Koncz ​Zsuzsa 13 csillagozás

Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

Ebben ​a könyvben – a teljesség igénye nélkül, csak úgy nagy vonalakban – egy hosszú utazás képeit-dokumentumait gyűjtöttük össze. Egy utazásét, amely az én történetem, és amelynek első lépéseit észrevétlenül, ösztönösen tettem meg – mint ahogy többé-kevésbé a folytatás is így alakult.
Őszintén, nem tudom, helyes volt-e mindezt elmesélnem-megmutatnom Zöldi Gergőnek, mert bár a címszereplő kétségtelenül én vagyok, ez egy sokszereplős sorozat. Sokan csináltuk együtt, hosszabb-rövidebb ideig. Változtak az idők, volt, aki maradt a régiek közül, és jöttek újabb társak. Ma is ezt a történetet éljük, és rendületlenül megyünk tovább az úton, melyre az elején ráléptünk. A sorstól remek, tehetséges játszótársakat kaptam, sokat köszönhetek nekik; és azt remélem, azok sem távoztak üres kézzel a csapatból, akik távoztak egyáltalán.
Amikor hosszas hezitálás után hozzáfogtunk a könyvhöz, komoly kétségeim voltak. Ismerem magamat, tudom, hogy a jelenben élek, és ma is a jövő… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631364569

Enciklopédia 72

Szereplők népszerűség szerint

Koncz Zsuzsa · közönség · Bródy János · gitáros · Illés

Helyszínek népszerűség szerint

Közép-Európa · színpad


Kedvencelte 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Zsofir>!
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

Nagyon meg vagyok elégedve ezzel az albummal. Részben a gyönyörű képek, részben pedig a szöveg, a történet miatt. Pedig nagyon egyszerű: a lemezek az elbeszélés mérföldkövei, ezekhez kapcsolódva meséli el Zsuzsa a szakmai élményeit és az összegző benyomásait. Hatalmas pozitívum, hogy a könyv egyszerre képes bemutatni Koncz Zsuzsát bárkinek, aki még életében nem hallott róla, ugyanakkor folyamatosan érdekes és új információkat tálal a tapasztalt rajongóknak. Mindezek ellenére sem lesz „intim Pista” hangvétele a kötetnek, de talán ez nem meglepő azok számára, akik valamennyire számon tartják Koncz Zsuzsát.

mohapapa I>!
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

Szerelemtesfeleségtársam édesanyján néha igen-igen elcsudálkozom. Nem csupán azon, milyen fantasztikus pogácsát süt, még csak nem is azon, milyen agilis, ha valamit el akar intézni, hanem a zenei ízlésén. Gondolnád például, hogy az egyik neki adott ajándékunk egy Korál-koncert jegy volt? Úgy nagyjából az utolsó, amikor a Korál még felléphetett. Le is töltette velem a netről a koncertet. Arról nem beszélve, hogy Dorozsmai Pétert személyesen is ismeri, de nem mint zenészt, hanem mint apukát: a dobos csemetéje(i?) abba az óvodába jártak, ahol Márta néni vezető volt. A koncertet nézve az a helyzet állt elő, hogy az anyósommal úgy beszélgettem a Korál muzsikájáról, ahogyan a lányával még sosem. Utólag meg is állapítottuk, hogy a családon belül mindenki jobban járt volna, ha a fia helyett én megyek el vele a koncertre.

S arról meg végképpen nem beszélek, hogy pendrive-ra kellett másolnom neki a Bohém rapszódia című Queen-filmet, amit több hónapon keresztül átlagosan hetente nézett meg. S azzal a lendülettel lehúzatta velem a netről a Queen budapesti fellépésén készített filmet, meg a Live Aid-es fellépésüket, illetve a ’86-os Wembley-showjukat.

Ezek után semmi meglepő nincsen abban, hogy a Koncz Zsuzsáról két, illetve immár három éve kiadott könyvet ő ajánlotta fel nekem. Nem az értékelés megírása végett (nem is tudom, olvassa-e bármilyen szinten a blogomat), hanem csak úgy, érdeklődésileg. A kapcsolati tőke előnyei, ugye… Ha megkésve is.

*
ZENE-E, AMI NEM DÖNGÖL? UGGGYAN…
A hetvenes-nyolcvanas években cseperedtem és eszméltem. Úgy gondoltam, a zenében akkor lehet jó valami, ha kicsit dzsessze vagy nagyon rockos. Én főleg az utóbbi felé voltam nyitott. Később a progresszív rock felé való nyitottság is ebből táplálkozhatott. A gyökerekig képtelen vagyok lehatolni, mik lehettek az első benyomások. Azt biztosan mondhatom, hogy a családom nem, ott egészen másfajta zenék voltak a figyelem központjában.

Tizennégy éves koromtól fogva a nálam négy évvel idősebb, Prof becenevű barátomtól tanultam meg, hogy mert valami nem döngöl a földbe, vagy nem annyira technikás, még lehet jó zene. Zoránnal húzott csőbe. Az LGT-t kezdettől fogva szerettem, Zoránnak meg, ugye, Presser írta a lemezeit. A második csali Katona Klári Titkaim című csodája volt. Aztán jött a Szörényi–Adamis-féle Kovács Kati lemez. Aztán Koncz Zsuzsa Menetrend című lemeze. Mondom, csőbe húzattattam…

Már csak azért is, mert Bródy, ugyebár az elmúlt rendszerben, a közönség számára a rockzenén belül maga volt az ellenzékiség. Számomra is. Már a P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Blues Band előtt is. Bródy neve pedig szervesen összefonódik az Illés és a Fonográf nevével, valamint a KITT-egylet nevével (ami betűszó a Koncz-Illés-Tolcsvay Trió nevéből állt össze). S nem feledhető, hogy Koncz Zsuzsa énekelte a Ha én rózsa volnék-ot. Meg az Egy fiatal költő emlékére című dalt is. Amit egy füst alatt tiltottak be a Jelbeszéd című albumon/mal. Vagyis így vagy úgy Koncz is része lett az ellenzékben levő zenészeknek. Így érdekelni kezdett, amit csinál.

Más kérdés persze, hogy utólag kiderül, minden rockzenész ellenzéki volt, az akkor regnáló rendszer gyakorlatilag egy tömbben veszélyesnek ítélte a beat/pop/rockzenét. De a pénzt szerette kivenni a lemezgyártásból és a koncertezésből, miközben alapvetően lenézte a műfajt. Majd utólag persze az is kiderült, hogy a rockzenészeket egymás ellen is ugratta, köztük is voltak, akik ezért vagy azért, önös érdekből vagy kényszerűségből együttműködők lettek a rendszerrel. De ez sokkal későbbi és nagyon más történet.

S itt van ez a könyv, meg itt van velünk Koncz Zsuzsa. Ebben az esetben a téma kettős: Koncz Zsuzsáról írjak vagy a róla írt könyvről? A kísértés hatalmas, a cikk.hosszának meg végesnek kell lennie, különben a kutya sem olvassa el. (Ezt mondta nekem a héten egy internetes- és papír periodika főszerkesztője.) Megpróbálom elkerülni, hogy csapdába essek, mégis ez esetben iparkodom a másodikat, a könyvet szem előtt tartani.

KONCZ ZSUZSA SZEMÉLYE
Akkor tehát röviden Koncz Zsuzsáról, az előadóról és a személyiségről. Nem ismerem őt személyesen, tehát csak benyomásaim vannak, lehetnek róla. Kezdettől fogva úgy ítéltem meg, hogy tartása van. Mint előadó a tartásából él. Ez egy kicsit rosszindulatú kijelentés, mert egy énekesnek a hangjából kellene élnie. Koncz Zsuzsának közel sincsen olyan jó hangja, mint a kortársainak, Kovács Katinak, Zalatnay Saroltának, Katona Klárinak, Cserháti Zsuzsának. Viszont sokkal több benne a zenei következetesség, illetve, ahogyan mondtam, van benne egyfajta tartás. Ami hidegebbnek, visszafogottabbnak mutatja, mint a másik négy, főleg az első két hölgyet. (Cserháti Zsuzsát az Isten nyugosztalja.) Ez nem hiba, mindössze benyomás.

Az, hogy nincsen olyan hangja, mint amazoknak, legyen ez bármilyen ellentmondásos is, a rockzenében nem feltétlenül hátrány. Kedvenc magyar példám erre Földes Hobo László, akiről a legnagyobb jóindulattal sem mondható el, hogy pazar énekes lenne. Viszont hihetetlenül pazar előadó. Ami a magyar rock legnagyobbjai közé emelte. (De azért nem felesleges időpocséklás a részéről, hogy járt énektanárhoz.) Koncz Zsuzsa, úgy fest, sok mindenben konzekvensebb, mint a pályatársai. Elég talán csak a megjelent lemezeinek a számát néznünk. De kiderül abból is, hogy a zenéinek a stílusa meglehetősen következetes.

