A ​feladat 226 csillagozás

Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat

Egy távoli naprendszer Föld-típusú bolygóján az oda küldött kutatóűrhajó egyik reaktora „megszalad”. A hat tagú legénységből négy azonnal elpusztul, a két túlélő közül az egyiknek órái, a másiknak legfeljebb napjai vannak hátra. Az űrhajó haldokló orvos-biológusának, Gillnek, olyan ötlete támad, melynek lehetőségében az első pillanatokban ő maga sem hisz. Azután mégis, léte utolsó percéig megszállottként dolgozik, hogy végrehajtsa azt a feladatot, amelyet maga elé tűzött. Így kezdődik a történet, melyben végigkísérhetjük, sikerült-e teljesíteni, és ha igen, hogyan és kiknek Gill elképzelését? Az emberi fizikai létét túlélő akarat kegyetlen drámája ez a regény, izgalmas fordulatai a felvállalt feladat erkölcsi kérdéseire is választ keres. Zsoldos Péternek ez a regénye a két hazai kiadás mellett orosz, német, lengyel, bolgár és svéd nyelven jelent meg eddig.

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
240 oldal · ISBN: 9786155628443
>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628344
>!
Magánkiadás, Budapest, 1987
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635004834

2 további kiadás


Kedvencelte 34

Most olvassa 5

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

fekiyeti79 P>!
Zsoldos Péter: A feladat

Tolkien után, szabadon:

Egy Feladat mind fölött,
Egy Feladat kegyetlen,
Egy Feladat a sötétbe zár,
Mert bilincs az Egyetlen.

Szerény, laikus véleményem szerint ez a regény kortalan. Nem a sci-fi elemek miatt, hanem a morális kérdések miatt, amiket feszeget; az emberi elme akaratossága, a céltudatosság, melyre abszolút igaz a mondás: a cél szentesíti az eszközt.
De vajon helyesen cselekszünk-e? Egyáltalán megengedhetjük-e magunknak azt, hogy mindent és mindenkit felhasználjunk, alávessünk az akaratunknak azért, hogy a Feladatot teljesítsük? Bármilyen áron. És vajon megéri-e mindez?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a sci-fi köntösbe bújtatott regény, mely érdekfeszítő, megdöbbentő és elgondolkodtató.

Abszolút elnyerte a tetszésemet, de van egy-két dolog, ami miatt nem lett számomra tökéletes;
A jelenetek között néha akkora ugrást tapasztaltam, hogy el kellett telnie egy-két oldalnak, mire fel tudtam venni a fonalat.
A szereplők némelyike eléggé uniszexre sikerült – hogy ez tudatos, vagy sem, azt nem tudom –, még a végén sem tudtam eldönteni, hogy a főszereplő Gill(ian), vagy Gill(bert).

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik nem kimondottan sci-fi rajongók!

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111354
5 hozzászólás
mcgregor>!
Zsoldos Péter: A feladat

Nem találtam olyan jónak, mint Zsoldos Péter más regényeit, de egy érdekes gondolatkísérlet, nem kevés morális kérdésfeltevéssel gazdagítva. Rövidsége ellenére is találtam benne vontatott részeket, de így is tiszteletreméltó volt az a következetesség, amivel az alapötletet fonta egyre dúsabb fonatokba az író. A szereplők nem tudtak igazán közel kerülni hozzám, de érezhetően nem is ez volt a szerző célja, inkább egy elméleti probléma ábrázolása, a cselekmény sem eget rengetően izgalmas, viszont cserébe az egyetlen testen osztozó tudatok egymáshoz való viszonyának mélyebb ábrázolása szinte kitöltötte a rendelkezésre álló kreatív teret.

