A kötetben olvasható versek az ötödik Versmaratonon hangzottak el 2015. április 10-én a Thália Színház Arizona Színpadán, ahol a szerzők személyesen olvasták fel műveiket.
Az év versei 2015 2 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az év versei Magyar Napló
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Elmulasztottam értékelést írni a kötetről rögtön az olvasása után, most aztán bajban vagyok, mert egy konkrét vers emléke se maradt meg bennem. Nem, nem találtam olyat, amit itt olvastam volna először és annyira nagy hatással lett volna rám. Furcsa, mert az általam ismert és szeretett szerzőknél pont a stílus, ami elnyomja a frissesség élményét – és nemigen marad belőle konkrétum, az ismeretlenebb szerzőknél meg talán a tartalom üt elsőre, de az ismeretséghez oda nem karózhatóságukban el is halványulnak. Ősszel olvastam, s tudom, hogy akkor sok vers vagy versrészlet tetszett meg belőle, ki is jegyzeteltem őket, de ez még mindig sok ahhoz, hogy egy-két „leg”-et válasszak. Majd ha újra átolvasom – legalább a feljegyzetteket! –, akkor szelektívebben rostálok. Ki tudja, hány ilyen átszitálás kell ahhoz, hogy megtaláljam a számomra legkiemelkedőbbet, legmaradandóbbat? A könyv hátuljában ott vannak a szerzők külön is felsorolva néhány életrajzi és irodalmi adattal – általam ismertek és nem ismertek –, és nincsenek ott még jópáran az általam ismertekből és szeretettekből sem. Hát, igen. Vannak ugyebár kánonok és szekértáborok. Meg korok és korosztályok. A könyv címe ugyan Az év versei – 2015, de hát ezek „csak” a magyarok, „csak” a papír alapon megjelentek, „csak”, „csak”, „csak”.
Nem irigylem, aki ilyen szelektálást, válogatást – begyűjtést és kihagyást – felvállal.
Népszerű idézetek
Szentmártoni János:
FÉRFIKOROM
Korom, korom, férfikorom
talicskányi kormát tolom.
Elégettem negyven évet,
mint az eső, szemerkélek.
Felkap a szél, szertepörget,
elkergetem a felhőket.
Korma ennyi életemnek.
Krampuszai itt teremnek,
körbetáncol, link egy banda,
nem is igen hagy magamra.
Pedig szükség csöndre volna,
azért szállong férfi korma.
Hol tartok, még nem tudhatom:
hegy tetején?, hegyoldalon?
De mikor majd lejt a pálya,
hívjon a völgy szivárványa.
Idáig csak elrobogtam.
Túl sok még a volt a mostban.
Jövőmből is elégettem
jó pár évet, jó pár tettem.
Változtatok most majd ezen:
nem indulok, nem érkezem,
csöndes szemmel bandukolok,
belehalni sem nagy dolog.
S amit eddig nem éreztem,
elvesztettem, bevéreztem
– újra érzem, újra látom
illatokban, láthatáron.
Napfény fürdet, eső áztat,
odahagyom talicskámat.
Nem akarok én majd semmit:
dalcsipetnyit, verseresznyit,
félúton egy jó kis házat,
felcsapni majd nagyapának,
erdőt járni hű kutyámmal,
ülni a pokolnak háttal.
(Hisz szavak gyantacsöppjében
az egészet örökélem.)
Korom, korom, férfikorom
talicskányi kormát tolom.
Elégettem negyven évet,
mint az eső, szemerkélek.
273-274. oldal
Tamás Menyhért:
GYOLCSÜNNEP
Kiss Annának
Akinek ennyi forrást
adott az Isten,
világmélyt; szívet-
lelket telítsen,
akinek tüzet
adott az Isten,
álmot, Égnapot,
orcát derítsen,
és akinek bűvigét
adott az Isten,
a mesemás má-
sára tekintsen.
Akit szárnyra emelt,
tartsa meg az Isten!
74-75. oldal
Mezey Katalin:
NINCS ROMLÉKONYABB
Nincs romlékonyabb
dolog a bizalomnál.
Mikor már minden úton
fekete falhoz értél,
mikor tudod, hogy nincs már
sem vissza, sem előre,
egyhelyben várnod sincs mért,
akkor beletörődhetsz,
nincs már, amitől féljél,
nincs, amiről beszéljél.
Már valamennyi szó és
minden tekintet kérdés,
nem tudod, mit jelenthet.
Csak pillanatnyi ötlet
az, amit éppen hallasz,
hogy egy új gondolattal
megcáfolják, és hallhasd
épp az ellenkezőjét.
Nagyobb veszteség nincsen,
mint a szeretet veszte,
nincs mélyebb fájdalom a
szétkorhadt szavaknál,
a lyukas kétfillérként
elguruló szavaknál.
113. oldal
Kiss Benedek:
ACSARGÓ LETTEM
Acsargó lettem,
otromba bohóc,
aki csak ordibál,
köpködi a szót.
Szelíd szívemet
sátánok bírják,
messzire szökik
minden józanság.
S lecsillapulván
mardos az önvád;
már olyan lettem,
mint e szép ország.
Szánom már, bánom
nagy botorságom,
magamat kínban
porig alázom.
Cukrozott szavakkal
becézek mindent,
birkaságomon
nevet az Isten.
Rombol az élet,
a halál is rombol,
ki kéne jutnom e
napi pokolból.
Megülni szépen
már eltűnőben,
csak mint a Nap száll
pírba veszően.
110-111. oldal
Turai Laura:
ZSOLTÁR
Ó, nem vagy hát sehol
mert mindenütt vagy
álmodlak ebben az álomban
hisz minden álom
ne hidd, hogy őrület visz
hogy vágy hajt s
szenvedély csak…
Őskutakból ömlik tűz
s a levegőben egyre lebeg tekinteted.
Almába harapok.
Harapásom nyomán hiányod
fehér fiakat szül és ragyog.
Nem kérdem, merre járhatsz
szemed követ. Ki vagy te?
S ki vagyok én? Nyomunkban
ősi tanítások. Nem biztos
hogy lovad gyorsabb, mint énekem
az elnehezülő szélben.
Sírok és mosolygok, mert úgyis itt vagy.
Hiányod már nem árok, hegycsúcs.
Jöjj ki a rengetegbe! S láss meg
amikor felhőkön danolászok
tudod te is, hogy a szálak szövődnek
már nem kapaszkodom, nekidőlök erődnek.
A semmi útjára rózsaágyról lelépek…
Nem kívánok mást.
Talán túlságosan ismerjük egymást?
306. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Iványi Benjámin (szerk.): Vírusversek 97% ·
Összehasonlítás - Simkó György – Zsikai Erika (szerk.): Kosztolányival a villamoson ·
Összehasonlítás - Klaniczay Tibor – Lukácsy Sándor – Komlós Aladár – Pándi Pál – Szász Imre (szerk.): Hét évszázad magyar versei ·
Összehasonlítás - Szabó Zsolt (szerk.): A haza minden előtt ·
Összehasonlítás - Domokos Mátyás (szerk.): Termő ékes ág ·
Összehasonlítás - Kádárné Fülöp Judit (szerk.): Százszorszép versek I-II. ·
Összehasonlítás - Majer Antal (szerk.): Az erdő poézise ·
Összehasonlítás - Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról ·
Összehasonlítás - Keszthelyi Rezső – Székely Sz. Magdolna (szerk.): Szép versek 1991 ·
Összehasonlítás - Kardos György (szerk.): A hajnal színei ·
Összehasonlítás