Szigeti ​veszedelem 438 csillagozás

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Az ​Obsidio Szigetiana, amelynek magyar címét – Szigeti veszedelem – Kazinczy Ferenc adta az eposz Az olvasónak címzett előszava alapján, Zrínyi egyetlen, életében nyomtatásban megjelent kötetében látott napvilágot Bécsben 1651 szeptemberében a költő lírai verseinek társaságában. A kötet az Adriai tengernek Syrenaia címet viseli. Az Adria, amely Magyar- és Horvátországot Itáliával köti össze, Zrínyi európai magyarságának jelképe. Előképei, mintái között nemcsak az előszavában említett Homérosz és Vergilius, hanem a modern keresztény hősi eposz mintája és legmagasabb rendű alkotása, Torquato Tasso (1544-95) A megszabadított Jeruzsálem című hőskölteménye is szerepel, és hatottak rá az olasz barokk reprezentatív költőjének, Giovan Battista Marinónak (1569-1625) lírai és kisepikai művei is, számos egyéb kisebb szerzővel együtt, akiknek művét Zrínyi forrásként használta. Merített a magyar és külföldi történetírók műveiből, a törökellenes harcokat megéneklő délszláv hősi énekekből, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1651

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok, Európa Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, Populart Füzetek, Delfin könyvek, Kiskönyvtár, Olcsó könyvtár, Matúra klasszikusok, Magyar Klasszikusok, Magyar könyvtár, Kötelezők (m)értékkel

>!
Kossuth, Budapest, 2017
298 oldal · ISBN: 9789630987233
>!
Holló és Társa, Kaposvár, 2013
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636846183
>!
Konsept-H, 2009
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639933095

38 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 3

Most olvassa 17

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Fölment egy fél csillaggal az ázsiója (pedig egyébként se volt alacsony), amikor egy legenda nyomán rászántam magam, hogy összeszámolom, hány versszakból áll ez a diákijesztő mumus, és kijött, hogy TÉNYLEG 1566 strófa,* azaz Zrínyi igen ügyesen belekódolta az eposzba a várostrom évszámát!**
Igen, tudom, sokan utálják. Igen, tudom, nem kéne feladni kötelezőnek, főleg nem tizenöt éveseknek. Igen, bevallom töredelmesen, én, aki minden kötelezőt irgalmatlanul behajtok a népen, ezt nem szoktam feladni se, nemhogy behajtani. Nagyon komoly előműveltség kell hozzá.
Ahhoz, hogy ezt a könyvet megértse az olvasó, előtte már át kellett fúrnia magát a magyar klasszikusok nagy részén, a XIX. századi és régebbi irodalmon megtanulnia szeretni a régi szavakat, a veretes stílust, kanállal megenni a görög-római mitológiát, és majd aztán elolvasni Zrínyit, mégpedig leginkább ebben a szerény küllemű, méltatlanul keveset dicsért, ám annál fantasztikusabb kis kiadásban, amely folyamatosan lábjegyzeteli a dél-dunántúli tájszavakat (Zrínyi idejében még nem létezett egységes magyar irodalmi nyelv!), sőt még szószedetet és egy kis enciklopédiát is tartalmaz.
Ha ez a háttér nincs, akkor szegény olvasó nem eposzt lát, hanem áthatolhatatlan falat, amelyet kaparni lehet, de megmászni nem…
Ha viszont a háttér megvan, akkor még méltányolni, még szeretni is lehet ezt a könyvet.

Nem az én stílusom amúgy – az én stílusom Tasso fantasyje eposza, amelyben eget-földet-tengert bejárnak a szereplők, jó sok a mellékszál, és még az erdőt is elvarázsolják. Zrínyi sokkal földközelibb, hogy ne mondjam, naturalistább. No de ez neki nem hibája. Ő nagyon pontosan tudta, hogy mit akar, és a célt el is érte: kitűnő propagandaanyagot készített a XVII. század törökellenes küzdelmeinek előmozdítására. Kiválasztott egy vesztett csatát (végül is elfoglalták Szigetvárat), és a lehető legtöbbet hozta ki belőle. Ott indul a dolog, hogy a saját, vele egy nevet viselő dédapját teszi meg az eposz tárgyának, vagyis a korabeli olvasó azt látta, hogy az eposz végén támadó harcban meghal Zrínyi Miklós (bocs a spoilerért, ha valaki még nem tudta volna töriből, amit az első énekben amúgy is kijelentenek :)), a törökellenes harcok egyik nagy alakja, az eposzt pedig írja az életben levő Zrínyi Miklós, a törökellenes harcok egyik nagy alakja. Ekkora mázlija még eposzírónak nem volt, hülye lett volna kihagyni. :)

