A ​pálya közepén 6 csillagozás

Zsolt István: A pálya közepén

Örömmel ​jelenteti meg a Magvető Kiadó Zsolt Istvánnak, a kitűnő, világszerte ismert labdarúgó-játékvezetőnek irodalmi értékű emlékezéseit több évtizedes sportpályafutásáról, amelyről így vall könyvében: „Ha valaki annyira szereti a legnagyobb tömeget megmozgató sportot, mint én, és annyira szeret egyedül lenni, mint én, akkor csak ott találkozhatunk: a pálya közepén… Itt senkihez nem tartozni, itt mindenek fölé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézben tartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magányt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek.”
Tulajdonképpen mi is a szerepe a játékvezetőnek? Némi öngúnnyal válaszol a kérdésre A pálya tartozéka című fejezet: „Tartozék a vonalazás, a gyep meg a sarokzászló meg a kapufa. Meg a játékvezető.” A könyv lapjain egymás után elevenednek meg a magyar labdarúgás felejthetetlen – néha kellemetlen – epizódjai: az 1954-es svájci világbajnokság, ahol szó esik a Sztárokról, „akik szerették a pénzt, de rajongtak… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 1974
228 oldal · puhatáblás

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Bazil P
Zsolt István: A pálya közepén

Ezt a könyvet újra ki kéne adni.
Mert igaz, hogy 50-60 évvel ezelőtti történeteket tartalmaz, de a napi aktualitásokon túl a labdarúgás egyetemes – sztárokon és meccseken, egyéniségeken és kihagyott ziccereken átívelő szellemiségét hirdeti. Jó lenne egy új kiadás, az akkori, mindenki fejében meglévő napi, a közelmúlt történéseit megmagyarázó, mára elfeledett eseményeket felelevenítő lábjegyzetekkel ellátva.
Mert ez az egy bajom volt a könyvvel, hogy, pedig úgy hiszem, nagyjából képben vagyok a régi sztorikkal, régi meccsekkel, régi sztárokkal kapcsolatban, időnként találgatni és guglizni kellett, mivel a szerző szemérmesen elhallgatja, körülírja az éppen szóba kerülő futballistákat, meccseket.
A szerző pedig, kora nagy játékvezető egyénisége egy igazi sportember! És abban az időben, amikor ténykedett, ez a titulus az úriember szinonimája volt. Nem marad szigorúan a foci bűvkörében, beszámol azokról a világeseményekről, amin így-úgy, bíróként, szakértőként, meghívott vendégként részt vett. Amolyan a vasfüggöny mögül kikukucskáló, a világ távoli helyeire eljutó kelet-európaiként. Szerencsés embernek tartotta magát, aki a Népszínház utcából eljutott a Távol-Keletre, a Maracanába, vagy éppen Mexikóba.
Többször is visszalapoztam a könyv elejére, megnéztem a kiadás dátumát, mert egészen hihetetlennek tűnt, hogy 1974 Magyarországán került kiadásra. Mert nincs benne semmi a korai Kádár-érából, nincs benne semmi osztályharc, meg a kapitalisták elleni hadjárat, egyáltalán politika mint olyan, csak érintőlegesen. Van benne viszont sok-sok nagyszerű sztori, anekdota, nagy formátumú sportvezetők, játékosok, némi sportfilozófia, fair play, és humor, meg némi önirónia. Ajánlom mindenkinek, akit nem nagyon hoz lázba egy Felcsút-Vidi „rangadó”, de viszont örömmel és élvezettel olvas arról, hogy valamikor réges-régen (egy nem is oly távoli galaxisban) még tényezők voltunk a világ labdarúgásában.
Azt hiszem, beszerzem Zsolt István többi könyvét is.

2 hozzászólás
>!
pwz ISP
Zsolt István: A pálya közepén

Jó kis betekintés a kulisszák mögé! Magam is sokféle mérkőzést megtekintek élőben, ezért is tetszett ez a fajta összegzés, amit itt olvastam. A 19. fejezetben – ami a szakmát veszi górcső alá – jön elő az, amin már magam is számtalanszor elgondolkodtam:
„Egyetlen ember van, aki itt senkihez nem tartozik. Mégpedig ennek a fejvesztett áradatnak pontosan a kellős közepén. A játékvezető. Itt senkihez nem tartozni, itt mindezek fölé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézben tartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magányt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek.”
Ezt felejti el sokszor a szurkoló – nem a néző –, a menedzser, az edző és a többiek. Érdekes bepillantás a világ stadionjaiba a „síposok” szemszögéből. Kell ilyen is! :D

>!
Magvető, Budapest, 1974
228 oldal · puhatáblás
>!
Gregöria_Hill
Zsolt István: A pálya közepén

Az egyik legjobb könyv,amit valaha fociról olvastam.
Tök jól kiválasztott anekdoták, érdekes kulisszatitkok, és HUMOR.
Tényleg nagyon-nagyon vicces, felolvasást tartottam belőle.
És még rendesen meg is van írva, nem mérkőzések meg életrajzok egymás hegyén-hátán, hanem szép kerek történetek. Haladéktalanul szerzek egy saját példányt.


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

Soha, soha nem győzhetnének le minket, ha nem lenne ott a pályán a bíró. Az a nyomorult, akit megvesztegettek egy lakóteleppel, akit elkábítottak LSD-vel, aki már az elemiben cirkusz- és helikopterbérletet kapott ezért a lesgólért, és akinek a kisebbik unokája már az első világháborúban népnyúzó volt, és hirhedt hamiskártyás.

206. oldal

>!
pwz ISP

Egyetlen ember van, aki itt senkihez nem tartozik. Mégpedig ennek a fejvesztett áradatnak pontosan a kellős közepén. A játékvezető. Itt senkihez nem tartozni, itt mindezek fölé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézben tartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magányt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek.

220. oldal XIX. A szakma

>!
Gregöria_Hill

Séta mérkőzés előtt kifelé a pályára, bár már az sem egészen veszélytelen, mert fél füllel hallja a bíró régi mérkőzések, vesztett mérkőzések történetét, eltűnt, soha elő nem került kollégák sorsát, furcsa, székely népballadaszerű feldolgozásban.

13. oldal

>!
Gregöria_Hill

miért nem sikerült nekem soha semmi Belgiumban? […] Soha élő belgával nem beszéltem. Nemzetem ellenük háborút nem viselt, ami tudat alatti sovinizmusra háríthatta volna bizonyos közvetett szabadrúgások megítélését.
Flamand férfi fel nem dúlta intim kapcsolatomat, ami talán a mélyszexualizmus és az előnyszabály közötti összefüggés kutatásában nyithatott volna új fejezetet.

94. oldal

5 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill

Mit tudta azt a világ – jobb is, hogy nem tudta –, kik voltak. Magyar játékosok feleségei a tribünön, magyar házaspárok külföldön, 1954-ben!… Ez itthon legalább olyan elképzelhetetlen volt, mintha a holdra lépő Armstrong mellett a kedves felesége is ott tipegett volna a képernyőn.

54. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ria-Ria Hungária
Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink, 1901–1969
Hámori Tibor: A bunda ára
Fűrész Attila: Az utolsó nagy Fradi
Pál István: Amiről a Kubik mesél
Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor
Bolgár István: Suttyó, a Császár
Agárdy Ferenc – Hargitay Béla – Hargitay István – Kun Endre – Márffy Attila: Az első huszonöt év – The First Twenty Five Years 1957–1982 Melbourne H.S.C. alapításának 25 éves évfordulója
Misur Tamás: Milan
Kormanik Zsolt – Moncz Attila: Az FC Barcelona legjobb 50 futballistája