A rendszerváltással a felszínre kerültek a rock berkein belül is az addig nem is ismert ellentétek, gondolkodásmód különbségek. Talán a Szörényi-Bródy páros szétválása ennek a legékesebb bizonyítéka.

Koncz Bródyval tartott, és mint utólag kiderült, a Szörényivel való kapcsolata soha nem is volt felhőtlen. Az ellenzéki szerepükben és a politikához való viszonyulásukban érdekes, elgondolkodtató, valahol érthető, valahol érthetetlen változás történt, ami változás szorosan összefonódik a kelet-európai politikai struktúrákkal, eszmeiséggel és a politikai realitással.

A magyar, a kelet-európai liberálisan gondolkodó embernek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a liberális eszmék baloldaliak és szorosan, elválaszthatatlanul összekötődnek az egykori állampárttal és annak utódpártjaival. Így történhet meg, hogy az állami vállalatból hirtelen kapitalista céggé lett Hanglemezkiadónál történt változások hatására Koncz Zsuzsa az egykori MHV igazgatót követte, mondván, hogy a változások közepette ő kiszámíthatóbb, mint az új rendszer emberei.

Illetve így történhet meg, hogy liberálisként egy olyan párttal szimpatizált, amelyik az egykori állampárt embereivel lépett koalíciós kormányzásra. S így ennek a pártnak a szerepe óhatatlanul valami nagyon érdekes, ellentmondásos irányba csúszott el. Vagy csak össze került, ami össze tartozik. Mindenesetre a volt kommunistákkal való összeállásuk úgy nagyjából megkérdőjelezi a rendszerváltást. Úgy tűnik, liberális berkekben sokkal-sokkal veszélyesebb a kettővel ezelőtti rendszer, mint amilyen a kommunizmus volt. Amihez képest a rendszerváltás utáni baloldali elit emberei szalonképesek a számára. Akkor is, ha a kommunizmus fenntartói voltak… Legalábbis könyvünk alanya valami nagyon hasonlót fogalmazott meg az első szabadon választott kormány teljesítményét értékelve. Ha nem tette volna, az én mesém is sokkal rövidebbé lett volna, mert eszembe ágában sem lenne egy zenével foglalkozó könyvbe napi politikát keverni. Kilóg ez az értékelésből, tudom, de éppen úgy kilóg a könyvből is. Vagy sajnos egyszerűen kikerülhetetlen része az életünknek…

S innen már egy tapodtat sem lépek tovább, mert ez végképp elszakítana a jelen könyv értékelésétől. Maradjunk Koncz Zsuzsa személyénél és zenéjénél.

KONCZ ZSUZSA ZENÉJE
Erre az alcímre nem fogok sok szót vesztegetni. Talán ellentmondásos, de a könyvhöz nem sok köze van. Ám kikerülhetetlen, ha őszinte akarok maradni. S ez az alcím, amely végképp teljesen szubjektív.

Volt idő, hogy Koncz Zsuzsa minden megjelenő lemezét megvettem. Visszamenőleg is. Aztán már nem. Nem az előző alcímben fogalmazottak miatt, azoknak semmi köze nem volt ehhez. Egyszerűen nem kötöttek le a lemezei. Semmi bajom Bornai Tiborral és a zenéjével, de nagyjából attól fogva hagytak hidegen zeneileg Koncz Zsuzsa lemezei, hogy ő megjelent azokon szerzőként.

Némileg meghökkenve konstatáltam, hogy hány lemeze jelent azóta, hogy nem vagy csak átabotában követtem már a munkásságát. Tizenegy olyan stúdiólemeze van, amit ha egyszer meghallgattam vagy nem is tudtam róla. (Ha a tavaly megjelent Szabadnak születtél című albumot is hozzászámolom, amiről a könyvben még nem írhattak, tizenkettő.) Magától értetődik, hogy ez nem őt és a zenésztársait minősíti. Vagy igen…? Gyorstalpalón iparkodtam pótolni a hiányosságokat. SzFT sokat tűr, amikor zenét hallgatok, és igen rugalmas. Volt, hogy még Gergő fiam hörgős metáljában is talált figyelemre méltót. Viseli a posztrock-dolgaimat, sőt, egész őszintén a Mono együttes ő találta hallgatásra. A progresszív rockos zenéimre sem morog. Ő maga alapvetőn a populárisabb zenéket kedveli. De amikor a Vadvilág című Koncz albumot betettem háttérnek az értékelés megírásához, előbb szelíden, majd határozottan tiltakozott, hogy hallgassunk már mást. Nem idézem, mit mondott. Nem mindig értek egyet vele, ő Zoránt sem kedveli. Én igen. De a lemezt hallgatva több volt bennem a kötelességérzet mint az érdeklődés. Ami számról számra csökkent. Gyorsan hozzáteszem, hogy amikor átkapcsoltam a 37 című lemezre, kicsit kisimult a lelkem, de SzFT addigra teljesen besokallt.

