Nem tudom én… Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert… Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert, /Hogy született földjét el ne felejtse soha… Ovidius, a római költő viaskodott így, jó kétezer éve, e régi-új kérdéssel, vésve a papírra lüktető verssorait, melyeket Szentkirályi Sámuel uram hagyott volt magyar nyelvutódaira, hogy most, negyed évezreddel később, bennem támadjanak föl újra örök-új kérdőjellel a végükön: Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert,/Hogy született földjét el ne felejtse soha… Keresem hát a választ, a sokféle közül azt, amelyikkel a leginkább azonosulni tudok. Az ősi kérdés egy ősi megválaszolója, egy görög bölcs igazít útba: Nemcsak azt kell vállalni, akik vagyunk, hanem azt is, akik voltunk, és akik lehetnénk. Bolyongva elmúlt századokban, jövőnket szeretném meglelni tehát. Oly módon mégpedig, hogy a múlt Ipolypásztójának kis közösségéről beszélve mánk és holnapunk nagyobb közösségekhez is szólnának szavaim. A lehetnénk végett. Múltismeretben:… (tovább)
Mindenekről számot adok 0 csillagozás
Kívánságlistára tette 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Balassa Iván – Ortutay Gyula: Magyar néprajz ·
Összehasonlítás - Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok ·
Összehasonlítás - Borzák Tibor: Cigánylélek ·
Összehasonlítás - Dobos Ilona: Áldozatok ·
Összehasonlítás - Bronisław Malinowski: Nemiség és elfojtás a vad társadalomban ·
Összehasonlítás - Szabó László: Jászság ·
Összehasonlítás - Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete ·
Összehasonlítás - Kocsis István: A táltos paripa ·
Összehasonlítás - William Graham Sumner: Népszokások ·
Összehasonlítás - Ladányi János – Szelényi Iván: A kirekesztettség változó formái ·
Összehasonlítás