Két ​fogoly 75 csillagozás

Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly Zilahy Lajos: Két fogoly

A két háború közötti időszak polgári irodalmának legnépszerűbb szerzője ebben a regényében az első világháborút és a hadifogolyéletet festi széles, olvasmányos tablóban. Az utolsó békeév zsúrozó-bálozó világában „végzetszerűen” egymáshoz sodródó két fiatal ember, Takács Péter és Almády Miett boldogtalanságáról szól a történet. Pár hónapos boldog házasság után kitör a háború, Péter a frontra kerül, majd fogságba esik, és Miett hét évre egyedül marad. Ő is fogoly lesz…

Eredeti megjelenés éve: 1926

>!
K.u.K., Budapest, 2006
534 oldal · ISBN: 963743755X
>!
Unikornis, Budapest, 2000
396 oldal · ISBN: 9634273769
>!
Babits, Szekszárd, 1996
546 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638318902

6 további kiadás


Kedvencelte 19

Most olvassa 6

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
matraimelinda
Zilahy Lajos: Két fogoly

Kiváló érzékkel megírt érzelmes regény, és korrajz is egyben. Első olvasmányom az írótól. Mindamellett, hogy egy magával ragadó történetet olvashattam, az író nagyszerűsége -véleményem szerint- abban (is) rejlik, hogy tud, és még mindig tud egyet „csavarintani” a történet menetén. / Én, az utolsó pillanatig reménykedtem a szívem mélyén, főhősünk hazatértében./ Ajánlom Mindenkinek!:)

>!
Szédültnapraforgó
Zilahy Lajos: Két fogoly

Nem az első regényem Zilahy-tól, de még sokat fogok olvasni tőle. Annyira szépen ír. Sok a leírás, az érzésekről, érzelmekről beszél olyan átéléssel, hogy nem lehet letenni a könyvet. Pedig a történet annyira egyszerű. Szomorú és mégis pozitív végkifejletet eredményez. Annyira szorítottam a „raboknak”, hogy jól alakuljon a sorsuk és örülök a happy endnek, ami kellett is így a 7 évi fogság után, mégsem lett csöpögős. Remek befejezés! Imádom, olvassatok Ti is Zilahyt :)

7 hozzászólás
>!
Eva62 
Zilahy Lajos: Két fogoly

Nem volt bonyolult a történet, könnyen és gyorsan végére lehetett érni a regénynek. Tetszett a főszereplők alapos, részletes bemutatása, az, ahogy bepillantást nyerünk lelkük legapróbb rezdüléseibe is. Szépek voltak az emberek és táj leirásai is. (Érdekességként megemliteném, hogy legalább negyven különböző szinárnyalattal találkoztam). Jó megoldásnak találtam a regény felépitését is, fejezetnként felváltva olvashatunk Miet magányos, gyötrelemmel teli napjairól Pesten és Péter sorsáról Tobolszkban. Talán túlságosan is az érzelmekre volt fektetve a hangsúly, a körülmények szinte marginálisan voltak megemlitve. Szivesen olvastam volna bővebben a tobolszki foglyok helyzetéről, de a pesti állapotokról is az első világháborúban és a mellékszereplőket is szerettem volna jobban megismerni.

>!
Vhrai P
Zilahy Lajos: Két fogoly

Számomra ez megint egy olyan könyv volt, amitől sokkal többet vártam. A szöveg és a fogalmazásmód gyönyörű, érdekes a korszak is, amiben játszódik. De nekem sok volt, hogy 600 oldalon keresztül csak a két főszereplő és az aktuális lelkiviláguk állt a középpontban. Miettet pedig ki nem állhattam…

http://libellum.blog.hu/2018/04/05/zilachy_lajos_ket_fogoly

>!
ervinke73
Zilahy Lajos: Két fogoly

A történelem nyugodt folyamát néha éktelen viharok rázzák, felkapva és szerteszórva embereket, sorsokat, szerelmeket, házasságokat, barátságokat. Zilahy megejtő hitelességgel meséli el hősei sorsát történelmünk egyik nagy kataklizmájában, érzékeny tolla hűen és átélhetően rajzol képet e hányattatás lelki hatásairól, mesél, és nem ítélkezik. Ne engedjétek, soha többé ne engedjétek, hogy az emberiség megőrüljön! Kérlek bennetek!

7 hozzászólás
>!
Egyszeregy
Zilahy Lajos: Két fogoly

Nyilvánvalóan rá fogok kattanni a magyar klasszikusokra! :-)))

40 hozzászólás
>!
Fischer_Hanna
Zilahy Lajos: Két fogoly

Az első könyvem volt Zilachy Lajostól, így nem ismertem korábban a stílusát. Az én ízlésemnek kicsit dagályos volt, de elviselhető mértékben. Még pont tudta ellensúlyozni az igényesség és a történelmi kor-rajz, amit festett. Szerintem korábban nem is olvastam az első világháború idejében játszódó könyvet Magyarországról és az orosz hadifogságról sem.
Miettet végig szerettem, nagyon szépen volt végigvezetve a jellemfejlődése. Péter nem volt minden esetben szimpatikus, de azért ő is szerethető volt.
A történet nagyon tetszett, a dagályosság miatt nekem, kicsit leült a közepe felé, de az utolsó 100-150 oldalra elképesztően felpörgött.