És hát Zrínyi nem hülye. Összerak egy nagyszabású barokk világot, a keresztény és a görög-római mitológia elemeiből – a cselekmény a mennyben kezdődik, és ott is végződik –, belerak egy széthúzástól, marakodástól szenvedő országot, abba egy ideális katonákból (lovagokból) álló várnépet, és nekiindítja a pár százezres „török” sereget (bár pontosan tudja, sőt unos-untalan le is írja, hogy nemcsak törökökből áll, de hát ők a főnökök). Akik győznek ugyan, de elveszítik legnagyobb vezéreiket, sőt a szultánt is (nagy spoiler, Zrínyi a második oldalon elárulja ;)), és összesen a négy falat tudják elfoglalni, miközben a szigetieket éppen viszik fel az angyalok Isten színe elé. Ja, és összesen nem voltak kétezren, és ennyien tartották fel jó sokáig a több százezres ellenséget.

Na, ez az utolsó mondat már propaganda, mert nem voltak azok az ellenségek közel se annyian… Azt próbálja szuggerálni az eposz a kortársaknak, hogy „ha pár száz összetartó, válogatott, képzett, kipróbált katona ilyen jól bírta, mit tudna véghez vinni ugyanilyen katonából, mondjuk ötvenezer? na, próbáljuk már ki! mármint az összetartást meg a képzést…” És hogy véletlenül se lehessen félreérteni, ugyanezt megírja prózában is, „Az török áfium ellen való orvosság” címen.

Olvastam én már korábban ezt a szöveget (bár mint később rájöttem, azt a kiadást barbár módon megvágták, nagyjából a harmadát kihúzták belőle), akkor az Aeneis után olvastam, és érdekes volt összehasonlítani, mit vesz át Zrínyi Vergiliustól, és mit csinál vele. Most, A megszabadított Jeruzsálem után nem kevésbé érdekes volt figyelni, onnan mi került bele az eposzba, és hogyan alakította át Zrínyi a saját céljai szerint. Átveszi a barokk világképet, de Istent teljhatalmú úrnak teszi meg, aki még a pokol erőit is saját céljai érdekében használja. (Tassónál a pokolbeli erők majdnem egyenrangúak az angyalokkal, és maguktól kezdeményeznek.) Átveszi az ellenség tiszteletét (bár szerintem magától is lett volna ennyi esze, nehezen lehetett volna különben hadvezér), és azt, hogy méltó ellenfeleket teremt a szigetieknek. Stimmel a hőslelkű asszony, aki a férje mellett marad, stimmel a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság, stimmel a többszöri párviadal a két legnemesebb hős között. Zrínyinél viszont módosul az utóbbi elem, ha úgy tetszik, kiigazítja Tasso két „hibáját”: két nemes hősnek három párviadal jár, nem kettő, és amikor az egyik viadal árulás miatt meghiúsul, Zrínyinél azt a felet is felháborítja az árulás, amelyiknek ez amúgy hasznára volna. Ezt így kell. Tasso elszúrta.
És hát persze a legnagyobb különbség, amelyből aztán az összes többi is következik: hogy itt szerepet cserél ostromló és ostromlott. Amelyik sereg Jeruzsálemet be akarta venni, itt ugyanaz van házon belül, védi szeretteit és otthonát. Ez az előjelcsere azért nem akármilyen jelentőségű. Zrínyinél nincs sok mellékszál, fölösleges is lenne: egy adott cél felé tart minden, következetesen.

Végül pedig: Tasso bevallja az eposz elején, hogy hazudik, Zrínyi meg azt állítja, igazat mond, de nem mond. :/ Nem a szultán halálára gondolok, arról tényleg szóltak olyan korabeli krónikák, amelyek szerint így és nem másképp történt. Hanem arról, hogy lekicsinyli a saját munkáját, mondván, nem sokat foglalkozott vele, ideje se volt rá, jó lesz így, ahogy van.
No most: én mindent elhiszek, de ezt az egyet nem. Aki jó költő, és sokat olvasott, és még hadvezér is, és még ilyen sztori is van a családjában, az – rendben van – képes gyorsan sokat alkotni. DE AZT, HOGY SPONTÁN, MINDEN UTÓMUNKÁLAT NÉLKÜL SIKERÜLT NEKI PONT 1566 VERSSZAKOT ÖSSZEHOZNI, AZT MESÉLJE A TISZTELT NÉNIKÉJÉNEK.

