A ​feladat 189 csillagozás

Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat Zsoldos Péter: A feladat

Egy távoli naprendszer Föld-típusú bolygóján az oda küldött kutatóűrhajó egyik reaktora „megszalad”. A hat tagú legénységből négy azonnal elpusztul, a két túlélő közül az egyiknek órái, a másiknak legfeljebb napjai vannak hátra. Az űrhajó haldokló orvos-biológusának, Gillnek, olyan ötlete támad, melynek lehetőségében az első pillanatokban ő maga sem hisz. Azután mégis, léte utolsó percéig megszállottként dolgozik, hogy végrehajtsa azt a feladatot, amelyet maga elé tűzött. Így kezdődik a történet, melyben végigkísérhetjük, sikerült-e teljesíteni, és ha igen, hogyan és kiknek Gill elképzelését? Az emberi fizikai létét túlélő akarat kegyetlen drámája ez a regény, izgalmas fordulatai a felvállalt feladat erkölcsi kérdéseire is választ keres. Zsoldos Péternek ez a regénye a két hazai kiadás mellett orosz, német, lengyel, bolgár és svéd nyelven jelent meg eddig.

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
240 oldal · ISBN: 9786155628443
>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628344
>!
Magánkiadás, Budapest, 1987
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635004834

2 további kiadás


Kedvencelte 32

Most olvassa 5

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
fekiyeti79 P
Zsoldos Péter: A feladat

Tolkien után, szabadon:

Egy Feladat mind fölött,
Egy Feladat kegyetlen,
Egy Feladat a sötétbe zár,
Mert bilincs az Egyetlen.

Szerény, laikus véleményem szerint ez a regény kortalan. Nem a sci-fi elemek miatt, hanem a morális kérdések miatt, amiket feszeget; az emberi elme akaratossága, a céltudatosság, melyre abszolút igaz a mondás: a cél szentesíti az eszközt.
De vajon helyesen cselekszünk-e? Egyáltalán megengedhetjük-e magunknak azt, hogy mindent és mindenkit felhasználjunk, alávessünk az akaratunknak azért, hogy a Feladatot teljesítsük? Bármilyen áron. És vajon megéri-e mindez?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a sci-fi köntösbe bújtatott regény, mely érdekfeszítő, megdöbbentő és elgondolkodtató.

Abszolút elnyerte a tetszésemet, de van egy-két dolog, ami miatt nem lett számomra tökéletes;
A jelenetek között néha akkora ugrást tapasztaltam, hogy el kellett telnie egy-két oldalnak, mire fel tudtam venni a fonalat.
A szereplők némelyike eléggé uniszexre sikerült – hogy ez tudatos, vagy sem, azt nem tudom –, még a végén sem tudtam eldönteni, hogy a főszereplő Gill(ian), vagy Gill(bert).

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik nem kimondottan sci-fi rajongók!

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111354
5 hozzászólás
>!
mcgregor
Zsoldos Péter: A feladat

Nem találtam olyan jónak, mint Zsoldos Péter más regényeit, de egy érdekes gondolatkísérlet, nem kevés morális kérdésfeltevéssel gazdagítva. Rövidsége ellenére is találtam benne vontatott részeket, de így is tiszteletreméltó volt az a következetesség, amivel az alapötletet fonta egyre dúsabb fonatokba az író. A szereplők nem tudtak igazán közel kerülni hozzám, de érezhetően nem is ez volt a szerző célja, inkább egy elméleti probléma ábrázolása, a cselekmény sem eget rengetően izgalmas, viszont cserébe az egyetlen testen osztozó tudatok egymáshoz való viszonyának mélyebb ábrázolása szinte kitöltötte a rendelkezésre álló kreatív teret.

2 hozzászólás
>!
Noro
Zsoldos Péter: A feladat

Egy haldokló űrhajós elhelyez egy programot a fedélzeti számítógépben, amely garantálja, hogy az expedíció feladatát minden körülmények között elvégezze… Rögtön azzal kezdeném, ami hiányzott: jó lett volna tudni, milyen filozófia, „elsődleges irányelv” szerint élnek ezek az emberek általában. Hiszen érezzük, hogy amit a program művel ezen a primitív bolygón, az aligha elfogadható, de teljesebb lett volna a kép, ha tudjuk, mennyire lépte túl Gill a saját erkölcsi normáit, a saját meglátása szerint. A könyv egyébként ennek hiányában is a szereplők belső konfliktusaira épít, a feladatra irányuló mánia és a normális életre vágyás közötti harcra. Bár a regény középpontjában álló technológia mérnöki szempontból nézve finoman szólva is erőltetett, lélektani szempontból még a mai transzhumán sci-finek is tud újat mondani a test és személyiség összhangjáról.

