Lepanto, ​1571 21 csillagozás

Zimányi Vera: Lepanto, 1571

Lepanto ​a mai Görögország egyik kis kikötővárosa a Peloponnészosz félsziget ívében. Itt zajlott le több mint négy évszázada 1571 októberében a világtörténelem egyik legnagyobb tengeri csatája a Szent Ligában tömörült pápai, spanyol, velencei csapatok és a török flotta között. Egy-egy ilyen összecsapás mögött mindig politikai, gazdasági érdekek, hatalmi törekvések viszik a főszerepet. A történelem színpadán a lepantói ütközet zajlott, de ennél sokkal érdekesebb és izgalmasabb a kulisszák mögötti játék: a spanyol birodalom hatalmi féltése, Velence terjeszkedése, a pápai segítség Velence érdekeinek védelmére és velük szemben a mindent meghódítani akaró török birodalom.

Fondorlatok, ármánykodások, furfang, ravaszság, tudatos munka, hősiesség – ez teszi izgalmassá Zimányi Vera írását, amely sok ismeretet nyújt hajókról, fegyverzetről, történelmi eseményekről, ugyanakkor izgalmas regényként szórakoztatja az olvasót. Különösen gazdag képanyag díszíti az érdekes eseményeket… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csaták Móra

>!
Móra, Budapest, 1983
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631131696

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

XIII. Gergely pápa

Helyszínek népszerűség szerint

Jón-tenger · Lepanto · Lepantói-öböl


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Zimányi Vera: Lepanto, 1571

„Marcona tengerészek, parasztokat fosztogató zsoldoskatonák, megélhetés híján a toborzótiszteknek kezet adott, megszeppent fiatal újoncok, a kikötővárosokban százával található hírhedt verekedő kocsmatöltelékek, gályarabságra ítélt bűnözők a dicsőséget és hírnevet kereső arisztokrata és nemesi tisztekkel együtt térdelnek a hajókon, egy ügy szolgálatában teszik kockára egyetlen életüket. Milyen messze vannak most ezektől az emberektől a nagypolitika intrikái, a diplomácia számító alkudozásai!”

Elég zárkózott vagyok, ami ezt a korszakot illeti.
Némiképpen érdektelenség áll a háttérben, de mivel a párom nagyon nagy háború és diplomácia érdeklődésű, egyértelmű volt, hogy megveszem számára ezt a könyvet.
Elsőként olvasta és nagyon elégedett volt vele, én pedig mivel igyekszem szélesíteni az olvasásaimat tematika szerint, így kézenfekvő volt, hogy belekezdek.

Igen csak kellemeset csalódtam.
Száraznak és töménynek gondoltam, ehelyett egy olvasmányos, nagyon minőségi írással találtam magam szembe.
Tudom jól, hogy ez a csata, egy apró „gyöngyszeme” eme korszak borzalmainak, amit elkeseredett küzdések ezrei váltottak fel a török uralommal szemben.
Mégis, ez a csata egy erőforrása is volt ama korszak harcosainak, mert a legenda immáron veszni látszott, a hatalmas ellenség legyőzhető.

Mint említettem, ezt a korszakot nem kedvelem, de most egy nagyon jó alaplendületet kaptam az írónő által.
Mert, ha egy kétkedő olvasónak is kedvében tudott járni úgymond, és elérte érdeklődjek eme kor és eseményei iránt, annak csakis egy nagyon szép kutatómunkával, remek írás hangulattal és stílussal ellátott könyv olvasása adhatja az alapot.

Ami számomra lenyűgöző, az a különböző vezető emberek tömörített memoárja volt, mely megbúvik a csata és politikai hálózat részletes leírásaiban.
Rendkívül nagy figyelmet fordítok az emberi gondolkozás, a különböző indítékok és okok kialakulása, valamint mely lelki sérülések vezetnek egy – egy komolyabb döntéshez.
Itt sok információt kaptam, minden vezetőben fellelhetőek a kicsinyesség, féltékenység, fösvénység és sorolhatnám valamely formái.
Tudom nem erről szól a könyv, mégis nagyon jó táptalaja ezen kor feltérképezésének.

De a lényegen nem változtat, az ember nem léphet ki alaptermészetéből.
Ahol többen élünk mindig lesz harc, elnyomás és az eszmeiség kusza hálózata miatti ellentétek.
Nem kicsit hasonlít modern korunk rendszerére, csak egy másik formában.
Ami pedig a képeket illeti, túl apróak, de élőben nagyon szeretném tanulmányozni őket.
Mert, ahogy olvastam a könyvet, megelevenedtek az események, de térben nagyon nehezen tudtam elhelyezni.
Ez az egy negatívumot tudom felhozni, és ez is csak az én precíz mániám, nem a kötet hibája.

Örülök, hogy olvastam.
Egy élmény volt.

Gáborr_Nagy>!
Zimányi Vera: Lepanto, 1571

Alapos, végig érdekes, jól érthető tudományos szöveg, laikusoknak is izgalmas. A csata előzményei, szereplői, lefolyása, következményei, minden előjön. A magyar vonatkozások és az idézetek egy kicsit kilógtak a szövegből.

lilijan>!
Zimányi Vera: Lepanto, 1571

bájos történelemidézés, sajátos visszafogott humorral. és igen, a könyv mintegy felétől hullámokban jön a felismerés: pontosan ugyanilyen politikai harcok mennek most is, ugyanilyen indítékokok alapján; a nagy horderejű események interpretációja ugyanolyan szélsőséges maradt, és tényleg semmivel sem lettünk okosabbak.

lepanto, 1571: humánpolitikai kórdokumentum.

(hangoskönyvben hallgattam az excelezés végtelen óráiban, publikus itt: https://www.youtube.com/watch…)

alaurent P>!
Zimányi Vera: Lepanto, 1571

Olyan a könyv, mintha egy családregényt olvasna az ember, meseszerű fordulatokkal, érdekek ütközésével, a jó és a rossz összecsapásával, hősökkel és kisemberekkel. És persze a világi és egyházi hatalmak féltékenykedésével, titkolt ellentéteivel, az oly megszokott széthúzással. Végül mindenki megjelenik a lepantói öbölnél, és akár akarta, akár nem, részt kellett vennie a kor legnagyobb tengeri ütközetében akkor, amikor mi már 45 éve tudtuk, milyen a török uralom, és elképzelésünk sem volt arról, mikor lesz újra önálló országunk.
Meglepően olvasmányos és élvezhető a könyv, lehet, hogy az idő felülírta egyes állításait, következtetését, de így is érdekes. Valahol a népszerű ismeretterjesztő irodalom és a tudományos mű között található.

szp79>!
Zimányi Vera: Lepanto, 1571

Rövidebb, de tartalmas olvasmány, amely remekül egészíti ki a középiskolai anyagot, a lepantói csatát a kor hatalmi viszonyai közé helyezve, bemutatva a következményekre vonatkozó elméleteket is, számos korabeli metszettel ábrázolva.

Tiger205>!
Zimányi Vera: Lepanto, 1571

Újraolvastam, egy este volt.
Most „öreg fejjel” már kissé sematikus, nem naprakész adatokon alapuló, de azért alapvetően helyes módon felépített és jól megírt könyv.
Nem rossz, de nem is kiemelkedő. Történelem iránt érdeklődőknek, „tengeri hadviselés fan”-oknak kötelező!


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

Marcona tengerészek, parasztokat fosztogató zsoldoskatonák, megélhetés híján a toborzótiszteknek kezet adott, megszeppent fiatal újoncok, a kikötővárosokban százával található hírhedt verekedő kocsmatöltelékek, gályarabságra ítélt bűnözők a dicsőséget és hírnevet kereső arisztokrata és nemesi tisztekkel együtt térdelnek a hajókon, egy ügy szolgálatában teszik kockára egyetlen életüket. Milyen messze vannak most ezektől az emberektől a nagypolitika intrikái, a diplomácia számító alkudozásai!

142. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

II. Fülöp saját magát tekintette az inkvizítorok fejének, ő ellenőrizte és használta fel ezt a dominikánus szerzetesek kezébe adott intézményt. Emiatt voltak éles nézeteltérései a pápával, aki magának igényelte a felügyeletet. Fülöp az inkvizíció segítségével sújtott le a királyi hatalom minden rendű és rangú ellenségére, mindazokra, akik az abszolút uralmát veszélyeztették vagy zavarták volna.

32. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Máltát 1530-ban adományozta V. Károly császár a johannita lovagrendnek. A vitézül harcoló lovagok a törökök nyomására végül is kénytelenek voltak elhagyni korábbi székhelyüket, Rodoszt. Nagy Szulejmán most Máltáról is tovább szerette volna űzni őket. 1565 májusának közepén több mint 20000 török szállt partra a kis szigeten. A lovagok Jean de La Valetta Parisot nagymester irányításával rendkívül hősiesen védekeztek a négy és fél hónapig tartó ostrom alatt. Végül már egyetlen erődbe húzódtak vissza, de tartották magukat. Harcok és járvány következtében a török sereg nagyobbik része elpusztult, és amikor spanyol támogatás is érkezett az ostromlottak megsegítésére, a törökök visszavonultak. Szeptember 12-én utolsó hajójuk is eltűnt a láthatáron.

39. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

A török hajók mennyiségi fölényét nagyban ellensúlyozta a keresztények tűzerejének minőségi fölénye. Mintegy 1815 ágyút helyeztek el a Liga hajóin, míg a török flotta mindössze 750 ágyúval rendelkezett, s ezek s kisebb kaliberűek voltak az ellenfelénél.

128. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

A sors furcsa játéka, hogy kereken 1600 évvel korábban, az időszámításunk előtti 31. év szeptemberében, az ókori Actiumnál játszódott le a római történelem legnagyobb tengeri ütközete. Az actiumi csata óta a Földközi-tengeren nem is állt szemben egymással két olyan hatalmas hajóhad, mint amilyen most vonult fel Lepantónál.

126. oldal

Nikolett0907 P>!

Igaz ugyan, hogy Nagy Szulejmán szultánt nem követte méltó utód: fiából, II. Szelimből, aki csellel ragadta magához a hatalmat, minden uralkodói és emberi nagyság hiányzott. A kicsinyes, elhízott, iszákos embert a kortársak egyöntetűen a török birodalom addigi legtehetségtelenebb uralkodójaként jellemezték.

42. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

A hatalmi vetélkedésen kívül a vallási kérdések is megosztották a nyugati államokat. A reformáció nemcsak egy sor német fejedelemségben, Svájcban. Skóciában, Angliában, Németalföldön terjedt el, hanem Franciaországban is erős gyökereket vert.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Franciaország · Németalföld · reformáció · Skócia · Svájc
Sándor_Langer_Pudingman P>!

De ha a lepantói csata nem is hozott olyan látványos fordulatot a földközi-tengeri erőviszonyokban, mint ahogyan azt a győzelem első mámorában gondolták, valami mégis megroppant a török birodalomban. Tengeri hatalma ettől kezdve kétségtelenül hanyatlásnak indult. Mire a XVI. század végén az angolok átvették a spanyoloktól a vezető szerepet az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren a meggyengült török hajóhad nem jelentett már életveszélyes fenyegetést a spanyolok hátában.
Idáig azonban hosszú út vezetett.

6. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

A Szent Liga egyesített flottája 1571. szeptember 16-án felszedte a horgonyt, és végre elindult Messinából. Hosszas és kemény viták után végül is úgy döntöttek, hogy nem fognak pusztán védekezésre szorítkozni a törökökkel szemben, hanem megütköznek.

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1571 · Messina
Sándor_Langer_Pudingman P>!

V. Károly szemben találta magát találta magát a török tengeri hatalommal is. A Spanyolországból kiűzött és Észak-Afrikában megtelepedett mórok elismerték a törökök főhatóságát, és állandó kalózkodással fenyegették a földközi-tengeri spanyol hajózás biztonságát. Leghíresebb kapitányuk a görög származású Hajreddin Barbarossa, a vörös szakállú „kalózkirály” volt; ő szervezte az addig jelentéktelen török hajóhadat ütőképes flottává.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Spanyolország

Hasonló könyvek címkék alapján

Bisztra Cvetkova: A várnai csata
Hermann Róbert (szerk.): Magyarország hadtörténete I.
B. Szabó János (szerk.): Mohács
Kordé Zoltán – Petrovics István: A magyar kalandozások
Roger Crowley: Tengeri birodalmak
Roger Crowley: 1453
Antony Beevor: Sztálingrád
Myke Cole: Legio a phalanx ellen
Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története
Csukovits Enikő: Az Anjouk birodalma (1301-1387)