>!
csucsorka P
Zilahy Lajos: Két fogoly

Akit nem zavarnak a pergő könnyek, az hagyja bátran az utolsó 100 oldalt egy vonatútra, végülis nem olyan ciki…

Ezer éve nem olvastam ilyen elvetemült lapozással könyvet. Vagy még soha.
Csak azért négy a csillag, mert haragszom rájuk. Mindkettőjükre. Vagy csak Zilahy-ra…

>!
nagy_csilla
Zilahy Lajos: Két fogoly

Megható, elgondolkoztató, megrázó és nagyon emberi. Kibírja-e egy friss házasság a hét év hadifogságot? Egy asszony és egy férfi önmagával és a távolsággal vívott harca.
Első Zilahi könyvem, amit még sok fog követni .

>!
sünmalac
Zilahy Lajos: Két fogoly

A szállásadónk ajánlására vágtam bele. nem szeretem a háborús történeteket, de ez tényleg magával ragadott és a vége… hát el kellett gondolkodnom rajta egy kicsit. lett némi fogalmam arról, hogyan élték meg a hétköznapi emberek a háborút.


Népszerű idézetek

>!
Sedi

Ha a kezedet sokáig egy helyben tartod: elzsibbad. Ha nagyon sokáig egy helyben tartod: nyomorékká válik. Pontosan így vagyunk a lelkünkkel és a gondolkodásunkkal is.

310. oldal

>!
bgea

Ez így van jól. Én örülök ennek, ahogy a kertész örül, ha egy virághagymát lát kibújni a földből, olyan helyen, ahol nem várta. Egy vad, szivárványos erős hagymát, amit nem ültettek, ami önmagától nőtt ki a földből. Valamit, amiben az élet csodája feszül és keveredik.

Szépirodalmi, 1981. 517. old

>!
ervinke73

Kevéske szél jött a Dunáról. A fák megborzongtak tőle. Olyan volt ez, mint a sóhajtás, és utána az egyik fa beleejtett egy könnyű aranypénzt, egy arany falevelet a koldus üres sapkájába.

24. oldal

>!
Ginny21

A néhány ceruzával írott szó mögött mostanában, ahogy néha elgondolkozva lapozgatta a könyvecskét, saját életének és sorsának titokzatos mélységeit látta megnyílni. Mennyi minden él, kavarog, lángol, suttog és harsog e néhány halványan írt betű mögött.

220. oldal

>!
Emerencia

Ha egy nő ment el az utcán, visszafordult, és sokáig utánanézett, pedig az ilyesmi azelőtt nem volt szokása. Megnézte, meggusztálta ő azelőtt is a nőket, de valami más, egészséges, diákos hevülettel – most, ha egy nő ment el mellette a korzón, úgy érezte, hogy a szoknyája suhogásában valami titokzatosság rejtőzik, amiben nem volt semmi érzékiség ilyenkor, inkább csak azt érezte homályosan, hogy ez itt a nő, a Nő, az örök nő, amely az ő életébe is eljön.

>!
Sedi

Azok még tudnak nevetni, ostoba, gyerekes tréfákat űzni egymással, de az ő szívén, mint a jégcsapok függnek az odafagyott gondolatok.

292. oldal

>!
bgea

Magát arra teremtette az Isten, hogy éljen, ragyogjon, sugározzon, gyönyörködjön és másokat is gyönyörködtessen. Amíg ilyen forróan szép és fiatal! Magában van valami, ami megragadja az emberek képzeletét. Maga olyan szép, hogy mindenkit megdöbbent, ha olyan szobába lép, ahol ismeretlen emberek vannak. A nőket lesújtja és megfélemlíti, a férfiaknak pedig fájdalmat okoz, a nosztalgiának azt a bizonyos fajtáját, amely rögtön minden férfit elfog, ha meglát egy rendkívüli nőt, aki nem az övé, s akiről úgy érzi, hogy nem is lehet az övé sohasem. Maga több, mint egyszerűen szépség. Az elérhetetlenség varázsát árasztja magából, és ez teszi rettenetesen ingerlővé.

Szépirodalmi, 1981. 367-368. old.

>!
bgea

Eddig a muzsik fanatikusan ment előre a háborúban, mert békében Szibéria, majd Szahalin szigete és a kancsuka, most pedig háta mögött a gépfegyver hozzászoktatta a vak engedelmességhez. A jámbor, álmatag, meghajlott vállú nép, amely sietett minden pópának kezet csókolni az utcán, amely szegényes, tiszta kis szobáiban, de még a legelhagyatottabb vasúti állomások váró- és éttermeiben is örökmécsest égetett a szentképek előtt, amely ijedten vetett keresztet az Atyuska nevének említésére, és a hátgerincén szaladt át a borzadály, ha valahol meglátták a cár szakállas, szomorú arcképét, lassanként bizalmatlan lett először önmaga iránt, aztán az elöljárók, a vezetők és végül már a pópák iránt is. A szelíd, beteg lélek valami új próféta tanaitól várta a vigasztalást, nem bánta már, akármit prédikálnak neki, s akár a tűzhalálban is megkereste volna tévelygő, tépelődő lelkének üdvösségét.

Szépirodalmi, 1981. 386-387. old

>!
bgea

A tobolszki közönség néhány nap alatt úgy megszokta az erkélyen a cárt, mint az Ocse Nas templom kupoláján a keresztet, és ha arrafelé mentek, már föl sem néztek az erkélyre.

Szépirodalmi, 1981. 434. old

>!
bgea

Én most csak azt látom, hogy körülöttem a rothadó és vonagló emberi testek dombjain megjelenik egy fiatal szép asszonyi test, szerelemben és egészségben sugározva. Ez valami hatalmas, diadalmas érzéssel tölti el a szívemet… Valami, ami élet és ragyogás ebben a borzasztó pusztulásban…

Szépirodalmi, 1981. 518. old


Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Makszim Gorkij: Gyermekkorom
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
David Leavitt: Az indiai hivatalnok
Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye I-III.
Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse
E. M. Forster: Út Indiába
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű