A játék mint szórakozási forma, egyidős az emberiséggel. A homo ludens mindenkor megtalálta az eszközt és a módot, hogy szórakozzék és játékos kedvét kielégítse. A társasjáték és a lényegét képező versengés mint társadalmi jelenség, végighúzódik az emberiség történetén. Az egyik legrégibb társasjáték, a kártyajáték annyira népszerűvé vált, hogy része lett társas életünknek. Keletkezése, kialakulása tisztázatlan, századokra visszamenően alig maradtak fenn róla hitelt érdemlő feljegyzések. A legkorábbi forrás egy, a XVII. századból származó kínai enciklopédia, amely szerint a mai kártyajátékokhoz hasonló játék már 1120-ban ismert volt Kínában.
A manapság megszokott és elterjedt kártya csak egy a számtalan változat közül, amely szerte a világon megjelent. Sok évszázad telt el attól az időtől, amikor a kézzel festett kártya csak a főurak szórakozása volt, napjainkig, amikor a gyárak millió számra ontják és teszik mindenki számára hozzáférhetővé a kártyákat. A kártyának hosszú és… (tovább)
A játékkártya és története 13 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolat zsebkönyvek Gondolat
Kedvencelte 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
2021/71, otthoni polc, 4/8 eddigi értékelés
Tartalmasak és tömörek az egyes fejezetek, és nemcsak információgazdagok, hanem esztétikailag is alaposan átgondolt a kis kötet. (Érdekesek és szépek a képek, magyarul.) Tényleg sokat megtudtam a kártyajátékok és kártyalapok kialakulásáról, a magyar kártyáról, az elnevezések eredetéről stb. (Ki gondolta volna, hogy a nálunk jelenlévő „tök” szín mit is jelent pontosan?)
Két idézetet volt türelmem bepötyögni:
https://moly.hu/idezetek/1455040
https://moly.hu/idezetek/1455037
Jó ez a sorozat.
Izgalmas és érdekes könyv volt, örülök hogy egy kihívásnak köszönhetően elolvashattam.
Megtudhattam hogy a magyar kártya tényleg magyar eredetű, és a kártyajáték egyidős szinte az emberiséggel. Érdemes elolvasni annak, akit érdekel. Én például alig várom, hogy ha Sopronba eljutok, megnézhessem a kártyakiállítást.
A kártyázásból a játéknál mindig is jobban érdekelt a kártya, a színes figurák varázslatos világa. Ez a kis könyv bemutatja a kártya történetét, a kártyatípusokat pazar illusztrációs anyaggal. A kártyákkal nem csak játszani lehet, de bemutatják az őket megalkotó nép történelmét, viseletét, hagyományait és kultúráját is. Külön fejezet foglalkozik a Tell-kártyával (magyar kártya), amely a reformkor „gyermeke”, a ma ismert legrégebbi pakli 1835 táján készült. A metszett, kézzel festett remekművektől a sorozatban gyártott modern kártyákig tényleg minden megtalálható itt. Kártyakedvelőknek és gyűjtőknek nagyon ajánlott!
Népszerű idézetek
A jóskártyákhoz fűződő misztikumból eredhet a mai kártyákra vonatkozó „számbabona”. Eszerint a kártyacsomagban lévő négy sorozat (szín) a négy évszaknak felel meg. Érdekes, hogy a magyar kártya ász lapjai valóban a négy évszakot allegorizálják. Egy évben 52 hét van, a franciakártya-csomag ugyanennyi lapból áll. Egy sorozatban 13 lap van – amennyi holdhónap van egy évben. Egy játszmában az alakos lapok száma 12, ez megegyezik a hónapok számával.
Ilyen érdekes a véletlenek játéka.
98. oldal - Jóskártyák (Gondolat, 1980)
Európában a XVII. században kezdtek először ismeretterjesztő kártyákkal próbálkozni. A nevelésügy iránti érdektelenség miatt Mazarin francia bíboros kezdeményezésére 1644-ben mozgalom indult Európa-szerte, amely a kártya népszerűségét használta fel az oktatás céljaira. A kártya a szórakozáson kívül az ismeretek és tudományok ábécéje is lett. A szokásos képek helyett a kártyalapokon illusztrált szövegeket közöltek a földrajz, a matematika, a geometria, a csillagászat, az irodalom köréből. Főként a térképet is ábrázoló földrajzi kártyák voltak népszerűek.
62. oldal - A nem hagyományos és modern kártyák (Gondolat, 1980)
A keleti kártyák szimbolikájának mintájára az első olasz kártyafestők olyan sorozatjeleket választottak, amelyek az akkori olasz társadalmi rendet is jelképezték. A serleg (coppa) a papságot, a kard (spada) a nemességet, a pénz (danaro) a kereskedő középosztályt, a bot (bastone) a jobbágyságot szimbolizálta.
12. oldal
A németek függetlenítették magukat az olasz befolyástól és a XV. század közepén új sorozatjelekkel megteremtették a saját kártyájukat. Szintén a társadalmi rétegződést vették alapul, náluk azonban a papságot a szív (Herz), a középosztályt a levél (Blatt), a parasztságot a makk (Eichel), s a nemességet a nálunk „tök”-nek nevezett csengő (Schelle) jelképezte, amelyet a nemesek használtak solymászatok alkalmával. Később próbálkoztak madarat, állatot, virágot ábrázoló sorozatjelekkel is, de végül a ma is ismert forma vált véglegessé és maradt fenn.
12. oldal
Napóleon 1811-ben új nemzeti kártyáról rendelkezett. Az új változat káró király lapján a császárt klasszikus nagyságok közt ábrázolták Julius Caesarként, babérkoszorúval a fején.
50. oldal
A külföldi gyűjtemények közt a legtöbb régi magyar kártya az amerikai Yale egyetem könyvtárában található.
104. oldal
A Tell-kártya a 48-as szabadságharcot megelőző időben jelent meg, amikor Európa-szerte forradalmi mozgalmak érlelődtek. Az alsó és felső lapok alakjait a pesti kártyafestő Schiller 1804-ben írt, Tell Vilmos című drámájából vette, amelyet nálunk már 1827-ben Kolozsvárott színpadon is előadtak. Érthető, hogy Schneider József nem a magyar történelemből választott szabadsághősöket kártyája illusztrálására. Az osztrák cenzúra elkoboztatta volna. Egy német szerző drámájában szereplő alakok ábrázolását azonban a Habsburg adminisztráció nem kifogásolhatta.
115. oldal
Az eredeti régi japán kártyák oktató jellegűek voltak, hasonlóan a mai gyermekkvartett kártyákhoz. A lapokat párosítani kellett. Japánban ma is használatos az egyik ilyen játék, a XIII. századból származó Hyakunin Isshu, vagyis a száz költő kártyája. Ennél a költőket a műveikkel kell össze párosítani, a játszma így 200 lapból áll.
20. oldal
A kártyalapok hátoldalát eleinte minden díszítőelem nélkül, fehéren hagyták. A fehér hátlapot különleges célra is felhasználták. Kanadában 1685-ben a francia telepesek nem kapták meg időben a pénzellátmányt az anyaországtól, s minden tartalék fogytán, a katonákat nem tudták fizetni. A kormányzó úgy segített az átmeneti bajon, hogy kártyalapokat ketté és négyfelé vágatott, s azokat pénzértékre kiállítva és aláírásával ellátva fizetési eszközként forgalomba hozta. Ezek a szükségpénzek egy ideig forgalomban is maradtak.
83. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve 97% ·
Összehasonlítás - Alfred Limbrunner – Klaus Richarz: Milyen állatnyom ez? ·
Összehasonlítás - Lao-ce: Tao Te King 89% ·
Összehasonlítás - Mérő László: Mindenki másképp egyforma 89% ·
Összehasonlítás - Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek? 88% ·
Összehasonlítás - Debreczy Zsolt: Dísznövények 88% ·
Összehasonlítás - Wendy Boorer: Kutyák ·
Összehasonlítás - Jordi Deulofeu: Fogolydilemma és domináns stratégiák ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Egy élet a bolygónkon 97% ·
Összehasonlítás - Kovács Eszter: Köszi, jól 96% ·
Összehasonlítás