Jön ​Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története 27 csillagozás

Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

A Jön Mordor, és felfal minket hősei lengyel hátizsákos turisták, akik „hardkort” és kalandot keresve utaznak Keletre. Csavargásaik fő úti célja Ukrajna. Vonattal, zörgő busszal járják be a vidéket, sztorikat gyűjtenek, amelyeket aztán – kellően felturbózva – eladnak hasonló tartalmakra éhes honfitársaiknak. A lengyel szerző úgy tekinti Ukrajnát, mint a tudatalatti terepét a lengyelek – tudatosan nyugati – mentalitásában. Mindamellett azonban a könyv a lengyelekre jellemző és a mai Közép-Kelet-Európában kivételesnek mondható mobilitás és kíváncsiság apológiájaként is olvasható.

Eredeti cím: Przyjdzie Mordor i nas zje, czyli Tajna historia Słowian

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Typotex, Budapest, 2017
244 oldal · ISBN: 9789632798769 · Fordította: Körner Gábor
>!
Typotex, Budapest, 2016
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798769 · Fordította: Körner Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Hunter S. Thompson, a fasorban sem vagy. Mert az egy dolog, hogy az ember szétcsapva száguldozik a sivatagban, de azt, amit egyes közép-európaiak megtehetnek – hogy szétcsapva száguldozzanak a saját Nemzeti Múltjukban* –, hát azt te sosem élhetted át. Szczerek ródmúvi-ja egyszerű sémára épül: hősei (lengyelek a tudatmódosulás különböző fokain: részegség, trinyó, nacionalizmus) az anyaországból rándulnak át vadkeletre, például Galíciába (ami ugye egykor Lengyelország része volt), hogy aztán elcsukló hangon méltassák a táj bukolikus szépségeit, és nekibőszülve szidják azokat a barbár ukránokat, akik tönkretették azt. Amikor pedig már ez sem elég, hát elmennek még keletebbre, jóízűt szörnyülködni a posztszocialista trágyadomb rusnyaságán, a prosztóságon, a málladozó posztszovjet betonkolosszeumokon, a részeg bábuskákon meg az atomszegénységen. Közben pedig igyekeznek elfelejteni, hogy esetleg… netalántán… feltéve, de meg nem engedve – a németek meg ugyanígy szoktak szörnyülködni mindezeken Lengyelországban járva. Elmegy tehát a kelet még keletebbre, hogy nyugatnak érezhesse magát.

Fenemód szórakoztató könyv – ez csak természetes. Ezen felül Szczerek nagy szerencsénkre azért annyira nem csapja szét magát, hogy az az éles szem rovására menjen – okos könyv is tehát, a közép-kelet-európaiság girbe-gurba-görbe tükre. De még erre sem adnék öt csillagot, csak négy és felet. Az ötös azért jár, mert íve van – az egész textus merész hajtűkanyarokat tesz ugyan, de ez ne tévesszen meg minket, mert végül eljut a kincset érő utolsó két mondatig, ami mindent a helyére tesz. Azon érdemes volna elmélázni minden hazafinak kicsit.

(Most így belegondolok, mit kapna a fejére az, aki megírná ugyanezt a történetet, csak a magyarok székelyföldi romantikája kapcsán… brrr…)

* A Nemzeti Múlt nem keverendő össze a nemzeti múlttal – utóbbi a történészek és józan ítélőképességű laikusok vizsgálatának tárgya, előbbi viszont egy skanzen, ahol irredenta műnépdalokat és ’20-as, ’30-as évekre datálható politikai szállóigéket szokás könnyes szemmel gajdolni ill. skandálni.

