Az ​utolsó ablakzsiráf 9 csillagozás

Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf

Tito hétéves korában megmondta a papnak, hogy unalmas a mise. A pap megszidta, rossz fiú vagy. Attól fogva nem hitt a rosszban.

>!
Ab Ovo, Budapest, 2000
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637853952

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Tandori Dezső · Tito

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Nándorfehérvár


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf

Ablak-Zsiráf – „egy képeskönyv volt, amelyből olvasni tanultunk, amikor még nem tudtunk olvasni”. Én sokkal később olvastam, akkor, amikor már régóta tudtam olvasni. Hozzánk csak a rendszerváltás után érkezett meg, és igazi újdonság, érdekesség volt. Nem éreztük szövegei leegyszerűsített, butácska voltát – számunkra ismeretlen világról hozott hírt, amelyben többek közt ilyen szép, színes gyereklexikonok is voltak. A sorok közt, vagy épp a sorok által közvetített korrajz számomra még nem volt feltűnő, csak az érdekes forma, a sok, színes kép, amelyek emlékét, hangulatát most Zilahy kötete hozta vissza.

Az utolsó ablakzsiráf igazi meglepetés volt – ha már zs betűs kedves kollégája nincs Vámosnak (l. http://moly.hu/kihivasok/vamos-miklos-kedves-kollegak-lehetetlen), legalább stílusosan, ábécérendben az utolsó szerzővel, Zilahyval fejeztem be az öt évig is elhúzódó névsorolvasást. És milyen jól tettem, hogy nem hagytam ki. Egyik legnagyobb kellemes meglepetés volt, ha nem a legnagyobb ez a szótárregény.
Zilahy remek humorral és iróniával eleveníti fel a gulyáskommunizmus gyereklexikonának képi-formai világát, nemcsak szövegeiből és rajzaiból vesz át, hanem regénye logikájában (néhol logikátlanságában), asszociációkra és véletlenekre való építkezésében, néha stílusában is követi azt. A szócikkeket különböző műfajok mozaikdarabkái alkotják – riport, esszé, szótár, regény, élménybeszámoló, történelmi kézikönyv váltakozik önéletrajzi elemekkel, emlékekkel. A műfajok kavalkádját pedig idők, terek, epizódok sűrű váltogatása egészíti ki, ami az Ablak-Zsiráfra tett állandó utalásokkal együtt szinte kimeríthetetlen asszociációs lehetőségeket rejt magában. Persze azért itt mindennek megvan a maga helye és értelme, a szimbolikus és hétköznapi egyaránt, csak győzze az olvasó a sorokat meg a sorok közét.

Ez a könyv a választásról szól. Választani akkor is kell, ha nincs választék.
Az utolsó ablakzsiráf egy lexikon, amelyben benne van, ami kimaradt. Benne van a felszabadult öröm, az eufória, a keservesen megszenvedett békés tüntetés, a választás szabadsága. És mindaz, ami azt megelőzte.
Zilahy regénye az 1996-97-es belgrádi tüntetéseket helyezi a fókuszba. A szerző által is élőben, a helyszínen megélt események köré pedig kirajzolódik többek közt a közép-kelet-európai térség, a Balkán történelme, legalábbis annak számos lényeges csomópontja – törökök, világháborúk, Monarchia, Jugoszlávia, szocializmus, rendszerváltás… Hatalom és kiszolgáltatottság, közös sors és száz év magány. Humoros, (ön)ironikus szócikkeiben Zilahy a megvert, nagypofájú kisnépek sorsára reflektál, elsősorban a magyar-jugoszláv-szerb közös emlékekre, élményekre és érzésekre. Az aranyidők iránti nosztalgiára, Belgrád-Nándorfehérvár dicső múltjára (és jelenére), törökverő vagy épp halni kész (öngyilkos-statiszitkákat rontó) hősökre, ugyanazon tengerpart elveszítésének fájdalmára. Mert a nosztalgia ugyebár létminimum a csonka országok bús lakosai számára.
Az utolsó ablakzsiráfból sok mindent tudsz meg Belgrádról. (Az őserdőről még a 74. oldalon olvashatsz.) Többek közt azt, hogy most zajlanak a belgrádi szabadtéri játékok – az emberben pedig felébred a Szepesi. Közvetít is rendesen, lelkesen és szellemesen, felkészülve múltból és jelenből.
A tüntetések jelenének Belgrádja egy sok nép számára súlyos múltat hordozó város, ahol az időt arccal kezdik mérni – itt az ideje annak, hogy az emberek szembe nézzenek egymással, hogy a korántsem arctalan tömeg arcátlan vigyorral, derűsen váljon meg a múlttól – Titótól, Milosevicstől és társaiktól.
A szótárszerkesztő meg közvetítés közben emlékezik, szabadon csapong, és megtanít szótagolva olvasni a sorok között. Személyes, gyerekkori emlékeinek mozaikja már hab a torán – az Ablak-Zsiráf szelleméhez méltóan elsősorban a kisdobos és protopionyír mindennapok édes-keserű habja.
De milyen jól elszórakozik az ember, miközben falja a sorokat. És közben még azt is megtudja, hogy a b betű legalább akkora szerepet játszott a civilizáció fejlődésében, mint a folyóvölgyek – elég a b betűs városok tengelye mentén keresni-kutatni a miérteket és hogyanokat.
B mint Belgrád. Olvassátok! De ne csak b-ig, ablaktól zsiráfig érdemes.

