2016-os sci-fi ajánló

Rovatgazda
!

Íme az idei molyos sci-fi ajánló lista.

Nem kívánunk babérokra törni, ez nem egy díj, itt nem lesz „legjobb”. A célunk az, hogy összeszedjük, mely könyveket tartjuk olvasásra érdemesnek, miket ajánlanánk nyugodt szívvel bárkinek, legyen az sci-fit ismerő vagy a zsáneren kívülről érkező. Szeretnénk a figyelem középpontjába állítani olyan regényeket, melyek egyébként elvesznének a könyvpiaci zsongásban, viszont az érdeklődők számára emlékezetes élményt nyújtanak. Reméljük sikerül valamiféle iránymutatással szolgálnunk a Moly közössége számára.

Ezt írtuk tavaly, és most, a sci-fi ajánló második évfolyamában is csak ezt tudjuk mondani. Minket is meglepett, hogy mennyire pozitív visszhangra lelt a tavalyi lista, és hogy mi is milyen élvezettel olvastuk át magunkat az új évbe. Voltak nehéz könyvek, voltak viccesek; a zsűriből volt, aki maradt, volt, aki új tagként próbálja ki magát. Mindannyian tanulunk, de jóleső érzés, amikor végre közzétesszük az általunk kiválasztott tíz regényt. Idén is hosszú volt az út, de reméljük, megérte.

Fogadjátok szeretettel a 2016-os sci-fi ajánlót, benne ABC-rendben – a bevezető karc után – a regényeket.


>!
Spaceman_Spiff MP
Sci-fi

Te milyen friss sci-fit ajánlanál az ismerőseidnek?
Te is érezted már azt, hogy nem tudsz választani a sok újdonság közül?
Olvastál pár emlékezetes könyvet, de senki sem ismeri őket rajtad kívül?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejünkben, amikor tavaly elhatároztuk, hogy összeállítunk egy listát a megelőző év terméséből, egyfajta iránymutatásul a Moly közösségének. Tavaly nyáron be is mutattuk nektek a szerintünk a leginkább olvasásra érdemes regényeket. Az összeállításunk itt megtekinthető (a végső lista összeállítási módszerével egyetemben):
https://moly.hu/merites-rovatok/2015-os-sci-fi-ajanlo

Lelkesedésünk azóta sem csökkent. Az elmúlt időszakban sokat olvastunk, értékeltünk, elmélkedtünk, úgyhogy idén ismét szeretnénk átnyújtani nektek egy ajánló listát. Azonban, mielőtt ez megtörténne a júliusi Merítésben, bemutatnánk számotokra olyan rövidprózákat és határterületen lévő műveket, amelyek a válogatás alapjául szolgáló listára ugyan nem kerülhettek fel, de ettől még fontosnak tartjuk felhívni rájuk a figyelmet. Emellett majd elindítunk egy közönségszavazást is, amiben ti dönthettek, melyek voltak 2016 kiemelkedő sci-fi regényei.

A zsűriben idén a következő molyok foglaltak helyet:
@B_Petra, @Bori_L, @csartak, @Dominik_Blasir, @Dubovszki_Martin, @kvzs, @marschlako, @NewL, @Noro, @Nuwiel, @pat, @petamas, @ppayter, @Razor, @Spaceman_Spiff, @vöri, @WerWolf

De mindezek előtt feltennénk a kérdést: szerintetek mely könyveknek van mindenképpen helye a tíz legjobb között?

Emlékeztetőül a 2016-os sci-fi megjelenések:
https://moly.hu/listak/2016-os-science-fiction-megjelenesek
|scifilista

20 hozzászólás
!

Iain M. Banks: Hidrogén szonáta
(Agave Könyvek, fordította Gálla Nóra)

„Hát igen, ha az embernek tízezer évesen még bolyongani támad kedve a galaxisban, nem árt, ha van egy jó barátja, aki történetesen egy kultúrabeli csodahajó.”

A 2013-as könyvhéten érkezett a hír, hogy elhunyt a skót Iain M. Banks. Nagyon fájt ez mindenkinek, hiszen a szerzővel egy nagy humanista és remek sci-fi író távozott közülünk. A Kultúra olyan fajta utópia, ahol mindenki szívesen élne: korlátlan lehetőségek, lenyűgöző idegen civilizációk és vicces űrhajónevek. A Hidrogén szonáta sajnos az utolsó darabja ennek a világnak, de nincs okunk búslakodni! Hiszen itt ismét megkapjuk azt, amiért olyan zseniális volt Banks, ezek pedig nem csak a furcsa idegenek és a zakkant űrhajók, hanem a morális kérdések, a civilizációs távlatok, amikben mégis ott vannak az egyének, akik múltjuk súlyát cipelik magukkal, miközben pedig próbálnak valami jobbat kihozni a dolgokból. Igazi Banks sci-fi, és pont ezért nem lehet nem szeretni.

@Dominik_Blasir: https://moly.hu/ertekelesek/2306705
@vargarockzsolt: https://moly.hu/ertekelesek/2288664


>!
csartak MP
Iain M. Banks: Hidrogén szonáta

"– Mert veszélyes. Meg is halhatsz, ha nem vigyázol.
– És te? Te nem félsz a haláltól?
– Mi okom lenne rá? Én avatár vagyok. Nekem a halál nem ugyanaz, mint neked. Egy embernél más a helyzet. A ti halálotok csúnya, zavaros ügy.”

Egyik kedvenc sci-fi sorozatom a Kultúra. Mindig élvezettel merülök el ebben a világban, Banks elrugaszkodott víziói magukkal ragadnak. Annyira lenyűgöző ez a civilizáció, annyi lehetőséget rejt magában, amennyit a mai világunk soha sem fog megadni. Ez a szabad ember világa, ahol nincs pénz, test kötöttsége, ahol fejlett a génmanipuláció, nincs öregedés, és halálos betegség.
A Hidrogén szonátában is vannak persze abszurd helyzetek, helyszínek – viszont kevésbé elborult, mint a többi regény, sokkal inkább emberibb érzésekkel teli.
A könyv felénél furcsa gondolataim támadnak. A gondolat folyamatosan ölt testet, és belefacsarodik a szívem és valami fáj belül mikor a végéhez érek. Hiszen tudom jól, hogy ez volt Banks utolsó Kultúra könyve. Amellett, hogy nem olvashatok többet erről a csodálatos világról, a Kultúráról, az is szomorú, olyan mintha érezte volna, hogy mi vár rá, amikor a könyvet írta.
Az elmúlás, az élet befejezése – itt szublimálás néven fut. Eltűnni a világból, kitörlődni. Mi vár ránk a másik oldalon.
A Hidrogén szonáta az ő utolsó dala volt. És ahogy Vyr Cossont búcsúzik az utolsó lapokon – elmegy céltalanul a végtelenbe, egyúttal Banks is búcsúzik tőlünk.

!