9 hozzászólás
>!
Csabi P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Ne, ez jól odaszab a keleti nyitásnak.
Nem nyitni kéne, hanem falat húzni elé, mint a kínaiak. Na jó, csak viccelek.
Hogy Szczerek mit csinál ebben a könyvben, azt nehéz eldönteni. Látatlanban azt hittem, hogy regény, mint a Depeche Mode, de ott a besorolás: tényirodalom. De tényként lehet-e bármit is kezelni egy gonzó írásban? Lehet-e úgy bemutatni a valóságot, hogy közben a tényeket illetően finoman szólva is torzítunk? Én elhittem minden szavát, nem olvastam semmit, ami ne történhetett volna meg ebben az Abszurdisztánban.
Szczerek keresztül-kasul bejárta Ukrajnát, és rövid riportjaiban kiszolgálja minden sztereotipiánkat, amit a ruszki világról gondolunk. Nem sorolom. Emellett jó pár olyan gondolatot is feldob, ami segít megérteni, hogy mi is folyik a keleti határainkon túl. Pl. beszél pár magyar sráccal, akikről kiderül, hogy egyáltalán nem rohannak Magyarországra, ahogy azt a média beállítja, mert itt ők csak „ruszkik”, és ezt nem veszi be a gyomruk. Vagy hogy az az Ukrajna, amit Európa egységes államként kezel, az valójában a nagy „ruszki” világ egy kis darabja, más szempontból meg egy kettészakított ország, ugyanolyan mesterséges képződmény, mint Jugoszlávia vagy Csehszlovákia volt.
Sok tanulsága van ennek a könyvnek a mi számunkra is, akik nagyon közel élünk ehhez a zónához, itt-ott bele is lógunk szellemi értelemben (pl. ugyanazt csináljuk Erdéllyel, mint a lengyelek Kelet-Ukrajnával). Azért érdekelne az író véleménye a Krím elfoglalása utáni helyzetről is. @balagesh, tervezi a Typotex még Szczerek könyvek kiadását?

11 hozzászólás
>!
Ezüst P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Vajh Szczerek a nagyérdemű elé tárta már a fülszövegben emlegetett, magyarországi kalandozásait is megörökítő könyvét? Ha igen, esengek, adják ki itthon. Lehetőleg más műveivel egyetemben. Ez az Ukrajnaspotting ugyanis észvesztően jól sikerült, és csak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy egyszer véget ér, és a folytatás hiánya azonnal elvonási tüneteket okoz.

Mit tagadjam a nyilvánvalót, Szczerek tökéletesen megvásárolt magának, én bizony már csak az ő szavai szárnyán szállva szeretném felfedezni Európa kevésbé menő felét. Szívemnek kedves az a spanglifüstös, félrészegen rácsodálkozós, de az intellektust még beszívott-bepiált állapotban is őrző, érző szívű ironizálás jellemezte elbeszélésmód, ami Szczerek munkájának sajátja, és ami mindvégig megóvja a művet attól, hogy rút gúnyrajzzá váljék. A szerző által ábrázolt Ukrajna egyszerre lepukkant és káprázatos, ciki és vonzó, a határtól határig lófráló élményvadászt pedig néha kétes elégedettség tölti el, mikor szembesül vele, miként festenek és miként zajlanak itt a dolgok. Végre egy hely, ahol minden rosszabbul megy, mint nálunk, gondolja, és az ajka kaján mosolyra húzódik. Ám az élet és az önkritika hamar a vándor orrára koppint: Mégis, mire fel ez a lesajnálás, honnan ez a hirtelen támadt nagyarcúság? Csak azért, mert egyszerre úgy érzed, te lettél a vakok közt a félszemű? Hé, öcsém, kapj az agyadhoz! Talán majd' szétrohad, talán ezer sebből vérzik a mindennapok díszlete, de az emberek ebben az országban is ugyanolyanok, mint bárhol máshol – és ugyanazt az életnek nevezett vígdrámát játsszák, mint mindenki. Ez pedig a maga módján egészen gyönyörű. És épp ezért lesz Ukrajnában a legrozogább épület, a legaszottabb bábuska, a legközönségesebb nő és a legvadabb kaland is gyönyörű. Feledhetetlenül.

Kritika, humor, tisztelet. Meg jó duma. Elég ütős koktél, mint azt a jelen ábra is mutatja.

>!
Typotex, Budapest, 2016
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798769 · Fordította: Körner Gábor
>!
Juci P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Nincsen időm erről most részletesen írni, viszont szeretném, ha tudnátok, hogy káeurópaiságról viccesebbet és találóbbat nemigen olvastam még, küldöm mindenkinek, aki szereti légyszi, olvassátok el!

>!
entropic P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Szuper!

