Két ​fogoly 89% 78 csillagozás

Ha a kezedet sokáig egy helyben tartod: elzsibbad. Ha nagyon sokáig egy helyben tartod: nyomorékká válik. Pontosan így vagyunk a lelkünkkel és a gondolkodásunkkal is.

310. oldal

Ez így van jól. Én örülök ennek, ahogy a kertész örül, ha egy virághagymát lát kibújni a földből, olyan helyen, ahol nem várta. Egy vad, szivárványos erős hagymát, amit nem ültettek, ami önmagától nőtt ki a földből. Valamit, amiben az élet csodája feszül és keveredik.

Szépirodalmi, 1981. 517. old

Kevéske szél jött a Dunáról. A fák megborzongtak tőle. Olyan volt ez, mint a sóhajtás, és utána az egyik fa beleejtett egy könnyű aranypénzt, egy arany falevelet a koldus üres sapkájába.

24. oldal

A néhány ceruzával írott szó mögött mostanában, ahogy néha elgondolkozva lapozgatta a könyvecskét, saját életének és sorsának titokzatos mélységeit látta megnyílni. Mennyi minden él, kavarog, lángol, suttog és harsog e néhány halványan írt betű mögött.

220. oldal

Ha egy nő ment el az utcán, visszafordult, és sokáig utánanézett, pedig az ilyesmi azelőtt nem volt szokása. Megnézte, meggusztálta ő azelőtt is a nőket, de valami más, egészséges, diákos hevülettel – most, ha egy nő ment el mellette a korzón, úgy érezte, hogy a szoknyája suhogásában valami titokzatosság rejtőzik, amiben nem volt semmi érzékiség ilyenkor, inkább csak azt érezte homályosan, hogy ez itt a nő, a Nő, az örök nő, amely az ő életébe is eljön.

Azok még tudnak nevetni, ostoba, gyerekes tréfákat űzni egymással, de az ő szívén, mint a jégcsapok függnek az odafagyott gondolatok.

292. oldal

Magát arra teremtette az Isten, hogy éljen, ragyogjon, sugározzon, gyönyörködjön és másokat is gyönyörködtessen. Amíg ilyen forróan szép és fiatal! Magában van valami, ami megragadja az emberek képzeletét. Maga olyan szép, hogy mindenkit megdöbbent, ha olyan szobába lép, ahol ismeretlen emberek vannak. A nőket lesújtja és megfélemlíti, a férfiaknak pedig fájdalmat okoz, a nosztalgiának azt a bizonyos fajtáját, amely rögtön minden férfit elfog, ha meglát egy rendkívüli nőt, aki nem az övé, s akiről úgy érzi, hogy nem is lehet az övé sohasem. Maga több, mint egyszerűen szépség. Az elérhetetlenség varázsát árasztja magából, és ez teszi rettenetesen ingerlővé.

Szépirodalmi, 1981. 367-368. old.

Eddig a muzsik fanatikusan ment előre a háborúban, mert békében Szibéria, majd Szahalin szigete és a kancsuka, most pedig háta mögött a gépfegyver hozzászoktatta a vak engedelmességhez. A jámbor, álmatag, meghajlott vállú nép, amely sietett minden pópának kezet csókolni az utcán, amely szegényes, tiszta kis szobáiban, de még a legelhagyatottabb vasúti állomások váró- és éttermeiben is örökmécsest égetett a szentképek előtt, amely ijedten vetett keresztet az Atyuska nevének említésére, és a hátgerincén szaladt át a borzadály, ha valahol meglátták a cár szakállas, szomorú arcképét, lassanként bizalmatlan lett először önmaga iránt, aztán az elöljárók, a vezetők és végül már a pópák iránt is. A szelíd, beteg lélek valami új próféta tanaitól várta a vigasztalást, nem bánta már, akármit prédikálnak neki, s akár a tűzhalálban is megkereste volna tévelygő, tépelődő lelkének üdvösségét.

Szépirodalmi, 1981. 386-387. old

A tobolszki közönség néhány nap alatt úgy megszokta az erkélyen a cárt, mint az Ocse Nas templom kupoláján a keresztet, és ha arrafelé mentek, már föl sem néztek az erkélyre.

Szépirodalmi, 1981. 434. old

Én most csak azt látom, hogy körülöttem a rothadó és vonagló emberi testek dombjain megjelenik egy fiatal szép asszonyi test, szerelemben és egészségben sugározva. Ez valami hatalmas, diadalmas érzéssel tölti el a szívemet… Valami, ami élet és ragyogás ebben a borzasztó pusztulásban…

Szépirodalmi, 1981. 518. old