Mese ​a legokosabb nyúlról 97% 95 csillagozás

Aki becsapja a rókát, az kiállotta a próbát!
Hádde cuki volt!
Külön tetszettek a míves-rímek.

Háh, én aztán tudom, hogy okosak a nyulak, nekem is van egy hiperintelligens kis törpém. Persze lehet, hogy nem állna ki egy róka ellen, nehogy az a végén bosszúságból bekapja :-D
Aranyos, kedves kis mese a javából (egyébként fura, hogy a bagoly nem szállt be a polgármesterségért, bár valószínűleg azért, mert ő nappal alszik és nem tudta volna ellátni a teendőket) :-D

Ismerős volt az első pár sor, de olybá tűnik, hogy ez a verses mese kimaradhatott a gyermekkoromból. De sebaj, mert felnőttként is ugyanolyan élvezet olvasni. Nem tagadom, beleszerettem, ahogyan a sün gyerekekbe és a nyuszi testvérekbe is anno. Az illusztrációk pedig bájosak. Tekintettel, hogy Dargay Attila munkája, a rókában egy helyen Karakot véltem felfedezni.

Aranyos, meg kedves, de nekem A három nyúl az igazi. És bár nem tudom melyik volt előbb, egynémely szófordulat mind a kettőben megtalálható, de nekem azok a A három nyúlhoz tartoznak, nem ehhez, ezért volt némi áthallás.
Ezzel együtt is Zelk Zoltán, és csodás. Valahogy olyan kedves-bájosan tud írni, ami beleeszi magát az emberbe és nyugalmat ad.

Zelk Zoltán varázsol. Versei észrevétlenül ejtenek rabul gyermeket és felnőttet egyaránt.
Mindegy, hogy három vagy egy nyulat számlál közben,
ki békében és okosan él az erdőben;
túljár ő a többi eszén,
miközben mindenki mosolyog a mesén.
Dargay Attila illusztrációi pedig annyira jók, hogy most kedvem támadt Vukoterdőkapitányátszaffitlúdasmatyitviliaverebetstb-t nézni!

Tetszett, aranyos volt, imádtam! :3 Nyuszik, fogjunk össze és előre! :*

Nyúlfarknyi kis történet (csaknem egyperces olvasás), de bűbájos, nem is tudom, eddig miért nem találkoztam vele.

Még szép, hogy mind a három nyúlnak gyereknek olvastuk. Ők is, mi is szerették/tük.

Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta.
Imádnivaló.

Aranyos, kicsit hosszabb, mint egy nyúlfarknyi verses mese. A gyermek, de talán a felnőtt lélektanához is hozzátartozik, hogy mindig a kisebbhez, az elesettebbhez húz a szíve – neki szurkol, és elégedetten dől hátra, ha a kedvence nyer. Én is így voltam vele. Szeretem Zelk Zoltán verseinek ritmusát, dallamát.