A ​bálna nem motívum 38 csillagozás

Zilahi Anna: A bálna nem motívum

Zilahi Anna első verseskötete lendületes és kiérlelt pályakezdés. Az elmúlt években a képzőművészként is tevékeny Zilahi nagyszerű érzékkel találta meg azt a területet és nyelvi optikát, amely kísérletező költészete középpontjában áll. Persze mit is jelent a középpont egy olyan állandóan mozgásban lévő, hullámzó médium esetében, mint amilyen a nyelv? És mi lehet a bálna, ha nem motívum? Ebben az érzékeny és filozofikus költészetben a szavaknak nem csak jelentése van és teste van, hanem árnyéka, érzéki kiterjedése. Olvasásunkkal pedig nem csak elevenné tesszük a szöveget, hanem alakíthatjuk is az adott szöveg személyközi jelentésének mélységét és élességét. Zilahi nagyon figyel a nyelv párhuzamos működéseire, arra hogy mit képeznek le és mit lepleznek el a közlések. Napjaink egyik legtisztább és legeredetibb líráját olvashatjuk.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2017
56 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435061
>!
Magvető, Budapest, 2017
60 oldal · ISBN: 9789631435597

Most olvassa 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

discipula_magistrae>!
Zilahi Anna: A bálna nem motívum

A szorongás, a kiszolgáltatottság érzése és a menekülés vágya nagyon erősen jelen vannak a szövegekben, amit én kifejezetten keresek, ha irodalomról van szó (nem véletlenül tartozik a kedvenc szerzőim közé Kafka és Krasznahorkai), így a csillagok alacsony számának oka nem ebben keresendő, hanem abban, hogy a verseket nem találtam eléggé kiforrottnak és kellőképpen átgondoltan megszerkesztettnek, viszont minthogy A bálna nem motívum* Zilahi Anna első kötete, ez nem tántorít el attól, hogy olvassak még tőle, sőt inkább előrevetíti annak lehetőségét, hogy legközelebb más formában is viszontláthatom az egyébként értékes gondolatokat.
* A cím a kötet egyik legjobb része (a mottó mellett), az azonos című vers pedig izgalmas módon idézi meg Jónás próféta történetét.

virezma>!
Zilahi Anna: A bálna nem motívum

Gondolatébresztő kötet. Eszembe jutott róla, hogy a kortárs költészetet feltehetően filozófia tanszékeken, laboratóriumokban, esetleg chomskyánus nyelvtangenerátorokkal írják. Meg hogy célszerű lenne az egyéni hanggal nem rendelkezőket eleve antológiában megjelentetni, le is ülhetnének, és írhatnának egy közös kötetet egy Attenborough-film háttérzajára. Felfedeztem egyébként egy-két József Attila-áthallást, sőt az egyik szövegben rímeket is! Nem tudom, hogy szándékos volt-e a szerző részéről. Meg ami még felmerült bennem, mintegy létösszegző kérdésként, hogy mégis ki az a megátalkodott, aki ezt a rengeteg apró csodát ránk szabadítja?!

2 hozzászólás
_selene_ IP>!
Zilahi Anna: A bálna nem motívum

Fura versvilág, szokatlan atmoszférába simulva. Az olvasó próbál átlényegülni, belezuhanni e korántsem egyszerű lírai közegbe. Mert minden olyan mélyvilági, idegen, átmeneti: nem érzed biztonságban magad. Szoronganak és szorongatnak a szavak. Örvénylő szenvedéslíra, rengeteg mögöttes jelentéstartalommal, kinyitódni vágyó és – sokszor – megválaszolatlanul maradt kérdéssel. Borzongató, mégis élményszerű olvasmány.

postmodjane>!
Zilahi Anna: A bálna nem motívum

Egy nagyon fiatal költő(nő) szárnypróbálgatása a kötet, melyben a bálna a címmel ellentétben motívum, mely ősi irodalmi toposz.
A cethal Jónás prófétához köthető kontextusban és modern értelemben is jelen van.
A legjobban az tetszett, ahogyan a hagyományost a modernnel vegyíti Anna, ahogyan a szemétszigetek előtörnek a korábban idillinek ábrázolt természetből.

Tubica>!
Zilahi Anna: A bálna nem motívum

Voltak benne elgondolkoztató foszlányok, de azért messze nem ez a fő célja ennek a könyvnek. Úgy vélem egyes szerzemények inkább a költő önszórakoztatása miatt íródtak meg, amolyan levezetőként bizonyos élethelyzetekre amit átélt a szerző. Ezzel sajnos a hétköznapi olvasó nem tud mit kezdeni, hacsaknem próbálja belemagyarázni saját tapasztalatait. Kicsit az egész arra emlékeztetett, mikor rombuszt szeretnénk beleerőszakolni a kirakós elipszisébe. A költőnek olvastam már jó verseit is, itt elvétve találtam valami erősebbet. A nyomasztó hangulatot viszont nagyon adta, hogyha ez volt a fő cél annak teljességgel eleget tett. Apró versek a születésről, a halálról, a magányról, a ragaszkodásról. Durván kortárs sémában.
spoiler

JPityu I>!
Zilahi Anna: A bálna nem motívum

Voltak benne jó gondolatok, de összességében nem gyere be a kötet sajnos.


Népszerű idézetek

marianngabriella P>!

Mint aki még nem látott embert kérget kaparva
önmagát keresni egy fában.

Irtás (részlet)

marianngabriella P>!

Hallgatás

az örökös csend megutáltatja magát de azt is
aki végül megtöri ha számot kellene adnom arról
amit elhagyok de benne ébredek ezen a hajnali
vonaton tenném amit épp kihúznak aztán vissza
ketten ülnek a helyemen a közlekedőn várom
hogy mindenki hallgasson a szellőzőcsatornából
és véletlenül bekapcsolva hagyott hangszórókból
már ne legyen elérthető a bennem felszakadó
gyereksírás hogy én ölelem és csókolom azt
aki egész éjjel nincs itt és nem hagy aludni
keresem azt aki látott engem kiabálni
üvölteni ordítani hogy elmesélje jól csináltam-e
mert azon gondolkozom újrakezdem

Hallgatás

agg_álborda>!

Humanitárius

Nézd őket, rájuk külön kell figyelni:
tányérral jönnek, nem mondanám,
hogy mind csorba, de üresnek üres.
Az a kettő épp egymásba harap, a fogak
nyomát ma még nem töltjük fel formalinnal.
Nem vagy egy nővéralkat, mindennap elrontod
az adagolást. A népek pedig kapálóznának,
de már nincsenek kitömve, és mindnyájan tudjuk,
mit bír és mit nem a magára hagyott bőrszövet.
A helyükben inkább csendesen betakaróznék.

16. oldal

Nagy_Detti>!

Ami bennem van, nem én vagyok –
engem körülötte találtok mindannak,
ami bennem van.

Köd [7]

JPityu I>!

Idegen részem

A vízlépcsőről lezúduló víztömeg,
azt mondják, a biztos halál.
Aláállni hiába. Lemosdani, leoldani,
ami belénk nőtt, nem lehet.
Nem lefejthető, nincs is nyoma illesztésnek,
bőrbe sült gumikorc gömbvillám után.
Pedig nem felejteni akarok, a tagadás
nem a tárgyát, alanyát számolja fel,
mégsem merek odanézni. Nézni,
hogy az alibim az életre épp más száj fölé hajol,
hogy más bőrét kezdi ki csendesen
a szöszös kéz dinamikus viszontsúrlódása.
Nézem. És,
kigördül alólam a szalmaszálú tartás.

12. oldal

Tubica>!

a magánynak ellentéte beléd akarok bújni
hogy kihordj addig hordj amíg élek de
mégsem én vagyok itt a rangidős koraszülött
hiába fogadnálak bérapámmá

Várólista [15]

JPityu I>!

Légzőgyakorlat

két levegővétel között vagy maga a levegővétel
a nehezebb tartani akarod a tempót derékszöget
ír le a kicsapódó alkar a felkarral hirtelen kiegyenesedik
kar tüdő ezek egyszerre fáradnak el még bírnád
de minden fölötted dől el afölött mi van
hittem a klórozott vízben és megfulladtam

az akarat micsoda egy hétig fekszem a takarót magamra
húzom lerúgom a kezek mind magam alá gyűrve eljátszom
hogy szenvedek és szenvedek pedig csak fel kéne
állni kikötni a jobb sötétítőszárnyat jobb oldalra
a balt balra mindezt persze nem csak testileg
párna a fejre szorítva még így is allandóan hallom

a nyeléshangot ahogy a medence vizét vagy rossz
bort veled az idegen konyhában fogyna már el
amint a végére érsz koppan a pohár alja a százéves
pulton a mélyhűtőben másfél kiló jég az éjjel még
igényt fog rá tartani és nem egy hét mire ebből
felkelek tátong egymás mellett két leégett ágykeret

23. oldal

_selene_ IP>!

Öröklési rend

Kényszeres nevetés vagyok.
Szebb napokon a kényszer túlnevetése.
A gazdagon hímzett faliszőnyeg mögött
rothadó falak halk agóniája és a káröröm,
hogy fal nélkül nincs faliszőnyeg.
Nincs mire felépíteni egy új házat, mégis,
feszít ez a két tömlő, hogy majd egyszer
életet kéne adnom, valamit, amiről
csak annyit tapasztaltam biztosan,
hogy nehéz megválni tőle.
A vakablak, mint beforrt császármetszés,
örököse az utolsó tanúságnak.
Elmondhatná, mit lát egy befelé forduló szem.
De nem figyel, csak emlékszik, milyen volt tartani,
és továbbra is arról álmodik, hogy szolgalelkűen tartja,
míg csőre tölt a lőrésben nőtt könyék.
Hideg lesz, csont a kővel összegyógyul.
Mindenki nevetségessé válik valaki szemében.

25. oldal

csucsorka IP>!

Szeretnélek, mint ahogy szeretni szoktalak,
azt hiszem, ez csak magával mérhető.

38. oldal, Utolsó szó jogán (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után