Szigeti ​veszedelem 544 csillagozás

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Az ​Obsidio Szigetiana, amelynek magyar címét – Szigeti veszedelem – Kazinczy Ferenc adta az eposz Az olvasónak címzett előszava alapján, Zrínyi egyetlen, életében nyomtatásban megjelent kötetében látott napvilágot Bécsben 1651 szeptemberében a költő lírai verseinek társaságában. A kötet az Adriai tengernek Syrenaia címet viseli. Az Adria, amely Magyar- és Horvátországot Itáliával köti össze, Zrínyi európai magyarságának jelképe. Előképei, mintái között nemcsak az előszavában említett Homérosz és Vergilius, hanem a modern keresztény hősi eposz mintája és legmagasabb rendű alkotása, Torquato Tasso (1544-95) A megszabadított Jeruzsálem című hőskölteménye is szerepel, és hatottak rá az olasz barokk reprezentatív költőjének, Giovan Battista Marinónak (1569-1625) lírai és kisepikai művei is, számos egyéb kisebb szerzővel együtt, akiknek művét Zrínyi forrásként használta. Merített a magyar és külföldi történetírók műveiből, a törökellenes harcokat megéneklő délszláv hősi énekekből, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1651

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Talentum diákkönyvtár Akkord · Diákkönyvtár Móra · Millenniumi Könyvtár Osiris · Populart Füzetek Interpopulart · Kiskönyvtár Szépirodalmi · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Matúra klasszikusok Ikon · Magyar Klasszikusok · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Kötelezők (m)értékkel M-érték · Könyvkincstár Konsept-H · Életreszóló olvasmányok Kossuth · Szépirodalmi kiskönyvtár Szépirodalmi · Iskola - könyv Magyar Könyvklub

>!
ISBN: 9786156377142
>!
PairDime, Szeged, 2020
ISBN: 9786156123053
>!
Kossuth, Budapest, 2017
298 oldal · ISBN: 9789630987233

52 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer · Belzebub · Kerecseni László


Kedvencelte 4

Most olvassa 16

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Fölment egy fél csillaggal az ázsiója (pedig egyébként se volt alacsony), amikor egy legenda nyomán rászántam magam, hogy összeszámolom, hány versszakból áll ez a diákijesztő mumus, és kijött, hogy TÉNYLEG 1566 strófa, azaz Zrínyi igen ügyesen belekódolta az eposzba a várostrom évszámát!
Igen, tudom, sokan utálják. Igen, tudom, nem kéne feladni kötelezőnek, főleg nem tizenöt éveseknek. Igen, bevallom töredelmesen, én, aki minden kötelezőt irgalmatlanul behajtok a népen, ezt nem szoktam feladni se, nemhogy behajtani. Nagyon komoly előműveltség kell hozzá.
Ahhoz, hogy ezt a könyvet megértse az olvasó, előtte már át kellett fúrnia magát a magyar klasszikusok nagy részén, a XIX. századi és régebbi irodalmon megtanulnia szeretni a régi szavakat, a veretes stílust, kanállal megenni a görög-római mitológiát, és majd aztán elolvasni Zrínyit, mégpedig leginkább ebben a szerény küllemű, méltatlanul keveset dicsért, ám annál fantasztikusabb kis kiadásban, amely folyamatosan lábjegyzeteli a dél-dunántúli tájszavakat (Zrínyi idejében még nem létezett egységes magyar irodalmi nyelv!), sőt még szószedetet és egy kis enciklopédiát is tartalmaz.
Ha ez a háttér nincs, akkor szegény olvasó nem eposzt lát, hanem áthatolhatatlan falat, amelyet kaparni lehet, de megmászni nem…
Ha viszont a háttér megvan, akkor még méltányolni, még szeretni is lehet ezt a könyvet.

Hogy miért, azt elmondom a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/20/zrinyi_mik…

>!
Európa, Budapest, 2001
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630769069
19 hozzászólás
nicosia P>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

A Szigeti Veszedelmet először a Benedek Elek átdolgozásban olvastam el (sokszor), mert még kiskamaszként valamelyik szülőmtől megkaptam. Ráadásul területileg is érintet vagyok, a lakóhelyem egy része Zrínyi-birtok volt. Szóval már eleve elfogultan áltam neki amikor muszáj volt, és a középiskolás kötelező irodalom volta sem vette el a kedvemet tőle. Valahogy azóta is szeretem. Nem mondom, hogy évente újraolvasom, de azért párszor már sort kerítettem rá felnőtt fejjel is, és nem veszített a varázsából.

3 hozzászólás
eme >!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Szembe megyek az árral. Én szeretem a Szigeti veszedelmet. Már kötelezőként is szerettem, most, újraolvasva, picit el is szontyolodtam, hogy ennyire mostohán bánunk manapság vele. Persze, nem igazán mai tizenéveseknek való olvasmány, és távolról sem tökéletes. De hát szerzőjének mestersége nem a poesis, és ideje sem volt sokáig bajlódni az írással, hiszen sietni kellett, jött a török, a penna mellől néha ki kellett ugrani egy kis csetepatéra. Egy tél alatt, javítások nélkül (ha hihetünk Zrínyinek) ilyen eposzt létrehozni szinte a semmiből azért nem kis teljesítmény. Meg kellett küzdeni a nyelvvel, a költői mesterség csínjával-bínjával és főként a támadó ellenséggel szemben védekezők esetleges kételyeivel, erénybeli fogyatékosságaival. Mert az egész mű, annak minden apró részletével, remek kompozíciójával, egymásba épülő, egymást erősítő vagy épp kontrasztozó jeleneteivel meg hőseivel nem a kandalló mellett olvasgató széplelkekhez szól, hanem elsősorban a hadba vonulókhoz, dedikáltan a magyar nemességhez. Olyan, mint egy propagandisztikus, lelkesítő, ugyanakkor példavevésre és -mutatásra sarkalló szónoklat. Zrínyi ennek érdekében alakítja a tényeket, formálja a karaktereket, mozgósít mennyet és poklot. Ez utóbbi, ismerve napjaink irodalmi divatjának tendenciáit, akár jó pont is lehetne egy mai olvasó szemében. De akár posztmodern szemmel is vizsgálhatnánk (persze ahhoz nem ártana ismerni a mintául vett eposzokat akár a legkisebb részletekig is), így tényleg érdekes nyomozás indulhatna az intertextus terén, hiszen van itt bőven. többé-kevésbé átalakított kölcsönzés, utalás, megfelelés Homérosz, Vergilius vagy Tasso eposzainak elemeivel. Ami önmagában talán nem is lenne nagy dolog, sőt (főként, ha esetleg írói dilettantizmusból adódó koppintásnak vennénk), de az igazán értékes az benne, ahogy ezeket az elemeket sajátosan zrínyissé gyúrja, a szent célt szolgáló egységbe komponálja. Minden apró mozzanatnak megvan a maga helye és jelentősége, a pogány elemek is szépen beilleszkednek a keresztény világképbe, ugyanakkor színt visznek bele.
Az idealizálást és pátoszt kevésbé kedvelőknek ott van a török tábor – a magyaroktól* eltérően itt árnyaltabb a paletta, dicséret Zrínyinek, amiért nem festette koromfeketére az ördögöt – van pár kiemelkedő jellem az ellenség közt is (igaz, negatív vonásokkal is ellátva – de ettől talán emberibbé formálva). Persze valójában nem is annyira török-magyar összecsapásról van itt szó, hanem magyar-magyarról. Egy idealizált védősereg csap össze az őt/nemzet létét fenyegető, gyengeségeivel, erkölcsi hanyatlásával szembenézni nem tudó/akaró magyarsággal. Az elején felsorolt múltbéli bűnöket Zrínyi a török had és vezérei révén, jellemükkel, döntéseikkel illusztrálja
Annyi mindent lehetne még kiemelni – nem akarom tovább húzni, de azért egy utolsó gondolat: sokak számára az eposz nyelvezete az elsődleges kemény dió, amely megnehezíti a műhöz való hozzáférést. Kétségtelen, hogy nem könnyű olvasmány, de ez nem a Zrínyi hibája, sőt, szerintem bravúros dolgot vitt véghez – ennyire volt képes az akkori magyar nyelv – háromszázegynéhány évéhez képest azért jól olvasható az eposz, sőt élvezhető. Én legalábbis nagyon élveztem, érdekes a mondatok ritmusa is (mondjuk ezt a verselés is befolyásolja), de főként, mikor olyan ínyencségekre leltem – mint pl. a csángók által még mindig használt régies formák – „üdő”, „szüve”, „penig”, „ismég”. (Annyira szeretem, mikor egyik, csángó származású kolléganőm ilyeneket mond. :))

