Závada Pál első drámakötete nemcsak azoknak újdonság, aki a műfajt kedvelik, vagy látták a darabokat színpadra állítva, de ajándék régi olvasóinak is. A drámák a prózákhoz, a prózák a drámaváltozatokhoz csinálnak kedvet, hogy bolyonghassunk a műfajok között. A Janka estéi trilógiává fűzi össze a három nagyregényt, a Jadviga párnáját, A fényképész utókorát és az Idegen testünket. Szereplői, akik eddig is fel-felbukkantak itt is ott is, most végigvándorolják, és „saját hangjukon" végigbeszélgetik szemünk előtt a XX. századot. Mintha kihúzófilccel kezünkben olvasnánk a régi könyveket, láthatóvá válnak a motívumok, hallhatóvá az énekek, élettelibbek lesznek az alakok, és hangsúlyosabb a mindenkori „evickélés" a történelmi és emberi viszonyokban.
Janka estéi 8 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 11
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
Három színdarabot tartalmaz a kötet. A Jadviga párnája az azonos című regényből, a Magyar ünnep az Idegen testünk címűből, a Janka estéi pedig a A fényképész utókora címűből íródott. A Jadviga párnája talán a legkedvesebb Závada regényem és tetszett a színdarab is, habár nem igazán tudja visszaadni azt a szenzációsan szerkesztett naplóformát, amely a regényben olyan sikeresen működött, és a házaspár kapcsolatát, a nagyon összetett szerelmi hálózatot jól bemutatja.
A Magyar ünnep a „Nemzeti Színháznak a Biblia évében meghirdetett pályázatára készült, és a harmadik parancsolat jegyében született: „Az Úr napját szenteld meg!”. A színdarab 1940-ben szeptember 5-én napjától indulva játszódik, amikor Kolozsvár „visszatér a nemzet ölébe.” A darabot olvasva felidéződtek bennem Márai Sándor: Hallgatni akartam című kötetében olvasottak Kassa visszacsatolásáról, és persze sok más olvasmányélmény is a háborúról, a holokausztról. A kar szerepeltetése nagyon jó ötlet, felerősíti a szereplők szövegeit, összefoglal alapvető tudnivalókat és klasszikus tragédiai hangulatot ad a történéseknek. A harmadik darab a Janka estéi főhőse szintén Weiner Janka, két férfi szereplője pedig Dohányos László, az örökös miniszter, a sikerember, minden politikai rendszer kiszolgálója és Adler Jenő, az örök vesztes zsidó kisember Dohányos titkára. Hármuk története a darab az 1940-től 1981-ig terjedő időszak eseményeinek bemutatása.
Závada nem véletlenül vonzódik a fotográfusokhoz és a fotókhoz. Két darabjában is szerepel Weiner Janka fotográfus. Írásaiban ugyanolyan kíméletlen élességgel használja a szavakat, ahogyan egy jó fényképész a maga technikáját, éppen ezért művei nagyon fontos kordokumentumok.
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
Érzem, hogy ez remek, úgy, ahogy van. Érzem, hogy jó döntés volt, hogy ezek a darabok lettek ilyen módon egy kötetbe szervezve. Érzem, hogy most sokat adott nekem mindez.
De vannak könyvek, melyek végeztével már előre tudod, hogy egyszer, ha majd idősebb, s ezzel (reménység szerint) bölcsebb is leszel, újra végig fogod olvasni őket, hogy pontosan, vagy pontosabban megérthesd, miről is szóltak. Mert még fiatal és éretlen meg tapasztalatlan vagy hozzájuk.
Závada Pál és Janka estéi: remélem 15-20 év múlva újra találkozunk!
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
A kötet három színdarabot ígér. (Ahogy az alcíme is sugallja.) Az utószó meg is említi, hogy melyiket, mikor, hol és milyen szereplőkkel etc. adták elő. Ugyanakkor azt is megtudjuk innen, hogy ezek nem a színpadi, hanem a szerzői változatok. Kár. Félreértés ne essék, nagyszerűek így is. Nekem azonban komoly hiányérzetem maradt. Mindhárom mű regény volt eredetileg, és ez érződik is rajtuk. (Más kérdés, hogy milyen regények! A Jadviga párnája az egyik legnagyszerűbb regény:nyugodtan mondhatom, hogy rám az utóbbi idők legnagyobb hatását is ez tette.) Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni ettől. Akkor a próza nagyon magába szippantott, és most olvasva nem tudott annyira magával ragadni. A Jadviga párnájánál maradva, a napló jellegből mesterien komponált narratíva itt számomra szinte elvész. Nyilván teljesen más eszköztárral kell itt dolgozni (Megjegyzem, azért ez nem is teljesen igaz, hiszen itt is szerephez jut a napló.), de a regény talán alkalmasabb volt erre. Másrészt a regénynek nagyon komoly erénye a kíméletlen kordokumentum-jelleg. Ez erre a három darabra is igaz: a történelmi témák, illetve a három téma füzérszerűen felépülő szerkezete, kapcsolódási pontjai megvannak ugyan, de ha előismeretek nélkül olvasom, biztosan nem értettem volna néhány jelenetet. Ezért is fontos volt megjegyezni, hogy ezek a szerzői változatok, mert nyilván a színpadon más lenne a helyzet. Van egy másik dolog is, ami foglalkoztat. Egy regénytől nem feltétlenül várom el az önreflexiót. Vagy talán pontosabban fogalmazva: nem feltétlenül várom el, hogy szembesítsen valami aktuális, fontos problémával. A drámai műfajoktól viszont igen. Egy darab nem jó, ha csak „jó mesteremberként” színpadra vitt. Az nem csak egy konfliktus. Az antik drámák, vagy Shakespeare is csak akkor izgalmas, ha az ábrázolt probléma a ma emberének is szól. (Egy igazán nagy műnek ez persze nem gond, hisz egy remekmű pont azért remekmű, mert olyan témával dolgozik, ami „időtlen”.) Ennek a kötetnek pont ez az erénye. Ezért írta át a regényeket színpadra? A második darabnál nagyon erősen érezhető ez, hiszen jó néhány jelenetnél éreztem, hogy ez a mának is szól. Zsidó asszimiláció, piros-fehér-zöldbe csomagolt álszentimentális álhazafiság, üres szólamok mögé bújt „műkereszténység”, politikai törtetés, simulékony hatalomhoz igazodás-dörgölőzés stb. Megannyi olyan életkép, ami a mai napig itt van köztünk, megoldatlan történelmi koloncként.
Népszerű idézetek
KAR ének
Tekintsd, Urunk, a roppant Kárpátok ölét,
e dús mezők hajdan tengermosta honát,
az Adriától a Székelyföldig ívelő
országcipót, a fényes városok sorát!
Magyarnak s minden társnépének itt e föld
mindig is egy közös, egész hazája volt,
mígnem- borzadj el, Isten, ember légy erős!-
országunk harmadára daraboltatott.
Trianonnak hívjuk amputálásunkat, ott
csonkolták nemzettestünket, s –megfogyva bár,
de törve is-prédául dobták tagjait
vérszagra gyűlt kutyáiknak a győztesek.
Trianonnak mondjuk balsorsunk ítéletét,
s sírt, hol nemzet süllyed el s oly sok viszály.
Ki az Isten nyújt felénk, ha küzdünk védő kart,
mely ápol, s majdan sírod is, ha elbukál?
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
Trianonnak hívjuk amputálásunkat, ott
csonkolták nemzettestünket, s – megfogyva bár,
de törve is – prédául dobták tagjait
vérszagra gyűlt kutyáiknak a győztesek.
Trianonnak mondjuk balsorsunk ítéletét,
a sírt, hol nemzet süllyed el s oly sok viszály.
Ki az Isten nyújt felénk, ha küzdünk, védő kart,
mely ápol, s majdan sírod is, ha elbukál?
Magyar ünnep - 117.o.
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
FLÓRIÁN IMRE, KAR ének
Idegbajos, korrupt, iszákos tiszteket
neveztek csak ki kormánymegbízottnak és
egyéb vezérnek, mintha csak ezt mondanák:
Tessék, tessék, szabad az önkényeskedés!
Hogy túlkapás? Ugyan, ki mondhat ránk ilyet?
Romlott. üszkös a mi magyar lelkünk – sebaj,
be van ez kalkulálva jó előre már.
Magyar ünnep
128. oldal
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
Különben az ember legtöbbet a világon a párnáját öleli.
114. oldal
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
KAR (ének)
S hogy hívjuk ezt az amputálásunkat mi?
Tulajdon nemzettestünk csonkolása ez.
Önnön országunk népét lökjük prédául
vérszagra gyűlt kutyáknak kénye-kedvére.
Törvénynek mondjuk balsorsunk ítéletét,
a stigmát, s majd ha jőni kell, a tűzhalált.
Isten halott, nem nyújt ha küzdesz, védő kart,
s hol nincs számodra hely, az ország vérben áll.
Magyar ünnep - 179.o.
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
Egyébként sült csirke volt akkor, nem babgulyás, tortát pedig akkor sütöttem neked utoljára, mikor még normális ember voltál. Most meg egy kis paprikás krumplit tudok ajánlani, de kolbász nélkül, ha ez nem derogál egy háromszoros miniszternek.
Janka estéi - 310.o.
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
Néha reggel vacsorázok, és délben megyek aludni. Anyus vánkosára. Különben az ember legtöbbet a világon a párnáját öleli.
Jadviga párnája - 114.o.
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
WEINER JANKA
Még a ház is megrázkódik, ahogy a férfiak kizengik, hogy a magyar bakát az Úristen…
GÁBOR PALCSI (szólóének)
…az Úristen szereti, lovon, gyalog, autón,
biciklin, vasúton, nótás kedvvel menetel az úton…
Magyar ünnep - 176.o.
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
KAR (FÉRFI 1, FÉRFI 2, NŐ), ADLER, JANKA (ének)
Igaz, hogy elment most, de mindig visszajön.
Mi fűzne hozzá? Botránkozz meg: Szerelem!
Neked miért nem juthat más, csak fájdalom?
A legtöbbet mégis neki köszönhetem.
Janka estéi - 371.o.
Závada Pál: Janka estéi Három színdarab
Hasonló könyvek címkék alapján
- Spiró György: Honderű 94% ·
Összehasonlítás - Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: A macskák szerdája 90% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Koccanás 89% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Drámák VI. ·
Összehasonlítás - Hamvai Kornél: Hóhérok hava ·
Összehasonlítás - Szőcs Géza: A kisbereki böszörmények ·
Összehasonlítás - Spiró György: Drámák II. ·
Összehasonlítás - Spiró György: Drámák IV. ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Ünnepek háza ·
Összehasonlítás