Orgia (Orgia) 60 csillagozás

Zoltán Gábor: Orgia

A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2016
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155603495
>!
Kalligram, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9786155603655

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Zoltán Gábor: Orgia

Többen undorodnak ettől a könyvtől, érzelmi manipulációval vádolják, de ha van a 2016-os évnek könyve, amit nem lehet egy mondattal félresöpörni, akkor ez az.

A regény története a nyilas uralom legerőszakosabb pillanatait idézi fel, és aki azt gondolná, hogy valamiféle irodalmi köntösbe bugyolálva óvná meg olvasóját az egykori események véres valóságától az író, az egy wc csésze fölött öklendezve kell, hogy kiábránduljon. Emiatt jogos az észrevétel, hogy ez a könyv gyűlöletet kelt, és nem tagadom, hogy van bennem negatív érzés a nyilasok iránt, de ez nem a könyv hatására alakult ki egyáltalán, valahogy megvolt. Utánanéztem fiam 12.-es történelemkönyvében, hogy mit tanít erről az iskola. Egy mondatot találtam, ami lefedi a regény idejét és tartalmát: „Tömegével lőtték a Dunába az óvóhelyekről, az utcákról összeszedett zsidókat és az ún. gyanús elemeket.” Ez a mondat nem kelt gyűlöletet, igaz, nem is informál. „Ún. gyanús elemek”, hát igen, ha egyszer gyanúsak voltak… Persze egyáltalán nem kívánom, hogy éppen serdült fiatalokat sokkoljanak a nyilasok rémtetteivel, de figyelembe véve, hogy a mai fiatalok jelentős része nem olvas magyar irodalmat, még úgy se történelmi műveket, magyar filmet meg eleve nem néz meg, akkor nagy eséllyel ez a mondat marad meg benne nagyjából a korról.

Ez a könyv provokáció, ezt a címe is mutatja. Az egyetlen utat választotta, amit tehetett, hogy megpróbálja áttörni az ingerküszöböt. Hogy talán beszédtéma lesz, talán olyanokhoz is eljut, akikhez amúgy nem. Azt hiszem nem sikerült, és ez nem a regény hibája. A ’80-as években ebből a könyvből országos beszédtéma lett volna (most tekintsünk el attól, hogy nem jelenhetett volna meg), újságok írtak volna róla cikkeket és ellencikkeket, olvasói levelek árasztották volna el a lapokat, pult alól lehetett volna csak a könyvet beszerezni, és KISZ alapszervezetek tartottak volna vitaesteket róla egy kerületi pártbiztosságról delegált szemüveges elvtárssal a hátsó sorban. Ma született róla néhány cikk, aztán mindenki elfelejtette, van más téma.

Ez egy nagyon ravasz könyv, mert látszólag semmi más, mint a nyilas rémtettek lajstromozása, miközben végigkíséri a ’44. őszi és ’45 januári eseményeket, ál-főszereplőnek megtéve a Renner nevű vasgyárost, aki halálraítéltből csoda folytán próba-nyilas lesz. Amit valójában ZG tesz, az az, hogy felcseréli a normalitást és az extremitást, ebben a regényben belülről látjuk a nyilasok életét, minden szörnyűsége ellenére ez a regény világa, és az olvasó már csak olyan, hogy ha olvas, akkor elfogadja a regény világát. Elfogadtam, hogy így is lehet élni, hogy akár így is maradhat örökké, ha Hitler beveti a halálsugarat, és végül győz az eszme, ezek maradnak a játékszabályok. Az ember mindig alkalmazkodik, ha ehhez, akkor ehhez, valahogy élni kell. Nem arról van szó, hogy kívülről látunk egy durva világot, hanem benne vagyunk, és az író mondatai is ezt közvetítik, amikor nem acsarog a szörnyekre, hanem úgy beszél róluk, mint akik csak a dolgukat végzik, csinálják, amiben hisznek. Persze az irónia végig ott van, ahogy leleplezi ezeknek a zömében tanulatlan embereknek az ostobaságát, rosszindulatát, de ellenállás alig van, az áldozatok is beletörődve várják a sorsukat.
Aztán minden alkalommal, amikor leteszed, amikor végül befejezed, kilépsz ebből a világból, és érted, hogy mit olvastál. Hogy hogy viszonyultál hozzá. Tudod, hogy te is elbuktál volna. Sejted, hogy ha ma változna a világ, akkor most is lennének, akik beállnának, és lelkesen teljesítenék túl a parancsot. Mert mindig vannak, most is, naponta találkozol velük az utcán.

5 hozzászólás
>!
balagesh P
Zoltán Gábor: Orgia

Az erőszakról beszélünk.
Noha egy könyvről van szó.
És ez nehézség.
Példának okáért egy könyv esetében már triviális az olvasatok számának elvi végtelensége. Itt azonban szembesülnünk kell a szöveg tehetetlenségével. Nem áll hatalmában a témával szemben érvényre juttatni saját esetleges rendhagyóságát. A nyilasokról és áldozataikról tán lehet sokféleképpen beszélni, de érteni csak így vagy úgy, tehát végletesen lehet. Irónia és részletlátás észrevétlen marad.
Pedig itt lenne mit észlelni.
Nehéz a feladat: nem kivételként kezelni a főhőst, aki a pofozottból nem kívánt a kivégzett státuszba kerülni, s így pofozóvá vált. A nem hősies magatartás saját fazonra szabható.
A feladat azonban nem ez, hanem a társakban, az átlagnyilasban meglátni az átlagosságot, ezáltal: a kis lépések elve értelmében belesodródásnak tekinteni a belépést. Vagyis sorsnak a döntést. Ez nem fog sikerülni. Pedig jó néhány életvázlat szerepel a könyvben, de ma már nincsenek fűszeressegédek, és a középiskoláért sem kell erőlködnie senkinek: annyira mások ezek a hátterek, hogy mai szemmel atipikusnak vehetők (a korban nem azok). Vagyis végeredményben nincs meg az az élmény, hogy jé, ilyen könnyen lesz valakiből rossz ember. Hogy alakulhatna úgyis, hogy akár én is felhúzom a bakancsot.
Szóval hogy ezek nem eleve állatok. Nem alja korcsok.
Az íróban sincs meg ehhez a kellő erő. (Hogy is lenne?) (De ez nem hiba. Ez konstrukciós következmény:) Ahogy a főhősünk beolvad, és egyre nagyobb rálátása van a nyilas világra, úgy válik egyre dokumentumszerűbbé, egyre leíróbbá a szöveg.
A könyv első harmada szimplán zseniális (újszerű, teremtő erejű), míg a maradék csak kiváló.
Az elején tényleg a Blöff című film jutott eszembe: hogy van egy ironikus távolságtartás mindenkitől (a főhősnek is önmagától, a saját helyzetétől), de senki nem tűnik rendkívülinek. Fura, szokatlan, de csak mert alaposan meg van nézve. Így, alapos vizsgálat révén még a legádázabbaknál is azonosítható az az apró pillanat, amikor egy jóakaró határozott mozdulata egészen másfelé irányíthatta volna az életutat.
(Inkább később vannak a tipizált, mintanáci leírások. Az írót is szép fokozatosan átjárja a gyűlölet és megvetés. És nagyon más az eleje, mint a vége, s mint amilyen az utószó.)

Nem tudok többet segíteni a szövegnek. Talán még csak annyit, hogy mostanában többször is olvastam erőszakos könyveket. Egyik sem tudott higgadtan megmaradni a leírás mellett. Mindenhol, automatikusan túlzásba csúszott az író. (Ez társadalmi elvárás is.) Ezáltal éppen a célját tévesztette el. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb író azért kezd ilyesmivel foglalkozni, mert megéli az aktualitást. A túlzások viszont a távolba tolják mindezt. Az erőszakot a saját köreinktől távol kezdődőnek tüntetik végül fel. Az Orgia nagyszerűsége éppen ebben rejlik: képes megmutatni, hogy az erőszak bennünk van. De legalábbis körbevesz minket. Hogy a hátat fordításunk, a lenézésünk kevés. Hogy még az is kevés, ha úgy élünk, hogy a történések közül a jók bekövetkeztét támogassuk. Az a gáz, az a nehéz, hogy meg kell fogni annak a fazonnak a könyökét, aki ki akar lépni közülünk. (95.o.) Nem szabad fáradtnak mutatkozni. Beszélni kell, érvelni kell, nem megvetően kimutatni fölülállásunkat, és reménytelennek minősíteni, leírni a másikat.
Ez van: noha egy könyvről van szó, mivel ez az erőszakról beszél, így aztán tanulság jön ki belőle.

>!
ppeva P
Zoltán Gábor: Orgia

Két év óta többször is nekiveselkedtem, hogy nekilátok, de nem tudtam rászánni magam. Amit hallottam róla, az távol tartott. Aztán idén megjelent a folytatása, a Szomszéd, amit nagyon el akartam olvasni. És úgy döntöttem, hogy ha elolvasom az Orgia előtt és után alcímű könyvet, akkor az Orgiá-t is el kell előtte olvasnom.
Mivel lehetőség szerint kerülöm az erőszakos könyveket, filmeket, nehezen szántam el magam arra, hogy végigolvassam. Időről időre félbe kellett hagyni, félre kellett tenni, hogy aztán mindig újra folytassam. Közben folyamatosan az járt a fejemben: kell ezt így? szabad ezt így? Tényleg kell ennyire könyörtelenül, realisztikusan bemutatni? Nem lenne jobb egy kicsit visszafogottabban elmesélni?
De hát visszafogottan már elmesélték sokszor. Ezért az embernek fogalma sem volt, hogy milyen mélységekben tudnak lemenni emberek, ha úgy érzik, bármit megengedhetnek maguknak.
Nem lehet távolságot tartani a történtektől. Úgy érzi az ember, hogy ez akár vele is megtörténhet, mert bármikor eljöhet az idő, hogy egy olyan csoportot pécézzenek ki, ahová véletlenül ő is tartozik. Mindig akad majd készséges követő, aki boldogan végrehajtja a valóságban azt, amiről addig csak beteg álmaiban ábrándozott. Orgia – ahol elszabadulnak a féktelen, perverz szadista és nemi ösztönök… Ahol a résztvevők büszkék magukra, közben és utána is, hiszen ők most élet és halál urai. Mert ők vannak most hatalmon, és a törvény az ő törvényük.
Ahogy befejeztem a könyvet, azonnal folytattam a Szomszéd-dal. És ott megleltem a magyarázatot. Igen, tudnunk kell, mi történt. Tudnunk kell azt is, hogyan történt, kik voltak a résztvevők, és mi jutott ki az áldozatoknak. Nem tehetjük meg, hogy elfordítjuk a fejünket, vagy a szép lelkünkre hivatkozva valami ködös változatot kérünk az események leírásában. Fontos könyv ez nagyon, hiszen úgy nyúl egy kényes témához – ami sajnos ma is aktuális! –, mint eddig más nem. Nem dühből ír (bár a düh biztosan ott van benne), nem esik ki krónikási szerepéből. Pedig az alvilágon, az emberi természet sötét oldalán kell végigkalauzolnia bennünket.
Megdöbbentett itt egy értékelés, ami könnyed olvasmányként értékelte ezt a könyvet, sőt, bevallottan némi perverz érzelmeket is kiváltott belőle a könyv. Csakhogy ez nem egy kitalált horror, amit kifejezetten perverz érzelmek kiváltására alkotnak meg, hogy szórakozást nyújtsanak unatkozó, eltompult embereknek. Ez itt véresen komoly, és elszomorít, hogy van olvasó ember, aki nem érti, miről olvas.

1 hozzászólás
>!
abcug IP
Zoltán Gábor: Orgia

Nagyon fontos könyvet olvastam. Bombasztikus, tömény mondatokkal. A főszereplő talán elúszott valahol félúton. De aztán visszaúszott. Nem könnyű olvasmány. De nem is olyan töményen visszataszító, ahogy mondják. Mit mondjak, nem tenném kötelezővé, mert az ilyesmi mindig olyan rosszacskán hangzik, de melegen ajánlanám. Persze leginkább a kedves neonáciknak meg újhungaristáknak. Hanem bennük aligha lenne annyi értelem, hogy ilyesmi olvasmányokhoz valaha eljussanak.

