Alfa ​és omega / Hóhíd a szakadék fölött 13 csillagozás

Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hóhíd a szakadék fölött
Lehetséges-e beleéléssel, fantáziával megoldani matematikai példákat, komoly tudományos problémákat? Elképzelhető-e, hogy pszichológiai módszerekkel segíthetünk tudósoknak egzakt kutatásaikban? Zsuravljova lényegében ezekre a kérdésekre válaszol, persze egyelőre maga is a fantasztikum síkján, de egyben nagy emberismerettel, humorral, sok tekintetben reálisan.

Alfa és omega
Jurjev elbeszélése az USA-ban játszódik, egy kísérleti telepen, ahol ijesztő ötletek megvalósításával próbálkoznak: emberek fejébe ültetett rádióstimulátor igénybevételével akarják – a hatalom céljainak megfelelően – félelemre, agresszivitásra vagy boldogságra hangolni őket.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kárpáti / Móra, Budapest, 1974
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 963211020X · Fordította: Székely Sándor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött

Zsuravljova öt csillag, Jurjev maximum három és fél. Még mindig jó a retro sci-fi! :) Egyébként pedig – bár ma már igazán mindegy –, a borítókat össze tetszettek cserélni… :)

Hóhíd a szakadék felett:
A múltkor találtam egy olyan hard sci-fit, amely sajátos módon a pszichológiával kísérletezett. Ha a sci-fihez tudomány kell, miért ne lehetne pont ezt a tudományt választani? Az 1965-ben íródott, szerintem kísérleti jelleggel, halálos komoly mondanivalóval, és némiképp túlbonyolítva. :) Zsuravljova 1971-ben sokkal ügyesebben dolgozott ugyanazon az alapon. Szintén a pszichológiát választotta, és nemcsak ötletet meg izgalmat sikerült belevinnie a három összefüggő kis történetbe, hanem aranyos humort és némi bújtatott társadalomkritikát is. Az is igaz, hogy Gromova egészen speciális pszichológiai esetet választ, Zsuravljova viszont mindhárom esetben realisztikus alapötletből indul ki (annyira, hogy az egyiket, komolyan mondom, kipróbálom), és aki nem pszichológus, szerintem rá se jön, melyik az a pont, ahol átmegy sci-fibe. Szóval a későbbi regény eggyel jobb – de a korábbié a kezdeményezés érdeme. ;) Ja, és tetszik még az is, ahogyan Zsuravljova tisztelettel és mosolygó kritikával idézi más írók műveit, például az Ugrás a jövőbe című történetfüzért. Egyetlen problémám van: hogy túl keveset szerepel az eszperantóul tanuló tengermániás órásmester… :(

Alfa és omega:
Hát-hát. Az alapötlet itt se rossz… és azt is világosan értem, miért kellett az Egyesült Államokba tenni a helyszínt; szinte hallom, ahogy helyi szakértők kijelentik, hogy szocialista ember ilyet nem csinálna… :P Szinte kezdettől fogva borítékolható, ki a jó és ki a gonosz, úgyszintén a végkifejlet spoiler, még személyiségfejlődés is van benne, sőt némi filozofikusság is belefér (kár, hogy legalább nyolcvanszor megírták már ugyanezt az eszmefuttatást). Hogy mi hiányzik – hát azt nem tudom. :/ De egyáltalán nem kötött le annyira, mint a párja.

>!
Kárpáti / Móra, Budapest, 1974
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 963211020X · Fordította: Székely Sándor
1 hozzászólás
gyuszi64 >!
Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött

A Hóhíd az egyik legjobb sci-fi, amit valaha olvastam, párévente előveszem. (A klubtagok Randevú a Rámával, Visszatérés, Marsbéli krónikák, Ellenpont stb.) Az írás könnyed, szellemes és tartalmas, a forma (összefüggő elbeszélések füzére) tökéletes, egyetlen hibája a rövidség… A megvalósult sci-fi témakörébe sorolhatnánk, a könyvben szereplő Altshuler-módszert Zsuravljova férje (a. Henrich Altov) a valóságban is kidolgozta.
Az Alfa és omega erős közepes krimi, persze a szovjet klasszikusokhoz (Ordasok között, A Stirlitz-dosszié) nem mérhető. Zsuravljova csillogása mellett teljesen szürkének hat; lehetne erősebb az atmoszférája, kicsit didaktikus is, a fő konfliktus megoldása is túl könnyű – szóval nem csoda, hogy nem is emlékeztem a regényre.
Szegény Jurjevvel nagyon kiszúrtak, amikor a Hóhíd-dal egybeszerkesztették (bár emlékeim szerint Jurjev másik regénye, a Suhanó álmok is szürkécske).
A két kisregény közül érdemes az Alfa és omegá-val kezdeni az olvasást.

Nuwiel P>!
Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött

Tudatosan válogattam a Corvin negyednél a könyvek között a szovjet sci-fi feltámadása kihíváshoz, amikor kezembe akadt ez. Furcsa egy kiadás, olyan könyvet már nem egyet láttam, amiben több mű volt összegyűjtve, de így, hogy az egyik az egyik oldalról kezdődik, a másik pedig megfordítva a könyvet a másik oldalról, még nem igazán. De nagyon szép állapotban volt, olcsó is volt, úgyhogy hazahoztam.

Hóhíd a szakadék fölött
A fülszöveg jól összefoglalja a három, lazábban összefüggő történetből álló (fél)könyv lényegét. A főszereplő lány egy, a matematikához nem túl tehetséges jó barátjának akar segíteni először, amikor szinte teljesen véletlenül feltalálja a fantáziafejlesztés módszerét, míg végül az „alany” matematikai zseni lesz. Kis oktatója pedig rögtön beleveti magát a pszichológiába (ekkor még általános iskolás korú), és innentől kezdve nincs megállás számára, különböző kísérletekkel próbál nagy álma, az emberiség jobbítása és a tudás kitágítása felé haladni. Szép történet arról, hogyan korlátoz minket a belénk nevelt szabályrendszer, hogyan lehet jobban megismerni a világot a nézőpont és a kutatási módszer megváltoztatásával. Mindezt mindenféle ideológia nélkül, legfeljebb idealizmussal elmesélve.

Alfa és Omega
Mondhatnám, hogy egy történet a szabad akaratról, a tudósok felelősségéről, és igaz is lenne, csak épp nem volt annyira jó ez a (fél)könyv, hogy mélyenszántó gondolatokat írjak róla. Leginkább az jutott róla eszembe, hogy a szerző látott egy-két amerikai akciófilmet, ezekből kijegyzetelte a jellegzetes karaktereket (a jó szándékú tudós, a gonosz tudós, a merev katona, a laza katona, stb), és ezekre felépítette a regényt.

Arturo>!
Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött

Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a szovjet sci-fiket, és nem csak a híres írók műveit, hanem a viszonylag ismeretleneket is. Ez a „kettő az egyben” kötet jó példa arra a fajta szovjet sci-fire, amit leginkább kedvelek: a jelenben játszódó fantasztikus eseményeket mesél el, sajátos humorral.
Az Alfa és Omega című kisregény a páros gyengébbik darabja, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Jurjev Amerikába helyezte az eseményeket – igaza volt, az teljesen elképzelhetetlen, hogy a Szovjetunióban át akarják venni az irányítást az emberek fölött. :) Amerikában viszont minden megtörténhet: egy, a katonaság által pénzelt tudóscsoport kifejleszt egy implantátumot, amelynek segítségével távirányítani tudják az embereket. Van-e kiút egy ilyen helyzetből? A résztvevő tudósok lelkiismerete elviseli-e, hogy szinte rabszolgaként tartsanak embereket? A végén mindkét kérdésre választ kapunk.
A Hóhíd a szakadék fölött tetszett jobban. Ebben egy fiatal lány kitalál egy forradalmian új pszichológiai módszert, amellyel az emberekből ki tudja hozni a bennük rejlő lehetőségeket. Három történetet olvashatunk három különböző esetről, közben majdnem eltévedünk a szovjet bürokrácia útvesztőiben.

>!
Kárpáti / Móra, Budapest, 1974
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 963211020X · Fordította: Székely Sándor
Gigger>!
Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött

Egész jó kis olvasmánynak bizonyult mindkét történet =)
A Hóhíd a szakadék fölött tudományos kérdéseket boncolgat pszichológiával vegyítve.
A karakterek számomra hirtelen nőttek fel, okosodtak. Kapásból az elején tetszett az ötlet, hogy olyan egyedi módszerrel, adott esetben itt a fantáziafejlesztésre gondolok, javítják a gyengébb képességet. A való életben is ezt tartom a legjobb módszernek; fejlesszük úgy a képességeinket, ahogy a határaink engedik, aztán tágítsuk ezeket a határokat a lehető legtöbb szemszögből, és határ a csillagos ég ! Ez itt is így volt. Sorba jöttek a versenyek, az elismerések, a kísérletek.
Az Alfa és Omega =) … Bevallom, ahhoz képest, hogy igazából egy nyomasztó dolgot dolgozz fel, én nagyon sokszor nevettem.
Indult az egész egy furcsaságból, ahol a nő egyszer csak lelép dolgozni két évre, és a párjától úgy váll el, hogy papírra veti ne keresse, úgy sem találja meg. Jönnek az indulatokból adódó lépések. Fenyegetések, gyilkossági kísérletek, utazás, elrablás, és a fő helyszín, a kutatólabor és környezete. Még most is kuncogok, ha elképzelem azt az 50 embert aki csak nevet és nevet és boldog és gondtalan. Ugyanakkor a hideg is kirázott. Beépíteni az agyba egy gombostűfejnyi kis technikai mütyürt, ami gombnyomásra stimulálja az érzelmi és tudatállapotom….hát ijesztő.
A karaktereket imádtam, itt is.
Lényegében ez a két fél könyv a maga 300 oldalával elérte a kívánt eredményt. Kikapcsolt, gondolkozóba ejtett és szabad utat hagyott a fantáziámnak !

ddroid>!
Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött

Bírom, hogy bármelyik oldalról nekikezdhetek egy könyvnek, több ilyet kéne kiadni.
Alfa és omega: ez a része annyira nem jött be, de nem volt rossz. Már olvastam hasonlókat.
Hóhíd a szakadék fölött: Na ez számomra újdonság. Érdekes és ki tudja, szinte még el is képzelhető, hogy valami hasonló megvalósuljon.


Népszerű idézetek

Gigger>!

Az ember alapjában véve nem lehet boldog. Ez biológiailag nem lehetséges. A természet nem ismer ilyen állapotot. Hiszen a boldogság mindig káros az egyedre nézve, mert a boldogság elgyengíti, lefegyverzi az embert, szőrös őseink esetében pedig ez egyenlő volt a pusztulással. A boldogság természetellenes most is, mivel itt van a halál, ami természetellenes az önmagát megismerő ember számára. Biológiai szempontból semmiben sem különbözünk a békától, a denevértől és az elefánttól: a szervezetünk nem úgy van felépítve, hogy alkalmas legyen a tudat befogadására. És ha valami szörnyű mutációs véletlen eredményeképp gondolkozni kezdtünk, hát ki kell javítanunk a természet hanyagságait.

Gigger>!

Az ember arra született, hogy gondolkodjék, nem pedig arra, hogy a gondolatait engedelmesen láncra fűzve odaadja valaki másnak, mondván: tessék, idomítsa be őket, ahogy tetszik.

Gigger>!

