64. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Roncs ​szélárnyékban 127 csillagozás

Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Rejtőzködő tájak, madarak vonulása, emberen túli partok. A vágy sötét anyaga, az ellenfény színháza. Kemény varázs és borzongató fenség. Alkarpáncélok koccanása, árnyékok az aszfalton. Závada Péter költészete egyszerre sötétkamra és szabadulószoba, kora reggeli és vihar előtti fényjáték. Tér-idő rétegek egymásra hajlása, odüsszeuszi kalandok a nyelv tengerén.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Jelenkor, Budapest, 2017
92 oldal · ISBN: 9789636767310
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766603

Enciklopédia 3


Kedvencelte 8

Most olvassa 12

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

Littlewood IP>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Hát… nem is tudom, hogy mondjam… kicsit sok benne a Nagy Szó. És azokra elég érzékeny vagyok. Annyira, hogy ha azt érzem, hogy valaki közhelyeket próbál meglepőnek szánt új alakzattá kombinálni, abban én csak a közhely a négyzetent látom, nem pedig azt, hogy milyen eredeti az elrendezés. Mondjuk ez nem feltétlenül Závada Péter hibája, simán lehet az én esztétikai vakfoltom is.

De ha hagyjuk az érzékenységet, még akkor is ott marad, hogy valahogy túl simák ezek a versek. Nehezen találom rajtuk azt a kiszögellést, ahol a figyelem bele tud akadni, vagy ahonnan meg lehet kezdeni, fel lehet fejteni. Az általánosítás olyan szintjén állnak, ahol már nem igazán érzékelhetőek a beléjük kódolt személyes élmények. Nem tapintható, inkább csak feltételezhető, hogy történt valami valamikor, ami miatt valaki arra a felismerésre jutott, hogy az idő réseiben nem öregszenek a fák, vagy hogy miért készül a tetők sövényén túl makacs migrén. Ha az ember kicsit elkalandozik, oldalakat lehet haladni úgy, hogy utólag annyi emléke marad, hogy fú, hát nagyon szép szavak voltak egymás után, meg volt valami a tengerről, az is klassz volt. Talán emiatt kelt kicsit régies benyomást is, pl az Oidipusz (1)-et, ha összébb húzzuk a sorokat és betoldunk pár stratégiai pontra egy-egy hajh!-ot, írhatta volna akár Vajda János is.

Az erőssége viszont az, hogy amikor sikerül megteremteni a kapcsolódást, főleg hangulat szintjén, legalább néhány sor erejéig, az viszont erős. Vannak maradandó sorok, vannak keresetlen, erős képek is, ahol nem probléma, hogy összefüggésükben meg nem ismerhető felvillanásokból áll. Ez a kapcsolódás nekem általában önkényesen kiragadott részletekhez sikerült, amelyek nem is feltétlenül követték szorosan egymást. És végül azért csak kirajzolódott valami idővel és múlandósággal kapcsolatos egységes kép, és lettek kedvenc verseim is, ahol szerencsés együttállás következett be ezekből a megragadó sorokból: Zadar, Hajók, Szintvonalak, Az áhítat tövében, Fenyők. A Hajók @almamag jóvoltából itt is van: https://moly.hu/idezetek/852793

2 hozzászólás
dontpanic P>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Amióta elolvastam a kötetet, azon gondolkodom, hogy hogy csinál az absztrakcióból személyességet.
Mert azt csinálja. Mindent, de mindent absztrahál, de főleg a környezetet, abból is főleg a természetit, és ezzel az absztrakcióval teszi a dolgokhoz, környezethez való viszonyát személyessé.
A távolítással közelít, mint egy kamera, amivel egyszerre zoomolnak, és amit egyszerre húznak hátra.
Szemfényvesztés, bűvésztrükk, még nem jöttem rá a nyitjára. :)

1 hozzászólás
Biedermann_Izabella P>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Alapjában véve szép. Amit mond, az mindig, ahogy mondja, az majdnem mindig.
Závada Péter azon kevés fiatalok egyike, aki kitart az írás mellett, pedig ma az egyik legembertelenebb, legnehezebb szakma éppen a szavaké. Legalábbis ezt gondolom.
Örülök ennek a kötetnek, mert sok érdemes vers van benne, főleg az első három ciklusnyi (fejezetnyi?), persze a Délkörök az én világom, abban találtam meg, amit most versekben keresek, csillogó, kék tökéletességet. Legkevésbé az Önmagukba visszatérő nyomokat éreztem sikerültnek, de hát ez is mindegy.
Egy dolog zavart még mindig, hogy néha megcsinált egy-egy sor. A nyelv van, mondanám Závada Péternek, ha ismerném, ha néha összefutnánk ott délen, nem kell csinálni rajta semmit, csak hagyni, hogy a mondatok az ember köré gyűljenek.
Nagy elismerés a Jelenkornak a kötet esztétikai élvezetet nyújtó megjelenéséért.

