Zlata ​naplója 30 csillagozás

Zlata Filipović: Zlata naplója

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​utóbbi hónapok legnagyobb könyv-világszenzációját tartja kezében most az olvasó: egy tizenhárom éves szarajevói kislány naplóját, amelyből a szemtanú hitelességével végigkísérhető az ott dúló háború, annek kitörésétől egészen napjainkig. Érdekes és felkavaró könyv, az „Anna Frank naplója” méltó és örökérvényű társa. Néhány rövidített részlet belőle:

1991. szeptember 29. vasárnap
Tegnap Ivana születésnapját ünnepeltük. Szuper buli volt. Teleettük magunkat kiflivel, szendviccsel, és ami a legfontosabb: tortával. Ivana fiúkat is meghívott. Táncversenyt rendeztünk, és én győztem. Jutalmul egy ékszeres dobozt kaptam.

1992. április 4. szombat
Ma van a muzulmánok nagy ünnepe, a Bajram. Az utcán alig van ember. Biztosan az ágyúktól félnek, pedig nem is volt semmiféle támadás. Úgy látszik, Anyunak volt igaza, és csak rémhír az egész.

1992. április 18. szombat
Lőnek, mindenfelé gránátok hullanak. Anyu állandóan sír. Megpróbálja titkolni… (tovább)

Eredeti cím: Zlatin dnevnik

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Victoria, Budapest, 1994
196 oldal · ISBN: 9637660445 · Fordította: Barabás József

Enciklopédia 4


Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mandula8
Zlata Filipović: Zlata naplója

Láttam már, olvastam már ilyet. Tizenéves gyerek vallomásai háborús időkben. Olvastam már jobbat, irodalmilag jelentősebbet, jobb cselekménnyel, szerethetőbb főhőssel.
És mégsem tudom azt írni, hogy nem tetszett. Annyira szörnyű a tény, hogy ilyesmit kellett átélnie egy gyereknek – és ha csak egyről lenne szó! Nálam beigazolódott, amit Zlata a végén írt: erre a pár órára én is ott voltam Szarajevóban, abban az iszonytató múltbéli borzalomban.
Eszembe juttatta ez a könyv a saját tapasztalataimat a délszláv háborúval kapcsolatban: a háború sújtotta területen átvonulva, láttam a kiégett, szétbombázott házakat, újraláttam a tankokat, illetve gépfegyvereket tiltó táblákat, de leginkább annak a két kolduló gyereknek az arca tűnik elém, akik a bosnyák főváros utcáin tőlünk várták a megváltást.
A háború fekete lyukat éget az ember életébe. Ez a vallomás is ennek a bizonyítéka, de azért folynak, folynak a maga módján tovább a megsebzett sorsok: van öröm, játék, nevetés a sok bánat ellenére. Ez az egyik legfőbb pozitívuma Zlata írásának: megmutatja a háború emberi oldalát is.

4 hozzászólás
>!
Niki_
Zlata Filipović: Zlata naplója

Nehéz értékelni, hisz egyrészt egy 13 éves kislány sorairól van szó.
Másrészt ez nem regény, hanem a valóság.
A napló célja nem az volt, hogy egyszer kiadásra kerüljön és másokat „szórakoztasson”, hanem egy kislány magának írta emlékül.
Így hogyan lehetne értékelni? Nehezen. A gondolatok, az írásmód olyan, amilyennek szerintem egy 13 éves kislánynak lennie kell. A napló a sajátja. Úgy fogalmaz benne, ahogy akar. Nyilván, ha szórakoztató irodalom lenne, akkor lehetne benne hibákat találni, de nem az. Amiről pedig szól. … Abba szintén nem lehet belekötni, hisz a valóság.
Nem egy olyan napló, ami maximálisan le tudott volna kötni, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi voltam Zlata és a családja sorsának az alakulására, így nagyon sajnáltam, hogy minden megszakadt, amikor a naplót külföldre vitték, hogy kiadják. Kíváncsi lettem volna arra, hogy mi történt a háború végéig velük és utána.

