A ​szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt 24 csillagozás

Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

„Attól ​félek, hogy a körülöttem lévőket jobban meg fogja viselni ez, mint engem. De én tudom, hogy kitárul előttem Tibet kapuja, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak meg, amiket a későbbiekben a lehető legjobban tudok majd hasznosítani. Nincs bennem félelem, harag, kétség, nincsenek miértek, csak küzdés van, és akarat. Nem látok mást, kizárólag egy egészséges embert, akinek végig kell járnia egy utat, hogy aztán még egészségesebben folytathassa a tökéletes életet.”

ZAVODNI GRÉTA VIRÁGnál 2011 márciusában diagnosztizáltak a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseiből a benne lejátszódó lelki folyamat és a kezelések, beavatkozások tanulságos, érdekfeszítő, őszinte története bontakozik ki, melynek végállomása – göröngyös út után – a gyógyulás. A kötet Gréta győzelméről és… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155252778

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
P_C_Harris IP
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Köszönöm a lehetőséget, hogy bepillantást nyerhettem Gréta a mindennapjaidba. Nyilván nem úgy haladtam a könyveddel, mint pl egy romantikus regénnyel, mert voltak olyan oldalak, amik után még magamanak is adnom kellett egy kis időt. Rettentően tanulságos volt ez az olvasmány számomra, de bizony volt olyan is rész is, amit megkönnyeztem. Örülök, hogy harcoltál, mint egy vérbeli túlélő, és, hogy ezt meg is örökítetted könyv formájában. Ja, és imádom a hozzáállásodat! :)
További sok sikert kívánok és kicsattanó egészséget!

>!
mrsp
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Ez egy nagyon erős könyv. Nagyon örülök neki, hogy Gréta megírta ezt a könyvet, mert rettenetesen inspiráló volt olvasni a történetét, és azt, hogy soha nem adta fel. Mindenki azt hiszi, hogy vele ilyesmi soha nem történhet meg, de az az igazság sajnos, hogy a betegség nem válogat: lehetsz egy koldus, egy átlagember vagy akár egy híres sztár is. Szerintem mindenkinek el kellene olvasnia Gréta könyvét, hogy ha valaha is hasonló helyzetbe kerül, ne veszítse el a reményt.

„Én leszek a kivétel, én leszek az a lány, akit majd úgy fognak emlegetni, hogy „aki kifejezetten jól bírta a kemoterápiát”.”

Gréta naplószerűen megírt könyve nem fikció, nem egy jól hangzó történet, amiből valamilyen tanulságot kellene levonnunk: ez maga a valóság, egy ember élete, egy ember küzdelme a kórral, és fantasztikus győzelme. Fejet hajtok Gréta előtt, mert én a felét sem bírnám ki annak, amit ő mosolyogva tűrt. Igazi példakép, sokkal inkább aggódott a szerettei iránt, mint maga iránt, és ez szerintem elmond az emberről valamit.

http://mostjo.blogspot.hu/2015/11/zavodni-greta-virag-s…

1 hozzászólás
>!
dianna76 P
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Nagyon sokat vártam rá, hogy megszerezzem a könyvtárból végre ezt a könyvet. Reméltem, hogy nem lesz csalódás az olvasása. Olyannyira nem lett, hogy képtelen voltam félrerakni. A rövid, naplószerűen megírt fejezetek rá tettek erre egy lapáttal, mert így mindig mondtam magamban, hogy „- Na még ezt, csak fél oldal; ezt is, mert ez csak pár sor; de a következőt is, mert abban számol be az eredményről.” stb. Szóval a még ezt, még azt-ból végül plusz egy óra olvasás lett. Habár van a könyvben egy monotonság, hiszen újra vérvétel, ismét beavatkozás, megint rosszul van – mégsem éreztem egy percig sem azt, hogy ez már unalmas. Egyszerűen érdekelt az egész betegségfolyamat, napról-napra, hétről-hétre. Tudni akartam minden részletét ennek az életet megpróbáló betegségnek, ill. a lefolyásának, s annak hogyan éli mindezt meg ez a fiatal lány, Gréta. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is! S mondhatom, hogy tényleg HŐS volt, így nagy betűkkel. Ami hihetetlen volt számomra, az a pozitív erő, ami áradt a sorokból. Voltak mélypontok, de sosem akarta feladni. S azt éreztem olvasás közben, hogy több a könyvben a jó, a melegség, a mosoly, mint ezek negatív párjai. A Ilyen történeteket olvasva az ember nyilván elgondolkodik, vajon ő, hogy élné meg mindezt. Tudna erős lenni, és kellő akarattal rendelkezne a gyógyuláshoz? Erősebb lenne a kitartása a betegségnél? De soha, senki sem szeretné mindezt megtudni!
Köszönöm Gréta, hogy megosztottad velünk a történetedet! S kívánok további egészséget! És jelentem: nekünk van két olyan Hunter-szindrómás betegünk, akiknek a heti iv. gyógyszeres infúziót centrális vénaporton adagoljuk évek óta. Szóval azért akadnak helyek, városok, ahol -könnyebbé téve ezzel a beteg mindennapjait- élnek ezzel a lehetőséggel. Magyarország fejlődik!

