2015-ös sci-fi ajánló

!

Te mit ajánlanál 2015 sci-fi regényei közül az ismerőseidnek?
Te is érezted már azt, hogy nem tudsz választani a sok újdonság közül?
Olvastál pár emlékezetes könyvet, de senki sem ismeri őket rajtad kívül?

Ezek voltak a fő gondolatok, amelyek foglalkoztattak minket, amikor idén januárban pár mollyal elhatároztuk, hogy összeállítunk egy listát a tavalyi év terméséből. Nem kívánunk babérokra törni, ez nem egy díj, itt nem lesz „legjobb”. A célunk az, hogy összeszedjük, mely könyveket tartjuk olvasásra érdemesnek, miket ajánlanánk nyugodt szívvel bárkinek, legyen az sci-fit ismerő vagy a zsáneren kívülről érkező. Szeretnénk a figyelem középpontjába állítani olyan regényeket, melyek egyébként elvesznének a könyvpiaci zsongásban, viszont az érdeklődők számára emlékezetes élményt nyújtanak. Reméljük sikerült valamiféle iránymutatással szolgálnunk a Moly közössége számára.

Az elmúlt hetekben már meséltünk a gondolatainkról – például arról, hogyan is állt össze a lista és a zsűri, erről olvashattok alább.

Utána pedig következzen az a 10 könyv, melyet a zsűritagok ajánlanak a tavalyi termésből.


>!
Spaceman_Spiff MP
Sci-fi

A lista összeállításáról.
|scifilista

Amikor elhatároztuk, hogy összeállítunk egy listát a 2015-ös év sci-fi terméséből, sokat töprengtünk azon, hogyan is tegyük ezt.

Az első és legfontosabb kérdés az volt, hogy milyen könyvekkel foglalkozzunk. Mert bár nagyon sok olyan kötet jelenik meg, ami valamelyik zsánerbe illik, viszont ezek sokszor annyira különbözőek, és annyira sok van belőlük, hogy nemcsak az összehasonlítás lehetetlen, de nagyon eltérítettek volna minket a célunktól is.

Így aztán úgy döntöttünk, az alábbi kategóriákba tartozó kiadványokkal nem foglalkozunk:
– újrakiadások (nemcsak hogy nem tartjuk szerencsésnek egy régi, immár klasszikus regény összehasonlítását egy friss kötettel, de a célunk is alapvetően az új megjelenések ajánlása);
– magánkiadások (egyrészt nem lennénk képesek nyomon követni az összes, idehaza magánkiadásban megjelenő fantasztikus művet, másrészt pedig élünk azzal az előfeltevéssel, hogy ha valakinek a könyve megjelenik egy adott kiadónál, akkor az jelent valamiféle minőségi küszöböt, legalább olyan téren, hogy látta már szerkesztő vagy korrektor);
– ifjúsági regények (az elmúlt időszakban olyannyira előretörtek az ifjúsági/YA regények, hogy gyakorlatilag külön listát lehetne belőlük összeállítani, viszont a „többi”, felnőtteknek íródott könyvvel túlzottan nehéz lenne őket összemérni);
– franchise, „logós” regények (ezeknek a műveknek a többsége egy bizonyos célközönséghez szól, akik már így is figyelemmel kísérik a megjelenésüket, sokszor pedig az adott világ ismerete nélkül a könyvek erősen veszítenek az élvezeti értékükből);
– össze nem függő novellákból álló egyszerzős kötetek, többszerzős antológiák (talán nem kell magyarázni, miért nem tartjuk összehasonlíthatónak ezeket a köteteket a regényekkel, de egy korábbi karcban azért megemlékeztünk a fontosabb kiadványokról).

Így végül sikerült egy 33 tételes listát összeállítanunk, amiből végül a zsűri kiválaszthatta kedvenceit: https://moly.hu/listak/2015-os-science-fiction-megjelenesek

Abban az elejétől kezdve biztosak voltunk, hogy olyan molyokat szeretnénk felkérni, akik járatosak az adott tematikában, sokat olvasnak, és az ő értékeléseiket is sokan olvassák. Azonban pont azért, hogy megalapozott és hiteles legyen a „zsűri” véleménye, mindenkitől elvártuk a listán szereplő tételek legalább a felének (17) elolvasását. Ennek köszönhetően sajnos többeknek vissza kellett lépniük a részvételtől, de reméljük, jövőre talán számíthatunk rájuk is.
Végül az alábbi molyok lettek a „zsűri” tagjai:
@acélpatkány; @Bíró_Júlia; @Buzánszky_Vírus_Dávid; @csartak; @Dominik_Blasir; @Dubovszki_Martin; @kvzs; @marschlako; @NewL; @Nuwiel; @pat; @petamas; @Razor; @vöri; @WerWolf

De nem csak a zsűri felé éltünk megkötéssel: csak azokat a könyveket számoltuk bele a végső, szűkített listába, amelyekről legalább három zsűritag nyilatkozni tudott, így garantálva, hogy egy ember véleménye nem torzítja el a végeredményt, és valóban érdemi vita tud kialakulni az egyes regényekről a zsűriben.

Hogy végül melyik 10 tavalyi könyvet találtuk érdemesnek arra, hogy ajánljuk a molyok számára? Ez a hamarosan megjelenő Merítésben fog kiderülni, viszont hamarosan Ti is elmondhatjátok, szerintetek melyik volt az a sci-fi, amelyiket mindenképpen ajánlanátok másoknak. Szavazásra felkészülni!

13 hozzászólás
!

Margaret Atwood: Az özönvíz éve
(Európa Könyvkiadó, fordította Varga Zsuzsanna és Horváth Viktor)

„A Természetnek talán csak annyi esze van, mint egy zsák krumplinak, szokta mondani Zeb, de nálunk még mindig okosabb.”

Margaret Atwood a Guvat és Gazellával sokakat elvarázsolt: különös közeljövője, ahol a génmódosítás, a vállalati világ és a terrorizmus kéz a kézben jár, egyszerre sötét és sziporkázóan érdekes. Az özönvíz éve (a VadÁdám-trilógiájának második része) nem klasszikus folytatás: egy teljesen más szemszögből meséli el az emberiség bukásának történetét. Az apokalipszis előestéjén megismerjük Isten Kertészeit, akik már-már őrültnek ható öko-tudatosságukkal éles ellenpontját képezik az őket körülvevő világnak. Ahogyan a borítón is olvasható: Atwood nem próféciát írt, de ijesztően fenyegető lehetőségeket vázolt fel fajunk számára, és ez, ahogyan az első rész, sok olvasó elevenébe talált.