Orson Scott Card: Ender száműzetésben
(Unio Mystica Könyvkiadó, fordította Hargittai Krisztina)

„Nem lehetsz boldog, ha mindig színlelned kell.”

„Card igazi és egyetlen Végjáték-hőse Ender, és úgy tűnik, a Végjáték sorozat bármelyik regénye láthatóan akkor működik igazán, ha Enderről szól.” Azt hiszem, egyetérthetünk ebben @Hackett-tel, ugyanis a Végjáték és A Holtak Szószólója között játszódó kötetben újra találkozhatunk Enderrel, aki itt már a Fajírtó – még ha nem is mindenki tekint így rá –, de még nem a Szószóló – még ha ennek csírái már itt elkezdenek is kihajtani a lelkében. Ő talán a science fiction legemberibb, legélőbb figurája, és Card rajta keresztül újra bebizonyítja, hogy milyen jól érti az emberi kapcsolatokat. Lehet, hogy túl sokat gondolkodnak a szereplői, lehet, hogy itt-ott talán kicsit már mítoszrombolóan nyúlt bele Ender mitológiájába, de amikor bezárjuk a könyvet, a kavargó érzések és gondolatok közül egy biztosan velünk lesz: az elégedettség.

@Nuwiel: https://moly.hu/ertekelesek/2270775
@Hackett: https://moly.hu/ertekelesek/2264495


>!
Dominik_Blasir
Orson Scott Card: Ender száműzetésben

Azt hiszem, ilyen regényeket írna Scalzi, ha jó író lenne.
De tényleg: ez a kötet kétharmadában párbeszéd (melyekben mindenki három mondattal előre gondolkodik, és mindig a legviccesebb, legütősebb, legbriliánsabb riposzttal áll elő), alig történik valami, látszólag könnyed ütemben halad előre a cselekménynek nevezett eseményfolyam; közben pedig mintha az író kifejezetten úgy alkotta volna meg az egészet, hogy minden az olvasó vágyainak megfelelően történjen, vagyis az olvasóban a lehető legnagyobb hatást elérje, a lehető legjobban meghassa, töltse el érzelemmel és társai. Card ebből a stílusból, ami kicsit olyan érzés, mintha a kisujjából rázta volna ki két nagyobb falat között, nos, még ebből is egy baromi szórakoztató, mélyen emberi és varázslatosan szép regényt alkotott. Emiatt lesz szerintem Card jó író – ellentétben az emlegetettel.
A legérdekesebb az, hogy ebben a kötetben Ender már nem a fiatalkori énje, de még nem is A holtak szószólójának bölcse – most valójában Teremtő Alvin űrbéli mása. Egy végtelenül intelligens fiatal férfi, aki szereti az embereket, de még nem egészen tudja, hogy neki pontosan mi is a feladata ebben az életnek nevezett katasztrófában, azt pedig még kevésbé tudja, hogyan is birkózzon meg vele. És amíg erre rájön, nemcsak segít a körülötte élőknek, de minket, olvasókat is csodálatos történetekkel szórakoztat.
Ügyes módszer, hogy a legtöbbször inkább csak külső szemszögből látjuk Ender hatását, így még több oldalról ismerhetjük meg a fiú személyiségét – a végére ez persze kissé a regény egységének rovására is ment, főleg a meglehetősen töredezett szerkezetnek köszönhetően, legalábbis gyakrabban inkább novellafüzérre emlékeztetett, mint valódi regényre. Nem mintha azzal baj lenne.
Nem mintha bármivel is baj lenne. Tényleg imádom olvasni Card humánus oldalát: megmutatja, hogy mennyivel szebb világban is élnénk, ha empátiával viszonyulnának az emberek egymáshoz. Közben meg láthatóan lelkesen illeszti össze az univerzumának eddig különálló pontjait (én olyan sokat nem olvastam belőle, szóval biztos jól is csinálja), élvezi, ahogy újabb és újabb momentumokkal gazdagíthatja a mítoszt, mi meg nyilván örülünk, mert szeretünk erről és így olvasni. Talán egy kicsit már túl sok volt néha ez a kötet szellemes párbeszéd és emberi erények terén, de ettől még mindig nagyon-nagyon jó.

!

Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei
(GABO Könyvkiadó, fordította Járdán Csaba)

„– Mindannyiunkat birtokolnak, tanácsos. Csak azt választhatjuk meg, ki birtokoljon minket.”

Adam-Troy Castro regénye első látásra szimpla sci-fi/krimi keverék, de valamiben mégis hasonlít például A Holtak Szószólójához: itt is lelkileg mélyen terhelt szereplők élnek, cselekszenek és gondolkodnak a grandiózus sci-fi háttér előtt. Mert hiába egy gyilkosság kiderítéséről szól a könyv, és egy grandiózus, senki által nem értett mesterséges világban játszódik a cselekmény MI-kkel és idegen lényekkel, valójában, ahogy @pat is írja, a legfontosabb a regényben az ember. Az, ahogyan a végtelenül magányos Andrea Cort és sorstárai ebben a nyomasztó világban próbálnak emberiek lenni, ehhez pedig kapcsolatokat találni, kötődni valakikhez. Castro az izgalmas nyomozás közben sem feledkezik el arról, hogy milyen könnyen elveszíthetjük az egyik legfontosabb dolgot, ami emberré tesz minket: a mások nyújtotta támaszt.

@Bíró_Júlia: https://moly.hu/ertekelesek/2221126
@Oriente: https://moly.hu/ertekelesek/2320406


>!
pat P
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Mert mindenható mesterséges intelligenciák ide, lenyűgöző mesterséges ökoszisztémák oda, mindenféle nem-humán fajok amoda, az univerzum legérdekesebb, legösszetettebb, leglenyűgözőbb entitása, mindennek mértéke, középpontja és legfőbb mozgatója akkor is az Ember. (Gondoljuk legalábbis mi, emberek, Adam-Troy Castrót is beleértve.)
Ezzel összhangban Castro nem is vacakol sokat az általa elképzelt világ megrajzolásával: széles, sőt kissé elnagyolt ecsetvonásokkal összedobja az egyébként nagyon érdekes hátteret, aztán kezdődhet a mélységesen emberi dráma.
Karaktereinek jelentős része sérült, mizantróp lélek, lényegesen jobban belecsavarodva saját melodrámájába és traumatizáltságába, mint az egészséges lenne. Az ebből fakadó mérhetetlen mélabú, vekengés és önsajnálat tengeréből azért pár karakternek sikerül kiszabadulni, példaértékűen szép mélylélektani eszmefuttatások és tanulságok közepette, továbbá betekintést nyerhetünk a szub- és szuperhumán létezők gondolatvilágába is. Ó, és persze van nyomozás is, rejtélyek is, megoldások is.
Maradéktalanul elégedett meg azért nem vagyok, mert a könyv által bemutatni kívánt mélylélektani rezdülések igazán megragadó és hiteles ábrázolásához azért ennél kifinomultabb írástechnika lenne szükséges – finomabban, szebben, gördülékenyebben is meg lehetett volna ezt írni.

15 hozzászólás
!

James S. A. Corey: Nemezis játékai
(Fumax Kiadó, fordította Galamb Zoltán)

„Abból tudod, hogy igazán érdekes kérdésre bukkantál, ha senki sem akarja, hogy megtaláld rá a választ.”

A Térség igazi sikertörténet: a könyvsorozat azonnal az egyik legnépszerűbb kortárs sci-fi lett és szinte minden olvasói szavazáson előkelő helyet foglal el, mindezt pedig még tovább fokozza, hogy az ebből készített és most is futó adaptáció az egyik legigényesebb SF TV-sorozat a Battlestar Galactica óta. Hogy mi a siker titka? Talán az, hogy az izgalmas cselekmény mellett nagyon színes és érdekes világot mutat be az álnéven író szerzőpáros, ami azonnal magával ragadja a kellő fantáziával rendelkező olvasókat. Persze kérdés, hogy be lehet-e csatlakozni egy sorozatba az ötödik kötetnél, de látva a rajongók lelkesedését, talán nem követ el nagy hibát az, aki tesz egy próbát a Térséggel könyv formában is.
Ami pedig jelen kötetet illeti, nos, még a legvaskalaposabb olvasók szerint is ez a sorozat eddigi legjobb része – persze aki idáig eljutott, azt már talán a kíváncsiság is viszi előre, hiszen a Nemezis játékaival félidőnél jár a 9 részes(re tervezett) Térség.

@Dubovszki_Martin: https://moly.hu/ertekelesek/2105628
@Pro_SKA: https://moly.hu/ertekelesek/2091176


>!
NewL P
James S. A. Corey: Nemezis játékai

Ez a sorozat egyre jobb lesz, ahogy halad előre a történet. Bár a séma mindig hasonló, történik valami borzasztó, amivel az emberiségnek szembe kell nézni, és (ahogy a való életben) mindig az emberek fordulnak egymás ellen (és ez annyira igaz), amit az állandó szereplők próbálnak megoldani, vagy csak sodródnak az eseményekkel. A könyvben többet tudunk meg a szereplőkről, és bár még mindig az az érzésem, hogy egy-egy sablont (sztereotípiát?) testesítenek meg, ettől függetlenül, egyre jobban kedvelem a regényfolyamon átívelő közös szereplőket. Várom a következő részt.

2 hozzászólás
!

Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.
(Delta Vision Kiadó, fordította Varga Csaba Béla)

„– Van egy mondat, amit mindig is szerettem volna bemondani a mikrofonba – ismerte be, amikor a repülőgép számítógépe jelezte, hogy a mikroreaktorok készen állnak a felszállásra. – Atomturbinák teljes gőzzel előre!”

A Pandóra csillagaJúdás elszabadul páros (a Nemzetközösség saga) a sci-fi epikus fantasyje. Mielőtt homlokráncolás közepette továbbgörgetnél, kedves Olvasó, megmagyarázom. Hamilton aprólékosan, az utolsó szögig kidolgozott világot teremtett, ami grandiózus, színes és el lehet benne veszni. Ebbe aztán egy küldetést helyezett, ami a jó és a gonosz harcáról szól. Nagyon leegyszerűsítem? Igen, de mégsem kezdhetem azzal, hogy több, mint két és fél ezer oldal történetet kapsz! Viszont ha nem riaszt el ez a terjedelem, az biztos, hogy az egyik legérdekesebb űroperához lesz szerencséd. És végre a Júdás is megérkezett, még ha többet is kellett rá várni, mint szerettük volna. Űrháború, idegenek, rejtélyek, összeesküvés, és az Univerzum legjobb nyomozónője – csak annyit mondhatok, kár lenne kihagyni.

@Dubovszki_Martin: https://moly.hu/ertekelesek/1734582
@Razor: https://moly.hu/ertekelesek/2346741


>!
kvzs P
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Hamilton folytatja az előző részben megkezdett ötletorgiát.
Bevallom, az elején kicsit nehezen rázódtam bele a történetbe, mert régen olvastam az előző két téglát, és néha csak vakargattam a fejem, hogy ki kicsoda és mit akar, és honnan hova megy, de szerencsére a visszautalások miatt hamar visszatértek a főbb emlékeim, és attól kezdve nem eresztett a könyv.
Amíg az előző részben erőteljes volt a világépítés, itt inkább a cselekmény volt a hangsúlyos. Nyomozás, politikai intrikák és hatalmi játszmák, árulás, cselszövés, az összeesküvésen belül is összeesküvés, társadalmi konfliktusok, lelki problémák és az emberiség alapvető tulajdonságainak boncolgatása, vagyis az emberi oldal volt a hangsúlyos ebben a részben.
Lehet, hogy néha kicsit túlírt a történet, azt azonban bátran ki merem jelenteni, hogy kevés ilyen író van, mint Hamilton: nem csak ötletei vannak, de ki is tudja őket fejteni, és össze is fűzi mindet egy egységes egésszé.

!

Cixin Liu: A Háromtest-probléma
(Európa Könyvkiadó, fordította Pék Zoltán)

„– Időről időre felnéztem a csillagokra az éjszakai műszakban – mondta tovább –, és izzó sivatagnak láttam, magamat pedig magányos gyereknek, aki eltévedt a sivatagban… úgy éreztem, az élet csupán egy véletlen a sok közül az univerzumban. Az univerzum egy üres palota, és az emberiség csak egy hangya benne.”

Hugo-díjas kínai sci-fi, ez önmagában is figyelemfelkeltő lenne – de nem csak ebben rejlik a regény érdekessége. Bepillantást nyerünk ugyanis a kínai történelem elmúlt ötven évének egyik legvéresebb periódusába, amikor a Kulturális Forradalom jegyében üldözték a tudományt, mint a nyugati imperializmus eszközét. Mindezzel a történelmi szállal párhuzamban pedig ott van egy különös világ, a Háromtest világa, ami első pillantásra lenyűgözi az embert. Hogy mi a köze egy különös világnak a kínai történelemhez? Egy száműzött tudósnak a rejtélyes öngyilkosságok sorozatához? Mindezekre a kérdésekre érdekes csavarokkal kapunk választ, közben pedig Cixin Liu új irányból közelíti meg az egyik legrégibb sci-fi toposzt. Hogy mit? Azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasni a regényt!

@Pro_SKA: https://moly.hu/ertekelesek/2264373
@makitra: https://moly.hu/ertekelesek/2298364


>!
Spaceman_Spiff MP
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Nem szokványosan indul az utóbbi idők legsikeresebb kínai sci-fi regénye. Az első jelenetben szemtanúi lehetünk, ahogy a kínai kulturális forradalom jegyében három tizenéves diáklány agyonver egy fizikaprofesszort. Gondolnánk, hogy ilyen apróságokon múlik az emberiség sorsa? Pedig ez az a momentum, ami elindítja az események láncolatát, ami végül fajunk élethalálharcával csúcsosodik ki.

