Orgia (Orgia) 213 csillagozás

Zoltán Gábor: Orgia

A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2022
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634682783
>!
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634682080
>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2016
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155603495

1 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

nyilasok


Kedvencelte 25

Most olvassa 31

Várólistára tette 212

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Zoltán Gábor: Orgia

Többen undorodnak ettől a könyvtől, érzelmi manipulációval vádolják, de ha van a 2016-os évnek könyve, amit nem lehet egy mondattal félresöpörni, akkor ez az.

A regény története a nyilas uralom legerőszakosabb pillanatait idézi fel, és aki azt gondolná, hogy valamiféle irodalmi köntösbe bugyolálva óvná meg olvasóját az egykori események véres valóságától az író, az egy wc csésze fölött öklendezve kell, hogy kiábránduljon. Emiatt jogos az észrevétel, hogy ez a könyv gyűlöletet kelt, és nem tagadom, hogy van bennem negatív érzés a nyilasok iránt, de ez nem a könyv hatására alakult ki egyáltalán, valahogy megvolt. Utánanéztem fiam 12.-es történelemkönyvében, hogy mit tanít erről az iskola. Egy mondatot találtam, ami lefedi a regény idejét és tartalmát: „Tömegével lőtték a Dunába az óvóhelyekről, az utcákról összeszedett zsidókat és az ún. gyanús elemeket.” Ez a mondat nem kelt gyűlöletet, igaz, nem is informál. „Ún. gyanús elemek”, hát igen, ha egyszer gyanúsak voltak… Persze egyáltalán nem kívánom, hogy éppen serdült fiatalokat sokkoljanak a nyilasok rémtetteivel, de figyelembe véve, hogy a mai fiatalok jelentős része nem olvas magyar irodalmat, még úgy se történelmi műveket, magyar filmet meg eleve nem néz meg, akkor nagy eséllyel ez a mondat marad meg benne nagyjából a korról.

Ez a könyv provokáció, ezt a címe is mutatja. Az egyetlen utat választotta, amit tehetett, hogy megpróbálja áttörni az ingerküszöböt. Hogy talán beszédtéma lesz, talán olyanokhoz is eljut, akikhez amúgy nem. Azt hiszem nem sikerült, és ez nem a regény hibája. A ’80-as években ebből a könyvből országos beszédtéma lett volna (most tekintsünk el attól, hogy nem jelenhetett volna meg), újságok írtak volna róla cikkeket és ellencikkeket, olvasói levelek árasztották volna el a lapokat, pult alól lehetett volna csak a könyvet beszerezni, és KISZ alapszervezetek tartottak volna vitaesteket róla egy kerületi pártbiztosságról delegált szemüveges elvtárssal a hátsó sorban. Ma született róla néhány cikk, aztán mindenki elfelejtette, van más téma.

Ez egy nagyon ravasz könyv, mert látszólag semmi más, mint a nyilas rémtettek lajstromozása, miközben végigkíséri a ’44. őszi és ’45 januári eseményeket, ál-főszereplőnek megtéve a Renner nevű vasgyárost, aki halálraítéltből csoda folytán próba-nyilas lesz. Amit valójában ZG tesz, az az, hogy felcseréli a normalitást és az extremitást, ebben a regényben belülről látjuk a nyilasok életét, minden szörnyűsége ellenére ez a regény világa, és az olvasó már csak olyan, hogy ha olvas, akkor elfogadja a regény világát. Elfogadtam, hogy így is lehet élni, hogy akár így is maradhat örökké, ha Hitler beveti a halálsugarat, és végül győz az eszme, ezek maradnak a játékszabályok. Az ember mindig alkalmazkodik, ha ehhez, akkor ehhez, valahogy élni kell. Nem arról van szó, hogy kívülről látunk egy durva világot, hanem benne vagyunk, és az író mondatai is ezt közvetítik, amikor nem acsarog a szörnyekre, hanem úgy beszél róluk, mint akik csak a dolgukat végzik, csinálják, amiben hisznek. Persze az irónia végig ott van, ahogy leleplezi ezeknek a zömében tanulatlan embereknek az ostobaságát, rosszindulatát, de ellenállás alig van, az áldozatok is beletörődve várják a sorsukat.
Aztán minden alkalommal, amikor leteszed, amikor végül befejezed, kilépsz ebből a világból, és érted, hogy mit olvastál. Hogy hogy viszonyultál hozzá. Tudod, hogy te is elbuktál volna. Sejted, hogy ha ma változna a világ, akkor most is lennének, akik beállnának, és lelkesen teljesítenék túl a parancsot. Mert mindig vannak, most is, naponta találkozol velük az utcán.

7 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Zoltán Gábor: Orgia

Nem olvasok horrort, mert az öncélú félelemkeltés nem mozgat meg, olvasok viszont olyan dokumentumregényeket, amelyek kimerítik a felnőtt tartalom fogalmát, noha nem ez a céljuk. Életem leggonoszabb könyveiként Sade márki műveit tartom számon, ez pedig a Szodoma százhúsz napjával egy tőről fakad*, amennyiben is részletes, tényszerű lajstroma annak, miként követik el a legszélsőségesebb gaztetteket a hatalmi helyzetben levő megalázottak és megszomorítottak – valamint hozzájuk egyéb indíttatásból csatlakozó szövetségeseik – puszta szórakozásból azokon az úgyszólván véletlenszerűen kiválasztott ártatlanokon, akiket az aktuális körülményeknek köszönhetően lehetőségük nyílik még maguknál is inkább megalázni.

Szélsőségesen negatív érzelmeket kelt, ami nem épp üdvös. Miért kell nekem pontról pontra tudnom, hogyan kell bizonyos kínzásokat végrehajtani? Hogy majd ha nagyon haragszom valakire, tudjam, mi a teendő? Ellenpélda Kielar auschwitzi memoárja: olyan életerő árad a szavaiból, hogy a téma dacára olvasói karrierem egyik legéletigenlőbb darabjaként tartom számon – Szolzsenyicin Rákosztálya mellett, amelyet ugyaneme kvalitásai tesznek utolérhetetlenné.

A nagy szavakat – szeretet, jóság, igazság – bármire, egymással merőben ellentétes tettekre is rá lehet aggatni, elfogadhatónak tüntethetvén fel az elfogadhatatlant. Azért sem szabad kipécézni egyetlen csoportot sem, mert bármelyikünk beleeshet az épp nemkívánatosnak ítélt kasztba. Az abszolút elfogadás paradoxon, hisz gondolkodásunk számos ponton eltér, és így kerek a világ, ettől vagyunk emberek, nem csupán elemek egy falanszterben. Épp elég, ha napirendre térünk a különbözőségeink fölött, hagyjuk a másikat menni a maga útján, ha igényli, esetleg elkísérjük egy darabon, de semmiképp sem toljuk kéretlenül egymás arcába az általunk jobbnak, igazabbnak vélt utat. Már csak azért sem, mert a társadalmi normák változnak, változhatnak, ami tegnap helyes volt és dicséretes, az lehet, holnap bűnös és megvetendő lesz, ezért kell nagyon körültekintően forráskritikát gyakorolnunk annak a megválasztásakor, hogy kit vagy mit fogadunk el követendő példaként.

*Másik közeli rokona az Amerikai psycho, minthogy gumibottal és bakanccsal esik neki az ingerküszöbünknek, nekifutásból.

2 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!
Zoltán Gábor: Orgia

    Semmi jóra nem számítottam, amikor kézbe vettem ezt a könyvet. És igen! Nagyon nehéz volt olvasni. Mardosó szégyen, kétségbeesett düh hatalmasodott el rajtam. Igen. A szégyen.

    Mégis.