@charon: https://moly.hu/ertekelesek/1708574
@Dominik_Blasir: https://moly.hu/ertekelesek/1930574


>!
Bíró_Júlia
Margaret Atwood: Az özönvíz éve

Egyetlen kérdésem maradt. Isten Kertészei mikor ünneplik Szent Margaret Atwood és minden próféták napját?

Örök szerelmem Ms. Atwood pontosan érezte, hogy az utolsó szögig felépített, levakolt, berendezett és belakott spoiler világok egyenesen könyörögnek azért, hogy a nyavalyás kedves Atwood-függő olvasó minél nagyobb területét bejárhassa, minél több kulcslyukon leshessen be, minél több ragacsba tenyereljen védőkesztyű nélkül, ugyanakkor minél több meglepő ponton fedezzen fel jószándékot, konyhaszintű vagy teljességig kiművelt idealizmust és betyárbecsületet (és/vagy ezek hiányát, mert ez nem kívánságműsor). Legyen hát, mondotta kegyesen, és amellett, hogy eltávolította a szmötyit a kulcslyukakból és engedte kinyílni a titkos ajtókat, egyúttal könnyed kézzel felvázolt egy barbirózsaszín apokalipszist. Igen, pont olyan beteg, mint amilyennek hangzik. spoiler Így a történet nem ugrik előre túl sokat, cserébe megkapjuk a másik oldalt, olyan nézőpontkarakterekkel, hogy a fülünk kettéáll. Mint a macskának, fülvakarás közben.
Ráadásul nem csak Toby és Ren van különleges alapossággal, kellő mennyiségű gyarlósággal és erősséggel, mondhatni elevenséggel megalkotva, de jóformán minden felbukkanó, nevesített szereplő. Szimpátiától függetlenül bármelyikükkel végigjátszható egy képzelt (bio, vegán és közös énekléssel indított) teadélután.
Külön gyönyörűség Isten Kertészeinek mindennapokat átszövő rítusait, ünnepeit és teljességgel praktikus gyakorlatait végigkövetni – persze, mivel Atwoodról van szó, az eszmerendszer felépítésének problémáival együtt. Touché.
Egyike azoknak a könyveknek, amik nem pusztán tetszettek, meghatottak vagy a sci-fi műfajhoz illő szomorúságot és dühöt hagyták hátra, de elérték, hogy a tényért is hálás legyek, hogy valahol ovi/általános környékén rákapattak a betűsorok dekódolására, és ettől a legszebb és legrémítőbb világokban találom magam.

Akinek a Guvat és Gazella nem jött be, annak is érdemes rápróbálni. Kevesebb undok génmanipulatív förmedvény, több idea, csapatépítés és szívszorítás.

!

John Brunner: Zanzibár
(Metropolis Media, fordította F. Nagy Piroska)

„Hiszek a logikában, az ok-okozat összefüggésében és a tudományban, az ő egyszülött fiában, a törvényünkben, amely fogantatott a régi görögöktől, növekedett Isaac Newton alatt, szenvedett Albert Einstein alatt…”

Üdvözlünk 2010-ben, ahogyan azt 1968-ban elképzelték, és ami még ma is kényelmetlenül aktuális. John Brunner klasszikusának megjelentetésével nagy adósságát rótta le a hazai könyvkiadás, hiszen ez a mű akár olyan szerzők ihletőjének is tekinthető, mint David Brin vagy Kim Stanley Robinson. Ez a XXI. század, ahol a túlnépesedés embertelen társadalmat, globális frusztrációt és állandó félelmet szül, sokban hasonlít a mi jelenünkre, még akkor is, ha egy-két ötlete nem valósult meg, vagy egyeseknek túlhaladottnak tűnhet. Brunner sem jósolta meg az internetet – de nagyon sok mást igen. Nem könnyű olvasmány, de aki átrágja magát rajta, egy érdekes élménnyel lesz gazdagabb.

@Hanna (az angol nyelvű kiadásról): https://moly.hu/ertekelesek/1625270
@Noro: https://moly.hu/ertekelesek/1893518


>!
pat P
John Brunner: Zanzibár

Hát, kedveseim. Nagyon posztmodern ez a proto-cyberpunk…

Fogadjunk, hogy ez megint az a könyv lesz, amiről én áradozom lelkesülten, de cselekményfüggő sci-fi kedvelő ismerőseim jelentős része húzkodni fogja a száját.
De mit van mit tenni, ez a könyv akkor is must read, és kész. Főleg azért, mert már majdnem 50 éves, és ezt sok szempontból nemigen venni észre rajta.
Például egész vicces összevetni a könyv jövőképét a mi jelenünkkel – mert hogy éppen mostanság játszódik. Mondanám, hogy milyen csodásan belelátott a jövőbe Brunner, és egyébként tényleg (túlnépesedés, genetikai izék, drogok, média, a szokásos, na), de nekem azért a konkrét jelen nem tűnik ennyire élhetetlennek. Szerencsére. Meg van internet, és az jó.
Aztán még az is nagyon érdekes (bár nyilván csak töredékét olvastam azoknak az íróknak, akik olvasták a Zanzibárt), hogy a könyv bizonyos momentumai hogy köszönnek vissza az utóbbi 47 év zsánerirodalmában. Ne kérjetek listát, egyrészt néha csak ilyen megérzéseim voltak, másrészt feledékeny vagyok (és két hétig olvastam a könyvet), harmadrészt meg mindenki derítse fel maga, az úgy izgalmas.
A stílusa és a szerkezete is érdekes. Stílusilag ugyan valami nagyobb durranást vártam, riogattak itt valami lefordíthatatlan szlenggel – hát, ezt annyira nem találtam benne. Vagy tényleg nem sikerült lefordítani, vagy nagyon is jól sikerült, és 50 oldal akklimatizálódás után már fel se tűnik. A szerkezete viszont, azokkal a cselekmény-megszakító kitekintésekkel, közbevetésekkel, reklámokkal, rádióműsorokkal, mondákkal, kiskutya fülével, hát az remek. Most talán már nem tűnik annyira egyedinek (a közelmúltban pl. Brin és Robinson is nagy sikerrel alkalmazott valami hasonlót :P), de még mindig nagyon friss és hangulatos és fárasztó.
Ja, és bármilyen formabontó lehetett is a maga korában, még szépen beleillik a klasszikus disztópiák vonalába. Miközben persze előremutat a modern disztópiák felé. Hogy ne mondjam, a Zanzibár a hídpillér a Szép új világ és…. mondjuk az „A” generáció (Douglas Coupland, ugyebár) között.

Egyszóval, valószínűleg nem fog mindenkinek tetszeni, de magára valamit is adó SF rajongónak megkerülhetetlen olvasmány ez.
Jó szórakozást! :P

!

