Hol volt, hol nem, volt egyszer egy szerfelett forró pénteki nap, amikor a munka nagyon fájt és a bágyadt irodai dolgozók egytől egyig mind a hétvégéről ábrándoztak. Jómagam is köztük voltam, épp megnyitottam egy elektronikus levelet – ami biztosan az ördög műve! – és átfutottam az egyik könyvesbolt nyári akcióját. Így jött az ihlet, hogy ilyen kihagyhatatlan áron mamlasz lennék vagy mi egyéb, ha nem venném meg, hiszen mostanában úgyis olyan jó kedvvel olvasok meséket. Nagyon örültem ám, mert még aznap megkaptam az értesítőt s rögvest útra is keltem a közeli könyvesboltba. Jó alkalom volt ez arra, hogy a légkonditól – ez is az ördög műve lehet, phü! – elgémberedett tagjaimat a forró nagyvárosi flaszterről visszagőzölgő hőség átmelegítse kicsinykét. Szóval még aznap boldog könyvtulajdonossá váltam! Aki nem hiszi, járjon utána!
Nagyon szórakoztató volt olvasni ezt a gyűjteményt. Általános iskolás koromban olvastam a Hetvenhét magyar népmesét, a televízióban számos Mátyás királyról szóló rajzfilmet láttam, de eléggé megkopott már mindezek emléke a felnőtté válás során. Épp ezért nem igazán tudom összehasonlítani, miben különbözik és miben nagyon hasonló a magyar népmesékhez az a harminchárom szlovák népmese, amit most olvastam. Tervbe is vettem tehát, hogy hamarosan magyar népmeséket is olvasok.
A kötet első meséi kifejezetten ravasz, agyafúrt történetek voltak, az ám! Az okos leány, a herceg és az öreg inas, Az ördögűző gróf és A legeszesebb leány különösen. Ezek közül a második ráadásul pikáns történet is volt, amit nem biztos, hogy gyerekek kezébe adnék egy bizonyos kor alatt. spoiler Másik emlékezetes darab volt még számomra az Okos Matyi és a bolondok, amiből ki szeretnék emelni egy idézetet: http://moly.hu/idezetek/522764. Erről ugyanis eszembe jutott egy vicc, a Nem történt semmi című, megosztom most veletek:
Egy gazdag gróf kéthetes nyaralásból jön haza, a kocsisa kinn várja az állomáson.
– Na, fiam, történt valami, míg távol voltam?
– Nem történt semmi, hacsak az nem, hogy a Bodri, a nagyságos úr kedvenc kutyája megdöglött.
– És mitől döglött meg a szerencsétlen?
– Megfeküdte a gyomrát a sok sült lóhús.
– Hogy jutott a Bodri annyi lóhúshoz?
– Hát mert a lovak bennégtek az istállóban.
– Hogy-hogy, leégett az istálló?
– Igen, a tűz átterjedt a palotáról.
– Leégett a palota? De miért?
– Mert a nagyságos úr anyja ravatalán felborult a gyertya.
– Meghalt az anyám?
Az ijedt kocsis:
– Hát hogy ne kapott volna szívrohamot a szerencsétlen, amikor megtudta, hogy a nagyságos úr felesége megszökött a titkárával!*
:)
A kötet szép, igényes kiadás. Kun Fruzsina rajzai nagyon egyedi hangulatot árasztanak – még ha maradéktalanul nem is tetszettek minden mesénél. A keményfedeles borító azonban olyan anyagból készült, mintha várna még magára egy külső borítót. De lehet, hogy ez csak nekem tűnt fel, nagyon szép volt így is.
A mesék többsége kellően rövid volt ahhoz, hogy a buszmegállóban várakozva magam mögött tudjam. Biztosan furcsán néztek rám néhányan, mikor fülig érő szájjal, felnőtt létemre az utcán mesét olvastam. :)
* A viccet itt találtam meg: http://www.viccesviccek.hu/Nem_tortent_semmi
@deardurr-nak üzenem, hogy ezt a viccet is apósomtól ismerem!
