Hoppárézimi! 108 csillagozás

Agytakarítás
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

„…1985. március 7-én a Lenin krt. és a November 7. tér kereszteződésében piros jelzésnél kezdte meg átahaladását az úttesten, minek következtében a TH 13-31 frsz-ú személygépkocsi elütötte. A baleset következtében Zemlényi Zoltán 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, a személygépkocsiban anyagi kár keletkezett.” Nyolc napon túl? A baleset előtti Zemlényi Zoltán fizikai és szellemi feltámadásának bizonyítéka az egy ujjal gépelt Napló, igazolása annak, hogy az 1985. március 7-ig kenubajnok, dobos és szépségkirály Z. Z. végtére is azonos a baleset utáni önmagával. Ezért az azonosságért az idén 17 éves fiúnak keményen kell harcolnia. E keserves, mégis felemelő küzdelem döbbenetes tükre a kötet.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
A&A, 1994
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638509953
>!
Maecenas, Budapest, 1987
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630251361

Enciklopédia 9


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hajnalcsillag>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Erre a könyvre szerintem NEM SZABAD öt csillagnál kevesebbet adni. Egy ilyen baleset után felfoghatatlan mennyiségű erő kell ahhoz, hogy az ember talpra tudjon állni. Neki sikerült, pedig még nagyon fiatal volt, de küzdött és mennyire nagyon megérte… Nekem nagyon tetszett a naplója, egy laza, a balesettől függetlenül is igazán különleges fiatal srác érzései, gondolatai abszolút egyedi stílusban. Én szívből ajánlom mindenkinek, különös tekintettel a egészségügyi és szociális területen dolgozó szakembereknek.

dorkabuba>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

    Ez a napló egy nagy érték. Egy 15-16 éves fiú írta (nevezetesen Zemlényi Zoltán), az autóbalesete utáni rehabilitációs időszak alatt. Mivel gyakorlatilag memoir, így természetesen irodalmi szempontból nem értékelhető, nem is ez a lényege. Inkább szakemberi szempontból érdekelt, évek óta kerülgetem – szóval íme a következő könyv a Pszichológia az irodalomban fiktív kurzusomra (még akkor is, ha ez tényleg csak marginálisan irodalom.)
    Nagyon szépen látszik a bejegyzésekből a „normális””, rajzolni szerető, KISS-rajongó, amatőr dobos, sportoló tinifiú és az autóbalesetből felépülő beteg szimbiózisa. Néha tudatosítanom kellett magamban, hogy a történések mögött egy beszélni nem-, mozogni is alig tudó, fizikai értelemben összetört fiatal áll. Tényleg csak fizikai értelemben, mert a személyisége Zemlényinek valami eszméletlenül negatívumlepergető. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem zuhan meg, de ember legyen a talpán, aki képes olyan lelkierővel végigcsinálni a rehabilitációját, ahogy ő tette.
    Viszont nagyon nehezen haladtam az első felével. Van valami Zemlényi személyiségében, ami nekem nagyon sok volt. Szeretem az életteli embereket, de a naplóból sütő „blődségeskedés” valahogy nagyon nem a sajátom volt. A sok anglicizmushoz és neologizmushoz is nehéz volt hozzászoknom. Viszont korrajznak nagyon érdekes volt, még hallgattam is egy kis Twisted Sisterst (és ezzel a lendülettel rájöttem, hogy KISS-t nem, úgyhogy gyorsan beraktam az értékelésíráshoz.)Rock forever * metálvilla * Szóval visszatérve) sok szempontból nagyon érdekes könyv, főleg mivel egy valós napló. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy Zemlényi többi könyvét kézbe fogom valaha venni.

serengeti P>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 2
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 2
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

Mint könyv – sajnos nem jó. Mint emberi teljesítmény – heroikus. Zemlényi Zoltán rettenetes író, borzasztó stílussal, amit elsősorban kamasz mivoltának tudok be. Mégsem tudom elfogadni, mivel egy kamasznak sem feltétlenül kell – khm, bocsánat – ennyire hülyének lennie megnyilvánulásaiban. Ugyanakkor a könyv egy olyan életutat mutat meg, ami mindannyiunk számára erőt adhat és példát mutathat, ha egyszer mi kerülünk nehéz élethelyzetbe. Ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.

Pennmenelien P>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Megrázó, megható, döbbenetes, hihetetlen. Szakemberként plusz megdöbbenés volt, hogy mi lehet a nem beszélés oka és erre mostmár minden nap emlékeztetem magam. Köszönöm, hogy olvashattam!

chhaya P>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Nehezen jöttem bele ZZ stílusába az elején, annál jobban megszerettem a végére. Sokat változott az írásmódja, a fő témái, a világképe… Ő maga is is. Érettebb lett, komolyabb, mégis megmaradt benne valami gyermeki derű és vidámság, amivel elviselte a rehabilitációt. Az élet kegyetlen és fájdalmas igazságait úgy adja elő, mint ahogy sok egészséges emberi sem viseli a feleannyi nehézséget sem. Van ám kitartás. Jó volt olvasni, sokszor torokszorító, de jó.

