2017-es sci-fi ajánló

Rovatgazda
!

Íme az idei molyos sci-fi ajánló lista.

Nem kívánunk nagy babérokra törni, ez nem egy díj, itt nem lesz „legjobb”. A célunk az, hogy összeszedjük, mely könyveket tartjuk olvasásra érdemesnek, melyeket tartjuk a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseinek, amit nyugodt szívvel ajánlunk a zsáner iránt érdeklődőknek. Szeretnénk a figyelem középpontjába állítani olyan regényeket is, melyek egyébként elvesznének a könyvpiaci zsongásban, viszont az érdeklődők számára emlékezetes élményt nyújtanak. Reméljük, sikerül valamiféle iránymutatással szolgálnunk a Moly közössége számára.

Immár harmadik éve írhatjuk le ezeket a sorokat. Elmondhatjuk, hogy talán egyre nagyobb rutinnal: egyre gördülékenyebben sikerül megszerveznünk, hogy a „zsűrink” (maguk is a Moly aktív tagjai) összeállítsa az ajánlólistát. A különféle szervezés mellett természetesen főleg olvastunk. Voltak nehéz könyvek, voltak viccesek; a zsűriből volt, aki maradt, volt, aki új tagként próbálja ki magát. Mindannyian tanulunk, de jóleső érzés, amikor végre közzétesszük az általunk kiválasztott tíz regényt. Idén is hosszú volt az út, de reméljük, megérte.

Fogadjátok szeretettel a 2017-es sci-fi ajánlót, benne ábécérendben – a bevezető karc után – a regényeket.


>!
SFF_lista U
Sci-fi

Te milyen friss sci-fit ajánlanál az ismerőseidnek?
Te is érezted már azt, hogy nem tudsz választani a sok újdonság közül?
Olvastál pár emlékezetes könyvet, de senki sem ismeri őket rajtad kívül?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejünkben, amikor 2016-ban elhatároztuk, hogy összeállítunk egy listát a megelőző év terméséből, egyfajta iránymutatásul a Moly közösségének. Ennek eredménye, a 2015-ös ajánlólista a Merítés rovataként látta meg a napvilágot, ahogyan tavaly a folytatás, a 2016-os lista is:
https://moly.hu/merites-rovatok/2015-os-sci-fi-ajanlo
https://moly.hu/merites-rovatok/2016-os-sci-fi-ajanlo

Lelkesedésünk azóta sem csökkent, sőt, igyekeztünk tovább csiszolni az egész rendszert, így például külön Moly profilt is létrehoztunk @SFF_lista néven, összegyűjtve az idevágó listákat, polcokat, kihívásokat. Emellett pedig igyekeztünk egy jól áttekinthető formában bemutatni, milyen szabályrendszer szerint állítjuk fel a listáinkat és készítjük el végül a Top 10-es ajánló listákat. Az ezekkel foglalkozó karcokat itt találjátok:
https://moly.hu/polcok/faq-gyakori-kerdesek-altalanos

És persze sokat olvastunk, értékeltünk, elmélkedtünk, hogy idén is érdemben tudjuk nektek ajánlani. Azonban, mielőtt ez megtörténne a júliusi Merítésben, bemutatnánk számotokra olyan rövidprózákat és más, kiemelelésre érdemes műveket is, amelyek a válogatás alapjául szolgáló listára ugyan nem kerülhettek fel, de ettől még fontosnak tartjuk felhívni rájuk a figyelmet. Emellett majd elindítunk egy közönségszavazást is, amiben ti dönthettek, melyek voltak 2017 kiemelkedő sci-fi regényei.

A zsűriben idén a következő molyok foglaltak helyet:
@Bori_L, @B_Petra, @csartak, @Dominik_Blasir, @kvzs, @Lisie87, @marschlako, @NewL, @Noro, @Nuwiel, @Oriente, @pat, @petamas, @Razor, @Sai_home, @Spaceman_Spiff, @ViraMors, @vöri.

De mindezek előtt feltennénk a kérdést: szerintetek mely könyveknek van mindenképpen helye a legjobb tíz között?

Emlékeztetőül a 2017-es science fiction megjelenések: https://moly.hu/listak/2017-es-science-fiction-megjelenesek
|scifilista

3 hozzászólás
!

Jack Campbell: Vakmerő
(GABO Kiadó, fordította: Tamás Gábor)

„– Úgy tűnik, örömet okoztam egy tengerészgyalogosnak – magyarázta a nőnek.
Ó? Megölhet valakit?
Valószínűleg."

Folytatódik a Rendíthetetlen csatahajó vezette szövetségi flotta útja az ellenséges hátországból a legendákból visszatért John „Black Jack” Geary vezetésével. Jack Campbell űrhajós military sci-fi sorozata nagyon népszerű itt a Molyon, és ez nem csoda, mert pörgős és izgalmas történet, ráadásul a hősként tisztelt, de önmagában mégis kételkedő főszereplője is könnyen szimpatikussá válhat. A második kötetben kezd kikristályosodni, hogy Gearynek nem csupán az ellenséggel kell megküzdenie, hanem saját flottájának bizonyos tisztjeivel is, akik teljesen más mentalitást és célokat képviselnek, mint a száz évig hibernációban sodródó, majd újra felélesztett parancsnok. Természetesen a sok áskálódás mellett ugyanúgy megmaradtak az izgalmas űrcsaták és a váratlan manőverek, amelyektől igazán szórakoztató ez a sorozat.

@Shanara: https://moly.hu/ertekelesek/2463470
@Solitare: https://moly.hu/ertekelesek/2530634


>!
Nuwiel SP
Jack Campbell: Vakmerő

John Geary ismét jött szedett-vedett flottájával, látott szindikátusi világokat és hajókat, és győzött a kívülről és belülről fenyegető ellenségek felett. Az egyszer már jól bevált recept alig változott: a Szövetség flottája az ellenséges terület mélyén macska-egér játékot játszik a Szindikátus Világok erőivel, egyelőre inkább több, mint kevesebb sikerrel. Az eddigi győzelmek kezdik megerősíteni az általános morált, de még mindig van, akiben a beidegződések és a dicsőség értelmetlen hajszolásának kényszere elégedetlenséget szül Geary ellen, amit csak fokoz az egyik rendszerben kiszabadított hadifoglyok egyikének megjelenése.

A fő történet mellett viszont ha lassan is, de folytatódik az előző részben, a Kalibánnál megkezdett szál építése spoiler, amivel minden bizonnyal az Campbell célja, hogy előbb vagy utóbb átnyergeljen az univerzumon belül másra, mielőtt kiégne a menekülés, vagy ha még a kiégés és monotonná válás előtt hazaérne véletlenül a flotta. Az űrcsaták mellett ez keltette fel a legjobban az érdeklődésemet, komoly potenciált látok benne, ha ügyesen tud vele mit kezdeni az író.

Jöhet a következő rész!

!

Brandon Hackett (Markovics Botond): Xeno
(Agave Könyvek)

„Üzenjünk a xenóknak: Ha a Földre jössz, be kell tartanod a törvényeinket, és tiszteletben kell tartanod a szokásainkat!”

Brandon @Hackett legújabb regényével aktuális kérdésekre reflektál: a titokzatos Migrátorok egymás mellett élésre kényszerítenek négy intelligens fajt, köztük az emberiséget, ám ez nem jelenti azt, hogy ezek a lények meg is tudják érteni egymást. A könyv izgalmas, rejtélyekben tobzódó űropera, ahol az idegen kultúrákkal foglalkozó főhős nemcsak arra kénytelen rádöbbenni, hogy mi a célja a kényszerű együttélésnek és mi mozgatja az idegeneket, hanem hogy maguk az emberek talán sokkal idegenebbek, mint a hidráknak vagy firkáknak nevezett lények. A Xeno egyszerre ötletes kalandregény és morális kérdésekkel és mély gondolatokkal teli történet.

@Biró_Júlia: https://moly.hu/ertekelesek/2574183
@Spaceman_Spiff: https://moly.hu/ertekelesek/2571599


>!
Oriente P
Brandon Hackett: Xeno

Sokfelé siklottam (sok mindenre gondoltam), de arra nem, hogy ilyen #6E6D72 lesz a befejezés. Nem is csoda ha kicsit iszaposan (nehézkesen) fejezem ki magam… elakadt a szavam.
Minden együtt hullámzott (remekül működött) persze, amiért figyelem Hackett siklását (kedvelem a regényeit), az ötletek, a világépítés, a nagy ívű történetvezetés, a nyugtalanító kérdésfelvetések, a perspektívaváltások, de ez a #0F090A kegyetlen pesszimizmus mellbe vágott.

Egyébként úgy rémlik, nem minden szakaszában ötcsillagoztam volna a Xenot, de a könyv vége után nagyjából már csak annyira emlékszem a korábbi kifogásaimra, mint egy hidra energiamester a prímre, aki világra hozta. Egyrészt precízen a helyére is kattant sok apró részlet spoiler, másrészt ilyen kvázi felfoghatatlan dimenziókat nem lehet kinyitni egy irodalmi műben, ha nincsenek kellőképpen kibontva az érthetőbb rétegek, ami hát idő- és szereplőigényes. Kicsit át kell unatkozni az expedíciós készülődések és egyeztetések nehézségeit, a politikai fejesek huzavonáit – bár itt jegyzem meg, hogy a háromoldali xenotárgyalásokat akármeddig elhallgattam volna, azok zseniálisak –, hogy a léptékváltás ténylegesen letaglózzon. Éppen ezért a lassúcska felvezetést már nem is tartom hibának. Talán csak az egy négyzetméterre jutó Ballardok számát éreztem valószínűtlenül magasnak az Eredőn, de belátom, hogy a családi háromszögdráma nélkül az emberi faj szűklátókörűsége feletti fejcsóváló melankóliát most nem egészítené ki az a mély keserűség, amitől az utolsó oldalak után legszívesebb a szoba végébe hajítottam volna a könyvet. (Hogy aztán felvegyem, a szívemhez szorítsam, és első osztályú helyet keressek neki a polcon a legjobb science fiction kötetek között.) spoiler

Mit szerettem még a Xenoban? Szerettem hogy a téma aktuális és reflektál, azt nagyon. Szerettem a fejezetek élére passzintott dokumentumokat – még ha ez a megoldás szerencsétlen módon túl sok könyvben bukkant is fel mostanában. Szerettem ahogy a sokféle idegenség fokozatosan ismerőssé válik. Szerettem Möbius Cityt, a 22. századi popkultúrát, a spektrumi művészetfilozófiát, az ostoros aszteroidahálót, a szoborrakétákat (különösen a Napnyalót), a hidra neveket, Áramlati Kék ergoruháját, és gyakorlatilag mindent, amit a szubint nem tudott lefordítani.
És szeretem, amikor behúznak a csőbe, de úgy igazán okosan, amikor azt hiszem hogy nagyon ravasz olvasó vagyok, és aztán kiderül hogy az a cső az inkább egy gigászi, végtelen alagút, és teljesen mindegy mit kombináltam, a tanulság nem a titok leleplezésében van.

Volt azért néhány megoldás, amit nem annyira szerettem, de az süllyedjen most mélyre (borítsa a feledés homálya).

Ohó, és mivel ezt sokan említették értékelésekben: nem, én nem kerestem ki olvasás közben a színkódokat, mert amit a szubint nem fordít le, azt nem is lehet.
Igaz?/ Nem igaz?// :)

4 hozzászólás
!

Ian McDonald: Luna – Újhold
(GABO Kiadó, fordította: Tamás Gábor)

„Az emberek azt mondják, a Hold kemény hely. Nem, az emberek kemények. Mindig az emberek azok.”

Trónok harca a Holdon, vagy Dallas a Holdon – valahogy így ragadhatjuk meg ennek a regénynek a lényegét, ahol a kegyetlen és életveszélyes Hold mellett sokkal veszélyesebbek az azt benépesítő emberek. Hatalmi játszmák, gyilkosságok, késpárbajok teszik kockázatossá bárkinek az életét, aki ebben a regényben égi kísérőnkre teszi a lábát. A feltörekvő Corta család múltja és jelene egyszerre emlékeztet egy könyörtelen gengsztereposzra és fékevesztett karneválra. McDonald, ahogyan azt már megszokhattuk tőle , most is remek atmoszférát teremt, ahol a különféle nációk színes kavalkádot hoznak létre, ami tökéletes hátteret nyújt a sokszor meghökkentő eseményekhez. Nagyon várjuk a folytatást, különösen a letaglózó befejezés után.

@Dyta_Kostova: https://moly.hu/ertekelesek/2545550
@Nuwiel: https://moly.hu/ertekelesek/2470167


>!
ViraMors P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Ian McDonald bámulatos, egzotikus egyveleget hozott össze ebben a könyvben. Az aranyláz és vadnyugat idejének törtető vagánysága keveredik a brazil szappanoperák macsóságával, mindennek és mindenkinek köze van egymáshoz jellegű káoszával, és a sokak által felemlegetett Dallas kegyelmet nem ismerő üzleti-politikai hatalmi csatározásaival.

Intenzív, lebilincselő zsongás hatja át a regényt, egy kíméletlen világban hajthatatlan szereplők. Politika és intrika fonódik össze a személyes vágyakkal és célokkal, nagyban –
család a család ellen – és kicsiben – testvér a testvér ellen. Egyszerre lendületes és indulatos, végig érezni lehetett, hogy minden csak arra vár, hogy robbanhasson.
Mindezt a Holdon, ahol az embereken túl meg kell küzdeni a környezettel, minden egyes lélegzetvétel és minden korty víz egy apró győzelem, de az is lehet, hogy a következő pillanatban ennek ellenére halott vagy.
Engem meggyőzött.
Kérem a folytatást!

34 hozzászólás
!

Christopher Priest: Kifordított világ
(Metropolis Media, fordította: Szente Mihály)

Helward ezekben a pillanatokban, mialatt lassan gyalogolt észak felé a különös, sötét területen, nem talált ésszerű magyarázatot arra, amit tapasztalt. Minden ellenkezett a logikával.

A tökéletes trükköt jegyző Priest regénye a weird irodalom klasszikusaként is felfogható: a Föld nevű város óriási síneken halad előre a rejtélyes Optimumot kergetve, az olvasó pedig a főhőssel együtt sorra szembesül ennek a világnak a furcsábbnál furcsább jellemzőivel. Hatalmas szellemi kaland, ahogy egyre többet tudunk meg, és ahogy próbáljuk összerakni, vajon mi is folyik itt pontosan. Igazi csemege ez a sci-fit és a „furcsa” irodalmat kedvelőknek, remekül megmozgatja a képzeletet, és maradéktalanul megadja az olvasónak a felfedezés örömét, amiért sokan szeretjük a science fictiont.

@csartak: https://moly.hu/ertekelesek/2760520
@pat: https://moly.hu/ertekelesek/2768594


>!
Dominik_Blasir
Christopher Priest: Kifordított világ

A tökéletes trükk számomra abszolút bebizonyította, hogy megéri várni Priest regényeinek magyar megjelenését, de lassan már letettem arról, hogy valaha olvashatunk tőle mást is – erre itt a Kifordított világ, hogy bemutassa: Priestnek nem csupán az intellektusa lenyűgöző, de az érzelmi gazdagsága is.
Előremegyek: az Elizabeth-fejezetnél megragadóbb, fájdalmasabb és líraibb fejezetet én még science fictionben nem sokat olvastam. Ahogy (újfent) megrengetegi a világról alkotott képünket, ahogy az egész világkoncepciót allegorikus szintre emeli, ahogy végtelen szomorúsággal és fájdalommal mesél az emberről, az, megkockáztatom, tökéletes.
Persze ami előtte és utána történik, az is bőven érdekes és szórakoztató. Imádtam, ahogy Priest folyamatosan szórakozik a világképpel, és mindig képes annyit csavarni az egészen, hogy megint mindent nulláról újra kelljen gondolnunk. Kicsit talán lassan talál magára, és ahhoz képest túl rövidke regény, viszont van valami nagyon erősen látványos, képzeletet megragadó a világában és a társadalmi rendszerében, ami simán kárpótol. Helwardban ráadásul egy igazán ellentmondásos karaktert épít fel, bár érzésre az ő személyiségéhez is jól jött volna még pár plusz fejezet.
Úgyhogy én a végére nagyon megszerettem a Kifordított világot; továbbra is Priest áll az első helyek egyikén, akiktől nagyon szeretnék még magyarul olvasni (The Islanders, The Adjacent, The Gradual, valaki?).

!

Kim Stanley Robinson: New York 2140
(Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika)

„Ezt nevezték régebben a közgazdászok az elsüllyedt költségek csapdájának: amikor az ember már annyira sok időt és pénzt ölt egy projektbe, hogy nagyon nehezére esne egyszerűen leírni a veszteséget, és kihátrálni a helyzetből.”

Kim Stanley Robinson most sem hazudtolta meg magát: végtelenül részletgazdag, tudományos alapossággal bemutatott világot teremtett a XXII. századi elárasztott nagyvárosának képében. Ugyanakkor ez nemcsak turistaút New York lagúnáiban és felhőkarcolóiban, hanem mély elemzése is a kapitalista világgazdaságnak. Ami KSR korábbi regényeiben a fizika vagy a biológia, az itt a közgazdaságtan. Ugyanakkor nem kell megijedni, a szerző humoránál van, és a karakterei is érdekesre sikerültek, sajátos dinamikával fűszerezve az elárasztott házak szigetelésével, a jegesmedvék megmentésével vagy éppen a befektetések hozamával foglalkozó könyvet.

@ppayter: https://moly.hu/ertekelesek/2502078
@abstractelf: https://moly.hu/ertekelesek/2527054


>!
kvzs P
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Karakterek! Történet! KSR lassan rájön, hogy ha az előző kettőt belecsempészi a könyveibe, akkor az olvasók is is jobban fogják élvezni azokat. Ettől függetlenül megmaradtak ebben a kötetben a rá jellemző magyarázatok, és a téma alapos körüljárása is.
Mondhatnánk, hogy a könyv kirohanás a kapitalizmus ellen. De a fent említett alapos leírások miatt inkább kőkemény állásfoglalás, aminek a konklúziója sajnos az, hogy eltoltuk, de nagyon. A rövid távú haszonmaximalizálás miatt ugyanis teljesen tönkretettük életterünket és éltetőnket, a Föld nevű bolygót. Naponta halnak ki állatfajok, egyre gyakoribbak a pusztító viharok, a földön keresztül mérgezzük magunkat is, emelkedik a tengerek vízszintje. Ez utóbbi gyilkos hatással lesz a tengerparti életterekre, és az egész világgazdaságra. Azonban szerencsére rettentően találékony, és túlélő típusú faj vagyunk, és megtaláljuk a módját, hogy még az elárasztott területeken is élni tudjunk.
A történet egy vízben álló toronyház néhány lakóin keresztül mutatkozik meg. Különböző múltú és típusú emberek sorsa fonódik össze véletleneken -és kevésbé véletleneken- keresztül. Céljuk először a házuk és létük megmentése, majd az egész világ felrázása. Ugyanis bármennyit hibáztunk a múltban, soha nincs késő tenni a jövőért.

