Nevetlen 2 csillagozás

A kárpátaljai magyar sosem volt senkinek ruszki. Az erdélyi magyar román állampolgár ugyan, de magyar nemzetiségű. A felvidéki magyar nem azonos a szlovákkal, ahogy a vajdasági magyar sem szerb. A burgenlandi magyar, ha őrzi még magyar identitását, akkor nem osztrák. Valamennyien magyarok. Ha mindenki a megfelelő szóval él, akkor nem fogja szökségét érezni egyetlenegy határon túl élő sem, hogy fájdalmas önigazoló mondattal köszöntse az anyaországit, mondván: „Mi is magyarok vagyunk”.

Határon túli magyarnak születni olyan kereszttel jár, minek nemcsak súlya van, hanem ajándéka is. S ha valaki azt mondja, van kereszt nélküli élet, az téved, vagy szándékosan megtéveszt. A legtöbb, amit ebben tehetünk, hogy a saját keresztünket hordjuk. Kései felismerésem, a keresztet nem csak cipelhetjük, a kereszt elhordoz minket.

Vannak pillanatok, amelyek élesen megmaradnak az emberben. Tisztán felidézhető mondatok, mozdulatok, hangulat. Mintha egy pergő film kockája kimerevedne.

Hiába vettek el mindent, hiába üldözték el őket szülőhazájukból, a tudásuktól, emberségüktől, tartásuktól nem tudták őket megfosztani. S az üldözők ezen kincsek birtokába sosem tudtak kerülni.

Felismertem, hogy a gyökereimet sem elvágni, sem azokkal szembefordulni nem szabad. Ha ezt teszem, magam gyengítem, önmagam ellen dolgozom, s össze-vissza sodródhatom a nagyvilágban. Rájöttem, hogy gyökereim ápolni éltető feladatom, hogy minél erősebbek azok, annál erősebb leszek magam is. Felismertem annak igazságát, hogy „gyökerek nélkül nem lehet repülni”.

A kárpátaljai létből tudom, hogy mit jelent magyarnak lenni, nekik erről fogalmuk sincs. Nem tettek még semmit magyarságukért, egyszerűen a születésüknél fogva természetes. Az én nagyszüleimnek, unokatestvéreimnek sajnos ez nem csupán természetes, hanem minden nap áldozat és feladat is. Nem beszèlve a létük beszorítottságáról, a hárányos megkülönböztetésről, hogy a bölcsődtől a sírig másodrendű vagy. S ezek beszélnek nekem magyarságról, akiknek fogalmuk sincs róla! Ezek bélyegeznek engem és az anyám orosznak? Hát nem tudják, hogy hány magyar él a kisebbségi sors béklyójában Kárpátalján?

…családunk sok országban, határokkal szabdaltan, közös anyanyelvvel él.

Nemcsak mi formáljuk a gyerekeket, ők is érlelnek minket, hacsak nem barikádozzuk el magunkat tőlük a mindenttudó felnőtt csonthéjába zárva.

Szándék, szó és cselekedet természetes kapcsolatban áll egymással.