Amellett, hogy gonzó, meg keleti romantika, meg baromi vicces, indirekt módon még arra is rájöttem ebből a könyvből, hogy miért nem vonzódok a nálunk-keletebb/szegényebb/szarabb/harmadik-világabb helyekhez (bár pont Ukrajnába mondjuk el akarok menni valamikor): mert utálom a lesajnálós, szörnyülködős, rácsodálkozós, múltbéli nagyságot és holmi igazabb, őszintébb életet visszasírós stílust, ami az efféle helyekről szóló beszámolókat (vagy az ezekre a helyekre utazókat) gyakran jellemzi, és nem csípem az embereket, akik azt a stílust tolják, és még véletlenül se akarok én is olyan lenni.

Na. Szerintem Szczerek is utálja azt a stílust, úgyhogy a hajdani ukrán kapcsolatokat és örökséget sirató, Ukrajnában szanaszét utazgató (minél trébb helyekre, annál jobb) lengyel fiatalok kalandjait valami rém szórakoztató szarkazmussal örökíti meg (és találja ki), meg még öniróniája is van neki egy csomó. Szóval tömény élvezet, és még gondolkodni is lehet rajta.

Hasonló könyv (csak belső nézőpontból): Depeche Mode.

1 hozzászólás
>!
Bori_L P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Vadkelet, hardkor, trinyó.
Üdv Abszurdisztánban, ahol a rendőrök kenőpénzből építenek házat, a templom előtt holtrészeg öregek hevernek, a bábuskák érinthetetlenek, a fiatalok pedig bedrogozva, vodkával a kezükben repesztenek az utakon! Itt semmi sem elképzelhetetlen: fehér limuzin a semmi közepén, Mucsa és mégMucsább között, celluxszal összeragasztott taxi, hamis rendőr igazolvány, megrendezett lövöldözés. Kis-Oroszország, posztszovjet betonpusztaság, Kárpátalja, Fekete-tenger.

Évente lengyel hátizsákos turisták tömegei mennek el megnézni ezt az Ukrajnát. Beszívva, vodkával a kezükben vonatozzák végig az országot, és azt hajtogatják közben, hogy ez majdnem olyan, mint otthon, csak egy kicsit… Egzotikusabb? Orientálisabb? Rosszabb? Lehetne kapocs a Kelet és Nyugat között, de ezt az érdemet hagyjuk meg inkább Lengyelországnak, az kicsit kulturáltabb…

Azért inkább lépjünk egy kicsit vissza, és nézzünk körül. Tényleg csak posztszovjet betonpusztaság, bedrogozott fiatalok, holtrészeg ruszkik? Tényleg csak vadkelet, hardkor, trinyó? Tényleg rosszabb?

Nem kell mindent elhinni, ami le van írva: ez egy gonzó-riport. Annak viszont tökéletes. A hangulat pillanatok alatt beszippant, kellőképpen abszurd, kifejezetten szórakoztató, és néha, mintegy mellékesen, kicsit pofon vág. Bepillantást enged a lengyelek lelkivilágába, és lássuk be, magyarként is nehéz lenne teljesen szenvtelenül olvasni ezt a könyvet. Nem jó érzés-e egy kicsit az, ha a szomszédnak még nálunk is rosszabb?

Igen, nem, talán? Egyre megy. Ezt a könyvet mindenesetre csak ajánlani tudom, gyorsan olvasható, meglepően elgondolkodtató, és a kifejezetten magas random-faktorral rendelkező úti kalandok miatt gyakran röhögésre késztető iromány. A borító pedig egy hatcsillagos telitalálat!

Még egy kicsit bővebben itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-02-02+…

>!
Hintafa P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

@Juci -nak igaza van, olvassátok el. Sírva nevetős, néha felszisszenősen felismerős, máskor ökölbe szorulós. És nagyon jó.

Kis színes: Szczerek a történet egy pontján jól ráérzett arra, hogy bábuskák fognak majd az ukrán elnök villájában grasszálni. S lőn, a könyv megjelenése után egy évvel az arany vécekeféről értesült a nagyvilág. Nem tudom, hogy a bábuskák olvasták Szczerek könyvét és a nagy érzelemtől felbuzdultak, vagy írónk a sok trinyótól látott imígyen a jövőbe, de ez tulajdonképpen lényegtelen. Ami viszont lényeges: a szerző épp Magyarországról szóló élményeiről ír könyvet. Kíváncsian várom.

