A két háború közötti időszak polgári irodalmának legnépszerűbb szerzője ebben a regényében az első világháborút és a hadifogolyéletet festi széles, olvasmányos tablóban. Az utolsó békeév zsúrozó-bálozó világában „végzetszerűen” egymáshoz sodródó két fiatal ember, Takács Péter és Almády Miett boldogtalanságáról szól a történet. Pár hónapos boldog házasság után kitör a háború, Péter a frontra kerül, majd fogságba esik, és Miett hét évre egyedül marad. Ő is fogoly lesz…
Két fogoly 86 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1926
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai Unikornis · Magyar Klasszikusok Babits
Fordítások
Enciklopédia 2
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 24
Most olvassa 6
Várólistára tette 64
Kívánságlistára tette 26
Kiemelt értékelések
Bla ♥I>!
Egy I. Világháborút történetébe foglaló, mégis szinte intim regény, amely számomra egy gyöngéden és nagy érzékiséggel megkomponált nőalak, Miett két szerelméről és teljes életéről szól. Zilahy a novellákon keresztül jutott a regényhez, s ez a regény szerkezetére is rányomja bélyegét. Az első szerelemben egybefonódó pár, majd a második szerelem és a hadifogság váltakozó, kisebb történetei, bennük mintegy etűdszerű idillek pasztell színekkel, s romantikus stílben lefestve, ill. bocs -leírva. De Miett sorsa kiemelkedik belőle, alakja vonzóbb, izgalmasabb, – Péterét szinte már úntam –, a nő lényével és sorsával összehasonlíthatatlanul gazdagabb, érdekesebb és vonzóbb. Talán a hadifogságnak kisebb súly is elég lett volna. Szép regény, talányos, sejtető véggel – de ilyen(is) az élet…
matraimelinda>!
Kiváló érzékkel megírt érzelmes regény, és korrajz is egyben. Első olvasmányom az írótól. Mindamellett, hogy egy magával ragadó történetet olvashattam, az író nagyszerűsége -véleményem szerint- abban (is) rejlik, hogy tud, és még mindig tud egyet „csavarintani” a történet menetén. / Én, az utolsó pillanatig reménykedtem a szívem mélyén, főhősünk hazatértében./ Ajánlom Mindenkinek!:)
Szédültnapraforgó P>!
7 hozzászólás
Nem az első regényem Zilahy-tól, de még sokat fogok olvasni tőle. Annyira szépen ír. Sok a leírás, az érzésekről, érzelmekről beszél olyan átéléssel, hogy nem lehet letenni a könyvet. Pedig a történet annyira egyszerű. Szomorú és mégis pozitív végkifejletet eredményez. Annyira szorítottam a „raboknak”, hogy jól alakuljon a sorsuk és örülök a happy endnek, ami kellett is így a 7 évi fogság után, mégsem lett csöpögős. Remek befejezés! Imádom, olvassatok Ti is Zilahyt :)
Vhrai P>!
Számomra ez megint egy olyan könyv volt, amitől sokkal többet vártam. A szöveg és a fogalmazásmód gyönyörű, érdekes a korszak is, amiben játszódik. De nekem sok volt, hogy 600 oldalon keresztül csak a két főszereplő és az aktuális lelkiviláguk állt a középpontban. Miettet pedig ki nem állhattam…
ervinke73>!
7 hozzászólás
A történelem nyugodt folyamát néha éktelen viharok rázzák, felkapva és szerteszórva embereket, sorsokat, szerelmeket, házasságokat, barátságokat. Zilahy megejtő hitelességgel meséli el hősei sorsát történelmünk egyik nagy kataklizmájában, érzékeny tolla hűen és átélhetően rajzol képet e hányattatás lelki hatásairól, mesél, és nem ítélkezik. Ne engedjétek, soha többé ne engedjétek, hogy az emberiség megőrüljön! Kérlek bennetek!
Fischer_Hanna>!
Az első könyvem volt Zilachy Lajostól, így nem ismertem korábban a stílusát. Az én ízlésemnek kicsit dagályos volt, de elviselhető mértékben. Még pont tudta ellensúlyozni az igényesség és a történelmi kor-rajz, amit festett. Szerintem korábban nem is olvastam az első világháború idejében játszódó könyvet Magyarországról és az orosz hadifogságról sem.
Miettet végig szerettem, nagyon szépen volt végigvezetve a jellemfejlődése. Péter nem volt minden esetben szimpatikus, de azért ő is szerethető volt.
A történet nagyon tetszett, a dagályosság miatt nekem, kicsit leült a közepe felé, de az utolsó 100-150 oldalra elképesztően felpörgött.