!

Lionel Shriver: A Mandible család
(GABO Kiadó, fordította: Komló Zoltán)

„Nincs abban semmi megdöbbentő, ha valami nem működik, ha valami darabjaira hullik. A meghibásodás és a pusztulás a világ természetes állapota. Az a megdöbbentő, ha valami bármennyi ideig is rendeltetésszerűen működik.”

Tavaly a Hold mellett a közgazdaságtan volt a hazai megjelenések slágertémája: Lionel Shriver (Beszélnünk kell Kevinről) kirándulása az USA közeljövőjébe mindent elmond nekünk a hitelekről, a kamatokról és a valutákról. Persze nem Shriver lenne, ha mindezt nem maró gúnnyal, egy közepesen gazdag amerikai nagycsalád több generációjának a szemén keresztül tenné. Ahogy szemtanúi leszünk az USA gazdasági összeomlásának, úgy követhetjük végig a Mandible család elszegényedését, és a(z egymást gyakran nem igazán szívlelő) családtagok közötti viszonyok átalakulását. Ha szeretnétek valamit megtudni a pénzügyekről vagy a generációk együttélésének lényegéről, akkor bátran vegyétek le a könyvet a polcról!

@Sai_home: https://moly.hu/ertekelesek/2691102
@gesztenye63: https://moly.hu/ertekelesek/2633382


>!
marschlako P
Lionel Shriver: A Mandible család

Sajnos nem született meg az értékelés azon melegében, de nem akartam szótlanul sem elmenni e remek kis darab mellett. Olvasása közben sok áthallás volt az ez évi nagy kedvencemmel, a New York 2140-nel, talán elég, ha csak a rengeteg közgazdasági fejtegetésre gondolunk. Bár tőlem e tudományág nagyon távol áll, az általánostól eltérően most egyik regényben sem zavart (ez persze KSR esetén nem meglepő, Shrivertől viszont most olvastam először), sőt – mint annak fundamentális alkotóelemét –, kifejezetten élveztem. (Az pedig különösen tetszett, hogy az egyik legnagyobb pcsfejet Goognak hívják:)
Ha a felvázolt szcenárióban itt-ott van is némi megbicsaklás, ez a regény sokkal inkább társadalomkritika és szatíra, akár görbe tükör, mintsem egy – ma oly közkedvelt – disztópia. De ha már a szóba kerültek a disztópiák, akkor Shriver regénye sokkal rémisztőbb, mint a rengeteg válogatott kegyetlenséget felvonultató társa, mivel nagyon is valós lehetősége van annak, hogy – ha nem is pontosan így – megvalósuljon.

!

Dan Simmons: Olümposz I-II.
(Agave Könyvek, fordította: Huszár András és Farkas Veronika)

„Szép Helené nem sokkal pirkadat előtt ébred a légiriadó szirénázására.”

Nagyon vártuk már ezt a regényt, és nem kellett csalódnunk, az Ílion méltó folytatást kapott. Simmons ismét elemében volt: már-már megalomániával határos, mennyi mindent belezsúfolt a történetbe, Shakespeare-től Nabokovon és a kvantumfizikán át természetesen az Íliászig. Megkapjuk Akhilleusz végtelenül vicces harcának történetét az istenek ellen, a jövőbeli emberiség maradékának elkeseredett küzdelmét az életben maradásért, a titokzatos poszthumánok áskálódásait, vagy a jupiteri moravec robotok szervezkedését a világegyetem megmentésére. Óriási sci-fi bravúr, amit nem könnyű befogadni, de még azok is jól szórakozhatnak rajta, akik nem minden részével tudnak maradandóan elégedettek lenni.

@Buzánszky_Vírus_Dávid: https://moly.hu/ertekelesek/2660835
@Nate: https://moly.hu/ertekelesek/2758404


>!
Sai_home P
Dan Simmons: Olümposz I-II.

Az első rész nagyon tetszett, így már nagyon vártam a folytatást, aztán miután megjelent mégsem estem neki egyből, mert egy kicsit hosszú, ki kellett várnom, hogy legyen elég szabadidőm akár pár nap alatt elolvasni. Így is történt, megérte várni egy kicsit, bár nem volt annyira jó, mint az Ílion, mégis remek szórakozás.
A legfontosabb: nem baj, ha nem igazán emlékszünk az Ílion részleteire, Simmons remek író, néhány mondatban mindig utal a fontosabb mozzanatokra, amikből aztán beugranak a dolgok, sőt, akár önmagában is megállja a helyét a könyv, bár úgy sokkal nehezebben értelmezhető.
Az Olümposzban már nincs az az érzésünk, hogy a szálak elmennének egymás mellett, szépen összefolynak, már csak válaszokat kell kapnunk a felmerült kérdésekre és megoldásokat a felmerült problémákra. Ezen felül persze felmerülnek az új problémák, ezek is érdekesek és persze még egy lépéssel elborultabban, mint a korábbiak. Van pár történés a könyvben, aminél azt gondoltam, hogy (végre) kezd nagyon beteggé válni, de ezután visszatért az eredeti kerékvágásba, így a többségnek is fogyasztható marad.
Nagyon érződik, hogy az író jól ismeri az irodalmat, rengeteg művet (különböző szerzőktől, sőt korokból) köt össze, vagy csak idéz tőlük. Nem is ismertem fel az idézeteket (nem vagyok a klasszikus irodalom ismerője), de ez az én hibám, nem az íróé.
Negatívumként azt tudnám felhozni, hogy túl hosszú lett, rövidebben is meg lehetett volna oldani, vannak szálak, amik inkább csak helykitöltésre valók (esetleg akciót hoznak a történetbe), szerintem ezek nélkül is teljes lenne a mű.
Az Ílion után mindenképpen érdemes elolvasni!

!

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
(Fumax Kiadó, fordította: Habony Gábor)

„Néha egy probléma megoldásához új nézőpontra van szükség.”

Az biztos, hogy még az is megszereti a pókokat ennek a könyvnek a hatására, aki irtózik tőlük. Ugyanis amíg a regény egyik szálán a Gilgamesh csillaghajónak, az emberi faj utolsó reménységének a történetét olvashatjuk, addig a másikon a Kern Világa nevű bolygón lassan fejlődő pókcivilizáció kibontakozását követhetjük nyomon. A szerző megkapóan ábrázolja ennek a fiktív fajnak a küzdelmét a természettel, más (többé-kevésbé értelmes) fajokkal, vagy akár saját állati ösztöneivel. A könyv legnagyobb erőssége pont ebben áll: képes egy teljesen más nézőpontból láttatni az emberiség problémáit és az azokra adható válaszokat. Érzékenyen beszél elfogadásról, megértésről, nyitottságról, miközben egyáltalán nem válik sablonossá vagy nehézkessé. A végkifejlet után szinte biztos, hogy mindenki másképp fog tekinteni a portiákra.