4 hozzászólás
>!
ppayter
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

„Bizarr kalandok, rengeteg hajmeresztően random trip, "ha nem lennének ki kellene találni őket” típusú karakterek és események. Ziemowit Szczerek politológus, szociológus és jó tollú újságíró, aki két évtizednyi ukrajnai élményt gyúrt gonzó-riporttá a Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története lapjain.

Rengeteg olyan útleírással lehet találkozni, ahol a szépreményű szerző naivan veti bele magát a varázslatos ismeretlenbe és minden egyes rácsodálkozását kritika nélkül az olvasó elé hányja. Valamivel kevesebb, de még mindig jelentős számú az a típus, melyben a szerző folyamatosan önnön kulturális felsőbbrendűségét igyekszik megmutatni a vadak közé tett expedícióján keresztül. Megfelelő háttérismerettel, éleslátással, humorérzékkel, forrás- és önkritikával szerelt utazó viszont annál kevesebb van, és ők sem mind osztják meg tapasztalataikat a nagyközönséggel – micsoda szerencsénk, hogy Szczerek éppen közéjük tartozik.

Az első lengyel gonzó-riportként is emlegetett Jön Mordor és felfal minket természetesen nem száz százalékban megbízható forrás, ha pontos tényeket vársz Ukrajnáról, jobban teszed, ha tovább keresgélsz. Viszont ha erős hangulatot, ennek érdekében eltúlzott eseményeket, sötét humort és rengeteg ön- és társadalomkritikus kommentárt és beszélgetést szeretnél, pontosan erre a kötetre van szükséged. Szczerek a legjobbaktól tanult: ő a stílus „feltalálója”, Hunter S. Thompson egyik lengyel fordítója. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/11/ziemowit-szczerek…

6 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Ki gondolta volna, hogy egy hardcore vadkeleti körút ilyen szórakoztató tud lenni? Nem volt még szerencsém gonzóhoz (vagyis a valóság nem kicsit történő kiszínezésével megírt történethez), de nagyon megtetszett a műfaj, Szczerek úgy tudta visszaadni a közép-kelet-európaiság hangulatát, mint a Macska-jaj – ban Kusturicza. A lengyeleknek történelmi okok miatt Ukrajna azt jelenti, mint nekünk Erdély, ezért nagyon is értjük, mi az a romantikus érzés, ami mindig visszavitte a szerzőt ebbe az eléggé lepukkant országba, amelyben nagyon nehéz meglátni a szépet. Ne várjunk lírai mélységeket ettől a könyvtől, ez tényleg fekete öves túra, itt patakokban folyik a vodka, fullba tolják a népek trinyót és az Életerő balzsamot (ez egy helyi lélekerősítő, alapvetően egy potencianövelő ital), mert másként nem lehet elviselni hosszú távon azt abszurd világot, ami körülveszi őket. Miközben szeljük az íróval a kilométereket marsrutkán (kisbusz), vonaton, Volgán, és minden olyan közlekedési eszközzel, ami éppen rendelkezésre áll ahhoz, hogy a célponthoz eljussunk, nemcsak a szláv lélekbe merülhetünk bele ütközésig, hanem saját kis közép-kelet-európai identitásunkon is kellőképpen elmerenghetünk. Kelet vagy Európa, hol a határ? Egy időkapszula, amelyen átrohant a történelem, és mekkora mázlisták vagyunk, hogy nem oda tartozunk, hanem a saját országunkba – illik ennek örülni? Ezeket a nagyon komoly kérdéseket csak ilyen vidáman lehet felvetni, ahogyan Szczerek tette, különben túlságosan mélyre rántana bennünket gondolataink örvénye. Nagyon jó könyv!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/10/17/konyvkritika_z…

9 hozzászólás
>!
Bence_Kis
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Humoros, fiatalos, lendületes történetek, vadkeleti – hátizsákos – utazásokról.
A nem is olyan régmúlt lenyomata egy lengyel srác ukrán kalandjain keresztül szlávokról, ruszkikról, lengyelekről, rendőrökről, fiatalokról, idősekről, potencianövelőről, vodkáról…
A hangulatot szerintem nagyon elkapta.
(A fordítás sok helyen szuper, néhol pedig valahogy furcsára sikeredtek a mondatok, de ez utóbbi annyira végülis nem volt zavaró.)

