Isteni városok trilógiájának zárlatát, amely, már ha ez lehetséges, még zseniálisabban sikerült, mint a korábbi részek. Bennett részről részre mást akar megvalósítani, mindig csak egy kicsit helyezi máshova a fókuszt a new weird-jellegű urban fantasy és a kémregény kombinációjában. Egyre többet tesz a kötetekbe önmagából, érzéseiből, gondolataiból, és ez a folyamat a Csodák városában tetőzött. Regényről-regényre nehezebb kérdéseket tesz fel, egyre kevésbé kíméli a szereplőit, egyre cinikusabb a humora, mi pedig olvasás közben mindjobban ledöbbenünk, micsoda befejezés született. A történet kerek egésszé vált, az utolsó rejtélyekről is lehullt a lepel… Nem tehetünk mást, mint reménykedünk, hogy Bennett fog még fantasyt írni.

Értékelések:
@zamil: https://moly.hu/ertekelesek/2930271
@marcipáncica: https://moly.hu/ertekelesek/2728155


>!
rheinfuss
Robert Jackson Bennett: Csodák városa

Az Isteni városok-trilógia zárókötetében Bennett méltóképpen búcsúzik el a történet szereplőitől valamint az általa alkotott világtól. A Csodák városa lenyűgöző eleganciával fűzi össze azokat a szálakat, melyeket az első két kötetben indított útjára, a felvetett kérdésekre igyekszik kielégítő választ adni, miközben a sorozat mondanivalójának megfelelően hiteles tud maradni.

Számomra a regény a hatalomról szól, mely egyszerre képviselhet teremtő és adott esetben pusztító erőt is. Mindez pedig a történet három szintjén jelenik meg: az istenek és az őket felváltó politikai rendszer vezetői által gyakorolt hatalom, a szereplők, valamint az olvasó szintjén.

Az istenek a régi időkben hatalmas befolyással voltak a Kontinens lakosságára, ez a hatás pedig bukásukkal sem múlt el, sőt a Csodák városában megjelenő istenszerű, csodálatos lények is valami módon erre a hatalomra törnek. Ezt az isteni beavatkozást törölték el a Villanásnak nevezett esemény során, amikor is a technológiai vívmányokkal felszerelt Szajpúr meghódította a Kontinenst, és kiterjesztette hatalmát az őslakosokra, eltörölve mindenfajta csodát és azok tiszteletét. Ezt a status quót pedig a hódítókat vezető politikusok legalább olyan erőszakos, borzalmas események közepette hozták létre, és próbálják fenntartani, mint ami az istenek uralmához hasonlatos.

A szereplők közül nagyon sokakat meglegyint a hatalom ígérete: Sigrudot a lassan kibontakozó titkon keresztül, mely valamilyen módon isteni eredetű hatásra utal, Sharát, aki hatalmát igyekszik a jó szolgálatába állítani, de esendő ember lévén, nem mindig sikerült neki, a nevelt lányát, akinek titokzatos múltja a hatalom ígéretét hordozza, Ivánját, aki a pénzén keresztül bír hatalommal mások felett, és a nagy közös ellenséget, aki hajszolja az isteni hatalmat, mellyel megpróbál jót cselekedni, mindezt pedig önös érdekből, sértettség és megaláztatás okán született büszkesége birtokában.

Az olvasókban pedig nagyon könnyen aktuális politikai áthallások születhetnek, a szerző tudatosan reflektál napjaink történelmi átalakulására, hiszen a mi valóságunkhoz (sokszor a regény elnevezéseiben is megjelenő) hasonlító birodalmak és szereplők esnek egymásnak, próbálnak eligazodni a hatalom sűrűjében, felidézve múltunk zajos eseményeit.

Mindezen szinteket pedig a múlt köti össze, az a történelmi tapasztalat, hogy a hatalom birtokosai valamilyen módon mindig a múlt sebeit viselik magukon, azt próbálják felhasználni jogos vagy annak vélt igazságuk kinyilvánításához. Úgy érvelnek, hogy a saját személyes sértettségük, szenvedésük, fájdalmuk táplálja eltorzult világképüket, és miközben a segítség, támogatás, megújítás, feltámasztás, újjáéledés kifejezéseket hangoztatják, igazából a saját érdekeiknek megfelelően alakítják a világot. Az egyén pedig ennek eredményeként hasonlóan erőszakos módját találja meg az ellenállásnak, így ha esetleg sikerül is megálljt parancsolni a hatalmon lévőknek,m fennáll a lehetősége, hogy ugyanúgy irányítják majd az új világot, ahogy elődeik tették. És ezzel a dilemmával a regény isteni és emberi szereplői is szembesülnek, majd a maguk módján önfeladással, önfeláldozással vagy a hatalom megosztásával próbálnak felülemelkedni. Ilyenformán a szerző inkább a remény oldalán áll.

A harmadik kötet igazán akciódús, pörgős befejezés, melyben a kihívás a korábbiaknál is hatalmasabb, így a történet nagyszabású harcokhoz, sorsfordító, a világot megrázó kérdésekhez vezet. Keveredik benne a hagyományos, heroikus fantasy a new weird elemeivel, a posztapokaliptikus háttér az ipari forradalom egyes elemit felhasználó sci-fi jellegzetességeit is magukon hordozzák. Robert Jackson Bennett pedig továbbra is a kedvenc szerzőim között maradt.

2 hozzászólás
!

Nicholas Eames: A Wadon királyai
(Fumax Kiadó, fordította: Matolcsy Kálmán)

„A kannibálokat hírhedten kalandvágyó népeknek ismerték – konyhaművészeti szempontból mindenképpen.”

Mi a közös a kalandozócsapatokban és a metálegyüttesekben? Akár egy vicc is kezdődhetne így, de ezúttal A Wadon királyairól van szó. Nicholas Eames regényében pár kiöregedett, alkoholista és jelentős pocakot növesztett kalandozó egy utolsó búcsúturnéra indul, hogy megmutassa a fiataloknak, miért is számítanak legendának… no persze csak ha közben magukban nagyobb kárt nem tesznek, mint az ellenségben. A Wadon királyai igazi, nosztalgikusan szórakoztató fantasy: egyszerre vicces, cinikus és hősies, mindezt a szerepjátékok korszakos élményére építve. Minél régebb óta olvasol fantasyt, annál jobban fogod élvezni – de a csodát azok is értik, akik most kezdik az ismerkedést. A Wadon királyainak ugyanis szíve van, az egyik legnagyobb a tavalyi kínálatban.

Értékelések:
@Szentinel: https://moly.hu/ertekelesek/3209296
@Dávidmoly: https://moly.hu/ertekelesek/2818325


>!
fekiyeti79 P
Nicholas Eames: A Wadon királyai

Öreg rocker nem vén rocker!
     avagy a legendás Saga lezúzza a fél világot Zugvölgyétől Kasztiáig.

Számomra ez egy olyan regény, ami semmi újat nem adott, mégis valami teljesen új élményben volt részem az olvasása közben; mert érezhető, hogy Eames rengeteg helyről merített ötletet, ellenben tökéletesen egyedi ízt adott a lerágott csontnak azzal, hogy beleszőtte történetébe a zeneipar „finomságait” (bandák és ügynökeik, turnék stb.). És működik. Legalább is engem megvett kilóra.

A Saga tagjai nem feltörekvő, fiatal suhancok akik hírnevet és dicsőséget keresve vágnak bele valami világmegváltó kalandba; ők ezen már túl vannak, a banda feloszlott, ki-ki éli a saját életét, míg a sors úgy nem határoz, hogy újra összeboronálja a tagokat: és az élő legendák elindulnak egy búcsúturnéra…

A szereplők szerethetőek, mindegyikük külön egyéniség, a róluk készült plakát (borító) alapján egyértelműen beazonosíthatóak. (Egyedül Moog, a varázsló nem hasonlít „önmagára”, az én képzeletemben inkább egy Csodaturmixra (Asterix) hasonlító alak jelent meg a leírása alapján. Egyébként hihhhetetlen figura, az egyik kedvenc karakterem a könyvből.)
A történet abszolút nem unalmas; már az egyes bandatagok összeszedése is megér egy-egy éneket, de amiken már együtt mennek keresztül, ahhoz képest A Gyűrű Szövetsége nevű zenekar is csak háttérvokál lehetne.
A humor szintén fergeteges, sokszor röhögtem fel hangosan olvasás közben, mégsem válik a történet paródiává. Sőt, nagyon is komoly mondanivalóval van aláfestve ez a rock/metal-opera; mégpedig a család és az igaz barátság kötelékeinek hangjaival.

Nem tökéletes, de valami miatt mégis az. :)
Jó szívvel ajánlom, nem csak fantasy-rajongóknak!

*M.j.: Kicsit sajnálom, hogy nincs benne térkép.

11 hozzászólás
!

Robin Hobb: Bolond kötelesség
(Delta Vision kiadó, fordította: Gubó Luca)

„Az élet egyensúly. Hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, amikor naivan élünk egyik napról a másikra. Eszünk, alszunk, s mindennap abban a hiszemben fekszünk le, hogy másnap majd újra felkelünk, az étel és a pihenés újra és újra feltölt majd minket erővel. Arra számítunk, hogy a sebeink begyógyulnak, s a fájdalmunk enyhül az idő múlásával. Még akkor is azt reméljük, hogy az életünk visszazökken a megszokott egyensúlyba, és halad tovább, amikor szembesülünk vele, hogy akadnak sebek, amelyek lassabban hegednek be, hogy létezik gyötrelem, amely nappal enyhül, majd az éj lehulltával újult erővel tér vissza, s hogy többé már az alvás sem pihentet igazán.”

Olyan rég érkezett már valami magyarul Robin Hobbtól, hogy az ajánlólistánkon is csak most jelenik meg először – pedig a kortárs fantasy nagymesteréről van szó, akinek akár csak egy regényét olvasva is rajongóvá lehet válni. Magyarul megjelent kötetei mind ugyanabban az univerzumban játszódnak, ám a trilógiákat akár külön-külön is lehet olvasni. Most kezdődő sorozatában a Látnok-ciklus főszereplője, Fitz Lovag tér vissza, tizenöt évnyi világtól elvonult élet után. Hobb pedig újfent egy csodálatosan egyedülálló történetet mesél el. Talán ezért is olyan zseniális az írónő: szívét-lelkét beleadja a szereplőibe, akik ezáltal megelevenednek előttünk, mintha csak hús-vér alakokról lenne szó. Minden fantasyrajongónak kötelező olvasmány.

Értékelések:
@Rodwin: https://moly.hu/ertekelesek/3115375
@zamil: https://moly.hu/ertekelesek/3187665


>!
vicomte P
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.

A megrendültségtől még mindig nehezen találom a szavakat.

A Tükörbirodalom után úgy éreztem, hogy szükségem van egy olyan regényre, ami tiszteli az olvasóját és olyan történetet akar elmesélni, amely azokról az emberi lélek mélyén kavargó félelmekről, reményekről és kétségekről szólnak, amelyek hol keserűen bugyognak fel, hol pusztító indulatoktól terhesen robbannak elő, hol pedig csendes elfogadással és belenyugvással szivárognak a felszínre.

Hobb ebben a trilógiájában visszatért a Hat Hercegség területére és újból az immár érett férfikorba lépett FitzLovag és a Bolond kerül a történet középpontjába. Fitz a világtól elvonultan él Éjszem és egy általa nevelt árva fiú társaságában. A könyv első harmadában ráérősen csordogálnak az események – ahogy egyre-másra jelennek meg Fitz életének régi szereplői apró de nagyon is emberi drámák bontakoznak ki: a felelősségről, az hitről, a bizalomról. Fitz pedig bármennyire is ódzkodik és igyekszik elzárkózni attól, hogy ismét részévé váljon a Látnokok királyi családjával kapcsolatos eseményeknek, de amikor kiderül, hogy a hozzá hasonlóan az Ösztönnel és a Mesterséggel – ezzel a két látszólag eltérő mágiaformával – megáldott (vagy megvert) királyi herceg spoiler eltűnt az udvarból, mégis felkerekedik és visszatér a gyerekkorának helyszínére, Kosvárba.
A történet innentől kezdve nagyobb lendületet vesz, de továbbra is elsősorban a karakterek közötti feszültség és dinamika mozgatja a cselekményt. A Hat Hercegség lakóin ismét eluralkodott Ösztönhasználók iránti megvetés és gyűlölet, ám az Ősi Vér (ahogy magukat nevezik) nem tűri el, hogy a tagjait felkoncolják és egy különösen szélsőséges csoportjuk bosszút esküszik, és a mágiájukat felhasználva próbálják radikálisan megváltoztatni a hatalmi viszonyokat. spoiler

Hobb anélkül foglalt állást a kirekesztés és megkülönböztetés ellen, hogy beleesne a kisebbségek és az elnyomottak pozitív diszkriminációjának csapdájába: pontosan tisztában van vele, hogy a szenvedésnek és megvetésnek kitett csoport tagjai között sokkal könnyebben gyökeret ver a gyűlölet és a fanatizmus, mint a szelíd megértés és belenyugvás. És azzal is, hogy bármilyen elnyomott kisebbségről is van szó, azon belül hangadóvá gyakran olyanok lesznek, akik nem kevésbé megvetendőek, mint azok, akik ellen felkeltek.
S mivel az Ösztön mágiája az emberek és állatok kapcsolatán alapul, Fitz megvénült, zsémbes farkasa, Éjszem mellett számos egyéb társállat is feltűnik, akik minden szempontból az emberekkel egyenrangú szereplői a könyvnek. Ők ugyanolyan fájdalmas döntéseket hoznak, mint a gazdáik, és gyakran bizonyulnak sokkal bölcsebbnek és nagylelkűbbnek, mint azok.