Jobban belegondolva, azt hiszem, a Szigeti veszedelmet, mármint a kedvelését is líceumi tanáromnak köszönhetem – még egy ilyen nehezen hozzáférhetőbb művet is olyan érzékletesen és élvezetesen tudott leadni, hogy nem lehetett nem megszeretni. Amit ő kedvelt, azt mi is. :) Olvasásakor azonnal visszajöttek az emlékek, megelevenedtek a sorok, amelyeket az eposzi kellékek illuszrálására tanultunk meg, eszembe jutott a házi feladat, melyben Deli Vid és Demirhám hármas összecsapását kellet kielemezni…

* inkább keresztényt kellene mondani, mert nemzetiségi szempontból nagyon összetett a várvédők serege. Az ötödik ének 54. szakaszában említett Medvei Benedek (Medve Bencze) név csak engem emlékeztet Ottlikra? Vagy már megint belemagyarázok valamit oda, ahová nem kell…?

11 hozzászólás
NannyOgg>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Siklósi Szkender bég hozzá mene gyorsan,
Mehmetnek köszöne, s így szóla okossan:
«Uram, tetszik nékem ez csudálatossan,
Nem veszed eszedben hon szállottál mostan.
Mon'ta ja Babi néni.

Amikor Kriszta néni feladta kötelezően választhatónak az Odüsszeiát vagy az Íliászt, egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy vajon szuper kalandokról, hajótörésről és hisztis istenekről akarok-e olvasni, vagy arról, hogyan gyepálja egymást két sereg sokszáz oldalon keresztül. Évekkel később, amikor feladta a Szigeti veszedelmet, mint egyik választható kötelezőt, ugyanilyen megfontolásból jó messze elkerültem, és így, tizensok év távlatából nem tudok elég melegen gratulálni a gimis önmagamnak, amiért már akkor is tudtam, hogy mi a jó nekem.

Egyrészt cseppet sem kötött le a magyar vs. török válogatott ide-oda kardozása, másrészt Zrínyinek sem hiszem el, hogy amolyan 17. századi Leiner Lauraként leült, egy szuszra megírta, amit akart, és visszaolvasás és javítgatások nélkül az utókorra bízta a terméket. Továbbá az a filozófiai kérdés is elkezdett pislákolni a fejemben, hogy ha én írnék olyan verset, ahol egyes mondatok szórendje ennyire magyartalanra lenne keverve a rím kedvéért, tíz emberből hány fujjolna ki, és hogy vajon ez a hősköltemény tényleg akkora durranás-e, vagy csak a bestseller jelenség 17. századi ekvivalensével állunk szemben, hogy t.i. divatos eposzt írni, kötelezően hazafias a téma, amúgy sem terem önjelölt költő minden bokorban (vagy nem nemes), következtetésképpen a Szigeti veszedelmet becsülni kell…?

Mellesleg nem általánosságban a műfajjal, a századdal vagy a barokkal van bajom, mert Milton Elveszett paradicsomát pl. felzabáltam. A stílus nem tetszik, és igen, a téma sem.

Maradok Miltonnál.

4 hozzászólás
Roszka >!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Ennyi év távlatából is még mindig élvezhető, mind a nyelvezete, mind a története.
Természetes, hogy a törökökről vívott csatákról, illetve párbajokról ír, hisz ez foglalkoztatta.
Nekem nagyon tetszik, hisz olyan neveket említ, akik nélküle már rég a feledés homályába merültek volna.
Azért igen bátor és önfeláldozó emberek, hősök voltak Ők, és igenis megérdemlik, hogy legalább e mű elolvasásával emlékezzünk rájuk!
Én már kétszer is megtettem.

Lunemorte P>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

„És nékem meghagyák, szómnak tegyek véget."

Zrínyi Miklós ezen írása irtó nehéz olvasmány, jómagam semmiképpen sem ajánlom 18 évnél fiatalabbaknak. Na nem azért, mert annyira véres vagy horrorisztikus hanem azért, mert nagyon sok türelem és megfelelő háttértudás szükségeltetik a szöveg értelmezéséhez. Ha körülnézek csak a kortársaim között spoiler, máris rengeteg olyan embert ismerek, akinek gondot okozna a szöveg a türelem hiánya, az unalom és a szövegértés hiánya miatt. Ha belegondolok, ez a kötet és a William Shakespeare: Romeo és Júlia című művek voltak egyedül, amiket nem olvastam el gimiben anno. Ennek a nyelvezete riasztott vissza, a másiknak pedig az érzelmektől való félelem.
Jelen esetben vizsgára kellett olvasnom a művet beugró gyanánt spoiler. Az eleje jobb, mint vártam, a közepéig döcögős, a vége felé pedig már iszonyú jó. Külön tetszettek az apokaliptikus elemek, a jó és a gonosz harca, az idézések, halottak feltámasztása, arkangyalok, ördögök…stb. megjelenése. Az kissé fura volt, hogy felmenőjét kb. az Isten kiválasztottjának írta itt le, mintha az ószövetségi Noéhoz lenne itt hasonló ilyen szempontból.
A nyelvezetét meg lehet szokni és ha kellőképpen motivált vagy, egy egész izgalmas történetet olvashatsz.

2 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Nem mondom, h ez lett volna életem legnagyobb könyvélménye, az első 5ben sincs bent, de nem éreztem én ezt ilyen rossznak, h 57%-on legyen.
Amikor mondjuk a felénél név szerint elkezdte sorolni mindkét oldalról, h ki kit ölt meg, mivel, és hogyan, ott azért egy kicsit elgondolkodtam rajta, h valóban hiányzik-e ez nekem, de szerencsére váltott.
Oké, most pedig a vicces része, én; megtaláltam az ábécé rendbe soroló gombot, és most elég gyakran ezzel játszom, mindig ez a könyv volt az utolsó. Ki kellett iktatnom.

1 hozzászólás
Zzsófi>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Eszmèletlen büszke vagyok magamra, hogy két nap alatt sikerült kiolvasnom. :D
Tehát az úgy volt, hogy az elején semmit sem értettem. SEMMIT. Pedig azért egypár könyvet elolvastam már életemben. Aztán ma találtam egy olyan olvasónaplói oldalt, ami viszonylag érthetően mondta el a történetet és minden ének előtt elolvastam, hogy akkor most miről is fog szólni és bevált!! Ajánlom a módszert. :D
Nagyon meglepő, amit most mondani fogok, de volt pár ének, ami kifejezetten tetszett. Igen, én sem értem, de ez az igazság. :D Szám szerint a 8., 13., 14., 15. Valószínűleg belerãzódtam a nyelvezetbe. Megérdemli a 3 csillagot, elég sokat dolgozhatott vele Zrínyi, a 3.5-ön is gondolkodom. :o Nem, 3. :D
Szóval minden sorstársamnak, akinek el kell olvasnia ezt az eposzt, ajánlom azt a a módszert, hogy az énekek előtt olvasson el egy összefoglalót. Úgy meg egész élvezhető a mű. Komolyan.

2 hozzászólás
discipula_magistrae>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Annyira sajnálom, hogy sokan anélkül, hogy belepillantanának, olvashatatlannak minősítik régies nyelvezete miatt, arra pedig alig szán valaki időt és energiát, hogy például megpróbálja a műben található utalásokat megfejteni.
Az irodalmi alkotások önszántunkból történő, vagy éppen ránk kényszerített befogadásának nyilván nem az az elsődleges célja, hogy szóról szóra elemezzük szegény művet, viszont számos olyan szöveg létezik, amelynek magunkká tételéhez előzetes értelmezés (úgymint történelmi kontextusba helyezés, stílusirányzatokba való besorolás, amennyiben ez lényeges) szükséges, és mindez irodalomórai keretek közt történhet természetesen korszerű módszerekkel, a diákok igényeit figyelembe véve.
Akadnak, akik egyes kötelezőket csupán azért utasítanak el, mert elavultnak tartják mondanivalójukat vagy témájukat, illetve mert feleslegesnek tartják az ifjúság kínzását a régies kifejezésekkel és latin jövevényszavakkal, de szerintem igenis fontos, hogy a diákok ilyen szövegekkel is ismerkedjenek, különben előfordulhat, hogy ezek a szerzemények érdeklődés hiányában előbb vagy utóbb feledésbe merülnek.

1 hozzászólás
Lahara IP>!
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Nos, úgy álltam neki, hogy én ezt anno nem olvastam, de mindenki azt mondja, hogy rossz. Nos, ez kérem, nem volt rossz, bár tény, hogy bizonyos életkorban meglehetősen nehezen értelmezhető, és nem javít rajta az sem, hogy esetleg ott lebeg a pallos az olvasó diák feje fölött, hogy ebből majd még dolgozatot is kell írni.
Én élveztem a nyelvezetét, igen, kifejezetten jól szórakoztam, de azt vallom, kell egyfajta érettség és ovasottság, hogy értelmezni lehessen.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Mákostészta>!

Azt mondod, hogy szeretsz jobban temagadnál,
Ennek bizonsága csak egy dologban áll:
Őrizd az éltedet, mellyen az enyim áll;
Nem állhat borostyán, ha ledül az töly-szál.

Tizenkettedik ének: 85.

Szelén>!

Bolondok! nem tudják, hogy jobb megvallani
Az erőtlenséget, hogysem kárt vallani.

Timár_Krisztina I>!

O, élet, mely hamar ez világbul kitünsz!
O, rövid élet, tülünk mely gyorsan röpülsz!
Mikor inkább kellenél, akkor te megszünsz,
És, mint harmat nap előtt, egyszersmind eltünsz.

Mint harmat nap előtt, mint hó az tüz előtt,
Mint álom előttünk, mint füst az szél előtt,
Vagy sebes forgószél mint hajtja az fölyhőt,
Ugy tünsz el előttünk s kivánságunk előtt.

120. oldal, VII. ének

MortuusEst>!

27.
Harcolnunk peniglen nem akarmi okért
Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkért,
Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,
Magunk tisztességéért és életünkért.

28.
Előbb halva lássa pogány eb testünket,
Hogysem elveszessük megszámlált kéncsünket,
Hogysem ő porázon hordozzon bennünket,
Szabadságunkkal eggyütt rontván hirünket.

34.
Ez a' hely s ez az vár légyen dicsőségünk,
Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk.
Mindenképpen emberek s vitézek legyünk,
Ugy marad meg örökkén az mi szép hirünk.

35.
Fejem fennáltáig lészek én veletek,
Esküszem seregek élő Istenének!
Kivánom, hogy ti is igy cselekedjetek,
Éles szablyát kézben tartván esküdjetek.

Ötödik ének

Lunemorte P>!

Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mind az napban, kit mi eclipsisnek hivunk.

Timár_Krisztina I>!

De mindezek között kevélységgel sétál
Az világröttentő szörnyüséges halál.
Mindent irtózással meggyőz és nagysággal,
Mind két keze terhes iszonyu kaszával.

240. oldal, XIV. ének

Anitasz>!

Ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal,
Mosódik zablája fejér tajtékával,
Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál,
Orra likjábul tűz, szemébül jün halál.

VIII. ének, 1. szakasz

Timár_Krisztina I>!

Mint mikor az fölszél Késmárkbul kiszakad,
Ama sürü fenyős erdő közben akad,
Támaszt zugást nagyot, nem reked s nem lankad,
Hajol előtte lágy, és kemény ág szakad:

Ilyen nagy zöndülés esék ő közikbe,
Mert fölforr az haragos vér mindenikbe […]

85. oldal, V. ének

2 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Minden kis veréték, mely lórul csöppenik,
Szép gyönge harmattá az földön változik;
Előtte sötétség nagy futással oszlik,
Körülötte az ég messzirül tündöklik.

Ifiu orcával mindent megvidámit,
Ő földbül virágot szépségével indit,
Ő fülemilében keserves torkot nyit,
Ő forrást, ő folyást, erdőt, mezőt ujit.

132. oldal, VIII. ének


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony
Lewis Wallace: Ben Hur
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja
Passuth László: Fekete bársonyban
Jókai Mór: Fráter György
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna
Mika Waltari: Az ország titka
Kodolányi János: Az égő csipkebokor
Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon
Szabó Magda: A Danaida