Jack Campbell: Rendíthetetlen
(GABO Könyvkiadó, fordította Tamás Gábor)

"Nem csoda, hogy elfelejtettek tisztelegni. Nem csoda, hogy elfelejtették, hogyan is kell vezetni egy flottát. Nem hivatásosak. Egyik sem az. Nem hivatásos katonák, akiknek a kezében ott van a bajtársaik élete és a Szövetség sorsa is. Ebben az egész flottában nem maradt egyetlen kiképzett hivatásos se rajtam kívül?
Mi történt azokkal a hajókkal, azokkal az emberekkel, akiket ismertem? Talán mind csatában vesztek oda, amíg aludtam?"

Black Jack Geary jött, látott, és mindannyiunkat meggyőzött, hogy a Rendíthetetlen egy piszok izgalmas military sci-fi. Ez nem Scalzi-féle háborús történet, ahol a gyalogságot követhetjük végig egy-egy bevetésen: itt az izgalom a fizika törvényeit is figyelembe veszi, amikor az egymásnak feszülő harci flották kénytelenek akár több perccel korábbi információkra hagyatkozni a fénysebesség korlátai miatt, és ahol egy flottakapitánynak nemcsak az üldözőivel, de a saját flottájának parancsnokaival szemben is fel kell vennie a kesztyűt. Campbell katonai múltja még nem lenne garancia a remek szórakozásra, de a szerethető főhős és a realisztikus űrcsaták még a kétkedőket is meggyőzték. Nagyon várjuk a folytatást!

@NewL: https://moly.hu/ertekelesek/1958732
@acélpatkány: https://moly.hu/ertekelesek/1877797


>!
Dominik_Blasir 
Jack Campbell: Rendíthetetlen

Azért ez elég király volt.
Nem vagyok nagy military sci-fi fan, legfőképpen azért, mert általában untatnak az egymásra lövöldöző űrhajók (bezzeg ha sárkányok harcolnának!), különösképpen a katonai élet sem vonz, viszont amit nagyon szeretek a nagy elődökben, azok a mögöttes gondolatok (igen, rólad beszélek Csillagközi invázió). Nos, ebből sok nemigen volt a Rendíthetetlenben (ami volt, azért persze rajongok, de annyira zsigerileg és hatásvadászan működik, hogy nem merem nagyon emlegetni), mi több, inkább az előbbi vonalat viszi tovább. Viszont.
a) érdekes a lövöldözés! Talán a Tűz lobban a mélyben halálosan szórakoztató, fénysebességű ütközete óta nem élveztem ennyire űrcsatát (a realitásra törekvés nagyon tetszett), a parancsnoki nézőpontért pedig egyértelműen jár a plusz pont (hiába, gyengém a monumentális, grandiózus látkép).
b) jól működtek a karakterek! Ehhez nyilván sokat számított, hogy főszereplőnket igen mélyen megismerjük, sajátos nézőpontja elég sok érzelmet csempészett be a lapok közé, de emellett azt is el kell ismernem, hogy a többiek nem különösebben kidolgozottabbak mondjuk Scalzinál. Csak míg utóbbinál szinte mindenkit unok, itt valahogy érdekesnek tűnnek.
c) izgalmas a történet! Annak ellenére, hogy azért a „tönkrevert flotta” koncepció inkább csak szavak szintjén merül ki, azért elég gyorsan pörögnek az oldalak, s még ha tudjuk is, hogy csak harminc kötet múlva jutunk el a végcélhoz, azért élvezetes figyelni az események alakulását.
Jöhet a következő.

!

Cory Doctorow: Homeland
(Metropolis Media, fordította Oszlánszky Zsolt)

„Attól, hogy részt vettem az Égetett Emberen, a modern világ egyik legtöbbet fényképezett lakójává váltam – ugyanakkor az egyik legarctalanabbjává is.”

Cory Doctorow könyvei amennyire népszerűek, annyira mostohán kezeltek idehaza. Pedig az információs technológiáról szóló előzményével, a Kis Testvérrel együtt ez a könyv is aktuális kérdéseket feszeget. Hiába az eufemizmussal élve is problémás fordítás és a szöveggondozás hiánya (elég rákeresni @Smallville értékelésére és minden világos lesz), a Homeland okosan beszél arról, milyen társadalmi változásokat okozhatnak az információs forradalom vívmányai és az emberek megváltozott világlátása. Mindent összevetve azt mondanánk: megérdemelten van helye a listánkon, de aki teheti, mindenképpen angolul olvassa el a regényt!

@ppayter: https://moly.hu/ertekelesek/1769261
@Dubovszi_Martin: https://moly.hu/ertekelesek/1778418


>!
WerWolf
Cory Doctorow: Homeland

Hihetetlenül jól sikerült regény, így le a kalappal Cory Doctorow előtt.
Azt hittem, hogy a Kis Testvér után már nem tud igazán eredetit írni, mégis sikerült neki.
A történet nagyon jól fel van építve és nem hagyja az olvasót pihenni. Igaz, az eleje egy kicsit nehezen indul az Égetett Ember fesztiválon, mert Cory Doctorow mindeninek meg akarja mutatni, hogy milyen is egy hét együttlét a sivatagban, ahol sem internet, sem mobilhálózat nincs. Azonban ez a helyszín nagyon is jó terepet szolgál az előző részben lévő szereplők felvonultatására, még akkor is, ha úgy érzi az olvasó, hogy kicsit sok a véletlen egybeesés. Később azonban kiderül, hogy mindennek oka volt és szó sincs a véletlenek furcsa játékáról.
Akkor kezd igazán beindulni a regény, mikor Marcus megnyitja a letöltött fájlt és átolvas pár benne lévő dokumentumot. Ettől kezdve folyamatosan nő a feszültség és úgy érezzük, mintha mi is ott lennénk Marcus és a barátai mellett. Ha örülnek mi is örülünk, ha rettegnek, mi is rettegünk. És van miért és van mitől :)
Aki paranoiás vagy üldözési mániája van, az ne is kezdjen bele a regény olvasásába, mert mire a végére érne, vagy nem fog többé elektronikai eszközöket használni, vagy az összes ilyen eszközét teljesen át fogja alakítani, hogy eltűnhessen a kíváncsi szemek elől.
Sokat gondolkodtam, hogy sci-fi jelzővel illessem e a könyvet, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem a jövőt tárja elénk, hanem a jelent. Minden technikai eszköz adott és nagy valószínűséggel az államhatalom jogellenesen vissza is él velük. Rávilágít arra, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk, hiszen a technika ilyen mértékű fejlődésével, ember legyen a talpán aki követni tudja és át is látja a buktatóit.
Ha szereted a valósághű hackeres történeteket, akkor ezt a könyvet neked találták ki. Ha viszont nem a kedvenced, akkor itt a lehetőség, hogy azzá váljon :)

!