Az élet furcsa fintora, hogy a „mindig lehet rosszabb” klisé mennyire érvényes. A könyv megírását követően nem sokkal kezdődött az ukrán válság…

spoiler

Még fogok olvasni az írótól.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A csuklójára jin és jang volt tetoválva. Annyit jelentett, hogy az egyetem után nem fog rohanni a munkaerőpiacra. Nem többet.

32-33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jin & jang
4 hozzászólás
>!
Kuszma P

Nem messze volt a „morvokzal”. Az útikönyvemben azt írták, innen komp jár át a román oldalra. Beléptem. A pénztárablakot eltorlaszolták egy fikusszal, de volt benn valaki. Hangokat hallottam. Bekopogtam az ajtón. Kinyitották. Három hölgy ült benn, keresztrejtvényt fejtettek és teáztak. Kérdeztem, tudok-e jegyet venni Romániába. Azt felelték, már évek óta nem jár a hajó. – Akkor minek a pénztár? – kérdeztem, mire felhívták a figyelmemet, hogy ott az ablakban a jelképes fikusz. Eltorlaszolja. Vagyis: a pénztár zárva. – Akkor minek ülnek itt? – fakadtam ki. – Hogyhogy minek – kérdezte egyikük, egy kövér, ondolált hajú nő –, jobb lenne, ha munkanélküliek lennénk? Ha nyomorognánk? – Liberális – mordult a jócsaj külsejű másik, és beírt egy szót a keresztrejtvénybe.

129-130. oldal

9 hozzászólás
>!
Kuszma P

– Van nekünk egy társaságunk – döfte bele bíborszínű körmét fájdalmasan a zsigeri idegembe –, a Lembergbe Érkező Lengyel Turisták Részére Kiadó Lengyel Lakások Lengyel Tulajdonosainak Társasága, rövidítve eLÉeLeRKáeLeLeLTéTé, mondja utánam, akkor megjegyzi…
– El-alameini tévé – mondtam utána engedelmesen.

20. oldal

>!
ppayter

    Két srác jött motorbiciklin. Bepöfögtek öreg tragacsukkal a templom előtti térre, és megálltak. Vizsgálták a motort, hangosan beszélgetve magyarul. Az itteni kortársaikra hasonlítottak, nem a magyarországiakra.
    – Srácok – kérdeztem tőlük oroszul –, szeretnétek áttelepülni Magyarországra?
    Felemelték a fejüket.
    – Mi? – kérdezte az egyik, felszegett orral és kicsit vigyorogva. – Mi a tökömnek?
    – Nem tudom – válaszoltam. – Magyarul beszéltek, gondoltam szívesen áttelepülnétek.
    – Ha oda születtem volna – felelte a másik csípőre tett kézzel –, akkor ott élnék. De nem oda születtem, és ez tök más helyzet. Mi van, ha magyar vagyok?
    – Az, hogy magyar vagy.
    Elnevette magát. Kiköpött a mocskos, már nem közép-európai porba.
    – Más magyar vagyok, mint azok. Az apám kapott útlevelet Orbántól, kiment melózni. Azt mondta, kint maradok egy évig, kiviszlek titeket. Egy hónap múlva hazajött. Azt mondták neki, hogy ruszki. Akkor mi a tökömnek menjek ki?
    – És itt? – kérdeztem, és eszembe jutott Tarasz.
    – Itt magyar vagyok, és a francot se zavar – rándította meg a vállát a srác és megint letérdelt a motor elé.
    Megint megcsapott kicsit a közép-európaiság; amott, a folyó túloldalán, Magyarországon meg mintha kevésbé éreztem volna.
    De ez csak röpke érzés volt. Annyira röpke, hogy tulajdonképpen már le akartam rázni magamról, de nem tudtam. Ehelyett elindultam a határ felé, és egyre tisztábban láttam a magyar háztetőket, az igazi magyarok háztetőit, akik az igazi Magyarországon élnek, s úgy éreztem, a határhoz közeledve egyre tapinthatóbbá válik, amit a Wachowski fivérek úgy neveztek: „hiba a Mátrixban”.