@chibizso: https://moly.hu/ertekelesek/2579956
@Oriente: https://moly.hu/ertekelesek/2669343


>!
pat P
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Nemrég, tán egy bő hete gondolkodtam el azon, hogy milyen ritkán adok science fiction regényre öt csillagot. Ami ugye azért rém meglepő, mert elméletileg kedvenc műfajom ez nekem, és elég sokat is olvasok.
Szinte meg is ijedtem – tényleg válságban volna a műfaj? De aztán rájöttem, hogy valószínűleg én vagyok szegény sci-fivel ilyen rettenetesen igényes; hát borzasztó nehéz nekem olyat írni, amit igazán, de minden szempontból tökéletesnek érzek. Na jó, majdnem tökéletesnek, de a világépítéstől kezdve aztán az űrhajókon és a tudományos alapvetésen meg a társadalmi mondanivalókon át egészen a karakterekig meg az izgalmas cselekményig, és még a stílusa is jó, és viszonylag eredeti ötletek vannak benne, és minden. Talán tényleg nincs is ilyen könyv, gondoltam szomorkásan.

Aztán hopp, jött ez Az idő gyermekei című féltégla, és (bár az első 100 oldalt talán néha icipicit mintha untam is volna, bocsánat) úgy a felénél nem volt semmi kétség: erre a könyvre vágytam én évek óta, akkora öt csillag lesz, mint egy generációs csillaghajó, és talán még kedvenc is. (Ez egyébként jelen pillanatban is dilemma tárgya még.)
Mert ez a könyv zseniális. Mert hát a pókok és az ő kis barátaik. A társadalmuk, a kultúrájuk, a nyelvük, a vallásuk, a genetikájuk, a gazdaságuk, a politikájuk, a háborúik, a technológiájuk, ahogy mindez összefonódik, és a fejlődésük íve úgy összességében, ahogy az adott alapokra logikusan ráépül minden változás, ahogy és amiben különböznek mondjuk tőlünk… És mindez olyan fantáziával, arányérzékkel és finom eleganciával megírva, én még mindig nem térek magamhoz.
Az emberi szál sem rossz persze, bár lényegesen kevésbé nyűgözött le (nem adnék rá többet 4.5 csillagnál, hah!), no de amikor a két szál összeér! Na, az a kötet körülbelül negyedik, meglehetősen felejthetetlen csúcspontja – no de tényleg, ha valamiért érdemes sci-fit olvasni, hát az ilyen katartikus élmény-, érzés- és gondolat-cunamikért érdemes.

Szerintem olvassátok. Zseniális könyv.

6 hozzászólás
!

Trenka Csaba Gábor: La Grande Image
(Syllabux Kiadó)

„Lehet, hogy a civilizációhoz vezető első lépcsőfok a pattintott kő és a tűz, de a második egészen biztosan a fürdőszoba. A történelem csak azután kezdődik.”

Hogy miért szeretünk Trenkát olvasni? Egyrészt, mert mindig nagyon érdekesek és egyediek a könyvei: az alternatív világában ugyanannyira ráismerünk a saját jelenünkre, mint amennyire egzotikus és érdekes. Itt egy francia dominanciájú világban járunk, ahol Erdély olyan, mint Palesztina, a Közel-Kelet pedig egymással vetélkedő apró arab államok szövedéke. Másrészt viszont a stílus, a szöveg képei is magával ragadóak, szinte vonzza az embert minden leírás és hasonlat, mint az alkony a hófehér parti sziklák felett. Egy csipetnyi költőiség a politikai machinációk és kulturális sokszínűség különös kavalkádjában. Ezért szeretünk mi Trenkát olvasni, és ezért bátorítunk rá másokat is.

@Bori_L: https://moly.hu/ertekelesek/2565680
@pat: https://moly.hu/ertekelesek/2726734


>!
Spaceman_Spiff IP
Trenka Csaba Gábor: La Grande Image

Trenka Csaba Gábor új regényében Napóleon sikerre vitte a háborúját, sikeresen megszilárdította a hatalmát, és ezzel teljesen átrajzolta az elkövetkező kétszáz év történelmét. A Place Rimbaud olvasásakor már bepillanthattunk ebbe az alternatív világba, de ott még nem merülhettünk el igazán a részletekben. Most viszont nemcsak azok örülhetnek, akik a Trenka-féle hangulatot keresik, hanem azok is, akik szívesen belevetik magukat egy-egy kitalált világba és örömmel néznek körül benne.

Nem fogom az elfogulatlanság látszatát kelteni, én egyszerűen imádtam a szerző ötleteit. Amilyen precizitással felépíti ezt a másik világot, ahogy apró részletekből, fél szavakból, egy-egy márkából egész történelmek bomlanak ki. Szinte le sem kell írnia, hogy Napóleonnál ágazott el a történelem, mi akkor is megértjük, mi történt, ha csak a Bureau Fouché nevet olvassuk. A könyv tele van olyan momentumokkal is, amiknek megfelelői szinte azonnal beugranak az embernek. Elég csak az európai elnöki székért versengő jelöltekre gondolni, vagy arra, mi történik a regény arab forradalma idején. De engem sokkal jobban lekenyerezett az olyan ötletekkel, mint például a páneurópai Pán, Jorgos Vangelis szerepeltetése, aki akár a mi Vangelisünk is lehetne (korban passzolnak), ezzel adva sajátos ízt a figurának.Érezni, hogy Trenka valóban érti az öt körülvevő világot – vagy legalább is nagyon érdekes és sziklaszilárd elképzelése van róla –, amit képes is átadni.

Ugyanakkor ez nem csak egy kémtörténet. Vannak itt ugyanis személyes szálak is, és nem is kevés. Egyrészt ott van Lili, aki hermetikusan elzárva él a világtól, de amikor oda jut, hogy fel kellene nőnie, a legkülönfélébb módokon igyekszik megtalálni önmagát. Jorgos sem egyszerű figura, a hajdani popsztár mára világcsavargó lett, aki pont azt kapja meg ebben a kalandban, amire túl az ötvenen igazán szüksége lenne: felelősséget és célt. Askoni Gaabor pedig, aki nagyon hasonlít Jorgosra (és igazából elég sok karakterhez a szerző más regényeiből), lassan rájön, hogy nem csak az az életmód létezik, amit ő ismer, és hogy talán egyik sem rosszabb a másiknál. Minden felbukkanó figurának megvan a múltja, jelene és jövője, céljai és érzései, és mint az égitestek gravitációs ereje, úgy hatnak egymásra.