>!
Szentinel
Zsoldos Péter: A feladat

Első találkozásom Zsoldos Péterrel. Ez egy olyan élmény volt, melyről nem is tudtam, hogy igénylem… amíg meg nem kaptam.

Megdöbbentően erős volt ez a regény. Nem csak prózában, hanem ötletekben is tobzódik. Felveszi a versenyt az akkori angolszász SF-el, egyben pedig igazolja is, hogy Zsoldos Péterről nem ok nélkül neveztek el díjat. Tényleg kimagasló teljesítmény A feladat.

A történet központi főszereplője maga a Feladat. Egy munka, melyet bármi áron el kell végezni, kerül, amibe kerül. Még az emberélet sem elég drága hozzá. A történet legnagyobb része a Galatea űrhajó fedélzetén zajlik. A történet elején láthatjuk Gillt és Normant, akik a legénység megmaradt tagjai. Velük még nem végzett a radioaktív fertőzés, mely egy reaktor meghibásodásából keletkezett, és mely a többieket elpusztította. Norman viszont hamarosan bevégzi, és Gillnek sincs sok ideje hátra. Ezért tudatáról másolatot készít, melyet egy olyan testbe küld át, aki még csak ősemberi szinten van. A kezdeti nehézségek után sikerül befognia további ősembereket is, akiknek a legénység tagjainak személyiségeit táplája be, de nem végez túl jó munkát. Mivel ő nem tud mindent a legénység tagjairól, ezért csak azzal tudja ellátni őket, amivel maga is tisztában van. Gill így hiányos személyiségeket, szociopatákat és emberi droidokat hoz létre, egyetlen közös céllal: a Feladatot mindenképp teljesíteni kell. Ez pedig, ahogy az lenni szokott, idővel visszarúg… Zsoldos pedig nem volt szívbajos a body countot illetően.

Rövidke mérete ellenére A feladat egyáltalán nem az a habkönnyű, kikapcsoló kalandos sci-fi regény, amire először számítunk. Sőt nagyon is mély, sokrétű, filozófiával és pszichológiával átitatott drámát kapunk, amit ráadásul még olvasni sem egyszerű. A regény sokkal több leírást használ, mint párbeszédet, és ott is nagyon érdekesen keveri a szereplők egymással történő kommunikációját. Ezt úgy kell értelmezni, hogy egy párbeszéd sokszor leírással kezdődik, nem a ”–„ jeles sorokkal. Ez pedig összezavart néhányszor. Többször is visszalapoztam, hogy meggyőződjem róla, nem-e hagytam ki valamit. Ehhez jön még hozzá, hogy Zsoldos elég gyakran ír le olyan információkat, és bont ki nagyon részletesen, amik nem részei a központi cselekménynek és nem is feltétlenül érdeklik az olvasót. De én ezt elnézem neki, mivel egyrészt egy „másik kor”-ban íródott, más ösvényen járva. Plusz azért adott elég sok mindent, ami miatt szemet tudok hunyni fölötte. Még nem is említettem a karaktergárdát. Zsoldos szereplői közül mindegyik elkülöníthetően viselkedik, még akkor is, ha mindegyikükben van valami közös. Az író remek választ adott egy engem is régóta foglalkoztató kérdésre: hogyan lenne lehetséges az egyén egyénisége közös tudat esetén? A válasz pedig ötletes, sokkoló, szomorú és félelmetes egyszerre. Gill egyike azon karaktereknek a sci-fi történelemben, akik nagyon közel jutottak a „krisztusi” státusz tényleges eléréséhez. És nem úgy, mint Paul Atreides, hanem teljesen ellentétes módon…

Pár szót szeretnék írni a filmadaptációról is: azok számára, akiknek zavaros volt a regény cselekménye, érdemes megnézni. A könyv történetét ugyanis jól dolgozza fel, még párbeszédeket is szó szerint vesz át az alapműből itt-ott. A színészi játék néhol túlzottan gépies egy-két színésznél, de a történetből kikövetkeztethető okok adhatnak rá némi magyarázatot (vagy kifogást). Látszik, hogy TV-minisorozat a 70-es évek Magyarországáról, de tiszteletben tartja az alapművet, és jól adaptálja. Látszik, hogy amennyiben lenne itthon rá keret, elég durva sci-fi adaptációkat tudnánk összehozni.

