A ​grafika története 0 csillagozás

A grafikai művek fő kritériuma a sokszorosíthatóság elve. Ez azonban nem tévesztendő össze a reprodukálhatósággal. Például a ceruza.-, szén- vagy krétarajz, vízfestmény vagy pasztell nem grafika, annak ellenére, hogy a közfelfogás ezeket is annak tartja. Ezek, műkifejezéssel élve, úgynevezett piéce-unique-ek, unikumok, egyetlen példányok, melyeket csak reprodukálni lehet, de sokszorosítani nem.

64. oldal

Saját korunk szellemét hűen kifejező betűtípusok híján a tipográfusnak három dologról nem szabad megfeledkeznie. Az egyik az, hogy a nyomtatott betűt és az írott betű között döntő elvi különbség van. Az írott betű művésze nem egyes betűt, hanem szóképet alkotott, míg a nyomdabetű változtathatatlan egység, melynek mindenféle kombinációban illenie kell a társaihoz. A második az, hogy tökéletesen ismernie kell a betűk anatómiáját. A harmadik dolog az, hogy a tipográfusnak fel kell ismernie azokat a lehetőségeket, melyek az egyes betűtípusokban rejlenek, […] A tipográfusnak tudnia kell, hogy melyik betűje mire alkalmas, mennyire olvasható és milyen esztétikai lehetőségeket tartalmaz.

56. oldal

A tipográfusnak mérlegelnie kell, hogy milyen nagy alakú papírra, mekkora fehér margóval, milyen típusú és nagyságú betűvel nyomtassák a szöveget. A tipográfusnak sok szempont figyelembevételével kell a papír minőségét – vastagságát, alakját és nagyságát –, valamint az oldal és a margó arányát megállapítania. Ezek után kerül sor az oldalsík felépítésére. Az oldal szépsége nemcsak a szóközöktől, a szépen szedett soroktól függ, hanem attól is, hogy ezek a sorok, soregységek egyenletes ritmusban olvadjanak össze, A z oldal szerkezetének és arányainak megállapítása után következik a címlapok kialakítása, valamint a szöveg belső összefüggései szerinti tagolása. A címlap és az oldalak csak akkor érvényesülnek, ha a papírlap síkján az oldalnégyszög hosszúsága és szélessége, a papírhoz való viszonya és a margók arányai helyesek. Rendkívül fontos, hogy a papír mindkét oldalának nyomása pontosan illeszkedjen egymásra, vagyis fedje egymást.

56. oldal

A könyvdíszek, a hangulati értéken túl a címlap és a könyvoldal kompozíciójában fontos szerepet töltenek be. Az ábrák azért szükségesek, mert az író mondanivalójához magyarázatot fűznek. Az illusztrációk pedig kiegészítik a szöveget, az illusztrátor valami olyasmit mond el, amit szavakban ki sem lehet fejezni. Az illusztrátor feladata, hogy az ábrázolás stílusa, technikája, forma-nyelve szervesen illeszkedjen a könyv betűjéhez, a papírral, a formátummal és arányiban lefektetett követelményeihez.

57. oldal

A tetszetősség mindenekelőtt a könyv méreteinek helyes arányaitól függ. A szép könyv pontos, geometriailag kifejezhető arányok szerint készül.
Legfontosabb arányai: a lap oldalviszonyai, az oldalak viszony a szedéstükörhöz és beállításhoz, a margók szélességi viszonya, a szedés technikai kivitele és az oldaltükör kapcsolata, a betűk nagyságának aránya a lap és a szedéstükör formájához.

57. oldal

A könyvborító fejlődésének fokozatai:
1. Egyszerű átlátszó papír.
2. Csomagolópapír blokkbetűs címszöveggel.
3. Csomagolópapír egyszínű kontúrrajzzal.
4. Simított papír fekete-fehér rajzzal.
5. Préselt finom papír többszínű illusztrációval.

60. oldal

A könyvborító fejlődésében előkelő helyet foglal el Lengyelország. Könyvborítóikat ultramodern hangvétel és nagy ötletgazdagság jellemzi.

63. oldal

A tervező számára a leghálásabb feladatot a regény jelenti. A tudományos és szakkönyvek borítók más jellegűek, nem hangsúlyozhatják a reklámjelleget annyira, mint a szépirodalmi művek. A kiadónak fontos szerepe van a tervező megválasztásában, akivel számos adatot kell közölnie. Meg kell határoznia, hogy a szerző vagy a cím domináljon; a feladatot tipografikus, kalligrafikus vagy képi ábrázolás eszközeivel kell-e megoldani; a borító rokonságot mutasson-e ugyanannak a szerzőnek más könyvével, vagy eltérjen attól; a szöveg a táblán vagy a gerincen, esetleg mindkettőn szerepeljen. Meg kell határozni a borítópapír jellegét, minőségét és a felhasználgató színek számát. Ki kell választani a sokféle technológiai lehetőség közül a legmegfelelőbbet (betű, fotó, rajz, metszet, festmény).

63. oldal

A könyvborító egyik alapvető követelménye, hogy alkalmas legyen a reprodukálásra, és a szöveg (szerző, cím) világosan olvasható legyen. Eltérően a kötéstervtől sok esetben háromdimenziós hatása van, mert ábrázolás átmehet a gerincre, sőt a hátlapra is. Célszerű optikai eszközökkel a túl kis könyvet nagyobbítani, míg a nagyméretűeket kisebbíteni. A könyvborítót minden esetben egységes, önálló egészként kell megalkotni, mert csak így tud elkülönülni a környezetében, a kirakatban, a könyvespolcon lévő könyvektől.

63. oldal