Roncs ​szélárnyékban 93 csillagozás

Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Rejtőzködő tájak, madarak vonulása, emberen túli partok. A vágy sötét anyaga, az ellenfény színháza. Kemény varázs és borzongató fenség. Alkarpáncélok koccanása, árnyékok az aszfalton. Závada Péter költészete egyszerre sötétkamra és szabadulószoba, kora reggeli és vihar előtti fényjáték. Tér-idő rétegek egymásra hajlása, odüsszeuszi kalandok a nyelv tengerén.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Jelenkor, Budapest, 2017
92 oldal · ISBN: 9789636767310
>!
Jelenkor, 2017
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766603

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 20

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Hát… nem is tudom, hogy mondjam… kicsit sok benne a Nagy Szó. És azokra elég érzékeny vagyok. Annyira, hogy ha azt érzem, hogy valaki közhelyeket próbál meglepőnek szánt új alakzattá kombinálni, abban én csak a közhely a négyzetent látom, nem pedig azt, hogy milyen eredeti az elrendezés. Mondjuk ez nem feltétlenül Závada Péter hibája, simán lehet az én esztétikai vakfoltom is.

De ha hagyjuk az érzékenységet, még akkor is ott marad, hogy valahogy túl simák ezek a versek. Nehezen találom rajtuk azt a kiszögellést, ahol a figyelem bele tud akadni, vagy ahonnan meg lehet kezdeni, fel lehet fejteni. Az általánosítás olyan szintjén állnak, ahol már nem igazán érzékelhetőek a beléjük kódolt személyes élmények. Nem tapintható, inkább csak feltételezhető, hogy történt valami valamikor, ami miatt valaki arra a felismerésre jutott, hogy az idő réseiben nem öregszenek a fák, vagy hogy miért készül a tetők sövényén túl makacs migrén. Ha az ember kicsit elkalandozik, oldalakat lehet haladni úgy, hogy utólag annyi emléke marad, hogy fú, hát nagyon szép szavak voltak egymás után, meg volt valami a tengerről, az is klassz volt. Talán emiatt kelt kicsit régies benyomást is, pl az Oidipusz (1)-et, ha összébb húzzuk a sorokat és betoldunk pár stratégiai pontra egy-egy hajh!-ot, írhatta volna akár Vajda János is.

Az erőssége viszont az, hogy amikor sikerül megteremteni a kapcsolódást, főleg hangulat szintjén, legalább néhány sor erejéig, az viszont erős. Vannak maradandó sorok, vannak keresetlen, erős képek is, ahol nem probléma, hogy összefüggésükben meg nem ismerhető felvillanásokból áll. Ez a kapcsolódás nekem általában önkényesen kiragadott részletekhez sikerült, amelyek nem is feltétlenül követték szorosan egymást. És végül azért csak kirajzolódott valami idővel és múlandósággal kapcsolatos egységes kép, és lettek kedvenc verseim is, ahol szerencsés együttállás következett be ezekből a megragadó sorokból: Zadar, Hajók, Szintvonalak, Az áhítat tövében, Fenyők. A Hajók @almamag jóvoltából itt is van: https://moly.hu/idezetek/852793

2 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Alapjában véve szép. Amit mond, az mindig, ahogy mondja, az majdnem mindig.
Závada Péter azon kevés fiatalok egyike, aki kitart az írás mellett, pedig ma az egyik legembertelenebb, legnehezebb szakma éppen a szavaké. Legalábbis ezt gondolom.
Örülök ennek a kötetnek, mert sok érdemes vers van benne, főleg az első három ciklusnyi (fejezetnyi?), persze a Délkörök az én világom, abban találtam meg, amit most versekben keresek, csillogó, kék tökéletességet. Legkevésbé az Önmagukba visszatérő nyomokat éreztem sikerültnek, de hát ez is mindegy.
Egy dolog zavart még mindig, hogy néha megcsinált egy-egy sor. A nyelv van, mondanám Závada Péternek, ha ismerném, ha néha összefutnánk ott délen, nem kell csinálni rajta semmit, csak hagyni, hogy a mondatok az ember köré gyűljenek.
Nagy elismerés a Jelenkornak a kötet esztétikai élvezetet nyújtó megjelenéséért.