Pistacchio>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Nagyon tetszett, főleg a komoly részek.

Aurora_Serenity_White I>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Először kicsit fura volt megszokni a stílust, de lassanként teljesen beleeéltem magam a történetbe. Igazán szép, sokszor szívhez szóló könyvet volt alkalmam megismerni.

vidirita I>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Zolit személyesen is ismerem pár hónapja, mai napig szuperül ír :)

dianna76 P>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Vessetek követ rám, de ez nekem valahogy nem jött be. Másra számítottam. Jobban érdekelt volna az egészségügyi vonatkozása, a kórházban eltöltött idő, a folyamat, ahogy épült fel Zoli. Ebből valahogy keveset kaptam.
A kamasz szleng egyenesen idegesített. Hiába, öregszem!
A sok fahumor sem tetszett, bár örülök, hogy Zoli mindazt amin keresztül ment, igyekezett nem negatívan átélni, felfogni. Szerintem egyébként pont az elkeseredését próbálta leplezni a szinte végig vidám hangulattal.
A könyv végén lévő fényképválogatást jó volt nézni. Többször is megtettem.

>!
Maecenas, Budapest, 1987
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630251361
Ditke22>!
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!

Érdekelt ez a napló, hiszen ez valós történet, az én gyermekkorom idejéből. A stílusa ugyan – főként az elején – néhol zavart, a sok angolos, meg saját maga által kreált szavakkal, de ahogy bővültek az egyes napok bejegyzései, ahogy haladt előre az idő és a gyógyulás folyamata, úgy vált egyre tisztábbá is. Nagy küzdelem dokumentuma ez a napló, sok erővel, kitartással, türelemmel, időnként iróniával, időnként kritikával, de mindig őszintén. Talán ezért is megérintő. Nem egy könnyű olvasmány.


Népszerű idézetek

chhaya P>!

(…) én már meghaltam, én már csak az „AJÁNDÉK” életemet élem, ami olyan lesz, mint az igazi, csak az a különbség, hogy itt nem lehet semmiért felháborodnom.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
dianna76 P>!

Beszéd nélkül nincs élet. Ezt mindig is tudtam, tudom, tudni fogom. Beszélni boldogság.

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · némaság
dianna76 P>!

Veszekedni se tudok, így aki veszekszik velem, az kihasználja, hogy én néma vagyok.

31. oldal

dianna76 P>!

Én híres vagyok arról, hogy elég reálisan látom a jövőt, jól láttam 1985. tavaszán is, amikor éppen a halottas ágyamon feküdtem mozdulatlanul, meztelenül, kopaszon. Én tudtam, hogy nem lesz igaza azoknak, akik akkor már a koporsóban láttak, tudtam, hogy visszanyerem régi mivoltomat és tekintélyemet.

121. oldal

dianna76 P>!

Én nem voltam, nem vagyok és nem is leszek mozgásfogyatékos! Még mozgássérült SE! Soha! Nem akarom! SOHA!!!

144. oldal

Chiara>!

Manapság annyi ember akar külön válni az átlagtól, mint a nyű. Bevallom, én is ilyen voltam egész életemben. Mindenáron más akartam lenni, mint a többi. – Sikerült!

8. oldal

Chiara>!

Most vége az évnek!
Nem tanultam meg járni, nem tanultam meg beszélni, de sebaj.
SÍRNI MÁR TUDOK.

246. oldal

chhaya P>!

Az életnek nem lehet nemet mondani.

128. oldal

chhaya P>!

Nagyon érdekes, hogy mivel vannak elfoglalva. Például örök téma a nővérek lelkiállapota. De, főleg újabban, szóba került a vallás. Van, aki istenben hisz, van ki sátánban. Félfüllel néha belehallgattam, nincs valami közös hit, mindenki abban hisz, amiben jólesik. Én nem hiszek semmiben, én már voltam olyan helyzetben, amikor „kellett volna jönnie”, akkor hiába vártam. Várhattam.

158-159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit · vallás
chhaya P>!

Lehetnék öngyilkos is. Simán! De akkor mindenki mondhatná: „GYÁVA!” Én csak ezért nem leszek soha öngyilkos. Nem vagyok gyáva! Megőrülni se őrülhetek meg. Akkor is azt mondanák: „GYÁVA!” Én csak azért nem őrülök meg, hogy senki se mondhassa ezt.

219. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár T. Eszter: Most már igazán
Garaczi László: Hasítás
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Sziklai Róbert: Lakli