A ​vakond és a hóember (Kisvakond) 95% 27 csillagozás

Jaj, annyira helyesek ezek a rajzok! Legszívesebben én is szánkóra pattannék (ha lenne hó), és húzatnám magam a villám sebességű, motoros szánú mentőkutyával. :)

Ez a hóemberes sztori valahonnan ismerős volt. Talán láthattam rajzfilmen még gyermekként. Aranyos történet a barátság határtalanságáról. A tél pedig valóban gyönyörű, amikor hull a hó, beborít mindent a fehérség, a deres fák reggelente… De ez már megint nálunk hol marad? A lanovka kifejezést szerintem írhatták volna a fordításban egyszerűen sífelvonónak. Erről a csak telente találkozhatunkról a nyarak jutnak eszembe gyermekkoromból. Mi a barátnőmmel csak abban az évszakban találkozhattunk a szünetben. De a barátságunk egész évre szólt. Mert ugye volt a posta, levélpapír, bélyeg. Istenem, ezt a mai gyerekek már nem is tudják. Számítógép, net, email… Meg a mobiltelefon.

Vakond pajtás gyerekkoromban a szívemhez nőtt, és jó érzés, hogy mindkét gyermekem nagyon szereti. Ez a könyv is egy kedves vakondos történet, az illusztráció pedig nagyon feldobja minden oldalát.

Olvastuk mi ezt már régebben Pocakkal…de hát úgysem lehet elégszer :)

Aranyos mese a barátságról.

Tuti befutó. Téli, hóemberes, megmentős, akciódús, motoros szánon mentőkutya, mi kell még?
A barátság mindent túlél.

Időbeli tájékozódás fejlesztésére is nagyon ász, mondjuk ez anya szempontja csak.

A Kisvakond és a hóember az egyik kedvencem a mesefilmek epizódjai közül. Éppen annyira bájos könyvként is. Na jó, ha őszinte akarok lenni, akkor mesefilmként cukibb, de ez annak köszönhető, hogy nekem a Kisvakond filmek báját az adja, hogy a Kisvakond nem beszél, hanem azt a rácsodálkozó vagy éppen örvendő egyedi hangot adja ki.
Visszatérve a történethez, egy barátság története a megszokott aranyos illusztrációkkal.

Nagyon aranyos mese – bár Kisvakonddal eleve elfogult vagyok. Igazi barát ha kell a bajban is!

vakond a jóbarát :)

Aranyos kis mese a gyerekkoromból. Kislányaimnak is tetszett.