High-tech városokon, sivatagi palotákon, sötét barlangokon, szűk bérházakon és koszos bazárokon keresztül követhetjük végig, ahogy ezek a furcsa figurák egy még furcsább, ismerős-ismeretlen világban próbálják megváltoztatni magukat és a „nagy képet” is. Nagyon vártam ezt a kötetet, és tartottam is tőle, hogy milyen élmény lesz. Kezdetben furcsa is volt, mert a regényt indító „csetelés” nem igazán nyerte el a tetszésemet, azonban hamar magára talált a szöveg, és újfent egy nagyon egyedi élménnyel ajándékozott meg a szerző, szóval még mindig Trenka az egyik kedvenc magyar íróm. Bármelyik világban.

(Eredetileg kicsivel bővebben megjelent itt: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-07…)

!

Jeff VanderMeer: Borne
(Agave Kiadó, fordította: Farkas Veronika)

„Mi mindannyian csak emberek akarunk lenni, és egyikünk sem tudja, hogy mit jelent ez igazából.”

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Déli Végek-trilógia kifejezetten megosztó; ezzel szemben a Borne nagyon gyorsan belopta magát a szívünkbe. Pedig hát furcsaságból ebben a könyvben sincsen hiány: a civilizáció romjai felett egy óriási, repülő medve szeli az eget, bizarr lények nyüzsögnek a felszínen, az emberek pedig a legkülönfélébb módokon kezdték el átalakítani a testüket. És hát ott van a címszereplő, mindent elnyelő, színes valami, Borne, aki posztapokaliptikus kisgyerekként nő fel egy igencsak különös családban. Weirdségében lenyűgöző regény, amely sokkal több mindent rejt, mint elsőre gondolnánk, és sokkal furcsább világot mutat be, mintsem feltételeznénk. Nagyon örülünk, hogy ilyen izgalmas kötetek is megjelenhetnek idehaza!

@Szilmariel: https://moly.hu/ertekelesek/2383126
@Dominik_Blasir: https://moly.hu/ertekelesek/2378990


>!
Noro MP
Jeff VanderMeer: Borne

Frankenstein's monster is Borne again! Medve anyám, mennyire vonzza ez a cím a hüle szóvicceket :D

VanderMeer egészen egyedi, a mítoszokba hajló módon képes bemutatni a poszt-apokaliptikus világokat. Az első reakciója valószínűleg mindenkinek az, hogy „szürreális”, de első VM-élményemhez, a Veniss Underground-hoz képest bizony meglepően kevéssé merül el a szimbólumok sűrűjében. A Borne világában meglepően hamar felépül egyfajta abszurd logika, amely következetesen meg is marad a végsőkig. A groteszk biotechek, amelyek e romba dőlt világ minden zugát ellepik, hiába tűnnek időnként megmagyarázhatatlannak, mégis fenntartják azt az alaptételt, hogy a Várost a tudomány tette tönkre. spoiler

Ez a gondolat, a tudománnyal való visszaélés, egészen Frankenstein szörnyéig vezet vissza minket. A Borne első számú szörnye és címszereplője azonban mégsem gyűlöletet kelt, épp ellenkezőleg. A narrátorban és az olvasóban egyaránt egy fura, de szeretetreméltó lény hatását kelti. (Mord, a szörnymedve, aki szerintem napot elnyelő Fenrir újraértelmezése, ugyanakkor szánalomra indító, ami szintén nem kevés írói leleményre vall.) Mindez annak ellenére is igaz marad, hogy Borne rejtélyes mivolta aggodalomra int, és nem vethetjük el annak a gondolatát, hogy veszélyes is lehet. Borne egyszerre az egyik leginkább idegen és leginkább emberi kreatúra az SF történetében. A két emberi főhős között is az kelti a konfliktust, hogy a Rachel csak a lény egyik, míg Wick a másik oldalát hajlandó tudomásul venni. Ez pedig remek – bár nem mindig eredeti – eszmefuttatásokra ad lehetőséget azt illetően, hogy mit is jelent „embernek” lenni. spoiler

A cselekmény terén talán lehetett volna egy árnyalatnyival jobban összpontosítani. Bár az expedíció a Vállalat romjai közé lényeges, hiszen itt kapunk válaszokat a legnagyobb rejtélyekre, de szerintem így maga Borne a könyv utolsó részében túlságosan kiesik a fókuszból. Ráadásul amikor Rachel megtalálja a válaszokat, akkor épp kisebb baja is nagyobb annál, hogy foglalkozzon velük. Ami az adott helyzetben logikus, de egy SF-ben nem igazán elegáns. Én legalábbis szerettem volna többet megtudni spoiler. Hangulatból viszont mindenképpen jár a csillagos ötös, mint ahogy azért is, hogy VM erőt vett önmagán, és minden képtelen ötletével együtt is megmaradt az érthetőség innenső oldalán.

!

Ezek voltak tehát a zsűri kedvencei. Azonban idén sem feledkezünk meg azokról a könyvekről, amelyek valamilyen módon érdemesek lehetnek a zsánerolvasó közönség figyelmére, még ha nem is kifejezetten sci-fik.


>!
SFF_lista U
Sci-fi

Zsánerolvasóknak ajánljuk.
|scifilista

Az elmúlt években a sci-fi, illetve fantasy ajánló lista, valamint a rövidprózák külön kiemelése mellett fontosnak tartottuk, hogy megemlítsünk pár olyan könyvet is, amelyek ugyan jellegükből adódóan egyik listánkra sem illettek, de azért volt bennük fantasztikum, így mindenképpen szerettünk volna velük foglalkozni. Akkor még „határterületen” lévő regényekről beszéltünk – idén viszont még tovább tágítottuk a kört, hogy olyan könyveket gyűjtsünk, melyeket nagyon szívesen ajánlanánk bárkinek, aki amúgy rendszeresen szokott sci-fit vagy fantasy-t olvasni. Ezek lehetnek zsánerközeli regények, szépirodalmi művek, vagy akár nonfiction kötetek is.