Dmitry Glukhovsky: Metró 2035
(Európa Könyvkiadó, fordította Goretity József)

„Már rég nem volt fontos, ki kezdte a háborút. Nem volt fontos, mivel kezdődött. Meg miért. A történelem kedvéért? A történelmet a győztesek írják, itt pedig nem volt, aki írjon, és hamarosan nem lesz olyan sem, aki olvas.”

Felmerül a kérdés: ha kizártuk a franchise regényeket, akkor mit keres itt a Metro 2035? A válasz egyszerű: Glukhovsky regénye mint a világ alkotójának műve, lényegében saját történetének a folytatása, aminek nem sok köze van a belőle készült játékhoz, vagy a más szerzők által írt kötetekhez, mert hát ez sokkal inkább egy korrajz, a szerző elképzelése a világunkról, amihez a posztapokaliptikus Moszkva föld alatti világát használja háttérnek. Nyomasztó világ az övé, a mélyben minden szürke és kilátástalan, itt nem teremnek hősök, ellenben minden sarkon veszély les ránk. Ahogy @Ákos_Tóth megfogalmazza, „ez az a súly, ami kiemeli az eredeti trilógiát a többi könyv közül”. Aki hamisítatlan, sötét posztapokalipszisre vágyik, annak Glukhovsky trilógiája remek szórakozást nyújt.

@vöri: https://moly.hu/ertekelesek/1892380
@Morpheus: https://moly.hu/ertekelesek/1890379


>!
Razor SP
Dmitry Glukhovsky: Metró 2035

A Metró 2035-ben összeérnek az előző két kötet szála. Artyom állandóan a felszínre jár, túlélők rádiójelei után kutatva, így amikor az előző kötetből ismert Homérosztól híreket hall egy rádiósról, akinek sikerült kapcsolatot teremtenie egy másik bázissal, az öreggel együtt útra kell, hogy megtalálja. Ám a Metró már közel sem az a hely, amit az előző kötetekben megszokott az olvasó. A rejtélyeknek már nyoma sincs, ám az ember ugyanúgy embernek farkasa, sőt, a helyzett csak romlott Artyom 2033-as nagy körutazása óta. Érdekes volt bepillantani abba, hogy miként is változtak az ismerős területek. Ha lehet ezt mondani egy eleve poszt-apokaliptikus helyre, akkor minden csak rosszabb lett. A felszínen már szinte nyoma sincs élővilágnak (még a korábbi „szörnyeknek” se), a lenti világ pedig egyre jobban elkorcsul, ahogy a Metró és a társadalom szép lassan darabokra hullik. A történet előre haladta során aztán kiderül egy s más a világról, valamit a Metró hátterében munkálkodó erőkről, ám ezek egyike sem ad épp megnyugtató választ. Bevallom, ennyi szörnyűség után én valami pozitívabb hangvételű befejezésben reménykedtem, ám lehet valójában ez tükrözi híven a valóságot.

>!
Európa, Budapest, 2015
486 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052616 · Fordította: Goretity József
!

Brandon Hackett (Markovics Botond): Az időutazás tegnapja
(Agave Könyvek)

„– Lehetetlen vállalkozás – mondta Einstein, amikor ezt néhány hónapja megfogalmaztuk, aztán ráharapott a pipája szárára, és csak annyit tett hozzá: – Csináljuk!”

Ahogy ebből az idézetből is látszik, Magyarország egyik legnépszerűbb sci-fi szerzője, Brandon Hackett, folytatva Az időutazás napját, szellemes, ötletes science fiction regényt hozott össze, ahol, kihasználva az időutazás minden lehetséges előnyét, összeereszti többek között a XX. század legnagyobb elméit. De nem csak ezért lesz szerethető a regény: izgalmas cselekmény, érdekes mellékalakok, kedvelhető főhősök jellemzik, a végjátékban pedig megkapjuk a hőn áhított, grandiózusságában fantasztikus megoldást, ami minden igazi sci-fi rajongónak megdobogtatja a szívét.

@Bíró_Júlia: https://moly.hu/ertekelesek/2067334
@Noro: https://moly.hu/ertekelesek/1725659


>!
Nuwiel P
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Ha őszinte akarnék lenni, akkor most visszamenőleg levennék egy csillagot az első rész értékeléséből, hogy látszódjon, mennyivel jobb a második rész. De az nem lenne tisztességes, mert az is nagyon jó. A cselekmény annyira pörgött, és olyan szinten beszippantott, hogy izgultam a szereplőkért, hogy sikerüljön megállítani az összeomlást. A mellékszereplőnek bevont tudósok közül Neumann Jánost kedveltem meg a legjobban, őróla szívesen olvasnék még. A befejezés a korábbi pörgéshez képest lelassult, de nagyon tetszett a lezárás és az időutazás problémájának megoldása. Ezt a duológiát kellene kötelezővé tenni.

!

Emmi Itäranta: A teamesternő könyve
(Metropolis Media, fordította Varjasi Csilla)

„Azt gondolom, hogy a felszínen meg lehet változtatni a dolgokat úgy, hogy közben érintetlenül megőrizzük a lényegüket, mint ahogy meg lehet őrizni érintetlenül a felszínt, s közben tönkretesszük a lényeget.”

„Emmi Itäranta olyan magától értetődő finomsággal ír nehéz kérdésekről, hogy szinte el is felejti az ember, itt tényleg életről és halálról van szó” – írja @Dominik_Blasir, és valóban, ez a könyv olyan, mint a víz: lassan csordogál, de előbb-utóbb mindenhová beszivárog, minden kis rést megtalál, így jut el mindenkihez. A vízhiánnyal küszködő jövőben nemcsak az a kérdés, hogy ki marad életben, hanem az is, hogy Noria, a fiatal főszereplő mit kezd a rá bízott titokkal. Segít a faluja lakóin, ezzel kockáztatva egy generációkon átívelő hagyományt, vagy megőrzi a titkot, remélve, hogy a jövő számára menti át az értékes vizet? Lírai történet ez, ami Atwood regényénél sokkal visszafogottabban figyelmezteti az olvasót, hogy vigyázzon, mert az őt körülvevő világ bármelyik pillanatban eltűnhet, akár a víz, amit egy szempillantás alatt magába szív a homok.

