Kulákprés 14 csillagozás

Závada Pál: Kulákprés Závada Pál: Kulákprés Závada Pál: Kulákprés

A Kulákprés egy család és egy falu történetét mutatja be 1945 és 1956 között – a növekvő terhek és fogyó földek idején, a gazdálkodók kifosztásának és üldöztetésének éveiben. A falu: Tótkomlós, a főszereplők: a Závada család tagjai. Závada Pál szociográfiája a sztálinista parasztpolitika hazai fejleményeit a település, illetve a családi gazdaság sorsában párhuzamosan követi nyomon. A fényképek, dokumentumok, levelek felhasználásával írt könyv 1986-ban jelent meg először, majd 1991-ben másodszor, immár közelebb hozva a falutörténet alakjait. A 2006-os kiadás újdonsága, hogy az eltűnt képeket újak váltották fel, s ezekhez fűzött magyarázataival Závada más formában járja körül, mutatja meg Tótkomlóst és a kort. A Kulákprés lapjain megelevenedik a Závada-regények történelmi háttere.

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyarország felfedezése

>!
Magvető, Budapest, 2016
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425284
>!
Magvető, Budapest, 2007
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631425282
>!
Magvető, Budapest, 2006
468 oldal · ISBN: 9631425286

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Goofry>!
Závada Pál: Kulákprés

Keresve sem lehetett volna találóbb címet adni ennek a könyvnek: a Kulákprés, egy társadalomtörténeti utazás, ami a sztálinista Magyarország paraszti világába vezet. Általa a viszontagságos Rákosi -féle ’50-es évekbe jutva a közép- és gazdag paraszti réteg kálváriái tárulnak fel. A hatalom egy hecckampány részeként társadalmi közellenséggé nyilvánítja ezeket az embereket, az ellehetetlenítés a felbomlasztás eszközeit használva a nagy cél, a tagosítás érdekében. És hol vannak ma már ezek a TSZCS-k és Termelő Szövetkezetek!? – Egy újabb történelmi fordulat darálójába kerülve okafogyottá váltak. Bizony ez is megérne egy misét! (Mint ahogy az is: manapság mi visz rá arra embereket Magyarországon, hogy „hivatás-szerűen túrják a barna anyaföldet”?) A 2006-os átdolgozott kiadás került hozzám, ami rengeteg kordokumentumot felvonultat: fényképeket, korabeli újságkivágásokat, levelezéseket, hatósági irományokat, hivatali feljegyzéseket, a szlovák nemzetiségű Tótkomlós körülményei és a Závada-család életrajzi vonatkozásainak tükrében. És ez a pozitívum a én szememben egyben a könyv hátránya is. Jobban örültem volna egy olvasmányosabb írásnak. Ez így nekem túlságosan száraz, tényszerű tanulmány volt csupán. Miután végére jártam a dolgoknak csak akkor értesültem róla, hogy Závada több regényének alapjául szolgál ez a társadalmi korrajz. Így aztán jó alap lehet ez a dolgozat az író további műveinek megismeréséhez.

Néhány mellbevágó idézet a családi almanachból:
„Nagyapám a magyart törve beszélte, és ez a fogyatékosság – párosulva a parasztosan szótlan nehézkességével – elég volt ahhoz, hogy a legkevésbé elviselhető feladatnak a hivatalban való megjelenést tartsa.”
„Összesen nem termett annyi, amennyit csak a begyűjtés követelt magának 1949-ben.”
„1950 tavaszán a család folytatja a munkát a tanyai birtokon, megpróbálnak mindent úgy tenni, mint korábban, amikor még lehetséges volt gazdálkodni, és úgy dolgozni, mintha a munkától még remélhetnek helyzetjavulást, perspektívát.”
„Bebizonyosodik, hogy Magyarországon 1951-ben egy családi gazdaság – és amit ez legfőképpen jelent: a vele szemben támasztott követelménytömeg – nem szűnhet meg csak azért, mert a család minden tagját elhurcolták.”
„…lehet-e egy paraszt egyáltalán depressziós? (…) Egy parasztasszony, a nagyanyám, 1951-ben depresszióba esett, és nem tudott egészen kijönni belőle tulajdonképpen soha.”

A népellenségnek kikiáltott és pellengére állított kulákok képi megjelenítésére @verdeleth karca nyomán az alábbi linket ajánlom:
http://dia.osaarchivum.org/public/index.php…

3 hozzászólás
robinson P>!
Závada Pál: Kulákprés

Nagyon rendben van, elképesztően érdekes és tanulságos írás.
Kendőzetlenül meséli el egy parasztcsalád sorsát a nagypolitika viharában. Megrázó történet, ahogy igyekeztek „megfelelni”, teljesíteni az előírásokat. Pedig gazdag paraszti családnak sem igazán voltak mondhatóak, mégis kuláklistára kerültek. Az agrárpolitika baklövései, a paraszti lét nehézségei egyéni sorsok alapján. A túlélés próbálkozásai az ötvenes évekbeli magyar faluban. Szomorú látlelet sok korabeli újságkivágásokkal, levelezésekkel, hatósági iratokkal alátámasztva.

szeretemakönyveket>!
Závada Pál: Kulákprés

Számomra érdekes volt, bár engem a paraszti lét minden mozzanata érdekel. Szomorú része ez a történelemnek.

