Mindenekről ​számot adok 0 csillagozás

Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok

Nem ​tudom én… Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert… Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert, /Hogy született földjét el ne felejtse soha… Ovidius, a római költő viaskodott így, jó kétezer éve, e régi-új kérdéssel, vésve a papírra lüktető verssorait, melyeket Szentkirályi Sámuel uram hagyott volt magyar nyelvutódaira, hogy most, negyed évezreddel később, bennem támadjanak föl újra örök-új kérdőjellel a végükön: Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert,/Hogy született földjét el ne felejtse soha… Keresem hát a választ, a sokféle közül azt, amelyikkel a leginkább azonosulni tudok. Az ősi kérdés egy ősi megválaszolója, egy görög bölcs igazít útba: Nemcsak azt kell vállalni, akik vagyunk, hanem azt is, akik voltunk, és akik lehetnénk. Bolyongva elmúlt századokban, jövőnket szeretném meglelni tehát. Oly módon mégpedig, hogy a múlt Ipolypásztójának kis közösségéről beszélve mánk és holnapunk nagyobb közösségekhez is szólnának szavaim. A lehetnénk végett. Múltismeretben:… (tovább)

>!
Madách, Budapest, 1984
264 oldal · ISBN: 9631530183

Kívánságlistára tette 1


Hasonló könyvek címkék alapján

Balassa Iván – Ortutay Gyula: Magyar néprajz
Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok
Borzák Tibor: Cigánylélek
Dobos Ilona: Áldozatok
Bronisław Malinowski: Nemiség és elfojtás a vad társadalomban
Szabó László: Jászság
Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete
Kocsis István: A táltos paripa
William Graham Sumner: Népszokások
Ladányi János – Szelényi Iván: A kirekesztettség változó formái