* Mármint számozott strófa. Mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy van még benne két plusz, számozás nélküli, az eredeti kiadásban is külön kiemelt versszak. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyik sem része az eposz történetének: lírai kiszólás/hozzátoldás mind a kettő, az egyik egy kis négysoros gyászének, a másik imádság az íróért. 1566 versszak sorba rendezése után igazán nem lett volna nagy kunszt ezek helyett két versszakot kivenni valahonnan, úgyhogy ha benne maradtak, annak minden bizonnyal oka van. Nem is nehéz kitalálni, micsoda.
** Álljon már neki valami magyar Dan Brown, és találjon benne más kódokat is, és írjon belőle bestseller történelmi krimit!!! Legalább reklámot csinálna a magyar klasszikusoknak…

>!
Európa, Budapest, 2001
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630769069
19 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Ha Isten Szulejmánt azért küldte a magyarokra hogy Őhozzá visszatérjenek, akkor merem állítani hogy ezt az izét is csak azért hagyta megírni hogy a bűnös szegény diák a lábai előtt térdepeljen, és Őhozzá könyörögjön hogy még egyszer ilyet ne kelljen olvasnia.

74 hozzászólás
>!
eme P
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Szembe megyek az árral. Én szeretem a Szigeti veszedelmet. Már kötelezőként is szerettem, most, újraolvasva, picit el is szontyolodtam, hogy ennyire mostohán bánunk manapság vele. Persze, nem igazán mai tizenéveseknek való olvasmány, és távolról sem tökéletes. De hát szerzőjének mestersége nem a poesis, és ideje sem volt sokáig bajlódni az írással, hiszen sietni kellett, jött a török, a penna mellől néha ki kellett ugrani egy kis csetepatéra. Egy tél alatt, javítások nélkül (ha hihetünk Zrínyinek) ilyen eposzt létrehozni szinte a semmiből azért nem kis teljesítmény. Meg kellett küzdeni a nyelvvel, a költői mesterség csínjával-bínjával és főként a támadó ellenséggel szemben védekezők esetleges kételyeivel, erénybeli fogyatékosságaival. Mert az egész mű, annak minden apró részletével, remek kompozíciójával, egymásba épülő, egymást erősítő vagy épp kontrasztozó jeleneteivel meg hőseivel nem a kandalló mellett olvasgató széplelkekhez szól, hanem elsősorban a hadba vonulókhoz, dedikáltan a magyar nemességhez. Olyan, mint egy propagandisztikus, lelkesítő, ugyanakkor példavevésre és -mutatásra sarkalló szónoklat. Zrínyi ennek érdekében alakítja a tényeket, formálja a karaktereket, mozgósít mennyet és poklot. Ez utóbbi, ismerve napjaink irodalmi divatjának tendenciáit, akár jó pont is lehetne egy mai olvasó szemében. De akár posztmodern szemmel is vizsgálhatnánk (persze ahhoz nem ártana ismerni a mintául vett eposzokat akár a legkisebb részletekig is), így tényleg érdekes nyomozás indulhatna az intertextus terén, hiszen van itt bőven. többé-kevésbé átalakított kölcsönzés, utalás, megfelelés Homérosz, Vergilius vagy Tasso eposzainak elemeivel. Ami önmagában talán nem is lenne nagy dolog, sőt (főként, ha esetleg írói dilettantizmusból adódó koppintásnak vennénk), de az igazán értékes az benne, ahogy ezeket az elemeket sajátosan zrínyissé gyúrja, a szent célt szolgáló egységbe komponálja. Minden apró mozzanatnak megvan a maga helye és jelentősége, a pogány elemek is szépen beilleszkednek a keresztény világképbe, ugyanakkor színt visznek bele.
Az idealizálást és pátoszt kevésbé kedvelőknek ott van a török tábor – a magyaroktól* eltérően itt árnyaltabb a paletta, dicséret Zrínyinek, amiért nem festette koromfeketére az ördögöt – van pár kiemelkedő jellem az ellenség közt is (igaz, negatív vonásokkal is ellátva – de ettől talán emberibbé formálva). Persze valójában nem is annyira török-magyar összecsapásról van itt szó, hanem magyar-magyarról. Egy idealizált védősereg csap össze az őt/nemzet létét fenyegető, gyengeségeivel, erkölcsi hanyatlásával szembenézni nem tudó/akaró magyarsággal. Az elején felsorolt múltbéli bűnöket Zrínyi a török had és vezérei révén, jellemükkel, döntéseikkel illusztrálja
Annyi mindent lehetne még kiemelni – nem akarom tovább húzni, de azért egy utolsó gondolat: sokak számára az eposz nyelvezete az elsődleges kemény dió, amely megnehezíti a műhöz való hozzáférést. Kétségtelen, hogy nem könnyű olvasmány, de ez nem a Zrínyi hibája, sőt, szerintem bravúros dolgot vitt véghez – ennyire volt képes az akkori magyar nyelv – háromszázegynéhány évéhez képest azért jól olvasható az eposz, sőt élvezhető. Én legalábbis nagyon élveztem, érdekes a mondatok ritmusa is (mondjuk ezt a verselés is befolyásolja), de főként, mikor olyan ínyencségekre leltem – mint pl. a csángók által még mindig használt régies formák – „üdő”, „szüve”, „penig”, „ismég”. (Annyira szeretem, mikor egyik, csángó származású kolléganőm ilyeneket mond. :))