2 hozzászólás
Noro >!
Zsoldos Péter: A feladat

Egy haldokló űrhajós elhelyez egy programot a fedélzeti számítógépben, amely garantálja, hogy az expedíció feladatát minden körülmények között elvégezze… Rögtön azzal kezdeném, ami hiányzott: jó lett volna tudni, milyen filozófia, „elsődleges irányelv” szerint élnek ezek az emberek általában. Hiszen érezzük, hogy amit a program művel ezen a primitív bolygón, az aligha elfogadható, de teljesebb lett volna a kép, ha tudjuk, mennyire lépte túl Gill a saját erkölcsi normáit, a saját meglátása szerint. A könyv egyébként ennek hiányában is a szereplők belső konfliktusaira épít, a feladatra irányuló mánia és a normális életre vágyás közötti harcra. Bár a regény középpontjában álló technológia mérnöki szempontból nézve finoman szólva is erőltetett, lélektani szempontból még a mai transzhumán sci-finek is tud újat mondani a test és személyiség összhangjáról.

Szentinel>!
Zsoldos Péter: A feladat

Első találkozásom Zsoldos Péterrel. Ez egy olyan élmény volt, melyről nem is tudtam, hogy igénylem… amíg meg nem kaptam.

Megdöbbentően erős volt ez a regény. Nem csak prózában, hanem ötletekben is tobzódik. Felveszi a versenyt az akkori angolszász SF-el, egyben pedig igazolja is, hogy Zsoldos Péterről nem ok nélkül neveztek el díjat. Tényleg kimagasló teljesítmény A feladat.

A történet központi főszereplője maga a Feladat. Egy munka, melyet bármi áron el kell végezni, kerül, amibe kerül. Még az emberélet sem elég drága hozzá. A történet legnagyobb része a Galatea űrhajó fedélzetén zajlik. A történet elején láthatjuk Gillt és Normant, akik a legénység megmaradt tagjai. Velük még nem végzett a radioaktív fertőzés, mely egy reaktor meghibásodásából keletkezett, és mely a többieket elpusztította. Norman viszont hamarosan bevégzi, és Gillnek sincs sok ideje hátra. Ezért tudatáról másolatot készít, melyet egy olyan testbe küld át, aki még csak ősemberi szinten van. A kezdeti nehézségek után sikerül befognia további ősembereket is, akiknek a legénység tagjainak személyiségeit táplája be, de nem végez túl jó munkát. Mivel ő nem tud mindent a legénység tagjairól, ezért csak azzal tudja ellátni őket, amivel maga is tisztában van. Gill így hiányos személyiségeket, szociopatákat és emberi droidokat hoz létre, egyetlen közös céllal: a Feladatot mindenképp teljesíteni kell. Ez pedig, ahogy az lenni szokott, idővel visszarúg… Zsoldos pedig nem volt szívbajos a body countot illetően.

Rövidke mérete ellenére A feladat egyáltalán nem az a habkönnyű, kikapcsoló kalandos sci-fi regény, amire először számítunk. Sőt nagyon is mély, sokrétű, filozófiával és pszichológiával átitatott drámát kapunk, amit ráadásul még olvasni sem egyszerű. A regény sokkal több leírást használ, mint párbeszédet, és ott is nagyon érdekesen keveri a szereplők egymással történő kommunikációját. Ezt úgy kell értelmezni, hogy egy párbeszéd sokszor leírással kezdődik, nem a ”–„ jeles sorokkal. Ez pedig összezavart néhányszor. Többször is visszalapoztam, hogy meggyőződjem róla, nem-e hagytam ki valamit. Ehhez jön még hozzá, hogy Zsoldos elég gyakran ír le olyan információkat, és bont ki nagyon részletesen, amik nem részei a központi cselekménynek és nem is feltétlenül érdeklik az olvasót. De én ezt elnézem neki, mivel egyrészt egy „másik kor”-ban íródott, más ösvényen járva. Plusz azért adott elég sok mindent, ami miatt szemet tudok hunyni fölötte. Még nem is említettem a karaktergárdát. Zsoldos szereplői közül mindegyik elkülöníthetően viselkedik, még akkor is, ha mindegyikükben van valami közös. Az író remek választ adott egy engem is régóta foglalkoztató kérdésre: hogyan lenne lehetséges az egyén egyénisége közös tudat esetén? A válasz pedig ötletes, sokkoló, szomorú és félelmetes egyszerre. Gill egyike azon karaktereknek a sci-fi történelemben, akik nagyon közel jutottak a „krisztusi” státusz tényleges eléréséhez. És nem úgy, mint Paul Atreides, hanem teljesen ellentétes módon…