>!
ppeva P
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf

Nem tudom, hol voltam én a 90-es évek végén (meg azóta…), hogy sose találkoztam még ezzel a könyvvel. És nem is találkoztunk volna talán továbbra sem, ha össze nem áll egy véletlen láncolat: az orosz barátnőm menyének ajánlottam olvasásra Krasznahorkait angolul – https://moly.hu/konyvek/laszlo-krasznahorkai-seiobo-there-below/eszlelesek –, majd @Ceri jelezte nekem, hogy megjelent az első Krasznahorkai kötet oroszul is – https://moly.hu/konyvek/laslo-krasnakhorkai-sataninskoie-tangho (jelenleg még várakozó, engedélyezetlen könyvadatlap állapotában). Megírtam gyorsan a lánynak, hogy már olvashatja oroszul is Krasznahorkait, ő pedig azonnal megrendelte a neten, és megrendelte mellette Az utolsó ablakzsiráf-ot is oroszul* – https://moly.hu/konyvek/pietier-zilakhi-posliednii-oknozhiraf
Mivel sose hallottam erről a könyvről, rögtön rákerestem a Molyon, elolvastam @sophie értékelését, és azonnal a várólistám élére ugrott.
Az ablakzsiráf a gyerekeim korosztályának a könyve, tehát én már szülőként találkoztam vele. Kicsit butuska volt helyenként (a szocreál meg fel sem tűnt benne, mert akkor még az volt a Való Világ is), de én azt a szándékot éreztem benne, hogy közel akarta hozni a lexikon, az enciklopédia műfaját a gyerekekhez. Nem is azért volt talán fontos, hogy elmagyarázzon elég köznapi fogalmakat, hanem azért, hogy megmutassa, hogyan lehet meghatározni, körbeírni valamit.
Zilahy Péter egy sajátos ablakzsiráfot hozott létre, ahol a régi gyerekkönyv butuska szócikkei keverednek az 1996-97-es belgrádi tüntetések leírásával, a jugoszláv és magyar történelem eseményeivel, a saját gyerekkora és fiatalkora élményeivel, mindezt a régi Ablak – Zsiráf lexikonból vett képekkel, a belgrádi tüntetés fotóival, karikatúrákkal és műalkotásokkal illusztrálva. Az egészet átszövi egy kesernyés, önironikus humor.
Az is tetszett benne, hogy Zilahy nem ragaszkodott mereven a betűjelzésekhez (pl. a zsiráf se a zs betűnél volt), de mindig volt valamiféle kapcsolódó pont az adott betűhöz.
Olvastam már néhány szótárregényt, mondhatnám, hogy szeretem ezt a műfajt, már persze ha jól van megírva és felépítve. És ez nagyon jó volt.

*Rettentően kíváncsi vagyok, mi jött át az ablakzsiráfságból oroszul.** (Már a Fenstergiraffe létezése is elbizonytalanított, hogy vajon át lehet-e ebből adni németül valamit.) Lehet, hogy megkérem a lányt, pár oldalt szkenneljen be nekem az orosz könyvből, hogy beleolvashassak. Mondjuk például a szabadságról szóló részt. :)
https://moly.hu/idezetek/971610

**Nahát, nyitott kapukat döngetek:
http://www.zilahy.net/media/excerpts/giraffe_russian.pdf

19 hozzászólás
>!
sophie P
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf

Nahát, micsoda izgalmas keverencs, tökéletes elegy!
    Volt (illetve van is) az Ablak-Zsiráf című gyermeklexikon, amely betűrendbe szedett címszavak magyarázatával tett rendet a kisemberkék fejében. Zilahy Péter ennek mintájára – illetve annak címszavaira asszociálva – megírta az 1996-97-es belgrádi tűntetés szubjektív történetét, amelyen egyébként ő maga is – 27 évesen – részt vett. Az ilyen szabad reflexió természetesen igen csapongó. Belekeveredik Belgrád, Jugoszlávia és az egész szocialista blokk történelme, Tito, Milosevic és egyéb más személyek főszereplésével. És muszáj kicsit mögé nézni, mi is történik, de csak úgy lazán, ahogy egy fiatal felnőtt egy kocsmaasztalnál mesélné (…mesélte volna, mert azért azt nem szabad elfelejteni, hogy közel 20 éve íródott a könyv, azóta elég sok minden történt, úgyhogy javaslom, a fiatalabbak csak szülői felügyelet mellett nyúljanak hozzá). S ha már egy képzeletbeli kocsmaasztalnál sztorizgat valaki, nem csoda, ha eszébe jutnak személyes érintettségek is.
    A legviccesebb részek azok, amelyek görbe tükröt tartanak a hetvenes-nyolcvanas évek mindennapjainak. Valami olyasmi ez, mint amikor körbeküldözgettük vicces e-mailekben a lendkerekes autó képét, a régi reklámfilmeket meg a magnókazetta és a ceruza kapcsolatára vonatkozó találós kérdést. Az volt a világunk, úgy is jó volt.
    Na és az illusztráció! Eleve nagyon erős képek, már-már videóklippek jelennek meg a szövegben. Pl. „Ortodox pópák menetelnek vállvetve, fekete csuha, sűrű szakáll, súlyos kereszt. Ahogy elvonulnak, a hangfalból a Highway to Hell szól az AC/DC-től.” (92. oldal). Általában kapcsolódik hozzájuk egy-egy, a szerző által készített fotó épületekről, arcokról, utcarészletekről, el lehet azokat is nézegetni. Aztán vannak plakátok, kitűzők, egyéb relikviák is, mind tanulságos. És legfőképp az Ablak-Zsiráf.
Átvesz idézeteket és rajzokat az eredeti kötetből. Ebben a szövegkörnyezetben ezek a kicsit bumfordi, bugyuta mondatocskák, képecskék egészen más jelentést kapnak, maguk is történetet hordoznak, meg lehet fejteni.
    Abszolút öt csillag. Nem csodálkozom, hogy kiállítás lett belőle. (hangjáték formában is elérhető a szerző honlapján, belehallgattam, nem tetszett. Kellenek a képek is.)

>!
Black_Venus 
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf

Érdekes koncepció egy könyvnek: az Ablak Zsiráf mintájára visszaemlékezés a belgrádi tüntetésekre, a még eufórikus hangulatra, hogy „mind egyek vagyunk a szabadságban”, illetve visszatekintés a rendszerváltás körüli időszakra is, amikor még bőven éltek a magyarországi emlékek és traumák is a szocializmusból, és a kapitalista diktátorok már kezdtek felbukkanni.
A „Zs” betűnél szereplő szöveg adja talán a legemblematikusabb; ma is aktuális befejezést a könyvnek. (https://moly.hu/idezetek/929928)

>!
Teetee 
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf

Hogy én hogy utáltam az Ablakzsiráfot! Abszolút nem értettem, mire jó, mintha debileknek íródott volna. Hát van valaki, aki nem tudja, mit jelent az, hogy sárga? Meg tegnap?
Úgy érzem, a szerző is érezte ezt a debilizáló attitűdöt ebben az ikonikus szótárban.
Szeretem az ilyen kísérleti formákat, a belgrádi tüntetések története ábécésorrendben elbeszélve, szabad asszociációk, vicces, nosztalgikus és véresen komoly szócikkek, közte a jól ismert „ablakzsiráf”-ábrák, és persze az ablakhoz meg a zsiráfhoz is lehet számtalan asszociációt kapcsolni, és az is micsoda beszélő név, hogy Szlobodan Milosevics.
Szóval alapvetően tetszett, és a mínusz egy csillag talán inkább nekem szól, mint a könyvnek.