Biztos voltam benne, hogy Hobb-ban nem fogok csalódni, de az, hogy képes volt 1000 oldalon keresztül hol a torkomat, hol a szívemet összeszorítani csak a szavai erejével, ismét megerősítette a hitemet, hogy a legjobbak között van a helye.

16 hozzászólás
!

N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
(Agave Könyvek, fordította: Ballai Mária)

„Ne feledd, hogy hazugság, ha azt mondjuk, „vége a világnak”, hisz a bolygónak semmi baja.”

Jemisin nem csupán három Hugo-díjat söpört be, de harmadjára szerepel az ajánlólistánkon is. Az elmúlt években annyit dicsérték már ezt a sorozatot, hogy bármit is mondunk, szinte közhelyszerűen hangzik. Hihetetlenül izgalmasan felépített világ, mély, érzelmes, húsba vágóan fájdalmas karaktersorsok, lenyűgöző történet… Zseniális sorozat, melyben érezni a szerző dühét és fájdalmát, mindent, amit meg akart mutatni a világnak. A megkövült égbolttal befejeződött egy trilógia, amit még nagyon sokáig fogunk hivatkozási pontként számon tartani a fantasy-irodalomban – még nem késő elkezdeni.

Értékelések:
@phetei: https://moly.hu/ertekelesek/2860914
@Amadea: https://moly.hu/ertekelesek/2859006


>!
Spaceman_Spiff IP
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt

Nem az a kérdés, hogy ki kezdte. Hanem, hogy ki fogja befejezni. És főleg, hogy hogyan.
Mit lehet elmondani erről a kötetről, erről a trilógiáról? Amikor azt hinnéd, már minden mondanivalójával találkoztál a korábbi hatszáz oldalon, akkor kiderül, hogy még bőven lehet ezt hová fokozni. Új rétegek kerülhetnek elő, mintha csak egy tektonikai fúrást végeznél. Egyébként igen, ez a könyv (ez a trilógia) egy mélyfúrás az elnyomás természetében. Az elnyomáséban, ami előbb-utóbb valahogy mindig felüti a fejét, teljesen mindegy, mi az indok. Ó, és ne csak népek elnyomására gondolj! Nem kell mindig nagyban gondolkodni. Persze gondolkodj nagyban, mert a könyv is ezt teszi. De gondolkodj kicsiben is! Mert az elnyomásnak ezer formája létezik. És tudod, mi a legérdekesebb? Hogy előbb-utóbb az elnyomók is megszenvedik ezt. Lehet, hogy nem azonnal, lehet, hogy nem fizikálisan. De valójában senkinek sem lesz jó.
Ami pedig a legszebb ebben a könyvben, a trilógiában, hogy miközben nagy társadalmi kérdésekről beszél, miközben ezt emberi sorsokon és kapcsolatokon keresztül teszi, nos, aközben egy anyáról és a lányáról szól. Amikor nem találkoznak, amikor több ezer kilométer választja el őket egymástól, Jemisin akkor is képes róluk beszélni, és arról, mennyi minden mehet félre, és mennyi mindent nem lehet megjavítani – és mennyi mindent meg lehet. Vagy csak meg kell próbálni. Mert az az igazi kudarc, az igazi bukás, amikor már beletörődsz. Amikor már azt érzed, nem bírod, legyen elég, ez már sose fog megváltozni, sose lesz jobb.
Csodálatos és fájdalmas ez a könyv, a zsigereidben érzed, és tudod, hogy úgysem vagy képes elmondani, mennyi mindent éreztél és gondoltál, miközben olvastad. Mennyire rezdült meg benned. Mennyire komplex, mint egy hihetetlenül bonyolult kristály, mennyire a helyén vannak az elemei, hogy végül kiadjon egy végtelen mozaikot. (Igen, itt-ott talán kicsit kicsorbultnak tűnhet, de ettől lesz természetes – mert ami természetes, az nem steril módon tökéletes.) Nem tudsz elég mélyre elmerülni benne, hogy ne érezd, hogy mennyire valós, mennyire igaz, amiről beszél, szépen, olyan szöveggel, amire nincsenek is szavaid. És éppen ezért magával ragadó az egész. Nem tudod, más mit lát ebben, de reméled, hogy ez a könyv is legalább egy kicsit jobbá teszi a világot.
Mert hát, miért ne próbálhatná meg?

7 hozzászólás
!

Brian McClellan: A birodalom bűnei
(Fumax Kiadó, fordította: Rusznyák Csaba)

„Kocogás ide vagy oda, az a mondás járta, hogy Fidelis Jes napja igazából csak akkor indult, amikor már megivott egy kávét, és megölt egy embert.”

Új sorozatba kezdett a Lőpormágus-trilógiával ismertté vált Brian McClellan – ami mégsem annyira új. A birodalom bűnei ugyanis szintén a korábbi sorozatának világában játszódik, ám ezúttal új helyszínen, a tengeren túl, ahova már elért a gyarmatosítók kora. Mivel szintén egy trilógiáról van szó, az első kötetben még éppen csak beindulnak az események, még éppen csak érzékeljük, hogy milyen nagyszabású és izgalmas dolgok fognak a későbbiekben történni. No persze addig sincs okunk panaszra, Brian McClellannél a kiváló szórakozás garantált. Főleg, ha szereted a lőport és a puskákat.

Értékelések:
@Kilgores: https://moly.hu/ertekelesek/3082532
@Szilárd_Berke: https://moly.hu/ertekelesek/3059690