Bővebben: http://azajtom.blogspot.hu/2017/03/zlata-filipovic-zlat…

>!
aani
Zlata Filipović: Zlata naplója

Nem igazán tudtam mire számíthatok, Anne Frank naplóját nem ismerem, így nem volt viszonyítási alapom sem. Egy biztos, nem tetszett, amit kaptam.
Beleolvasni egy naplóba rendkívül intim élmény – legyen az az ember sajátja vagy valaki másé –, hiszen legbizalmasabb gondolatainkat, érzéseinket vetjük papírra benne. No de ez itt egy háború krónikája… kellene hogy legyen.
Számomra nem volt egyik sem. Nem volt háborús krónika, mert bár Zlata ír a helyzet kibontakozásáról, és számos alkalommal tesz kitérőt beszámolva a körülötte véghezvitt rombolásról, szavainak nincs mélységük. Az általa leírt pusztítást és halált nem tudta felruházni a valóság súlyával.
Nem volt ez igazán személyes napló sem. Számomra hiányzott belőle, jobb szó híján az őszinteség. Az a fajta bensőségesség, amit ez ember csak önmagával szemben enged megnyilvánulni. Azok a kendőzetlen gondolatok és nyers érzelmek, amiket nem adnál ki a kezedből. Zlata megosztja velünk élete jelentősebb pillanatait; iskola, barátok, család – hétköznapi események, amikbe beszivárog a feszültség, majd berobban a háború. De hiába veti papírra mindezen eseményeket, hiába ír örömről, bánatról, haragról képtelen ezeket élővé, átérezhetővé tenni. Zlata gyűlöli a háborút, ami megfosztja Őt gyermekkorától, de az indulatot mégsem érzem benne, pedig egy 12-13 éves kiskamasz haragudni, na azt pokolian tud.
Zlata életét a boszniai háború közepéig kísérhetjük figyelemmel. A kötet 1994-es megjelenésű, a megegyezés pedig, ami véget vetett Szarajevó ostromának csak 1995 októberében született meg. Ennek ellenére hibaként rónám fel az addigi események objektív, tárgyilagos ismertetésének hiányát a szerkesztőnek.

>!
chhaya P
Zlata Filipović: Zlata naplója

Nehéz érdemben értékelni egy 11-12 éves gyerek által vezetett naplót, ami valós eseményeket ír le, és ugye eredetileg nem is kiadásra lett szánva… Jellegéből adódóan szokás Anne Frankhoz hasonlítani, bár a színvonalát messze nem éri el. Érezhető, hogy Zlata sokat merített szülei beszélgetéséből, ha nem egyenesen diktáltak neki – ez eleinte kissé zavaró volt, de megbékéltem vele. Ahogy teltek a háborúban töltött napok, évek, hónapok, úgy változott Zlata hangneme is. A boldog, életvidám és aktív társasági, baráti életet élő kislány először csak szomorú és ijedt, aztán egyre dühösebb és elkeseredettebb hangon ír. Az őt körülvevő világgal együtt komolyodik. A háború mindenkit megvisel, hát még egy gyereket… Érdemes elolvasni, egy kicsit Zlata szemszögébe helyezkedni és onnan nézni a délszláv háborút, annak hatását a mindennapokra és átlagos családokra… Csak ne várjunk tőle irodalmi magasságokat, mert annak csalódás lesz a vége.

>!
bagie P
Zlata Filipović: Zlata naplója

Nem tetszett. Olvastam automatikusan és vártam, hogy legyen már vége.
Folyamatosan Anna Frank naplója járt az eszembe, és az, hogy az a könyv meghatározó olvasmányélmény volt. Ebben semmit nem találtam, ami miatt meg szeretném jegyezni ezt a könyvet.
Sajnálom természetesen, hogy ilyet át kellett élnie, vagy át kell élnie bárkinek is… de ez a napló megmaradhatott volna személyes naplónak.

>!
Jean P
Zlata Filipović: Zlata naplója

Nem tudom azt írni, hogy tetszett, mert nem. Akartam szeretni, de nem ment. Zlata engem kimondottan idegesített. A beszúrt angol kifejezésektől majdnem a hajamat téptem.
Ha 10-13 évesként került volna a kezembe, talán tudtam volna azonosulni vele. Biztos bennem van a hiba, de számomra túl gyerekes volt. (Igen, tudom, hogy egy 11-12 éves gyerek írta, de akkor is) Nem éltem szerencsére háborúban, épp ezért én kegyetlenebbnek képzelem azt. Lehet, ha ügyesebben fogalmaz, jobban át tudta volna adni az élményt.

>!
Miasigirl
Zlata Filipović: Zlata naplója

Kisebb koromban olvastam először, és akkor nagy hatással volt rám a történet. Megrendített, hogy alig messze tőlünk, ilyen dolgok történnek meg.
Éppen emiatt olvastam újra, ám felnőtt fejjel kissé más a megítélése. Azóta olvastam már jobban megírt háborús naplókat, amik valahogy.. hatásosabbak voltak. Ez persze nem von le az értékéből, mint az eddigi egyetlen olyan könyv, amit a délszláv háborúról olvastam.

>!
Tipti
Zlata Filipović: Zlata naplója

Jaj, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg kedvesen, amit gondolok erről a könyvről. Nem nyerte el túlzottan a tetszésemet. Oké, egy tizenhárom éves lány naplója, aki a háború sújtotta Szarajevóban éli mindennapjait, de nem feltétlenül kellett volna kiadni, ezek olyan feljegyzések, amiket később át tudott volna dolgozni és ez alapján Zlata meg tudta volna írni felnőttkorában a háborús élményeit. Ami nagyon idegesített, hogy minden nap ugyanazt írta le, csak egy kicsit más köntösbe bújtatta. Neki elvették a gyerekkorát, borzalmasan élnek… A nevekbe belezavarodtam, több embert hívtak Bojanának, de nem különböztette meg őket egyértelműen. Rettenetesen idegesítettek az angol szavak, kifejezések használata. „yes, Mimmy, yes! Fújfújfúj. Azt pedig cáfolnám, hogy Anne Frank naplója "méltó és örökérvényű társa” lenne ez a könyv. Anne sokkal érettebben gondolkodott, tudatosan átdolgozta naplóbejegyzéseit arra az esetre, ha kiadnák, pedig neki ez csak álom volt, Zlata „műve” pedig elég gyorsan nyomdába került. Ráadásul Anne változatosan, humorosan ír, naplója annak ellenére is izgalmas, hogy a négy fal között kell töltenie a mindennapokat.

