A ​lélek kialszik 42 csillagozás

Zilahy Lajos: A lélek kialszik Zilahy Lajos: A lélek kialszik Zilahy Lajos: A lélek kialszik Zilahy Lajos: A lélek kialszik Zilahy Lajos: A lélek kialszik

Talán ​mindegyik Zilahy-írásnál igényesebb mű ez, nemegyszer az író tájékozódó készségének, életismeretének gazdagságával lep meg. 1931-ben született,a világválság utórezgéseként, de Zilahy kései pályaszakaszára is kihat azáltal, hogy egy Amerikába szakadt, fiatal jogász életküzdelmét jellemzi az akutalitás érvényével. A fordulatos – s gyakran izgalmasan bonyolított -eseményeknél fontosabb, hangsúlyosabb a vergődő lélek állapotváltozásainak rajza. Zilahy meggyőzően érzékelteti: hogy satnyul a szellem a szülőföld gyökérzetének megszakadásával. A regény főhőse majdnem ugyanazt az utat járja, melyet – más történelmi, politikai feltételezéssel – majd maga az író is megtesz – úgy mintha elfeledte volna egykori figyelmeztetését. Igaz, a becsületesek, jóhiszemű tévedők módján szenved ő is a hazátlanság tudatától, miként regényalakja, aki az idegen környezetben nem válik cinikussá, teljesen hűtlenné sem, hanem a nosztalgiába – egyetlen érzésbe fogódzik. Nem az elúszott vagyont sajálna,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1932

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár, Athenaeum 2 pengős regényei

>!
Osiris, Budapest, 2001
248 oldal · ISBN: 9633891752
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1985
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631528154
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631509230

4 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Zilahy Lajos: A lélek kialszik

     "Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk.
     Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."

A lélek kialszikra egy Ana María Matute interjú hívta fel a figyelmemet, ahol az írónő élete emlékezetes olvasmányai között említette meg Zilahy Lajos regényét.* E magyar író ezelőtt őszintén szólva ismeretlen volt előttem, gyorsan után is néztem az életrajzának**. Az 1891-ben, Nagyszalontán született Zilahy nemesi családból származott, mely elszegényedett, tanulmányait csak egy sikeres pályázatnak köszönhetően tudta befejezni. Az Új időkben jelentek meg első elbeszélései és versei. A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött, majd hazatérte után jelentek meg első színművei és regényei. A háború előtt a Horthy-rendszer híve volt, jó kapcsolatokat ápolt Gömbös Gyulával. A világháború kitörése után azonban már nem tudott azonosulni a rendszerrel, antifasiszta beállítottsága miatt bujkálni volt kénytelen a gestapo elől. A háború után a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság első elnöke lett, valamint Szent-Györgyi Alberttel együtt szerkesztette az Irodalom és Tudomány című folyóiratot. A kommunista befolyás növekedése miatt 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan gyakran visszajárt Újvidékre, ahol egy tüdőszanatóriumban hunyt el 1974-ben. Végakaratának megfelelően Budapesten helyezték örök nyugalomra.

Mivel A lélek kialszik főhőse is egy Amerikába emigrált magyar, Pekri János (John Pacree), azt gondoltam, e mű már az emigráció évei alatt született meg. Azonban hamar gyanús lett, hogy ez nem így van, s valóban, e regény 1932-ben jelent meg először. Mintha Zilahy előre látta volna saját sorsát.

Engem már az elejétől kezdve magával ragadott, s miután befejeztem az olvasását, azután sem engedett, vissza-visszakéredzkedett gondolataimba. Ana María Matute azt írja róla, hogy fiatalon – amikor olvasta – még nem hitte, hogy ez lehetséges, de ma már – az interjú idején már 70 közelében járt – tudja, hogy a lélek az idő múlásával szép lassan valóban kialszik, ahogy Pekri Jánosból is szép lassan kihalnak hazája, családja emlékei. Zilahy nagyon érzékletesen követi végig ezt a folyamatot, ahogy a visszaemlékező John Pacree Honoluluban papírra veti életét. Bár helyenként talán vannak benne kissé eltúlzott részek is***, összességében nekem nagyon betalált Zilahy prózája. Pekri Jánost, aki a lábra állást remélte Amerikától****, mindig is húzta vissza a szíve szülőföldjére, az azonban az idő múlásával egyre távolodott. Zilahy regénye az elszakadás és a haza elvesztésének fájdalmasan szép regénye.

„Ne nézd a dolgok végső okát, ne kutasd a dolgok végső titkát, mert ez sötét és lesújtó. A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti.”

* „Recuerdo una novela que se llama El alma se apaga, de Lajos Zilahy, un novelista húngaro, que leí cuando era muy joven. Me pareció que eso no podía suceder, que no podía ser, pero he visto que es verdad y que el alma se apaga, que se va apagando lentamente, y en eso se nota el paso del tiempo” (https://moly.hu/idezetek/567806)
** Az itt következő adatok a Wikipédia cikkén alapulnak.
*** spoiler
**** „Kezdtem megérteni, hogy az emberek miért ragadnak Amerikában. Ha pénzük nincs, nem tudnak hazamenni, ha pedig pénzhez jutnak, újra szerencsét akarnak próbálni.” (https://moly.hu/idezetek/853947)

balazs>!
Zilahy Lajos: A lélek kialszik

Mondják hogy ez a honvágy, a hazátlanság regénye, de számomra nem ezt jelentette. Van benne persze édes anyanyelvem siratása, meg merengés a paprikáskrumpli felett, de nem ez a főcsapás. Az amerikába szakadt főhős visszaemlékezései nagyon személyesek: a szülők, a régi ház, a természet, a régi nyarak – és kinek ne lennének ilyen emlékei? Aki hajlamos a nosztalgiára, a múlton és az elvesztett dolgokon való szomorkodásra, ahhoz szerintem utat találhat ez a regény. Ezt a hangulatot leginkább talán a Napok romjaihoz tudnám hasonlítani. Zilahy szerintem nagyon jó az érzelmek leírásában, a hangulatok felidézésben, így – bár sajnos a történet nem tetszett annyira a sok valószerűtlen fordulat miatt – de időről-időre jött egy ütös mondat vagy bekezdés, ami megfogott.

Vacilláltam hogy 3,5 vagy 4 csillag, de belegondolva hogy az egész úgy indult hogy apóséknál egy üres órámban levettem a polcról ezt a könyvet, és ebből a beleolvasásból lett aztán a kiolvasás – hát valami csak visszahúzott ehhez a könyvhöz, úgyhogy legyen 4-es (alá).

Miestas>!
Zilahy Lajos: A lélek kialszik

Zilahy-tól anno régen A két fogoly c. regényét olvastam ,ami azóta is nagyon maradandó élmény számomra és amit eddig nem tudtam az pedig nem más minthogy rájöttem ezt az élményt nem csak a történet szövevényei adják, hanem az író zsenialitása. Aki még nem olvasott tőle semmit annak hiába mondom (max csak ajánlani tudom), aki pedig olvasott annak nem kell bemutatni nagyszerűségét, ennek a XXI század eleji magyar írónak.

Úgy mesél, hogy a figyelem nem tud elkalandozni másfelé és úgy mesél,hogy magad is ott érzed a szereplők életében magad.

A főszerelő Pekri János egyes szám első személyben meséli el szerencsepróbálásának minden örömét és nehézségét. Az idegenben töltött magányos éveinek kínzó fájdalmait, a reménytelenség időszakait és a szerelem kibontakozásának őrültségeit.

Őszintén fájó és megrázó története a gazdasági válságot megelőző élni, boldogulni karó középréteg próbálkozásainak.

3 hozzászólás
László_Erika_2>!
Zilahy Lajos: A lélek kialszik

Mélységesen igaz történet. Mintha csak ma játszódna. Kimegy Amerikába szerencsét próbálni egy fiatal és nem boldogul. Küszködik, mire haza megy, kialszik a lelke. Egyik kedvenc könyvem.

homo_ludens>!
Zilahy Lajos: A lélek kialszik

A vége valahogy nem volt az igazi, kicsit giccsszerű nekem, de egyébként megható történet.

CsT45>!
Zilahy Lajos: A lélek kialszik

Tetszik a téma, kifejezések, gondolkodásra serkent. Valóság szerű.


Népszerű idézetek

Nandi>!

Sehol nem érezheti magát az ember jobban elhagyatva,mint rengeteg ember között.

marschlako P>!

    Az utasok körém gyűltek, és ellenségesen néztek rám. Egy időseb úr, akinek sárga bőrtokban látcső volt a nyakába akasztva, sápadt volt a felindultságtól, és rámkiabált:
    – Megérdemelte volna, hogy odavesszen… Nem tud másfelé csónakázni!
    Ekkor éreztem először, hogy a társadalom nem szereti a bajba jutott embereket. És ha segít is rajtuk, utálja őket, és haragszik rájuk.

40-41. oldal

Maha>!

Vannak pillanatok az életben, amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlük.

bhati>!

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.

27. oldal

balazs>!

A szerelmes lányok szíve olyan érzékeny, mint a lüktető seb. Könnyen sírva fakadnak, különösen, ha a levelük fölé hajolva, érzelmeiknek éteri párolgásában rezzenti meg őket az élet kemény hangja.

102. oldal

Szédültnapraforgó>!

Ekkor éreztem először, hogy a társadalom nem szereti a bajba jutott embereket. És ha segít is rajtuk, utálja őket, és haragszik rájuk.

40-41. oldal

marschlako P>!

(…) sohase szegje kedvedet a végső eredménytelenség, mert sohasem az eredmény a fontos, hanem az út, amelyen az eredmények felé haladsz. Ne nézd a dolgok végső okát, ne kutasd a dolgok végső titkát, mert ez sötét és lesújtó. A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti. A szerelem egy bátortalan szava, anyád egy régi pillantása, a Rózsa kis kezének a markolászása, amikor először kapaszkodott bele a bajuszomba, a te első í betűd, amikor írni tanítottalak, egy megfogamzott oltás a körtefán a kertben, egy pompás lövés a villásan cikázó vízi snefre, egy kvint piros ász a kézben – ezeknek örülj fiam, és ne méregesd az életet, hogy tíz vagy húsz évvel rövidebb vagy hosszabb, ez úgyis mindegy ahhoz mérve, hogy milyen sokáig nem voltál és milyen sokáig nem leszel a földön (…)

35. oldal

Pöfivonat>!

Istenem, milyen jó, milyen nagyon jó élni. És milyen csodálatosan szép ez a magyar ősz. A lombok és füvek őszi pírja. A levegő színe, íze és lágy rezgése.

26. oldal

marschlako P>!

Doakné megszólított, néhány szót váltott velem, és Doak úrnak is bemutatott, akivel fejbiccentéssel, a szokásos „how do you do”-val és a szabadalmaztatott amerikai famosollyal üdvözöltük egymást.

155. oldal

Nandi>!

A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tibor Fischer: A béka segge alatt
Földes Jolán: A halászó macska uccája
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Márai Sándor: San Gennaro vére
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Halász Péter: Második Avenue
Bíró Lajos: A szerelem iskolája
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Anna Funder: Amivé lettünk