A regény kissé talán furcsán halmozza a különféle komponenseket, és a szöveg is hol megejtően lírai, hol pedig hihetetlenül egyszerű, mégis, nem kell neki sok, hogy beszippantsa az olvasót. Pedig tényleg nem szokványos felütéssel indít: a kulturális forradalom őrültségét bemutató jelenetekhez hasonlóakkal az ember a kommunizmusról és más diktatúrákról szóló történelmi regényekben találkozhat. Én is sok hasonló témájú könyvet olvastam, mégis, a könyv képes megragadni azt, ami erre az egészre jellemző. Az abszurditást, az embertelenséget, azt, ahogyan egész nemzetek az őrület határára sodródnak. És mindez nagyon fontos része a történetnek, hiszen ez a katalizátora annak, ahogyan a szereplők cselekszenek, és ahogyan a fantasztikus történetszál is alakul.

Nem akarok sokat elárulni a cselekményből és a főbb fordulatokból – egyesek szerint már az ront az olvasási élményen, ha elolvassuk a magyar fülszöveget –, de legyen elég annyi, hogy egyik pillanatban még Az ötödik évszak jutott eszembe, a következőben pedig Ted Chiang. Liu egyszer szabadjára engedi a fantáziáját és tobzódik abban, mennyi különös dolgot kitalálhat, máskor viszont visszaszáll a realitás talajára, és a fizika eszközeit veti be, hogy varázsoljon. Mert aminek a történet utolsó harmadában szemtanúi lehetünk, az igazi varázslat: az a fajta, amiért az ember szereti a sci-fit. Meghökkentő ötletek, a maga nemében remek humor, és kínzó gondolatok az emberiségről. Megérdemeljük mi ezt a bolygót, amit módszeresen tönkreteszünk? Megérdemeljük mi azt a sok csodát, amit az élettől kapunk, miközben megkeserítjük mások életét? Nem jön el a büntetés a sok hazugság, gonoszság és pazarlás után?

A Háromtest-probléma remek könyv, ami szerintem pont azért más, mint a nyugati kortársai, mert egy nép ambivalens történelméből táplálkozik. Egyszerre büszke és szégyelli magát azért, amit elért, egyszerre bizakodik és borong a jövőn. Meri azt mondani: igen, az emberiség lehet, hogy megérdemelne egy jó nagy pofont azért, amit évszázadok óta művel. A kegyetlenség mértéke – szemben azzal, amit az utópikus kommunista sci-fi jósolt – mintha a tudományos haladás mértékével csak nőtt volna. Hiába az emberiség életét jobbá tevő fejlődés, a találmányok, az univerzum egyre szélesebb ismerete, az emberekben mélyen gyökerező sötétség, a félelem és a kegyetlenség újra és újra fellángol. Elég csak végignézni a világ mai állásán…

De mégsem tudom azt mondani, hogy pesszimista regény. Mert azt is mondja: lehet változás. Igen, megjavulhatunk. Megbánhatjuk bűneinket, vezekelhetünk, és talán képesek leszünk megváltozni. Éppen ezért várom nagyon a trilógia többi kötetét: tudni akarom, hogyan sikerül az emberiségnek megváltoznia.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-12-29+…

4 hozzászólás
!

Félix J. Palma: Az ég térképe
(Európa Könyvkiadó, fordította Kutasi Mercédesz)

„A szépség elsiratása olyan emberi szokás… Tudja, Mr. Wells, hogy amikor egy csillag kihuny, a fénye még sok ezer évig látszik az univerzumban? Az univerzum sokáig emlékszik a veszteségeire… de nem siratja őket. A veszteségekre is szükség van.”

Évekkel ezelőtt jelent meg Az idő térképe, ami szép lassan kultstátuszt ért el a sci-fi olvasók körében idehaza. Éppen ezért örültünk nagyon, amikor váratlanul a kezünkbe vehettük a folytatást, amiben, ha lehet, az író még tovább emelte a tétet. Ez egy hihetetlenül pimasz és szellemes irodalmi játék, aminek nem más az egyik főhőse, mint H. G. Wells, „a sci-fi atyja”. Wells művei és más irodalmi és filmes történetek és öltetek keverednek kultúrtörténeti momentumokkal, Palma pedig élvezettel tobzódik önnön fantáziájában, mi pedig nem lehetünk neki elég hálásak ezért. Kaland és líraiság, humor és mélység, szörnyek és szerelmek, sci-fi klisék és merész húzások. A Viktoriánus trilógia egy igazi bűvészmutatvány, szellemi bravúr, amit vétek lenne kihagyni.

@Oriente: https://moly.hu/ertekelesek/2432482
@Spaceman_Spiff: https://moly.hu/ertekelesek/2254326


>!
marschlako P
Félix J. Palma: El mapa del cielo

Sokat gondolkodtam, hogy öt csillag legyen-e vagy négy és fél, mert mint ahogy @Noro is írta, lehetnek olyanok, akiknek az előző rész elborultsága hiányzik majd, s nekem ugyancsak hiányzott, de ezzel együtt, sőt, hozzávéve azt is, hogy összességében ez a kötet azért valamivel gyengébbre sikeredett, az öt mellett döntöttem, mert Az idő térképét szívem szerint amúgy is inkább öt és fél csillagra taksáltam volna (eddig az idei év legmeghatározóbb „sci-fi” élménye volt, pedig olvastam az Aurorát is).

Eltelt két év, elmaradhatatlan főhősünk, H. G. Wells továbbra is velünk marad, s megírja a Világok harcát (és A láthatatlan embert is, de azzal kapcsolatban nem történik semmi említésre méltó spoiler), ami természetesen a világegyetemet (vagy csak Palmát) nem hagyja nyugodni, s jönnek is a bonyodalmak szépen. Nemcsak az elborultság foka csökkent, a műfaji besorolás is egyértelműbb lett (vagy csak nekem tűnt annak?), de senki ne aggódjon, mindenki kaphat valami kedvére valót: egy kis inváziós történetet (amit a Világok harca kapcsán el is várunk), egy kis horrort, némi elmélkedést spoiler, egy kis szerelmi szálat, s jó néhány meglepetést: olyan sokat ugyan nem csavar a történeten, mint az előző részben (bár van, ahol a narrátort szívesen fültövön vágnánk, de aztán persze minden a helyére kerül), s ha csavar, akkor is jóval kiszámíthatóbban, de most is van, amikor elolvasunk egy sort, s aztán csak ülünk egy kicsit spoiler.