>!
gesztenye63 P
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Az érzés, amikor…
– a regény első harmadában rájössz, hogy nagyképűen rálazultál egy trilógiára,
– az első száz oldal környékén viszket a kezed, hogy félretedd a könyvet és előkapd az Őszi köztársaságot, ami hirtelen égető hiánnyá válik a könyvespolcodon,
– visszavonhatatlanul rádöbbensz, hogy McClellan cserébe hátba rúgott néhány akkora spoilerrel, hogy a lőportransz adja a másikat.
Összegezve: engem senki nem figyelmeztetett, hogy A birodalom bűnei előtt feltétlenül olvassam el A Lőpormágus-trilógia záróakkordját. De ez az én egyéni szocproblémám. Most már tudom, hogy kevesebb lennék, ha ezek után csalódottan félreteszem ezt a kötetet.
Számomra A birodalom bűnei lett az a regény, amellyel a szerző igazán befutott, beérett, felnőtté vált stb.
Nem azért, mert okosan, elismerésre méltó profizmussal építgeti karakterei sorsát, de azért sem, mert úgy teszi 600 oldalnyi akcióval izgalmasan puskaporossá a levegőt, hogy közben biztos kézzel szövi a cselekmény igencsak bonyolult szálait. Még csak nem is azért, mert a világot meghatározó mágiákat és a képességekkel bánni tudókat egyre mélyebben megismerteti az olvasóval, ezzel is komfortosabbá téve a kirándulást Fatraszta földjén.
Az elismerés szerintem azért illeti McClellant, mert mindezt szinte észrevétlenül, törés nélkül, az önmaga képzelte világ komplexitásában teszi, a Lőpormágus-univerzum kereteinek áttűnés-szerű kitolásával, az univerzum adta lehetőségek egyre fantáziadúsabb kihasználásával. Magyarán, észre sem vesszük és az adrói-kez háborúból úgy csöppenünk egy más földrész idegen kultúrájába, mintha csak a kényelmes olvasó fotelből kiugranánk a konyhába egy jó forró, lőporfüstös kávéra.
McClellan alkotott egy olyan történetindító regényt, ahol kezdetben senki nem az, aminek látszik, amelyben a nyomozós szál sokfedeles kémjátszmává válik, a lázongó őslakosok megfékezésére indított büntető expedíciók pedig egyszer csak nagyszabású csatajelenetekkel festett honvédő háború véres tablójává eszkalálódnak.
Természetesen továbbra is a karakterábrázolást tartom az író igazi erősségének, de kétségtelen, hogy A birodalom bűnei számos más zsánerjegyét tekintve is minőségi ugrás. Úgy vélem, korai még isteníteni McClellant, de ha a következő kötetben sem törik meg a lendület, akkor könnyen kedvenccé válhat. Az azonban már most is vitathatatlan, hogy a szerző a spoiler flintlock alzsáner biztos kezű mestere.
Számomra pedig óriási tanulság, hogy ha van elég időd, akkor fejezd be, amit elkezdtél, hiszen attól válik teljessé egy alkotás.

!

Naomi Novik: Ezüstfonás
(GABO könyvkiadó, fordította: Heinisch Mónika)

„Egy évvel később átjött hozzánk a szomszédunk, Jacob, és megkerte papától a kezemet. Egy kecskét is kért velem együtt, ezért papa kidobta a házból, és azt mondta: – Nem elég egy egészséges, erős hátú szűz, még egy kecskét is akar hozzá!”

Az elmúlt években több mesefeldolgozás is napvilágot látott, a szláv folklórt is érintette pár szerző – úgyhogy amikor már azt hinnénk, hogy megcsömörlöttünk a témától, akkor jön Naomi Novik, és megmutatja, hogy lehet még újat, szépet és szívhez szólót mondani. Az Ezüstfonás három fiatal lány története, akik miközben végigvergődnek a férfiak által uralt világon, nemcsak a környezetükről tanulnak meg valamit, hanem önmagukról is. Mélyen emberi, gyönyörű történet – olyan mese, amit életkortól függetlenül bátran lehet forgatni, mert mindig adni fog valami pluszt, valami szépet, valami fontosat.

Értékelések:
@Zsoofia: https://moly.hu/ertekelesek/3137090
@Bori_L: https://moly.hu/ertekelesek/3030651


>!
LRn
Naomi Novik: Ezüstfonás

Az Ezüstfonás jobban tetszett, mint a Rengeteg – ugyanaz az érzéki, szép írásmód jellemzi, ugyanúgy az ismert, közös mesekincsből merít és értelmez újra, de úgy érzem, Novik itt már sokkal ügyesebben kezeli a történetet. Itt sem kapkod, szépen, lassan bomlanak ki az események, ráérősen barangolunk ebben a hideg világban, de arányosabb, koherensebb a szöveg, biztosabb kézzel vezet minket az írónő, és a karakterábrázolás is sikeresebb.

Az aranyfonás meséje vándormese: a német Rumpelstiltskin-történetből lehet főleg ismerős, de több nép mesekincsébe is beszivárgott, így a magyar népmesék között is megtalálhatjuk a megfelelőjét. Mirjem kicsit könnyebb helyzetben van, hiszen nem csepűt, hanem ezüstöt kell arannyá változtatnia: tetszett, hogy eleinte csak a reális, kereskedelmi megvalósulását láthatjuk a dolognak, és csak a tél birodalmában jön létre a mágikus tevékenység. Az aranyfonás mellett még sok mesei elemet felismerhetünk a történetben, az egyik legfontosabb a szómágia, névmágia: ha ismerjük valakinek az igazi nevét, akkor hatalmunk lesz fölötte. Ez a gondolat is számos kultúrában visszaköszön, még napjainkban is megvannak a nyomai a nyelvünkben és babonáinkban.

De nem merültem bele túlságosan a bogarászásba. A könyv legnagyobb erénye az volt, hogy elejétől a végéig élveztem. Tetszett a stílusa, érdekesek voltak a szereplők, okosan épült bele a történetbe a zsidók ábrázolása, nem volt didaktikus a mondanivalója, és számomra a lassú tempó is működött. Érdekes volt figyelni a kapcsolatrendszerek alakulását – az elrendezett házasságok melankolikus magányosságát, a különböző anyai szerepeket, a családok szétbomlását és újraalakulását, s egyáltalán azt a folyamatos fejlődést, ami ezekben a kapcsolatokban végbemegy. A főszereplők nem nyugszanak bele a sors által rájuk mért szerepekbe, hanem döntéseket hoznak és cselekszenek – ezzel pedig minden megváltozik.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a meséket. Novik remek munkát végzett ezzel a könyvvel, a mesei logika, a gyönyörű nyelvezet, a kulturális örökség iránti tisztelet és a kompetens női karakterek maradandó élménnyé teszik a szöveget.

!

Brandon Sanderson: A királyok útja
(Delta Vision kiadó, fordította: Sárpátki Ádám)

„Megvédelmezem azokat, akik nem védelmezhetik meg magukat.”

Valószínűleg kevés fantasy iránt érdeklődő olvasónak kell bemutatni Brandon Sandersont: azt a szerzőt, akinek az Elantris című műve vagy a Ködszerzet-trilógiája rengeteg rajongót szerzett, aki gyakorlatilag képtelen trilógiánál rövidebb ciklusokban gondolkodni, sőt, és aki elképesztő mennyiségű sorozatot fog össze egy közös univerzumba. A királyok útja egy új, talán minden eddiginél grandiózusabb sorozatának nyitánya, ám könnyedén felveszi a versenyt a szerző korábbi műveivel. Bár a regény maga 1500 oldalas, mégsem érezni sem üresjáratot, sem unalmas pillanatot: Sanderson szívét-lelkét beleteszi, hogy egy kalandos és izgalmas, érzékeny és megható, újszerű és rengeteg felfedeznivalót tartalmazó kötettel nyűgözzön le mindenkit. Megragadó karakterek, egyedi világ, pergő cselekmény – érdemes már a legelején becsatlakozni ebbe a monumentális sorozatba.

