A ​Viking visszatér (Gregor Man-trilógia 1.) 271 csillagozás

Zsoldos Péter: A Viking visszatér Zsoldos Péter: A Viking visszatér Zsoldos Péter: A Viking visszatér Zsoldos Péter: A Viking visszatér Zsoldos Péter: A Viking visszatér Zsoldos Péter: A Viking visszatér Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Az idegen földön rekedt űrhajós és egy paleolit kori ősember harcol a túlélésért a minden bozót mögött újabb veszélyt rejtő dzsungel sűrűjében. Vajon lehetséges-e az evolúció más-más fokán álló értelmes emberi lények közötti barátság, s lehetséges-e a földi ember tudását az ősember ösztöneivel ötvözve véghezvinni a csaknem lehetetlent: a sok ezer kilométeres út végén a cél elérését?

Zsoldos Péternek, a hazai tudományos-fantasztikus irodalom világhírű képviselőjének első, azóta trilógiává bővült Gregor Man-regénye nemcsak izgalmas fantasztikus regény, hanem filozofikus mű múltunkról, jövőnkről, a Robinson-lét értelméről. Az első megjelenés óta eltelt harminc év során sci-fi-rajongók ezreinek vált agyonolvasott kedvencévé.

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628207
>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9786155628245

3 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Gregor Man · Nogo


Kedvencelte 53

Most olvassa 6

Várólistára tette 139

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Ha hajótörést szenvedsz egy idegen bolygón, legjobb barátod egy laposfejű és a kőbunkója.

Hát hm és hmm. Valószínűleg túl sokat vártam A feladat és az Ellenpont után.
A regény nagyobb része egy kétszemélyes, extrém túlélőtúrára emlékeztetett, ami önmagában persze nem lett volna baj, ha egy egzotikus kalandregényt emeltem volna le a polcról Ezer nap a vadonban – egy geológus feljegyzései címmel. Mert ez inkább volt egy űrbéli robinzonád, az emberi alkalmazkodóképesség apoteózisa, sok-sok igazán szép tájleírással kidekorálva. Hiányoltam azonban a magvasabb gondolatokat, a távlatot és/vagy a mélységet. Lássuk be, Gregor Man tipródásai és visszaemlékezései nem mutattak túl az egzisztenciális szorongáson.

Kissé igazságtalan vagyok persze, volt itt egy kerettörténet az emberiség nagy vállalkozásáról: kilépés a Naprendszerből, új világok felfedezése, ez a cselekményszál azonban mind formában, mind tartalomban elmaradt a beágyazott túlélés-regénytől. Engem már Lem Édenjében is zavart az a kedélyeskedő stílus, amivel a szereplők, egy maroknyi tudós, heccelődve oktatják ki egymást a nyilvánvaló válsághelyzetekben is. Stanisław Lem sziporkázó fantáziájával azonban tényleg el tudta képzelni (vagy meg tudta mutatni, mennyire elképzelhetetlen), a találkozás az idegenséggel, a mással. Zsoldosnál éppen ez hiányzott nekem: az ő története attól „fantasztikus”, hogy a Tau Cetinél talált bolygó nem-idegenségében teljességgel valószínűtlen. spoiler Amit a Feladatnál el tudtam engedni, mint szükségszerű kelléket egy amúgy zseniális történet kidolgozásához, az most, mint központi elem, rettenetesen zavart. Pedig nagyon koncentráltam, hogy ne zavarjon… de hiába. Az utolsó fejezetek pörgős eseményei lekötötték ugyan a figyelmemet, de általános elégedetlenségem még az utolsó oldalakkal sem csillapodott, legfeljebb kíváncsiságomat élesztették fel a nyitva hagyott kérdések. spoiler
A már említett két regény iránti elfogódottságom természetesen nem engedi, hogy lemondjak Zsoldos Péterről, lássuk mit kanyarít mindebből a Távoli tűz, amit sokan a valaha írt legjobb magyar science fiction-nek tartanak.

30 hozzászólás
Bla IP>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Ez volt az első Zsoldos regényem még a ’60-as években. Újraolvasva is egészen magával ragadó. Általános iskolás voltam, Balatonarácson nyaraltam, s onnan vándoroltam kb. hetente a balatonfüredi könyvtárba, mert faltam a könyveket. Ott került a kezembe először Zsoldos műve. Szerintem kitűnő írás – ma is mindenkinek csak ajánlhatom! Érzékletesebb őskori környezeti leírást sehol nem olvastam azóta sem. Egy úrhajós, akinek ebben az őskori környezetben – ahol egyedül maradt – túl kell élnie, s hosszú és gyötrelmes út után megtalálnia elvesztett társait.
Egy fantasztikus „Robinson” történet érdekfeszítően kifejtve.
E könyv után kerestem Zsoldos Péter műveit, s valamennyit elolvastam. Egyikben sem csalódtam!

Cipőfűző>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Zsoldos Péter első regényével méltán került be a (magyar) science fiction Pantheonjába, és akármennyire is szabadkozik a könyv legvégén Gregor Man személyében, A viking visszatér-rel ténylegesen íróvá vált.
Az in medias res kezdéssel Zsoldos feladja a csavarokat és felfedezésre váró meglepetéseket, de a történet mégis visz magával, egyszerűen az irodalmisága, a jövő és a múlt embere között feszülő ellentétek miatt. A bolygó (egy lakható bolygó, amely feltételezés tudományos alapokon nyugszik) bemutatása és a technológiai leírások is kielégítőek voltak számomra.
A regény teljes mértékben Gregor Manre van oppozícionálva, ő a narrátor. A jövőben járunk, kétezer néhány százban, az űrutazás fejlett, teljesen biztonságos, az emberiség életéből kiveszett az erőszak, higgadt diskurzusokkal meg lehet oldani mindent, a szépérzék elhatalmasodik a fizikailag elkényelmesedett emberen. Így pottyan Gregor egy vad, ösztönök hajtotta világba, ahol aztán a regény végére hozzáedződik a megváltozott körülményekhez.
Igazából Nogoval nem voltam teljesen kibékülve, az ő képességeivel, készségeivel. De hát a tudomány az őskori emberről jobbára csak találgat, amennyire meg tudom ítélni, Zsoldos korának tudományos ismereteihez nagyjából igazodik a karakter.

marschlako>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Gyermek- és fiatalkorom egyik nagy kedvencéről van szó, s már magam sem tudom, hányszor olvastam el eddig, de néhány évente újra és újra előveszem. Kevés sci-fi volt rám olyan meghatározó hatással, mint A Viking visszatér (és a Távoli tűz). Pedig első ránézésre semmi különös, jó pár regényben elevenedik fel az elrejtett ősi világ mítosza, amikor főhőseink őslényekkel és/vagy ősemberekkel, különös népekkel benépesített világba kerülnek; elég ha csak Verne híres regényére gondolunk, vagy Obrucsev Utazás Plutóniba vagy akár Haggard Salamon király kincse c. könyvére. Mondhatnánk ez is csak egy a sorban.

Zsoldos Péter regénye azonban már gyönyörű nyelvezetével kiemelkedik onnan. Gregor Man története ugyanis egy nagyon szépen megírt történet, egy zseniálisan megkomponált alkotás. Az igényes nyelvezet mellett a másik feledhetetlen pont Gregor Man és Nogo, ők ketten, így együtt. Kevés szeretnivalóbb párossal találkoztam olvasmányaim során, közös vándorlásuk minden pillanata beleégett emlékezetembe. Jó volt ismét végighajózni vele/velük a világűrön, valamint a Nagy Folyón, át a Fekete Hegyeken.

A régi festők ilyennek képzelték vásznaikon a vízözönt, a vad hullámokat habos sörényükkel, melyeket oly magasra korbácsol a dühöngő szél, hogy szinte elérik az alacsony felhők testéről lógó ködrongyokat, csupa komor szín, szürke, feketébe hajló acélkék; a piszkosfehér tajték alatt a hullámok teteje sápadtzöld, a felhőkben fekete és szépia, a betegsárga bizonytalan foltjai.

Dominik_Blasir>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Alapvető Zsoldos-élményem, hogy valamikor a gimnázium alatt Lantos István nem épp hibátlan, de azért élvezetes előadásában elhangzik, hogy „Bongi valami lyukba lépett és megbotlott”, majd utána még hangoskönyvön keresztül is teljesen magába szippant A Viking visszatér. Aztán valahogy sosem folytattam (sem a trilógiát, sem az életművet), úgyhogy most végre rászántam magam, de akkor már a Viking olvasásával kezdve a sort – és persze újfent nagyon élveztem.
Nem tudom teljesen visszafejteni, hogy lelkesedésem milyen mértékben szól a nosztalgiának, a korszellemnek, a hangulatnak, és milyen mértékben a mű erényeinek, de tulajdonképpen mindegy is. A Viking visszatér egy izgalmas kiindulópontot* ügyes tempóban, nem túlbonyolítottan, de stílusosan, érdekes időszerkezetben, szerethető figurákkal körülvéve bont ki, talán csak a végét éreztem kicsit elkapkodottnak. Szóval ideje a folytatásoknak.

* Így belegondolva lehet, hogy a lelkesedésem tulajdonképpen csak az in medias res kezdésnek szól – ami van olyan sodró hangulatú, hogy kitart a kötet végéig.

csartak P>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Első Zsoldos Péter könyvem. Szenzációs, lenyűgöző.. már az első pár oldal után maga alá temetett, pont azt adta, amit szeretek a történetekben: kikapcsol a világból. A rendkívül szuggesztív, egyes szám első személyes, aprólékos lírások is segítettek benne, szinte magam is éreztem a főhős megpróbáltatásait egy olyan világban, ahol másfajta erők uralkodnak. A természet ereje és törvénye. Zsoldos nagyon szépen ír, erős képi világgal bír, lírai megfogalmazásai, tájleírásai, új megvilágításba helyezi a sci-fi műfajt. Szóval egy brutális jó túlélő sztori kerekedik ki belőle a középső részben. Sajnos a legutolsó fejezetek szétcsúsztak, elveszítette a lendületét számomra, így nem adok rá tökéletest, csak egy megközelítőt.

5 hozzászólás
mcgregor>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Érdekes volt (így hozta a sors) a második kötet után olvasni az elsőt. Világossá vált néhány olyan előzmény jelentősége, amire azért rá lehetett jönni már a Távoli tüzet olvasva is, megismerhettem Gregor Man ősemberek közti küzdelmes napjait, menekülésének pontos történetét és Nogoval (kvázi egy másik bolygó Péntekével) kialakult barátságának természetét. A regény hangulata szempontjából azok a részek voltak erősek, amik a tutajon menekülést, a természeti képeket, az ismeretlen vadon állatait és földrajzi jellegzetességeit mutatták be, de a cselekmény szempontjából a leginkább feszültségteljesek és ígéretesek az Avana városállam urával kialakult diplomáciai és hatalmi csörték, a különböző ravasz manőverezések voltak. Összességében több benne a sci-fi és a kaland elem, mint a Távoli tűz szinte társadalomtudósi, történelemfilozófiai megközelítésű cselekményében volt. Remek trilógia.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Nos, minden hibája ellenére ez egy nagyon szimpatikus történet volt, tetszett.

Valahogy sikerült elengedni a furcsaságait, ami gondolom annak köszönhető, hogy a stílus magával ragadott. Szóval maga az ötlet furcsa, bukfences, a történet sem annyira egyedülálló, hogy leessen az állunk, mégis; Működik. Szórakoztat. Leköt.
A nyelvezete is kimondottan szép. Méltán lett neves az író.

Nem szaporítom tovább a szót, @Oriente értékelése bővebb spoiler, a legtöbb dolgot nagyon hasonlóan gondolom, csak fél csillagnyival jobban tetszett :)

Megint egy olyan trilógia, amit évek óta tologatok valamiért, pedig annyi jót hallottam a Távoli Tűzről, hogy már eléggé furdal a kíváncsiság. Hamarosan végre sor kerülhet rá.

Nuwiel P>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Ha valakiről díjat neveznek el, az illető mégiscsak letett valamit az asztalra, nem? Az eddig olvasott két Zsoldos Péter könyv felemás képet mutatott nekem, a pozitív-negatív skála két szélsőségeként egyelőre semleges véleményen vagyok az íróról. A Viking visszatér a pozitív irányba billenti a mérleget, majd idővel elválik, a többi könyv is elnyeri-e tetszésemet.

Viszonylagos rövidsége ellenére több olyan témával és kérdéssel is foglalkozik, amik önmagukban elvinnének a hátukon egy-egy könyvet. A cselekmény időrendje kissé kusza, de nagyjából az olvasással együtt néztem a Witcher sorozatot is, így fejben szerencsére könnyű volt összerakni a dolgokat, és nem volt zavaró a visszaemlékezések és a jelen idejű történések váltakozása. A két szál egy idő után természetesen összefut, de fontos szerepe van a múltbeli eseményeknek is, egyrészt azért, hogy megmagyarázzák, hogyan kerül Gregor az idegen bolygóra, miért szakad el társaitól, hogyan él túl a kőkori szinten élő vademberek között, spoiler. A jelen idejű események egy meneküléssel veszik kezdetüket, Gregor és társa, Nogo a törzs elől menekül, miután végképp magukra haragították a főnököt és a varázslót. Ez, és a későbbi helyszínen játszódó részek azt a kérdést járják körbe, hogy egy fejlettebb civilizáció megváltoztathatja-e egy fejletlenebb civilizáció életét? Nem is igazán etikai szempontból, hanem hogy egyáltalán lehetséges-e? Nem-e áll túlságosan távol egymástól gondolkozásban a két társadalom, nem-e akarnak túl gyorsan bevezetni radikális változásokat, amiknek inkább maguktól kellene kifejlődniük, kiforrniuk?

A Viking útja meglehetősen jól kidolgozott, az író gondolt mindenre, a hosszú utazás átvészelésének módjától kezdve az idegen világok felfedezéséhez és tanulmányozásához szükséges technikai felszereltségen át az esetleges biológiai veszélyekig. Nem tudom, hogy mennyire ismerhette a kortárs külföldi sci-fi irodalmat, de viszonyításképpen a Star Trek: The Original Series 1966-ban indult, míg a könyv 1963-ban jelent meg. Közel ötven éves korához képest nagyon jól tartja magát, egyáltalán nem érződik rajta avultság, remekül megállja a helyét ma is. Habár eleinte szkeptikus voltam, a végére meggyőzött a könyv, hogy érdemes még az író többi művére is sort kerítenem.

Diosz P>!
Zsoldos Péter: A Viking visszatér

Zsoldos Péter levett a lábamról. Kettőből kettő, és ahogy hallom, a folytatás még ígéretesebb.Ez másabb volt, mint az Ellenpont, de ugyanúgy magával ragadott, és ez jó, nagyon jó, mert csak fokozza a kíváncsiságom a folytatása iránt, ami már nagyon rég óta várólistás nálam. Én nem érzem, hogy elment volna felette az idő, teljesen kikapcsol, a kedvenc könyvek közé kerülés majdnem minden tünetét felfedezni véltem olvasás közben. Csak ajánlani tudom. Az Ellenpontra azt írtam igazi csemege, erről sem gondolom másképp.


Népszerű idézetek

Eszterterka>!

Hogyan magyarázzam meg egy főpapnak, hogy nincsenek istenek, mikor abból él, hogy vannak?

282. oldal

Sha>!

Aki a mi civilizációnkban nőtt fel, soha nem tudja elképzelni sem, milyen hosszú lehet egy éjszaka. Nappal a látható világ mozgásának rendje hordozza az időt, mindegy, hogy mi, egy levél rezgése vagy az óra mutatói. A sötétség végtelenségét azonban nincs máshoz mérned, csak szíved dobogásához, a lehulló csöppek zuhogásához, és ha megkísérled, előbb bolondulsz meg, mint kiszámolnod sikerül, hatvan perc hosszat rajtuk. Egy-egy éjszakán átéltem egész életem, s azóta értem igazán emberőseim imádatát a nap és a tűz – a természet vagy emberkéz szülte fény – iránt. A nappalok rövid közjátékok voltak csupán folyton megújuló végtelenségében, könyörtelenül jött, s vonakodva távozott hajnalban, legyőzetlenül csak visszavonult, hogy tizenkét óra múltán újból rám borítsa az időtlen létezés kínját.

153. oldal (2.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: Gregor Man
6 hozzászólás
Allegra>!

Pillantásom csillagról csillagra bukdácsolva egyre mélyebbre, egyre messzebb szédült, hiába keresve a mindenség nemlétező határát. Nem, az ember sohasem lesz ura a csillagok világának. Kimerészkedve közéjük, talán nálunk is messzebb juthat, önmagán túlnövő hősiességgel, teremtő értelmének mind tökéletesebb gépeivel, ideig-óráig dacolhat az űrrel, de az mindig gyilkosa marad fehérjeszintézisen felépült életének. Ha csak egy pillanatra figyelmen kívül hagyja vagy megsérti a kozmosz törvényeit, elpusztul, atomjai beleolvadnak az anyag nem földi, nem emberi méretű örök mozgásába.
– Gyenge vagy és végtelenül hitvány – üzent a csillagok fénye –, a mi törvényünk az erős, az egyetlen törvény. Te csak a kivétel vagy, az esetlegesség egy határesete, a sugárzás, a nyomás, a gravitáció egy-egy szűk tartományának foglya, aki csak úgy tolakodhattál közénk, hogy ellesve törvényeinket, iszonyú erőfeszítéssel magaddal cipeled azoknak a körülményeknek mesterséges kis darabjait, melyeknek szerves életed létrejöttét köszönhetted évszázmilliókkal ezelőtt, s melyeknek mindig rabja maradsz. Azért jöttél, mert örök nyugtalanságod keresi az ismeretlent, és benne a hozzád hasonlót és az attól eltérőt is – míg azt értelmed megemésztheti, világképedbe illesztheti. Ott, a kis negyedosztályú sárga csillag bolygójának gázburka alatt, ahonnan indultál, jól sejtetted, hogy amit te életnek nevezel, van sok helyütt közöttünk, abban a darabjában is a térnek, melyet most oly kétségbeesetten nézel. De ahhoz, hogy megtaláld, még nem tanultad meg eléggé a törvényeket. Beleszaladtál a végtelenbe – ahogy te képzelted –, és alig léptél egy arasznyit – ahogy mi láttuk –, máris megroncsolták magaddal hozott otthonod vékony csigaházát azok a kis porszemek, melyeket ti meteornak neveztek. Most aztán kutatás, hősi rohanás helyett csak egy utad maradt; s hogy visszajutsz-e, az attól függ, jobban eleget tudsz-e tenni törvényeinknek, mint eddig, vagy örökre közöttünk maradsz.

Izolda P>!

Nogo mindig nagyon-nagyon éhes. Hasamban van nagy lyuk, azt be kell tömni, ha nem eszik, lyuk nagyon fáj.

VI.

Kapcsolódó szócikkek: Nogo
8 hozzászólás
marschlako>!

A régi festők ilyennek képzelték vásznaikon a vízözönt, a vad hullámokat habos sörényükkel, melyeket oly magasra korbácsol a dühöngő szél, hogy szinte elérik az alacsony felhők testéről lógó ködrongyokat, csupa komor szín, szürke, feketébe hajló acélkék; a piszkosfehér tajték alatt a hullámok teteje sápadtzöld, a felhőkben fekete és szépia, a betegsárga bizonytalan foltjai.

83. oldal

sirszalhasogato P>!

– Gyenge vagy és végtelenül hitvány – üzent a csillagok fénye –, a mi törvényünk az erős, az egyetlen törvény. Te csak a kivétel vagy, az esetlegesség egy határesete, a sugárzás, a nyomás, a gravitáció egy-egy szűk tartományának foglya, aki csak úgy tolakodhattál közénk, hogy ellesve törvényeinket, iszonyú erőfeszítéssel magaddal cipeled azoknak a körülményeknek mesterséges kis darabjait, melyeknek szerves életed létrejöttét köszönhetted évszázmilliókkal ezelőtt, s melyeknek mindig rabja maradsz. […] Beleszaladtál a végtelenbe – ahogy te képzelted –, és alig léptél egy arasznyit – ahogy mi láttuk –, máris megroncsolták magaddal hozott otthonod vékony csigaházát azok a kis porszemek, melyeket ti meteornak neveztek.

70. oldal (Scolar, 1999)

marschlako>!

Aki a mi civilizációnkban nőtt fel, soha nem tudja elképzelni sem, milyen hosszú lehet egy éjszaka. Nappal a látható világ mozgásának rendje hordozza az időt, mindegy, hogy mi, egy levél rezgése, vagy az óra mutatói. A sötétség végtelenségét azonban nincs máshoz mérned, csak szíved dobogásához, a lehulló csöppek zuhogásához, és ha megkísérled, előbb bolondulsz meg, mint kiszámolnod sikerül hatvan perc hosszát rajtuk. Egy-egy éjszakán átéltem egész életem, s azóta értem igazán ember őseim imádatát a nap és a tűz – a természet vagy emberkéz szülte fény – iránt. A nappalok rövid közjátékok voltak csupán folyton megújuló végtelenségében, könyörtelenül jött, s vonakodva távozott hajnalban, legyőzetlenül csak visszavonult, hogy tizenkét óra múltán újból rám borítsa az időtlen létezés kínját. Az első éjszaka még nem is a legrosszabb volt – csak lassan nőtt bennem a sötétség félelme, a fény óráiban szerzett tapasztalatokkal párhuzamosan –, s reggel továbbindultam.

153. oldal

Lione IP>!

[…] hadd pihenjen a szem, mikor csak a fülnek van dolga.

332. oldal

Hayat>!

De hiszen minden út hosszú, amelyik valóban elvezet valahová, és közben minden teher nehéz, amit cipelnünk kell, míg végre célba érünk.

309

>!

Utólag mindig a végzetes pillanat előtti percek tűnnek a legkedvesebbeknek.


A sorozat következő kötete

Gregor Man-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jules Verne: A rejtelmes sziget
Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok
R. J. Hendon: Nightingale
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Andy Weir: A marsi
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba
Justin Cronin: A tükrök városa
Orson Scott Card: Végjáték
Carlos Chernov: Végtelen vetítés
Orson Scott Card: Ender árnyéka