Úton ​a budaörsi Ótemetőbe 2 csillagozás

Závada Pál – Szüts Miklós: Úton a budaörsi Ótemetőbe

Emlékezik ​és emlékeztet ez a könyv, ám a maga duplán egyéni kifejezőeszközeivel – két alkotója két formanyelven komponál mégis egységes könyvet: Szüts Miklós a képzőművész ihletettségével fotografálja, Závada Pál pedig az ide vezető utat népesíti be a hajdaniakkal – hogy aztán mesélhessen – valódit és költöttet is annyira szépen meséljen, hogy igaz legyen.

Budaörs legrégebben benépesült magjában, az Ófalu kellős közepén évszázadok óta rejtőzik egy páratlanul szép kert. Ha a templomtól fölfelé vezető Nefelejcs utcán indul el az ember – s a Kő-hegyen újjáépített kápolnát képzeli maga elé irányjelzőként –, rögtön rá is talál. Egy sírkertről van szó, a budaörsi Ótemetőről.

Igazi – régről és mélyből fakadó – harmónia hatja át, ami egyszerre árad a lenyűgöző ligeti-kerti elevenségből, a középütt álló kápolna meghittségéből, valamint a moccanatlan kövek szépségéből és jelentéséből. Az ezerhétszázas évek végétől kezdve valódi sírkő-ritkaságok sorakoznak itt, s… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
72 oldal · ISBN: 9638725036

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Tigrincs P>!
Závada Pál – Szüts Miklós: Úton a budaörsi Ótemetőbe

Ahogy manapság a nagyon felkészültek mondanák, egy afféle hidden gem-be botlottam teljesen véletlenül.

Ez a kis kötet egy rendhagyó, fotókkal illusztrált kisregény, szokatlan és izgalmas megközelítésű helytörténeti leírás. Bár időkezelése lineáris, évszázadokat átölelő, van nekünk egy állandó szereplőnk, a helyszínre vissza-visszatérő Utasunk, és van egy örök elbeszélő, többes szám első személyünk, s ez máris fittyet hány a lináris időkezelés kimondatlan szabályainak, vagyis, hogy születnek, élnek, meghalnak és minden kezdődik előlről. Az Utas egyszerre tanú, kívülálló-befogadott, nagyra tartott személy, nevezhetjük sokféleképpen, értelmezésünknek és felfogásunknak megfelelően – Angyal, Idő, Lelkiismeret, Bölcs, de ki tudja, talán csak egy örök életű vándor, akiről elfeledkezett a Halál, aki önmagára semmiképpen nem tekint tragikus komolysággal, sőt: elragadó, szelíd szoknyavadász, intelligens, mindenhonnan kikacsintó csavargó – ő a kapocs az évszázadok múlásában, elbeszélő többesünk mindig régen látott jó ismerőként tekint rá. Ebben a könyvben mindenki szó szerint egyszerre él: milyen érdekes, hogy mindezt egy temető történetén keresztül szemlélhetjük a szűkebb és tágabb közösség sorsának alakulásával egyidejűleg.
A kötelező elemekről, vagyis a helytörténeti tényekről, évszámokról, alkotásokról a történelem változó díszletei előterében szinte mellékesen olvashatunk, becsomagolva a kis színesekbe, hétköznapi emberek sorsfordító eseményeibe, párbeszédeibe, szemlélődő leírásokba.
“A temetőt a német kitelepítés 60. évfordulójának alkalmából állított emlékművel idén* az elűzetés országos emlékhelyévé avatták.” (https://litera.hu/hirek/uton-a-budaorsi-otemetobe.html)
*2006-ban


Népszerű idézetek

Tigrincs P>!

Ide vagy más temetőkbe vezetett és vezet majd utolsó utunk, mondogatta nekünk Wanderer, az Utas, ám akik temetőben járunk, csupa élőkre emlékszünk.

16.

Tigrincs P>!

Utasnak, szinte szüntelenül úton lévő vándornak lenni, sokan azt mondják, tágra néző, mélyet lélegző, merészen kíváncsi, szabad életvitelt jelent, azaz a boldog életet magát jelöli – föltéve, hogy e vándorlást senki, semmi nem gátolja, de nem is kényszeríti.

3.

Tigrincs P>!

Ő a maga részérő kifejezetten szeret temetőkben járni, bizonygatta Wanderer, az Utas az aranyművesnének, és nemcsak azért, mert falaiknál dúsan virágzik az orgona, kivált ilyen májusi alkonyatban észveszejtő az illata, szagoljon csak bele a Drága, s ilyenkor odabent is valóságos virágözön fogadja a látogatót, hanem azért is, mert az álmok közt szintén csupa jót jelent a temető.

26.


Hasonló könyvek címkék alapján

Rózsás Márton: Temetők Barcson
Amanda Stevens: A birodalom
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Vértes Zoárd: Az esztergomi Belvárosi temető sírlámpái mellől
Stróbl Alajos (szerk.): Mauzóleumok és síremlékek
Ifjú Hermann István: A pápai temetők története
Kunt Ernő: Temetők népművészete
Kunt Ernő: Temetők az Aggteleki-karszt falvaiban