A főhősök – régiek (hogy közülük ki lép színre, spoilerveszély miatt nem nagyon részletezném) és újak: a Föld középpontja felé vezető utat kereső Jeremiah Reynolds; a teljesen rapszodikusan (s persze mindig a legrosszabb pillanatban) katatónikus állapotba kerülő Cornelius Clayton, a Sotland Yard különleges ügynöke; Emma Harlow, gazdag amerikai úrihölgy, aki népmesei szinten kosarazza ki kérőit, csak hogy néhányat említsek – most is hihetetlenül élőek és érdekesek, látszik, hogy Palma imád mesélni, s nagy szerencsénkre ezt jól is csinálja. (Egyik kedvenc mondatom, meglehetősen szabadon fordítva: „Az írók rendkívül értékes feladatot látnak el: álmokat adnak azoknak az embereknek, akik maguktól nem tudnak álmodni. És a világnak szüksége van álmokra” – http://moly.hu/idezetek/542437.)

Kedvcsinálónak pedig egy – kicsit talán spoileres, úgyhogy csak óvatosan – link: http://elmapadelcielo.com/

spoiler

Csak csatlakozni tudok @petamas-hoz, aki az előző rész kapcsán írta ugyanezt:
Olvassatok Palmát, mert jó! S don't panic, mert angolul is elérhető.

!

Al Robertson: Égtörés
(GABO Könyvkiadó, fordította Varró Attila)

„Erről szól az emberi élet, Fist. Nem csak a szabadságról. De arról is, hogy szomorúnak, gyengének, magányosnak érezzük magunkat, elveszítjük a szeretteinket, és látjuk a tökéletes pillanatokat örökre elenyészni. Nem olyan vészes. Csak azért fáj az elmúlásuk, mert annak idején boldoggá tettek. Egymásra találunk, azután elválunk, szomorúak vagyunk, és azzal vigasztaljuk magunkat, amit a jövő hozhat nekünk.”

Kétarcú könyv ez: először azt hisszük, hogy egy közepes, ezerszer olvasott cyberpunk krimi, amit pár apróság tesz érdekessé. Aztán hirtelen Robertson előkapja az ászait, amiket mindvégig az ingujjában rejtegetett, miközben elaltatta a figyelmünket. Mert mi történik itt? Hát, a szerző újragondolja a mi világunk céges kapitalizmusát, megfejeli ezt a közösségi média és a reklámipar hatásával, és kikever belőle egy ütős kis mixet. Sajnos közben a krimit elhanyagolja, de szerencsére olyan érdekes ötletekkel tölti meg a világát és annyi komoly kérdést bujtat a Panteon MI vállalatainak uralmába, hogy minden magára valamit is adó sci-fi olvasó csillogó szemekkel olvassa. Nem tökéletes könyv, sokan ráunhatnak a nyomozásra, ennek ellenére mégis ajánljuk, mert akár ilyen is lehet a jövőnk, ha nem vigyázunk.

@elge76: https://moly.hu/ertekelesek/2329202
@Dominik_Blasir: https://moly.hu/ertekelesek/2161923


>!
Dubovszki_Martin P
Al Robertson: Égtörés

Robertson egy könnyűnek tűnő, de valójában nehéz utat választott, amikor úgy döntött, hogy a krimit és a sci-fit vegyítve fogja megírni az első regényét. Figyelnie kellett a két zsáner megfelelő arányaira, hogy egyik se tűnjön csupán díszletnek a másik mellett.
A felépített világgal nincs gond, még ha néhol kicsit elnagyolt is. Kezdetben csak kapkodtam a fejem olvasás közben a számos ismeretlen kifejezés láttán, amikre a későbbiekben közvetlenül kapunk magyarázatot vagy a kontextusából kikövetkeztethető (ebből a szempontból kicsit hasonlított a Kvantumtolvajra, bár azért annál jóval könnyebben emészthető). Céges istenségek, harci mesterséges intelligenciák, reprók… Olyan témákat is feszeget az író, mint maga az élet definíciója vagy a mesterséges intelligencia és a hús-vér hardver közötti különbség, ha a szoftver ugyanaz. – igaz több komoly gondolatot is csak érintőlegesen jár körül.
A szereplők közül Fist a legkiemelkedőbb. Eleinte engem dühített az általa képviselt attitűd, de a cselekmény előrehaladtával egyre jobban megkedveltem, mert képes volt fejlődni és messze ő a legrétegeltebb karakter. Azért elfért volna a könyv lapjain egy legalább ennyire összetett figura a sötét oldalon.
De a kisebb hiányosságok ellenére abszolút élveztem a regényt. Még úgy is, hogy a krimi alapvetően nem az én műfajom. Izgatottan várom a következő részt.
Azért a műfaji elegyítés mesterének még mindig Hamiltont tartom. Ebben a kategóriában a Great North Road-dal.

Bővebben: http://sfmag.hu/2016/10/03/al-robertson-egtores/

!

Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
(Fumax Kiadó, fordította Galamb Zoltán)

„– Nem a bátorság, a sportosság vagy bármi olyasmi tart minket életben, ami egy őskori társadalomban értékesnek számított, hanem az, hogy bonyolult technikai készségeket tudunk elsajátítani. Az a képességünk, hogy kockák legyünk.”

A legnagyobb meglepetés tavalyról a Seveneves. Nem a megjelenése, hanem hogy egy ennyire hard sci-fi ekkora közönségkedvenccé tudott válni! A molyon már megalapíthatnánk a Neal Stephenson Rajongói Klubot, ahol a résztvevők pályagörbéket számolhatnának! A Hold felrobbanása a világot teljesen megváltoztató esemény, a szerző pedig a mai tudásunk legjavát állítja a szolgálatába, hogy valahogy megmenekítse az emberi fajt. Eposzi küzdelem ez, ahol az ellenfél a fizika, a kémia és a matematika törvényei, az ember legjobb társa pedig valaki olyan, aki jól tud számolni vagy legalább két diplomával rendelkezik. Egyáltalán nem akcióregény, de tény, hogy a szereplők erőfeszítései az életben maradásért minden hátráltató tényezővel szemben lebilincselőek. Az ész és az ember diadalát hirdeti a könyv, ezzel pedig a sci-fi ősi hitvallása mellett teszi le voksát: a tudomány segítségével bármilyen akadály legyőzhető.

@pat: https://moly.hu/ertekelesek/2041516
@petamas: https://moly.hu/ertekelesek/2064042


>!
Noro MP
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva

Neal Stephenson egy végletekig alapos ember. Nem csak elmeséli a világvége történetét, de a matematikáját is levezeti. Az űrállomás-tervezésbe ugyanúgy bevezeti olvasóit, mint az orbitális röppályák alaptörvényeibe. A kérdés, amit ebben a könyvében feltesz, a következő: mire lenne képes a ma is megvalósítható űrtechnika, ha valóban létkérdéssé (és nem pénzkérdéssé) válna, hogy kihozzuk belőle a maximumot? A választ pedig mérnöki precizitással járja körül.

