A ​vakond és az űrhajó (Kisvakond) 93% 58 csillagozás

A cím engem kicsit félrevezetett, valami űrben játszódó történetre gondoltam miatta, ezzel szemben vakondunk a tengerparton landolt.
Az illusztrációk nem tetszettek ebben a könyvben, kicsit elmosódott volt,de nem tudom, hogy ez véletlen vagy szándékos.
A mesében szereplő űrhajót nálunk a gyerekek rakétaként azonosították,így olvasnom is így kellett.
A kis rák aranyos volt,a felfújható krokodil legyőzése humort vitt a történebe és a megjelenő tengeri állatok is ötletesek voltak.
Összességében nem rossz mesekönyv,de a vakond sorozatból olvastunk már jobbat is.

Rosszkedvemet egy múltkori alkalommal mesével oszlattam el. Tegnap hasonlóképp borús fellegek gyülekeztek fejem fölött, ezért úgy döntöttem, hogy Kisvakond űrhajójába pattanok, kitörök a felhők közül, átszelem a légkör rétegeit és magasról boldogan integetek majd le a Földre, miközben újra gyerek lehetek – legalábbis egy kicsit.

Mit tanultam ezúttal Kisvakondtól? Azt, hogy nincs olyan kilátástalan és reménytelen helyzet, amelyből ne lehetne kiutat találni. Nincs az a miniatűr űrhajó, amelyet egy-két pajtás segítségével ne lehetne újjáépíteni, ha minden darabjaira hullni látszik. És igen, itt még a kényszerleszállás sem fatális becsapódás, mert van egy puha homokdűne, amely lehetővé teszi a csodával határos landolást. Gyerekként megingathatatlanul hittem, hogy létezik ilyen. Felnőttként már kevésbé. Most újra gyerek voltam egy kicsit. Jólesett.

Ez a rész kevésbé volt tartalmas, mint amit előzőleg olvastam. Inkább a képeken volt a hangsúly, ezek az illusztrációk viszont maradéktalanul tetszettek. Azt hiszem, hagyományt teremtek, rosszkedvemet mostantól fogva mindig mesével kezelem majd.

Baromira cuki volt!

A kisvakond elvarázsol. Szinte újra gyermeknek érzem magam és élvezem a kalandjait. Tetszettek a rajzok, a sokféle kagylóforma a tengerparton. A rák sem volt olyan félelmetes.

Gyerekkoromban nem sok Kisvakondos könyvvel találkoztam, de most pótolom ezeket. :) Az űrhajót mi rakétának hívjuk, a rajzfilmet már sokszor láttuk, ezért kíváncsi voltam a könyvre is. Azért is érdemes elolvasni, mert a mesefilmben nem beszélnek a szereplők, így a könyv több részletet nyújt számunkra. Ebben a részben a vakond összebarátkozik a szigeten élő rákkal. Újdonsült barátja a segítségére siet, és együtt összegyűjtik az űrhajó darabjait. A bájos történet közben néhány tengeri állattal is megismerkedhetünk.

A rajzfilmet láttuk előbb, és nagyon tetszett. Azt megfigyeltük mindannyian, hogy Zdeněk Miler nem szereti túlzottan az emberi fajt.

Nagyon szeretem Kisvakondot, ez a történet is kedves volt. Viszont a címből valami űrutazásos történetre számítottam, nem tengerpartira.

Mi vakondfanok vagyunk! Ez nem kérdés! Ez a történet is kedvenc lett. Imádják nézni, keresni az űrhajó darabkáit, izgulni, mi is jön ki a hullámok közül. Kroki nagyon vicces!
Szuper mesekönyv!

Nem a klasszikus Kisvakond történet. Most elolvastam, egyenlőre elteszem, és kíváncsian várom kislányom mit fog szólni hozzá. Hogy polcon maradós lesz-e, Ő fog dönteni ezügyben. Nekem annyira nem tetszett.

Kicsit másra számítottam, kicsit „csillagászatosabbra”. Ettől függetlenül nagyon tetszett, nem tudom van-e olyan, ami nem fog tetszeni – a sasos is végülis tetszett, csak ugye nem annyira. :)
Nyári könyvtári és ismeretterjesztő foglalkozás alapjának el tudnám képzelni kisebbeknek.