A ​feladat 163 csillagozás

Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat

Egy távoli naprendszer Föld-típusú bolygóján az oda küldött kutatóűrhajó egyik reaktora „megszalad”. A hat tagú legénységből négy azonnal elpusztul, a két túlélő közül az egyiknek órái, a másiknak legfeljebb napjai vannak hátra. Az űrhajó haldokló orvos-biológusának, Gillnek, olyan ötlete támad, melynek lehetőségében az első pillanatokban ő maga sem hisz. Azután mégis, léte utolsó percéig megszállottként dolgozik, hogy végrehajtsa azt a feladatot, amelyet maga elé tűzött. Így kezdődik a történet, melyben végigkísérhetjük, sikerült-e teljesíteni, és ha igen, hogyan és kiknek Gill elképzelését? Az emberi fizikai létét túlélő akarat kegyetlen drámája ez a regény, izgalmas fordulatai a felvállalt feladat erkölcsi kérdéseire is választ keres. Zsoldos Péternek ez a regénye a két hazai kiadás mellett orosz, német, lengyel, bolgár és svéd nyelven jelent meg eddig.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
240 oldal · ISBN: 9786155628443
>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628344
>!
Magánkiadás, Budapest, 1987
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635004834

2 további kiadás


Kedvencelte 31

Most olvassa 7

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Zsoldos Péter: A feladat

Egy haldokló űrhajós elhelyez egy programot a fedélzeti számítógépben, amely garantálja, hogy az expedíció feladatát minden körülmények között elvégezze… Rögtön azzal kezdeném, ami hiányzott: jó lett volna tudni, milyen filozófia, „elsődleges irányelv” szerint élnek ezek az emberek általában. Hiszen érezzük, hogy amit a program művel ezen a primitív bolygón, az aligha elfogadható, de teljesebb lett volna a kép, ha tudjuk, mennyire lépte túl Gill a saját erkölcsi normáit, a saját meglátása szerint. A könyv egyébként ennek hiányában is a szereplők belső konfliktusaira épít, a feladatra irányuló mánia és a normális életre vágyás közötti harcra. Bár a regény középpontjában álló technológia mérnöki szempontból nézve finoman szólva is erőltetett, lélektani szempontból még a mai transzhumán sci-finek is tud újat mondani a test és személyiség összhangjáról.

>!
csartak MP
Zsoldos Péter: A feladat

A feladat mindennél előbbre való, a feladat erősíti az életben maradást. A feladat személyiséget cserél. Ismét érdekes ötlet, és Zsoldos nem átallja a könyv felénél lecserélni az egész szereplőgárdát – merész húzás. Viszont jó, mert a túl egysíkú (majdnem egy tőről fakadó) ál-személyiségek amúgy se hozzák meg a kötődést, így nem is zavaró. Női karakterek ritkábban bukkannak fel az író műveiben, akkor is ha vannak, inkább zavaróak, egysíkúak. Itt is ezt éreztem. A végére kíváncsi voltam, de valami ilyesmire számítottam.
Érdekes még, hogy egyik könyvében se találkoznak fejlettebb életformával a távoli bolygókra utazott emberek.
Jó-jó, de nekem akkor is a Viking visszatér és a Távoli tűz a kedvencem. Ez már így marad.

>!
ViraMors P
Zsoldos Péter: A feladat

Az Ellenpont is határozottan tetszett, A feladat pedig egyszerűen lenyűgözött, egészen biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasásom Zsoldos Pétertől.
Egy Föld-típusú bolygón, amit vadászó, halászó emberek népesítenek be egy űrhajó legénységének utolsó, haldokló tagja hátrahagy egy programot spoiler, mert az útjuk nem lehetett hiábavaló, a küldetést, a feladatot teljesíteni kell.
Az eleje egy kicsit furcsa volt nekem, elég sokáig csak lógott a levegőben, hogy mi is a feladat, de aztán ahogy összeállt a kép, már nagyon tetszett. Érdekes megközelítése volt ez a különböző fejlettségi szinten álló emberek/kultúrák/technológiák találkozásának.
Ahogy halad előre a történet rengeteg erkölcsi kérdést vet fel, első sorban arról, hogy a cél, a feladat szentesíti-e az eszközt spoiler? Persze egyértelmű válasz nincs, és egy idő után már visszafordulni sem lehet, és a végén is csak újabb kérdés születik: vajon megérte-e mindez?

>!
Oriente P
Zsoldos Péter: A feladat

Itt ez a tenyérnyi könyv, szinte elveszik a polcomon a többkötetes, színes űroperák között, mégis óriássá nőtt a szememben. Nagyon tetszett!!!
Még fintorogtam egy kicsit az elején, hogy micsoda egy fura ötlet ez az „ősemberek bolygója”, és az alaphelyzet spoiler valóban egy kissé suta, de nyilván nem ez a lényeg, erre a keretre volt szüksége Zsoldos Péternek, hogy elmesélje a történetét. És a történet briliáns, izgalmas, fordulatos, miközben minden oldalról körüljárja a tudományos-fantasztikus irodalom legfontosabb kérdéseit. A „feladat” és az egyéni felelősség közötti morális dilemmán egyensúlyozva képes a szerző az objektív igazságból a szubjektív igazságokba, majd újra az objektív igazságba áttolni mindent, hogy végül egy egyéni emberi döntés feloldódjon valami nagyobban, és jelentéktelenségében mégis valami nagyon jelentőssé váljon.
A Kvantumtolvaj és a Fraktálherceg között olvasva, amelyek igencsak kiemelkednek a kortárs mezőnyből, elég megdöbbentő erejű A feladat 1971-ből. Mindent mindent be kell gyűjtenem Zsoldos Pétertől!

4 hozzászólás
>!
stancili1
Zsoldos Péter: A feladat

Minden idők egyik legjobb magyar fantasztikus műve, ha Asimov írja meg, Hugo és Nebula díjat kap azonnal… Regény az emberről, az „embert túlélő akaratról”, arról, hogy hiába lesznek nekünk csillaghajóink és röpködünk egyik csillagról a másikra, azért belül csak azok a fáról lekászálódott majmok maradunk… Haza kell jutni, haza kell vinni a „tekercseket”, ennek érdekében fel is lehet áldozni bármit és bárkit, csak a feladat van és kész.

Aztán a feladat a Földre (azaz a Holdra) érve értelmét veszti, hisz az újabb, nagyobb kihívás következik…

Érdekes, hogy az MTV három részes tévéjátékot is csinált a regényből a hetvenes években, ha valakit érdekel, odaadom :)

4 hozzászólás
>!
Sai_home P
Zsoldos Péter: A feladat

Bizony ezen érezni, hogy nem mai darab. Viszont ezt most pozitív értelemben mondom, nagyon jól átgondolt és kidolgozott könyvről van szó.
Már szinte el is feljetettem, hogy milyen az, amikor ennyit kell gondolkodni olvasás alatt. Először is ott van a relatíve sok név (a szereplőké), érdemes néha követni, hogy akkor ki kicsoda, mik a motivációi, meg egyáltalán milyen „ember”. Másodszor, amit nagyon szerettem az a fejezetek között eltelő sokszor nem kevés idő, amit néhány utalás segítségével nekünk kell kitölteni, használva a fantáziánkat. Ez szerintem nagyon hiányzik a modernebb sci-fikből (bár biztosan van ilyen is).
Nagyon mély a mondanivalója is a könyvnek, több különböző nagy horderejű kérdést is feszeget spoiler
Összességében 5 csillag, mert bár rövid, mégis megdolgoztatja az ember agyát :)

>!
Anó P
Zsoldos Péter: A feladat

Véletlenül jutottam a könyv egy kiselejtezett példányához – amikor kezembe vettem a megsárgult lapú, jelentéktelennek tűnő kötetet, nem gondoltam, hogy alig tudom majd letenni! Lebilincselő maga a történet is, s egy csomó morális kérdés merül fel bennünk olvasás közben,ill. után, például ez:
-Legyen bármennyire halálosan fontosnak vélt is egy feladat, szabad-e amiatt embereket megsemmisíteni erkölcsi vagy fizikai értelemben?
Vagy ezek:
A fejlettebbé válás feltétlenül boldogabbá is teszi-e az embert?
Hálásnak kell-e lenni érte a „fejlesztőnek”?
Érdemes-e a feladatot minden áron teljesíteni? (Gondoljunk csak a végeredményre!)
Zsoldos Péter végső válasza mindezekre keserű… mi pedig reménykedünk, ha az emberi lény így folytatja is kártételeit egymás és a természet ellen, talán mégsem ez lesz a vége…?
(Hozzátoldás: Újraolvasva 2013. novemberében – változatlanul nagyon tetszett)

>!
jezsek
Zsoldos Péter: A feladat

Nem lehet más, ez 5 csillag!
Nemcsak a történet volt lenyűgöző, hanem az atmoszféra is, mind a Galateián, mind a bolygón. A szereplők ábrázolása is nagyon tetszett, különös tekintettel a bonyolultságukra. Én nem éreztem – a konkrét megfogalmazás ellenére sem – az etikai kérdést túlhangsúlyosnak, de nem is kellett azt túlragozni. Pont ez a rövidség, feszesség még az erénye a könyvnek. A vége is tetszett, mert a nyitva hagyott kérdést továbbgondolhatom.