A történet a 21. századi űrtechnika, robotika és genetika minden eszközét felvonultatja, hogy egy kis közösség túlélhesse a világvégét. A végletekig realista módon ábrázolt helyzetekben senkit nem kímél, úgy mutatja be a világűr embertelenségét, amilyen az valóban lehet. A kritikus pillanatokban pedig hajlamos a legrosszabb eshetőségekkel számolni. Lent a Földön spoiler viszont meglepően optimistára veszi a figurát: ilyen civilizált armageddonról ritkán olvashatunk.

A szerzőre jellemző, hogy minden fordulatot rendkívül részletes, fullerénkemény tudományos magyarázatokkal támaszt alá – valójában ezek nélkül a könyv legfeljebb fele ilyen hosszú volna. Ebben a történetben egy röppályamódosítás is nagy kaland, és Stephenson meggyőződik arról, hogy az olvasóban tudatosuljon, miért is az. (Különösen nagy kedvencei a különféle mechanikus játékszerek, amelyek a hagyományos rakétákat helyettesíthetik adott helyzetekben – karikás ostorok, centrifugális katapultok és egyéb ravasz dinamikus eszközök, amelyekkel az űrhajózás jóval költséghatékonyabb lehetne.) A könyv távoli jövőben játszódó, harmadik harmadában pedig a természettudományokhoz a társadalomtudományok is felzárkóznak, hiszen egy új világot kell felépítenie szokott alaposságával.

A regény tehát elsősorban azoknak szól, akiket nem zavar, ha a cselekmény minden adandó alkalommal átadja a helyét a részletes leírásoknak, magyarázatoknak és információdömpingnek. Valamint az sem árt, ha át tudjuk érezni a perdületmegmaradás szépségét.

1 hozzászólás
!

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
(GABO Könyvkiadó, fordította Körmendi Ágnes)

„Először csak annyit akarunk, hogy meglássanak minket, de ha már megláttak, onnantól kezdve nem érjük be ennyivel. Onnantól azt akarjuk, hogy emlékezzenek is ránk.”

A világnak vége. Egy járvány végzett az emberiség nagy részével. A túlélők így-úgy próbálnak boldogulni, az elhagyatott világban pedig ember embernek farkasa. Ezt már ismerjük, ezt már olvastuk ezerszer. De ahogy Emily St. John Mandel ír erről, na ilyet még nem olvastunk. Mert ő nem a világvégéről ír, hanem arról, ami a világvége előtt volt. Hogy kik vagyunk, mi a fontos nekünk, és mit veszíthetünk el. Elveszíthetjük-e egyáltalán, ami igazán fontos? Ha igen, mi az? És hogyan élhetünk tovább nélküle? A Tizenegyes állomás olyan sci-fi, amilyet a Bradburyhez hasonló írók írtak: mindenkinek mást mond, még akkor is, ha a Marson nem élnek idegenek, a világvége pedig ennél sokkal sötétebb lesz. Nem azért van itt a helye, mert ez a legkeményebb sci-fi – hanem mert ez az egyik legemberibb.

@gesztenye63: https://moly.hu/ertekelesek/2194441
@kvzs: https://moly.hu/ertekelesek/2108914


>!
Bori_L
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

Az első, ami eszembe jut erről a könyvről, az, hogy még mindig velem van, pedig már egy hete befejeztem az olvasást. De még mindig rácsodálkozom az internetre, a meleg vízre, a vezetékes gázra, a hévre, az egyetemre… arra, hogy milyen csodálatos és milyen törékeny világban élünk. Még mindig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mennyire másokra vagyok utalva, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva mindannyian, hogy milyen vékony határ választja el az emberiséget az összeomlástól, mert folyamatosan a szakadék szélén táncolunk.

A történet önmagában véve nagyon szomorú, a veszteségről szól, a hiányról, a magányról, arról, hogy az ember másokra van utalva, családra, barátokra, ismeretlenekre. Valahol nekem mégis megnyugvást hozott, mert az is benne volt, hogy mindig van tovább, van remény, és még akkor sincs vége a világnak, amikor úgy néz ki. Hogy vannak dolgok, amik fontosak, és nekem valami furcsa békességet adott az az érzés, hogy én most azokkal a dolgokkal foglalkozom a saját életemben, amiket fontosnak tartok. Hogy nem vagyok alvajáró, robot, gépkerék, hanem jelen vagyok az életemben.

Ez egy nagyon különleges könyv. Mindenkinek mond valamit, de valószínűleg mindenkinek mást. Gyönyörűen beszél a pusztulásról, hiányról, feloldozásról, szörnyűségekről, reményről. Emlékekről.

Még itt is írtam róla: http://kultnaplo.blogspot.hu/2016/04/emily-stjohn-mande…

1 hozzászólás
!

Ők voltak tehát a „legjobbak”, de azért pár további kötetet szeretnénk megemlíteni.

A lista összeállításánál tudatosan nem akartuk definiálni a sci-fi fogalmát, hiszen mindenki egy kicsit mást ért alatta, mindenki inkább „érzi”, mintsem hogy pontosan meg tudná mondani, mi is az a „sci-fi”. Azonban akármennyire tágra is szerettük volna venni a definíciót, bizonyos regényeket annyira határesetnek éreztünk, hogy nem kerültek bele az alaplistába. Viszont azt sem szerettük volna, hogy ezek visszhang nélkül maradjanak, úgyhogy írtunk is rólunk egy külön karcot, ahol talán még tovább is bővítettük a határterület fogalmát:


>!
Spaceman_Spiff MP
Sci-fi

A határterületek.
|scifilista

Mielőtt rátérnénk a zsűri által legjobbnak ítélt tíz regényre, szeretnénk pár olyan könyvet is ajánlani, ami esetleg elkerülte a figyelmeteket. Olyan kötetekről van szó, amik egyszerűen nem tűrik a kategóriákba sorolást, ezek amolyan „határterületen” mozgó művek. Tavaly kizárólag regényeket ajánlottunk itt, olyanokat, amiket nevezhettünk akár sci-finek is, de ugyanígy rájuk aggathattuk a szépirodalom vagy mágikus realizmus címkét is. 2016-ban is jelentek meg ilyen művek, mi pedig végül úgy döntöttünk, nem rakjuk fel őket a megjelent sci-fik listájára, nem akartunk ugyanis egymástól ennyire eltérő könyveket összehasonlítani.

Idén ráadásul még tovább bővítjük a „határterületeket”, ugyanis több olyan könyv is megjelent, ami vagy nem regény, vagy nem fikciós mű. Sőt, a karc végén a figyelmetekbe ajánlunk majd egy kakukktojást, ami bár egyértelműen ifjúsági fantasy, mégis számot tarthat a sci-fi olvasók figyelmére is.

A magyar szépirodalom szerzői között az elmúlt években egyre gyakrabban jelennek meg olyanok, akik egy kis fantasztikummal ízesítik könyveiket: ki jobban, ki rosszabbul. Egyértelműen az előbbiek közé tartozik Ménes Attila Folyosó a Holdra című regénye. Hogy @Kuszma-t idézzem: „Ménes Attila három felvonásban és három szemszögből mutatja be a jövő Magyarországát, ami pont olyan, mint amilyet csak egy Index-olvasó el tud magának képzelni depresszívebb napjain: középkorba visszaszakadt, feudális, koldusszegény, babonás, részvéttelen és a zsigerekig korrupt”. Hogy mennyire hihtető ez a jövő, arról megoszlanak a vélemények, @Juci például hajlandó elengedni a háttér kifejtetlenségét spoiler, míg @Ross értékelése csupa kérdés: miért? spoiler De akár kapunk válaszokat, akár nem, annyi bizonyos, hogy ezzel a regénnyel megéri kirándulást tenni a zsáner falain túlra, mert egy érdekes és elgondolkodtató könyvet kapunk, mindezt kifejezetten remek szöveggel fűszerezve.

„Ne közelítsünk hozzá túlságosan szigorú zsánerelvásárokkal”, kapja meg a figyelmeztetést az olvasó spoiler, és valóban, az 1956-os forradalom emlékére/apropóján kiadott novelláskötet, A másik forradalom nem akar klasszikus értelemben vett alternatív történelem lenni. Még akkor sem, ha akadnak nagyon izgalmas és érdekes (sőt, néha hihető) világok. Inkább úgy érdemes felfogni ezeket a novellákat, mint irodalmi játékot: szépírók játszanak el a gondolattal, mitől lehet „alternatív” az ötvenhatos forradalom. Van, aki vicces, van, aki elmereng, van, aki ismerős alakokat citál, van, aki személyes síkra tereli az egész történelmet. „Ami igazán fontos, az az, hogy valaki végre ilyen módon mert 1956 mítoszához nyúlni”, mondja @Charbogardy_Jolán spoiler, ezzel pedig maximálisan egyetérthetünk. Még több ilyet!

Ugyancsak szellemi játék A sci-fi politológiája is, ami ugyan nem irodalom, de minden sci-fit kedvelő ember érdeklődésére számot tarthat (mi pedig már csak azért is kiemeljük, mert olyan ritkán jelenik meg sci-fit népszerűsítő irodalom magyarul). A szerző nehéz fába vágta a fejszéjét, amikor az ismert sci-fi világokat és a politikát kívánta közös nevezőre hozni (ezt egy jogász is megmondhatja spoiler), de szerencsére sikerült jól eltalálnia az arányokat. Még akkor is érdemes nekikezdeni a szövegnek, ha nem ismerjük mindegyik bemutatott sci-fi világot, erre @Nuwiel az egyik élő példa spoiler. „Kellően popos, nem megterhelő, nem száraz, és hozzátehet mind a tárgyalt művekről alkotott képünkhöz, mind a politikai ismereiteinkhez”, foglalja össze @CaptainV spoiler.

Végezetül pedig jöjjön a kakukktojás: Jo Walton Hugo-díjas regénye, a Mások között. Ez ugyanis egy tizenhat éves lány felnövéstörténete enyhe fantasy beütéssel. Hogy akkor mégis miért említjük meg? Mert a főhősnő, Mori igazi SFF könyvmoly, aki tobzódik a klasszikus sci-fi és fantasy regényekben. Ahogy @pat is megfogalmazta spoiler, az idősebbek nosztalgiázhatnak a felemlegetett művek kapcsán, a fiatalabbak pedig kedvet kaphatnak újabb és újabb tétellel bővíteni a kívánságlistájukat. Azoknak is könnyet csalhat a szemébe, akikben felidéződik, milyen érzés volt fiatalon, nyitott elmével belecsöppenni a sci-fi és fantasy olvasás világába. „Ez a kötet egy óda az olvasáshoz, a könyvek iránti szeretethez”, ahogy @Pro_SKA is megjegyzi spoiler. Ne riasszon vissza senkit sem, hogy egy tinédzser lány beilleszkedéséről kell olvasnia, mert nem csak, hogy ezt remekül sikerült átadnia az írónőnek, de még meg is dobogtatja a fantasztikumot szerető olvasók szívét, amiért nem lehetünk neki eléggé hálásak.

Aki pedig további hasonló kötetekre kíváncsi, annak a sci-fi és a fantasy lista közös határterületek polcán érdemes keresgélnie:
https://moly.hu/polcok/minek-nevezzelek-2016

Kapcsolódó könyvek: Tóth Csaba: A sci-fi politológiája · Ménes Attila: Folyosó a Holdra · Jo Walton: Mások között · Cserna-Szabó András – Szálinger Balázs (szerk.): A másik forradalom

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
Ménes Attila: Folyosó a Holdra
Jo Walton: Mások között
Cserna-Szabó András – Szálinger Balázs (szerk.): A másik forradalom
!

A lista összeállításánál tudatosan kihagytuk a novellásköteteket és antológiákat, hiszen annyira nehéz őket összemérni a hagyományos regényekkel – viszont úgy gondoljuk, hogy érdemes a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseivel megismerkedni, már csak azért is, mert szemmel láthatóan újra kezd gyökeret verni a rövidpróza a hazai könyvkiadásban. Ezek között mindenki megtalálhatja, amit szeret, ráadásul kimagasló minőségben!


>!
Spaceman_Spiff MP
Sci-fi

A kisprózák.
|scifilista

Amikor 2015-ben elkezdtünk gondolkodni azon, hogy milyen rendszer alapján állítsuk össze a tavalyi év sci-fi, illetve fantasy megjelenéseinek listáját, kénytelenek voltunk bizonyos döntéseket meghozni – ilyen például, hogy össze nem függő novelláskötetekkel és antológiákkal alapvetően nem foglalkozunk, annyira nehéz lenne összemérni őket a regényekkel. Mégis, hiba lenne nem megemlíteni a rövidprózákat is, különösen most, hogy mintha a kiadók újra nagyobb bátorsággal mernének belevágni a rövidebb szövegek világába.

A kisprózák tekintetében a tavalyi év két legfontosabb eseménye közül az első a @Gabo_SFF új vállalása volt, miszerint minden évben el fogják hozni az olvasóknak a Jonathan Strahan által már tíz éve szerkesztett, az előző év legjobb sci-fi és fantasy írásaiból válogató antológiáját. Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016 azonnal megmutatta, mennyire színes és néha furcsa is a kortárs fantasztikum. Az olyan szerzők, mint Greg Bear ("menő kvantumszámítógépes sci-fi novella" – @Dominik_Blasir spoiler), Ian McDonald ("kalandos, egzotikus, a pár klisét ügyesen felhasználó" – @Amadea spoiler), Sam J. Miller ("kevés szóval is tud érdekes történeteket felépíteni" – @Noro spoiler) és társaik hol hagyományos módon, hol merőben új stílussal, elképzelésekkel adnak egy nagyon izgalmas tablót. Még akkor is, ha nem minden novella tetszik nekünk (sőt, mindenkinek más és más tetszik!), nagyon fontos, hogy itt van ez a kötet és bepillantást enged a sci-fi és fantasy pezsgő világába.