Mindezzel együtt nem csupán otrombaság, hanem egyenesen ostobaság lenne azt állítani, hogy Koncz Zsuzsa érdektelen előadó. Egyáltalán nem az. Sőt, mi több! Nem kezdem el sorolni azon dalainak a címét, amelyek szerves részévé váltak a magyar zenei kultúrának. Szerintem minimum hármat bárki fel tud sorolni az ország bármely részén.

AKKOR VÉGRE A KÖNYVRŐL
Nehéz eldönteni, hogy ez a könyv micsoda. Mármint azon túl, hogy könyv.

Mindenek előtt leszögezem: a kötet roppant impozáns, nagyon kitalált, nagyon megcsinált. Technikailag és esztétikájában is. Nagyon nem kézikönyv-méret, az olvasásához, a lapozgatásához feltétlenül asztal, támaszték kell. Kézben egy átlag olvasónak nem tartható. Nagyon egyben van, nagyon szép.

A műfaji meghatározása inkább fotóalbum. Holott egy életinterjúba csomagolt diszkográfia. A koncepció a következő: az énekesnővel készült interjú keretében a nagylemezein keresztül tekinthetjük át a pályafutását. Rengeteg-rengeteg fényképpel. A képek mennyisége magában hordozza, hogy a lényeg nem a szövegen van. Ez nem hiba, csupán tény.

S mert a képek mennyisége jóval meghaladja a szövegét, tulajdonképpen az utóbbi, logikusan, a háttérbe is kerül. Olyanná válik, akár egy nyaralásról készült családi vetítés: annyi fotónk van, hogy egyről-egyről éppen csak a leglényegesebb dolgot tudjuk elmondani, különben vége-hossza nem lenne a beszámolónknak. Ezért ha bárki Koncz Zsuzsára lenne kíváncsi, tartok tőle, hogy az ő megismeréséhez nem ez a könyv a legalkalmasabb. (Mondjuk ha eddig megtörtént volna, ezután külsőre soha többé nem fogja eltéveszteni őt. :-) ) De olyan nagyon más könyv nincsen… (Na, jó, egy van: Varjas Endre Koncz Zsuzsa című könyve.)Az egyes fejezetek felépítése könnyen értelmezhető, logikus és átlátható. (A töméntelen fotót mindig tartsd szem előtt!) A fejezet címe mindig a soron következő hanglemez (cd) címe. A törzsszöveg nyúlfarknyi beszélgetés a lemezről, a körülményekről, az akkori aktualitásokról. A beszélgetés után fotók, fotók, fotók, hosszabb-rövidebb magyarázatokkal. Majd jön az újabb lemez, új fejezetben.

A kérdés az, minek akarjuk olvasni a könyvet?

Az értékelésnek nincs itt vége, a folytatást a blogomon elolvashatod.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/02/14/zoldi_gergel…

Az értékelés eredetileg a koncert.hu oldalon, a bloghoz képest némileg rövidítve jelent meg.
https://www.koncert.hu/hirek/konyvajanlo/zene-e-ami-nem…

Pudlimoly78>!
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

Koncz Zsuzsa egy köztünk élő legenda… Büszkeséggel tölt el, hogy egy korban élhetek Vele - még akkor is, ha kereken 60 évvel idősebb nálam.