Úgyhogy Andy Vajna sürgősen kapja össze magát, és adjon pénzt Hackett, Aranth, Szélesi, Goldenlane és On Sai adaptációkra…

3 hozzászólás
>!
Joshua182
Zsoldos Péter: A feladat

Üdítő volt olvasni ezt a regényt, mely rövid terjedelme ellenére igen velős tartalommal bír, mégis könnyed olvasmány.
Egyre kevésbé lepődöm meg, hogy bizony már ez a 70-es években írt könyv is jócskán lefedi korunk sci-fi-témáinak jelentős részét, a „klasszikus” űrutazás-bolygókolonizálás mellett a – szerintem roppant sok buktatóval rendelkező – tudatáttöltés is fontos szerepet kap. Az író véleményem szerint jól vette az akadályt, mert bár a technológiát (néhány rejtélyes kifejezésen kívül, mint pl. spoiler) nem igazán részletezi, a probléma leglényegesebb aspektusát nagyon ügyesen ragadja meg. Nevezetesen az eredeti személyiség másolásakor fellépő torzulások, tökéletlenségek és átvitt emléktöredékek hatásait az „új” személyiségre. Tetszett, hogy a hasonló tematikájú könyvek többségével ellentétben itt spoiler bonyolódik a dolog, és nagyon érdekes belső vívódást eredményez, filozófiai és erkölcsi kérdések egész sorával.
Ehhez pedig egzotikus hátteret biztosít a szereplők változatossága, a különböző evolúciós lépcsőfokokat képviselő karakterek a maguk látszólagos, ősközösségi egyszerűségével tökéletes kontrasztot teremtenek a mélyebb tartalom, Gill szellemi hagyatékának és céljainak kiértékeléséhez. Mert itt szerintem ez az igazi feladat.
Ha az apróbb technológiai „érdekességeket” (pl. spoiler) nem számítjuk, akkor szinte nem is tudok belekötni a regénybe, igazi klasszikus, és kora ellenére rendelkezik egy sajátos frissességgel. Engem felfrissített.

>!
csartak MP
Zsoldos Péter: A feladat

A feladat mindennél előbbre való, a feladat erősíti az életben maradást. A feladat személyiséget cserél. Ismét érdekes ötlet, és Zsoldos nem átallja a könyv felénél lecserélni az egész szereplőgárdát – merész húzás. Viszont jó, mert a túl egysíkú (majdnem egy tőről fakadó) ál-személyiségek amúgy se hozzák meg a kötődést, így nem is zavaró. Női karakterek ritkábban bukkannak fel az író műveiben, akkor is ha vannak, inkább zavaróak, egysíkúak. Itt is ezt éreztem. A végére kíváncsi voltam, de valami ilyesmire számítottam.
Érdekes még, hogy egyik könyvében se találkoznak fejlettebb életformával a távoli bolygókra utazott emberek.
Jó-jó, de nekem akkor is a Viking visszatér és a Távoli tűz a kedvencem. Ez már így marad.

>!
ViraMors P
Zsoldos Péter: A feladat

Az Ellenpont is határozottan tetszett, A feladat pedig egyszerűen lenyűgözött, egészen biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasásom Zsoldos Pétertől.
Egy Föld-típusú bolygón, amit vadászó, halászó emberek népesítenek be egy űrhajó legénységének utolsó, haldokló tagja hátrahagy egy programot spoiler, mert az útjuk nem lehetett hiábavaló, a küldetést, a feladatot teljesíteni kell.
Az eleje egy kicsit furcsa volt nekem, elég sokáig csak lógott a levegőben, hogy mi is a feladat, de aztán ahogy összeállt a kép, már nagyon tetszett. Érdekes megközelítése volt ez a különböző fejlettségi szinten álló emberek/kultúrák/technológiák találkozásának.
Ahogy halad előre a történet rengeteg erkölcsi kérdést vet fel, első sorban arról, hogy a cél, a feladat szentesíti-e az eszközt spoiler? Persze egyértelmű válasz nincs, és egy idő után már visszafordulni sem lehet, és a végén is csak újabb kérdés születik: vajon megérte-e mindez?

