Az ​török áfium ellen való orvosság 33 csillagozás

Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság

„…az én professiom avagy mesterségem nem a poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál” – írta Zrínyi a Szigeti veszedelem előszavában. Politikájával, tetteivel s nem utolsósorban prózai munkáival bizonyította: az eposz olvasójának tett vallomás nem holmi költői szerénykedés, hanem tudatosan vállalt életprogram. Írásai, a Tábori kis tracta, a Vitéz hadnagy, a Mátyás király életéről való elmélkedések mind ugyanazt a célt szolgálják: felrázni, talpra állítani a magyar nemzetet, újra kivívni elvesztett önállóságát. Utolsó nagyobb művében, az Áfium-ban összefoglalja mindazokat az eredményeket, melyekhez hadtudományban, politikai gondolkodásban élete során eljutott. Érveihez páratlan morális erő, féltő hazaszeretet társul: „Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, ímé kiáltok, ímé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!”

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető

>!
42 oldal · ISBN: 9789633641972
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631523608
>!
Magvető, Budapest, 1981
66 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632715713

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Magyarország


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Szürke_Medve>!
Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság

Szenvedélyes barokk szónoklatba önti ebben a kis röpiratban Zrínyi a hazafiságát, és aggódását nemzetéért. Jogos volt az izzó érzelem, a kétségbeesett felkiáltás, kevés korban álltunk olyan rosszul mint a 17. század 60-as éveiben. Erdély elpusztult, ami megmaradt még szorosabb járszalagra fűzte a török. Magyarország „hosszú és keskeny” ahogy Zrínyi is megállapítja, és a török ezt a vékony karéjt is folyton pusztítja. A magyarok széthúzók, fegyelmezetlenek, beszűkült látókörűek, az idegenekre nem lehet számítani. Mégsem adja fel, mégis bízik a kiútban. A mű második részében felvázol egy tervezetet a bajok katonai oldalának orvoslására. Gyökeres reformot a hadsereg szervezetében, kiképzésében, ellátásában. Amennyire szárnyal az első részben annyira realista a másodikban. A nyugati hatékony hadművészet és a magyar valóság közötti problémakat világosan látja, és a terv amit kidolgoz egészen hatékonynak tűnik. Kár, hogy csak röpiratot írt és nem hadtudományi munkát. De hát dolga volt. Vezetnie is kellett az országot nem csak tanítania. Vivnia is kellett a háborút, nem csak leírnia, és „mellesleg” a magyar barokk irodalom csúcsait is meg kellett írnia. Egy hosszabb élet is kevés lett volna erre, nem olyan rövid mint ami neki adatott.
Örömmel olvastam ezt a szenvedélyes kis munkát, a nyelvet, a mondandót és a tüzet is, ami áthathatja.

2 hozzászólás
Habók P>!
Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság

Csak az kezdjen bele, aki elég bátornak érzi magát megküzdeni a XVII. század nyelvezetével, és elég sok latin kifejezést ismer. (Különben folyton a jegyzeteket bújhatja.) Viszont érdemes!


Népszerű idézetek

madárka>!

Aki tehát békességet óhajt, az készüljön föl a háborúra […]

Sli P>!

[…] nem szégyen attul tanulni, aki többet tud, szégyen megkötni tudatlanságban magát s nem tanulni.

41. oldal (Magvető, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
Sli P>!

[…] mi magyarok ne tegyünk fundamentomot senki vitézségében, hanem mig Isten ép kezet-lábat adott kinek-kinek, azon erőlködjék, hogy az idegenek ne legyenek szükségesek principaliter, hanem accessorie [ne főképpen, hanem csak mint kisegítő erőt vegyük őket igénybe], segitségképpen, mert bizonyára az mi sebünk senkinek ugy nem fáj mint minékünk, senki nem érzi nyavalyánkat, ugy mint mi. Tehát következik abbul, hogy senki olyan serényen is nem nyul az orvossághoz, mint minékünk kellene nyulnunk, főképpen ha az az orvosság veszedelemmel jár.

20-21. oldal (Magvető, 1981)

Sli P>!

Mert természet szerint való ratiókbul is vagyon, hogyha kit lát ember serénkedni a maga dolgában, inkább ad segitséget olyannak, hogysem a tunyának, az maga securitásával nem gondolónak és restnek. Mert ha mi csak zsebben tesszük a kezünket, senki nem gondol velünk, ha nem tudom, mint kérünk is segitséget, azt fogják szólani felőlünk: Quaerunt gentem, cum qua cadant [Keresnek népet, amellyel együtt elvesszenek]; s magok közt penig azt: fatis accede, Diisque, et cole felices, miseros fuge [tarts a sorssal és az istenekkel, keresd a szerencséseket, s kerüld a nyomorultakat]. Tehát bölcsen Xenophon mondotta, hogy akinek fegyvere készen vagyon és resolutiója, azt nyeri vele, hogy sok barátokat talál, ellenséget avagy keveset avagy senkit, holott azoknak barátságára az kik ők is szolgálhatnak, minden örömest adja magát, hogy őtölök is várhassanak valamikor segitséget.

49. oldal (Magvető, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: segítség · Xenophón
rlb_32557241>!

Által kell minékünk esnünk a mi szerencsénken, ha megmaradást kévánunk. Szerencsénk? Fortuna, sors, fatum – latin szavak nemes rozsdája teszi veretessé Zrínyi régi magyarságát, de most a magyar szóhoz ragaszkodik. Szerencse, azaz sors, fortuna, fatum, mert igaz szerencsénk nem pernyi öröm, nem tiszavirág-boldogság, nem pillanatnyi jólétét. Nemzet akkor szerencsés, akkor boldog, ha fatumával szembenézett, ha fortunájával élni tudott, ha sorsának távlatot teremtett.

4. oldal, Zrínyi evangéliuma, Szigethy Gábor előszava

6 hozzászólás
Cukorborsó>!

…- nem tudom miért –, de kevésbé fél a haláltól az, aki kevesebb gyönyört ismer az életben.

Sli P>!

[…] kit lát ember serénkedni a maga dolgában, inkább ad segitséget olyannak, hogysem a tunyának, az maga securitásával nem gondolónak és restnek.

49. oldal (Magvető, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: segítség
Sli P>!

Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi resolutio! Ezenkivül én semmit sem tudok, sem mondok. Avagy azért, magyarok, evvel oltalmazzuk meg magunkat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan, mert non datur aliud medium [más mód nincsen]. Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyheztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannoniában. Hic vobis vel vincendum vel moriendum est. [Itt győznötök, vagy halnotok kell.]

21. oldal (Magvető, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország
Habók P>!

Mivel hadat pénz nélkül semmiképpen nem viselhetni, szükséges a fizetésről szólnunk; ahol embernek arra kell nézni: a szegény vitéznek a paraszt embert kell rontania, ha nincs mit enni s nincs mivel ruházódni; melyre nézve jobb a vitéznek kevés pénzt adni, de amellett minden nap kenyeret, minden esztendőn köntöst, mert ha annál több pénze van is, csak megissza, s azonban vagy mezítelen koplal, vagy dúl-foszt.

Tábori kis tracta


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó János: Haderő-átalakítás
Lengyel Balázs: A török Magyarországon
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer
Thuróczy János: A magyarok krónikája
Szerb Antal: Budapesti kalauz
Szelényi Zsuzsanna: Szétzilált ország
Stefano Bottoni: A hatalom megszállottja
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Pál István – Szabó Csaba: Budapest közlekedésfejlesztése a politika napirendjén 1957–1990