Elsőként itt van Jussi Valtonen regénye, a Nem tudják, mit cselekszenek, ami Dave Eggers A Kör című regényéhez hasonló kérdésekkel (is) foglalkozik, de nem szalad előre annyira a jövőben, hogy sci-finek neveznénk. „Beszél közösségi oldalakról, tudomány morális kérdéseiről, családon belüli elidegenedésről, bevándorlásról, egyszóval a „szép új világról”, okosan, finoman és baromi nyugtalanítóan”, írja @Kuszma spoiler, ezek pedig olyasmik, amik egy vérbeli sci-fi olvasót is érdekelhetik.

Mivel magánkiadás, így nem került fel a tavalyi sci-fi megjelenések listájára Raana Raas (azaz Görgey Etelka, @Eta) új regénye, az Időcsodák harmadik kötete, viszont mindenképpen úgy gondoltuk, hogy meg kell emlékeznünk róla, hisz egyike a legszínvonalasabb, legérdekesebb magyar sci-fiknek. @ViraMors szavaival: „Az a lenyűgöző a Csodaidők-Időcsodák szériákban, hogy amikor azt hiszed, hogy nem lehet szebb, rosszabb, meghatóbb, megrázóbb, kegyetlenebb, gyönyörűbb, tragikusabb, reménytelibb, tanulságosabb stb… akkor nem egyszerűen bebizonyítja, hogy lehet, hanem az lesz.” spoiler Aki szereti a nagyívű, összetett, társadalmi, erkölcsi és személyes kérdéseket húsbavágóan boncoló történeteket, annak mindenképpen ajánljuk, hogy vágjon bele a sorozatba!

Hála a belőle készült TV sorozat nagy sikerének, A szolgálólány meséje újrakiadása után fellendülni látszik Margaret Atwood hazai kiadása. A kanadai szerzőt mi is nagyon szeretjük, ezért szeretnénk felhívni a figyelmet két, nem fantasztikus művére. Az egyik A szolgálólányt is gondozó Jelenkornál megjelent Alias Grace (amiből szintén készült sorozat). Erről a különleges regényről @Amadea így írt: „Odaszögezett a fotelhez, annyira olvastatta magát, de nem olcsó krimis fordulatokkal, hanem… a szerző saját zsenijével.” spoiler
A másik pedig a @Kossuth_Kiadói_Csoport által gondozott Shakespeare újra sorozatban napvilágot látott Boszorkánymagzat. Elolvasva a könyvet „egyszerre kapunk egy friss interpretációt és többrétegű műelemzést, mindezt egy kortárs fikcióba oltva. Vihar a Viharban, ami újrateremti a Vihart – szépen átgondolva és megszerkesztve, a kulcskarakterek kényelmesen és érzékenyen kibontva” – áll @Oriente értékelésében. spoiler

Végezetül pedig két érdekesség a sci-fi olvasóknak. Megjelent ugyanis tavaly Tóth Csaba SFF univerzumokat boncolgató kötetének a folytatása, a Fantasztikus világok, amiben több szerző elemzi politikai és társadalomelméleti szempontból például Hannu Rajanemi sci-fijeit, a Star Treket vagy a Battlestar Galacticát. Emellett pedig Kánai András Holnap történt című munkáját is olvashattuk, amiben a szerző górcső alá vett öt sci-fi ötletet, ami napjainkra megvalósulni látszik. Szerintünk mindkét kiadvány érdekes lehet a zsáner szerelmeseinek, esetleg régi kedvenc sci-fijeiket is új perspektívába helyezve.

A tavalyi évből még több kiadványt ajánlunk zsánerolvasóknak a gyűjtőpolcunkon:
https://moly.hu/polcok/zsanerolvasoknak-ajanljuk-2017

Kapcsolódó könyvek: Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok · Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek · Raana Raas: Menekülők · Margaret Atwood: Boszorkánymagzat · Margaret Atwood: Alias Grace · Kánai András: Holnap történt

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Raana Raas: Menekülők
Margaret Atwood: Boszorkánymagzat
Margaret Atwood: Alias Grace
Kánai András: Holnap történt
12 hozzászólás
!

A lista összeállításánál tudatosan kihagytuk a novellásköteteket és antológiákat, hiszen annyira nehéz őket összemérni a hagyományos regényekkel – viszont úgy gondoljuk, hogy érdemes a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseivel megismerkedni, már csak azért is, mert szemmel láthatóan újra kezd gyökeret verni a rövidpróza a hazai könyvkiadásban. Ezek között mindenki megtalálhatja, amit szeret, ráadásul kimagasló minőségben!


>!
SFF_lista U
Sci-fi

A kisprózák.
|scifilista

Amikor először írtunk a sci-fi ajánlóhoz novellákról, nem hittük volna, hogy valaha még ekkora lendületet kap a honi kispróza-kiadás. Ehhez képest 2017-ben talán még a 2016-oshoz képest is erősebb volt a kínálat – ezeket (közösen a sci-fi és a fantasy megjelenéseket) itt gyűjtöttük össze:
https://moly.hu/polcok/rovidproza-2017

Az egyik legizgalmasabb fejlemény, hogy újra megjelent a kisregény műfaja a piacon. Az egyik hír, hogy a @Gabo_SFF egy kisregényes zsebkönyv-sorozatot indított, amelynek az első része Alastair Reynolds Lassú lövedékek című kötete. @pat szerint bár egy „alapvetően kőegyszerű” történetnek tűnik, valójában „egy rettenetesen ellentmondásos elbeszélő, egy érdekes asszociációkat megpendítő stílus, valamint a mű részben direkten közölt, főleg vallási/humanista témákat, az egyéni és a kulturális identitás kérdéseit körüljáró, részben pedig szimbólumok és allegóriák síkján kódolt (számomra sem teljesen világos) mondanivalója” teszi érdekessé a művet. spoiler. Várjuk a Gabo SFF Zsebkönyvek további részeit!
A másik, sokak szívét megdobogtató fejlemény, hogy a Szivárgó sötétség vallási űropera sorozata egy kisregénnyel bővült a @Könyvmolyképző kiadónál, a Miogin bázissal. @Mariann_Czenema szerint „briliáns sci-fi, nagyon eredeti világgal, számtalan elgondolkodtató szereplővel és gondolattal”. spoiler. A rajongók szerint a kötetnek egyetlen hibája van: hogy amilyen remek, annyira rövid.