>!
Isley
Zsoldos Péter: A feladat

Ez a transzhumanista sci-fi elég sokat mond test és tudat egymáshoz való viszonyulásáról, de a regényben leírt reprogramozás több szinten is olvasható, áthallásosan akár komoly vallási implikációk is kiolvashatók belőle.
Gill célja jóformán nem lenne több annál, hogy visszatérjen a Galateia űrhajóval a Földre. Mivel rajta kívül a történet elején mindenki meghal és neki sem rózsásak a kilátásai, az Agyba beprogramozza, hogy miképp ültesse be saját és társai tudatát a kompatibilisnek bizonyuló őslakók agyába. Ez természetesen egy sor mellékhatás és számításba nem vett tényező aktiválását is eredményezi, ami egy fragmentált tudat számos leképeződései közötti, pontatlanul akár skizofrenikusnak is nevezhető interakcióinak tömkelegéhez vezet.

>!
Oriente P
Zsoldos Péter: A feladat

Itt ez a tenyérnyi könyv, szinte elveszik a polcomon a többkötetes, színes űroperák között, mégis óriássá nőtt a szememben. Nagyon tetszett!!!
Még fintorogtam egy kicsit az elején, hogy micsoda egy fura ötlet ez az „ősemberek bolygója”, és az alaphelyzet spoiler valóban egy kissé suta, de nyilván nem ez a lényeg, erre a keretre volt szüksége Zsoldos Péternek, hogy elmesélje a történetét. És a történet briliáns, izgalmas, fordulatos, miközben minden oldalról körüljárja a tudományos-fantasztikus irodalom legfontosabb kérdéseit. A „feladat” és az egyéni felelősség közötti morális dilemmán egyensúlyozva képes a szerző az objektív igazságból a szubjektív igazságokba, majd újra az objektív igazságba áttolni mindent, hogy végül egy egyéni emberi döntés feloldódjon valami nagyobban, és jelentéktelenségében mégis valami nagyon jelentőssé váljon.
A Kvantumtolvaj és a Fraktálherceg között olvasva, amelyek igencsak kiemelkednek a kortárs mezőnyből, elég megdöbbentő erejű A feladat 1971-ből. Mindent mindent be kell gyűjtenem Zsoldos Pétertől!

4 hozzászólás
>!
adrica P
Zsoldos Péter: A feladat

Hát ez gonosz volt. Meg depresszív. Meg maga az ötlet zseniális.

Nem olvastam elég scifit ahhoz, hogy megmondjam, azért emlékeztet Lemre mert tényleg rá hasonlít, vagy mert azonos a kor. Mindegy is, mert Lemet szeretem, ha valami rá emlékeztet, az nem hátrány. Az Úr hangja volt ilyen, elindultunk egy scifis-űrhajós-idegenlényes alapállásból, és kőkemény filozófiai regény lett belőle. Engem meg anno pont a filozófiai tartalom fogott meg a műfajnak.

A fentiek fényében ez nem kifejezetten pörgős cselekményű regény, megmondom őszintén, volt egy pont spoiler, ahol azt mondtam, hogy ha most megint kezdjük elölről, akkor világgá megyek. De nem kezdtük elölről, én meg megvártam az utolsó, bár sejthető de mégis szomorú fordulattal érkező kegyelemdöfést.

Fura volt, hogy nincs egy főszereplőnk spoiler. Sidet szerettem, sajnálom, hogy spoiler. Érdekes ez a koncepció is, hogy úgy sokszereplős a regény, hogy soha nincsenek jelen egyszerre sokan, meg azt is jó volt figyelni, hogyan vázol fel társadalmakat, és jegyeztet és szerettet meg karaktereket Zsoldos mindössze pár oldalban.
Amire húztam a számat egy kicsit, az az, hogy egy idegen bolygón ugyanolyan evolúció menne végbe, mint a Földön, aminek ugyanolyan állat- és emberállomány a vége, mint amit a történelemkönyvekből ismerünk. És Gillnek is volt két olyan ócska ötlete, amiből eleve látszott (adott esetben meg is mondták neki), hogy semmi jó nem következhet. Ezeknél a részeknél mintha kicsit a cselekményt szolgálták volna csak a fordulatok.
És még egy írástechnikai tanulság, amit remélem, ezzel örök életre megjegyeztem: nézőpontváltogatós sztorinál nem (és máshol sem) írunk végig oldalakat rejtett alannyal, ha sehogy máshogy sem jelöljük, hogy ki épp a POV. Főleg akkor nem, ha két szereplőről beszélünk E/3-ban, és egyiket se nevezzük se nevén, se sehogyan, de még csak a másiknak sem. Voltak oldalak, amiket háromszor olvastam vissza, mire kibogoztam, hogy épp ki kivel van, és ki gondolkozik kiről.

