Harminchárom ​szlovák népmese 16 csillagozás

Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Okos lányok, furfangos fiúk, sárkányok és táltos paripák szerepelnek e könyv lapjain. Használd az eszed, jó tett helyébe jót várj, de néha a szerencse is elegendőnek bizonyul. Mulatságos rövid mesék váltják a kalandos hosszabbakat, és feltárul a csodás történetek néha ismerős, másutt új világa – hiszen a szlovák mesekincs testvére a miénknek. Závada Pál ezúttal a gyerekekhez és a mesélni szerető felnőttekhez fordul, és újramondja legkedvesebb szlovák népmeséit. Ötéves kortól ajánljuk.

Kun Fruzsina rajzaival.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2015
192 oldal · ISBN: 9789631427622
>!
Magvető, Budapest, 2010
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427622 · Illusztrálta: Kun Fruzsina

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

huszár


Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Harminchárom szlovák népmesét harmincegy nap alatt olvastam el, beosztva, hogy január minden napjára jusson. Érdekes volt, hogy sok népmese mennyire egyezik a magyar „változattal”: többször a történet volt rendkívül hasonló, máskor a hangulatnál éreztem ezt. Egyvalami biztos: sosem marad el a tanulság; hol „filozófiai”, hol pedig nagyon is valós, fizikai értelemben. Avattam több kedvencet is a mesék közül – mindenkinek azt javaslom, olvassa el a gyűjteményt, hogy saját kedvencet avathasson.

1 hozzászólás
Citrompor>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy szerfelett forró pénteki nap, amikor a munka nagyon fájt és a bágyadt irodai dolgozók egytől egyig mind a hétvégéről ábrándoztak. Jómagam is köztük voltam, épp megnyitottam egy elektronikus levelet – ami biztosan az ördög műve! – és átfutottam az egyik könyvesbolt nyári akcióját. Így jött az ihlet, hogy ilyen kihagyhatatlan áron mamlasz lennék vagy mi egyéb, ha nem venném meg, hiszen mostanában úgyis olyan jó kedvvel olvasok meséket. Nagyon örültem ám, mert még aznap megkaptam az értesítőt s rögvest útra is keltem a közeli könyvesboltba. Jó alkalom volt ez arra, hogy a légkonditól – ez is az ördög műve lehet, phü! – elgémberedett tagjaimat a forró nagyvárosi flaszterről visszagőzölgő hőség átmelegítse kicsinykét. Szóval még aznap boldog könyvtulajdonossá váltam! Aki nem hiszi, járjon utána!

Nagyon szórakoztató volt olvasni ezt a gyűjteményt. Általános iskolás koromban olvastam a Hetvenhét magyar népmesét, a televízióban számos Mátyás királyról szóló rajzfilmet láttam, de eléggé megkopott már mindezek emléke a felnőtté válás során. Épp ezért nem igazán tudom összehasonlítani, miben különbözik és miben nagyon hasonló a magyar népmesékhez az a harminchárom szlovák népmese, amit most olvastam. Tervbe is vettem tehát, hogy hamarosan magyar népmeséket is olvasok.
A kötet első meséi kifejezetten ravasz, agyafúrt történetek voltak, az ám! Az okos leány, a herceg és az öreg inas, Az ördögűző gróf és A legeszesebb leány különösen. Ezek közül a második ráadásul pikáns történet is volt, amit nem biztos, hogy gyerekek kezébe adnék egy bizonyos kor alatt. spoiler Másik emlékezetes darab volt még számomra az Okos Matyi és a bolondok, amiből ki szeretnék emelni egy idézetet: http://moly.hu/idezetek/522764. Erről ugyanis eszembe jutott egy vicc, a Nem történt semmi című, megosztom most veletek:

Egy gazdag gróf kéthetes nyaralásból jön haza, a kocsisa kinn várja az állomáson.
– Na, fiam, történt valami, míg távol voltam?
– Nem történt semmi, hacsak az nem, hogy a Bodri, a nagyságos úr kedvenc kutyája megdöglött.
– És mitől döglött meg a szerencsétlen?
– Megfeküdte a gyomrát a sok sült lóhús.
– Hogy jutott a Bodri annyi lóhúshoz?
– Hát mert a lovak bennégtek az istállóban.
– Hogy-hogy, leégett az istálló?
– Igen, a tűz átterjedt a palotáról.
– Leégett a palota? De miért?
– Mert a nagyságos úr anyja ravatalán felborult a gyertya.
– Meghalt az anyám?
Az ijedt kocsis:
– Hát hogy ne kapott volna szívrohamot a szerencsétlen, amikor megtudta, hogy a nagyságos úr felesége megszökött a titkárával!*

:)

A kötet szép, igényes kiadás. Kun Fruzsina rajzai nagyon egyedi hangulatot árasztanak – még ha maradéktalanul nem is tetszettek minden mesénél. A keményfedeles borító azonban olyan anyagból készült, mintha várna még magára egy külső borítót. De lehet, hogy ez csak nekem tűnt fel, nagyon szép volt így is.

