Virágporszoba 12 csillagozás

Zoë Jenny: Virágporszoba

" – El kellene mennünk innen, Rea. Egy másik országba.
– Minek? Sehol se más."
A technonemzedék és az ezredforduló európai, jóléti társadalma: széthulló családok, a szex és a drogok csábítása.
Egy ifjú svájci írónő zajos nemzetközi sikert arató első regénye. Villódzó képek, fények és árnyak. Egy érzékeny, rémekkel és félelmekkel viaskodó, szeretetre éhes fiatal világa.
Jo, akit 3 éves korától apja nevel, érettségi után édesanyja, és egy boldogabb élet keresésére indul. Magányos utazása sodródás emberek és tárgyak, álmok és csalódások között.
Lírai, érzékeny regény, egy olyan világról, ahol üvölt a zene, és nem halljuk meg a másikat, ahol szülő és gyermek érzéketlenek egymás iránt, ahol a hófödte hegycsúcsok, kristálytiszta patakok és zöldellő mezők között tombol a magány és a kegyetlenség. Ahol nincs érték, és nincsen szeretet. S ahol mégis élni kell, és szeretni.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2000
152 oldal · ISBN: 9638607974 · Fordította: Nemes László

Enciklopédia 4


Várólistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Zoë Jenny: Virágporszoba

Huhh… nehéz helyzetben vagyok, mert felemás érzéseim vannak. Egyik felem úgy érzi, szólt valamiről a könyv, de a másik, hogy csak mondatok egymás utánisága volt 151 oldalon.
Mindennek ellenére a kiírt idézetek is mutatják, hogy volt értelme elolvasni a könyvet, csak ez az a fajta történet, amit emészteni kell. Nem cserélnék Jo-val. Az édesanyja kisgyerekkorában elhagyja, az apja neveli, és ő érettségi után megkereső a nőt. Egy ideig vele él, de hát nem könnyű… Sajnáltam, hogy Jo Alios-sal való kapcsolata… hát igazából nem alakult sehogy sem. Azt hiszem, ők ketten jól megértették volna egymást.
A lány csupán szeretetre vágyik, de az anyja arra sem képes, hogy az új pasijának spoiler .
A könyv hangulata viszont szinte az elejétől megfogott. Habár Svájcban játszódik a történet, egyfolytában A medence című francia film járt a fejemben.

>!
siona
Zoë Jenny: Virágporszoba

Nagyon érdekes a stílusa és magával ragad. A baj, hogy se eleje, se vége. valahogy nem áll össze. Olyan befejezetlen volt és így nem is igazán szólt semmiről. Egy egy hangulatot remekül megragad, de ennyi.

>!
Allen_Ark
Zoë Jenny: Virágporszoba

Igazából nem tudok igazán mit kezdeni ezzel a könyvvel. Olyan semmilyen, végig olvasod, talán még érdekel is, csellengő ifjúság, ismered egy részét az életérzésnek, de már mintha annyiszor hallottad volna. Nincs benne semmi új, csak ismétlése egy kallódó generáció zsákutcáinak. Látjuk, tudjuk, ismerjük. Unalmas maga a téma, és ehhez nem rak hozzá sem ábrázolás, sem nyelvben semmit. Nincs ezzel baj, csak nem lép túl a tisztességes iparos szakmán, megmarad annak szintjén. Az egész olyan, mint ahogy a kispolgári Svájcot elképzeljük: jó, jó, de minek. Mit lehet ott csinálni? Mi hoz ott izgalomba? A regénnyel is így voltam: kiszámítható pontossággal bemutat valamit. Előre tudom, mi a vége. Nem lep meg. De eközben azért ábrázol, azért dolgozik, azért végigvisz, csak nem emel feljebb, hogy onnan is lássam, ahonnan már rá lehet csodálkozni.

>!
Nauri
Zoë Jenny: Virágporszoba

Jön sehonnan, megy sehová, de azért annyira lekötött, hogy egyszer el lehetett olvasni. Semmi extra.

>!
Borbála_Szűcs
Zoë Jenny: Virágporszoba

Belső könyv. Egy fiatal lány szorongásainak belső könyve. Végtelen magány és örömtelenség árad belőle. Ugyanakkor jelen van az a kínzó szeretetéhség is benne, ami a lányt hajtja hol az anyjához, hol ismeretlen, hasonló magányban tengődő társakhoz, hol az apjához. Alapjában véve tetszett.


Népszerű idézetek

>!
csgabi MP

A friss kenyér illata ébresztett fel.

