Két ​fogoly 89% 75 csillagozás

Kiváló érzékkel megírt érzelmes regény, és korrajz is egyben. Első olvasmányom az írótól. Mindamellett, hogy egy magával ragadó történetet olvashattam, az író nagyszerűsége -véleményem szerint- abban (is) rejlik, hogy tud, és még mindig tud egyet „csavarintani” a történet menetén. / Én, az utolsó pillanatig reménykedtem a szívem mélyén, főhősünk hazatértében./ Ajánlom Mindenkinek!:)

Nem az első regényem Zilahy-tól, de még sokat fogok olvasni tőle. Annyira szépen ír. Sok a leírás, az érzésekről, érzelmekről beszél olyan átéléssel, hogy nem lehet letenni a könyvet. Pedig a történet annyira egyszerű. Szomorú és mégis pozitív végkifejletet eredményez. Annyira szorítottam a „raboknak”, hogy jól alakuljon a sorsuk és örülök a happy endnek, ami kellett is így a 7 évi fogság után, mégsem lett csöpögős. Remek befejezés! Imádom, olvassatok Ti is Zilahyt :)

Nem volt bonyolult a történet, könnyen és gyorsan végére lehetett érni a regénynek. Tetszett a főszereplők alapos, részletes bemutatása, az, ahogy bepillantást nyerünk lelkük legapróbb rezdüléseibe is. Szépek voltak az emberek és táj leirásai is. (Érdekességként megemliteném, hogy legalább negyven különböző szinárnyalattal találkoztam). Jó megoldásnak találtam a regény felépitését is, fejezetnként felváltva olvashatunk Miet magányos, gyötrelemmel teli napjairól Pesten és Péter sorsáról Tobolszkban. Talán túlságosan is az érzelmekre volt fektetve a hangsúly, a körülmények szinte marginálisan voltak megemlitve. Szivesen olvastam volna bővebben a tobolszki foglyok helyzetéről, de a pesti állapotokról is az első világháborúban és a mellékszereplőket is szerettem volna jobban megismerni.

Számomra ez megint egy olyan könyv volt, amitől sokkal többet vártam. A szöveg és a fogalmazásmód gyönyörű, érdekes a korszak is, amiben játszódik. De nekem sok volt, hogy 600 oldalon keresztül csak a két főszereplő és az aktuális lelkiviláguk állt a középpontban. Miettet pedig ki nem állhattam…

http://libellum.blog.hu/2018/04/05/zilachy_lajos_ket_fogoly

A történelem nyugodt folyamát néha éktelen viharok rázzák, felkapva és szerteszórva embereket, sorsokat, szerelmeket, házasságokat, barátságokat. Zilahy megejtő hitelességgel meséli el hősei sorsát történelmünk egyik nagy kataklizmájában, érzékeny tolla hűen és átélhetően rajzol képet e hányattatás lelki hatásairól, mesél, és nem ítélkezik. Ne engedjétek, soha többé ne engedjétek, hogy az emberiség megőrüljön! Kérlek bennetek!

Nyilvánvalóan rá fogok kattanni a magyar klasszikusokra! :-)))

Az első könyvem volt Zilachy Lajostól, így nem ismertem korábban a stílusát. Az én ízlésemnek kicsit dagályos volt, de elviselhető mértékben. Még pont tudta ellensúlyozni az igényesség és a történelmi kor-rajz, amit festett. Szerintem korábban nem is olvastam az első világháború idejében játszódó könyvet Magyarországról és az orosz hadifogságról sem.
Miettet végig szerettem, nagyon szépen volt végigvezetve a jellemfejlődése. Péter nem volt minden esetben szimpatikus, de azért ő is szerethető volt.
A történet nagyon tetszett, a dagályosság miatt nekem, kicsit leült a közepe felé, de az utolsó 100-150 oldalra elképesztően felpörgött.

Akit nem zavarnak a pergő könnyek, az hagyja bátran az utolsó 100 oldalt egy vonatútra, végülis nem olyan ciki…

Ezer éve nem olvastam ilyen elvetemült lapozással könyvet. Vagy még soha.
Csak azért négy a csillag, mert haragszom rájuk. Mindkettőjükre. Vagy csak Zilahy-ra…

Megható, elgondolkoztató, megrázó és nagyon emberi. Kibírja-e egy friss házasság a hét év hadifogságot? Egy asszony és egy férfi önmagával és a távolsággal vívott harca.
Első Zilahi könyvem, amit még sok fog követni .

A szállásadónk ajánlására vágtam bele. nem szeretem a háborús történeteket, de ez tényleg magával ragadott és a vége… hát el kellett gondolkodnom rajta egy kicsit. lett némi fogalmam arról, hogyan élték meg a hétköznapi emberek a háborút.