Vannak csillagok, amelyeken olyan nagy a nehézkedési erő, hogy a fényük nem tud kijutni a világűrbe. A fénysugarak visszakanyarodnak, egy láthatatlan falról visszaverődik a fény, és ott kóvályog a zárt térben, a fal pedig egyre közelebb nyomul, és a beszorított, összepréselt sugárzás hatalmas sűrűségű lesz. valahányszor valami bonyolult feladatot kell megoldanom, ilyen fal emelkedik körülöttem, és elválaszt a külvilágtól. A fény, a hang, a szag, a hideg, a meleg – mind-mind megszűnik a fal védelmében. Még az idő is. Csak a gondolatok mozgása marad meg: először csak alig észrevehető, aztán fokozatosan erőre kap, súlya, tömege lesz. Itt Einstein törvénye az úr: a gondolatnak nincs nyugalmi tömege, csak mozgásban válik fizikailag érzékelhetővé. Az ilyen pillanatokban úgy rémlik, látni lehet a gondolatokat, látni lehet az áramlásukat…

Gigger>!

Egyszerűen nincs hova hátrálnom. Itt állok, fölöttem az éjszakai égbolt számtalan csillagával – a világ oly hatalmas, térben és időben egyaránt, hogy ilyen méretek mellett az én életem valami végtelen kis mennyiség, de ha nem hátrálok, ha nem török meg, nincs számomra lehetetlen ezen a világon.
El se tudom képzelni, hogyan lehet másképpen élni.
Nem meghátrálni… Túlságosan hozzászoktam az elfogadott értékfelfogáshoz, zavar a gondolkozás tehetetlenségi ereje. Igaz, a tehetetlenséget le tudom győzni: az irányított gondolkodás elmélete alapján erre megvannak a megfelelő módszerek. Például úgy, hogy azt képzelem, egy idegen bolygóról jöttem, és mindent a kívülálló szemével látok.

Gigger>!

Virradat előtt felmentem a dombtetőre, és felpillantottam a csillagokkal telehintett égboltra.
És így szóltam a lelkemhez: mikor a miénk lesz a mindenség minden csillaga, minden gyönyörűsége, minden tudása, megállhatunk-e végre ?
(…)
És a lelkem azt mondta: nem, ez még mind kevés, továbbmegyünk, egyre tovább.

Kapcsolódó szócikkek: ég, égbolt
Gigger>!

Ez valami érthetetlen dolog volt. Olyat érzett, amit nem érezhetett és olyanokat mondott, amik az eszébe se juthattak. És mégis ez történt, és közben egyre nőtt, növekedett benne valami örömteli, állati boldogságérzés, amelyre nem tudott megfelelő szót találni, és amitől nem tudott és nem is akart megszabadulni. Minden gondolata és emléke, ami nem illett bele ebbe a boldog életérzésbe, úgy viselkedett, mint faforgács a vízen: ha megpróbáljuk megfogni, hangtalanul lebegve kisiklik a kezünk közül, és amikor újra felbukkan, már nincs is a közelben, hanem valahol messze, hogy szinte nem is látszik.

Gigger>!

A gondtalan boldogságból az önelemzés kínjába. Különös: fordított kábítószer. A kábítószer élvező azért kábítja magát, hogy kirekessze magát a szomorú valóságból, ez az ember meg belemerül a szomorú valóságba, hogy kirekessze magát a gondtalan boldogságból.

wolfiu>!

A félelemhez könnyű hozzászokni, könnyebb, mint bármi máshoz. Észre se veszi az ember, és már remeg, éjjel és nappal, és nem is tudja, hogy remeg, és azt hiszi, ennek így kell lennie. Lehet, hogy az ember a félelemre született?

31. oldal, Alfa és Omega


Hasonló könyvek címkék alapján

Szergej Sznyegov: Istenemberek
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni / A hétfő szombaton kezdődik
Kir Bulicsov: Kettészakított élet
Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben
Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város
Georgij Gurevics: A Naprendszer fiai
M. Jemcev – J. Parnov: Dirac-tenger
V. Melentyev: Mi volt – holnap?
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 2.