Szívritmuszavar (Szívritmuszavar 1.) 541 csillagozás

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Csönge – a szerelem szava.

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454672

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Solymosi Hanna · Deák Ádám

Helyszínek népszerűség szerint

Csönge


Kedvencelte 110

Most olvassa 36

Várólistára tette 290

Kívánságlistára tette 259

Kölcsönkérné 14


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Szerettem volna szeretni. Ötletesnek találtam, hogy csak a mellékszereplőknek van neve és a két főszereplőnek nincs. Egy idő után elmúlik az E/2 elbeszélés varázsa és bosszantóvá válik, hogy a főszereplő egy másik emberre kivetítve a dolgokat – önmagát (is) dicséri. Persze akkor sem voltam boldog, amikor a srácot dicsérte… ÉS JÉZUSHOZ hasonlítja! Idegesített a párbeszédek hiánya és az ehhez hasonló furcsa mondatok: „Persze tudtam, hogy a füledet csak nekem nyitottad ki.”, de a „nézhetted egész éjjel, hogyan álmodok rólad” se volt semmi!

A vissza nem kapható tíz percekről csak annyit jegyeznék meg, hogy 10 TELJES percembe telt, míg rájöttem, hogy a „fényes kacsintó” a NAP! WTF.

Túlírt, elszépelgett regény összecsapott véggel, aminek a mondanivalója – akár önéletrajzi, akár nem – egyszerűen rossz. spoiler Mivel a második részben kiderül a főszereplő leányzó neve (Solymosi Hanna), így a konklúzióm az, hogy Anna örök, Hanna beteg…

(OFF: A könyv olvasása helyett rászabadultam a MEKre és napokig Reményik Sándor verseket olvastam, mert a könyvben említik a Mi mindíg búcsúzunk című versét (https://moly.hu/idezetek/550557), ami eszembe juttatta, hogy mennyire imádom a költőt. Ezt az élményt köszönöm.)

Rendhagyó értékelés:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/02/szivritmus…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454672
29 hozzászólás
>!
Deziréé
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Hogyan lehet a szerelem egyszerre csodálatos és fájdalmas? A választ mindenki megkaphatja, aki elolvassa ezt a könyvet. Én eddig még nem ismertem az ilyen fajta szerelmet, de hála az írónő tehetségének olyannyira magába szippantott a történet, hogy én együtt szomorkodtam a szereplőkkel, együtt mosolyogtam velük és szurkoltam, hogy végre történjen már meg az a csók vagy legalább valami jó.
Eleinte furcsálltam a történetet, főleg, hogy már a kezdésnél éreztem, hogy itt valami nagy szomorúságot fogok olvasni, de hála az égnek a vége kárpótol mindenért.
Nem tudok egy szomorú részt sem leírni, amelyet legszívesebben el sem olvastam volna, mert ez a könyv úgy jó, ahogy van. Minden a helyén van.
Ha kukacoskodni akarok, akkor talán annyit mondanék, hogy mégsem érzem, hogy a könyvet máskor is el tudnám olvasni. Tényleg nem tudok mibe belekötni, de talán a sok szomorú esemény miatt nem érzem a késztetést, hogy a későbbiekben újra a kezembe veszem a könyvet. Jobban szeretek nevetni, de gondolom ezzel nem csak én vagyok így. Persze néha olvas az ember ilyen könyveket is, ami kicsikét szétszakítja lelkét és végül a mosoly, amelyet érzünk a könyv végén elégedettséggel tölt el, hogy igen is, megérte elolvasni a művet.
A könyv közepe körül megijedtem, hogy itt már minden megtörtént, aminek meg kellett, így ezek után unalmas lesz az olvasás, de lássanak csodát, nem volt unalmas. Egy kicsit kiszámítható volt néha mondjuk, de rejtegetett néhány meglepetést.

Borítónak én mást tudnék elképzelni. Valami olyat, amely mindvégig fontos szerepet kap a történet folyamán. Igen, egy gesztenyét, vagy egy szerelmes párt, akik összebújva ülnek egy padon a fa alatt.

>!
Krisztina_Németh_2
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Totál depresszióóó! Semmi jot nem tudok irni erröl a könyvröl. Idegesitö szereplök, akiknek még nevük sincs. Szeretem a könyvekben a párbeszédet, de ebben azt sem nagyon találtam. Azt hiszem nem akarom látni többször ezt a könyvet!!!