6 hozzászólás
Színek>!
Závada Pál: Kulákprés

Kedvelem a szociográfiát! Érdekesnek találom, hogy egy adott helyzetben milyen az emberek hozzáállása, és ez miként hat az egyéni és közösségi életükre. A történelemnek e csúfos időszaka nem volt teljesen ismeretlen előttem, mert szüleim sokat emlegették de minden képzeletemet felül múlta e hiteles történet. Závada Pál széles körben minden réteget érintően dokumentálja a falu és az emberek szélmalom harcát, amint ember feletti munkával igyekeznek kipréselni az esztelen követeléseket. A szívszorító küzdelem ez a fennmaradásért. Hihetetlen a családok, a falu összetartása, emberségből diplomáztak ezek az emberek Egyetlen szóért visznek el embereket a családjuktól, az otthon maradó ,anyák, nagyszülők helyükre lépve húzzák tovább a rabigát a családjukért, a jövőért. Sajnos ebben a nehéz időszakban is voltak emberek akikből hiányzott az emberség, a vakbuzgó megfelelni akarásukban saját fajtájukon szorították a prést. A magyar parasztságot még sokáig megkülönböztették mire egyen jogú polgárai lehettek az országnak.(nem volt beteg biztosításuk, később mehetek nyugdíjba, készpénzt alig kaptak eleinte, csak terménybe kapták a járandóságukat ami további munkát igényelt- állattartásra kényszerültek ha megakartak élni.)
Szívből ajánlom ezt az olvasmányt mindenkinek!

Zizzer>!
Závada Pál: Kulákprés

Én az második kiadást olvastam pár éve. Závadát nagyon szeretem, és jó volt látni a családi fotóit is.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Édes jó Fijacskám!
[…]
Most volt it nálunk Komlóson vidám vásár olyan nagy volt az előkészület hogy négy napig csak pavilonokat építettek deszkákból villany bevezetés mikrofonok zaj minden volt meg legtöb néző közönség nem vevő, volt fehér kenyér kolbász hus töltöt káposzta sütemények de csak nyála folyt mindenkinek mert éhes mindenki mert csak szombaton kaptunk kenyeret de csak 40 dk vagy 50 dk és vasárnap nem hétfőn csak délután lesz azt mondják a vásárban fehér kenyér volt de nagyon kevesen vettek hiszen egy 25 dk kás buchanka 2.50 fil akor 10 fr.ba esik kilója akor néztük szomorúan és mindenböl volt sok mert senki sem birt venni kereskedők nézték a közönséget szomorúan viszont a közönség meg őket ez volt a vidám vásár.

319. oldal

Goofry>!

Háztartásuk, egyetlen romhalmaz. Elveszett 14 hold föld; a tanyát, amelyből kilakoltatták őket, darabonként hordta szét, aki csak arra járt; nincsen igavonó állat, nem tartanak tehenet, néhány tyúkot és egy malacot leszámítva szinte megszűnik az állattartás.
[…]
A lakás és a háztartás felszerelései is szegényesek és kifosztottak voltak, mert a bútorok, az ágy- és asztalnemű, a ruhák, a konyhai eszközök, edények, szerszámok estek mindig a legkönnyebben a végrehajtható rekvirálások áldozatául.
[…]
Lerongyolódott a család ruházata is…

406. oldal (Magvető, 2006)

Goofry>!

Egy hónappal később mégis csak megjön nagyapám. Megköszöni az Úristennek a szabadulást és azt, hogy semmi baja nem történt, de több töprengenivalója már nincs. Ha három év alatt tízet öregedett is, ha kifosztották a házát, derékba törték a gazdaságát, más választása nincsen, mint hogy tovább araszoljon a földön, ahol eddig is dolgoznia kellett, s ahol ezután is dolgozni a kell. Ha nem a sajátján, akkor a másén. Az internálótáborokban neki is volt ideje gondolkoznia azon, mi történt. Ami – hitt a szemének – mégis megtörtént. Amit még a fiának sem hitt el, amikor az figyelmeztette:
– Vigyázni kell, Apuska, ezek már nem kukoricáznak. Ezek elveszik a földet, meg börtönbe csukják az embert.
– Hát olyat csak nem tesznek – dohogott akkor ő –, hát jöjjenek ide, és nézzék meg, ha nem hiszik, hogy nincs. Mit tudok csinálni? Ha nem termett, akkor nem termett, ezt mindenki látja.
Nagyapám nem értette, miért bűnhődik. Mint ahogy kiszabadulása is számára érthetetlenül történt; azt se mondták, hogy nem volt bűnös, azt se, hogy elnézést. Nincs se kárpótlás, se elégtétel, se szóban, se másként. Az sem volt biztos, nem kezdődik az egész holnaptól újra. Így sem megnyugodni, sem újra tervezni, sem újrakezdeni nem lehetett. Csak engedelmeskedni lehetett a továbbra is munkára mozduló végtagok beidegződéseinek.

404-405. oldal (Magvető, 2006)

postmodjane>!

Aki szokott nézegetni régi falusi képeket, tanúsíthatja, hogy a legkitűnőbbeket a valahai cséplések alkalmából beállított, professzionális nagytotálok között lehet megtalálni.

95. oldal (Magvető, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Zoltán: A tardi helyzet
Novák László Ferenc: Pest-Pilis-Solt vármegye népe a XVIII. században
Vargha Károly (szerk.): Szigetvár és járása 30 éve
Veres Péter: Az Alföld parasztsága
Pakuts Károly: 25 esztendő munkája a szocialista mezőgazdaságért a Zselicben
Burány Béla: Így éltünk a Délvidéken
Ortutay Gyula: Parasztságunk élete
Bán Ferenc: Pusztán születtem
Darvas József: A legnagyobb magyar falu
Tittel Kinga: Mesélő Budapest