A felvetett kérdések, és a nem egyértelmű válaszok viszont nagyon jók. Istenné válhat-e az ember, vagy mindig csak a saját rögeszméinek (a Feladatnak) alárendelt bábu marad? Vajon ahogy egyre többet tudsz / több tapasztalatod van, egyre jobban oldod meg a nehéz feladatokat, vagy csak egyre jobban túlbonyolítod őket? Hol kezdődik az én és hol ér véget a másik? A gondolataink és érzéseink valóban a sajátjaink-e? Mi számít gyilkosságnak, és lehet-e joga hozzá az embernek egy ilyen helyzetben? És a végső kérdés, amire végül a választ is megkapjuk: megéri?

Zsoldos is szabad utat kapott a könyvespolcomra ezzel. :)


Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

A legnagyobb férfierénynek a szótlanságot tartotta, órákig tudta szidni azokat, akik folytonosan fecsegnek.

124. oldal

>!
zamil

A rettenthetetlen bátorság az egyhangúság legyőzéséhez kell, saját gondolatainak féken tartásához, a folytonosan ismétlődő, hajszálnyira azonos cselekvéssorok ugyanolyan pontos kivitelezéséhez.

172. oldal

>!
csartak MP

De a félelem a legnagyobb ostobaság. Inkább a zavaros képek, azok a lélek valamelyik rejtett szintjén még logikus sorrá rendeződhetnek. Csak a félelem nem tiszteli a játékszabályokat. Félni a kudarctól ebben az esetben maga a kudarc.

21. oldal

>!
Laura_Kovács

Vége. Ezért a pillanatért küzdött végig. Két perc múlva elérkezik, átsuhan rajta, és jön a következő. Ezt várta? Ilyen közelről már nem is tűnik olyan fontosnak. Nem lehet egyetlen pontot kitűzni, mert képtelen vagy megragadni. Az élő valósága pontok és pillanatok halmaza. Ha kiemelünk egyet, a végén fizetnünk kell érte. Vagy mert nem ér semmit, vagy mert előbb-utóbb úgyis elveszítjük újra a többi között.

25. fejezet 211. oldal

>!
Joshua182

A halál közelsége, úgy látszik, aljassá teszi az embert. Még szerencse, hogy őszintévé is.

1. fejezet

>!
Joshua182

Őrült dolog, de nem is olyan kellemetlen, ha az ember önmagával beszélgethet.

16. fejezet

>!
Joshua182

Bírni a hatalmat, vagy bírni és félteni – az élet két nagyon különböző lépcsőfoka.

4. fejezet

>!
Joshua182

Amiről nem tudunk, az nincs. De mi az, amiről nem tudunk?

16. fejezet

>!
Joshua182

– Elmagyaráznád, hogy mi az?
– Nem.
– Miért?
– Mert úgyse értenéd.
– De szeretném.
– Szeresd.

19. fejezet

>!
Sastojci

– Amíg visszafut, korrigáld a szonda pályáját, Sid! Megvárlak a visszajátszással.
– Fölösleges! Csodáld csak egyedül a delfinjeidet!
– Nem győzött meg az sem, amit a végén láttunk?
– Nem is akarom, hogy meggyőzzön. Eddig én voltam a bolygó legfejlettebb élőlénye.
– Ez most látszik rajtad a legkevésbé.

14. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Karczag György: A csillagok szeme
Donászy Kálmán: A Borkman-villa titka
Körmendi Zoltán: Krisztina Amerikában
Kovács Árpád: Nemezis: A lázadás hajnala
Tóth László Tibor: Nevető város
Leleszy Béla: Az Opálsziget
Horváth Zoltán Géza: Hány példányban óhajt élni?
Jókai Mór: Egész az északi pólusig
Ren Wargner: Idegen vs. Ragadozó: Kényszerhajsza
Bán Mór: Az ezeréves háború