A mesék többsége kellően rövid volt ahhoz, hogy a buszmegállóban várakozva magam mögött tudjam. Biztosan furcsán néztek rám néhányan, mikor fülig érő szájjal, felnőtt létemre az utcán mesét olvastam. :)

* A viccet itt találtam meg: http://www.viccesviccek.hu/Nem_tortent_semmi
@deardurr-nak üzenem, hogy ezt a viccet is apósomtól ismerem!

1 hozzászólás
odivne P>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Még nem olvastam csokorba gyűjtött szlovák népmeséket. Megörültem, mikor a boltban rábukkantam. Tetszettek a mesék, hasonlítanak a magyar népmesékre, a szereplők neveiben és a szófordulatokban van eltérés. Ami nem is csoda, hiszen elég régen élünk már egymás mellett, s vesszük /vettük/ át egymás szokásait. Jó volt olvasni a furfangos szegényről, a Pestre szegődő vidéki emberről, az átoktól megszabaduló asszonyról. Az illusztrációt is remeknek tartom. A műmesék világában kell és szükség van az ilyen népmese gyűjteményekre.

anesz P>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

borító: 4
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Sokkal több ismeretlen mesét találtam benne, mint vártam. Tetszett, hogy előfordultak benne ismeretlen tájszavak, amiket meg is magyaráz Závada Pál. Akadtak olyan mesék benne, ahol nem a jó győzött, és nem lett boldog a befejezés. Ezekre maga az író is megjegyzéseket tesz. Alapvetően jó humorral megírt mesék ezek, olyanok, mintha falusi környezetben hallgatnánk őket. Azonban nem lesz felejthetetlen élmény, mert igazán egyik mesének sem sikerült elbűvölnie, így hamarosan elfelejtem őket. Mégsem bántam meg a szomszédok népmeséinek a megismerését, mert új szemléletet hozott be ez a gyűjteményes kötet.

Sister>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Nem olvastam még semmit Závada Páltól, csak a fia verseskötetét, de a gyönyörű illusztrációk, és az igényes, minőségi kiadás meggyőzőnek bizonyult. Nem mellesleg a nagymamám kassai születésű, úgyhogy a családi vonatkozás sem elhanyagolható.

Nem állítom, hogy minden mese egyformán tetszett, mert akadtak számomra kissé durvák és túlzottan naturalista beütésűek is, ennek ellenére határozottan érdekes betekintés volt. A könyv első fele még nemigen kötött le, több bugyuta, semmit mondó mesét találtam, viszont a második felét már jobban élveztem. Sok új szót is megtanulhattam, és újra meg újra rácsodálkoztam az ismerős motívumokra, ami a gyerekkori emlékeimet idézte fel. Mindenesetre nem bántam meg, ezzel is egy kicsit több lettem. :)

murmur>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

A gyereket hidegen hagyta, szerencsére. Nem kifejezetten a kisebb korosztálynak való, inkább érdekesség felnőtteknek.

Jagika P>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Kíváncsian vettem kezembe az igényes megjelenésű, szép illusztrációkkal díszített kötetet. Érdekes módon sok szlovák népmese mutat rokonságot a magyar népmesékkel, érződik az évszázados együttélés. Tetszett a szlovák szavak megjelenése – sajátos hangulatot adtak. Volt néhány különlegesen érdekes elem: számomra újdonság volt például a kapafogú halálné…

mariannkiss1980 P>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Rengeteg mese volt, ami ismerős volt a magyar népmesékből, vagy épp Mátyás királyról szóló mondákból. De azokat sem mostanában olvastam, így összeségében jó szórakozás volt.
Kedvenceim:
Az okos leány, a herceg és az öreg inas
Az ördögűző gróf (ez nagyon ott volt)
Okos Matyi és a bolondok (ismertem korábbról, de így is rengeteget nevettem)
Viszont a mesék gyerekeknek olvasva feladják a leckét, mert nagyon sok dolog, a mai világban már nem létezik, ismeretlen. Pár dolgot megmagyaráz, de közel sem mindent.

peters P>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Ezek a szlovák népmesék eléggé hasonlítanak a magyarokhoz, legalábbis morálban: a jó mindig elnyeri jutalmát, gazdag lesz és/vagy hatalmas, a gonosz meg bűnhődik vagy meghal. Szomorú kor lehetett, hogy tényleg ez a két dolog az, amiről álmodtak az emberek és persze ezeket sosem érték el, ha nem ebbe születtek, pláne nem jósággal.

Szórakoztató kis adagokban. Sajnos a PIM-es verzióban nincs illusztráció, az valósznűleg feldobja egy kicsit.

>!
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2015
192 oldal · ISBN: 9789631427622
olvasóbarát>!
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Szeretem Závada írásait … és meséit. A mese a felnőttek műfaja is sok tapasztalattal leszünk gazdagabbak meséket olvasva. Vannak európai vándormesék és van eltérés a hősök között, a meseelemek és a megoldások között.