>!
dapi
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf

A remekül megírt értékelések miatt olvastam el, de még jobb volt, mint amire készültem. A korszak megélése bizonyára fokozta az élményt, de talán enélkül is tetszett volna. Így viszont nagyon. Nagyon-nagyon.


Népszerű idézetek

>!
eme P

A szüleim nem politizáltak. Szidták a rendszert, de nem harcoltak ellene. Engem is szidtak, ellenem se harcoltak, felmérték, hogy a küzdelem reménytelen.

29. oldal

>!
eme P

Én vagyok a kezdet és a vég, a tüntető és a rohamrendőr, a forradalom és a történelem, az adó és a vevő, a mester és a Margarita, én vagyok a szüleim legnagyobb baklövése, és az egyetlen, aki jóváteheti, én vagyok a szerelemgyerek, akit nem akartak.

100. oldal

1 hozzászólás
>!
eme P

Szóval a magyarok ezer éve jöttek, és még ma is jönnek, ha meg nem haltak. Senki se tudja, honnan, és hová. Aki tudja, téved. Vagy nem magyar. Vagy nem becsületes. A magyar az homályba van burkolva. Vagy odavész. Egy magyar nem feltűnő, úgy néz ki, mint bárki, bárhol könnyen asszimilálódik, kivéve Magyarországon, ott nem tud elvegyülni, megakadályozza a közös nyelv. Kicsit szerbhorvát a magyar. Kicsit hazátlan. Jön a népek országútján, hatalmas csordákat terel, és mindig harcban áll. Óriási pofonok jönnek mögötte a bukószéllel. Nincs kecmec.

52. oldal

>!
sophie P

A történelem Kelet-Európa ópiuma. Ettől megy fel az adrenalin.

55. oldal

>!
ppeva P

A gimnáziumban kiderült, hogy a történelmet utólag írják, ami azért elég ciki volt akkoriban. Elbizonytalanodtunk – bármikor történhet valami a múlttal, és mi itt állunk tehetetlenül.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történelem
3 hozzászólás
>!
ppeva P

A zsiráf a legmagasabb állat, kinyújtott nyelvével a hat métert is elérheti. Állva alszik, állva szül, és állva születik. Latin neve: teveleopárd, a nagy foltos macskát házasítja a sivatag hajójával, egy izlandi kenning freudi csúsztatása. A tevepárduc, az európai racionalizmus vadhajtásaként, rokonítható a lótetű és a kecskebéka esetével. A zsiráf, ha elemében van, ellenfeleit magabiztosan szereli, felrúgja az oroszlánt is. A hímek fejüket buzogányként használva küzdenek a nőstényekért és ami gusztustalan, negyven centis nyelvüket lasszóként használva lezabálják az akácia leveleit. A zsiráf békés növényevő, fogságban megéli a krisztusi kort. Szegről végről a teve rokona, tehát még mindig könnyebb dolga van, mint a gazdag embernek.

95. oldal

1 hozzászólás
>!
sophie P

A könnyező tiszt oszlásra szólít fel, félig a megafonba, félig az adóvevőjébe mondja. Oszoljon maga, szól be egy hatvan körüli néni, papírcsákóján felirat: „én egy gyanútlan járókelő vagyok”.

42. oldal

>!
sophie P

Akkoriban csak az orosztanárok beszéltek oroszul, az ötven körüli festett hajú nők. Militáns etnikai kisebbség törzsi rítusokkal. Rögeszméjük a jelentés, ez volt az életben maradás feltétele, jelenteni a létszámot minden bevetés előtt.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanár
>!
sophie P

A szarajevói állatkert az ostrom alatt a senkiföldjén állt. A két tűz közé került gondozók nem merték etetni az állatokat, akiknek etnikai hovatartozása eleve bizonytalan volt. A gettóba kényszerített vadak nem bírtak megfelelő választ adni a civilizáció kihívásaira. A zsiráfok voltak az első áldozatok, mivel nem tudták elég gyorsan lehúzni a fejüket.

15. oldal

>!
sophie P

A rohamrendőrök csupa G betűs holmit hordanak: gumibot, géppisztoly, golyóálló mellény, gázálarc, könnygáz-gránátvető.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Temesi Ferenc: Por I-II.
Hubai Gruber Miklós: Hajoljunk közelebb egymáshoz
Ács Margit: Kontárok ideje
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Lanczkor Gábor: Apás szülés
Benedict Wells: Beck utolsó nyara
Völgyi Vera: A szóban forgó alma
Arthur Phillips: Prága
Bächer Iván: Klétka