Pár szót szeretnék írni a filmadaptációról is: azok számára, akiknek zavaros volt a regény cselekménye, érdemes megnézni. A könyv történetét ugyanis jól dolgozza fel, még párbeszédeket is szó szerint vesz át az alapműből itt-ott. A színészi játék néhol túlzottan gépies egy-két színésznél, de a történetből kikövetkeztethető okok adhatnak rá némi magyarázatot (vagy kifogást). Látszik, hogy TV-minisorozat a 70-es évek Magyarországáról, de tiszteletben tartja az alapművet, és jól adaptálja. Látszik, hogy amennyiben lenne itthon rá keret, elég durva sci-fi adaptációkat tudnánk összehozni.

Úgyhogy Andy Vajna sürgősen kapja össze magát, és adjon pénzt Hackett, Aranth, Szélesi, Goldenlane és On Sai adaptációkra…

3 hozzászólás
Joshua182>!
Zsoldos Péter: A feladat

Üdítő volt olvasni ezt a regényt, mely rövid terjedelme ellenére igen velős tartalommal bír, mégis könnyed olvasmány.
Egyre kevésbé lepődöm meg, hogy bizony már ez a 70-es években írt könyv is jócskán lefedi korunk sci-fi-témáinak jelentős részét, a „klasszikus” űrutazás-bolygókolonizálás mellett a – szerintem roppant sok buktatóval rendelkező – tudatáttöltés is fontos szerepet kap. Az író véleményem szerint jól vette az akadályt, mert bár a technológiát (néhány rejtélyes kifejezésen kívül, mint pl. spoiler) nem igazán részletezi, a probléma leglényegesebb aspektusát nagyon ügyesen ragadja meg. Nevezetesen az eredeti személyiség másolásakor fellépő torzulások, tökéletlenségek és átvitt emléktöredékek hatásait az „új” személyiségre. Tetszett, hogy a hasonló tematikájú könyvek többségével ellentétben itt spoiler bonyolódik a dolog, és nagyon érdekes belső vívódást eredményez, filozófiai és erkölcsi kérdések egész sorával.
Ehhez pedig egzotikus hátteret biztosít a szereplők változatossága, a különböző evolúciós lépcsőfokokat képviselő karakterek a maguk látszólagos, ősközösségi egyszerűségével tökéletes kontrasztot teremtenek a mélyebb tartalom, Gill szellemi hagyatékának és céljainak kiértékeléséhez. Mert itt szerintem ez az igazi feladat.
Ha az apróbb technológiai „érdekességeket” (pl. spoiler) nem számítjuk, akkor szinte nem is tudok belekötni a regénybe, igazi klasszikus, és kora ellenére rendelkezik egy sajátos frissességgel. Engem felfrissített.

csartak P>!
Zsoldos Péter: A feladat

A feladat mindennél előbbre való, a feladat erősíti az életben maradást. A feladat személyiséget cserél. Ismét érdekes ötlet, és Zsoldos nem átallja a könyv felénél lecserélni az egész szereplőgárdát – merész húzás. Viszont jó, mert a túl egysíkú (majdnem egy tőről fakadó) ál-személyiségek amúgy se hozzák meg a kötődést, így nem is zavaró. Női karakterek ritkábban bukkannak fel az író műveiben, akkor is ha vannak, inkább zavaróak, egysíkúak. Itt is ezt éreztem. A végére kíváncsi voltam, de valami ilyesmire számítottam.
Érdekes még, hogy egyik könyvében se találkoznak fejlettebb életformával a távoli bolygókra utazott emberek.
Jó-jó, de nekem akkor is a Viking visszatér és a Távoli tűz a kedvencem. Ez már így marad.