>!
Roxa
Zoltán Gábor: Orgia

Ez a könyv volt számomra a legjelentősebb az idei évben. Nem tudok úgy elmenni az Andrássyn, hogy ne jutna eszembe a könyv és a benne leírt események. @Csabi írta az értékelésében, hogy talán beszédtéma lesz, talán eljut olyanokhoz is, akikhez amúgy nem. Hozzám eljutott, és már nem is tudom miért, mert korábban olvastam az értékelést, de nem gondoltam, hogy meg kéne vennem. Aztán álltam bent a boltban és valamiért késztetést éreztem, hogy beleolvassak, aztán meg is vettem. Próbáltam beszédtémává tenni, de azt vettem észre, hogy a környezetemben nem akarnak erről beszélni, talán nem akarják elhinni, hogy ez megtörténhetett, talán inkább a fejüket a homokba dugják, mert erről beszélni kellemetlen és valahol szégyen, hogy magyar magyart ölt. Én először a dédnagyanyámtól hallottam nyilasokról, és bár gyerek voltam és finoman fogalmazott, de átjött, hogy a legkevésbé sem beszélhetünk humánus emberekről. Én tényleg csak azt tudom mondani, hogy érdemes elolvasni, mert ilyen formán még nem olvastam erről a korszakról, és hiába raktam le többször is a könyvet, mert úgy éreztem, hogy a lelkem nem bírja tovább, ez hozzánk, a történelmünkhöz tartozik és hiába csuknám be a szemem, az már nem változtatna semmin.

>!
Nibela I
Zoltán Gábor: Orgia

Megfelelő körülmények között, a közösség jóváhagyásával olyasmik is normává válhatnak, amik egyébként szadista, megszégyenítésen alapuló, a legaljasabb indíttatásból fakadó tevékenységek.

Saját műveletlenségemet bizonyítja, hogy én ebből a könyvből fogtam fel, milyen kártékony is volt a nyilasok tevékenysége, és hogy eleinte a zsidók, majd végül mindenki az ellenségük lett, aki nem osztozott a nézeteikben és nem volt jó a pedigréje. Az a pedigré, amit hasból, érdekből, unalomból mondtak rá az emberre.

Igen kevés az emlékműcipő a Duna partján, ami a folyóba lövetésre hívja fel a figyelmet. Ért az zsidót, nem zsidót egyaránt.

Orgia volt, erőszakorgia. Ne volt benne semmi erotika, vagy élvezet, maximum kéjelgés a megalázásban. nem voltak tekintettel se korra, se nemre, se semmire. A terhes nőt ugyanúgy hasbarúgták, ahogy a 2 éves kislányokat is megerőszakolták gumibottal a szülei szeme láttára. menyasszony előtt addig vert vőlegény, amíg a heréi le nem szakadtak. Gyomor kell az olvasásához, aztán jön az érzéstelenítés. Mert minél többször írja le a szerző ezeket a bánásmódokat, annál immúnisabb lesz az olvasó, csak az undor gyarapszik.

Lepontozom, mert bár Nagyrennert gondoltam főszereplőnek, a fókusz ide-oda pattan a megnevesített szereplők között, sőt egy esetben e/1-ben nyilatkozik valaki, nem tudni, ki, és ez zavart kelt. Mit érdekelt engem, hogy mely nyilas szeretője hogyan és mikor fogant meg, hányszor igen vagy nem jött össze a menet a dikón?
Dramaturgiailag sokkal jobban is fel lehetett volna fűzni az eseményeket, a végét hamar összecsapták a szovjetek bevonulásával.

>!
cinkos
Zoltán Gábor: Orgia

Nagy késéssel, csak mostanában jutottam hozzá. Még hasonlóval sem nagyon találkoztam magyar szerzőtől (aki már igen, szóljon), a világirodalomból Bolano 2666-jának a Gyilkosságok könyve című részére emlékeztet. De annál is vaskosabb, nyersebb, keményebb. Remélem, nagyon-nagyon sokat fognak még róla beszélni, mert remekmű. Pedig elsőre talán nem tűnik annak, de ha így van, csak azért, mert elüt a megszokottól. Belemászik az ember bőre alá, mint egy féreg. De nemcsak odabent van, hanem odakint is, mindenhol ez van. Itt az igazi realista regény.

>!
minczer
Zoltán Gábor: Orgia

Rengeteget olvastam már a nyilaskorszakról, azt hittem tudok egyet s mást…

Kétszer hagytam félbe az első pár oldal után, és tettem vissza a polcra. Ilyen gyomorforgató könyvet nem vagyok hajlandó elolvasni…
De aztán a kíváncsiság újra leszedette velem a polcról, hiszen mindenhol kiválóra értékelik, és a Könybesblog listáján is 2016 legjobb könyve lett.
Aztán már nem tudtam letenni, még a további durva részek ellenére sem.
Bár egy 18-as karikát bőven megérdemelne a borítóján, ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasni.