Értékelések:
@Marioklesz: https://moly.hu/ertekelesek/3105315
@Dominik_Blasir: https://moly.hu/ertekelesek/3113195


>!
zamil
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.

Első találkozásom az íróval, valahogy sose éreztem magamba annyi erőt, hogy nekivágjak a féltégláinak, bár igen jókat hallottam róla. Most ennek is eljött az ideje.
Ismét sikerült egy olyan írót találnom magamnak, akiben meg van a potenciál, hogy a kedvenc íróim közé kerüljön, mind fantáziája, mind mesélése kedvemre való. Kevés író képes arra, hogy úgy meséljen, hogy ne legyen túlírt a történet, de Sandersonnak ez sikerül, sőt természetes számára.
Maga a regény engem elvarázsolt, mind az egyedi világa, mind a változatos karakterei miatt, és még szinte el se indult a történet, ebben az eltelt 1500 oldalban. Nem mondom, hogy tökéletes, mert vannak benne részek amiket nyugodtan ki lehetne hagyni, bővelkedik ismétlésekkel, de ezek nem zavarok szépen vannak belopva a történetbe, nem zökkentenek ki. Lassan csordogál a történet, szépen minden a helyére kerül, miközben egy-egy meglepő csavart is elrejt, amiken mindig sikerül olyan mederbe terelni a történetet, hogy még érdekesebb egyen.
Amit még meg kell említenem, hogy nekem nagyon tetszik a magyar kiadás. Mindig megfognak, ha vannak illusztrációk, térképek, ha a fejezettek kis rajzokkal kezdődnek. Ez egy ilyen könyv.

2 hozzászólás
!

Brandon Sanderson: A lélek árnyai
(Delta Vision Kiadó, fordította: Horváth Árpád)

„Egyszer mindenki meghal. Mindig is furcsának találta, hogy olyan sokan halnak meg öregkorukban, pedig logikusan azt gondolná az ember, hogy eddigre már elég nagy gyakorlatuk van abban, hogy hogyan ne haljanak meg.”

Brandon Sanderson idén két kötettel is szerepel az ajánlólistánkon. Két eltérő sorozatban álló regénnyel, melyek egyaránt valamilyen módon kiemelkedő pontot képviselnek az életműben. A lélek árnyai az eredetileg csak egykötetesnek induló, aztán négyrészessé terebélyesedett Wax és Wayne sorozat második tagja, melyben talán nincs meg az az epikus volumen, mint A királyok útjában, viszont sokkal kisebb fókuszával legalább annyira szórakoztató. Itt érezni igazán, hogy Sanderson mennyit fejlődött az elmúlt években: karakterei talán minden korábbinál árnyaltabbak és sokrétűbbek, a világábrázolása és az információadagolása pedig annyira precíz, mint még soha. Azt már megszoktuk, hogy letehetetlenül izgalmas, hogy zseniális egysoros poénok repkednek benne, de ez a kötet még a „szokásosnál” is többet nyújt – egy kiemelkedően jó sorozat fontos kötete.

Értékelések:
@CyberMacs: https://moly.hu/ertekelesek/2889022
@Bori_L: https://moly.hu/ertekelesek/3113367


>!
Szabolcs_Holló
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Óriási lelkesedéssel kezdtem bele A lélek árnyaiba, nagyon régen jelent meg az első rész…Az tény, hogy nem igazán emlékeztem az első részre, de érdekes módon sokkal inkább épített a Ködszerzet trilógiára Sanderson. A westerni toposzok után most a huszadik század eleji világban játszódik a történet, tele gengszterekkel, bankokkal, automobilokkal.Hihetetlenül hangulatos volt elmerülni a ködlepte éjszakában, ismerős világ, mégis más. A főszereplők szimpatikusak, szerethetőek, bár Wayne kissé kevesebb szerepet kapott ezúttal, sokkal inkább fontosabb lett Marasi, aki a cselekmény egyik legfontosabb szeletét viszi véghez. Érdekes, hogy maga Sanderson írta le a köszönetnyilvánításban, hogy a könyv első harmada és a másik két harmada mennyire eltérő időben, hangulatban született és ez meg is látszik. Az elején könnyed, humoros aztán sokkal de sokkal komorabb hangszínre vált, de ez az nem megy a cselekmény rovására, az sztori végig izgalmas, a nyomozás szálai ismét a múltba vezetnek, melyet az olvasó is ismer valamennyire, hiszem itt Vin, Kelsier és az Őrző mitologikus lények, egyházak épültek rájuk. Harmónia, a kandrák és persze a Végső Birodalom utózöngéi borzongató élmény így olvasni róluk.
Külön kiemelem az újságkivágásokat, melyek különösen elősegítették a katarzíst. Jó tempóban zajlanak az események, gyilkosságok, politikai machinációk, összecsapások, nyomozás és mindez a múlt század elejének toposzai előtt, sztrájkok, növekvő elszegényedés, urbanizáció megöntve egy félelmetesen jól kidolgozott mágiarendszerrel. Hiányérzet talán azért maradt bennem, mert a történet nem eléggé epikus, valahogy nem olyan szerteágazó, ugyanakkor ez a trilógia talán nem is akar többet nyújtani, mind remekül szórakoztatni.
Talán még senki nem hozott fel egy párhuzamost, de nekem mindvégig Batmanen járt az eszem. Egy kétségbeesett polgármester, egy veszedelmes bűnöző, aki tetteivel fojtogatja a várost, ami legalább annyira élő és lélegző, mint egy valódi város. Wax,az előkelő igazságosztó nemes, aki ugyanakkor próbál vagyonával is tenni a közösségért, és felad mindent az elveiért. Nem is beszélve, hogy éjszaka háztetőkön ugrálva közlekedik, nagyon emlékeztet ez valakire.. :)Személyes történet ez, ami egyúttal olyan kérdéseket feszeget a vallással és Harmóniával kapcsolatban ami túlmutat ezen a köteten.

!

Andrzej Sapkowski: Viharidő
(PlayON! kiadó, fordította: Hermann Péter)

„Nincs jobb gyógyír a gondokra, mint egy vaják.”

2017-ben lezártuk kedvenc vajákunk történetét – legalábbis ezt hihettük. A szenzációs A tó úrnőjével véget ért a regénysorozat… hogy aztán megjelenjen egy előzménykötet. A Viharidő a hét „alapkötet” előtt játszódik, akkoriban, amikor Geralt még Kökörcsinnel együtt járta a világot, hogy mindenfelé szörnyeket gyilkolásszon, feltéve, hogy megfizetik. Aki az utolsó részekben kevesellte a kalandot, az most bőségesen kárpótolva lesz, ráadásul Geralt (és Sapkowski) humora is a régi, úgyhogy minden adott a fergeteges szórakozáshoz. Most már tényleg nincs több kötet… viszont aki eddig még nem vágott bele a sorozatba, az bátran kezdjen neki akár ezzel a regénnyel. Biztosan nem fog csalódni.

