Vigyázz, ​kész 7 csillagozás

Zsembery Péter: Vigyázz, kész

„Lábujjhegyen ugrálok kőről kőre kint a kertben.
– A fű láva – mondom magamnak.
– Megfázol, kisfiam – mondja a fejemben a nagyanyám.
– Jaj, mami, inkább valami létrát hozzál, hogy ki tudjak menni innen a lávából.
– Ugrálj ki ide, itt már jó.

Ugrálok a hátsó kőterasz felé. Ott áll a nagyanyám azbesztruhában.”
Rövid, filmszerűen pergő jelenetek, néhány nyers, durva humorral megírt mondatba, egy-egy párbeszédbe sűrített kamaszkor. Csak az egyes szám első személy van, a jelen idő. Ábel magára hagyva próbál eligazodni a felnőttek világában, túlélésre játszik egy alkoholizmustól sújtott család romjai között a rendszerváltás utáni években, melyek nem sok okot adnak a reményre. De a levegőtlenségben, a szűk terekben is fel lehet nőni valahogy.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Scolar L!ve

>!
Scolar, Budapest, 2020
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632442396

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Zsembery Péter: Vigyázz, kész

Durva, mint a gyalulatlan szőrös deszka, a disznóól oldalában. Nyers és még véres, mint a frissen vágott coca csodálkozó szemeket meresztő feje, a viaszos vászonnal terített asztalra hanyigálva. Még érződik rajta a pörzsölés bántó, kényszerű halált idéző bűze. Nem esik jól. Nem lesz ínycsiklandó a feltálalt menü, a hevenyészett vonalakkal, szénnel rajzolt világ sem lesz otthonos, meleg, vagy bekuckózós.
Ettől viszont autentikussá válik az egész, hiszek benne. De nem a szereplők, a helyszín, vagy a történések hitelességében. Kizárólag a kamaszfiú, a tinédzser érzéseiben, sértett sérülékenységében, dacos világfájdalmában, kiszolgáltatott magányában. Hiszek a menekülésben, a kétségbeesett, talaj nélküli, felhőkbe kapaszkodó akarásban, a korra (értem ez alatt a korosztályt és a megélt történelmi időket is) olyannyira jellemző reményvesztett önsajnálat feneketlen dagonyájában. Keresem az ideillő definíciót magamban. Idétlenül hangzik, mégis úgy fogalmaznék, hogy ez valami fiktív emlékezés, ami nem a megtörtént eseményektől, az ábrázolt karakterektől válik kvázi önéletírássá, hanem a megélt, megszenvedett érzések őszinte, beengedő ábrázolásától.
Nagyon jól állnak az írásnak a visszanyesett mondatok, a minimálprózával festett, feszes jelenetekben interpretált életképek, a semmibe tartó, jellegzetesen család- és életrontó szituációk. Aztán ott van még az éppen csak világra nyíló, óvatosan bizalmatlan, defenzív individuum ösztönösen kitárulkozó lelke, az a végtelen magányosság, amit csak az emocionálisan fixált, érző kiskamasz élhet meg a maga teljességében. Semmi kimódoltság, nulla manír. Annyira egyszerű, őszinte, hogy két pofára zabálom, pedig manapság, a viszonylag bő felhozatalban nem könnyű hiteles felnövésregényt abszolválni.

Aztán egyszer csak rádöbbenek, hogy miért is nem nyelek be mégsem mindent gondolkodás nélkül. Amikor tudatosul bennem, hogy a lépten-nyomon pofámba tömködött nemi szervek és szexuális aktusok profán mód néven nevezése már nem lehet a felfokozott tesztoszteron önkéntelen kicsapódásának mellékterméke, az egyre gyakoribbá váló, kötőszóként használt trágárság pedig már túlnyúlik a durcás tinédzser erőltetett vagánykodásának keretein, akkor felmerül bennem a szerzői öncélúság, a céltalan polgárpukkasztás szándékának gyanúja. Ezt pedig, köszönöm, nem kérem.

Amúgy leginkább úgy fogalmaznék, hogy igen figyelemre méltó, sokat ígérő írásmód az, ahogyan Zsembery első regényében megnyilatkozik. Kíváncsian várom a következőket.

gályanapló P>!
Zsembery Péter: Vigyázz, kész

Jelenetek egy kamaszkorból

Első kötet, szokványos E/1 kamaszbeszélő, klisés tini-sztorik, a forma viszont bevállalós, az eredmény felemás.