    Zoltán Gábornak sikerült a lehetetlen. A nyilas orgiákról szépirodalmi értékű művet alkotott.

    Amint azt maga a szerző is hangoztatja, ez nem sikerülhetett volna neki, ha nem találja meg Brenner vasgyáros alakját: ”Ha ő nincs, ha a sorsa nem zaklat fel, nem írom meg az Orgiát. Akkor maradtam volna az eredetileg tervezett esszéregénynél, a Véresmajornál. Rá pedig negyvennégyben a nyilasok találtak, és halálosan irritálta őket. Egy szabad, független ember. A puszta léte zaklatás. Sikeres vállalkozó és sikeres férfi, a szónak abban az értelmében, hogy szeretik a nők. És nincs benne félelem. Önzetlen, segítőkész. A puszta tény, hogy lehetséges ilyennek lenni, kiemeli saját létezésük siralmasságát. Ezt nem hagyhatják. Sérelmük orvosolására nem volna elég, ha egyszerűen – na jó, némi kínzás után, szóval azért mégse egész egyszerűen, de mondjuk egy napon belül – kinyírják. Ennek az embernek a lelkét, a létezésmódját kell kikezdeni!” Ő áll a középpontban, bár az író fókusza időről időre átsiklik más szereplőkre. Brenner története révén tehetjük fel azokat a kérdéseket, melyek már a Migrén olvasásakor is a leginkább izgattak: Meddig mehet el az egyén az élete védelmében? Meddig vagyok áldozat, mikortól számítok cinkosnak? Elfogadható-e bármilyen magyarázat, indok az ördöggel paktálókkal való paktálásra?

    A regény másik lényegi kérdése: milyen az, amikor a kisemberek kaparintják meg hatalmat? Ahogy a fenti idézet is rávilágít, a puszta gyilkolás nem elég. Fontosabb, hogy az egyént az emberi létezés legfontosabb kritériumától fosszák meg: méltóságától és önbecsülésétől. (Ezért mindenkinek, még a halálra szántaknak is „jár” 20 perc kínzás.) A kiváló embert le kell alacsonyítani, hogy maga is elhiggye, ő is épp oly aljas, mocskos és bűnös, mint azok, akik között élni kényszerül.

    Zoltán Gábor bátor könyvet írt. Történelmünknek egy olyan szegmensét állítja közszemlére, melyet legszívesebben eltagadnánk. El is tagadtuk/tagadjuk. Kegyetlenül, naturális pontosággal ír le rémtetteket. Szerencsére soha nem öncélúan. Azt hiszem, tartozunk annyival a szerzőnek, hogy elolvassuk, amit írt, ha már ő vette a fáradságot, hogy előássa a múlt homályába temetett, de el nem évülő borzalmakat. Fontos emlékezni. Nem azért, hogy soha többé… mert látjuk, hogy újra és újra megtörténik. Hanem, hogy tudjuk… hogy ilyen is az ember.

balagesh I>!
Zoltán Gábor: Orgia

Az erőszakról beszélünk.
Noha egy könyvről van szó.
És ez nehézség.
Példának okáért egy könyv esetében már triviális az olvasatok számának elvi végtelensége. Itt azonban szembesülnünk kell a szöveg tehetetlenségével. Nem áll hatalmában a témával szemben érvényre juttatni saját esetleges rendhagyóságát. A nyilasokról és áldozataikról tán lehet sokféleképpen beszélni, de érteni csak így vagy úgy, tehát végletesen lehet. Irónia és részletlátás észrevétlen marad.
Pedig itt lenne mit észlelni.
Nehéz a feladat: nem kivételként kezelni a főhőst, aki a pofozottból nem kívánt a kivégzett státuszba kerülni, s így pofozóvá vált. A nem hősies magatartás saját fazonra szabható.
A feladat azonban nem ez, hanem a társakban, az átlagnyilasban meglátni az átlagosságot, ezáltal: a kis lépések elve értelmében belesodródásnak tekinteni a belépést. Vagyis sorsnak a döntést. Ez nem fog sikerülni. Pedig jó néhány életvázlat szerepel a könyvben, de ma már nincsenek fűszeressegédek, és a középiskoláért sem kell erőlködnie senkinek: annyira mások ezek a hátterek, hogy mai szemmel atipikusnak vehetők (a korban nem azok). Vagyis végeredményben nincs meg az az élmény, hogy jé, ilyen könnyen lesz valakiből rossz ember. Hogy alakulhatna úgyis, hogy akár én is felhúzom a bakancsot.
Szóval hogy ezek nem eleve állatok. Nem alja korcsok.
Az íróban sincs meg ehhez a kellő erő. (Hogy is lenne?) (De ez nem hiba. Ez konstrukciós következmény:) Ahogy a főhősünk beolvad, és egyre nagyobb rálátása van a nyilas világra, úgy válik egyre dokumentumszerűbbé, egyre leíróbbá a szöveg.
A könyv első harmada szimplán zseniális (újszerű, teremtő erejű), míg a maradék csak kiváló.
Az elején tényleg a Blöff című film jutott eszembe: hogy van egy ironikus távolságtartás mindenkitől (a főhősnek is önmagától, a saját helyzetétől), de senki nem tűnik rendkívülinek. Fura, szokatlan, de csak mert alaposan meg van nézve. Így, alapos vizsgálat révén még a legádázabbaknál is azonosítható az az apró pillanat, amikor egy jóakaró határozott mozdulata egészen másfelé irányíthatta volna az életutat.
(Inkább később vannak a tipizált, mintanáci leírások. Az írót is szép fokozatosan átjárja a gyűlölet és megvetés. És nagyon más az eleje, mint a vége, s mint amilyen az utószó.)

Nem tudok többet segíteni a szövegnek. Talán még csak annyit, hogy mostanában többször is olvastam erőszakos könyveket. Egyik sem tudott higgadtan megmaradni a leírás mellett. Mindenhol, automatikusan túlzásba csúszott az író. (Ez társadalmi elvárás is.) Ezáltal éppen a célját tévesztette el. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb író azért kezd ilyesmivel foglalkozni, mert megéli az aktualitást. A túlzások viszont a távolba tolják mindezt. Az erőszakot a saját köreinktől távol kezdődőnek tüntetik végül fel. Az Orgia nagyszerűsége éppen ebben rejlik: képes megmutatni, hogy az erőszak bennünk van. De legalábbis körbevesz minket. Hogy a hátat fordításunk, a lenézésünk kevés. Hogy még az is kevés, ha úgy élünk, hogy a történések közül a jók bekövetkeztét támogassuk. Az a gáz, az a nehéz, hogy meg kell fogni annak a fazonnak a könyökét, aki ki akar lépni közülünk. (95.o.) Nem szabad fáradtnak mutatkozni. Beszélni kell, érvelni kell, nem megvetően kimutatni fölülállásunkat, és reménytelennek minősíteni, leírni a másikat.
Ez van: noha egy könyvről van szó, mivel ez az erőszakról beszél, így aztán tanulság jön ki belőle.

1 hozzászólás
ppeva P>!
Zoltán Gábor: Orgia

Két év óta többször is nekiveselkedtem, hogy nekilátok, de nem tudtam rászánni magam. Amit hallottam róla, az távol tartott. Aztán idén megjelent a folytatása, a Szomszéd, amit nagyon el akartam olvasni. És úgy döntöttem, hogy ha elolvasom az Orgia előtt és után alcímű könyvet, akkor az Orgiá-t is el kell előtte olvasnom.
Mivel lehetőség szerint kerülöm az erőszakos könyveket, filmeket, nehezen szántam el magam arra, hogy végigolvassam. Időről időre félbe kellett hagyni, félre kellett tenni, hogy aztán mindig újra folytassam. Közben folyamatosan az járt a fejemben: kell ezt így? szabad ezt így? Tényleg kell ennyire könyörtelenül, realisztikusan bemutatni? Nem lenne jobb egy kicsit visszafogottabban elmesélni?
De hát visszafogottan már elmesélték sokszor. Ezért az embernek fogalma sem volt, hogy milyen mélységekben tudnak lemenni emberek, ha úgy érzik, bármit megengedhetnek maguknak.
Nem lehet távolságot tartani a történtektől. Úgy érzi az ember, hogy ez akár vele is megtörténhet, mert bármikor eljöhet az idő, hogy egy olyan csoportot pécézzenek ki, ahová véletlenül ő is tartozik. Mindig akad majd készséges követő, aki boldogan végrehajtja a valóságban azt, amiről addig csak beteg álmaiban ábrándozott. Orgia – ahol elszabadulnak a féktelen, perverz szadista és nemi ösztönök… Ahol a résztvevők büszkék magukra, közben és utána is, hiszen ők most élet és halál urai. Mert ők vannak most hatalmon, és a törvény az ő törvényük.
Ahogy befejeztem a könyvet, azonnal folytattam a Szomszéd-dal. És ott megleltem a magyarázatot. Igen, tudnunk kell, mi történt. Tudnunk kell azt is, hogyan történt, kik voltak a résztvevők, és mi jutott ki az áldozatoknak. Nem tehetjük meg, hogy elfordítjuk a fejünket, vagy a szép lelkünkre hivatkozva valami ködös változatot kérünk az események leírásában. Fontos könyv ez nagyon, hiszen úgy nyúl egy kényes témához – ami sajnos ma is aktuális! –, mint eddig más nem. Nem dühből ír (bár a düh biztosan ott van benne), nem esik ki krónikási szerepéből. Pedig az alvilágon, az emberi természet sötét oldalán kell végigkalauzolnia bennünket.
Megdöbbentett itt egy értékelés, ami könnyed olvasmányként értékelte ezt a könyvet, sőt, bevallottan némi perverz érzelmeket is kiváltott belőle a könyv. Csakhogy ez nem egy kitalált horror, amit kifejezetten perverz érzelmek kiváltására alkotnak meg, hogy szórakozást nyújtsanak unatkozó, eltompult embereknek. Ez itt véresen komoly, és elszomorít, hogy van olvasó ember, aki nem érti, miről olvas.

1 hozzászólás
szelesteirita>!
Zoltán Gábor: Orgia

„Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.”

Biztos vagyok benne, hogy az évem legnehezebb olvasmánya az Orgia volt. Zoltán Gáborról a 444 turulszobros dokumentumfilmjében hallottam először, és a könyve egyből felkeltette az érdeklődésem.

Ez egy nagyon fontos könyv. Fontos, mert a történelem egy olyan korszakáról szól, amiről alig hallani, igaziból én megkockáztatom azt is, hogy csak azok tudnak róla, akiket érdekel, és utánajárnak. Pedig egy nagy szégyenfolt, és igenis kell róla beszélni!

A regény nagy erénye a tárgyilagosság: félelmetesen írta meg Zoltán Gábor, de végig hideg marad és távolságtartó a szöveg. Azt gondolom, erre szükség is van, mert a könyv nem finomkodik: igen részletes és pontos, és ezért bizony sokkoló és torokszorító.

És tudjátok, pont ezért szerettem. Azt mondja, ez egy fontos téma, beszéljünk a 44/45-ben történt nyilas túlkapásokról és tömeggyilkosságokról, de úgy, hogy az áttörje az ingerküszöböt. Sokkoljon. Vágjon arcon, borzasszon el. Mert nem szabad elfelejteni. Nem szabad nem tudni róla, és nem szabad nem észrevenni, hogy manapság hányszor hangzanak el hasonló mondatok, vagy hogyan csúszhatunk bele hasonló hibákba, amik aztán könnyen válhatnak végzetessé.

Nem akarom és nem is tudom elemezni jobban a könyvet, arról szeretnék még mindenképp írni, mennyire tökéletes a címválasztás!! Egyrészt nekem egyből hívja a fent idézett Radnóti verset, szinte nem is tudok másra gondolni, amikor meglátom. Másrészt a gyilkosságok, kínzások egy olyan részét/nézőpontját írja le, ami tényleg csak egy orgiához hasonlítható, ez a kontrollvesztett és teljesen értelmetlen, ördögi őrület – ami itt végig jelen volt a regényben.

Nem ajánlom, nem mondom, hogy olvasd el. De, ha érdekel, ha fontos a múlt, akkor mindenképp vedd a kezedbe, és engedd hogy hasson rád, és mindig tudd, mennyire fontos emlékezni – és főleg tanulni a múltból!

5 hozzászólás
dtk8>!
Zoltán Gábor: Orgia

Nagyon régóta tologattam magam előtt ennek a könyvnek az elolvasását.
@balagesh az elmúlt évek legfontosabb művének tartotta link, Dalma ajánlotta a @Libramore_Podcast adásában link és olvastam @TiaRengia beszámolóját is a Véresmajor nevű sétáról link.
Aztán megjelent a film, A gyilkosok emlékműve link, amiben Zoltán Gábor is beszél, és akkor már nem csak halogatni nem tudtam, hanem letenni sem.
A film alapján egyébként be lehet azonosítani Nagyrennert (33. perc) és Kisrennert is (54. perc).
Nemrég olvastam a Vakságot, úgyhogy azon elmélkedem, hogy mi rosszabb: a képzelet vagy a valóság. Most azt gondolom, hogy a valóság vezet. És több gondolatom nincs is, mert nem bírom felfogni.

1 hozzászólás
jethro>!
Zoltán Gábor: Orgia

Ez a könyv mindenképp megérdemli a figyelmet. A magyar irodalomban talán nincs párja. Azt nem mondom, hogy élveztem a regényt. Leginkább gyűlöltem az olvasását. Mégis, ezekről a dolgokról mindenkinek tudomást kéne szereznie. Ez a korszak is hozzátartozik a magyar nép történelméhez. Ezek a legmocskosabb, legfeketébb lapok. Isten mentsen minket, hogy ez még egyszer megismétlődjön. A szélsőséges politika térnyerésével viszont egyre több jel erre mutat.

tammancs1 P>!
Zoltán Gábor: Orgia

Nem tudom mikor olvastam utoljára olyan könyvet, amit fizikailag és lelkileg is ennyire nehezen viseltem. Nem tudom azt mondani, hogy „élvezem”, mert ez áll a legtávolabb ettől a regénytől, ugyanakkor érzem, hogy olvasnom kell. A cím találó, nem más ez, mint esztelen, fékezhetetlen, brutális és szadista orgia, amire ép ésszel nincs magyarázat. Fel nem foghatom mi visz rá embereket ilyen tettekre és szívből remélem sosem kerülünk újra olyan történelmi/politikai helyzetbe, ami ennyire szabadjára engedi a kontrollálatlan elmebajt.
Ehhez viszont tudnunk kell mi történt 1944-45 telén, itt Budapesten, és azt is, hogy ez nem a náci németek számlájára írható, hanem a magyar nyilasokéra.

Kun_Hajnal>!
Zoltán Gábor: Orgia

Köszönet Zoltán Gábornak, hogy megírta az Orgiát, bemutatva a magyar történelem legsötétebb időszakát. Tudnunk kell, hogy mi történt, kik tették amit tettek, akkor is ha az olvasottak szétmarcangolják a lelket. Emlékeznünk kell, olvasnunk, tudnunk kell e sötét időkről, hogy soha többé ne történjenek meg ezek a szörnyűségek.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Egyenruha annak való, aki a maga tudása szerint nem képes rendesen felöltözni, úgy, hogy kedvük legyen ránézni a nőknek.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyenruha
6 hozzászólás
Kuszma>!

A nyilasok bináris logika szerint működtetik maguk körül a világot. Semmi. Egy. Semmi. Egy.
A begyűjtött embertömeget mindig kettéválasztják. Férfi – nő.
Zsidó – keresztény.
Fiatal – öreg.
A fiatal nőket különválasztják aszerint is, hogy csúnya – szép.
Kislányok kb. tizenkét évestől felfelé nőnek számítanak.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: logika
1 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!

    Akármennyire finom a bőr kidolgozása, jobban ellenáll a testmozdulatoknak, mint a szövet. Emiatt a tartásuk feszes lesz, a léptük kimért.
    Ugyanakkor mégse szokatlan. Mintha ezek lennének az ő igazi mozdulataik.

146. oldal

balagesh I>!

Falatozhatunk a verésünkhöz használt bot közelségében?
Falatozhatunk, úgy látszik.

23. oldal

balagesh I>!

Azóta nemegyszer rémlett föl benne az a karnyújtásnyi távolság, amelyen még visszaránthatták, a pillanat, amelyben még megállíthatták volna, és valóban, ha akkor visszarántják, ha ott megállítják, nem válik később tarthatatlanná helyzete a rendházban, és nem utazik Budapestre. Nem talál kapcsolatot Szálasi Ferenccel és Falussy Endrével, nem kezd italozni és nemi életet élni, megtörve nehezen, de hűen viselt absztinenciáját és szüzességét, nem kapcsolódik be a kormányzó ellen szerveződő fegyveres felkelés szervezésébe. Senki sem próbálta visszafogni, talán mert a körülötte álló szerzetestársak egyike sem akarta maguk között, a rendben megtartani. Lehet, az ő felelősségük is fölvethető most, amikor az egyházi felsőbbség kezdi kiszorítani Isten szolgálatából.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szálasi Ferenc
balagesh I>!

A vasgyáros oldalpillantással meggyőződik róla, hogy ketten-ketten állnak mellette. A postás, a fenyőfákat hozó katona és két másik fiatalember, akikkel még nem találkozott. Verések nyomait viselik. Azon túl milyen az arcuk? Figyelmes. Az egyiknek a szája határozottan mosolyra áll. Hogy ezeket lássa, Rennernek még előre is kell hajolnia egy csöppet. Találkozik a tekintete a postáséval. Nézdegél az is. Pillantgat! Ilyen kíváncsiak vagyunk, állapítja meg Renner.
Mert még sose végeztek ki minket.

101. oldal

balagesh I>!

Min múlik, hogy melyik kap találatot?
A bombázógépet odébb lökő változó irányú szélen. Az ágyút irányzó tüzér kezének rezdülésén. Az iránymegadó fejszámolásának pontosságán.

112–113. oldal

>!

Egyenruha annak való, aki a maga tudása szerint nem képes rendesen felöltözni, úgy, hogy kedvük legyen ránézni a nőknek. Rangjelzés annak való, akin nem látszik, hogy legalább kicsivel többet ér az épphogy embernek számító alakoknál.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyenruha
ribizli>!

A fogdákban megrongált testek és lelkek várják a szabadulást. Szabadulásnak számít a halál is: a roncsolt test megszabadul a roncsolódás tudatától, a lélek kiszabadul a tönkretett testből.

25. oldal

szelesteirita>!

De akinek árpádsávos karszalagja van, és géppisztolya, az nehezebben jön zavarba, mint aki nem rendelkezik ilyen kellékekkel.

209. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Kondor Vilmos: Bűnös Budapest
Kiss Nikoletta: Régmúlt napok fénye
Iglódi Csaba: Dreher-szimfónia
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
B. Czakó Andrea: A csend árnyéka
Fábián Janka: Emma évszázada
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Kate Quinn: Alice hálózata