A másik nagy esemény kisprózák terén pedig Ted Chiang kötetének kiadása volt az @Agave_Könyvek gondozásában. Szerencse, hogy elkészült az Érkezés című film, ami a kötet címadó novelláját vette alapul, különben várhattunk volna még az egyik legjobb kortárs novellista magyar megjelenésére. Az Életed története és más novellák „minden írásának középpontjában az emberek állnak, viszonyuk a világhoz, Istenhez vagy épp saját érzelmeikhez” (@Dominik_Blasir spoiler). „Olyan érzésem van, hogy fontos dolgot olvasok, több leszek általa, hiszen érdekes nézőpontok nyílnak meg, elvezet egy másfajta gondolkodáshoz, másfajta érzékeléshez”, írja @csartak spoiler. Az olyan sci-fi novellák, mint az Életed története, az Értsd meg!, a Nullával való osztás vagy a Szépségvakság: Dokumentumműsor, de egyébként a kötet minden írása komplexitásával és öszetettségével nem hiányozhat senkinek a polcáról, aki szereti a fantasztikumot és vágyik egy nagyszerű élményre, ami még nagyon sokáig vele marad.

Az Agave még egy novelláskötettel kedveskedett az olvasóinak, ez pedig a Philip K. Dick tizenkét művét tartalmazó Emlékmás volt. Ebben helyet kaptak olyan novellák, amelyekkel már a mozivásznon is találkozhattunk (Emlékmás, Különvélemény, Második változat, Sorsügynökség), de mellettük hat, eddig magyarul meg nem jelent írást is találnak a rajongók. Hogy miről szólnak ezek a novellák, azt @ViraMors foglalja össze nagyon jól spoiler: „A történetek változatosak, de összességében mind tipikus PKD: emberek és idegenek, emberek és technológia, emberek idegen helyeken, emberek a pusztuló világban. Némi paranoia, egy adag hidegháborús felhang…” "Mindez teljesen hétköznapi emberek olyan hétköznapi problémái köré csavarva, mint munka, házastársi elhidegülés, vagy éppen kispolgári unalom" veszi át a szót @fbdbh spoiler. De hogy miért szeretjük igazán Dick novelláit? Ahogy @Dubovszki_Martin spoiler fogalmaz: „ezek után megkérdőjelezi az olvasó a maga körül látott világot”.

A kisprózák terén az elmúlt évtizedekben elég nagy hiányosságokkal küzdött a magyar piac, de úgy tűnik, mostanság változni látszik a trend. Reméljük, ez a jövőben is folytatódni fog!

Kapcsolódó könyvek: Philip K. Dick: Emlékmás · Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016 · Ted Chiang: Életed története és más novellák

Philip K. Dick: Emlékmás
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016
Ted Chiang: Életed története és más novellák
5 hozzászólás
!

Aki esetleg a listánk hatására kedvet kapott a 2016-ban megjelent könyvek olvasására, annak ajánlanánk a hozzá kapcsolódó kihívást is:
https://moly.hu/kihivasok/2016-os-science-fiction-megjelenesek

No meg a felkészülést a jövő évi listára…


>!
Spaceman_Spiff MP

2017-es science fiction megjelenések közepes

Elkezdődött2017. március 10., 08:32
Jelentkezési idő2018. december 1., 00:00
Véget ér2018. december 31., 23:59

Ezzel a kihívással szeretném arra buzdítani a moly közösségét, hogy ismerje meg minél jobban a magyarul megjelent science fiction műveket. A kihívásban az alábbi listáról kell olvasni:
https://moly.hu/listak/2017-es-science-fiction-megjelenesek

A lista tartalmazza a 2017-ben magyarul kiadott sci-fi regényeket vagy egybefüggő kisregény/novellás köteteket, függetlenül a szerző nemzetiségétől vagy az eredeti kiadás évétől.
Nem szerepelnek:
– újrakiadások
– magánkiadások
– ifjúsági regények
– franchise regények
– többszerzős antológiák, össze nem függő novellákból álló egyszerzős kötetek.

A teljesítéshez 6 könyvet kell elolvasni a listáról és azokhoz szöveges értékelést kell írni (javasolt az „én és a könyv” link). Régebbi (a kihívás kezdete előtti) olvasásokat nem fogadok el.
Jó olvasást!

@Dominik_Blasir iker-kihívása: https://moly.hu/kihivasok/2017-es-fantasy-megjelenesek

Fejléckép: Ling Yun (lingy-0): Scout (http://lingy-0.deviantart.com/art/scout-174765422)
Plecsni: Manchu (https://goo.gl/MZixpp) (ideiglenes)

34 hozzászólás
!

Ugyan mi 17-en bemutattuk a kedvenceinket, de kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is.
Úgyhogy elindítottunk egy közönségszavazást is – augusztus 31-ig várjuk a szavazatokat, hogy kiderüljön, a molyok melyik 2016-ban megjelent sci-fi regényt tartják a legjobbnak.


>!
Spaceman_Spiff MP

2016-os sci-fi ajánló – Közönségszavazás

Szavazz augusztus 31-ig, hogy szerinted melyik volt a legjobb sci-fi regény a 2016-ban megjelentek közül!
Bővebben: https://moly.hu/karcok/941352 és
https://moly.hu/jelzok/scifilista

9
Iain M. Banks: Hidrogén szonáta
9
Chris Beckett: Sötét Éden
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Blake Crouch: Sötét anyag
5
Marko Kloos: Frontvonalak
1
Richard Morgan: A fekete férfi
Sylvain Neuvel: Alvó óriások
4
John Scalzi: Vörösingesek
Ben H. Winters: Végső ígéretek
4
Ben H. Winters: Az igazság határán
2
Orson Scott Card: Fhérgek
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.
4
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború
2
Varga Csaba Béla: A kígyó ölelése I-II.
Dave Eggers: A Kör
Cixin Liu: A Háromtest-probléma
8
Félix J. Palma: Az ég térképe
James S. A. Corey: Nemezis játékai
Neal Stephenson: Seveneves - A hét Éva
3
Paolo Bacigalupi: A vízvadász
5
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei
3
Ann Leckie: Mellékes kegyelem
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
3
Al Robertson: Égtörés
Ronil Caine: Lilian
2
Fedina Lídia: Virokalipszis
Joe Haldeman: Örök szabadság
1
Jack McDevitt: Feltámad a múlt
1
Vékony Krisztián: Sors-algoritmus
3
Michael Walden: Eshtar - Első könyv
Michael Walden: Eshtar - Második könyv
4
Szöllösi Kristóf: Acélszentek
2
Csányi Vilmos: Ő ott bent
Erdész Róbert: MyWords - Colossus
1
Kovács Ákos: A kehelyhozó
5
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
9 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!