Népszerű idézetek

Citrompor>!

Parányi Jancsi azzal vigasztalta a bátyjait, ne sírjanak, hiszen soha nem lehet annyira rossz, hogy még rosszabb ne lehessen.

86. oldal, 21. Parányi Jancsi

Kapcsolódó szócikkek: vigasz
Citrompor>!

– Hát maguk meg mit jajgatnak?, az ég szerelmére! – szól oda nekik Matyi, de azokból nem lehet kicsikarni egy szót sem, mind a három csak sír, csak jajveszékel.
    Addig-addig, míg az anya már úgy nekikeseredik, hogy elkezdi mondani:
    – Hát képzeld el, Matyikám, drága, itt ez a létra, amelyen a kamrából a padlásra lehet fölmászni, emitt meg, nézd, rá van akasztva ez a szekera, vagyis szekerce, más néven fejsze. Na mármost, ha ti összekerültök evvel a mi Dorkánkkal, és születik gyermeketek is, és ha az a gyerek bejut valahogy ide a kamrába, a szekerce alá, s meglöki a létrát, az a szekerce ráesik szegénykémnek a fejére, és agyonüti, micsoda szomorúság lesz az! Látod, ezért jajgatunk itt mi mind a hárman. Jaj, szegénykém, avval a szétvert fejecskéjével! – jajongott az anya tovább, s vele a leány meg az apa is.

136. oldal, 28. Okos Matyi és a bolondok

Citrompor>!

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy herceg, vagyis princ.

(első mondat)

Citrompor>!

Az utolsó lyukban cincog a kisegér, s ahogy minden, ez a mese is véget ér.

8. oldal, 1. Az okos leány, a herceg és az öreg inas

Citrompor>!

    Hol volt, hol nem, volt egy házaspár, és azoknak volt hat fia. Közülük öt úgy megnőtt, mint erdőben a jegenyefenyő, de a hatodik, Jancsi, nem ugrotta volna át még a réti virágot sem. Hát ezért nevezték őt Parányi Jancsinak.

83. oldal, 21. Parányi Jancsi

Citrompor>!

    Hol volt, hol nem, volt egyszer egy hatalmas pán, vagyis uraság. Akkora vagyona volt, hogy azt se tudta, mihez kezdjen vele.
    Ennek a nagyúrnak volt egy aranyhintója, de olyan, hogy az soha nem is gurult, ha csak azon az asztalon nem tologatták, amelyre föl volt állítva.
    Hát ez a nagyúr egyszer magához hívat egy parasztot:
    – Na, te buta paraszt! – azt mondja neki. – Láttál-e már valaha ennyire drága dolgot, mint ezt itt?
     – Mint ez a hintov? – húzza el a paraszt a száját. – Hogy ne láttam volna, nagyságos uram, még drágábbat is! Egy jó kis májusi eső az egész világnak drágább, mint a nagyságod aranyhintaja!

21. oldal, 5. A paraszt és az uraság

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság
Citrompor>!

– Hajaj! Hát én innen nem jutok ki élve! –, sóhajtja, és már búcsúzni kezd az életétől. S akkor eszébe jut, hogy van a batyujában egy hegedű. – Ha már meg kell halni, hát haljunk meg muzsikaszóra! – mondja magának. És nekiáll hegedülni.

91. oldal, 22. A huszár és a kapafogú halálné

Kapcsolódó szócikkek: hegedű
berg>!

– Jól van – mondja a Kismacska kisasszony. – Most pedig fogd ezt a kardot, hasíts engem három darabba, a darabjaimat tedd a máglyára, és gyújts alám! Amikor minden darabkámat eltüzelted, a parázsból mindenféle szörnyek fognak kiugrálni, és téged agyon akarnak majd ütni. De te mindegyikbe szúrjál egy-egy nyílvesszőt, és a szörnyek azon nyomban szétporladnak. A legvégén előkászálódik majd egy varangyos béka, s a szájában egy kulcsot fog tartani. Akkor te addig szurkáld azt a békát a nyílvesszőkkel, míg a kulcsot el nem ereszti, te pedig fuss, és nyisd ki a kulccsal a legutolsó szobát! És most vedd kézbe a kardot, és tedd, amit parancsoltam!

31. Kismacska kisasszony

Jagika P>!

– Ki vagy te?
– Én vagyok a zubatá, vagyis a kapafogú halálné – felelte az asszony.

94. oldal

Jagika P>!

Hát válogatott közülük, mint magyar a vadkörtéből, míg végül kiválasztott egyet.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság

Hasonló könyvek címkék alapján

Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese
Benedek Elek: Székely Tündérország
Kúnos Ignác: Török mesevilág
Pósa Lajos: Mese a kis kanászról és más történetek
Benedek Elek: Gyöngyvirág Palkó
Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány
Zalka Csenge Virág: Széltestvér és Napkelte
Benedek Elek: A kék liliom
Füzesi Zsuzsa: Mesetarisznya
Benedek Elek: Benedek Elek meséi és más történetek