Értékelések:
@Rodwin: https://moly.hu/ertekelesek/2834301
@Hanaiwa: https://moly.hu/ertekelesek/2763979


>!
Ivenn P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Úgy gondolom, hogy kiegészítő történetet írni mindig nagyon bátor és kockázatos vállalkozás, hisz mindig lesznek olvasók, akik mást/többet várnak a történettől és mindig lesznek olyanok, akik szerint egy ilyen jellegű kötet már csak felesleges bőrlehúzás.
Én általában elég nyitottan (és lelkesen) állok ehhez a kérdéskörhöz, és azt kell mondjam, hogy most sem ért egyáltalán csalódás: a Viharidő nemhogy egy igazi kis csemege és kincs a rajongók számára, de végre az is elmondható róla, hogy marha jól meg lett írva.

Ebben a kötetben végre sok-sok idő után úgy éreztem, hogy minden, de abszolút minden a helyén van és Sapkowskinak az az egyetlen célja, hogy engem szórakoztasson és teljesen lekenyerezzen. Ez a lekenyerezés pedig abszolút sikeresen végre lett hajtva, hisz:

– Végre megint Geralt a fő nézőpontkarakter a történetben (nagyon minimális megszakítással)
– Visszatértünk az első két kötet novelláinak hangulatához, sziporkázó humorához (értsd: olyan hangosan nyerítettem egy-két helyen, hogy a szomszéd elgondolkozhatott, hogy ki ez a nem normális a másik lakásban)
– Nincs idegesítő írói technikázás, kísérletezgetés, követhetetlen ugrálások az idősíkban: a történet most is komplex és több cselekményszálon fut, de ez nagyon szépen lekövethető
– Több Kökörcsin. TÖBB KÖKÖRCSIN!!!
– A politika mellett/helyett több vajákoskodás, több szörny!
– A sima kardozós közelharc helyett előtérbe kerül a vaják féle „mágia”, a különleges vajákszimbólumok (Aard, Igni, Somne, talán még az Axii vagy Quen is használatba kerül)
– Van a történetben elmebeteg pszichopata gonosz!
– Kocsmajelenetek, (túlságosan ínycsiklandóra sikerült) kajálós jelenetek, brutális harcjelenetek, lerágod-a-tíz-körmöd jelenetek

És még sorolhatnám, de szerintem ebből is látszik, hogy nálam mennyire telitalálat a regény. Abszolút azt kaptam, amit vártam és reméltem: ismét egy izgalmas kalandban lehetett részem Geralt (és Kökörcsin) oldalán, ismét elmerülhettem ebben a fantasztikus világban és egy kicsit megint úgy érezhettem, hogy a szereplők életének részese vagyok. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, nagyon nosztalgikus; az embernek kedve támadna újra játszani a videójátékkal vagy csak ismét kezébe venni az első kötetet.

Annyi biztos, hogy köszönöm Sapkowski mesternek az élményt és ezek után nagyon bízom benne, hogy esetleg – talán – még egyszer visszanyúl a Vaják univerzumhoz és ismét beleveti magát az írásba.
Számomra ez a kötet bebizonyította, hogy vannak még történetek kedvenc mogorva vajákunkról, melyeket érdemes elmesélni!

3 hozzászólás
!

Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása
(Fumax Kiadó, fordította: Kodaj Dániel)

"– Üres dobozok, régi újságok, tejesdoboz, borosüveg.
– Azt elemzed, mi van a szemétben?
– Halott macska sehol. Se élő.
– Lehet, hogy ez itt Schrödinger kukája."

Neal Stephensont a sci-fi szerelmesei már régi ismerősként köszöntik, a fantasyrajongók azonban mindezidáig nem nagyon találkozhattak a nevével a zsáneren belül. Most viszont megjelent a Nicole Gallanddal közös regénye, ami egy veszettül szórakoztató, átkozottul humoros, fergetegesen vicces kötet boszorkányokról és időutazásról, vikingekről és kvantummechanikáról… vagy ezek egyikéről sem. Ha a rekeszizmunk épp nem dolgozik a regény olvasása közben, az csak azért lehet, mert pont csodálkozunk a szerzőpáros valamelyik formai bravúrján, vagy esetleg izgulunk a cselekményen a maga nagyon-nagyon sajátos stílusában. Kevés ennyire üdítően szórakoztató regény jelenik meg itthon.

Értékelések:
@Gaura_Ágnes: https://moly.hu/ertekelesek/2808012
@vicomte: https://moly.hu/ertekelesek/3074721


>!
Amadea
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Dilinyós Okkultisták Domicíliuma.
Démonidéző Orgyilkos Dojo.
Dolgos Dagadékok Osztálya.
Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya?

Tulajdonképpen a D.O.D.O. az az időutazó-társaságos könyv, amit nagyon sokan próbálnak (jól) megírni, nagyon sokaknak beletörik a bicskája, és az olvasók nagyon szeretnének egy jó regényt olvasni a különféle korokba utazó, galibákba keveredő emberekről, akik két bevetés között élénk szociális kapcsolatban állnak egymással. A Stephenson-Galland párosnak ez sikerült, bár, gondolom, aki meglátja Neal Stephenson nevét egy borítón, eszébe se jut, hogy az adott könyv rossz lehet – Nicole Gallandról szégyenszemre még nem hallottam.
Szóval a D.O.D.O – utoljára írom le a betűszót, utána másolni fogom… – izgalmas, vicces (gigantikus szopóroller mint kedvenc kifejezés), kellően és sci-fisen tudományos, a technikai részletek nem csupán háttérdíszletként szolgálnak a főszereplők enyelgéséhez (amiből kevés van és egyáltalán nem baj). Nem utolsósorban van magyar vonatkozása, magyar boszival – bocsánat, MÜÖNnal – és magyar mondatokkal, emiatt nekünk különösen dédelgetett kedvenc lehet. Vannak benne továbbá vikingek, mágikus fonalgombolyagok, mindenféle high-tech kütyü és holt nyelv, sok tea*, néhány macska és áthúzott szavak garmadája.

Különlegessége, hogy a regény különböző D.O.D.O.-belső dokumentumokból tevődik össze; belső jelentések, vizsgálati naplók, online levélváltások, jegyzőkönyvek, utasítások, naplórészletek alapján rajzolódik ki a történet íve. A gerincét az egyik főszereplő, a nyelvzseni Melisande Stokes Diakrónikája adja, akit dodonautaként 1851 júliusában rekedt, a londoni Kensington negyedben ismerünk meg – kényelmetlen bálnacsontos fűzőben és a 21. századi edzetlen orrnak iszonyatos bűzben. A Diakrónikából a szemünk előtt rajzolódik ki egy titkos osztály kialakulása, amely kezdetben pár főt és egy szűk, lepukkant irodát jelent, majd egy gigantikus, több országra (és korra…) kiterjedő szervezetet több száz emberrel. A D.O.D.O.-nál a munkaköri leírás része a sumer köznyelv gyakorlása (valódi sumertől), az egykezes kard használata, a könnyed csapatépítést pedig a mezítlábas futást jelenti téli reggelen – hasznos, ha feldühödött falusiak elől kell menekülnöd csont pucéran a 17. században. Magyarán, az antropológia nem extrém sport, de az időutazás igen.