62. oldal

>!
csgabi MP

Benn a házban csengett a telefon, de Rea meg sem mozdul.
– Nem mész oda?
A fejét rázta.
– Csak az ősöm.
– Miért nem mész oda?
– Minek menjek? Csak azt akarja az anyám, hogy látogassam meg.
– Nincs itt? Hova ment?
Rea felém fordul. Bosszús ránc a homlokán, a szemüveg fölött.
– Igen, a fenébe is. Elment. Kórházban van, érted? Rákos, és haldoklik.
A telefon nem hagyja abba a csengetést.
– És azt akarja, hogy végignézzem. Tehet nekem egy szívességet! – Felemeli a hangját: – Látogassa az apám, de hát ő folyton ilyen-olyan kongresszusokon ül. Valószínűleg észre se vette még, hogy a felesége haldoklik.

109-110. oldal

>!
csgabi MP

– Szabadidőmben verseket írok – mondta kis idő múltán. Várakozó arcára pillantottam, mert nem tudtam, hogyan kellene reagálni az efféle kijelentésre, és tanácstalanul néztem fel a fűzfákra. Majd azt mondtam, anélkül, hogy gondolkodtam volna rajta, hogy a fűzfák minden bizonnyal nagyon szomorú fák, és az ágaik alkalmasint azért hajolnak a földre, mert a világ össze könnyének terhét hordozzák.

33. oldal

>!
csgabi MP

Újra hallatszanak a légkalapácsok a szomszéd faluból. Kimerítenek az efféle zajok, de még a gondolat is, hogy a közvetlen közelemben földet törnek fel, és szorgosan építenek és dolgoznak. Volt idő, amikor az ilyesmi semmit sem számított. Akkor nem is így feküdtem volna az ágyamban, ilyen izgatottam és az ilyen durva zajoknak ennyire kiszolgáltatottan. Nem, akkor én nyugodtan könyvet olvastam volna, és ebből az egészből semmit se vettem volna észre. Először is, közelembe sem férkőztek volna annyira ezek a zajok, hogy egyáltalán meghallottam volna őket. Olvasás közben átsiklottam volna felettük, ott maradtak volna a szavak fala mögött, ilyen falat én az olvasás révén, amióta csak emlékszem, mindig fel tudtam építeni. Szavakból összeállt falat, mely körülbástyázott és megvédett, amíg olvastam, és én nem is csináltam semmi egyebet.

50-51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
nitamita

Olvasás közben átsiklottam volna felettük, ott maradtak volna a szavak fala mögött, ilyen falat én az olvasás révén, amióta csak emlékszem, mindig fel tudtam építeni. Szavakból összeállt falat, mely körülbástyázott és megvédett, amíg olvastam, és én nem is csináltam semmi egyebet.

>!
csgabi MP

Egyre közelebb jön hozzám az ugató kutya, de a lábam erősen rátapad a földre. Izzadságcseppekből koszorú fonódott a homlokom köré. Csaknem kificamítom a nyakamat, hogy egyenesen a kutya torkába nézzek. Csillog a nyál a rózsaszínű foghúsán és az éles fogain. amelyek sebesen közelednek, és mind nagyobbnak látszanak, mintha egyre nőnének. Vissza akarom parancsolni, és rákiáltok. Ott áll előttem, ugrásra készen. A rémülettől eszemet vesztve kinyújtom mindkét kezemet, az egyikkel megragadom a felső állkapcsát, a másikkal az alsó állkapcsát, és minden erőmet összeszedve széjjeltöröm a kutya pofáját, mely olyan hangot hallat, mint amikor az ember a kemény kenyeret töri szét. Fülemben még mindig a kutya szétroppanó pofájának a hangjával csúszom vissza lassan az álmomból, mint valami csöpögős, nyúlós anyag, az ágyamba. Mozdulatlanul fekszem, kiürült edény, mely aztán lassan-lassan újra megtelik annak az emlékezetével, hogy hol vagyok. Egyetlen csomóvá összerugdalva hever a lábamnál, az ágy végében a lepedő. Eufóriában és kimerülten nézek a takaróra, mint mindig, amikor álmomban sikerült megmenekülnöm.

38-39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kutya · rémálom

Hasonló könyvek címkék alapján

Martin Suter: Az emlékezet csapdájában
Arno Camenisch: Az utolsó cseppig
Monica Cantieni: Zöldfülű
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Rick Riordan: Neptunus fia
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
George R. R. Martin: Kardok vihara
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál