Stratégiai ​vízió 20 csillagozás

Amerika és a globális hatalom válsága
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió

Zbigniew ​Brzezinski (1928–2017)
A szerző lengyel származású amerikai politológus, politikus, geostratéga. 1977 és 1981 között Jimmy Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, később a Center for Strategic and International Studies tanácsadója és kurátora, valamint a Johns Hopkins University School of Advanced International Studies professzora. Számos könyve jelent meg, többek között a Second Chance: Three Presidents and the Crisis of American Superpower, amely a New York Times bestsellere lett, a The Choice: Global Domination or Global Leadership és a The Grand Chessboard: American Primacy and its Geostrategic Imperatives. Utóbbi A nagy sakktábla címen jelent meg magyarul kiadónknál.

„Brzezinski Stratégiai víziója ismét tanújelét adja annak, hogy a szerző milyen magabiztosan lát át és magyaráz bonyolult történelmi kérdéseket, és javasol hosszú távú megoldásokat azokra.” – Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638748621 · Fordította: Magyarics Tamás
>!
298 oldal · ISBN: 9789638748621 · Fordította: Magyarics Tamás

Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Ez volt a legjobb XX. századi geopolitikai elemzés azok közül, amiket eddig olvastam – a sors iróniája, hogy egy olyan nevű szerző tollából, akit nem feltétlenül mernék megnevezni beszélgetés során. (Hihetetlen, micsoda feleslegük lehet a lengyeleknek mássalhangzóból! Nem akarnak velünk párat elcselélni ékezetes magánhangzóra?) Brzezinski nagyjából ugyanazon a vonalon indul el, mint az amerikai mélázók többsége: a Nyugat válságából és az új aspiránsok megerősödéséből, aminek köszönhetően a hatalom mintha keletre tolódna. Ennek elsődleges oka, hogy az USA (jelentős részben önhibájából) elvesztegette az ideológiai-geopolitikai előnyt, ami a keleti blokk szétesése után az ölébe esett, így már nem vitatlan örök időkig tartó monopóliuma. Brzezinski fejtegetései világosan vázolják az általa elképzelt helyzetet, de nem ez benne a pláne (nettó hülyeségeket is lehet világosan fejtegetni): alapvetően két eleme miatt volt üdítő olvasni.

Az egyik, hogy lényegesen diverzifikáltabban láttatja a helyzetet, mint kollégáinak többsége. Európát nem csak Amerika függelékeként említi, olyan szánalmas, katonailag nem számottevő egységként, ami némi vállvonogatásnál többet nem érdemel, hanem mint sajátos konstrukciót saját problémákkal, egy folyamatban lévő kísérletet, aminek a sikerre csak bizonyos rendszerszintű változások mellett van esélye. (De úgy van esélye.) A felemelkedő aspiránsok vizsgálatakor is tartózkodik attól, hogy homogén tömböknek tekintse őket, és sok hangsúlyt fektet egymáshoz való viszonyukra is. (Ehhez csinos kis táblázatokat is igénybe vesz.) Kínát például nem önmagában, hanem Kelet-Ázsia teljes geopolitikai rendszerében mutatja be – a felemelkedő Indiával, Japánnal és az agresszív nacionalizmusra hajlamos Oroszországgal együtt, jelezve, hogy az USÁ-val ellentétben egy globális elsőbbségre vágyakozó Kínának előbb egy nagyon sűrű közegben kell valamiféle stabilitást létrehoznia. Amennyiben ezt elmulasztja (és itt meglebegtet Brzezinski is egy analógiát) könnyen olyan helyzetbe navigálhatja magát, mint a szintén viharos gyorsasággal felemelkedő Németország az első világháború előtti Európában.

A másik plusz ebben a könyvben (ami természetesen valahol az első logikus következménye), hogy Brzezinski a történelmet nem eleve elrendelt eseménysorként kezeli, katasztrofikus forgatókönyveket zúdítva az olvasóra, hanem mértéktartóan, választási lehetőségek sorozataként. Egy ország vizsgálatakor a prókat és a kontrákat is végigveszi, kiemelve, mely erősségekre támaszkodva tudja elkerülni a bukást. Megoldási alternatívái is szeretnivalóan pacifisták, ahol csak lehet, a békés megegyezést, a konszenzust tartja alkalmazandónak akár Európáról és Oroszországról*, akár Amerikáról és Kínáról van szó, felismerve, hogy egy globális kereskedelmi viszonyrendszerben akár egy regionális apokalipszis is borzasztó gazdasági következményekkel jár. Ez ugyan nem teszi lehetetlenné a háborúkat (különösen ha a nacionalista populizmus átveszi az irányítást az elmék fölött), de elviselhetetlenül költségessé teszi őket, aminek köszönhetően a győztes is veszít. Okos, mértéktartó írás, nem jóslás kávézaccból, hanem a szükséges kompromisszumok megmutatása még időben, hogy ne akkor sírjon a szánk, mikor már késő.

* Kifejezetten érdekes B. fejtegetése Törökország EU-s csatlakozásának szükségességéről – természetesen csak azután, hogy bizonyos demokratikus szabványoknak megfelelteti rendszerét. Ezzel az EU amellett, hogy konroll alá helyezhetné az instabil Közel-Keletet (nagy jót téve az USÁ-nak is), bizonyítaná, hogy az iszlám és a liberális demokrácia nem összeegyeztethetetlen – opciót kínálva a manapság még igen harmatos arab demokratikus ellenzéknek is. Viszont az EU és Törökország elhidegülése valószínűleg oda vezetne, hogy az Európa második legnagyobb katonaságával rendelkező nemzet elindulna a radikalizmus útján.

42 hozzászólás
Hanging_Moss_9102>!
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Végre egy jó könyv az aktuálpolitikáról!
Korábban nem olvastam Brzezinskitől, de valószínűleg figyelni fogom a hozzászólásait, s lehet olvasok is még tőle.
Nagyjából semmiben sem értek vele egyet, de az elemzése világos, érdekes és eléggé jól érvel a vélt igaza mellett. Mondanom sem kell, hogy az USA érdekeiért kardoskodik könyvében, de Kissingerrel ellentétben legalább világos a mondandója. Brzezinski ugyan hangot ad az USA igényeiről, de ő végre leírja azt is, hol hibázott az amerikai hegemón politika, s összegyűjti és elemzi azokat a problémákat, amelyeket feltétlenül javítania kellene az USA-nak, ahhoz, hogy versenyképes maradjon. Ez a rész nagyon tetszett. Kissingernél még ilyet valahogy nem olvastam (aki mindig homályos, unalmas elméleteket ír a hatalommániájáról). Tehát van építő javaslata is ennek a furcsa nevű lengyel gróf sarjnak. Hát hiába, azért nem véletlen kapott valaki grófi címet.
Kissinger például Európával szemben idegesítően kritikus (én ennek örülök, mert ez jelenti azt, hogy még nem vagyunk az amerikai világrendbe tökéletesen beépítve), ellenben Brzezinski végre leírja, hogy Európa „nem gyenge” (mint ahogy a sok idióta atlantista hangoztatja úton-út félen, teljesen függetlenül, hogy kérdés volt-e vagy sem, akiknek valamiért mindig el kell mondania, hogy „Európa gyenge”, „öreg”, „fáradt” meg ehhez hasonló hülyeségek), hanem kiemeli, hogy micsoda erő és lehetőségek vannak benne és bizony az egységes Unió gazdasági teljesítménye túl szárnyalja az USA termelését… s demográfiailag is jobban vagyunk, igaz, valóban öregszik a társadalom..de én úgy vélem, hogy a reprodukciót azért lehet kezelni…legalábbis merem feltételezni, hogy ezt az európai kormányok tudnák befolyásolni, ha akarnák…"Nincsenek reménytelen helyzetek, csak reménytelen emberek" mondta egy „hülye állat a sakk mezőről” (Kissinger szerint ennyi a lényege egy katonának, egyébként Heinz Guderiantól idéztem).
Brzezinski szerint a Nyugat jövője így képzelhető el: egy Vancouver-Vlagyivosztok térbeli intervallum, az USA domináns vezetésével (igen, Kanada, USA, Mexikó, ugye az észak-amerikai gazdasági unió vagy hogy nevezik, továbbá az egységesült Európa, Törökországgal (!!!), Oroszországgal (néhány hónapja én ezen nevettem, Huntington írt erről egy furcsa könyvében, úgy tűnik, ezek odaát az Atlanti-óceánon túl tényleg komolyan gondolják), továbbá Dél-Korea és Japán. Ez lenne az új amerikai világrend és Kissinger álma is). Ez ellensúlyozná Kína hatalmát és Ázsia jelentőségét. Remélem, hogy soha sem fog megvalósulni ez a birodalmi koncepció, amely Spykman és Mackinder „Heartland” teóriájából fakad. Ebben a birodalmi koncepcióban Törökország (!!!) lenne a kulcs Oroszország mellett (utóbbi szerepe természetes, hiszen több, mint 17 millió km2 területe és közel 150 millió lakosa miatt megkerülhetetlen, de Törökország esetében igen gyenge lábakon áll Brzezinski támogatta elmélet). Szerintem: nekünk nem kell Törökország az EU-ba. Amit jelenleg is művelnek a külpolitikában, az minden, csak nem összeegyeztethető egy normális Európa gondolatával.
Sajnos az EU jelenlegi vezetése abszolút ezt az álláspontot szolgálja ki, szinte szolgaian. Remek kis világrendünk lesz. Remélem Európa felébred végre a Csipkerózsika álmából. Én maradnék inkább a Berlin-Moszkva dominanciájú, Lisszabon-Vlagyivosztok féle világrend koncepciónál. Lehet, hogy kevésbé hatalmas, de nekünk, európaiaknak ez jelenthet reális alternatívát.
A könyv tele van jobbnál jobb táblázattal, ezeket különös érdeklődéssel szemléltem. A táblázatokat amúgy is szeretem, főleg ahogy Brzezinski tálalta, szerencsére ő is kedvelheti ezt a fajta szemléltetést.
Jó könyv. Brzezinski egy olyan amerikai politikai gondolkodó, aki pontosan ír, jól érvel, szerintem a szakmájában az egyik legjobb. Az amerikai geostratégiai gondolkodók közül messze a legjózanabb.

ZiziAManusz>!
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Nagyon jól megírt és megszerkesztett könyv. Azok számára, akik nem szakmabeliek, vagy kevesebb információval rendelkeznek a témáról kicsit nehezebben emészthető, de a biztonságpolitikában akár kicsit is jártas olvasók számára határozottan olvasmányos és nagyon elgondolkodtató. Aki érdeklődik a biztonságpolitika területe iránt, azok számára kifejezetten ajánlom, hiszen Brezinski nem véletlenül egy elismert szakember világszerte és jövőképe, jóslatai (kiindulva például a Nagy sakktábla című könyvéből) meglehetősen közel áll(hat)nak a valósághoz.
Amit még érdemes elmondani, hogy a könyvben Brezinski Amerika szemszögéből vizsgálja a jelen és a jövő hatalmi mozgásait, erre irányít mindent. Ami a jelen hatalmi struktúrában határozottan legitim és úgymond ez az „egyoldalú” nézőpont is részletes képet ad az olvasónak a világ jelenlegi képéről és várható alakulásáról.

G0211>!
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Világos elemzés. A „Pax Americana” szellemisége itt is tetten érhető, mint a Nagy sakktáblában, de itt már némi pesszimizmus is vegyül az optimizmusba. Az Egyesült Államok zátonyra futott külpolitikáját Irakkal és Afganisztánnal kapcsolatban, valamint a 2008-as gazdasági válságot egyértelműen presztízsveszteségként könyveli el a szerző. A hatalmas szociális-jövedelmi szakadékok, a reformokra váró pénzügyi rendszer, a lakosság nagy részének meglehetősen gyér iskolázottsága és a logisztikai infrastruktúra avultsága sem emeli tovább az USA nívóját. Viszont még mindig Amerika az egyetlen szabályozó erő a nagy világban, és szuperhatalmi összeomlásával valószínű konfliktusokkal terhelt időszak következne az emberiség történetében addig, amíg az új világrend meg nem szilárdul (ha megszilárdul). Személyes megjegyzés: az USA hegemóniájának megtartása szintén sok áldozatba kerül/fog kerülni. Róka fogta csuka helyzet.

FrNo90>!
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Brzezinski-t méltán nevezik a geopolitika nagymesterének, még akkor is, ha egy jó amerikaihoz méltóan érződik munkáinak soraiban az idealizmus. A könyv alapvetően három részből áll.

Először felvázolja a jelenlegi helyzetet, azaz a Nyugat visszaszorulását és Ázsia felemelkedését. Tárgyilagosan közli a pro és kontra érveket az amerikai globális hatalmiságot illetően. A második fejezetben igyekszik érvekkel meggyőzni az olvasót, hogy az USA globális szerepének esetleges elvesztése (ezt feltételesen 2025-re teszi) még nem jár automatikusan a kínai hegemóniával. Összességében a könyv fő üzenete az, hogy ha Amerika lehanyatlik, sokkalta rosszabb világ vár ránk.

Nyilván ez a hozzáállás Brzezinski, Carter elnök egykori tanácsadójának részéről érthető. Ám éppen ezért sok esetben elfogult a könyv, főleg a negyedik fejezetet illetően. Nem hiszem, hogy van még olyan gondolkozó ember, aki a „demokráciaimportot” és „világ csendőre” maszlagokat beveszi. Ám ettől függetlenül a könyv élvezhető, gondolkodásra bír, s bőségesen illusztrálva van jól használható táblázatokkal és térképekkel. Hamarosan következhet Samuel P. Huntington. :)


Népszerű idézetek

Tirpák>!

A komoly politikai reformokat bevezetni képtelen szklerotikus kormányzeti rendszerrel rendelkező Szovjetunió gyakorlatilag csődbe keregette magát azáltal, hogy a GNP-jének túlságosan nagy részét az Egyesült Államokkal folytatott évtizedes fegyverkezési versenybe ölte, s ezt a bajt még csak tovább tetézte azzal, hogy további hatalmas összegeket fordított az Afganisztán meghódítását célzó évtizedes erőfeszítéseibe. Egyáltalán nem meglepő módon nem tudott lépést tartani Amerika legmodernebb technológiai újításaival, és lemaradt a versenyben. A gazdasága hanyatlott, és az emberek életminősége a Nyugathoz viszonítva tovább gyengült. Az uralkodó kommunista osztály cinikusan érzéketlenné vált a növekvő társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben, miközben képmutatóan rejtegette a saját kiváltságos életstílusát. És végül a külpolitikában egyre jobban elszigetelődött, miközben geopolitikailag káros ellenségeskedésbe bonyolódott korábbi eurázsiai szövetségesével, a kommunista Kínával.

20. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Kapcsolódó szócikkek: Amerika · Szovjetunió
Tirpák>!

A gazdasági elégedetlenség is kezd a felszínre törni a sokkal nagyobb ipari munkásság, sőt még a náluk is nagyobb számú parasztság körében. A kínai ipari munkások milliói csak most kezdik felfogni, milyen nagy mértékben vannak alulfizetve az egyre vagyonosabb új középosztályhoz képest. A valóban szegény parasztság még nagyobb tömegei – jórészt közülük kerülnek ki azok a részmunkaidőben foglalkoztatott milliók, akik egyik városból a másikig sodródnak munkát keresve – mostanában kezdenek el nagyobb részt követelni Kína nemzeti gazdagságából.

123. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Tirpák>!

Az EU (…) más térségek számára potenciális modellként lényegtelenné válik. Túlságosan gazdag ahhoz, hogy a világ szegényeinek releváns legyen, vonzani fogja ugyan a bevándorlókat, de senki sem akarja majd a példáját követni. Miután túl passzív a nemzetközi biztonság terén, nem rendelkezik olyan befolyással, hogy rávegye Amerikát arra: ne kövessen olyan politikát, amivel még jobban kiélezi a helyzetet a világban, különsöen az iszlám világával szemben. Túlságosan öntelt, s úgy viselkedik, mintha központi politikai célja az lenne, hogy a világ legkényelmesebb szociális otthonává váljon. Túl megrögzötten ragaszkodik saját szokásaihoz, s fél a multikulturális sokszínűsűgtől. Miután a geopolitikai Nyugat egyik fele távol tartja magát a globális geopolitikai stabilitás aktív alakításától egy olyan időszakban, amikor a világ új hatalmi konstellációjából hiányzik a koherencia és egy közösen vallott jövőkép, a globális instabilitás és a politikai szélsőségesség megerősödése könnyen a Nyugat nem szándékolt örökségévé vállhat.

61. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Tirpák>!

(…) az Európai Uniónak nem sikerült kihasználnia az „egységes és szabad Európa" éveit arra, hogy Európát valóbban egységessé tegye, és szabadságát bebetonozza. Egy pénzügyi unió nem helyettesít egy valódi politikai uniót, nem is beszéve arról, hogy egy nagyon egyenlőtlen nemzeti erőforrásokon és kötelezettségeken nyugvó pénzügyi unió nem alkalmas a nemzetek fölötti egység összetertó erejének megteremtésére.

179. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Kapcsolódó szócikkek: Európa · Európai Unió
Tirpák>!

Amerikának és a Nyugat nagy részének rá kellett ébrednie, hogy a rendszerük kiszolgáltatott a kellő szabályozás nélküli mohóságnak.

19. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Kapcsolódó szócikkek: rendszer
Tirpák>!