Kicsivel több mint 600 oldal, sokáig is olvastam munka meg egyebek miatt, de a végére érve sajnáltam, hogy ennyi volt, kész, vége, kikerültem a D.O.D.O.-ból a hideg, barátságtalan világba, mi lesz velem nélküle? Egyelőre a sivár szellemi pusztaságban tengődöm, de alighanem kénytelen leszek valami D.O.D.O.-tól homlokegyenest különböző könyvet olvasni, hogy összeszedjem magam.

* A Rebecca által főzött lapsang souchongot csak különösen elvetemülteknek ajánlom. Füstölt-sózott disznóhús szaga és íze van. Ugyanitt 25 gr eladó belőle.

!

Ezek voltak tehát a zsűri kedvencei. Azonban idén sem feledkezünk meg azokról a könyvekről, amelyek valamilyen módon érdemesek lehetnek a zsánerolvasó közönség figyelmére, bár nem kerülhettek fel a jelöltlistánkra.

Az összes összegyűjtött könyv itt megtalálható:
https://moly.hu/polcok/zsanerolvasoknak-ajanljuk-2018


>!
SFF_Vektor U
Fantasy

Zsánerolvasóknak ajánljuk.
|fantasylista

Ahogy az elmúlt években, úgy most is fontosnak tartjuk, hogy a tavalyi legjobb sci-fi és fantasy regények és kisprózák mellett a zsánerolvasó közönség figyelmét felhívjuk olyan könyvekre is, amik a jelöltlistán lévő címeken túl még érdekesek lehetnek a számukra. Ezek lehetnek határterületen mozgó regények, de ugyanígy osztott világ kiadványok, újrakiadások vagy ifjúsági művek, amelyek ugyan kimaradnak az ajánlólistánk alapját képező gyűjtésből, ennek ellenére nagyon szerettük őket, és másoknak is szívesen ajánlanánk ezeket.

A @Fumax az évet egy igen egyedi kisregénnyel kezdte: Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit című young adult művét olvasva igen különös világba nyerhettek betekintést az érdeklődők. @Gaura_Ágnes szerint „így kell felnövéstörténet-fantasyt írni anélkül, hogy elcsépelt elemekből építkeznénk” spoiler, míg @wzsuzsanna nagyon szerette „azt a borús, sötét, mégis gyönyörű atmoszférát, amit teremtett, ami egyszerre készteti az embert emlékezésre és önreflexióra.” spoiler.
Szintén az ifjúsági vonalat erősíti Christelle Dabos A tükörjáró sorozatának második kötete, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban. „Olyan különleges érzékkel adagolja az írónő a kalandot és az izgalmat, némi csipetnyi romantikával fűszerezve, hogy csak ámulok és bámulok” – írja @tinuviel89 spoiler a @Kolibri_Kiadó kiadványáról.

Ugyan a MAGUS-regényeket, miután osztott világba tartozó művekről van szó, nem vesszük fel a jelöltlistára, de 2018-ban több érdekes, ebbe a sorozatba tartozó könyv is napvilágot látott a @DeltaVision kiadónál.
Malcolm J. Huntnak a Szörnyek családja már a harmadik regénye, ezúttal @Noro szerint „jól vegyíti az intrikus és a kalandozós, a sötéten cinikus és az (anti)hősies magus-regények jellemzőit” spoiler. Fontos, ahogy @Marcus fogalmaz, hogy „kezdők és ynevológusok is megtalálják a könyvben a számításukat” spoiler, vagyis minden fantasy-rajongónak érdemes egy pillantást vetni erre a kötetre.
A tavalyi könyvfesztivál izgalmas híre volt, hogy Raoul Renier két évtized után folytatta a klasszikus elbeszélését: ebből lett a Krán című kötet. @vicomte szerint a két kisregény „tele van olyan elborult ötletekkel, amiért nagyra kell értékelni az elmét, amelyből ezek kiszabadultak, és a magam részéről élveztem az író furcsa, kifacsart humorérzékét is” spoiler.

A tavalyi évből még több kiadványt ajánlunk zsánerolvasóknak a gyűjtőpolcunkon:
https://moly.hu/polcok/zsanerolvasoknak-ajanljuk-2018

Kapcsolódó könyvek: Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit · Raoul Renier: Krán · Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban · Malcolm J. Hunt: Szörnyek családja

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Raoul Renier: Krán
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Malcolm J. Hunt: Szörnyek családja
!

A lista összeállításánál tudatosan kihagytuk a novellásköteteket és antológiákat, hiszen annyira nehéz őket összemérni a hagyományos regényekkel – viszont úgy gondoljuk, hogy érdemes a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseivel megismerkedni, már csak azért is, mert egyre nagyobb és színesebb a hazai kínálat.

A tavalyi évben megjelent (és a lista szabályainak megfelelő) rövidpróza-köteteket itt találjátok:
https://moly.hu/polcok/rovidproza-2018


>!
SFF_Vektor U
Fantasy

A kisprózák.
|fantasylista

Minden év olyan, mintha egyre nagyobb lendületet kapna a hazai novella-, illetve kisregény-kiadás; nem volt ez másként 2018-ban sem. Bár talán már nem beszélhetünk akkora „bumm”-ról, mint a megelőző évben, de nem egy kiadó jelentkezett színvonalas válogatással. Ezeket (közösen a sci-fi és a fantasy megjelenéseket) itt gyűjtöttük össze:
https://moly.hu/polcok/rovidproza-2018

Rögtön az év elején két vastag antológiát is az olvasókra zúdítottak a kiadók. Egyrészt a @Gabo_SFF tavaly is megjelentette Jonathan Strahan válogatását, Az év legjobb science fiction és fantasynovelláit, másrészt pedig a @Fumax kiadta a következő George R. R. Martin és Gardner Dozois szerkesztésű antológiát, a Veszélyes amazonokat. Főleg utóbbi erősen fantasy-központú kötet, olyan szerzőkkel, mint Joe Abercrombie, Robin Hobb, Brandon Sanderson, Jim Butcher vagy Lev Grossman.
De legalább ennyire izgalmas hír, hogy a @Gabo_SFF év végén elindította a honi szerzőkre koncentráló Az év magyar science fiction és fantasynovellái sorozatát. Az első kötetben jobbnál jobb fantasynovellák sorakoznak – ahogy @pat fogalmaz: „egy remekül szerkesztett, egyenletes színvonalon (jól és jobban) megírt novellákkal teli kötet” spoiler.