>!
Zizz
Zlata Filipović: Zlata naplója

Tipikusan olyan könyv, amihez szükséges egyfajta lelki állapot, ami sajnos az én esetemben nem volt meg, vagy legalább is nem úgy ahogy kellett volna. Mostanság elég kevés könyvet sikerült elolvasni, és ez lett volna az a mű, ami esetleg visszaránt a könyvek világába. Ám nem sikerült, mert ebben az időszakban számomra túlságosan nyomasztó, lehangoló, helyenként unalmas volt. Való igaz, hogy érdekes dolog egy gyermek szemével nézni a világot, pláne akkor, ha ilyen nehéz az élet, amelyben Zlata és családja tölti el mindennapjait. Félelemben, aggódásban. Mégsem tudott kellőképpen átjönni. Talán ha akkor olvasom, amikor több az energiám, nagyobb az életkedvem, másként csapódik le. Mindenesetre biztos hogy újra olvasom, és kap egy második esélyt, csak még nem most.

>!
patakizs P
Zlata Filipović: Zlata naplója

Biztos sokan megbotránkoznak ezen, de nem nagyon tetszett ez a könyv. Annyira Anna Frank-utóíze volt, de valahogy ott nem zavart, hogy egy tizenéves kislány írja a naplóját. Valahogy itt nekem nem jöttek át a dolgok. Akadnak utalások arra, hogyan telnek ott a napok a háború alatt, de igazából inkább csak egy tininyafogás az egész. Félreértés ne essék, nagyon sajnálom, ami ott történt, biztos szörnyű lehet egy ostromlott városban élni, túlélni, és örülök, hogy a kislány túlélte, de irodalmi szempontból nem kaptam sokat.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

Néha az a benyomásom, hogy valójában már nem is élünk, csak úgy teszünk, mintha élnénk…

85. oldal (Victoria, 1994)

>!
Carmilla 

    Martina és Matej új barátokra tett szert, és Martina ott volt a budapesti Guns n' Roses koncerten.

72. oldal (Victoria, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Guns N' Roses
>!
chhaya P

Végre valami jó! A zongoratanárom azt mondta, hogy játszani fogok az iskolai hangversenyen! Máris kezdhetek gyakorolni. Kabalevszkij művét adom elő. Rövid, de nehéz darabok. Sebaj, majd csak megtanulom!

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij
>!
chhaya P

A háborúnál nincs nagyobb szörnyűség a világon.
Megint eszembe jut ez a mai felvonulás, amibe én is beálltam. Nagyobb volt és erősebb, mint a háború! Ezért fognak az emberek győzni, az emberek és nem a háború, mert a háborúban nincs semmi emberi. A háború teljesen idegen az embertől.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
chhaya P

(…) minden ház lángokban áll, és gyilkolják az embereket! Hát ezek az én híreim… Rettenetes!!
És mindez miért? Hiába keresem az okát, nem találom. Kié a felelősség? Nem tudom. De azt tudom, hogy mind mélyebben süllyedünk a borzalmakba.

61. oldal

>!
chhaya P

(…) gondolom észrevetted, hogy már semmit nem írok a háborúról, az ágyúzásokról. Tudod, annyira megszoktuk már! Semmi mást nem kérek már a sorstól, csak azt, hogy körülöttünk ötvenméteres körbe ne hulljon gránát, hogy legyen tüzelőnk, vizünk, meg persze villanyunk. Képtelenség elhinni, ennek ellenére igaznak látszik: hozzáidomultunk ehhez a szörnyűséghez!… De hát mi a csoda ez? A szokás hatalma?… A „küzdj az életedért” parancsa? Nem tudnám megmondani.

122-123. oldal

>!
chhaya P

Ha elgondolkodom, mindig búskomorrá válok, de nem tudom megállni, hogy ne gondolkodjam.

131. oldal

>!
chhaya P

Már többször hasonlítottak Anna Frankhoz. Ilyenkor Mimmy mindig rám jön a félsz. Félek, hogy én is úgy végzem.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Frank
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Miljenko Jergović: Szarajevói Marlboro
Semezdin Mehmedinović: Szarajevó blues
Ivo Andrić: Híd a Drinán
Ivo Andrić: Magyar Musztafa
Ivo Andrić: Vihar a völgy felett
Sladana Bukovac: Szellemmajom
Faruk Šehić: Az Una hullámai
Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma
Nenad Veličković: Szarajevói Capriccio
Saša Stanišić: Hogy javítja a katona a gramofont