Jobban belegondolva, azt hiszem, a Szigeti veszedelmet, mármint a kedvelését is líceumi tanáromnak köszönhetem – még egy ilyen nehezen hozzáférhetőbb művet is olyan érzékletesen és élvezetesen tudott leadni, hogy nem lehetett nem megszeretni. Amit ő kedvelt, azt mi is. :) Olvasásakor azonnal visszajöttek az emlékek, megelevenedtek a sorok, amelyeket az eposzi kellékek illuszrálására tanultunk meg, eszembe jutott a házi feladat, melyben Deli Vid és Demirhám hármas összecsapását kellet kielemezni…

* inkább keresztényt kellene mondani, mert nemzetiségi szempontból nagyon összetett a várvédők serege.

Az ötödik ének 54. szakaszában említett Medvei Benedek (Medve Bencze) név csak engem emlékeztet Ottlikra? Vagy már megint belemagyarázok valamit oda, ahová nem kell…?

11 hozzászólás
>!
viharmacska P
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Ha nem lennék elfogult Zrínyi iránt, és nem haragítaná szüvem az az 56%, amije itt vagyon, megeshetett volna, hogy csak 4,5 csillagot adok, néhol tényleg nehézkes spoiler, de hát haragos és elfogult vagyok, úgyhogy öt és kész ;) És most már biztosan elolvasom az Eszeveszett Orlandót, ha cirmos Zrínyinek három kiadásban is megvolt.

A Matúra sorozatban ’93-ban megjelent egy jó, jegyzetes, magyaráaztos kiadás, sok idézettel Zrínyi más műveiből, összehasonlítgatva a Megszabadított Jeruzsálemmel, meg mi szem-szájnak ingere. Ha ilyet olvasott volna mindenki, helyből 25%-ot ugrana az a molyhos átlag.
Meg kellene tiltani, hogy régi írásokat magyarázatok nélkül kiadjanak, vagy legalábbis a könyvtárakból kitiltani őket: mégis, mit kezdjen egy átlagos tizenöt éves (vagy egy ötvenöt éves) egy háromszázötven éves szöveggel, amilyet a tanara sem biztos, hogy ért, ha csak úgy odagányolják elé? Többet ártanak ezzel, mint a Twötyi meg a Szürke50 együtt.

8 hozzászólás
>!
Camelia
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Jaj milyen sorsra ítélnek minket a tanárok, akik feladják ezt kötelezőnek.
Azt nem értem miért kell ezt tenni? Egyrészt, ha elolvassa a gyerek, akkor sem fogja fel. Vegyük egy 36 fős osztályt. Kb. 10en olvassák el, ebből 2 fogja fel, szóval semmi értelme. És akkor vannak egy csomóan, akik el sem olvassák. Akkor tényleg mi értelme?

Olyan nehéz a nyelvezete, hogy azzal már nem is lehet mit kezdeni. Érthető, ha odafigyelsz. De akkor meg rájössz, hogy unalmas. Az alapszálat, mindenki tanulta már történelemből, szóval sok újdonság nincs benne. És nem gondolnám, hogy a gyerek élvezi azt az olvasást, aminél minden sorban le kell nézni a lap aljára, hogy az adott szó mit jelent.
Ami engem nagyon zavart, az az, hogy a magyarázat kb. elmondta az egész lényegét. Szóval a magyarázatot elég lett volna elolvasni, akkor tudod miről szól.