231-232. oldal - Közép-Európa, avagy Kárpátalja függetlensége

>!
ppayter

Mindig is gyanítottam, hogy az utazás a posztszovjet Keletre nem más, mint utazás annak a mélyére, amit a saját országunkban utálunk. S hogy ez a fő oka annak, amiért a lengyelek ide járnak. Mert ez utazás a kárörömbe, utazás, amelyre azért indul az ember, hogy legyen mihez visszatérni. Mert itt alapvetően ugyanaz van, mint nálunk, csak intenzívebben. Roncstelep mindabból, amit otthon próbálunk kidobni.

129. oldal - Gonzó

>!
blackett

– Magyarázd már el nekem, bazmeg – fűzte hozzá Kusaj –, miért írják rá egyáltalán a talapzatra, hogy Lenin? Rögtön látod, hogy Lenin, és még rá is van írva, hogy „Lenin”. Ráadásul cirill betűkkel, szóval nem a turistáknak, hanem saját maguknak. Ez olyan, mintha, mondjuk, minden birkára ráírnák, hogy „birka”, nehogy valaki összetévessze és tehénnek nézze. Most mondd meg, van ennek bármi értelme?

73. oldal

>!
Typotex_Kiadó KU

A ruszki autók úgy száguldottak az elképesztő kátyúkon, mint az őrült, sorra vesztették el mindenféle rozsdás alkatrészeiket. Mint az élőhalottak a zombiapokalipszisről szóló filmekben. Régi bérházak falából vaskályhacsövek álltak ki. A háztetőn fácskák meredeztek. Valahol a Żółkiewskie Przedmieścién egy öregasszony feküdt a gyepen. Odaszaladtunk, hogy segítsünk neki: dőlt belőle az alkoholszag. Nekiláttunk talpra állítani, de a néni nem kért a segítségből. Hevert a napon, bűzlött a szesztől, és pompásan érezte magát a világban, mint a hordója előtt heverésző Diogenész. Nyugodtan szólt, hogy tűnjünk a fenébe, úgyhogy végül ott hagytuk a gyepen, és mi is mentünk berúgni. Amivel csak lehetett.

13. oldal, Oh yeah

>!
ppayter

    – Mondd csak – kérdezte a csaj, állával az Életerő balzsam felé bökve,amit a kezemben tartottam –, mért iszol mindenki előtt, látványosan potencianövelő italt?
    Döbbenten emeltem a szememhez a címkét, aztán rájöttem, túlságosan megalázó a mozdulat, ezért eltoltam magamtól az üveget, az eltolás viszont még megalázóbb volt, mert volt benne valami ostoba elfojtás, ezért újra felemeltem. Valóban: apró betűkkel írtak valami „erektilna diszfunkcijá”-ról.

38. oldal - Bruno Schulz öngyilkossága

1 hozzászólás
>!
Ezüst P

Odessza, Odessza, Odessza! Szerettem azt a várost. Akkor igen. Még az odesszai szovjet betont is szerettem, amibe – apró kavics helyett – kagylótörmeléket olvasztottak bele. Szerettem az aranyfogú, dörzsölt bábuskákat, akik ott terpeszkedtek nagy seggükkel a Szovjetunió hős városa ötágú csillagával díszített pályaudvar lépcsőjén, és torkuk szakadtából üvöltötték, hogy szoba kiadó, ha meg valaki odament valamelyikhez, a többiek nekiugrottak, hogy élénkpirosra festett karmukkal kitépjék a keze közül.

121. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Piers Paul Read: Uramisten, mit tettünk!
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás
Truman Capote: Hidegvérrel
Ram Oren: Gertruda esküje
Gerald Clarke: Capote
Naszvadi Judith: A mi Múzsánk
Lamar Waldron: A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története
Moldova György: A szent tehén
Samuel M. Katz: Szellemharcosok
Michael Finkel: Igaz történet