@kkatja: https://moly.hu/ertekelesek/1839564
@chibizso https://moly.hu/ertekelesek/1877125


>!
marschlako P
Emmi Itäranta: A teamesternő könyve

Szeretem, ha egy könyv magával ragad. Még jobban szeretem, ha magába olvaszt, ha szép lassan tovagördít a történeten át. Ha néha arra késztet, hogy letegyem, hogy pihenjek egy kicsit. Ha elvarázsol.

Emmi Itäranta mindezt elérte nálam, s ezért még A teamesternő könyve kisebb hibáit is megbocsátom: a kisebb következetlenségeket, s azt, hogy elég keveset tudunk meg arról, hogyan is jutott el idáig a világ. Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid volt.

Ha valaki egy tökéletesen felépített világot vár, vagy sodró lendületű, akciódús cselekményt, annak nem ez lesz a kedvenc könyve. Ellenben ha egy nagyon szépen megírt, néhol meditatív történetet szeretne, ahol a cél nem szentesíti az eszközt még egy embertelen világban sem, ahol a hagyományos értékeknek még van jelentése, akkor talán nem bánja meg, hogy a kezébe vette. Ha valamihez hasonlítani kellene, akkor – bár az egy egész más történet – nekem hangulatában A kisemmizettek sejlett fel.

A borító mellett viszont nem tudok szótlanul elmenni: az, hogy a grafika nem tetszik, az egyéni szocproblem, viszont hogy elspoilerezik rajta a történet végét, az már kicsit durva spoiler, örömmel látom, hogy a molyon cenzúrázott borító van.

!

Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld
(Delta Vision Kiadó, fordította Sziklai István)

„Tizenöt éve az emberiségnek egyetlen világa volt, és néhány másikról álmodozott, a Naprendszer világairól, amely mind sivár és ahova rettentően drága eljutni. Most pedig több világhoz van kulcsunk, mint amennyit meg tudnánk számolni! És még alig fedeztük fel a legközelebbieket is. És most itt az esélyünk, hogy mindezt megtegyük.”

Te mit tennél, ha egy házilag barkácsolt kis szerkezettel – és egy krumplival – végtelen számú, érintetlen Földre juthatnál el? Nekivágnál?
Terry Pratchett Stephen Baxterrel karöltve nekivágott, és egy ötkötetes sorozatban mesélte el a Hosszú Föld történetét. Igazi régi vágású sci-firől van szó, ahol egy ötlet – a párhuzamos univerzumok – minden aspektusát, az emberekre gyakorolt minden hatását igyekeznek körüljárni az írók. Ráadásul nemcsak keményfejű SF-es szemléletet (ugye, kedves Mr. Baxter?), hanem itt-ott elcsepegtetett kis sziporkákat is találunk (köszönjük, Sir Pratchett!). Így aztán nem volt kérdés, hogy a listánkon a helye, még akkor is, ha az idén megjelent folytatása már nem aratott osztatlan sikert. Ez a történet inkább olyan, mint egy felfedezőút: lassú, számtalan érdekes látnivalóval, viszont csak kevés valódi izgalommal. De mi pont ezért szeretjük.

@Nuwiel: https://moly.hu/ertekelesek/1753793
@kvzs: https://moly.hu/ertekelesek/1820086


>!
Dubovszki_Martin P
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld

Egészen kiemelkedő történet. Hirtelen nem is nagyon tudom, hogy mit is írhatnék róla…

Egy találmány gyökeresen megváltoztatja a világot, aminek felépítése olyan egyszerű, hogy nem kell mérnöknek lenni a megépítéséhez, de egy krumpli azért kell hozzá. A történet magával ragadó és elgondolkodtató. Egy kicsit talán a 2312 című regényre hasonlít abból a szempontból, hogy a történet időnként csak ürügy arra, hogy beutazzuk a Hosszú Földet. Az utazás során egy olyan összetett tablóképet kapunk, melyen megfigyelhető a pionír-korszak, a különböző világok különböző evolúciója, az Átlépés Napjának társadalmi és gazdasági hatásai, stb. Ha a Pandóra csillagára azt mondhatjuk, hogy intelligens űropera, akkor A Hosszú Föld tökéletes példája az intelligens sci-finek. Hihetően írja le Pratchett és Baxter a hirtelen fellépő szinte végtelen mennyiségű erőforrás megjelenését (legyen az fa, arany, állat vagy bármi), a vallásban beállt változásokat, a kolonizálás nehézségeit, a fóbiások és az átlépők közötti különbséget, a különböző kormányok hozzáállását a Hosszú Földhöz. Időnként még Asimov nagy klasszikusa, az Alapítvány is eszembe jutott… persze lehet, hogy a robottestet öltött mesterséges intelligencia miatt van…
A lassan folyó események a történet vége felé felgyorsulnak, s bár tudtam, hogy mi a következő kötet címe, egy kicsit másként képzeltem el annak felvezetését.

Kedvencemmé vált a regény. Valahogy az összhatás annyira magával ragadott, mint az Alapítvány esetében. Bízom benne, hogy a második rész is – amit elvileg a Delta Vision jóvoltából még idén kézhez kapunk – lesz legalább ilyen színvonalas, ha nem jobb.

3 hozzászólás
!

Kim Stanley Robinson: Aurora
(Agave Könyvek, fordította Farkas Veronika)

„Lehet, hogy az érzések komplex algoritmusú kimenetek. Vagy szuperpozíciók azelőtt, hogy a hullámfunkciójuk összeomlana. Vagy különböző érzékszervek egyeztette adatok. Vagy egy teljesen szomatikus válaszból állnak, egy olyan izgalmi állapotból, amely a múlt egyfajta összegzése. Ki tudja. Senki nem tudja.”

Kim Stanley Robinsont olvasni nem mindennapi élmény. A 2312-vel már bebizonyította, hogy ha tudományos alapossággal megírt sci-firől van szó, ő abban otthonosan mozog – még akkor is, ha ez az olvasó történet iránti elvárásainak kárára megy. Az Aurora egy generációs csillaghajó útját meséli el, és mint ilyen, komplex és sokrétű, igazi útmutató, ha az ember egyszer kilépne a csilagok közé. És mi jellemezhetné jobban Robinsonnak a sci-fi iránti szeretetét, mint hogy a legkomplexebb karakter a regényben maga az űrhajó, aki egyszersmind az egyik legszerethetőbb mesterséges intelligencia az utóbbi évekből. Nehéz olvasmány, de aki fogékony, annak meghálálja a fáradozását.

@pat: https://moly.hu/ertekelesek/1788694
@Oriente: https://moly.hu/ertekelesek/2079747


>!
csartak MP
Kim Stanley Robinson: Aurora

Egy grandiózus vállalkozás története az Auróra. Az emberek többsége a csillagokba vágyik, meg akarja hódítani az űrt, új világokat felfedezni. Úgy elindulni, hogy tudod, hogy majd csak egy távoli leszármazottad juthat el a célba. Itt kapcsolódunk be a történetbe, egy csillaghajó fedélzetén vagyunk, az elindulás utáni sokadik generáció életét ismerjük meg. A csillaghajó olyan mint egy kis társadalom, mindenkinek megvan a helye, a szerepe. Van oktatás, van termelés a biomokon. És persze vannak konfliktusok.
A regény egyik különlegessége a narrátor személye. A kezdetben feszes, főként pontos statisztikai adatokra szorítkozó, műszaki adatokat felsorakoztató, tudományosan magyarázkodó, metaforákkal és analógiákkal példálózó „személyiség” is formálódik a történet során. Fokozatosan egyre több érzelemmel ruházódik fel, és egyre kedvelhetőbb lesz. Sőt nem túlzok a regény legkedveltebb szereplőjévé válik. A távozása is megfelelőképp stílusos.
Hogy a vállalkozás sikerrel jár-e, arról nem írok. De azt tudhatjuk, hogy gondolatban jó eljátszani egy bolygó terraformálásával, viszont a valóság egyáltalán nem egyszerű. Így egész realistává válik a történet. Annyira, hogy időnként mosolyogva csóváltam a fejem Robinson alaposságán. Például az aurórai árkokra hidat építő csapat munkájának tevékenysége olyan részletes, (minden kis csavar meghúzása érdekes) hogy szinte látjuk, mintha tényleg ott lennénk. Közben elgondolkodom, tényleg ennyire fontos ennek a részletessége? Vagy ugyanígy a kolonizálásra váró bolygó nap-hold viszonya is hasonlóképp aprólékos.
Tulajdonképpen ezek gyönyörű elrugaszkodott tudományos és képzeletbeli víziók, és aki szereti a fantasztikumot, annak ez jelentheti a katarzist. Ugyanígy Robinson is szereti a történetét, így nehezen mondunk búcsút a szereplőknek. A könyv utolsó oldalai nem adnak már sokat hozzá a nagy egészhez, inkább a megszokott közegüket elvesztő csillagutazók identitás keresésévé válik. Freya ezt a tenger vad ölelésében találja meg. Az élet megy tovább, valahogy mindig van, és lesz is.

2 hozzászólás
!

Dan Simmons: Ílion
(Agave Könyvek, fordította Huszár András)

„Cseppet sem bánnám, ha ebben a szent minutumban feltűnne egy B-52-es az égen, és atomot dobna a görögökre meg a trójaiakra. A nyavalyás hősök elmehetnek a picsába, a fából ácsolt harci szekereikkel egyetemben.

Dan Simmons újra megmutatta, mire képes. Aki szerette a Hyperion köteteket (és ki ne szeretné, aki olvasta őket?), az minden bizonnyal örömmel fogja belevetni magát ebbe a grandiózus sci-fi kalandba. Van itt minden, a Marson zajló trójai háborútól (amibe bizony beszálltak az istenek is) a Földön boldog tudatlanságban élő embereken át (akik az orbitális gyűrűkben élő titokzatos poszthumánok pártfogoltjai) a Jupiter holdjait benépesítő moravecekig (különféle robotok, akik hol Shakespeare-ről, hogy Proustról diskurálnak). De Simmons pimaszsága nemcsak a világépítésben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy nem fél kifigurázni az Odüsszeiát, megidézni A vihart, vagy akár az utolsó pillanatban kirántani a talajt az olvasó alól. Erről a könyvről szinte csak ódákat lehet zengeni – de legalább is hexameterben verset írni.

@makitra: https://moly.hu/ertekelesek/1867584
@Hackett: https://moly.hu/ertekelesek/1844323


>!
Spaceman_Spiff MP
Dan Simmons: Ílion

Arma virumque cano – tudom, hogy ez Vergilius és Aeneis, de Homérosztól nem tudok idézni
Simmons úgy látszik mégsem felejtett el írni, ahogyan azt a rossz emlékű Endymion-kötetek után gondoltam. Persze nagy hátrányban indult nálam, de sikeresen visszatornázta magát.
Mert hát nem lehet nem szeretni egy olyan könyvet, amiben kvantumfizikával bűvészkedő istenek újrajátszatják (?) a trójai háborút, mindezt Homérosz szerint, így a szerző szépen kifigurázza az Íliászt, már csak azért is, mert az egészet egy XX. századi kisszerű tudós szemszögéből látjuk. És ez még nem minden, vannak itt szerethető robotok, akik talán a legemlékezetesebbek a sci-fi történetében, meg rengeteg titok a jövőbeli Földön, dinoszauruszokkal, orbitális gyűrűkben élő poszthumánokkal, és még ki tudja, mennyi mindennel! Simmons odatette magát, az ember egyre jobban elmerül ebben a furcsa világban, az újabb és újabb információk pedig nem hogy közelebb vinnének minket a megoldáshoz, de újabb rejtélyekre nyitnak kaput. Közben meg érckelevézekkel verik egymást fejbe a trójaiak, az istenek ármánykodnak, zöld emberkék császkálnak a Marson, és a titokzatos vojnixokról még nem is beszéltünk!
Az Ílion egy remek játék, ahol Simmons újra az egész emberi kultúrát felhasználja eszközül, és szemmel láthatóan élvezi, hogy az olvasó néha a falat kaparja izgalmában. Egy-két apróságtól eltekintve – így nem lehet befejezni egy könyvet, még akkor sem, ha szervesen összefügg a folytatással – egy, a Hyperionhoz mérhető (bár az én szememben attól gyengébb) grandiózus sci-fit kapunk, ami igazi fun ride minden olvasó számára.
Bővebben itt:
http://www.prozanostra.com/iras/egy-eposz-kvantumfizika…

10 hozzászólás
!

Ők voltak tehát a „legjobbak”, de azért pár további kötetet szeretnénk megemlíteni.