Népszerű idézetek
dóraˇ>!
Reggel tíz óra volt. A Balaton almazöld vizét ezüst hullámtarajakkal tarkította a szél. Ezek a bodros, apró fehér hullámok Tihany felől jöttek, és végtelen tömegben menekültek az innenső partok felé, mint egy üldözött nyáj. A szél üldözte őket, amely vidáman csaholt egy-egy imbolygó jacht hófehér vitorláin.
186. oldal
bgea>!
Ez így van jól. Én örülök ennek, ahogy a kertész örül, ha egy virághagymát lát kibújni a földből, olyan helyen, ahol nem várta. Egy vad, szivárványos erős hagymát, amit nem ültettek, ami önmagától nőtt ki a földből. Valamit, amiben az élet csodája feszül és keveredik.
Szépirodalmi, 1981. 517. old
Emerencia P>!
Ha egy nő ment el az utcán, visszafordult, és sokáig utánanézett, pedig az ilyesmi azelőtt nem volt szokása. Megnézte, meggusztálta ő azelőtt is a nőket, de valami más, egészséges, diákos hevülettel – most, ha egy nő ment el mellette a korzón, úgy érezte, hogy a szoknyája suhogásában valami titokzatosság rejtőzik, amiben nem volt semmi érzékiség ilyenkor, inkább csak azt érezte homályosan, hogy ez itt a nő, a Nő, az örök nő, amely az ő életébe is eljön.
bgea>!
Magát arra teremtette az Isten, hogy éljen, ragyogjon, sugározzon, gyönyörködjön és másokat is gyönyörködtessen. Amíg ilyen forróan szép és fiatal! Magában van valami, ami megragadja az emberek képzeletét. Maga olyan szép, hogy mindenkit megdöbbent, ha olyan szobába lép, ahol ismeretlen emberek vannak. A nőket lesújtja és megfélemlíti, a férfiaknak pedig fájdalmat okoz, a nosztalgiának azt a bizonyos fajtáját, amely rögtön minden férfit elfog, ha meglát egy rendkívüli nőt, aki nem az övé, s akiről úgy érzi, hogy nem is lehet az övé sohasem. Maga több, mint egyszerűen szépség. Az elérhetetlenség varázsát árasztja magából, és ez teszi rettenetesen ingerlővé.
Szépirodalmi, 1981. 367-368. old.
bgea>!
Eddig a muzsik fanatikusan ment előre a háborúban, mert békében Szibéria, majd Szahalin szigete és a kancsuka, most pedig háta mögött a gépfegyver hozzászoktatta a vak engedelmességhez. A jámbor, álmatag, meghajlott vállú nép, amely sietett minden pópának kezet csókolni az utcán, amely szegényes, tiszta kis szobáiban, de még a legelhagyatottabb vasúti állomások váró- és éttermeiben is örökmécsest égetett a szentképek előtt, amely ijedten vetett keresztet az Atyuska nevének említésére, és a hátgerincén szaladt át a borzadály, ha valahol meglátták a cár szakállas, szomorú arcképét, lassanként bizalmatlan lett először önmaga iránt, aztán az elöljárók, a vezetők és végül már a pópák iránt is. A szelíd, beteg lélek valami új próféta tanaitól várta a vigasztalást, nem bánta már, akármit prédikálnak neki, s akár a tűzhalálban is megkereste volna tévelygő, tépelődő lelkének üdvösségét.
Szépirodalmi, 1981. 386-387. old
bgea>!
Én most csak azt látom, hogy körülöttem a rothadó és vonagló emberi testek dombjain megjelenik egy fiatal szép asszonyi test, szerelemben és egészségben sugározva. Ez valami hatalmas, diadalmas érzéssel tölti el a szívemet… Valami, ami élet és ragyogás ebben a borzasztó pusztulásban…
Szépirodalmi, 1981. 518. old
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság 95% ·
Összehasonlítás - Lev Tolsztoj: Háború és béke 88% ·
Összehasonlítás - Gabriella Eld: Remények Jordan számára 96% ·
Összehasonlítás - Anna Gavalda: Együtt lehetnénk 91% ·
Összehasonlítás - Annie Proulx: Közel s távol 72% ·
Összehasonlítás - David Leavitt: Az indiai hivatalnok 88% ·
Összehasonlítás - Németh László: Égető Eszter 85% ·
Összehasonlítás - Kemény Zsigmond: Zord idő 78% ·
Összehasonlítás - Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse 84% ·
Összehasonlítás - E. M. Forster: Út Indiába 79% ·
Összehasonlítás