Holdranéző P>!
Zsoldos Péter: A feladat

Szóval az van, hogy én nagyon szeretem a klasszikus sci-fit (Solaris, Piknik az árokparton, Dűne és társaik), de a klasszikus magyar sci-fi eddig kimaradt nekem. Ezután nem fog. Az első Zsoldos-regényem volt ez a rövidke kötet, és tényleg meglepett, hogy egy ilyen egyszerű cselekménybe mennyi feszültséget, etikai kérdésfelvetést képes belesűríteni. Egy űrhajó balesetet szenved egy nagyjából kőkorszakinak megfelelő civilizáció közepén, de az egyik űrhajós mindenáron vissza akar jutni a Földre – tényleg mindenáron. És innentől indul a lélektani és morális hullámvasút.
Meddig mehetünk el az élni akarással, a kötelességünk teljesítésével? Áldozatot hozni lehet, de érdem vagy bűn akkor, ha nem csak saját magunkat áldozzuk fel, hanem egymást, másokat? Van-e jogunk idegen civilizációkat felhasználni a sajátunk érdekében, vagy az élükre állni a fejlődés nevében? Hogyan élheti túl egy tudat, ha új testbe kerül – főleg, ha spoiler? Aki könnyű válaszokat remél ezekre a kérdésekre, az csalódni fog. Szeretem az olyan fantasztikus írásokat, amik túlmutatnak önmagukon, amik elgondolkodtatnak, velem maradnak még olvasás után is, és A feladat ilyen volt. Hibátlannak azért nem mondanám – a vége például ma már nem akkora csattanó, amekkora a megírása idején lehetett, és a könyv második felében a szereplőgárda is veszít a komplexitásából, főleg a női szereplők nem töltöttek el nagy gyönyörűséggel –, mégis ritka az olyan olvasmányélmény, ami ilyen kevésben ilyen sokra képes. Megyek is és felveszem a Gondolkodó pózt, amíg megemésztem.

ViraMors P>!
Zsoldos Péter: A feladat

Az Ellenpont is határozottan tetszett, A feladat pedig egyszerűen lenyűgözött, egészen biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasásom Zsoldos Pétertől.
Egy Föld-típusú bolygón, amit vadászó, halászó emberek népesítenek be egy űrhajó legénységének utolsó, haldokló tagja hátrahagy egy programot spoiler, mert az útjuk nem lehetett hiábavaló, a küldetést, a feladatot teljesíteni kell.
Az eleje egy kicsit furcsa volt nekem, elég sokáig csak lógott a levegőben, hogy mi is a feladat, de aztán ahogy összeállt a kép, már nagyon tetszett. Érdekes megközelítése volt ez a különböző fejlettségi szinten álló emberek/kultúrák/technológiák találkozásának.
Ahogy halad előre a történet rengeteg erkölcsi kérdést vet fel, első sorban arról, hogy a cél, a feladat szentesíti-e az eszközt spoiler? Persze egyértelmű válasz nincs, és egy idő után már visszafordulni sem lehet, és a végén is csak újabb kérdés születik: vajon megérte-e mindez?

stancili1>!
Zsoldos Péter: A feladat

Minden idők egyik legjobb magyar fantasztikus műve, ha Asimov írja meg, Hugo és Nebula díjat kap azonnal… Regény az emberről, az „embert túlélő akaratról”, arról, hogy hiába lesznek nekünk csillaghajóink és röpködünk egyik csillagról a másikra, azért belül csak azok a fáról lekászálódott majmok maradunk… Haza kell jutni, haza kell vinni a „tekercseket”, ennek érdekében fel is lehet áldozni bármit és bárkit, csak a feladat van és kész.

Aztán a feladat a Földre (azaz a Holdra) érve értelmét veszti, hisz az újabb, nagyobb kihívás következik…

Érdekes, hogy az MTV három részes tévéjátékot is csinált a regényből a hetvenes években, ha valakit érdekel, odaadom :)

