Nagy ​Feró könyv 6 csillagozás

Öreg róka vagyok már, valószínűleg azért is imádom Ferót.
Zetszett a szerkezete a könyvnek, sok érdekes sztori van benne, és az külön szót érdemel, hogy nem csak Ő van benne, hanem a hozzá kapcsolódó zenészek, zeneszerzők is.
Nem vagyok nagy koncert-járó, de a Tabáni május 1-et ki nem hagynám!
Feró számomra az, aki még mindig tisztességesen áll a színpadra, nem botorkál részegen, mint oly sokan sajnos. Az, hogy trágár a szövege néha-néha, az sem zavar, hiszen Feró ettől Feró. Az ő szájából nekem valahogy máshogy csengenek a pajzánnak csak kedveskedve nevezhető szóviccek.

Egy szűk 300 oldalas riportkönyvet tart kezében az olvasó, amiben nagyvonalakban végig járja a szerző Feró munkásságát és személyiségét a diszkográfiával egyetemben . Egykori tagok, zenésztársak nyilatkoznak Ricséről, háttérről, vegzálásról, nőügyekről. Számtalan remek fotóval, MHV -s, ORI-s,rendőrségi jelentéssel megspékelve kapjuk meg a hetvenes évek feelingjét a századforduló utánig. Hogyan lett egy nemzet csótányából mára egy meghatározó, elismert média személyiség,egy bárányhimlős nagyvárosi farkas. A stílus maga az ember, ha néha meg is ragadja az adódó lehetőségeket,de nem felejti el honnan jött. Ha mellé olvassuk a Garázst és a Boldog szép napokat, talán teljesebb képet kapunk a Beatrice sztoriról és magáról, Feróról.

’67-ben születtem. A Rice „Támadás”-korszaka idején voltam kamasz. Akkoriban voltam néhány napig kommunita is, Gyurkó László Kádár-életrajzának hatására, de egy aktuális barátnőm édesanyja (köszönöm, Noi néni!) elbeszélgetett velem: elkötelezetten nem tudom azóta elviselni azt a rendszert.

Viszont Feró akkoriban énekelte, hogy „Nem kell, hát hányszor mondjam, nem kell! Akkor sem kell semmi! Még a nem kell sem kell!”. Meg a Kex-es hatásút: „Mindeki elhagyj a földet / Az autók a sztrádán üresen jönnek / És én még most is egy ülshez kötve / A biztonásgi öv lefog. / Félek, ez így nem jó”.

Szóval van bennem elfogultság, jócskán. Még idén is élveztem az OktóberFeszt rice koncertjét, bár igaz, hogy a régebbi dalok jobban lázba hoztak. Immár a fiammal voltam kint…

Ja, igen, a könyv! Ez a könyv. Jó. Képekkel bőven ellátott, sztorikkal is, jól szerkesztett. Interjú kötet, nem monográfia. Tán ezért nem jutott benne tér a ZENE elemzésének. S jóskán a „Támadás”-korszakról szól. Igaz, a Rice azóta sem dobott akkorát, ha jó zenéket is csinált.

Szóva a magyar szerzős Yes-könyv színvonala megtörhetetlenül a No. 1. számomra. De ez nem jelenti azt, hogy ez akönv nem jó. Csak nem annyira.