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

"Magassági szám vagyok egy mondat
vaktérképén. Mérhető tartomány
a tengerzúgás fölött."

Csak ezért a szakaszért is érdemes lett volna elolvasni, de több ilyen is van benne. Kicsit nehezebben befogadható, mint a korábbi kötetei, sokféle érzékszervvel érzékeli a világot.

2 hozzászólás
>!
lzoltán P
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

akartam írni valamit egy roncsról és a szélárnyékról de semmi kedvem hozzá

>!
Jelenkor, 2017
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766603
>!
madárka
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Én annyira szeretnék valami értelmeset írni erről a kötetről. De tényleg. És szeretném szeretni. Nagyon. Ehhez képest nem tudom megfogalmazni, amit érzek/éreztem, miközben olvastam a szövegeket, és azt sem tudom nyugodt szívvel mondani, hogy szerettem. Voltak benne jó sorok, néhol jó strófák, de összességében valami nagyon hiányzik. Talán Závada első kötete. Mert azt viszont imádom, továbbra is. Kicsit azt érzem, hogy kevés vagyok én ehhez. Kár.

>!
latinta SP
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

2017. október 30.
https://www.mupa.hu/program/irodalom-film-kiallitas/zav…

A dedikáció:

Ezt pedig pláne…
Andreának! ☺
Szeretettel!
Závada Péter

    Azon az esten jópár szöveg hangzott el ebből a kötetből.
    Jánossy Lajos, a műsorvezető-házigazda azzal indította a beszélgetést, hogy elmondta, milyen érdekes élménye volt egy villamoson. Valaki vele szemben egy verseskötetet olvasott. Závada Péterét… (Ezt mi, molyok Észlelésnek hívjuk…)

    Merthogy ezeket a köteteket igenis lehet villamoson olvasni. Tapasztaltam.
(Előnyük az is, hogy jól elférnek akár egy retro-farmerdzseki belső zsebében, akár egy hátizsák külső zsebében – de ez a hátrányuk is egyben, hiszen akkor nincsenek kéznél…)

    Nem is írok többet. Inkább olvasom még újra meg újra, mert kell ez a líra a lelkemnek.

>!
Brigi007
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Miközben ezt a könyvet olvastam, sokszor eszembe jutott egy ezer évvel ezelőtti beszélgetésem @csobi-val, aki azt mondta nekem egyszer, hogy a versesköteteken nem lehet csak úgy átrohanni, hanem felveszed-leteszed, beleolvasol, újraolvasod, elgondolkozol, lapozgatod, újra elolvasod… Régen azt hittem, mindenki így olvassa a versesköteteket, csak én nem, mert én nem értem a versek világát igazán. Egy része ennek a dolognak most sem változott, még mindig nem vagyok igazi költészet-közeli ember.

Ez a kötet azonban valahogy betalált nálam. Felvettem-letettem, beleolvastam, újraolvastam, elgondolkodtam, lapozgattam, újra elolvastam… Ez egy igazi slow könyv volt nekem, valahogy belassította nekem a világot és főleg az elején egy nagyon speciális hangulatú helyre rántott be engem. Lehettem az irodában, a héven, a szüleim emeleti fürdőszobájának a tetőablaka alatt a földön kuporogva, ez megvolt.

Nagy kedvencem volt a Természetes vizek és a Párhuzamosok című vers.
https://moly.hu/idezetek/860175
https://moly.hu/idezetek/858569

De különösen közel került hozzám a Hajók című vers egyik részlete:
"Míg aludtunk, hangunk
elhagyta a torkunk, hogy mások
álmait narrálja, mint egy
természetfilmet. De hajnalban
visszatért, és nyelvünkhöz azóta
ismeretlen madarak éneke tapad."