Egy-másfél oldalas fragmentumok, nem lineáris történetmesélés, az el nem mesélt dolgok, a hiányok is kiadnak néha egy másik történetet, ami igazán izgalmas vállalkozás. A megvalósítás kevésbé sikerül, a fragmentumok nem állnak össze, bár a beszélő végig egységes, mégis talán valamiféle kompaktságot hiányolok. (Esetleg egy komolyabb szerkesztés sem ártott volna, bőven lehetett volna húzni a szövegből.)

A rengeteg – nem jól megírt – párbeszéd tovább tördeli az amúgy is végletekig darabolt szöveget. A történet semmi új: alkoholista szülők (ezzel is volt gondom, nem elég árnyaltak, kicsit olyan, ahogy elképzeli az alkoholista szülőket az, akinek a szülei nem voltak alkoholisták), első szexuális tapasztalatok, barátság, szerelem, bringázás a haverokkal, betegség, szülők válása stb. Zsembery szerencsére nem vállalkozik rá, hogy bemutasson egy korszakot, valahol a rendsz.vált. után járhatunk, erre csak az apa pornókazettájából következtethetünk (ami egyébként a borítón is van, és talán félrevezetheti az olvasót).

Volt egy kis gondom a beszélő nyelvével is, bár nagyjából következetes, talán kicsit túl sok a f.sz, p..a, g..i stb., bár írjuk annak a számlájára, hogy mondjuk így beszél egy kamasz. Az feltétlen a kötet javára írható, hogy kerüli az irodalmiaskodást, a nyelvi paneleket.

ppeva P>!
Zsembery Péter: Vigyázz, kész

Ha az író egyes szám első személyben belebújik a hőse bőrébe, az olvasó azt várja tőle, hogy igazán belülről fog szólni. Mintha ő lenne, mintha valós személy lenne.
Itt ezt az olvasás előrehaladtával egyre kevésbé hittem el. Mintha egy csomó nyomorúságos gyereksorsból vágta volna össze a sztorikat, innen ezt, onnan azt, ezért aztán egyre jobban kezdtek szétesni, felbomlani a szereplők. Nemcsak a főhős Ábel, de az öccse, az anyja, a mostohaapja sem hihető módon változtak a történetek során.
A hangnem meg… hát az egyszerűen és öncélúan alpári. Mintha különös örömet okozna neki, ha halmozhatná a négybetűs szavakat. Nemcsak így beszél (az egyébként elég gyenge párbeszédekben), így is gondolkozik. Ez egy fiatal olvasó számára talán a bevállalást, vagányságot jelenti. De ebből érdemes kinőni.
Az obszcenitás mennyiségét látva a végén még az is eszembe jutott, hogy talán spoiler Én kérek elnézést.

Teetee>!
Zsembery Péter: Vigyázz, kész

Nyers nyelvezet, rövid epizódok, betöltetlenül maradó hézagok, jelenetek egy kamasz napjaiból. Szerintem ez működött, bár sose voltam fiú, meg a szüleim se alkoholisták. A hangot viszont abszolút elhittem, a trágárságok túltengése fel sem tűnt, amíg itt egy-két értékelés nem emelte ezt ki. Látszik, milyen közegben mozgok. Néhány mozzanat pedig félelmetesen ismerősnek tűnt.
Két részletben olvastam el, az első felét vonaton, és abszolút beszippantott, szóval a célnak tökéletesen megfelelt. Ennél okosabbat most nem tudok írni róla.

almodozom P>!
Zsembery Péter: Vigyázz, kész

Ez életem első előértékelése: ha olyan, mint a blog, akkor 5 csillag lesz:)
A könyvtárnak azonnal beszereztem, és ha én végzek vele, minden hasonszőrű flúgos olvasónak ajánlani fogom.

Surimi>!
Zsembery Péter: Vigyázz, kész

A 19 éves fiamnak nagyon tetszett, pedig nem nevezném szenvedélyes olvasónak – ami a novellákat illeti, eddig csak Raymond Carver történetei fogták meg ennyire. Ha az irodalom (egyik) célja, hogy az olvasóban megtalálja az érzéseket és azokat aktiválja, akkor mindenképpen 5 csillag.


Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

Kellenének átlátszó tócsák. Halakkal. Kis tavak. Kis hajók kis vasmacskákkal. Kis kikötők. Kis emberekkel. Egy kicsi világ, a lábunknál. Mindenki figyelne, hogy hova lép.

117. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Csikász Lajos: A kuruc király
Bán Mór: A Holló háborúja
Baráth Viktória: A főnök 2.
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy
Bányai D. Ilona: A vér jogán