>!
mohapapa I
Zsoldos Péter: A feladat

Többszöri nekifutásra végeztem A feladat-tal. Először még kiskamaszként győzött le. Aztán még párszor. De most fölé kerekedtem. Szent meggyőződésem volt, hogy már valamikor végigolvastam, sőt végig néztem a filmváltozatát is, de ahogy túllettem mindkettőn, konstatáltam, hogy á, dehogy, egyik sem volt még meg az életemben. Vagy, úgy a kor, a demencia, így ötven felett…

A könyv sok minden. Ha akarom, sci-fi, ha akarom kalandregény. Ha akarom, filozófia, az ember személyiségének sérthetetlenségéről, ha akarom, moralista mű, ha akarom, erkölcsi dilemmák megoldási kísérlete, kicsiben és nagyban (Galileia, Föld).

Elmondhatom, mindegyiknek élvezetes. De az is tény, hogy nem lettem annyira lelkes, mint sokan, itt a Moly-on. Főleg azért nem, mert vagy leltem komoly logikai bakikat, vagy nem volt eléggé a számba rágva a cselekmény. De tény, hogy a filmváltozat által sem lettem okosabb, az sem adta meg a kérdéseimre a választ.

Az első kérdésem az volt, hogy vajon az spoiler

Az viszont kétségtelenül nagyon izgalmas, hogy mit kezd egymással valaki, ha nagyban önmagával szembesül a másikban. Megboldogult fiatalfelnőtt-korom idején megismerkedtem egy lánnyal. A közös jövőt illetőn rosszkor találkoztunk, én alig két nappal voltam túl egy nagy szerelem befejezésén, ő sem volt lelkileg, önbizalmilag erős talapzaton, de tettünk egy próbát, Hiba volt. Akkor is, ha minden megbeszélés nélkül ugyanazok a könyvek ugyanabban a sorrendben voltak a polcainkon, s akkor is, ha befejezte az elkezdett mondataimat és kimondta azt is, amit én nem mondtam ki. Ez nem volt jó. Nem voltam jóban magammal, az életemmel, és még annyira bennem volt az előző szerelem, hogy nem tudtam kellőn értékelni őt, az új lányt. S mert egyikünk sem volt szilárd, érett, így a negatív erőket erősítettük csak egymásban. Akármilyen jó volt együtt, évekig rá gondoltam, ha rettenetes ciróka-minuszba kerültem, nem volt jó együtt. Esélytelen volt a kapcsolat, és szégyenemre én (Csernus szavaival
Amikor sok-sok évvel később szerelmetesfeleségtársam rámtalált az interneten, először kétségei támadtak:
– Ez a pasi olyan, mint én vagyok! Nem lesz ebből baj? – kérdezte a legjobb barátnőjét, Zsuzsit. Mindkettőnk szerencséjére az rám beszélte őt. Zsuzsit ezért én is a szívembe fogadtam, végül is ritkán van az embernek személyes kerítőnője. De szerelmetesfeleségtársamnak abban igaza lett, hogy, hogy 90–95 százalékban egyeztünk egymással. Olyannyira, néhány év múlva a kamasz gyerekeim duzzogva morogták oda nekem:
– Persze, mert te mindent megbeszélsz vele a hátunk mögött!
Ami egyfelől természetes volt, hiszen egy ötfős petchwork-családot kellett összeidomítanunk és kormányoznunk. (Nem volt egyszerű munka, nem is sikerült igazán.) De akkor és ott nem beszéltünk meg semmit, mégis szinte ugyanazokkal a szavakkal érveltünk, egymástól függetlenül, és egymás jelenléte nélkül az én két nagykamaszomnak.
– Igen, tényleg egyformák vagytok. Még a fejetek is egyformán golyó – bólintott Zsuzsi, amikor erről beszéltünk neki.
Szóval ebben az esetben az egyezés nem volt/lett baj, sőt, az összjátékot, az együtt-maradást segítette.
Mire akarok kilyukadni az önéletrajzi részleteimmel? Zsoldos esetében, hiába van ott spoiler}

A feladat által morál-vonalon feltett kérdés szerintem a következő: „De szabad-e ölni, embert ölni / gyilkolni, hogy álljon a vár ?/ Ér-e annyit, bármilyen mű, / hogy ember halál legyen az ár?”* Lehet-e olyan feladat, olyan kötelesség, amelynek az ára valakinek a vére, valakinek az élete? Figyelem, nem az önvédelemről beszélek, nem az olyan helyzetekről, amikor valakinek az élete másokat menthet, hanem konkrétan egy cél, egy mű érdekében szabad-e vért ontani, mások életét elvenni?
Mondhatnánk, még e könyv ismeretében is, hogy dehogyis, egyáltalán nem, hiszen lám, spoiler} Amit tehát Bródy János kérdésként egyértelműen megválaszol a dalszövegben, Zsoldos nem meri olyan merészen kimondani. Talán mert minden helyzet más és más. S talán a mert a kitűzött cél is meghatározza a válaszadást.

* https://www.youtube.com/watch… Érdekességképpen végre megtaláltam az egész darabot, illetve a tévéjáték változatát: https://www.youtube.com/watch…

>!
Attila_Márton
Zsoldos Péter: A feladat

Tetszett. Első könyvem a szerzőtől és biztos vagyok benne, hogy nem is az utolsó.
Kezdetben egyből a 2001. Űrodisszeia jutott eszembe, de persze, ahogyan bontakozott ki a történet kiderül, hogy teljesen másról van itt szó.
Bár a történet eléggé egy szálon fut, de (ha mesterségesen is) rengeteg szereplős a történet, ami sok mind mind új megvilágításba helyezi a könyv központi témáját – a feladatot és a feladattal kapcsolatos mélyebb gondolatokat, problémákat is. A szerző jól érzékelteti a szereplők kettős személyiségét és azt, hogy kinek az indulata, érzelmei dominálnak aktuálisan. Sajnos néha rosszul hivatkozik a nevekre, de ez csak nagyon elvétve fordult elő.
Nagyon tetszett még az amikor a szereplőknek csak az ötlet megfogalmazódásáról, vagy magáról az elhatározás tényéről hallunk (kezdetben Gill ötlete), majd később körmünket lerágva, már csak a cselekedetekből tudjuk meg mi a terv maga. Nagyon jó hangulatot kelt, olyat, amire rá lehet kapni. :D


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

De a félelem a legnagyobb ostobaság. Inkább a zavaros képek, azok a lélek valamelyik rejtett szintjén még logikus sorrá rendeződhetnek. Csak a félelem nem tiszteli a játékszabályokat. Félni a kudarctól ebben az esetben maga a kudarc.

21. oldal

>!
cassiesdream

A legnagyobb férfierénynek a szótlanságot tartotta, órákig tudta szidni azokat, akik folytonosan fecsegnek.

124. oldal

>!
Laura_Kovács

Vége. Ezért a pillanatért küzdött végig. Két perc múlva elérkezik, átsuhan rajta, és jön a következő. Ezt várta? Ilyen közelről már nem is tűnik olyan fontosnak. Nem lehet egyetlen pontot kitűzni, mert képtelen vagy megragadni. Az élő valósága pontok és pillanatok halmaza. Ha kiemelünk egyet, a végén fizetnünk kell érte. Vagy mert nem ér semmit, vagy mert előbb-utóbb úgyis elveszítjük újra a többi között.

25. fejezet 211. oldal

>!
zamil P

A rettenthetetlen bátorság az egyhangúság legyőzéséhez kell, saját gondolatainak féken tartásához, a folytonosan ismétlődő, hajszálnyira azonos cselekvéssorok ugyanolyan pontos kivitelezéséhez.

172. oldal

>!
jezsek

Vai népe a szavak teremtésének roppant erőfeszítésével elsősorban a való világ jelenét igyekezett meghódítani, a „volt” az érzékek és izmok emlékezetében, a „lesz” a homályos, sürgető vágyakban szunnyadt a jelen bizonytalan folytatásaként.

4. rész, 30. oldal

>!
Francesco

Az élet igazsága egyedül az élő sejt igazsága, az eredmény nélküle – helyesebben megszűnte után – kancsal, önámító vigasz.

>!
selator

Dolgozni gyorsan, hibátlanul, hogy a munka minden idegszálunkat lefoglalja, ez az egyetlen ellenszere a kísértésnek, hogy abbahagyja az egészet, és visszarohanjon. Hozzá.

164. oldal, 19. fejezet (Kozmosz, 1976)

>!
matthews

Úgy kell csoportosítania a munkát, hogy ami testi erőfeszítést igényel, azt még ma végezze el. Sajnos, ebben a robotoknak semmi hasznát nem veheti. Jobb is, ha ott maradnak, ahol vannak, a raktárban, kikapcsolva. A másodlagos sugárzás, ha elér hozzájuk, megzavarhatja elektronikus agyuk működését. Bolond robotok egy halott űrhajóban – regényírónak való téma, köszöni, nem kér belőle.

23. oldal (Kozmosz Könyvek, 1976)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel Péter: Ogg második bolygója
Ren Wargner: Idegen vs. Ragadozó: Kényszerhajsza
Tóth László Tibor: Nevető város
Kovács Árpád: Nemezis: A lázadás hajnala
Fehér Klára: A földrengések szigete
Lőrincz L. László: A hosszú szafári
Bán Mór: Az ezeréves háború
Lőrincz L. László: Az elátkozott hajó
Hernádi Gyula: Frankenstein
Raana Raas: Árulás