11 hozzászólás
>!
Csakegyolvasólány
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Valami fantasztikus, valami lenyűgöző és eszméletlenül lehangoló egy picit. Egyszóval, tetszett. S bár kicsit nyomasztó volt olvasni, főleg a Mi lesz velem?-mel egy huzamba.
Viszont az eleje nem nagyon tetszett, de ahogy tovább olvastam a történetet, úgy vált letehetlenné.
A történet egy fiú és egy lány szerelméről szól. Ez eleinte úgy tűnik, csak a szokásos szerelmi sztori, de nem így van. Annyi minden történik benne, hogy akarva-akaratlanul rájöttem, mégsem unalmas.
Szóval köszönöm Zakály Viktória, hogy megírtad ezt a történetet! :)

>!
gabiica P
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Nehéz bármit is mondani. Gyönyörű történet volt, csodálatosan megírva, nekem valami azonban mégis hiányzott belőle. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mi, de valahogy nem volt kerek egész.
Talán mert nem tudtam eléggé kiismerni a szereplőket, nem kaptam eleget. Nem tudom megfogalmazni.
Ezt leszámítva azonban tényleg nagyon szépen megírt alkotás. Valamivel megfogja az olvasót, kíváncsian lapozgatja, olvassa, hogy vajon mi lesz ennek a vége.

>!
K_A_Hikari
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Nagyon kevés könyvet olvasok újra, és még kevesebbet veszek elő évről-évre.
De Zakály Viktória regénye ilyen.
Csodálatos nyelvezettel mesél el egy különleges történetet, aminek legszívesebben minden második mondatát idézném.
Egy szerelemről, ami maga volt a tündérmese, de mégis tudod, hogy igaz.
Megmelengeti a szívemet, és minden egyes olvasással visszaadja a hitemet az igaz szerelem léteését illetően.
Amennyire rövid a könyv, annyira sokat ad az olvasó lelkének.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/10/zakaly-viktor…

5 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Gyönyörű könyv! Nagyon szerettem minden sorát, teljesen újszerű volt számomra az E/2 írásmód. Örülök, hogy a kiadó meglátta ebben a lányban a tehetséget, és eljuttatta a történetet az olvasókhoz. A legfiatalabb korosztály talán nem érti még ezeket az érzéseket, inkább 16 fölött ajánlanám azoknak, akik szeretik a keserédes vágyódást, az igaz szerelmet.

3 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

A történet egy lányról és egy fiúról szól és az ő titkos szerelmükről, ami egy táborban teljesedett ki. Sajnos nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy feladják az akkori kapcsolatukat egy olyan kapcsolatért, ami talán csak egy fellángolás. Aztán csak a szenvedés, a boldogtalanság és depresszió lett a vége annak, hogy elnyomták magukban az egymás iránti érzéseket.
A fogalmazásmód nekem nagyon tetszett, mert gyönyörűen használja a magyar nyelvet az írónő, annak ellenére, hogy azért voltak benne részek, amik nagyon túl voltak írva, vagy sokszor ismételte magát. Néha úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk, és nem lesz sosem vége az önsanyargatásnak, annyiszor ismétli egymás után, hogy mennyire nehéz a fiú nélkül a lánynak.

Bővebben:
https://dorkaanyaolvas.blogspot.hu/2017/02/zakaly-vikto…

>!
Wello_Book
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Mielőtt bárki elolvasná ezt az érzelmi egyveleget, szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy az értékelésemet olvasás közben kezdtem el írni. Bármiféle kuszaság, összevisszaság előfordulhat.!

Egy formabontó történet, és egy érzelmekkel teli románc. Ezt mind megtalálod a Szívritmuszavarban.

Már régóta el akartam olvasni ezt a könyvet, de a címe alapján (nem is tudom miért) valami betegségről szóló könyvnek gondoltam, ezért félre is toltam. Aztán most, hogy elolvastam a fülszöveget (CSAK a fülszöveget), belekezdtem.
Ebben a történetben nem a kommunikáció volt a lényeg. Mármint nem a kiejtett szavaké volt a főszerep, hanem a tetteké. A gesztikulációk, a test mimika. Ezek többet mondanak minden szónál. Mint a Raffaello.:D
Általában nem szeretem a tömör szöveget. Valahogy mindig azt várom, hogy mikor fognak már beszélgetni az emberek. A Szívritmuszavarban is éreztem néha ilyet, de nagyon ritkán. Talán az segített, hogy amikor olvastam, azt éreztem, hogy az írónő nekem ír. Személy szerint nekem, mintha beszélgettünk volna, és én lettem volna a férfi, akibe szerelmes lett menthetetlenül.
Hogy lehet úgy megszeretni valakit, hogy nem is tudjuk a nevét? Ugyanis a könyvben nem említik. Ezt gondoltam akkor, amikor még eléggé elfogult voltam, és rá nem jöttem, hogy az a bizonyos milyen egy gyáva alak is igazából.

„Végeztem veled egy életre, egy perc alatt eldöntöttem, hogy se verset, se levelet nem írok neked, a képeidet széttépem, a nevedet és a veled töltött perceket egy apró dobozba zárom a fejemben, és eldugom a legmélyebb sarokba.” Hanna

Ez volt életed legjobb döntése kedves barátom. Egy férfi sem éri meg, hogy meghalljunk miatta akár lelkileg, akár testileg.
A könyv közepén rájöttem, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, hogy kikről olvasok. Kivel beszélgetek tulajdonképpen? Ki vagyok én? Lelkek voltunk név, és személyazonosság nélkül. Nem volt szükség címkékre ahhoz, hogy átéljük a lényeges pillanatokat.

„Fura az élet, hogy milyen erősnek és keménynek hittem magam, akit senki és semmi nem rendíthet meg, ám azt hiszem, hogy azonnal elájultam mégis, amikor azt suttogta a telefonba, spoiler.”

És ekkor azt hittem, hogy az Őrület nevű szikla szélén táncolok, elég közel ahhoz, hogy egy elrontott tánclépés következtében lezuhanjak a mélybe. Milyen furcsa, hogy megrettenünk egy olyan ember halálán, akit még csak soha nem is láttunk, közös emlékeink sincsenek, ez esetben pedig még csak a nevét se tudjuk. De mégis elborít minket a gyász…aztán mielőtt kiteljesedne, és teljesen bekebelezne bennünket, jön egy váratlan fordulat. Olyan, mint egy ellenszer, és a vírus elillan szépen lassan, de a tudat megmarad bennünk.

Az évek csak úgy teltek, de én ebből semmit sem vettem észre olvasás közben.
Más ez a könyv, mint a többi. Egyedi. Eddig még soha nem találkoztam olyan könyvvel, ami E/2-ben íródott volna. Eleinte fura volt, aztán megtetszett. Végre valami újat kaptam. Egy csontot kaptam, ami még nem volt lerágva. Fogalmam sincs, hogy az írónőnek hogy jutott eszébe, hogy ilyet hozzon össze, de nem is ez a fontos. Az itt a lényeg, hogy Neki eszébe jutott, és most már több ezren élhetik át ezt az érzelmekkel fűtött románcot.

3 hozzászólás
>!
BlackWidow
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Hát nem is tudom.
Régóta várólistás volt nálam ez a könyv. Az biztos, hogy nem azt kaptam, amit vártam.
Az első problémám az volt, hogy nem tudhattam meg a főszereplők nevét, így annyira nem is tudtam magamhoz közel érezni őket. Mert nem ismerhettem őket. Csak egy történetet róluk.
Utálom, mikor így előre utalgatnak a történet elején, mert akkor nagy a kísértés, hogy olvassam és olvassam. Pl. „Te már ezt ekkor is tudtad?” Stb. Ezektől kiakadok. MIT?.
Ez a szerelem nekem annyira nem volt igazi, mert csak úgy belecsöppentem. Nem azt láttam, hogy egymásba szeretnek, hanem találkoznak, aztán hirtelen nem tudnak egymás nélkül élni, mert egymás életei.
A történet tetszett, de ezek miatt a kis „apróságok” is közrejátszottak abban, hogy ezt a kevéske 200 oldalt ilyen sokáig tartott elolvasni.
De az utolsó fejezeteknél, mikor spoiler, már azt sem tudtam, hogy mi van. A vége pedig…. most spoiler. Ebbokon megvan a második rész, de nem tudom, hogy elmerjem -e kezdeni.
A lánynak van egy nyolcvanszázalékos pasi elmélete. Nekem meg egy nyolcvanszázalékos könyv elméletem. És ez a könyv, alá is támasztja (mert 80%-os a könyv, hehe).
És még azt szeretném megemlíteni, hogy a történet volt bármennyire kusza, nehéz, és megbotránkoztató néhol az írónő gyönyörűen ír. Annyira szépen fogalmazta meg az egész történetet, hogy már csak ezért is jó volt olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem.

185-186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deák Ádám
>!
kulturmosoly

– Sosem voltam szerelmes. Azt hiszem.
– Még nem voltál? És hogyhogy „azt hiszed”?
– Mi a szerelem? Ha megmondod, pontosan leírva, akkor elárulom, hogy voltam-e valaha, de nem tudom, hogy milyen, tehát nem mondhatom biztosra. Mindenesetre azt, amit a regényekben a szerelem varázsáról és mindent elkábító hatalmáról írnak, olyat még nem éreztem.
– Nem lebegtél még méterekkel a föld fölött? – kérdezted cinkosan mosolyogva.
– Az más, az csak az első három hónap varázsa. Elmúlik, ahogy jön a megszokás, és akkor a fellángolás szeretetté alakul. De a szerelem az más, szerintem, egészen más. Az nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi.

43.-44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
kismosoly_olvas

Nem az a fontos, hogy ki mellett alszik, hanem hogy kivel álmodik.

140. oldal

>!
Ninácska P

– Hívhatják szerelemnek, de ez sokkal több és szebb annál. Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz, és először meglátod az igazi arcodat a másik szemében.

25. oldal, Prológus (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna · szerelem
>!
Fay

– Háromféle szót használok a hímnemű egyedekre – egy édes mosollyal próbáltam újra felvidítani a helyzetet. – Fasziknak azokat mondom, akik nem méltók a női nem megbecsülésére. A fiúk azok a barátok, akikre nem tudunk úgy tekinteni, mint az ellenkező nem egyik példányára, ők mindig semleges neműek maradnak. A férfiak pedig… nos, igen, a férfiak azok, akiket azért mégiscsak megpróbálnánk eltűrni. Nagy nehezen…

125. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
>!
Bibliomanie

Ismered azt az érzést, amikor tudod, hogy valami nagyon jó dolog fog veled történni, amit semmi sem ronthat el, ami már nem változhat, és te még egy kicsit váratod, húzod az időt, hogy fokozd a pillanat csodáját? Ülsz és vársz, tudod, hogy csak rajtad múlik, mikor kezdődik el, de nem sietsz, mert tudod, hogy megvár, hogy át fogod élni, és ez az érzés megnyugtat, boldogít, és ülsz és várod, hogy teljesen átjárjon.

87. oldal

>!
Reen

Mint amikor alszol, és a fejedben számtalan esemény és cselekmény, kép és érzés váltja egymást, míg valójában nem történik veled semmi, de a világ addig is halad, míg te alszol, és mindenről lemaradsz. Vagy olyan, mint amikor olvas az ember: megvilágosodsz, ledöbbensz, elgondolkodsz és letörsz, míg körülötted mindenki éli az életét, te pedig mások képzelt életét éled meg, de azt is csak fejben.

136. oldal

>!
libraryandhygge

– A szerelem sosem lehet százszázalékos – folytattam. – Mert mindig találunk a másikban valami olyat, amit nem szeretünk vagy nem értünk, és ezért nehezen fogadunk el. Ezért ha a boldogságunkat mérni lehetne, csak hetven vagy nyolcvan százalékban lennénk azok. De a legtöbben ezzel megelégszenek, mert azért mégiscsak boldognak érzik magukat. Nem mernek mást keresni, mert félnek, hogy nem találnak olyat, akivel kilencven vagy kilencvenöt százalékban boldogok lesznek. Az emberek alapvetően képtelenek elhinni, hogy képesek a boldogságra.
Úgy tűnt, értetted, mire gondolok.
– A kérdés mindig az, elégedjek meg azzal, amim van, és ne keressem a tökéletest, vagy vágyjak az igazi boldogságra, mert elérhető, és nem csak a filmekben.

124. - 125. oldal

>!
nykyriana

– Mi a szerelem? (…)
– (…) Az nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig, lehet hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem, az igazi.

>!
Ninácska P

    – Csak a sorsban hiszek, mondhatják afféle vallásnak is. Öreganyám nem mondott sok bölcsességet életében, de egyszer azt súgta nekem: valamiben hinni kell, muszáj. Hát én a sorsban hiszek. Önök hívhatják Jézusnak, Istennek, Buddhának, aminek akarják, de mind ugyanarra gondolunk: aki az életünk fonalának orsóját pörgeti. Hát, az enyémet úgy pörgette, hogy amikor azt hittem, végre rendeződött az életem, és sínre kerültem, ahogy azt mondani szokták, perdült az orsó, és én egy olyan világban találtam magam, amiről azt sem tudtam, hogy létezik, olyan érzéseket tapasztaltam, melyekről még csak nem is olvastam, olyan élményekben volt részem, amikről soha sem hallottam. Arról az időről mesélek, amikor felnőtt lettem. Azt mondják, hogy az ember tizennyolc évesen lesz felnőtt, hát ez butaság, akkor lesz felnőtt, amikor úgy érzi, hogy az élete sorsszerűen alakul.

24-25. oldal, Prológus (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna

A sorozat következő kötete

Szívritmuszavar sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre
Leiner Laura: Maradj velem
Szabó Tünde: Rácsok
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Lylia Bloom: Ellopott életek