Amúgy egy nagyon érdekes korszak lenne, én történelemből szerettem. Ami nekem egyedül tetszett benne, hogy tényleg 1566 versszakból áll, mert akkor esett el Szigetvár, Zrínyi Miklós védelme alatt.
Eddigi legrosszabb kötelezőm. Élvezzétek ki, amíg csak Pál utcai fiúk kell. :D

10 hozzászólás
>!
NannyOgg SP
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Siklósi Szkender bég hozzá mene gyorsan,
Mehmetnek köszöne, s így szóla okossan:
«Uram, tetszik nékem ez csudálatossan,
Nem veszed eszedben hon szállottál mostan.
Mon'ta ja Babi néni.

Amikor Kriszta néni feladta kötelezően választhatónak az Odüsszeiát vagy az Íliászt, egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy vajon szuper kalandokról, hajótörésről és hisztis istenekről akarok-e olvasni, vagy arról, hogyan gyepálja egymást két sereg sokszáz oldalon keresztül. Évekkel később, amikor feladta a Szigeti veszedelmet, mint egyik választható kötelezőt, ugyanilyen megfontolásból jó messze elkerültem, és így, tizensok év távlatából nem tudok elég melegen gratulálni a gimis önmagamnak, amiért már akkor is tudtam, hogy mi a jó nekem.

Egyrészt cseppet sem kötött le a magyar vs. török válogatott ide-oda kardozása, másrészt Zrínyinek sem hiszem el, hogy amolyan 17. századi Leiner Lauraként leült, egy szuszra megírta, amit akart, és visszaolvasás és javítgatások nélkül az utókorra bízta a terméket. Továbbá az a filozófiai kérdés is elkezdett pislákolni a fejemben, hogy ha én írnék olyan verset, ahol egyes mondatok szórendje ennyire magyartalanra lenne keverve a rím kedvéért, tíz emberből hány fujjolna ki, és hogy vajon ez a hősköltemény tényleg akkora durranás-e, vagy csak a bestseller jelenség 17. századi ekvivalensével állunk szemben, hogy t.i. divatos eposzt írni, kötelezően hazafias a téma, amúgy sem terem önjelölt költő minden bokorban (vagy nem nemes), következtetésképpen a Szigeti veszedelmet becsülni kell…?

Mellesleg nem általánosságban a műfajjal, a századdal vagy a barokkal van bajom, mert Milton Elveszett paradicsomát pl. felzabáltam. A stílus nem tetszik, és igen, a téma sem.

Maradok Miltonnál.

4 hozzászólás
>!
molyok11
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Elfogult vagyok a magyar nyelvvel, a szépségesen csodálatos, régi, jó, édes-ékes, ízes magyar anyanyelvünkkel. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi méltó emléket állított a magyar várvédő katonáknak. Költői tehetsége ma is figyelemre méltó, hiszen a sorokat a gondolat megszületése pillanatában papírra vetette. Hatalmas tisztelet a megírásáért, erkölcsileg győzelmet arattunk. A kereszténység nagy szerepet kap a műben, ma is keresztény nemzetállam vagyunk.

>!
Zzsófi
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Eszmèletlen büszke vagyok magamra, hogy két nap alatt sikerült kiolvasnom. :D
Tehát az úgy volt, hogy az elején semmit sem értettem. SEMMIT. Pedig azért egypár könyvet elolvastam már életemben. Aztán ma találtam egy olyan olvasónaplói oldalt, ami viszonylag érthetően mondta el a történetet és minden ének előtt elolvastam, hogy akkor most miről is fog szólni és bevált!! Ajánlom a módszert. :D
Nagyon meglepő, amit most mondani fogok, de volt pár ének, ami kifejezetten tetszett. Igen, én sem értem, de ez az igazság. :D Szám szerint a 8., 13., 14., 15. Valószínűleg belerãzódtam a nyelvezetbe. Megérdemli a 3 csillagot, elég sokat dolgozhatott vele Zrínyi, a 3.5-ön is gondolkodom. :o Nem, 3. :D
Szóval minden sorstársamnak, akinek el kell olvasnia ezt az eposzt, ajánlom azt a a módszert, hogy az énekek előtt olvasson el egy összefoglalót. Úgy meg egész élvezhető a mű. Komolyan.

2 hozzászólás
>!
Roszka 
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Ennyi év távlatából is még mindig élvezhető, mind a nyelvezete, mind a története.
Természetes, hogy a törökökről vívott csatákról, illetve párbajokról ír, hisz ez foglalkoztatta.
Nekem nagyon tetszik, hisz olyan neveket említ, akik nélküle már rég a feledés homályába merültek volna.
Azért igen bátor és önfeláldozó emberek, hősök voltak Ők, és igenis megérdemlik, hogy legalább e mű elolvasásával emlékezzünk rájuk!
Én már kétszer is megtettem.

>!
DaTa P
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Komolyan nem hiszem el, hogy ez még ma is kötelező olvasmány. Hazudhatnám, de minek, hogy elolvastam anno. Dehogy! Elkezdtem, gyűlöltem, utáltam, sarokba dobtam, földhöz vágtam, rövidítettet bemagoltam, abból ötösre lefeleltem. Borzalom. Rettenet.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
VioletHill

Azt mondod, hogy szeretsz jobban temagadnál,
Ennek bizonsága csak egy dologban áll:
Őrizd az éltedet, mellyen az enyim áll;
Nem állhat borostyán, ha ledül az töly-szál.

Tizenkettedik ének: 85.

>!
Szelén

Bolondok! nem tudják, hogy jobb megvallani
Az erőtlenséget, hogysem kárt vallani.

>!
Timár_Krisztina ISP

O, élet, mely hamar ez világbul kitünsz!
O, rövid élet, tülünk mely gyorsan röpülsz!
Mikor inkább kellenél, akkor te megszünsz,
És, mint harmat nap előtt, egyszersmind eltünsz.

Mint harmat nap előtt, mint hó az tüz előtt,
Mint álom előttünk, mint füst az szél előtt,
Vagy sebes forgószél mint hajtja az fölyhőt,
Ugy tünsz el előttünk s kivánságunk előtt.

120. oldal, VII. ének

>!
MortuusEst

27.
Harcolnunk peniglen nem akarmi okért
Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkért,
Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,
Magunk tisztességéért és életünkért.

28.
Előbb halva lássa pogány eb testünket,
Hogysem elveszessük megszámlált kéncsünket,
Hogysem ő porázon hordozzon bennünket,
Szabadságunkkal eggyütt rontván hirünket.

34.
Ez a' hely s ez az vár légyen dicsőségünk,
Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk.
Mindenképpen emberek s vitézek legyünk,
Ugy marad meg örökkén az mi szép hirünk.

35.
Fejem fennáltáig lészek én veletek,
Esküszem seregek élő Istenének!
Kivánom, hogy ti is igy cselekedjetek,
Éles szablyát kézben tartván esküdjetek.

Ötödik ének

>!
viharmacska P

Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mind az napban, kit mi eclipsisnek hivunk.

>!
Timár_Krisztina ISP

Mint mikor az fölszél Késmárkbul kiszakad,
Ama sürü fenyős erdő közben akad,
Támaszt zugást nagyot, nem reked s nem lankad,
Hajol előtte lágy, és kemény ág szakad:

Ilyen nagy zöndülés esék ő közikbe,
Mert fölforr az haragos vér mindenikbe (…)

85. oldal, V. ének

2 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Minden kis veréték, mely lórul csöppenik,
Szép gyönge harmattá az földön változik;
Előtte sötétség nagy futással oszlik,
Körülötte az ég messzirül tündöklik.

Ifiu orcával mindent megvidámit,
Ő földbül virágot szépségével indit,
Ő fülemilében keserves torkot nyit,
Ő forrást, ő folyást, erdőt, mezőt ujit.

132. oldal, VIII. ének

>!
Timár_Krisztina ISP

De mindezek között kevélységgel sétál
Az világröttentő szörnyüséges halál.
Mindent irtózással meggyőz és nagysággal,
Mind két keze terhes iszonyu kaszával.

240. oldal, XIV. ének

>!
csillagka P

Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével

>!
csillagka P

Mint magas hegyekből leszállott kűszikla,
Kinek sohun nem lehet nagy tartalékja,
Nagy sebességgel dül, s álló fákat rontja,
Bont, tör, merre gördül és semmi sem tartja:

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem
Fekete István: A koppányi aga testamentuma
Gárdonyi Géza – Korcsmáros Pál: Egri csillagok
Gárdonyi Géza: Egri csillagok (rovásírás)
Bornemisza Péter: Ördögi kísírtetek
Nényei Pál: Ne bántsd a Zrinyit!
John Milton: Elveszett Paradicsom / A küzdő Sámson
John Milton: Elvesztett és ujra visszanyert Paradicsom
John Milton: Elveszett Paradicsom
Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül baba és a magyarországi bektasi dervisek