>!
Álomgyár, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155252778
2 hozzászólás
>!
kivimango
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Sajnos csalódott vagyok…
Mielőtt belemennék, szeretném leszögezni, hogy hatalmas tiszteletem Grétáé, elképesztő ez a hozzáállás és rettentő boldog vagyok, hogy sikerült meggyógyulnia!
Viszont én ezt a könyvet nem adtam volna ki, vagyis nem ilyen formában. Az valóban nagyon jó, hogy ez a folyamat, Gréta hozzáállása eljutott az emberekhez, ebből csak tanulni lehet! Érdemes mindenkinek átgondolnia hogyan bírná kezelni, ha olyan hírt kapna, hogy márpedig ő beteg. Minden ember más, de mindenkinek kellene erő, hogy szembeszálljon vele. Erre ez a könyv nagyon jó!
Ennek ellenére ez így nem jó. Igaz, hogy egy napló, így nyilván nem egy összeszedett sztorit fogunk a kezünkben, de roppant zavaró, hogy némelyik orvosról, nővérről többször ír, próbál rájuk kitérni egy-egy mondattal, de rendesen nem fejti ki kik ők, mit kell tudni róluk, milyen orvosok, milyen eredményeik vannak a szakmáikban. Utólag a könyv szerkesztésénél igazán ki lehetett volna egészíteni. Családtagokról szintén. Vagy el kellett volna dönteni, hogy ír róluk, vagy sem. De ez így pont bosszantó mennyiség volt, megemlíti őket, célozgat, de se semmi részletezés. Párját is csak emlegeti. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretik egymást és egy kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek, hiszen ott volt mellette a betegség alatt, de egy pár bekezdésben ki lehetett volna fejteni, hogy is alakult ez, mióta vannak együtt, hogy bírták kezelni ezt a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy nem szerette volna kiteregetni a családja, környezete magánéletét, de ahhoz, hogy egy könyv tényleg megfogja az olvasót bizonyos részletekre szükség van. Így hiába az erőt adó karaktere, a reményt adó hozzáállás, nem szívesen olvastam a könyvet. Akadnak még ebben a témában könyvek, amiket nagyobb örömmel, reménnyel, erővel vesz a kezébe az ember, még ha esetleg már olvasta is és tudja, hogy sajnos nem ehhez hasonló happy end a vége.
Amit még kifogásolnék, hogy tudni kellett volna ezt a könyvet lezárni. Nem gondolom, hogy a naplóját egy ez egyben kellett volna kiadni, az utolsó jó sok oldal felesleges. Nem történik semmi, kontroll, jól vagyok, mindjárt vége.. Ez egyszer is elég lett volna és inkább egy hosszabb lezáró részben összegezni az utolsó évet. De csak olvastam muszájból és vártam, hogy végre vége legyen.
Megjegyzés még, hogy sokat emlegeti a fotókat, miért nem került be pár darab a könyvbe? Szerintem nagyon elfért volna…
Összességében: az ötlet jó, hogy adják ki a naplót, de erre még rá fért volna jó sok munka. Gréta előtt le a kalappal! Ritka az ilyen erős akarat! A borító szép. Ajánlani sajnos nem fogom senkinek.

2 hozzászólás
>!
Scharek_Monika
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Példaértékű, ahogy Gréta viselte a betegségét. Azonban mint könyv nekem időnként unalmas volt. Hiányérzetem is volt: a napi események mellett minden bizonnyal rengeteg lelki nehézségekkel is megküzdött Gréta, ezekről nem ír semmit. Az említett szereplőkről is kevés derül ki, a párját pl. alig említi az utolsó 1,5 év eseményeiben, kíváncsi vagyok, miért.

>!
Doreen
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Azt leszögezném, hogy tisztelem Grétát a kitartásáért és a rengeteg akaraterőert, hogy soha se adta fel a harcot.
Mégis, a könyv nem igazán nyerte el a tetszésemet. Túlságosan zavart a naplószerűsége és hogy ilyen tömören írt dolgokról. Főképp csak arról kaptunk információt, hogy milyen kezeléseken ment keresztül Gréta, de a lelki dolgairól semmit nem tudtunk meg, ahogy a szereplők sem lettek jellemezve.

>!
Nilla I
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Példaértékű ez a könyv. Harcolni tanít, a maga letisztultságával, és ezt nagyon tudom értékelni. Olyan, mint egy karcos dal, ami az életről szól, és keserű, de mégsem tudjuk kiverni a fejünkből…

bejegyzés: http://our-impression.blogspot.se/2015/10/zavodni-greta…

>!
dordor
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Az első pillanattól szimpatikus volt az erő és akarat, amivel küzdött Gréta a betegséggel szemben.
A betegség lelki vonzatával nem is érthetnék jobban egyet, kíváncsi lennék ő mit tekint a betegség kiváltóokának.
Erőt és kitartást kívánok minden gyógyulófélben lévőnek és családjuknak is. Mocsok egy betegség, minden fajtája, de szerintem rettentő sokat számít, ha valaki mögött ott áll a család.

>!
margu
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Ez egy nagyon jól megírt történet! Számomra inspiráló volt és igen is soha nem szabad feladni! Ugyan a betegség nem válogat, nem nézi kit támad meg, de a remény hal meg utoljára!

>!
Demonshadow
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Egy nyereményjáték kapcsán futottam bele először a könyvbe, de akkor nem érezte égető szükségét, hogy megvegyem, mondhatni el is feledkeztem róla. Aztán pár hónappal később a piacon nézett vissza rám, akkor már nem tudtam, akartam otthagyni. A borítójába azonnal beleszerettem, a téma érdekel, viszont előre leszögezem, hogy közel sem azt kaptam, amire számítottam, vagy amit szerettem volna.
Az elején rögtön leszögezném, hogy nem a téma elcsépeltségével, van a problémám, hogy egy adott sztori happy enddel, avagy kevésbé boldog véggel fejeződik be, mert ilyenből már mindkettőhöz volt szerencsém könyv, avagy film formájában. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik képesek harcolni egy rendkívül agresszív betegség ellen, mert magamban bizonytalan vagyok, hogy én feleennyit képes lennék-e végigcsinálni, lenne-e bennem elég lelki erő. Nagyon tisztelem Grétát, amikor összességében ilyen méltóságteljesen, bátran és erősen tudta végigcsinálni a betegséggel járó kezelést, hősként nézek fel rá, minden túlzás nélkül. Azonban a könyvvel már sokkal több volt a bajom. Egyrészt nem túl kellemes meglepetésként ért, amikor világossá vált számomra, hogy ez tulajdonképpen egy control+c control+v blogbejegyzés egy az egyben. Ez alapvetően nem lenne zavaró, sem a formában, sem a ténnyel, azonban valamiért mégis ebben láttam gyökerezni a legfőbb problémát, amiért nem tetszett a könyv. Valahogy úgy éreztem, hogyha ismerném Grétát, ha folyamatában követhetném a blogját, olvasnám a bejegyzéseit, sokkal, de sokkal többet adott volna. Nyilván senki sem kérdőjelezi azt meg, hogy a személyes érintettség pusztán a könyv szerzőjét, avagy a témát illetően mennyit képes dobni az olvasásélményen. Éppen ezért sajnálom, hogy nem akkor találkoztam ezzel, avagy ehhez hasonló könyvvel, amikor az egyik barátnőm harcolt egy hasonlóan agresszív betegség ellen. Akkor annyit segített volna, hogy ne üljek hülyén a kórházi széken, amikor mesélt nekem, hogy mit csináltak vele, miről is szól ez az egész, mert akkor nemhogy a felét, de a tíz százalékát is csak nehezen értetettem meg, hát még hogy igazán átéreztem volna. Talán még a betegségéhez is sokkal jobban álltam volna hozzá, nem éreztem volna hülyén magam, nem agyaltam volna azon, hogy mit mondjak, mit ne mondjak. De ez sajnos már a múlté.
Visszatérve a könyvre. Sajnos a blogbejegyzéses felosztás miatt egy idő után – meg kell mondjam, sajnos elég hamar – nagyon monotonná vált a történet. Persze tudom, igazi történet, és nem véletlenül létezik a szürke hétköznapok kifejezés sem, viszont sajnos hiányoltam a szerkesztésből azt, hogy ezt valahogy könnyedebbé, változatosabbá tegyék. Mert amikor már a 123. bejegyzés kezdődik azzal, hogy milyen szinten volt a hemoglobin, trombocita és a fehérvérsejt, akkor már igencsak sóhajtozik az ember, hiába kész tényekről van szó, amik igenis fontosak az egészség és a kezelés szempontjából. Szó ne essék róla, én nem az írót kritizálom, nem a blogját, hanem a szerkesztéssel van a problémám. Mondjuk, ha ilyenkor a bejegyzés elejére lett volna kis táblázatba kidobva az egész, és úgy magyarázva, lehet, hogy közel sem éreztem volna ennyire vontatottnak, hiába ez a valóság, azért mégiscsak egy könyv, amit mások elolvasnak. Valamit valamiért, szokás mondani, így a blogbejegyzésekhez való ragaszkodás, avagy a jobb olvasásélmény, ők pedig döntöttek, választottak.
A nyelvezetét illetően rendkívül könnyed, nem mímel, nem próbál semmit sem megjátszani, eljátszani, pont olyan közvetlen mint az élőbeszéd, annak minden esetlenségével együtt. Bár nem vagyok szitkozódáspárti a könyvet tekintetében, kivétel, ha egy-egy karakterhez szorosan hozzátartozik mint személyiségjegy, itt mondhatni külön örültem, hogy egy-egy keményebb szó is benne maradt, mert ettől csak még hitelesebbnek éreztem Gréta kifakadásait. Bár meg kell mondjam, hogy a „dr. Love” és a „doki bácsim” kifejezések hamar az agyamra mentek, de ez már más tészta. A fejezetek elején lévő idézetekkel se voltam igazán kibékülve, de pusztán csak abból fakad, hogy nem rajongok az idézetekért, én azokat szeretem a szövegkörnyezetben látni, nem csak mintegy kiragadva valahonnan, bármennyire is találó az adott mondat, gondolat.
Összességében úgy vagyok a könyvvel, hogy adott is, meg nem is. Mostanra sokkal többet tudok már a kezelés menetéről mint eddig bármikor. Látom, hogy mennyi lemondással, változtatással jár az, ha az embernek ilyen súlyos betegséggel kell szembenéznie. Mindazonáltal a bejegyzések egyformasága miatt egy idő után tényleg monotonná vált a dolog, amit Gréta is megemlített egy bejegyzésben, amikor szinte már csak a kontroll után írta meg, hogy mi történt vele, mert a blog szűken a betegségére koncentrál, azon kívül nem enged be a mindennapjaiba. Míg a betegséggel kapcsolatban a legintimebb kapcsolatba kerülhetünk vele, addig minden mást illetően rendkívül távolságtartó és felszínes. Például engem kifejezetten zavart, hogy mivel a könyv elején nem olvasok fülszöveget (szándékosan, ez nálam már csak olyan bevett szokás köszönhetően néhány spoileres felvezető után), körülbelül csak a könyv felénél, vagy azután tudtuk meg, hogy mi is a konkrét betegsége, és mégis hogy diagnosztizálták. Az előjelekről már nem is beszélve, azokat az utolsó fejezetben írja össze, ahogy a könyv címe is az utolsó bejegyzésben kap magyarázatot, előbb senki se várja. Ó, igen, a borító. Máig nagyon tetszik, bár kicsit megint becsapva érzem magam, hogy félig amiatt és a hangzatos cím miatt vettem meg, egyszerűen képtelen vagyok tanulni ebéli hibáimból. Összegezve nem volt rossz könyv, viszont egy erőskezű szerkesztő mellett úgy vélem, sokkal jobb is lehetett volna. És minden rosszakarat híján, inkább pusztán felebaráti szeretetből, emberségből, remélem, hogy Grétának már nem kell több könyvet írnia.