4 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

"Magassági szám vagyok egy mondat
vaktérképén. Mérhető tartomány
a tengerzúgás fölött."

Csak ezért a szakaszért is érdemes lett volna elolvasni, de több ilyen is van benne. Kicsit nehezebben befogadható, mint a korábbi kötetei, sokféle érzékszervvel érzékeli a világot.

2 hozzászólás
Beatrice8>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Arany János Irodalmi verseny értelmetlen kötelezők listája 3. felvonás. Első verseskötetem. Nem sült el jól a találkozásunk. Azt hiszem passzolom a modern költészetet, ha ez az volt. Ilyet se hittem, hogy mondok majd irodalommal kapcsolatos dologra, de maradok a réginél.
Nem értettem belőle semmit. Ez nekem magas. Össze-vissza ugrál. Félbeszakít, nem folytat, belekezd, abbahagyja, számomra egy katyvasz az egész.
És ettől félek a legjobban, ERRŐL mégis mit fognak kérdezni a versenyen, főleg úgy hogy nem használhatjuk magát a művet? Nekem semmi nem maradt meg csak hogy a természetről és talán a magányról szólt.

Újraolvasás után:
Verseny előtti napon gyorsan újraolvastam. Kicsit jobban értettem. Már nem taszított teljesen, volt, ami szinte tetszett is. Minél többet hallom/olvasom, annál elviselhetőbb, 1-ről felviszem a csillagozást 1,5-re.

19 hozzászólás
egycsaba>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Nekem ZP versei azt sugallják, költészete nem a személyes kitárulkozás, vagy vallomásos jelleg felé halad, hanem marad az üres esztétizálás, az értelmetlen, első látásra sem pontos hasonlatok dömpingje, csak a századeleji tóthárpádos hangulatról átváltott valami modern, emberek nélküli csillagos-állatos-fény-árnyékos szemlélődő tematikára, némi halvány, konkrétumok nélküli párkapcsolatos vonallal. Itt mintha nem lenne kötelező bármit belelátni, tévedni se lehet nagyot befogadói oldalról. Olyan volt nekem, mint a trance-partik hátterében futó látványos, de üres, pszichedelikus kép-tobzódás.

lzoltán IP>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

akartam írni valamit egy roncsról és a szélárnyékról de semmi kedvem hozzá

>!
Jelenkor, Budapest, 2017
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766603
madárka>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Én annyira szeretnék valami értelmeset írni erről a kötetről. De tényleg. És szeretném szeretni. Nagyon. Ehhez képest nem tudom megfogalmazni, amit érzek/éreztem, miközben olvastam a szövegeket, és azt sem tudom nyugodt szívvel mondani, hogy szerettem. Voltak benne jó sorok, néhol jó strófák, de összességében valami nagyon hiányzik. Talán Závada első kötete. Mert azt viszont imádom, továbbra is. Kicsit azt érzem, hogy kevés vagyok én ehhez. Kár.

latinta SP>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

2017. október 30.
https://www.mupa.hu/program/irodalom-film-kiallitas/zav…

A dedikáció:

Ezt pedig pláne…
Andreának! ☺
Szeretettel!
Závada Péter

    Azon az esten jópár szöveg hangzott el ebből a kötetből.
    Jánossy Lajos, a műsorvezető-házigazda azzal indította a beszélgetést, hogy elmondta, milyen érdekes élménye volt egy villamoson. Valaki vele szemben egy verseskötetet olvasott. Závada Péterét… (Ezt mi, molyok Észlelésnek hívjuk…)

    Merthogy ezeket a köteteket igenis lehet villamoson olvasni. Tapasztaltam.
(Előnyük az is, hogy jól elférnek akár egy retro-farmerdzseki belső zsebében, akár egy hátizsák külső zsebében – de ez a hátrányuk is egyben, hiszen akkor nincsenek kéznél…)

    Nem is írok többet. Inkább olvasom még újra meg újra, mert kell ez a líra a lelkemnek.

DoreenShitQ>!
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Ez a kötet ösztönzött arra mikor megjelent, hogy beszerezzem Závada összes könyvét.
Bár így újraolvasva mintha minden versnek legalább eggyel több versszakasza lenne a kelleténél.


Népszerű idézetek

Kek P>!

estéről estére újraosztják
a szerepeket, de valaki
mindig önmaga marad.

69. oldal, A súgó (2)

2 hozzászólás
madárka>!

Mint bőrömről a szél,
lehámlanak rólam a napok,
és arcom barázdái helyett
mélyülnek az idő ráncai.

14. oldal (Jelenkor, 2017)

almamag>!

IDŐVEL HOZZÁSZOKIK SZEMÜNK A SÖTÉTHEZ

Idővel hozzászokik szemünk a sötéthez.
Kiválnak belőle, puha bőréből
kidomborodnak a testek,
akár az írásjelek.

A nyári levegő megdermed
körülötted, hogy megőrizze nappali
vonásaidat. A ráncok és a sebhelyek
megtelnek a szürkület hűlő viaszával.

Aztán lehullik az éjfél halotti maszkja,
és te nem ismersz magadra
abban, akit mögötte látsz.

Máig az arcoddal törleszted,
amivel évek óta tartozol
az éjszakának.

35. oldal

MrsHemingway>!

A bánat leghalványabb esélye
nélkül is mindig van, mit felmutasson
egy szerda kora hajnal. Az önvád
sűrűjéből szedsz, akárhogy is,
ezek még mindig a vezeklés napjai.

47. oldal, VOLUPTAS ÉS CURIOSITAS (6) - (részlet) (Jelenkor, 2017)

Biedermann_Izabella P>!

Bennem is kell lennie valaminek
az érzékelhető valóságon túl,
de erre is csak a gravitációból
következtetek.

26. oldal

1 hozzászólás
madárka>!

De ahogy a termek szomját
csak érkezésed olthatja,
úgy torkomat sem nedvesítheti más,
csak kimondott neved.

21. oldal (Jelenkor, 2017)

ESanka P>!

Míg aludtunk, hangunk
elhagyta a torkunk, hogy mások
álmait narrálja, mint egy
természetfilmet. De hajnalban
visszatért, és nyelvünkhöz azóta
ismeretlen madarak éneke tapad.

Hajók

sophie P>!

PÁRHUZAMOSOK

Egy napon az emberek már csak
arra kellene majd, hogy utakat
feszítsenek ki közéjük. Szigorú
párhuzamosokat, egymást
rézsútosan metszőket, kijelölhető
szakaszok bonyolult hálóját.

Akkor már régóta nem szólnak
majd egymáshoz, arcuk pedig
néma számadás lesz valamiről, amit
még el sem követtek. De az éjszakák
akkor is kézre esnek, és csukott
szemmel is tanulhatóak lesznek, mint
a sötétben letapogatható házfalak.

A fénytelen ablakokban nem
változik semmi: a szél továbbra is
percenként átírja majd a lombok
forgatókönyvét, és ha az autópálya
melletti pihenőket akkor még mindig
a homály anyanyelvén írják, az aszfalton
elnyúló árnyék sem lesz más, mint
a bokrok botrányos felfordítása.

Pillantásom rászárad majd a tárgyakra
a légkondicionáló jeges huzatában,
de vigasztalásként kettőnk látószögeit
összeillesztve így is megkapjuk
a beígért panorámát.

És a parton a figyelem,
akár egy horgony, végigkaristolja
a sekély víz medrét. Egy szikla
lepattogzott élébe beleakad.
Nem hagy továbbmenni.

19. oldal

Blaire>!

TERMÉSZETES VIZEK

Régóta tudtuk, hogy a sóvárgás
színe fekete, és mi egyenesen
a sötétség szívébe vágytunk.

Arra már nem emlékszem,
hogy a kabócák lármája
vagy egy autó riasztója
nem hagyott-e minket aludni,

csak arra, hogy hívott az éjjeli kikötő,
a borzongás a természetes vizektől,
hogy nem látni, mi vár a felszín alatt.

Azon tűnődünk, mit mondunk
majd a gyerekeknek, ha már
a legegyszerűbb kérdésekre se
tudjuk a választ.

Vajon fölfognák, hogy a mámor
hevében azt hittük, ragaszkodás,
pedig csak a vágy bársonyos
felszínét éreztük ujjbegyeinken?

Megértenék az újrakezdés tragédiáját?
A nap minden este vízbe fullad,
mielőtt partot érne.

De nekünk szerencsénk van.
Olyanok vagyunk, mint a futórózsa:
indáinkkal a mennyországba
kapaszkodunk.

38-39. oldal (Jelenkor, 2017)

szklaudi>!

Kimondanának minket a szavak,
de a torkukon akadnak.
Föltorlódunk egy megszólalás szűk
keresztmetszetében.

9. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Szó-Tár