A lista összeállításánál tudatosan nem akartuk definiálni a sci-fi fogalmát, hiszen mindenki egy kicsit mást ért alatta, mindenki inkább „érzi”, mintsem hogy pontosan meg tudná mondani, mi is az a „sci-fi”. Azonban akármennyire tágra is szerettük volna venni a definíciót, bizonyos regényeket annyira határesetnek éreztünk, hogy nem kerültek bele az alaplistába. Viszont azt sem szerettük volna, hogy ezek visszhang nélkül maradjanak, úgyhogy írtunk is rólunk külön egy karcot:


>!
Spaceman_Spiff MP
Sci-fi

A határterületek.
|scifilista

Mielőtt rátérnénk a zsűri által legjobbnak ítélt tíz regényre, szeretnénk pár olyan könyvet is ajánlani, ami esetleg elkerülte a figyelmeteket. Olyan kötetekről van szó, amik egyszerűen nem tűrik a kategóriákba sorolást, ezek amolyan „határterületen” mozgó művek. Nevezhetjük őket sci-finek, ha akarjuk, de ugyanolyan könnyedén aggathatjuk rájuk a (techno) thriller, a szépirodalom vagy akár a mágikus realizmus címkét is. Nem egyértelműen zsánerregények, de van bennük fantasztikum. A zavaros besorolás miatt viszont nem szívesen raktuk volna fel őket a 2015-ben megjelent sci-fi-regények listájára, mert nagyon úgy éreztük volna, hogy eltérünk a tárgytól, és egymással össze nem igazán hasonlítható regényeket akarnánk egymáshoz mérni. Ennek ellenére mégis úgy érezzük, hogy pár könyvre érdemes lenne felhívni a figyelmet, hátha valaki egy egészen újfajta stílust és világot fedez fel.

Kezdetnek mindjárt itt van a francia kortárs irodalom fenegyerekének, Michel Houellebecq-nek a legújabb regénye, a Behódolás. Ebben a könyvben az író eljátszik azzal a gondolattal, hogy a nem olyan távoli jövőben egy muzulmán párt kerül Franciaország élére. A könyv igencsak megosztó, @giggs85 szerint például a kötet zsenialitása abban áll, hogy „egy elképzelhető, és eléggé reális jövőt vázol fel, amiben az a legborzasztóbb, hogy látszólag nem borzasztó”. Ezzel szemben @eme sokkal keményebb véleményt fogalmaz meg, amikor azt mondja, „irodalmilag mennyire felületesen kezel egy egyébként csöppet sem felszínes kérdést”. Témáját tekintve tehát egy fontos könyvről van szó, ami a legszélsőségesebb értelmezést váltja ki az olvasóiból.

Ezzel szemben Howard Jacobson Zs-je – pontosabban a Zs – sokkal finomabb módon szövi meg a történetét, teljes mértékben szépirodalom, amiről első látásra nehezen mondanánk meg, hogy bizony egy igazi, tőröl metszett disztópia. AMI TÖRTÉNT, HA EGYÁLTALÁN MEGTÖRTÉNT után sok-sok évvel vagyunk, amikor is ez az Esemény teljesen kifordította az embereket önmagukból, a szerző pedig elgondolkodhat az emberről, a szeretetről, a gyűlöletről, és a sci-fikre leginkább jellemző gondolatkísérletet használja fel, amikor a fiktív történések hatását vizsgálja az egyéneken.

A finn írónő, Leena Krohn műveire sokszor hivatkoznak spekulatív fikcióként, nincs ez másképp a Hotel Sapiens esetében sem, ami azonban végig fenntartja az alternatív értelmezés lehetőségét. @Kuszma például inkább allegóriát lát a posztapokaliptikus világba helyezett furcsa hotelben, de sci-fis szemmel is nyilvánvaló, hogy itt nem biztos, hogy arról van szó, amit a fülszöveg ígért – elég csak elolvasni @ppayter írását a könyvről.

A felsorolás végére hagytam a legizgalmasabb kötetet, Horváth Viktor Möbionját, ami szinte egyöntetűen csodálatot vált ki az olvasóiból. A legjobb talán @Juci értékelését idézni: „Trükkös kis történet ez, nekem sokáig nem esett le, ki is a narrátor (bár lehet, hogy csak én vagyok lassú), és eleinte nagyon úgy nézett ki, hogy ez egy sci-fi; végső soron akként is olvasható, de azért mégsem.” Ez a fotóalbumnak is beillő, egyedülálló irodalmi és képzőművészeti kísérlet nemcsak a művészeti ágak, de a fantasztikum és a szépirodalom között is képes egyfajta hidat építeni, ezzel pedig minden olvasót kimozdít a komfortzónájából.

Aki pedig további hasonló kötetekre kíváncsi, annak a sci-fi és a fantasy lista közös határterületek polcán érdemes keresgélnie: https://moly.hu/polcok/minek-nevezzelek-2015

Kapcsolódó könyvek: Michel Houellebecq: Behódolás · Leena Krohn: Hotel Sapiens · Horváth Viktor: Möbion · Howard Jacobson: Zs

Michel Houellebecq: Behódolás
Leena Krohn: Hotel Sapiens
Horváth Viktor: Möbion
Howard Jacobson: Zs
!

A lista összeállításánál tudatosan kihagytuk a novellásköteteket és antológiákat, hiszen annyira nehéz őket összemérni a hagyományos regényekkel – viszont úgy gondoljuk, hogy érdemes a tavalyi év két kiemelkedő megjelenésével megismerkedni, olyan ritkán jelenik meg itthon nem magyar szerzős antológia vagy novelláskötet. És bár első látásra a fantasy olvasók fordulnának ezekhez, megnyugtathatunk mindenkit: nagyon érdekes és jó sci-fi írások is helyet kaptak a kötetekben.


>!
Spaceman_Spiff MP
Sci-fi

Az antológiák.
|scifilista

Amikor elkezdtünk gondolkodni azon, hogy milyen rendszer alapján állítsuk össze a tavalyi év sci-fi, illetve fantasy megjelenések listáját, kénytelenek voltunk bizonyos döntéseket meghozni – ilyen például, hogy össze nem függő novelláskötetekkel és antológiákkal alapvetően nem foglalkozunk. Mégis úgy véljük, érdemes lenne szót ejteni a tavalyi év két olyan megjelenéséről is, aminek nagyon örültünk, és amik remélhetőleg egy új tendenciát indítanak el a hazai piacon.

Nem magyar szerzős novellagyűjtemények ugyanis az elmúlt bő évtizedben nem igazán jelentek meg itthon (tapasztalat szerint ugyanis ezekre sokkal kisebb a kereslet, mint a regényekre). Amikor azonban a @Fumax Kiadó tavaly bejelentette, hogy a könyvfesztiválra kihozzák a Zsiványok antológiát, valószínű velünk együtt sokan elkezdtek ujjongani. A George R. R. Martin és Gardner Dozois által szerkesztett kötetben vegyesen szerepelnek sci-fi, fantasy és krimi történetek, tizenegy szerző tollából – köztük magával Martinnal (noha a többség véleménye alapján pont egy olyan írással, amit a híres sorozatának rajongóin kívül nem sokan fognak megkedvelni).

A fantasy zsánerének rajongói olyan gyöngyszemeket találhatnak a kötetben, mint Neil Gaiman Sosehol-sztorija, ami @vicomte szerint „csavaros, ironikus és tele van elszállt ötletekkel”. De szinte mindenki a legjobbak között emlegeti Scott Lynch írását is, @elge76 szerint egyenesen „ez a novella az antológia abszolút csúcspontja”. A legjobbak között még muszáj kiemelni Patrick Rothfusst is, akinek az írása „könnyed, de nem könnyű, szórakoztató, de nem üres, jól megírt, olvasmányos”, nem csak @fióka szerint. De hogy ne csak fantasy-pártiaknak kedvezzünk, hadd említsük meg @Noro véleményét Michael Swanwick Surplus-novellájáról: „a pasas valami fantasztikusan képes kiaknázni a poszt-apokaliptikus katyvaszban rejlő lehetőségeket”. Persze a felsorolást napestig lehetne folytatni, hiszen olyan nevek kerülnek elő a nyolcszáz oldal során, mint Joe Abercrombie, Daniel Abraham vagy Garth Nix.

Pár héttel a Zsiványok előtt azonban az @AdAstra Kiadó is antológiát jelentetett meg, noha témája miatt egy kicsit szűkebb körnek okozhat igazi örömet. Hiszen a Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai hiába műfajilag ugyanúgy vegyes kötet, mindegyik mű a híres detektív figurája köré épül. Ráadásul szinte az összes szerző Doyle eredeti stílusát próbálta követni, így aki annak nem túl nagy rajongója, az valószínűleg itt sem fog új kedvenceket találni. Viszont ha valaki nem ódzkodik Holmestól, Watsontól, Moriarty-tól vagy Irene Adlertől, azt bátorítanánk a kötet olvasására, hiszen nem mindennap olvasni mondjuk Stephen Kinget vagy Anthony Burgesst, amint detektívtörténetet ír. Vagy mondjuk Neil Gaimant, aki egy elképesztően kacagtató, színes és kreatív novellával örvendeztette meg az olvasókat. De Robert J. Sawyert se erről az oldaláról ismertük eddig – pedig időutazós novellája (ami egyben frappáns magyarázatot is ad a Fermi-paradoxonra) sokakban mély nyomott hagyott, akárcsak Stephen Baxter, aki szintén sci-fis háttérrel színesítette a viktoriánus korszakot.

Ilyen tavalyi év után nagyon bízunk abban, hogy további antológiák (sőt, a szerzői novelláskötetek) fognak itthon megjelenni – egyelőre úgy tűnik, idén valóban nem panaszkodhatunk ilyen téren sem…

Kapcsolódó könyvek: John Joseph Adams (szerk.): Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai · George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok

John Joseph Adams (szerk.): Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
!

Aki esetleg a listánk hatására kedvet kapott a 2015-ben megjelent könyvek olvasására, annak ajánlanánk a hozzá kapcsolódó kihívást is:
https://moly.hu/kihivasok/2015-os-science-fiction-megjelenesek

No meg a felkészülést a jövő évi listára…


>!
Spaceman_Spiff MP

2016-os science fiction megjelenések közepes

Elkezdődött2016. április 22., 20:24
Jelentkezési idő2017. december 1., 23:59
Véget ér2017. december 31., 23:59

Ezzel a kihívással szeretném arra buzdítani a moly közösségét, hogy ismerje meg minél jobban a magyarul megjelent science fiction műveket. A kihívásban az alábbi listáról kell olvasni:
http://moly.hu/listak/2016-os-science-fiction-megjelenesek

A lista tartalmazza a 2016-ban magyarul kiadott sci-fi regényeket vagy egybefüggő kisregény/novellás köteteket, függetlenül a szerző nemzetiségétől vagy az eredeti kiadás évétől.
Nem szerepelnek:
– újrakiadások
– magánkiadások
– ifjúsági regények
– franchise regények
– össze nem függő novellákból álló egyszerzős kötetek, többszerzős antológiák.

A teljesítéshez 6 könyvet kell elolvasni a listáról és azokhoz szöveges értékelést kell írni (javasolt az „én és a könyv” link). Régebbi olvasásokat nem fogadok el.
Jó olvasást!

@Dominik_Blasir iker-kihívása: http://moly.hu/kihivasok/2016-os-fantasy-megjelenesek

Kép: Dominic Harman illusztrációja a The Best Science Fiction & Fantasy of the Year Volume 9-hoz (http://goo.gl/Ch4Me1)
A kitüntetéskép ideiglenes, később véglegesedik.

110 hozzászólás
!

Ugyan mi 15-en bemutattuk a kedvenceiket, de kíváncsi vagyunk a ti véleményetekre is.
Úgyhogy elindítottunk egy közönségszavazást is – augusztus 31-ig várjuk a szavazatokat, hogy kiderüljön, a molyok melyik 2015-ben megjelent sci-fi regényt tartják a legjobbnak.


>!
Spaceman_Spiff MP

2015-ös sci-fi ajánló – Közönségszavazás

Ezt a szavazást lezárták, már nem lehet voksolni.

Szavazz augusztus 31-ig, hogy szerinted melyik volt a legjobb sci-fi regény a tavaly megjelentek közül!
Bővebben: https://moly.hu/jelzok/scifilista

2
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
6
Robert Jackson Bennett: Horzsolások
Pierce Brown: Arany háború
5
Ernest Cline: Armada
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja
1
Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól
Kim Stanley Robinson: Aurora
5
John Scalzi: Árnyékszövetség
Dan Simmons: Ílion
7
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt
1
Daniel H. Wilson: Robokalipszis
8
Terry Pratchett - Stephen Baxter: A Hosszú Föld
2
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Dmitry Glukhovsky: Metró 2035
Stephen King (Richard Bachman): A Hosszú Menetelés
James S. A. Corey: Cibola meghódítása
9
Jack Campbell: Rendíthetetlen
3
Daryl Gregory: Afterparty
3
Ann Leckie: Mellékes háború
6
John Brunner: Zanzibár
1
Christian Charrière: Iscambe erdeje
1
Cory Doctorow: Homeland
2
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!
3
Robert A. Heinlein: Kettős csillag
5
Emmi Itäranta: A teamesternő könyve
Jack McDevitt: Ősi partok
3
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek
1
Ondřej Neff: Sötétség
3
Robert J. Sawyer: Halál a vörös bolygón
1
Robert Charles Wilson: Darwinia
Tristan Garcia: Browser zsinórjai
1
Orson Scott Card: Árnyékbábok
6
Orson Scott Card: Az elme gyermekei
56 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!