Mikor ezt a könyvet olvastam, 3 dalát ismertem még csak, de azokat végtelenítve hallgattam – az Őszinte bohócot, a Ne mondd-ot, meg persze a legnagyobb, elmaradhatatlan klasszikust, amit mindenki, de tényleg mindenki ismer (igen, az Ég és föld között-ről beszélek. :)). Úgy, „friss” rajongóként is hatalmas élmény volt. Bizton állíthatom, ez *a* tökéletes, a nagybetűs (ön)életrajzi könyv. A Zsuzsa által elmondottakat Zöldi Gergelynek sikerült átültetnie egy igazán személyes, de mégsem „pajtizós” hangvételű kötetbe. 300 oldalon keresztül úgy éreztem, mintha kettesben beszélgetnék a Művésznővel – ez nagyon kevés életrajzi műben valósul meg. Bár az is igaz, hogy sok mai „hírességgel” ellentétben Koncz Zsuzsáról nem az jut eszünkbe, hogy tegnap volt a Blikk címlapján az új szobabiciklijével, vagy éppen a százhuszadik főzőműsorban kotyvasztott paprikás csirkét, miközben a magánéletéről pletykált. Róla leginkább egy szó jut eszünkbe: példakép. Úgy szakmailag, mint emberileg, és mint minden egyéb tekintetben.
S szót kell ejtenem a könyvben szereplő csodás fotókról is – visszarepítenek a múlt századba. Ó, és majdnem elfelejtettem: mindegyiken ott szerepel az a gyönyörű, mosolygós hosszú copfos barna lány, aki mindig tud újat mutatni, aki a mának él, de tiszteli a múltat, aki tele van elszántsággal és gondolatokkal – mert sose feledi, hogy szabadnak született.

levi1994>!
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

Fényképek önmagukért beszélnek. Egy legendás életút izgalamas elbeszélése.


Népszerű idézetek

csucsorka IP>!

– Ennyire követted a politikát?
– Követte a fene! De a végére csak összeállt a kép.

116. oldal, Jelbeszéd 1973 (Corvina, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Koncz Zsuzsa · politika
Pudlimoly78>!

Nem lehet mindenkinek megfelelni.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Koncz Zsuzsa · megfelelés
Pudlimoly78>!

Miért ne lehetne véleményem, és azt miért ne mondhatnám el, ha tehetem?

282. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Koncz Zsuzsa · vélemény
Lane>!

– Az első hat lemezed mindegyikén volt legalább egy vers. Ez biztatott fel egy teljes versalbumra?
– A Jelbeszédet éppen a szövegek miatt tiltották be, így Bródy enyhén szólva nemkívánatos lett a hatalom szemében. Logikus ötlet volt Szörényi Leventétől és Tolcsvay Lacitól, hogy akkor csináljunk verslemezt. Ebben az időben ők sokat és szívesen zenéltek együtt, színpadon, stúdióban, otthon, nyaralás közben, saját kedvtelésükre – mint jó barátok. Ahogy mondani szokás, „forintos ötlet” volt, én meg némi malíciával hozzátettem: tessék Arany Jánost cenzúrázni!
– És cenzúrázták is.
– Igen. Illetve előre megmondták, hogy A walesi bárdokban ne is sántikáljunk, az nem fog menni. Drága orosz testvéreink még javában itt táboroztak, persze kizárólag a világbéke megóvásáért.

137. oldal, 1975. - Kertész leszek

2 hozzászólás
Pudlimoly78>!

Hiszem, hogy a határozott, halk szónak ugyanúgy megvan a hatása, mint az ordibálásnak meg az asztal csapkodásának.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Koncz Zsuzsa · ordítás · szó
Pudlimoly78>!

Mióta elkezdődött az új hatalom markáns regnálása – ami többünket eltüntetett a médiából, vagyis egyszerre szamizdatok lettünk – , folyamatosan nőtt a koncertre járó közönség érdeklődése.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · koncert · Koncz Zsuzsa · közönség · szamizdat
Pudlimoly78>!

Van, amihez nem lehet hozzányúlni. Aki ezt nem tudja, az fejjel megy a falnak.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Koncz Zsuzsa
Pudlimoly78>!

Ha az ember azt szeretné, hogy tiszteljék, akkor tisztelnie kell a partnert is, jelen esetben a közönséget, aki várja ezeket a dalokat.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dal · Koncz Zsuzsa · közönség · tisztelet
Pudlimoly78>!

Én úgy énekelem a dalt, ahogy nekem szól, ahogy én értelmezem – ez az én szabadságom. Ha jól csinálom, a közönség ért engem, de közben gondolhat mást is – az meg az ő szabadsága. Mindenki eldöntheti, neki mit jelent egy-egy dalom.

282. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dal · éneklés · Koncz Zsuzsa · közönség · szabadság
Pudlimoly78>!

Szerencsés helyzet.
Nem is érzem magam szerencsétlennek.

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Koncz Zsuzsa · szerencse

Hasonló könyvek címkék alapján

Varjas Endre: Koncz Zsuzsa
Michka Assayas: Bono Bonóról
Måns Mosesson: Tim
Fencsik Tamás – Ganxsta Zolee: Döglégy a világ körül
Presser Gábor: Presser könyve
Adrian Grant: Michael Jackson
Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Trevor Baker: Dave Gahan & Depeche Mode
Max Cavalera – Joel McIver: My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl