Emlékezik és emlékeztet ez a könyv, ám a maga duplán egyéni kifejezőeszközeivel – két alkotója két formanyelven komponál mégis egységes könyvet: Szüts Miklós a képzőművész ihletettségével fotografálja, Závada Pál pedig az ide vezető utat népesíti be a hajdaniakkal – hogy aztán mesélhessen – valódit és költöttet is annyira szépen meséljen, hogy igaz legyen.
Budaörs legrégebben benépesült magjában, az Ófalu kellős közepén évszázadok óta rejtőzik egy páratlanul szép kert. Ha a templomtól fölfelé vezető Nefelejcs utcán indul el az ember – s a Kő-hegyen újjáépített kápolnát képzeli maga elé irányjelzőként –, rögtön rá is talál. Egy sírkertről van szó, a budaörsi Ótemetőről.
Igazi – régről és mélyből fakadó – harmónia hatja át, ami egyszerre árad a lenyűgöző ligeti-kerti elevenségből, a középütt álló kápolna meghittségéből, valamint a moccanatlan kövek szépségéből és jelentéséből. Az ezerhétszázas évek végétől kezdve valódi sírkő-ritkaságok sorakoznak itt, s… (tovább)
Úton a budaörsi Ótemetőbe 2 csillagozás
Átdolgozott kiadása Wanderer címmel jelent meg.
Eredeti megjelenés éve: 2006
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Ahogy manapság a nagyon felkészültek mondanák, egy afféle hidden gem-be botlottam teljesen véletlenül.
Ez a kis kötet egy rendhagyó, fotókkal illusztrált kisregény, szokatlan és izgalmas megközelítésű helytörténeti leírás. Bár időkezelése lineáris, évszázadokat átölelő, van nekünk egy állandó szereplőnk, a helyszínre vissza-visszatérő Utasunk, és van egy örök elbeszélő, többes szám első személyünk, s ez máris fittyet hány a lináris időkezelés kimondatlan szabályainak, vagyis, hogy születnek, élnek, meghalnak és minden kezdődik előlről. Az Utas egyszerre tanú, kívülálló-befogadott, nagyra tartott személy, nevezhetjük sokféleképpen, értelmezésünknek és felfogásunknak megfelelően – Angyal, Idő, Lelkiismeret, Bölcs, de ki tudja, talán csak egy örök életű vándor, akiről elfeledkezett a Halál, aki önmagára semmiképpen nem tekint tragikus komolysággal, sőt: elragadó, szelíd szoknyavadász, intelligens, mindenhonnan kikacsintó csavargó – ő a kapocs az évszázadok múlásában, elbeszélő többesünk mindig régen látott jó ismerőként tekint rá. Ebben a könyvben mindenki szó szerint egyszerre él: milyen érdekes, hogy mindezt egy temető történetén keresztül szemlélhetjük a szűkebb és tágabb közösség sorsának alakulásával egyidejűleg.
A kötelező elemekről, vagyis a helytörténeti tényekről, évszámokról, alkotásokról a történelem változó díszletei előterében szinte mellékesen olvashatunk, becsomagolva a kis színesekbe, hétköznapi emberek sorsfordító eseményeibe, párbeszédeibe, szemlélődő leírásokba.
“A temetőt a német kitelepítés 60. évfordulójának alkalmából állított emlékművel idén* az elűzetés országos emlékhelyévé avatták.” (https://litera.hu/hirek/uton-a-budaorsi-otemetobe.html)
*2006-ban
Népszerű idézetek
Ő a maga részérő kifejezetten szeret temetőkben járni, bizonygatta Wanderer, az Utas az aranyművesnének, és nemcsak azért, mert falaiknál dúsan virágzik az orgona, kivált ilyen májusi alkonyatban észveszejtő az illata, szagoljon csak bele a Drága, s ilyenkor odabent is valóságos virágözön fogadja a látogatót, hanem azért is, mert az álmok közt szintén csupa jót jelent a temető.
26. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Remenyik Zsigmond: Különös utazás 83% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Visszatérők 94% ·
Összehasonlítás - Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya 97% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet! 93% ·
Összehasonlítás - Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról 93% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül 93% ·
Összehasonlítás - Örkény István: „Rózsakiállítás” 91% ·
Összehasonlítás - Stian Skald: A lelkek kútja 93% ·
Összehasonlítás - Szemán Zoltán: Egy az Isten 92% ·
Összehasonlítás - Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc 91% ·
Összehasonlítás