Az amerikaiaknak meg kell érteniük, hogy külföldön a hatalmunk egyre inkább azon áll vagy bukik, hogy mennyire tudunk megbirkózni otthoni problémáinkkal. A szükséges rendszerbeli reformokra irányuló, határozott országos döntések elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy bármilyen ésszerű vitát nyithassunk Amerika globális perspektíváiról. Mindez megkívánja, hogy az amerikaiak ugyanúgy tisztában legyenek az országuk sebezhető pontjaival, mint annak megmaradt globális erőtartalékaival. Egy józanul átgondolt egyenlegkészítés ad csak megfelelő kiindulópontot azokhoz a reformokhoz, amelyek szükségesek, ha Amerika meg akarja tartani vezető szerepét a világban, miközben belső rendjének alapvető értékeit is megvédi.

75. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Tirpák>!

(…) a kínai vezetők bölcs előrelátással óvakodnak attól, hogy nyíltan vezető szerepre törjenek a világban. Többé-kevésbé még mindig Teng Hsziao-ping híres szállóigéje vezérli őket: „Higgadtan figyeljünk; biztosítsuk a pozícióinkat: józanul mérjük fel az eseményeket; legyünk visszafogottak, s soha ne akarjuk a vezető szerepet.”

119. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Tirpák>!

Amerika történelmileg bebizonyította, hogy ha a szükség úgy kívánja, fel tud nőni a feladathoz. A huszonegyedik század világa teljesen más jellegű kihívásokkal rendelkezik, mint amelyek a múltban adódtak. A világ most majdnem mindenhol politikailag öntudatra ébredt – milliók szeretnének türelmetlenül egy jobb jövőt maguknak. Egyben a globális hatalom is szóródik – Keleten egyik pillanatról a másikra számos új aspiráns jelent meg. Ennek megfelelően napjaink világát mind kevésbé tudja egyetlen hatalom dominálni, még akkor is, ha katonailag olyan erős és politikailag olyan befolyásos, mint az Egyesült Államok. Mivel Amerika még nem Róma, és Kína még nem Amerika Bizánca, egy szilárd globális rend végső soron azon múlik, hogy Amerika képes-e megújítani magát és bölcsen cselekedni, mint egy új életre kelt Nyugat támogatója és garantálója, és mint egy felemelkedő új Kelet egyensúlyteremtője és megbékítője.

263. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Tirpák>!

Kína a tizenötödik század elején egy következestesen betartott önelszigetelődésbe húzódott, s még arra sem volt hajlandó, hogy kereskedelmi hajóhadának és mélytengeri haditengerészetének technológiai fölényét kiaknázva terjessze ki politikai hatalmát. India a Mogul Birodalom idején rendkívül gazdag volt, de hiányzott belőle a politikai kohézió vagy az expanziós hajlandóság. Az ázsiai politikai hatalom agresszív nyugat felé való terjeszkedésének egyetlen jelentősebb példája a Dzsingisz kán vezetése alatt álló Mongólia szolgáltatta, melynek lovas harcosai egy óriási kiterjedésű eurázsiai birodalmat hasítottak ki. Ám egy gazdaságialag rendkívül gyenge országból indultak el – ezzel bizonyítva, hogy a katonai erőt akkorban nem gátolta a gazdasági gyengeség.

34. oldal

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága

Kapcsolódó szócikkek: Kína
FrNo90>!

Miközben Kína új repülőtereket és autópályákat épít, és Európa, Japán, és jelenleg Kína is fejlett, nagy sebességű vonatokat működtet, Amerika hasonló létesítményei visszacsúsztak a huszadik századba. Kína egyedül 5000 kilométer hosszú, szupergyors vonat közlekedtetésére alkalmas sínnel rendelkezik, miközben az Egyesült Államok egy centiméternyivel sem. Peking és Sanghaj repülőterei évtizedes előnyben vannak hatékonyság és elegancia terén egyaránt Washingtonéval és New Yorkéval szemben, melyek egyre kellemetlenebb mértékben hasonlítanak a harmadik világéra.

81-82. oldal, 2. fejezet - Az amerikai álom elhalványulása (Antall József Tudásközpont, 2013)

Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió Amerika és a globális hatalom válsága


Hasonló könyvek címkék alapján

Póti László (szerk.): Nemzetközi biztonsági tanulmányok
Ahmet Davutoğlu: Stratégiai mélység
Bernek Ágnes (szerk.): A globális világ politikai földrajza
Henry Kissinger: Diplomácia
Henry Kissinger: Kínáról
Henry Kissinger: Világrend
Henry Kissinger: Korszakváltás az amerikai külpolitikában?
Michael Ignatieff: Birodalom Light
Lilach Gilady: A presztízs ára
Csizmadia Sándor – Molnár Gusztáv – Pataki Gábor Zsolt (szerk.): Geopolitikai szöveggyűjtemény