Szerzői novelláskötetek terén sem volt okunk panaszra. Régi adósságát törlesztette a magyar piac, és az @Alexandra_Kiadó elhozta nekünk George R. R. Martin összegyűjtött novelláit, az Álomdalokat, amiben több sci-fi írást is találhatunk (Homokkirályok, Éjvándorok). Hogy @Dávidmoly-t idézzük: „Elégikus szépségű allegória, szívbemarkolóan megható dráma és hideglelős iszonyat, mindhárom mesteri szinten, egyetlen zseni írógépéből.” spoiler
Legalább ennyire hiánypótló Ursula K. Le Guin fantasztikus novelláit összegyűjtő Valós és valótlan második kötete. (Az első kötet az idén elhunyt szerző szépirodalmi írásait tartalmazza). @abstractelf számára a kötet legnagyobb erénye, hogy a novellák „líraian megírt történetek, amik hagyják, hogy szabadon szálljanak a gondolataim olvasás közben”. spoiler. Az írónő kötete olyasmi, aminek ott a helye minden fantasztikumot szerető olvasó polcán, ráadásul idén két új kötet érkezik a @Gabo_SFF gondozásában, amik ezúttal a kisregényekből szemezgetnek.

Végezetül fontos megemlíteni, hogy 2017-ben is megjelent Jonathan Strahan „év legjobbjai” válogatása. Benne olyan szerzőkkel, mint Catherynne M. Valente, Ken Liu, Daryl Gregory, Paul J. McAuley vagy Sam J. Miller – mindegyikük novellája gyöngyszem a maga nemében, elgondolkodtató, fájdalmas, érzelemdús vagy épp különleges írások, amik új színt mutatnak a kortárs sci-fiben.
Aki pedig a modern mellett a klasszikusokat is szereti, annak a Téridő – Ugróknak című kötetbe érdemes belekukkantania.

Novellák terén tehát nem volt gyenge évünk, és úgy tűnik, hogy a trend idén is folytatódik:
https://moly.hu/polcok/rovidproza-2018
Mi biztosan nem bánjuk…

Kapcsolódó könyvek: Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 · On Sai: Miogin bázis · George R. R. Martin: Álomdalok · Alastair Reynolds: Lassú lövedékek · Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II. · Ifj. Veress István (szerk.): Téridő – ugróknak

Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017
On Sai: Miogin bázis
George R. R. Martin: Álomdalok
Alastair Reynolds: Lassú lövedékek
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
Ifj. Veress István (szerk.): Téridő – ugróknak
4 hozzászólás
!

Aki esetleg a listánk hatására kedvet kapott a 2017-ben megjelent könyvek olvasására, annak ajánlanánk a hozzá kapcsolódó kihívást is:
https://moly.hu/kihivasok/2017-es-science-fiction-megjelenesek.

No, meg a felkészülést a jövő évi listára…


>!
SFF_lista U

2018-as science fiction megjelenések olvasós sci-fi

Elolvasandó könyvek száma6
Elkezdődött2018. február 17., 14:17
Jelentkezés vége2019. december 1., 00:00
Véget ér2019. december 31., 23:59

Ezzel a kihívással szeretnénk arra buzdítani a moly közösségét, hogy olvassanak minél többet a magyarul megjelent science fiction könyvek közül, ismerjék meg minél jobban az aktuális kínálatot – vagyis keressük a legjobbakat, beszélgessünk róluk.
Az alábbi listáról kell olvasni (2018 végéig még folyamatosan bővül):
https://moly.hu/listak/2018-as-science-fiction-megjelenesek

A lista tartalmazza a 2018-ban magyarul kiadott sci-fi regényeket vagy egybefüggő kisregény/novellás köteteket, függetlenül a szerző nemzetiségétől vagy az eredeti kiadás évétől.
Nem szerepelnek:
– újrakiadások
– magánkiadások
– ifjúsági regények
– franchise regények
– többszerzős antológiák, össze nem függő novellákból álló egyszerzős kötetek.

A teljesítéshez 6 könyvet kell elolvasni a listáról és azokhoz szöveges értékelést kell írni (javasolt az „én és a könyv” link). Régebbi (a kihívás kezdete előtti) olvasásokat nem fogadunk el.
Jó olvasást!

Iker-kihívás: https://moly.hu/kihivasok/2018-as-fantasy-megjelenesek

Fejléckép: Nicolas Bouvier (Sparth) (https://www.gizmodo.com.au/2014/10/if-the-style-of-nico…)

43 hozzászólás
!

Ugyan mi 18-an bemutattuk a kedvenceinket, de kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is.
Úgyhogy elindítottunk egy közönségszavazást is – augusztus 31-ig várjuk a voksokat, hogy kiderüljön, a molyok melyik 2017-ben megjelent sci-fi regényt tartják a legjobbnak.


>!
SFF_lista U

2017-es sci-fi ajánló – Közönségszavazás

Ezt a szavazást lezárták, már nem lehet voksolni.

Szavazz augusztus 31-ig, hogy szerinted melyik volt a legjobb sci-fi regény a 2017-ben megjelentek közül!
Bővebben: https://moly.hu/karcok/1134407 és
https://moly.hu/jelzok/scifilista

Wesley Chu: Időrabló
4
Philip K. Dick: A végső igazság
Brandon Hackett: Xeno
2
Marko Kloos: Felderítők
6
László Zoltán: Távolvíz
1
Elan Mastai: Felbolydult napjaink
3
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
Anthony O'Neill: A sötét oldal
9
Kim Stanley Robinson: New York 2140
3
John Scalzi: Az összeomló birodalom
Dan Simmons: Olümposz I-II.
5
Jeff VanderMeer: Borne
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
Peter F. Hamilton: Eltékozolt ifjúság
3
James S. A. Corey: Babilon hamvai
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
2
Andy Weir: Artemis
4
Jack Campbell: Vakmerő
8
Ian McDonald: Luna - Újhold
3
Lionel Shriver: A Mandible család
Burger István (szerk.): Galaktika 328 XL
Jeff Carlson: Fagyott égbolt
Burger István (szerk.): Galaktika 325 XL
Dave Howard: A Leymann-transzfer
D. J. Molles: Tisztogatás
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300
2
Christopher Priest: Kifordított világ
Ondřej Štindl: InterZóna
1
Dennis E. Taylor: MI, Bob
2
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után
Robert Charles Wilson: Affinitások
Douglas Preston: A Kraken-küldetés
8
Bakti Viktor: Integrálva
Katie Khan: 90 perc
2
Trenka Csaba Gábor: La Grande Image
2
William R. Forstchen: Az utolsó nap
16 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!