…és különösen érdekes élmény volt, amikor a kabócák énekéről olvasva hirtelen azt hallottam, hogy iszonyatos hangerőre kapcsoltak a környezetemben élő tücskök… szinte ugyanaz a hang…

3 hozzászólás
>!
virezma P
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Pénteken nagyon zűrös napom volt, aztán úgy alakult, hogy el kellett ütnöm egy órát, úgyhogy bevackoltam magam a könyvesboltba ezzel a kötettel. Javában tombolt a karácsony előtti nyüzsgés, de mintha kiszakadtam volna belőle. Annyira meditatív az egész szöveg, hogy nem is tudom, hogyan sikerült a hétköznapokban ennyire mélyre merülnie a költőnek. Itt minden mozzanatnak, minden képnek ereje van, nagyon sűrűn van írva, szanaszét tudnám idézni. Van benne egy adag keleti bölcsesség is, meg a befelé (és kifelé is) figyelő elme finom rezdülései. Nagyon szeretem, hogy a képeit a matematika világából veszi, és a természeti képek is kifejezőek, nem erőltetettek. Egy versnél éreztem azt, hogy az már allegóriák sorozata, és mintha a szöveg nem jutna el sehova, önmagáért való lenne a gondolatfolyam. Valami mágia, ahogy Závada fogja a kezünket, és végigvezet az erek és ösvények labirintusán. Köszönöm.

>!
Kek P
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

csalódás. hogy még a roncsokból is csak szálakat válogathatok. Vannak tündöklő mozaikkockái! :)

>!
postmodjane
Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Egyszer Likó Marci azt nyilatkozta a Tudom Milyen album kapcsán, hogy akiknek ezek a dalok nem tetszenek, azok hallgassák (nyugodt szívvel) újra és újra a Darabokban zenéit, mert a Tudom milyen nem lehet olyan, mint a Darabok.
Mintha Závada Péter köteténél hasonlót érzékelnék: az olvasók ugyanazt az érzésvilágot szeretnék megtapasztalni a verseket olvasván, mint a korábbi kiadványainál. Csakhogy nem kérhetünk számon egy új kompozíción és meglátáson egy régit.
Ezek a versek az objektivitás és az elidegenítés eszközével élve szólnak az olvasóhoz, akinek el kell időznie, hogy a terek és időmegjelölések között fellelje a maga számára a „jelentést”. Foglalkozni szükséges egyenként velük, hogy felfedjék az objektivitás látszatát keltő szubjektivitást. A kedvencem a Csarnokvíz (ember, természet, idő motívuma), a Párhuzamosok (nagyon mai, gépmagány, ugyanakkor természeti jelenségek megörökítése), valamint a Családi album (hagyomány, család, ugyanakkor ennek hiánya, magány).
Lehet, hogy azért mondanak nemet a Roncs szélárnyékban című kötetre, mert olyan fájó és mai témákat dolgoz fel, aminek a súlyát érezve válik elutasítóvá az olvasó?

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
madárka

Mint bőrömről a szél,
lehámlanak rólam a napok,
és arcom barázdái helyett
mélyülnek az idő ráncai.

14. oldal (Jelenkor, 2017)

>!
Kek P

estéről estére újraosztják
a szerepeket, de valaki
mindig önmaga marad.

69. oldal, A súgó (2)

2 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Bennem is kell lennie valaminek
az érzékelhető valóságon túl,
de erre is csak a gravitációból
következtetek.

26. oldal

1 hozzászólás
>!
MrsHemingway

A bánat leghalványabb esélye
nélkül is mindig van, mit felmutasson
egy szerda kora hajnal. Az önvád
sűrűjéből szedsz, akárhogy is,
ezek még mindig a vezeklés napjai.