4 hozzászólás
Oriente>!
Zsoldos Péter: A feladat

Itt ez a tenyérnyi könyv, szinte elveszik a polcomon a többkötetes, színes űroperák között, mégis óriássá nőtt a szememben. Nagyon tetszett!!!
Még fintorogtam egy kicsit az elején, hogy micsoda egy fura ötlet ez az „ősemberek bolygója”, és az alaphelyzet spoiler valóban egy kissé suta, de nyilván nem ez a lényeg, erre a keretre volt szüksége Zsoldos Péternek, hogy elmesélje a történetét. És a történet briliáns, izgalmas, fordulatos, miközben minden oldalról körüljárja a tudományos-fantasztikus irodalom legfontosabb kérdéseit. A „feladat” és az egyéni felelősség közötti morális dilemmán egyensúlyozva képes a szerző az objektív igazságból a szubjektív igazságokba, majd újra az objektív igazságba áttolni mindent, hogy végül egy egyéni emberi döntés feloldódjon valami nagyobban, és jelentéktelenségében mégis valami nagyon jelentőssé váljon.
A Kvantumtolvaj és a Fraktálherceg között olvasva, amelyek igencsak kiemelkednek a kortárs mezőnyből, elég megdöbbentő erejű A feladat 1971-ből. Mindent mindent be kell gyűjtenem Zsoldos Pétertől!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

cassiesdream>!

A legnagyobb férfierénynek a szótlanságot tartotta, órákig tudta szidni azokat, akik folytonosan fecsegnek.

124. oldal

zamil>!

A rettenthetetlen bátorság az egyhangúság legyőzéséhez kell, saját gondolatainak féken tartásához, a folytonosan ismétlődő, hajszálnyira azonos cselekvéssorok ugyanolyan pontos kivitelezéséhez.

172. oldal

csartak P>!

De a félelem a legnagyobb ostobaság. Inkább a zavaros képek, azok a lélek valamelyik rejtett szintjén még logikus sorrá rendeződhetnek. Csak a félelem nem tiszteli a játékszabályokat. Félni a kudarctól ebben az esetben maga a kudarc.

21. oldal

Laura_Kovács>!

Vége. Ezért a pillanatért küzdött végig. Két perc múlva elérkezik, átsuhan rajta, és jön a következő. Ezt várta? Ilyen közelről már nem is tűnik olyan fontosnak. Nem lehet egyetlen pontot kitűzni, mert képtelen vagy megragadni. Az élő valósága pontok és pillanatok halmaza. Ha kiemelünk egyet, a végén fizetnünk kell érte. Vagy mert nem ér semmit, vagy mert előbb-utóbb úgyis elveszítjük újra a többi között.

25. fejezet 211. oldal

Joshua182>!

A halál közelsége, úgy látszik, aljassá teszi az embert. Még szerencse, hogy őszintévé is.

1. fejezet

Joshua182>!

Őrült dolog, de nem is olyan kellemetlen, ha az ember önmagával beszélgethet.

16. fejezet

adrica P>!

Bolond robotok egy halott űrhajóban – regényírónak való téma, köszöni, nem kér belőle.

24. oldal, 2. (Metropolis Media, 2017)

adrica P>!

– […] És ne türelmetlenkedj. A türelem a navigátorok legszebb erénye – mondták az én időmben. Igaz, még egyet sem láttam, aki gyakorolta volna.

220. oldal, 24. (Metropolis Media, 2017)

Sastojci>!

– Amíg visszafut, korrigáld a szonda pályáját, Sid! Megvárlak a visszajátszással.
– Fölösleges! Csodáld csak egyedül a delfinjeidet!
– Nem győzött meg az sem, amit a végén láttunk?
– Nem is akarom, hogy meggyőzzön. Eddig én voltam a bolygó legfejlettebb élőlénye.
– Ez most látszik rajtad a legkevésbé.

14. fejezet

Lidérckocsonya I>!

…a beszéddel uralható világ folyton megújuló gyönyörűséget jelentett.


Hasonló könyvek címkék alapján

Karczag György: A csillagok szeme
Donászy Kálmán: A Borkman-villa titka
Körmendi Zoltán: Krisztina Amerikában
Kovács Árpád: Nemezis: A lázadás hajnala
Tóth László Tibor: Nevető város
Leleszy Béla: Az Opálsziget
Horváth Zoltán Géza: Hány példányban óhajt élni?
Jókai Mór: Egész az északi pólusig
Ren Wargner: Idegen vs. Ragadozó: Kényszerhajsza
Bán Mór: Az ezeréves háború