Két ​fogoly 89% 85 csillagozás

Egy I. Világháborút történetébe foglaló, mégis szinte intim regény, amely számomra egy gyöngéden és nagy érzékiséggel megkomponált nőalak, Miett két szerelméről és teljes életéről szól. Zilahy a novellákon keresztül jutott a regényhez, s ez a regény szerkezetére is rányomja bélyegét. Az első szerelemben egybefonódó pár, majd a második szerelem és a hadifogság váltakozó, kisebb történetei, bennük mintegy etűdszerű idillek pasztell színekkel, s romantikus stílben lefestve, ill. bocs -leírva. De Miett sorsa kiemelkedik belőle, alakja vonzóbb, izgalmasabb, – Péterét szinte már úntam –, a nő lényével és sorsával összehasonlíthatatlanul gazdagabb, érdekesebb és vonzóbb. Talán a hadifogságnak kisebb súly is elég lett volna. Szép regény, talányos, sejtető véggel – de ilyen(is) az élet…

Kiváló érzékkel megírt érzelmes regény, és korrajz is egyben. Első olvasmányom az írótól. Mindamellett, hogy egy magával ragadó történetet olvashattam, az író nagyszerűsége -véleményem szerint- abban (is) rejlik, hogy tud, és még mindig tud egyet „csavarintani” a történet menetén. / Én, az utolsó pillanatig reménykedtem a szívem mélyén, főhősünk hazatértében./ Ajánlom Mindenkinek!:)

Nem az első regényem Zilahy-tól, de még sokat fogok olvasni tőle. Annyira szépen ír. Sok a leírás, az érzésekről, érzelmekről beszél olyan átéléssel, hogy nem lehet letenni a könyvet. Pedig a történet annyira egyszerű. Szomorú és mégis pozitív végkifejletet eredményez. Annyira szorítottam a „raboknak”, hogy jól alakuljon a sorsuk és örülök a happy endnek, ami kellett is így a 7 évi fogság után, mégsem lett csöpögős. Remek befejezés! Imádom, olvassatok Ti is Zilahyt :)

Számomra ez megint egy olyan könyv volt, amitől sokkal többet vártam. A szöveg és a fogalmazásmód gyönyörű, érdekes a korszak is, amiben játszódik. De nekem sok volt, hogy 600 oldalon keresztül csak a két főszereplő és az aktuális lelkiviláguk állt a középpontban. Miettet pedig ki nem állhattam…

http://libellum.blog.hu/2018/04/05/zilachy_lajos_ket_fogoly

A történelem nyugodt folyamát néha éktelen viharok rázzák, felkapva és szerteszórva embereket, sorsokat, szerelmeket, házasságokat, barátságokat. Zilahy megejtő hitelességgel meséli el hősei sorsát történelmünk egyik nagy kataklizmájában, érzékeny tolla hűen és átélhetően rajzol képet e hányattatás lelki hatásairól, mesél, és nem ítélkezik. Ne engedjétek, soha többé ne engedjétek, hogy az emberiség megőrüljön! Kérlek bennetek!

Akit nem zavarnak a pergő könnyek, az hagyja bátran az utolsó 100 oldalt egy vonatútra, végülis nem olyan ciki…

Ezer éve nem olvastam ilyen elvetemült lapozással könyvet. Vagy még soha.
Csak azért négy a csillag, mert haragszom rájuk. Mindkettőjükre. Vagy csak Zilahy-ra…

Nyilvánvalóan rá fogok kattanni a magyar klasszikusokra! :-)))

Az első könyvem volt Zilachy Lajostól, így nem ismertem korábban a stílusát. Az én ízlésemnek kicsit dagályos volt, de elviselhető mértékben. Még pont tudta ellensúlyozni az igényesség és a történelmi kor-rajz, amit festett. Szerintem korábban nem is olvastam az első világháború idejében játszódó könyvet Magyarországról és az orosz hadifogságról sem.
Miettet végig szerettem, nagyon szépen volt végigvezetve a jellemfejlődése. Péter nem volt minden esetben szimpatikus, de azért ő is szerethető volt.
A történet nagyon tetszett, a dagályosság miatt nekem, kicsit leült a közepe felé, de az utolsó 100-150 oldalra elképesztően felpörgött.

Megható, elgondolkoztató, megrázó és nagyon emberi. Kibírja-e egy friss házasság a hét év hadifogságot? Egy asszony és egy férfi önmagával és a távolsággal vívott harca.
Első Zilahi könyvem, amit még sok fog követni .

A szállásadónk ajánlására vágtam bele. nem szeretem a háborús történeteket, de ez tényleg magával ragadott és a vége… hát el kellett gondolkodnom rajta egy kicsit. lett némi fogalmam arról, hogyan élték meg a hétköznapi emberek a háborút.