>!
liptonella
Zoltán Gábor: Orgia

Megértem ha valaki nem csillagozza, azt is hogyha nem tetszik neki, mert tényleg olyan vagy mindent értékelek benne vagy semmit típusú a könyv. Akkor már inkább mindent, noha hatszor abbahagytam.

>!
tifil
Zoltán Gábor: Orgia

Ami mindenképpen értékelendő: a kutatómunka, a tényanyag feldolgozása, közzététele.
Ami kevésbé: az írói teljesítmény.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Egyenruha annak való, aki a maga tudása szerint nem képes rendesen felöltözni, úgy, hogy kedvük legyen ránézni a nőknek.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyenruha
6 hozzászólás
>!
Kuszma P

A nyilasok bináris logika szerint működtetik maguk körül a világot. Semmi. Egy. Semmi. Egy.
A begyűjtött embertömeget mindig kettéválasztják. Férfi – nő.
Zsidó – keresztény.
Fiatal – öreg.
A fiatal nőket különválasztják aszerint is, hogy csúnya – szép.
Kislányok kb. tizenkét évestől felfelé nőnek számítanak.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: logika
1 hozzászólás
>!
balagesh P

Min múlik, hogy melyik kap találatot?
A bombázógépet odébb lökő változó irányú szélen. Az ágyút irányzó tüzér kezének rezdülésén. Az iránymegadó fejszámolásának pontosságán.

112–113. oldal

>!
balagesh P

Azóta nemegyszer rémlett föl benne az a karnyújtásnyi távolság, amelyen még visszaránthatták, a pillanat, amelyben még megállíthatták volna, és valóban, ha akkor visszarántják, ha ott megállítják, nem válik később tarthatatlanná helyzete a rendházban, és nem utazik Budapestre. Nem talál kapcsolatot Szálasi Ferenccel és Falussy Endrével, nem kezd italozni és nemi életet élni, megtörve nehezen, de hűen viselt absztinenciáját és szüzességét, nem kapcsolódik be a kormányzó ellen szerveződő fegyveres felkelés szervezésébe. Senki sem próbálta visszafogni, talán mert a körülötte álló szerzetestársak egyike sem akarta maguk között, a rendben megtartani. Lehet, az ő felelősségük is fölvethető most, amikor az egyházi felsőbbség kezdi kiszorítani Isten szolgálatából.

95. oldal

>!
Ódor_Endre

Visszajárnak Budára. A helyzet stabilizálódni látszik. Az oroszok észnél vannak, nem jönnek előre, mint a vak légy, inkább macska módra, óvakodva kerülnek beljebb. Illetve a legtöbb vonalon kushadva megálltak. Tény, hogy fenn vannak a hegyen, de nem nagyon húzódnak lefelé. Ottani lakosoktól tudni, hogy Szenteste elfoglalták a hegyen álló kolostort, és délutántól másnap reggelig zengtek a falak a sikítozástól meg a részeg kajabálástól. Kevés képzelőerőt igényelt, hogy lássa az ember, mi történik a szentelt falak között. Néha lövések is dörrentek. Valamelyik nővér nem akarta az igazságot. Mellesleg a nyilasok csöppet sem szánakoznak az apácák sorsán. Emlékeznek rá, hogy zsidó gyereket rejtegettek a zárdában, mígnem a környékbeli jó keresztények le nem leplezték őket. Több teherautóra való gyereket szállítmányoztak el még az ősszel. Hát most megkapják az áldást!

111-112. oldal

>!
Ódor_Endre

Este a Király- vagy a Paulay-utcából hoztak be egy csoportot, és egy fiatal anya az utolsó métereken szökésre szánta magát. Vagy megcsúszott. Mindegy, meglőtték vaktába. Nem halt meg azonnal. A kislányát, aki ránézésre négyéves volt, ott hagyták vele. Az anya elvérzett. Reggel, amikor kivilágosodott, a gyerek élt még. Az anya kabátjának csücskén ült. Várta, mi lesz. Egy nyilas kisfiú megdobta hógolyóval.

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hógolyó

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Imre: Sorstalanság
Berkesi András: Küszöbök
James Aldridge: Tengeri sas
Kovai Lőrinc: Igazság
Jo Walton: Farthing
Stefan Heym: Keresztesvitézek
Csaplár Vilmos: Hitler lánya
Vlagyimir Szorokin: A jég
Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen
Döme Piroska: Asszony a viharban