47. oldal, VOLUPTAS ÉS CURIOSITAS (6) - (részlet) (Jelenkor, 2017)

>!
almamag

IDŐVEL HOZZÁSZOKIK SZEMÜNK A SÖTÉTHEZ

Idővel hozzászokik szemünk a sötéthez.
Kiválnak belőle, puha bőréből
kidomborodnak a testek,
akár az írásjelek.

A nyári levegő megdermed
körülötted, hogy megőrizze nappali
vonásaidat. A ráncok és a sebhelyek
megtelnek a szürkület hűlő viaszával.

Aztán lehullik az éjfél halotti maszkja,
és te nem ismersz magadra
abban, akit mögötte látsz.

Máig az arcoddal törleszted,
amivel évek óta tartozol
az éjszakának.

35. oldal

>!
Blaire

TERMÉSZETES VIZEK

Régóta tudtuk, hogy a sóvárgás
színe fekete, és mi egyenesen
a sötétség szívébe vágytunk.

Arra már nem emlékszem,
hogy a kabócák lármája
vagy egy autó riasztója
nem hagyott-e minket aludni,

csak arra, hogy hívott az éjjeli kikötő,
a borzongás a természetes vizektől,
hogy nem látni, mi vár a felszín alatt.

Azon tűnődünk, mit mondunk
majd a gyerekeknek, ha már
a legegyszerűbb kérdésekre se
tudjuk a választ.

Vajon fölfognák, hogy a mámor
hevében azt hittük, ragaszkodás,
pedig csak a vágy bársonyos
felszínét éreztük ujjbegyeinken?

Megértenék az újrakezdés tragédiáját?
A nap minden este vízbe fullad,
mielőtt partot érne.

De nekünk szerencsénk van.
Olyanok vagyunk, mint a futórózsa:
indáinkkal a mennyországba
kapaszkodunk.

38-39. oldal (Jelenkor, 2017)

>!
Biedermann_Izabella P

Mi mit fed el? Beszéd a hallgatást. Festék a rozsdát.
Csak mikor a helyedre ülsz, érzed, hogy már
ül ott valaki. Mindnyájan egy szék ölébe vágyunk
vissza, hogy a szálkák és a görcsök elringassanak.

59. oldal

>!
Rita_Sándor

Régóta tudtuk, hogy a sóvárgás
színe fekete, és mi egyenesen
a sötétség szívébe vágytunk.

38. oldal (Természetes vizek - részlet)

Kapcsolódó szócikkek: fekete
>!
sophie P

PÁRHUZAMOSOK

Egy napon az emberek már csak
arra kellene majd, hogy utakat
feszítsenek ki közéjük. Szigorú
párhuzamosokat, egymást
rézsútosan metszőket, kijelölhető
szakaszok bonyolult hálóját.

Akkor már régóta nem szólnak
majd egymáshoz, arcuk pedig
néma számadás lesz valamiről, amit
még el sem követtek. De az éjszakák
akkor is kézre esnek, és csukott
szemmel is tanulhatóak lesznek, mint
a sötétben letapogatható házfalak.

A fénytelen ablakokban nem
változik semmi: a szél továbbra is
percenként átírja majd a lombok
forgatókönyvét, és ha az autópálya
melletti pihenőket akkor még mindig
a homály anyanyelvén írják, az aszfalton
elnyúló árnyék sem lesz más, mint
a bokrok botrányos felfordítása.

Pillantásom rászárad majd a tárgyakra
a légkondicionáló jeges huzatában,
de vigasztalásként kettőnk látószögeit
összeillesztve így is megkapjuk
a beígért panorámát.

És a parton a figyelem,
akár egy horgony, végigkaristolja
a sekély víz medrét. Egy szikla
lepattogzott élébe beleakad.
Nem hagy továbbmenni.

19. oldal

>!
MrClee I

A sötét anyag körbevesz.
Nem látom, de tudom, hogy ott van,
abból, ahogy a tagjaim, a lábam,
a kezeim elnehezednek.

26. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Akupunktura
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Szó-Tár