Bár Veres Attila Éjféli iskolák című kötetét nehéz kategorizálni, abban viszont szinte minden olvasója egyetért, hogy briliáns novellákat lehet benne találni. @szadrienn szerint: „Kiválóan megírt, brutális horror novellák valahol a szürreális valóság és a lidérces rémálom között, amiből reggelente verejtékben úszva, levegő után kapkodva ébredünk.” spoiler
Szintén a fantasy sötétebb ágának a képviselőivel találkozhatunk az Árnyak az időn túlról válogatásban – a Cthulhu-mítosz köré írt 17 novellát, a korszak legnagyobb zsenijeitől.

A szerzői novelláskötetek között az egyik legnagyobb lelkesedés talán Ken Liu A papírsereglet és más történetek című kötetének szólt, ami teli van szenzációs novellákkal. @ViraMors szerint: „Liu egyszerre ír gyönyörűen, elgondolkodtatóan, változatosan és fantáziadúsan” spoiler, míg @abstractelf úgy fogalmaz, hogy „nem lehetett úgy elolvasni a novellákat, hogy valamilyen módon ne kerüljek a hatásuk alá.” spoiler.
De megjelent itthon két gyönyörű válogatás Ursula K. Le Guin kisregényeiből is: a fantasyolvasók számára A megtalált és az elveszett két kötete közül talán a második lehet az érdekesebb, amiben három Szigetvilág-történet szerepel.

És ha már kisregények, nem szabad elfeledkeznünk Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása kötetéről sem – talán 2018-ban olyan sok kisregény nem jelent meg, de ezt a Lovecraft-ihletésű történetet többen is nagyszerűnek találták. @gesztenye63 szerint: „A kisregény maga káprázatos szövedéke álomnak, rettenetnek, vágyaknak és félelmeknek. Olyan természetes egyszerűséggel kíséri a szerző az olvasót világok során át, valóság és fantázia, csodák és rémségek között, mintha magától értetődő kinyilatkoztatás lenne, hogy az életben csupán a következetlenség következetessége az egyedüli mérvadó.” spoiler

Izgalmas év volt tehát 2018 – ezek után biztosak lehetünk abban, hogy 2019-ben sem lesz okunk panaszkodni…

Kapcsolódó könyvek: Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása · George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Veszélyes amazonok · Ken Liu: A papírsereglet és más történetek · Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról · Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018 · Veres Attila: Éjféli iskolák · Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett II. · Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Veszélyes amazonok
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018
Veres Attila: Éjféli iskolák
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett II.
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
!

Aki esetleg a listánk hatására kedvet kapott a 2018-ban megjelent könyvek olvasására, annak ajánlanánk a hozzá kapcsolódó kihívást is:
https://moly.hu/kihivasok/2018-as-fantasy-megjelenesek

No meg a felkészülést a jövő évi listára, melyből már nemcsak „alap-”, de mesterfokozat is indult: https://moly.hu/kihivasok/2019-es-fantasy-megjelenesek-mesterfokozat


>!
SFF_Vektor U

2019-es fantasy megjelenések fantasy olvasós

Elolvasandó könyvek száma6
Elkezdődött2019. március 22., 10:07
Jelentkezés vége2020. december 1., 00:01
Véget ér2020. december 31., 23:59

Ezzel a kihívással szeretnénk arra buzdítani a moly közösségét, hogy olvassanak el minél többet a magyarul nemrégiben megjelent fantasy könyvek közül, ismerjék meg minél jobban az aktuális kínálatot – vagyis keressük a legjobbakat, beszélgessünk róluk.
Az alábbi listáról kell olvasni (2019 végéig még folyamatosan bővül): https://moly.hu/listak/2019-es-fantasy-megjelenesek

A lista tartalmazza a 2019-ben magyarul kiadott fantasy regényeket vagy egybefüggő kisregény/novellás köteteket, függetlenül a szerző nemzetiségétől vagy az eredeti kiadás évétől.
Nem szerepelnek:
– újrakiadások
– magánkiadások
– ifjúsági regények (YA regények)
– paranormális románcok
– franchise, „logós”, osztott világ regények
– össze nem függő novellákból álló egyszerzős kötetek, többszerzős antológiák

A teljesítéshez 6 könyvet kell elolvasni a listáról és azokhoz szöveges értékelést kell írni (javasolt az „én és a könyv” link). Kihivás kezdete előtti olvasást nem fogadunk el.
Jó olvasást!

Iker-kihívás: https://moly.hu/kihivasok/2019-es-science-fiction-megjelenesek

A kép forrása: Thorkild Skov alkotása Brandon Sanderson A királyok útja c. regényének dán nyelvű kiadásához.
https://www.artstation.com/artwork/BmyyaD
(Végleges kitüntetéskép majd később lesz.)

Jegyzetek

50 hozzászólás
!

Ugyan mi bemutattuk a kedvenceinket, de kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is.
Úgyhogy elindítottunk egy közönségszavazást is – június 30-ig várjuk a voksokat, hogy kiderüljön, a molyok melyik 2018-ban megjelent fantasyregényt tartják a legjobbnak.


>!
SFF_Vektor U

2018-as fantasy ajánló – Közönségszavazás

Ezt a szavazást lezárták, már nem lehet voksolni.

Szavazz június 30-ig, hogy szerinted melyik volt a legjobb fantasy regény a 2018-ban megjelentek közül!
Bővebben: https://moly.hu/polcok/faq-gyakori-kerdesek-altalanos és
https://moly.hu/jelzok/fantasylista

Robert Jackson Bennett: Csodák városa
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
8
Ed McDonald: Éjszárny
China Miéville: A város és a város között
Katherine Arden: A medve és a csalogány
1
Lana Millan: Raziel
2
Virág Emília: Tündérfogó
1
Jim Butcher: Teliholdkór
Jim Butcher: Kísértő vész
6
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.
3
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom
Greg Keyes: Vérlovag
1
Greg Keyes: Született Királynő
Scott Lynch: A karmazsin lobogó
Gail Z. Martin: Az árnyak háborúja
7
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
3
Brandon Sanderson: A lélek árnyai
4
Cameron Johnston: Az áruló isten
2
Michael J. Martinez: A Daedalus-incidens
Michael J. Martinez: Az Enceladus-krízis
Michael J. Martinez: Vénuszi játszma
Django Wexler: Az Ezer Név
Django Wexler: Az Árnyéktrón
Nicholas Eames: A Wadon királyai
7
Mark Lawrence: Szürke Nővér
5
Brian McClellan: A birodalom bűnei
2
Anthony Ryan: A hamu birodalma
6
V. E. Schwab: Viszály
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána
Naomi Novik: Ezüstfonás
Lian Hearn: Erdősötét ura
Andrzej Sapkowski: Viharidő
4
Anne Bishop: Holló a hollónak
V. E. Schwab: A Fényigéző
12 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!