Népszerű idézetek

>!
Könyveskuckó_reblog

Egyetlenegy dolog mégis megmaradt bennem: amikor anya azt kérdezte, hogy miért nem ő lett beteg. Nem hiszem, hogy ezt nekem szánta, ez inkább csak amolyan, a nagyvilágba való fájdalmas „ordítás” lehetett. Tudtam, hogy a választ az élettől sose fogja megkapni, így kötelességemnek éreztem megadni én. Sok hozzáfűznivalóm nem volt, csak annyit mondtam, hogy azért, mert én kibírom.

>!
mrsp

Nincs bennem félelem, harag, kétség, nincsenek miértek, csak küzdés van, és akarat.

40. oldal, A játék neve: túlélés

>!
Nilla I

– Te szereted a magányt?
– Nem, azt hiszem, a magány szeret engem.

151. oldal

>!
mrsp

Akkor a legszomjasabb az ember, amikor nem ihat.

7. oldal, Az első bejegyzésem

>!
mrsp

Ha az ember rákoncentrál valamire, amit nagyon szeretne, akkor teljesül.

32. oldal, A pozitív érzelmek mindig űberelik a negatívakat

>!
mrsp

Én leszek a kivétel, én leszek az a lány, akit majd úgy fognak emlegetni, hogy „aki kifejezetten jól bírta a kemoterápiát”.

19. oldal, Minden rendben lesz

>!
mrsp

Attól félek, hogy a körülöttem lévőket jobban meg fogja viselni ez, mint engem.

40. oldal, A játék neve: túlélés

>!
Könyveskuckó_reblog

Ha a halál az ajtónkon kopogtat, akkor merjük előtte szélesre tárni. Ne féljünk tőle, hiszen ha nem szállunk harcba, az egészen biztosan egyenlő a véggel.

>!
mrsp

A műtét alatt mindent úgy takartak, hogy semmit se lássak, igazából nem tudom, hogy ez az én érdekem volt-e, vagy az orvosnak se tesz túl jót, ha látja a beteg arcát. Magamban kiegyeztem azzal, hogy mind a kettőnk érdeke, hogy ne nézhessük műtét közben egymást.

6. oldal, Az első bejegyzésem

>!
mrsp

Összesen 457 napja csinálom a kemoterápiát.

▪ Kórházban töltött napok száma: 196.
▪ Kórházban töltött éjszakák száma: 54.
▪ Kemoterápiás infúzió: 12.
▪ Vérvétel: 117.
▪ EKG: 9.
▪ Transzfúzió (vérpótlás): 17 alkalommal (összesen 36 zacskó vér).
▪ Trombocitapótlás: 12 alkalommal.
▪ Fehérvérsejt-növelő injekció: 103.
▪ Branül: 4.
▪ Centrális véna: 4.
▪ Lumbálás (gerincfolyadék-mintavétel): 10 (összesen 14 tűszúrás a gerincembe).
▪ Csontvelővétel: 2.
▪ CT: 5.
▪ Röntgen: 9.
▪ Műtét: 4.
▪ Herpesz: 2.
▪ Nyaksugár: 6.
▪ Koponyasugár: 15.

216. oldal, Összegzés


Hasonló könyvek címkék alapján

Martin Pistorius: Néma üvöltés
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Jodi Picoult: A nővérem húga
Lois Lowry: Nyáron történt
Jenny Downham: Amíg élek
Szilasi László: Luther kutyái
Sándor Anikó: Tévúton
Rados Virág: A visszakapott élet
Martinovitsné Kutas Ilona: Betegségem és egészségem története
Vencsel Katalin: Sosem növök fel